Sőt, ha egy kicsit messzebb nyúlunk vissza, akkor az egész sztori ugye arról szól, hogy egymagad, ha megpistulsz se fogsz leszokni, ahhoz szakember segítsége szükséges. Más kérdés, hogy az se csinál semmit, de legalább van létjogosultsága.
Ez a Vicodine-os megkattanás, meg utána a "jóságos" (és főleg sikeres!) pszichiátria mind társadalmi célú hirdetés. Mert nehogymá egy drogos megússza, legyen akármekkora zseni. Hülye amerikaiaknak így rágják szájba, hogy ne zabálj fájdalomcsillapítókat, mert bekattansz. Igaz, van segítség, hiszen antidepikkel és felszínes fecsegéssel (lévén rendes pszichoterápia NEM volt!) még az ilyen makacs fazonokat is helyre lehet tenni, mint Greghouse. Ugyehogyugye. Tessék szépen leszokni, pszichiáter bácsival beszélgetni, és akkor minden rendben lesz.
Csak hát én ezt a sorozatot nem a népnevelő hatása miatt néztem. (Egyébként a 24-ben is van egy csomó ilyen "üzenet", de ott legalább az akció nagyrészt feledteti a propaganda-szálat)
Egyébként ennyi erővel bármelyik szereplőből lehetett volna őrültet faragni. Cuddy például néha kimondottan pszichopata volt ebben az évadban, de a szöszi pár is gyakran tűnt gyanúsnak. Wilson is megháborodhatott volna Amber miatt. Sőt, Wilson esetében még meg is volt az ok a meggyárgyulásra, de House esetében akkor is hihetetlen, ha a Vicodin okozta. Egyszerűen azért, mert nem volt a történet felépítve.
Hogy banális és feleslges volt, ráadásul röhejes a 120 agyvérzés, infarktus, szívleállás, baleset, lelövés, túszdráma, kutyafüle után, arról nem is beszélek. Tényleg rajzfilmfigura lett belőle. :-))
Először az olyan betegségek és általa tudományosnak tartott lehetőségek végigzongorázása, mint agydaganat, neurológiai vizsgálatok stb. Ha a Vicodinra gyanakszik, valami radikális, gyógyszeres leszoktatás kipróbálása (lásd tinimodell csaj). Ha annyira ragaszkodnak a pszichiátriához, akkor el lehetett volna játszani, hogy House ennek ellenáll, hiába akarják rábeszélni, és végül, amikor egyik módszer sem jön be, akkor akarata ellenére viszik be. Az apja temetésénél annyira határozottak voltak a T. barátai, most sem csináltak volna lelkifurdalást a kérdésből.
Egy ilyen történet - House kétségbeesve tiltakozik, minden vizsgálatot, radikális leszoktatást kipróbál, majd bezsuppolják - szintén elég gáz lett volna a bekattanás miatt, de legalább a kezelése House-os lett volna. :-)) Inkább, mint hogy hirtelen beszélni akar róla.
Ezen a ponton valóban nem nagyon marad más választás, mint a pszichiátria. Még mindig racionálisabb megoldás, mint ha teszem azt közbenjáró imákat kérne egy gyülekezetben. :)
Nos, tekintettel arra, hogy a pszichiáterek gyógyszerekkel és a "beszéljen róla" megoldással szoktak operálni, mégsincs olyan nagy különbség. :-)) Gyógyszereket House is tud magának adni (vagy leállítani), tehát aligha a gyógyszeres terápiáért ment. Ha pedig olyan ember kell, aki elveszi a gyógyszeres üveget, olyan is akadhat egy gyülekezetekben. :-))
House szempontjából nincs olyan nagy különbség, mindkettőt kóklerságnak tartotta, és elég nehéz elhinni, hogy minden vívódás nélkül a pszichiátria mellett dönt. Még ha erőszakkal cipelték volna be, azt elfogadom, de így megint OOC volt az egész.
