A WWF globális környezetvédő szervezet szerint 2030-2040 körül megáll a gazdasági növekedés és a természeti erőforrások mértéktelen túlhasználata miatt az egész emberi civilizáció súlyos válságba kerül. Ha nem tesszük az egész civilizációnkat ökologikussá addig. Van még erre idő, pénz meg főleg elszántság?
Vannak azért pozitív jelenségek is, igaz, hogy a Föld egészét nézve eléggé korlátozott területen.
Egyes országok komolyan elkötelezték magukat, hogy energiaszükségletük egészét vagy legalábbis a zömét megújuló erőforrásokból (nap, szél stb.) állítsák elő, másrészt ha az EU-ban átmegy az, amit a németek szeretnének, hogy 2030 után már csak elektromos autókat lehetne forgalomba hozni, az forradalmi változást idézne elő a közlekedésben is, legalábbis ami a gépjárművek energiaforrását illeti.
A Föld népességének csökkennie kell, legalább a száz évvel ezelőtti értékekre. Amíg ez nem valósul meg, addig a földi környezetünk pusztulni fog.
Az optimum valóban úgy kétmilliárd körül van, de ezt nemigen lehetne elvárni.
Elvileg, ha a népességet sikerülne a jelenlegi szinten tartani, még elbírná a Föld. A gond az, hogy éppen ott szaporodunk ahol a legnagyobb a szegénység. (India, Dél Ázsia, Afrika) Ha humanitárius segítség gyanánt élelmiszert kapnak az nem megoldás, hiszen a gazdaságuk továbbra is padlón van. Az arab országok egyetlen bevétele az olaj és a gáz. Ha ez már nem kellene a világnak, akkor lehetne elvárni a józanabb hozzáállást. Bár a vallási alapon működő régiók így is a mértéktelen szaporodást erősítenék. A létszám csökkentésénél biztosan belefutnánk a rasszizmus vádjába és borítékolható egy újabb világháború. Jó úton haladunk az óceánok élővilágának elpusztításához is. Az erdőirtások sem kedveznek az élhető környezet kialakításának. Az óceánok kimerülése, a szárazföld elsivatagosodása, a sarki jég elolvadása eléggé nyomorúságos képet vetít a jövőről. Mikor már tényleg nagy lesz a baj, akkor valószínűleg már az atomerőművek sem segítenek, meg a GMO sem.
Ennél bonyolultabb a dolog. A biciklizés persze jó, főleg annak aki csinálja. Az is jó az embernek, ha az ember nem költekezik fölösleges dolgokra, mivel fontosabb dolgokra megmarad a pénze. De ezek nem sokat visznek előre a környezet megvédésében. Ahhoz hogy a 7 milliárd ember megéljen, ahhoz dolgozniuk kell a fizetésért, és közben termelniük az akár fölösleges dolgokat is, amit ha nem vásárolnak meg mások, akkor nem fognak tudni megélni. Tehát minden felesleges dolog megvásárlásával valójában támogatod más emberek megélhetését. Ennek környezetkímélőbb alternatívája az lehetne, ha nem engedjük dolgozni az emberek nagyobb részét, ellenben a dolgozóktól mégis elvesszük azt a pénzt, amit fölösleges dolgokra költene, és odaadjuk a munkától eltiltottaknak. A gazdaság persze nem így működik, és nehéz is lenne így megszervezni, bár ma is elég sok levonás terheli a béreket, de azt nem a munkától eltiltottakra költik, hanem improduktív tevékenységekre, és társadalombiztosításra. A jövőbeli fejlődés persze erre mutat, hozzátéve, hogy a gépesítés növekvő mértéke, és a mesterséges intelligencia megjelenése gyakorlatilag minden embert tétlenségre fog ítélni.
Ugyancsak nem segít, és ezt már Mungonak írom, ha kiváltjuk a fosszilis erőműveket, vagy bevetjük a GMO teljes tárházát. Ugyanis nem ez okozza a problémát, hanem az, hogy egyre inkább növekvő emberiséget kell eltartani, ráadásul egyre nagyobb igényekkel körbevett környezettel, mivel ezt szajkózza minden média, és vallás. A fenntartható fejlődés hazug szlogenje, a szolidaritás az éhezőkkel, a háborúzókkal, és mindenkivel, akinek problémái adódnak a megélhetéssel.
