Lesz bizony, nem is akármi! Ami pedig a Fő Fűfelelőst illeti, az ő szakértői véleményében meg lehet bízni, elvégre ő csak tudja.
Tegnap én is kiültettem néhány paradicsompalántát, saját ültetésűt és piacit egyaránt. Be kell vallanom, ez utóbbiak a szebbek. Megint megpróbáltam a fekete paradicsomot, ami persze inkább sötétlila. Vettem olyan magot is, ami fekete balkonparadicsom, most várom a végeredményt. Ha sikerül, guszta lesz az asztalon pl. a fekete bogyóparadicsom, a sárga, körte alakú és a piros bogyóparadicsom együttese.
Délelőtt átültettem néhány izmosabb paradicsompalántát. Nem tudom miért, de amiket a piacon veszek, sokkal szebbek-jobbak, mint amit én ültetek idehaza. De nem adom fel, nem ám! A mostani elég ígéretes, és ezek eleve balkonparadicsomok.
Azt hiszem, a macskák telepaták, legalábbis néha. Bár az is lehet, hogy ráutaló magatartást tanúsítottam. A délelőtt tekintélyes hányadát azzal töltöttem, hogy kivittem a virágokat az erkélyre. Még el sem kezdtem, Silver már szemrehányóan meredt rám. Igyekeztem olyan képet vágni, mint akinek eszében sincs holmi vízcsorgatással, jövés-menéssel, szúrós holmik hurcolásával megzavarni egy, megérdemelt pihenését élvező macska nyugalmát. A legnagyobb rajongóim szerint sem volt sikeres alakítás. Amikor befejeztem, cicus az ablakpárkányra heveredett, és békésen napozott. Azt hiszem, már megbocsátott.
Ma reggel állapítottam meg, hogy az erkélyen tartott, állítólag folytontermő szamócám elpusztult, holott nem is volt kemény tél, mi több, még tél is alig. Legalábbis nálam. El is határoztam, hogy többet nem veszek ilyet. Erre az egyik nagyáruházban akkor levelű szamócapalántát láttam, mint eddig még soha. Rögtön vettem is egyet. Hiába no, nincs szebb, mint a tiszteletreméltó elvi következetesség.
Mondom, hogy ilyen macska nincs is! Az előbb otthagytam a konyhát, benne a darabokra vágott sonkával (majd megy a bablevesbe), amikor visszaértem, Silver érdeklődve szaglászta a sárgarépa héját. Lehet, hogy előző életében nyúl vagy tengerimalac volt?
Köszönöm, ez nagyon stílszerű húsvéti képeslap! Sűrűn eszembe jut Kópé, mert tegnap is, ma is főztem, és nem kellett becsukni, mi több, bereteszelni a konyhaajtót, Silver nem torkoskodik illegálisan. Mondom, hogy ilyen macska nincs is.
Délelőtt a telken dolgoztam egy keveset, inkább csak élveztem a csendet meg a szép napsütést. Aztán felfedeztem, hogy egy kis vödörben lévő víz, amit direkt azért hagytam ki, hogy a kutyák-macskák-madarak ihassanak belőle, megfagyott a tetején. Ez délelőtt tízkor volt, úgyhogy kissé meglepődtem, de miután semmi baj nem lett belőle, tudomásul vettem, és friss vizet öntöttem a látogatóknak.
Meg kell mondjam (illetve írjam) büszke vagyok magamra! Vettem egy új akváriumot, és hazagurítottam egy bevásárlótáskában. Már gyanús volt, hogy a kereskedésben két ember préselte be a szatyorba. Hazaérve nyolc perc hősies, eposzba illő küzdelem után sikerült kihámoznom belőle, és még csak el se törtem! Ha így megy tovább, még viszem valamire.
Majd szép lassacskán berendezem, hiába kaptam hozzá klórtalanítót, nem akarok vegyszerezni, ha nem muszáj.
Idáig csak havas eső esett, az is csak három percig, éppen csak annyi időm volt, hogy kissé elgyönyörködjem benne. Igaz, nem volt könnyű megkülönböztetni a szél által sodort szirmoktól, de ez csak szebbé tette.
Reggel megint kapirgáltam egy kicsit, de az eső keresztbe húzta a számításom. Végül is 2 ágyást sikerült megcsinálnom. A többit majd szárazabb időben. :-)))))
Sajnálattal tapasztaltam, hogy tegnap az utolsó nem hívott, de szívesen fogadott albérlő katicám is elpusztult. Öt vagy hat tanyázott az ablakkeret alatti résben, időnként bemerészkedtek a konyhába, amit csöppet sem bántam. Ma reggel viszont dermedt mozdulatlanságban találtam az utolsót, de nem érzem hibásnak magamat a pusztulásában, ezért egyszerűen tudomásul vettem.