Hogy H nem jött rá a megoldásra: nem vagyok orvos, de az volt a benyomásom, hogy ez a legutóbbi eset ráadásul nem is volt olyan bonyolult, mint amiket H általában megold, hanem ezúttal egy pofonegyszerű öf-re nem jött rá, a hallucináció bezavarásai miatt. Mivel a végén elmondták neki a megoldást, nyilván elgondolkodott rajta, hogy ez hogy történhetett. Azon felül annyira nem gyogyós, hogy azt higgye, Amber valóban visszatért, tehát folyamatosan tisztában van a saját állapotával - ennyivel előrébb tart, mint a Csodálatos Elme. Őt nem kell meggyőzni arról, hogy valami nem oké. Másfelől, ha valaki direktben az agyából él, annak a számára pláne elég sokkoló lehet látni, amint elveszíti saját magát. Ezen a ponton valóban nem nagyon marad más választás, mint a pszichiátria. Még mindig racionálisabb megoldás, mint ha teszem azt közbenjáró imákat kérne egy gyülekezetben. :)
Semmi káröröm, csak szerintem elég irreális lett volna, hogy megszervezi a kollégája legénybúcsúját, kiterveli a kolléga balesetnek álcázott meggyilkolását, meggyógyítja a beteget, mindezt úgy, hogy 5 napja nem aludt és hallucinációi vannak. (
Így valóban irreális, azért kérdeztem, hogy a szituáció miatt érzezted volna irreálisnak, amivel maximálisan egyetértek, vagy akkor is örültél vona neki, ha nincs ott ez az ostoba hallucinációs körítés, és "csak" nem boldogult egy esettel, normális körülmények között.
Ha H. tényleg csudálatos módon meggyógyul
Sőt, állítóalg olyan jóember lösz, hogy szem nem marad szárazon elragadó kedvesége láttán.
Készíts be sok szódabikarbónát, mert ez nekem még Maxipocak beszámolóiból is sok, rossz belegondolni, hogy milyen lehet nézni. :-))
Egyébként ez a kattogás azért jó, mert csodás gyógyulás ide vagy oda, bármikor elő lehet ráncigálni.
Semmi káröröm, csak szerintem elég irreális lett volna, hogy megszervezi a kollégája legénybúcsúját, kiterveli a kolléga balesetnek álcázott meggyilkolását, meggyógyítja a beteget, mindezt úgy, hogy 5 napja nem aludt és hallucinációi vannak. (A hallucináció tervelte ki a gyilkossági kísérletet, de ugye az is H.)
"Vagyis ismét felesleges látványelem volt az egész."
Ha H. tényleg csudálatos módon meggyógyul, akkor az egész egy elcseszett cliffhanger.
Nem jött rá az eset megoldására H. Ez szerintem jó, mert a) H nem szupermen/isten, hanem ember
Na ezzel nem értek egyet. :-)) House-ról enélkül is tudjuk, hogy ember, sokat hibázik, míg rájön a megoldásra. Miért jó érzés azt látni, hogy most nem ez történt? Miért lesz ettől emberibb? Lehet, hogy perverzió, de én akkor tudok örülni, ha valaki újra és újra elvégzi a feladatot, ha nagyon nehezen is, de megoldja a problémát (sok ilyen ember van, nemcsak zsenik), és ettől még nagyon is emberinek tartom, nem szuperhősnek.
Némi kárörömet érzek. :-))
Amber gondolatai, megérzései a saját gondolatai megérzései voltak, a nő nélkül is meglettek volna.
Azaz a halluvináció nélkül is. Vagyis ismét felesleges látványelem volt az egész. :-))
H. racionalitásában azért van egy kis adag (néha nagy adag) intuíció is. Többször nem vesz figyelembe teszteredményeket, mondván azok hibásak (rosszul csinálták, rossz a teszt), és ragaszkodik a megérzéséhez.
Ezeknek a megérzéseknek racionális alapjuk van, valami, nm illik a képbe, amit látott/hallott, csak nem emlékszik, nem ugrik be, mi volt az. Azaz ez az intuíció valahol racionális. Szemben a hallucinációval.