Amíg nem vesszük tudomásul, hogy a Föld erőforrásai elégtelenek arra, hogy a Föld lakossága elérje a fejlett országok életszínvonalát, addig nem oldhatjuk meg a problémát. Az elképzelt technológiai fejlesztéssel javíthatnánk a pillanatnyi helyzeten, de nagyon durván lerontjuk a jövőbeli esélyeinket. Ugyanis aki ilyen megoldásokban gondolkodik, az valójában figyelmen kívül hagyja a népesség növekedését, márpedig egy még nagyobb népességnél a jövőbeli technológiai fejlesztés is csupán egy ideiglenes mentőöv marad a jövőbeli pillanatnyi helyzetre, a problémák ugyanúgy a fejünk felett fognak lebegni Damoklész kardjaként, csak sokkal nagyobb népesség, és sokkal kisebb természetes környezet mellett, vagyis sokkal közelebb a teljes, és végleges ökológiai összeomláshoz.
Nem tartható fenn a fejlődés. A Föld népességének csökkennie kell, legalább a száz évvel ezelőtti értékekre. Amíg ez nem valósul meg, addig a földi környezetünk pusztulni fog.
:o)) Jó olvasni az optimizmusodat. A szemléletváltásnak sajnos sok milliárd dollárnyi akadálya van. És az nem kevés. A környezetpusztításnak igen sokféle módját ismerjük és amíg lesznek szegény országok, addig mindig lesz érv, hogy a túlélés felül írja a jószándékot. A mérhetelen energiaigény, a táplálék előállítása, az áltudományos okoskodók, a felelőtlen sötétzöldek, a Föld lakosságának többségét képező alulképzett emberek élni és gazdagodni akarása mind mind az élhető világ megteremtése ellen dolgozik. A multinacionális cégek megfoghatatlan tulajdonosait nem lehet jobb belátásra bírni, amig a profit a legfontosabb mozgató erő. Hiába tudjuk, hogy öngyilkosság amit csinálunk, amig konkrétan nem jelentkezik a katasztrófa, addig többnyire csak legyintenek, majd csak lesz valahogy. Pedig lenne lehetőség a fosszilis erőművek kiváltására, atomerőművekkel és megújulókkal kiegészítve, lehetne elektromos járművekkel közlekedni, lehetne kisebb termőföldön intenzív gazdálkodást folytatni, csak ahhoz be kellene vetni értelmesen a GMO-t. Csak ugye az atomenergiától, meg a GMO-tól azonnal hidegrázást kap a nagyérdemű a hatékony agymosás eredménye képpen. A másik lehetséges út, az emberiség létszámának kordában tartása lehetne, de ugye ez sem járható. Mi marad? Maradnak a jószándékú ábrándoslelkű emberek kicsiny de lelkes csoportjai akik hisznek az emberek józan eszében. Én sajnos már nem hiszek ilyesmiben, bár lehet hogy tévedek...
Kedves VÖDÖR1,ellenkeznék abban veled,hogy nincs értelme az ilyenfajta gondolkodásnak,mert olvassák páran ezt a fórumot,nekem is és mindannyiunknak vannak ismerősei kollégái barátai akikkel valamilyen szintű eszmecseréket folytatunk,olykor szóba kerülnek ilyen témák is.Ha csak gondolatébresztési szinten,is sikerül bennük valami húrt megpendíteni,már az is jó.Hogy őszinte legyek a legtöbb ismerősömet a globális környezeti problémák ,enyhén szólva hidegen hagyják.Viszont az már nem fér a fejükbe,hogy nagyjából azonos jövedelem mellett,egy nagyságrenddel jobban élünk náluk,és ezáltal már nem találnak fogást az elméletemen,és pár dologban követni fogják a példámat.AZ hogy ők milyen indíttatásból fognak kevesebbet fogyasztani az mellékes.Így lehet ,hogy a néhány ezrelékből egyszer néhány százalék lesz,az pedig ilyen nagyságrendnél már nem jelentéktelen.
AMÚGY IGEN,A KAPZSISÁG génszinten kódolva van és ez így is fog maradni,de tudtommal vannak már sokfelé másképp gondolkodók,fogyasztást ellenző kisebb nagyobb mozgalmak,hátha egyszer olyasvalaki is átáll az erő jó oldalára aki,érdemben is tud valami,nagyot alkotni.
Nagyjából megpróbálom leírni,hogy én mit változtattam.
Részemről talán a legnagyobb változtatás,hogy ésszerű távolságon belül kocsi helyett kerékpárral közlekedem másfél év alatt kb 4000-4500 km tekertem.,sőt többet ,de azt csak hobbiból.Ez az én kocsimnál kb 400 liter benzin.Persze esőben meg kopogós fagyban kocsival járok,de eddig úgy tapasztalom,hogy a melóba járás 90 %-a megoldható kocsi nélkül.
Ha itthon,vagy munkahelyemen vizet iszom,akkor az csapvíz,hozzáteszem,itt jó a csapvíz .Tény ,hogy nem mindenhol jó pl Tiszafüreden nem lehetett meginni.Aztán,díszhalakat tartottam,tenyésztettem ,de nem keveset,kereskedelmi mennyiségben.Ezt megszüntettem,hát kellett hozzá áram,meg víz rendesen.Volt kerti tavunk,szintén megszüntettem ide is kellett áram.Ide jön még a rengeteg út amit a díszhalak miatt megtettem,tenyészhalakért kellékekért eleségért szaladozni,a kiadó halakat elvinni,éves szinten több ezer kilométer,plusz rengeteg telefonálás.
Lemondtam a telefon előfizetésem én is nejem is,ez környezetvédelmi szemszögből úgy jön képbe,hogy éves szinten kb 180000 forintot spórolunk amit nem kell kitermelnünk,a telefontársaságnak meg csökkenti a profitját,amit valószínűleg nem környezetbarát módon használna fel.
Végül is ennyi amit kézzelfoghatóan,számokkal kifejezve lehet értékelni,ezeket mind tudatosan mérlegelve nem hóbortból,vagy kényszerből,nem unalomból tettem. Nem érzem lemondásnak vagy nehéznek a biciklizés,meg kifejezetten jól esik.Azért telefonunk van,csak most feltöltőkártyás.
Amit viszont még változtattam,az a hozzáállásom a pénz elköltéséhez illetve nem elköltéséhez,viszonyulásom a környezettudatos élethez.Ez hosszú évek távlatában sokkal jelentősebb lesz,mint amit számszerűen felsoroltam.
Mielőtt,bárki megvádolna,hogy ezek egyszerű spórolási praktikák,h át kijelenthető,hogy igen.Minden forint amit nem költünk el,hanem arra fordítjuk,hogy kevesebb munkával is jól éljünk az egyenlő a környezetvédelemmel,és ilyen aspektusból talán többen fogékonyak lehetnek rá.
Meg kell ,érteni hogy igenis élvezni kell a modern kor nyújtotta kényelmet,lehet jómódban élni ,csak nagyon meg kell gondolni,hogy mi az ami valóban fontos,mire van szükség és mi az ami csak felesleges sallang,hóbort kifelé mutatás.Például most már nem cserélem le a bútorainkat csak azért mert25 évesek.
Nyilván nem járhat mindenki biciklivel dolgozni,nekem adja magát,van akinél kivitelezhetetlen,de biztos van olyan dolog amin változtatni lehet,ez egyénenként változó,hogy ki mit tehet meg.
Szerintem nem felesleges az ilyen fajta gondolkodás,mert a kevés is több mint a semmi.
Egyenlőre ennyi de a többi hozzászőlásra is válaszolok majd.
A dolgok megváltoztatásához akár egy ember is elegendő, ha az megfelelő pozícióban van. Nem az elkötelezett emberek száma a lényeg, hanem az, hogy azok milyen ráhatással bírnak a többi 7 milliárd emberre. A fő gond tehát az, hogy akik komolyan veszélyben érzik a földi és az emberi létet, azok nincsenek olyan helyzetben, hogy ráhatással bírnának az emberekre, különös tekintettel a döntéshozókra. Nem kell tehát mindenáron 7 milliárd embert megcélozni, elegendő néhány döntéshozót meggyőzni, megváltoztatni.
Teljesen feleslegesek az ilyen szintű gondolatok. Jelenleg, ha a három nagy világvallás szintjén vezetnénk környezetvédelmi előírásokat is kevés lenne, nemhogy néhány ezreléknyi ember eltérő gondolkodása.
A lényeg, hogy a túllövés a nyolcvanas évek óta megtörtént, a folyamatokat megállítani vagy visszafordítani már nem lehet. Az ökológiai katasztrófa pesszimista becslések szerint 2030-40 körül, optimista becslés szerint 2050-70 körül bekövetkezik. Jelenleg nincs olyan ezt megváltoztató technológiai újítás ami ilyen rövid idő alatt megvalósulhatna és globális szinten el tudna terjedni. Már csak az a kérdés, hogy a katasztrófa olyan háborúkat indukál e, ami ellehetetleníti az emberi életet a bolygón, vagy megússzuk egy 50-70%-os kihalással, és a maradék alacsony szintű vegetálásával.