Megjegyzem, számomra az is teljesen OOC, hogy ilyen gyorsan hinni kezd a pszichiátriában, hogy jámboran bevonul, és meggyógyul. Azért egy kb. 50 éves ember világképét nem lehet egyik pillanatról a másikra így átalakítani, pláne nem ilyen mondvacsinált indokokkal.
:-) Sztem mind megszavazzuk neked, h tőlem/tőlünk függetlenül is eszedbe juthatott uaz, mint nyilván sokmillió embernek a világon, ettől még nem kell cihiátriára vonulnod, no para:-)
Nem jött rá az eset megoldására H. Ez szerintem jó, mert a) H nem szupermen/isten, hanem ember b) végre kézzelfoghatóbb a haszna a beosztottjainak.
"A sok hallucinációs zagyvaság a negyedik évad végén nem volt elég?"
Az nekem sem tetszett, de ez más, mert a negyedik évadban úgy is akkora zseni volt mint a ház (nem poénnak szántam), hogy félkómásan mindenkit meggyógyított, akit lehetett. Most pedig inkább egy Nash, aki rájön, hogy olyan újságcikkeket akart megfejteni, amiben nem is volt elrejtve kód. (Amber gondolatai, megérzései a saját gondolatai megérzései voltak, a nő nélkül is meglettek volna.)
"Ellenkezik House racionalitásával."
H. racionalitásában azért van egy kis adag (néha nagy adag) intuíció is. Többször nem vesz figyelembe teszteredményeket, mondván azok hibásak (rosszul csinálták, rossz a teszt), és ragaszkodik a megérzéséhez.
Az is tetszett, hogy most nem jött rá a megoldásra. Eddig mindig rájött, volt amikor csak a beteg halála után, de mindig megtalálta a betegség okát. Rosszabb lett volna, ha rájön.
Ha ezt úgy érted, hogy jó, hogy nem halllucináció segítségével jött rá, akkor egyetértek. Ha viszont úgy érted, hogy végre, egyszer nem jött rá, akkor nem értek egyet.
Drogos, őrült, de kiváló diagnoszta ez a House, azt mindenki megláthassa.
Miért is őrült? :-)) (Mármint az első három évados. A hamisítvány már őrültnek is rossz. :-)))
BTW: a hallucinációk, az ezoteriába hajló ostobaságok előrángatása is egy olyan divat, aminek soha nem hittem volna, hogy lefekszenek. A sok hallucinációs zagyvaság a negyedik évad végén nem volt elég?
Jó volt, hogy azt hitte, hogy hallucinációja segíti az eset megoldásában, közben pedig inkább akadályozta.
Ez például teljesen karakteridegen, ahogyan az előző évad végén is az volt. Ellenkezik House racionalitásával. (Az eredeti House-éval, ezt nem győzőm hangsúlyozni.)
Kevés olyan rész volt, hogy H. kijött labda dobálás után az irodából a jó megoldással.
Elég sok olyan volt, amikor önmagában jött rá a megoldásra. Ez az "üzenet" ugyanúgy meghamisítja az első évadokat, mint sok más dolog. Néha nem ártana, ha az írók megnéznék az elejét is. :-))
Elég hihetetlen lesz/lenne ha House pár hónap múlva hip-hop meggyógyulna
Maxipocak szerint az új évad első része után House egészséges agyillag, mint a makk, ráadásul "jóember" lett, szelíden béget, mint egy barika, és szomorú kiskutyaszemeket mereszt Cuddy anyura és a többiekre, hogy simizzék meg. Szerintem az orvosi engedélyét is hipp-hopp visszakapja. Ennyit a hitelsségről.
Summa summarum: a hallucinációk, a megkattanás célja az volt, hogy 1. egy jót lehessen sajnálkozni, miközben nagyon mélynek tűnnek, 2. adjanak egy kis gumicsontot a rajongóknak és maguknak, amit lehet rágcsálni, és amihez vissza lehet nyúlni, ha már a gonosz ikertesón is túlesnek, 4. végleg kilúgozzák a figurát. Hogy megérte-e, ők tudják, mindenesetre még rosszul is csinálták.
Mire összeszedtem a szanaszét töredezett gondolataimat és megpróbáltam belőlük értelmes mondatokat faragni, addigra BitterSweetSymphony már hasonlókat írt, mint én, az 1. bekezdésben. Furcsa volt így majdnem egymás után a két bejegyzés, mintha nekem is nagyobb baj lenne a fejemmel, nem csak H.-nak.
Szerintem jó volt az utolsó tv2-es rész. Annyi hiba mégis van, hogy nem volt kellően megalapozva az őrültsége. Nehezen hihető, hogy pont House viseli ilyen nehezen egy beosztottja halálát, és magát hibáztatja érte. Még ha Wilson lett volna öngyilkos, akkor teljesen hihető lenne, de így nem igazán. Az is tetszett, hogy most nem jött rá a megoldásra. Eddig mindig rájött, volt amikor csak a beteg halála után, de mindig megtalálta a betegség okát. Rosszabb lett volna, ha rájön.
Drogos, őrült, de kiváló diagnoszta ez a House, azt mindenki megláthassa. Hogy halott személyekkel diskurál? De kérem, a hallucinációja is ő maga, 2 dr H. pedig sokkal jobb, mint 1. Ráadásul a második önmaga még nő is, nem is dupla, tripla előny.
Na ez már sok(k) lett volna. Jó volt, hogy azt hitte, hogy hallucinációja segíti az eset megoldásában, közben pedig inkább akadályozta. Ő maga is rájött a vége-felé, hogy azokra a dolgokra amikre a nő vezette rá, hallucináció nélkül is rájött volna. Amber pedig csak a saját önző, rosszindulatú énjének az előtérbe-furakodása, ami nem jó. Nem jó, mert legtöbbször a csapat rossz ötletei, vagy a hülye betegek tünetei (vagy akár egy beszélgetés Wilsonnal, Cuddyval) vezette rá a helyes megoldásra. Amberrel pedig kizárta a külvilágot. Lényegében olyan volt, mint amikor dobálja a labdát az irodájában, csak most fal helyett ott volt a kis virtuális játszótársa, a rosszabbik énje. Kevés olyan rész volt, hogy H. kijött labda dobálás után az irodából a jó megoldással. Most sem az történt.
Más kérdés, hogy innen hová tovább, mert a A Beatutiful Mindban Nash kerekezett néhány évet az egyetem udvarán, mire össze tudta szedni önmagát. Elég hihetetlen lesz/lenne ha House pár hónap múlva hip-hop meggyógyulna.
Azért baj pont, mert ez nem a Hamlet. A sorozat mint műfaj, egy hosszú, elnyújtott valami, nem egy feszes szerkezetű, egyszeri dráma, épp ezért fontos a meglepetés-faktor IS.
Érdekes, ez nálam soha nem volt szempont. Amikor pontosan tudtam, hogy mi fog történni (mert például elolvastam a véleményeket, a Fox oldalán az összefoglalót), akkor is ugyanolyan izgatottan tudtam nézni, mint amikor semmit sem tudtam arról, hogy mi leszaz adott részben. nem működünk egyformán. :-))
igenis befolyásolja a véleményemet a másoké, ha azt előre kapom, amikor még nem láttam a vélemény tárgyát. Mert magában foglal egy bizonyos interpretációt már eleve. Valamit, ami lehet, h nekem eszembe sem jutna egyébként, és így nem befolyásolná, h hogyan értelmezem, vagy mennyire élvezem. Nem tudom, sikerült e érthetően leírnom ezt:-)
Teljesen érthető volt. :-)) Viszont ebben is különbözünk, mivel engem nem tudott befolyásolni. Legfeljebb csak addig, amíg el nem kezdtem nézni az illető epizódot (akkor is annyiban, hogy ha rosszat olvastam, akkor később néztem meg, ha jót, akkor mindent félretettem), onnantól abszolút függetlenítettem magam.
karakteridegen, hogy hülye gyerek öngyilkossága a katalizátor, ha nem is az ok
Ezzel egyetértek. Kutner és House baromira nem voltak olyan jóban, és nem is ismerték egymást olyan régóta. Ha már bedobták ezt a bekattanást, megfelelőbb időpont lett volna pl Amber halála után, ott sem Amber, hanem Wilson miatt. Őt legalább szereti House.