A emberiség gondolkodásának megváltozását pedig hiábavalóság remélni, mivel a rendelkezésre álló erőforrások maximális szintű kiaknázására való törekvés alapszinten bele van kódolva az életbe (önző gének).
Nagyon bölcs gondolatok, kedves Lénárd, sok szempontból én is hasonlóan gondolkodom.
Gondolkodjunk közösen, de lehet, hogy mindez kevés lesz, óriási a tehetetlenségi nyomatéka a jelenlegi folyamatoknak, gondolj csak bele pl. a CO2 kibocsátásra, ha most nullára redukálnánk, akkor is évtizedekig tartana, amíg visszaállna az ipari forradalom előtti szintre.
Tehát,ha nem akarjuk szándékosan tönkretenni a saját és utódaink életét,akkor valamit csökkentenünk kell azon a fogyasztáson amit eddig fogyasztottunk,valamiről le kell mondanunk,amiről eddig nem mondtunk le,valamit nem vásárolhatunk meg amit amúgy megvettünk volna.
Na most ha ezt így elővezetnék a széles rétegeknek,óriási felhördülést és ellenkezést váltana ki szinte mindenkiből,hogy nekem ne mondja meg senki mit vegyek!Márpedig én akkor is arra költöm a pénzem amire akarom!Stb stb.
Viszont ha úgy lennének ösztönözve,hogy bár kevesebbet fogyasztotok,mégis jobb nektek valami más miatt ,így már talán néhányan változtatnának bizonyos eddigi szokásukon.
Pl,Ha kevesebbet vásárolsz,vastagabb lesz a pénztárcád,vagy ha már elég vastag így is akkor kevesebbet kell dolgoznod.Ha már gazdag is vagy és keveset is dolgozol akkor nehéz rád hatni az tény.
Flmerülhet a kérdés:Jó,spórolunk,de akkor mi lesz a megspórolt pénzzel,hisz előbb utóbb úgyis veszünk rajta valamit?
Ezt én úgy oldom meg,hogy szabadidőt veszek rajta magamnak.Nem vállalok túlórát,nem maszekolok egyszóval abszolút hidegen hagy a plusz pénzkereset.SŐT,távlati tervem az hogy idősebb koromban vagy rövidebb munkaidőben dolgozom,vagy olyan munkát keresek,amit könnyebben,szívesebben tudok végezni,még akkor is ha alacsonyabb a bérezés.
Kb 2 éve indult el nálam valami agyi folyamat,hogy átértékeljem az életemet,és azóta sokkal jobban érzem magam.Többet vagyok a családommal,szívesen boldogan játszadozok a kisfiammal,ha fáradt vagyok pihenek szóval abszolút boldogan elégedetten élek.
Nem okoskodásból írom én ezeket,nem helyezem magam senki fölé én is hajtottam a pénzt aztán amit nehéz munkával megkerstem,szétszórtuk sok haszontalan kacatra,felesleges szolgáltatásokra.De egy reggel földrengésre ébredtünk,nem volt semmi különös de akkor elindult valami bennem ami teljesen megváltoztatott,eszembe jutott,hogy6-8 éve ha így élhettem volna mint most a világ legboldogabb embere lennék,és mégsem voltam elégedett,mégis többet akartam nem voltam felhőtlenül boldog.
De akkor szerencsére észhez tértem és rájöttem hogy mindenünk meg van ami a boldogsághoz kell
,de szószerint minden,semmi ingó és ingatlan tárgyra nincs ezeken felül szükségünk.
Na azóta élek környezettudatosan.
De egyenlőre ennyit,kicsitt off topic volt ez a hozzászólás mert ez már inkább életviteli téma, de szorosan összefügg a környezetvédelemmel.
Végső soron a fogyasztói magatartás megöli az emberek lelkét és a bolygót
Legközelebb írok arról ,hogy én mit változtattam meg a szokásaimon.
Valóban,nehéz ügy,mégis úgy érzem tennünk kell valamit,méghozzá nekünk,akik ilyen fórumot látogatnak,hisz nyilván azért keresgélünk,írogatunk ebben a témakörben,mert valahogy mi jobban érezzük,az egésznek a súlyát.
Nem azért ,mert okosabbak,vagy inteligensebbek lennénk bárkinél,hanem inkább azért,mert más oldalról szemléljük az emberi társadalom ügyeit.Azzal,hogy rávilágítunk a valószínűsíthető szomorú jövőre nem sokat érünk el.Olyan mintha vonatsínre állnánk,és bölcsen hangoztatnánk,hogy el fog ütni a vonat.