(Miért hívod hülye gyereknek szegény Kutnert? A legszerethetőbb emberke volt a nyamvadt új teamben:-)
Azért baj pont, mert ez nem a Hamlet. A sorozat mint műfaj, egy hosszú, elnyújtott valami, nem egy feszes szerkezetű, egyszeri dráma, épp ezért fontos a meglepetés-faktor IS. Az élvezet _egyik_ felét pont az adja, h MI fog történni.
A másik meg, h igenis befolyásolja a véleményemet a másoké, ha azt előre kapom, amikor még nem láttam a vélemény tárgyát. Mert magában foglal egy bizonyos interpretációt már eleve. Valamit, ami lehet, h nekem eszembe sem jutna egyébként, és így nem befolyásolná, h hogyan értelmezem, vagy mennyire élvezem.
Nem tudom, sikerült e érthetően leírnom ezt:-)
Szóval ezért nem olvas az emberek többsége spoilereket. Sztem sem jó dolog olvasni őket. De mégis megteszem, mert hülye vagyok:-)
A gyengülést félreértetted, én a színészi játékra írtam, h nem tartom gyengébbnek, nem magára a sorozatra.
Bocs, akkor tényleg félreértettem. A gyengülés nem látványos, és nem HL tehetségéhez van köze. Csak vannak olyan forgatókönyvek, amiket nem lehet átélni, eljátszani, mert egyszerűen rosszak, logikátlanok, nem lehet velük mit kezdeni. Ezt lehet látni.
Elvégre ez egy szórakozási forma, ha nincs benne többé élvezet, akkor másikat kell választani:-)
A baj az, hogy nehéz megemészteni, hogy egy zseniális sorozatból (szerintem az egyetlenből) önként és dalolva, 180 fokos fordulattal, egy olyan sorozatot csinálnak, ami a leggagyibb szériát is csak alulról közelíti meg.
(Egyébként azon gondolkodtam, h mit szólnánk a fordulatokhoz, ha senki nem készítene fel előre, ill ha semmilyen előzetes infónk nem lenne...az a baj, h egyszerűen nem bírom ki, h ne olvasgassak spoilereket:-)
Miért baj? Én is olvasgattam, sőt, vadásztam őket. Valamikor azt kaptam, amit vártam, valamikor kellemesen csalódtam, valamikor rosszabb lett az eredmény. A Hamletet is ismered, mégis képes vagy többször megnézni, élvezni, újat találni benne. Ha nem ismernéd a spoilereket, az sem nagyon tudná befolyásolni, legfeljebb rövid ideig, a véleményedet. Amennyiben csak az újdonság ereje hatna, az elég ciki lenne az adott sorozatra/filmre/könyvre nézve.
miért ne fordulhatna elő, hogy egy H formátumú zseniális elme bekattan? A zsenit az őrülttől ugyi paraszthajszál válsztja csak el
Sztem igazad van, simán előfordulhat. Ezért nem volt hiteltelen, sem valószerűtlen. Csak szomorú. És nem tudom egyelőre eldönteni, h jó e a sorozat szempontjából kijátszani ezt a kártyát...a kérdés az, h hogyan teszik majd...lehet nagyon jó és hát...nagyon elcseszett:-)
Előfordulhat, csak eléggé közhelyes, márpedig a sorozat nekem azért jött be, mert nem közhelyekben gondolkoztak. Miért kell egy zseninek megkattannia? Elég sokan vannak, akikkel ez nem történik meg, esetleg ezt is be lehetett volna mutatni. De inkább a nézők könnyzacskóira apelláltak - mivel arra már képtelenek, hogy az agyukra hassanak. Másrészt elég egyértelmű, hogy House bekattanásának az a célja, hogy még nyomorultabbá tegyék, és összezúzzák a személyiségét, hogy valami általuk fejlődésnek gondolt egyéniségvesztés vegye kezdetét.
Teljesen mindegy szerintem, hogy a bekattanás minek szeretnék betudni, tartós-e vagy sem. A lényeg, hogy nagyon elcsépelt fordulat, és teljesen logikátlan, karakteridegen, hogy hülye gyerek öngyilkossága a katalizátor, ha nem is az ok. Az egész történetszál hiteltelen. Talán orvosilag is, de ahhoz nem értek. Amennyiben orvosilag rendben van, dramaturgiailag, a jellem szempontjából akkor is teljes kisiklás. A sorozat szempontjából pedig egy látványos, de üres megoldás. Ami után már tényleg csak a gonosz ikertestvér hiányzik. Elvégre tudunk gyerekkorukban szétválasztott ikrekről, akik közül az egyik lehet zseniális orvos, a másik bűnöző. Az is előfordulhat. :-))
A gyengülést félreértetted, én a színészi játékra írtam, h nem tartom gyengébbnek, nem magára a sorozatra.
Már írtam, h én is gyengébbnek tartom az 5. évadot, de közel sem annyira, mint Te.
Ha így látod, akkor tényleg nem tudok jobbat mondani, mint h jól teszed, ha nem nézed. Ha már semmi nem örömforrás benne számodra, akkor tényleg totálisan értelmetlen. Elvégre ez egy szórakozási forma, ha nincs benne többé élvezet, akkor másikat kell választani:-)
(Egyébként azon gondolkodtam, h mit szólnánk a fordulatokhoz, ha senki nem készítene fel előre, ill ha semmilyen előzetes infónk nem lenne...az a baj, h egyszerűen nem bírom ki, h ne olvasgassak spoilereket:-)
Nem védeni akarom a védhetetlent, de miért ne fordulhatna elő, hogy egy H formátumú zseniális elme bekattan? A zsenit az őrülttől ugyi paraszthajszál válsztja csak el, vagy gondoljunk pl a beautiful Mind-ra, aki valós figura volt... Sajnálatos, de nem irreális, már ha tényleg arról van szó, hogy bekattant. Egyelőre nem tudom, nem olvasok s-t. Lehet a V mellékhatása is esetleg, vagy ki tudja.
No ez az. :-)) Engem egyáltalán nem tudott szíven ütni, pedig a régi, valódi House küzdelmeivel, elekeseredett harcaival mindig együtt tudtam érezni. Most viszont az volt a reakcióm, hogy ha valaki feleslegesen agyal és szenveleg egy évadon keresztül álproblémákon, akkor megérdemli, hogy másra ne maradjon energiája.
Utána pedig az volt a reakcióm, hogy milyen kicsinyes, ahogyan szinte kéjjel próbálják lealázni a saját karakterüket, ami még mindig túl jó volt, ezért az agyától és a racionalitásától kell megfosztaniuk, hogy kellőképpen szobanövény legyen. Nem győznek rúgni rajta. Szánalmas. :-((
Ezen én is gondolkoztam, mármint h miért nézted végig:-) Ne feledkezz meg az addikció-faktorról sem, az is játszik, nemcsak a remény.
Elmondtam, miért. :-)) Talán az addikció is közre játszott, bár az évad vége után nagyon könnyen leszoktam róla, azaz a jelenlegi évad nem érdekel, nem hiányzik. A régieket nézem, persze.
Szerintem Hugh Laurie eszméletlenül jó színész, és az általa (is) létrehozott House a sorozattörténelem legzseniálisabb figurája.
Volt. Így szó szerint egyetértek mindennel. Jelen állapotában (ötödik évad vége) ugyanis már egy egyre jelentéktelenebb, középszerűségre vágyó figura, akit sem tisztelni, sem szeretni nem lehet. Az a House pedig, akit az új évadban lehet látni, Maxipocak leírása alapján ennek kiteljesedése: a falka legaljára került kutya, aki önként és dalolva veszítette el egyéniségét, hogy néhány zsíros cupákot és leereszkedő fültővakarást kapjon. Erre nem vagyok kíváncsi. Ez nem örömforrás, inkább megalázó a karakterre nézve. :-((
Amiben ilyen színészek játszanak, így, az sosem lehet brazil szappan.
A vicc, hogy a szappanokban is akadnak kiváló színészek (nagyon kevés persze), csak hát sárból nem lehet aranyat csinálni. Ez a pechjük. Én egyébként megfordítom a dolgot, ez a House már a szappanopera műfajához is méltatlan. Az ugyanis legalább őszinte, nem akarja magát többnek mutatni, mint ami. Ez a House viszont azt hazudja magáról, hogy még mindig az a zseniális sorozat, ami valaha volt. Pedig régen nem más egy gyenge közhelygyűjteménynél.
Én nem gondolom, h gyengültek volna.
Ha régen elgondolkoztat egy sorozat, minden alkalommal újabb és újabb érdekes dolgokat vettem észre benne, tele volt újszerű gondolatokkal, szellemes dialógusokkal, és ezek első alkalommal is az agyamba vésődtek, ezzel szemben egy idő után a gondolatnak a csírája sem jelenik meg, egyszeri megnézés is bőven elég, ostoba és lapos közhelyekkel, szívfacsarónak szánt szenvelgéssel lesz tele, a párbeszédek üresek lesznek, egyre kínosabbá válik a sok banális fecsegés és szenvelgés, és nagyon gondolkoznom kell, hogy felidézzek egy dialógust, egy jelenetet, akkor az számomra elég nagy minőségi romlás.
(amúgy sejtem, mire gondolsz, ugye arra, amikor House majd bevonul a cihiátriára )
Arra. :-)) Ritka ciki jelenet. Én szégyelltem magam
Remélem Csézt nem nyírják ki. Majd szörnyet haltam mikor csak úgy kórházba került holmi eperallergia miatt. Előtte meg letartóztatták:))
A hallucinációk mellett ez tolta el az egész részt. eygszerűen nem bírják ki, hogy valamelyik főszereplő vízszintesbe ne kerüljön, és ne történjen valami nagyon drámai velük. A csúcstartó még mindig a valaha Gregory House névre hallgató Tom macska, de lehet, hogy a többieket is fel akarják zárkóztatni. :-))
Sokat gondolkoztam arról, hogy az ötödik évadot miért néztem végig.
Ezen én is gondolkoztam, mármint h miért nézted végig:-)
Ne feledkezz meg az addikció-faktorról sem, az is játszik, nemcsak a remény. Egy jó sorozatra rá lehet szokni, mint a kávéra, a cigire, a felesre, a csokira...:-)
Szerintem Hugh Laurie eszméletlenül jó színész, és az általa (is) létrehozott House a sorozattörténelem legzseniálisabb figurája. Számomra kimeríthetetlen örömforrás. Ha másért nem is (ez a legrosszabb eset), miatta mindenképp nézni fogom a sorozatot, ameddig csak tart. (Színészileg nem sokkal marad le HL-tól RSL és LE sem.) És ezért érzem igazságtalannak, méltatlannak, amikor brazil (mexikói, argentin stb.:-) szappanhoz hasonlítjátok a House-t. Amiben ilyen színészek játszanak, így, az sosem lehet brazil szappan.
Én nem gondolom, h gyengültek volna. De való igaz, a Nagy Vánszorgást én még nem láttam:-) (amúgy sejtem, mire gondolsz, ugye arra, amikor House majd bevonul a cihiátriára )
(Ja igen, Tripper utoljára: tripper-vonalon DM színészi játéka sem segített (akit azért nem tartok egy HL-nak), mert szegény egy rúgnivalóan ellenszenves karaktert alakított, szóval ha jól játszotta, az még csak fokozta a viszolygást tőle, meg az egész száltól:-)