A legnagyobb baj az,hogy szinte az egész társadalom,azon verseng ,küzd,törekszik szakadatlanul,hogy minél nagyobb pusztítást hajtson végre az éltető bolygóján.És ez nem túlzás,ez tény.Az egész társadalmat a vagyonosodás,a karrier és a föld javainak minél nagyobb birtokbavétele motivál.A jóléti társadalmakban(most már hazánkat is ide sorolhatjuk)mindenkinek van valami jövedelme,ez egyénenként változik,de az biztos hogy azon a jövedelmen előbb-utóbb valamit vásárolni fog.Itt jön a nagy kérdés,hogy mit?
A népesség legalacsonyabb jövedelmű rétegei,szinte csak a fennmaradásukat próbálják biztosítani,tehát ők abszolút nem pazarolnak,nem tudnak semmit megtakarítani és hazánkban ők terhelik legkevésbé a környezetüket.Innentől felfelé viszont már van fölösleges fogyasztás,minél magasabb valakinek a jövedelme annál többet hasít ki,az egyébként véges tartalékokból.Ők már tehetnének valamit a pusztulás ellen,de nagyon nehéz valakit rávenni arra,hogy a kényelmes jó minőségű életén bármit változtasson.A fenntartható élet,bizony arról szól,hogy valamiről lemondunk.
Szükséges a konstruktív hozzáállás, de amíg ez nem válik a többség álláspontjává, nem fognak javulni az esélyeink. A helyzetben van egy csavar, egy 22-es csapdája, egy ördögi kör. A stabil társadalom szükséges a megfontolt döntések meghozásához, és végrehajtásához, de amíg stabil a társadalmi helyzet, addig az irányvonal változtatásra nincs késztetés a hatalom részéről. Amikorra a társadalom instabillá válik, már képtelenség lesz a változtatások irányát kézben tartani. Nehéz ügy. Az persze mindenképpen segít, ha a témáról szélesebb körben beszélnek, jobbat én sem tudok. De hogy ez mikorra ér el eredményt, azt nem tudom. Lehet hogy sok dolog el fog tünni a Földről, naponta tünnek el fajok végérvényesen.
Az eddigi,hozzászólásokat elolvasva,arra a következtetésre jutottam,hogy sokan látják előre várható ökológiai katasztrófát.De szerintem a másik végén kéne megülni a lovat:Mit tehetnék én?
Nagyon is sokat.Mindenki a világ vezető politikusaitól és tudósaitól várja az áttörést,a megváltó megoldást pedig abból nem lesz semmi.
Az a baj,hogy a fő irányvonal:fenntartható fejlődés.
Ez már nevében is ellentmondás.Most csak egy témakört ragadnék ki példának,annak reményében,hogy lesznek fórumtársak a jövőben akivel ki lehet térni a többi sarkalatos pontra is.
Tehát:ENERGIAVÁLSÁG. Itt tudósaink,vezetőink,azzal vannak elfoglalva,hogyan lehetne a megnövekedett energia igényt kielégíteni lehetőleg fenntarhatóan,hisz a lakosság ezt várja el tőlük.
EZ IS jó irány erre is szükség van,de sokkal szükségesebb lenne csökkenteni az energia felhasználást
ez viszont már nem rajtuk múlik,hanem rajtunk.A mi fejünkben kell rendet tenni.
PERSZE CSAK akkor ,ha érdekel minket,hogy gyermekünk,unokánk ,dédunokánk milyen világban kényszerül leélni az életét.
Ez sajnos csak önbecsapó ábránd, amelynek gyakori hangoztatása sikeresen feledteti a vészharangot kongatók aggályait, és így végül nem is fogjuk elkerülni a bolygónk pusztulását. Az indonéz, a brazil dzsungeleket, a kanadai felszín közeli kőolaj feletti területeket csak azért nem irtják nagyobb intenzitással, mert nem áll rendelkezésre nagyobb kapacitás az irtáshoz. Minden ma még természetes környezett, amely hasznosítható lehet az emberek számára ugyanerre a sorsra fog jutni, mert a tőkének ez lesz gazdaságosabb, és a helyi lakosok is részesülnek a haszonból. A tenger alatti kőolajkészleteket sem akarja parlagon hevertetni senki. Kína, bár jelentős lépéseket tett a túlnépesedés visszafogására, éppen az ipari fejlődése miatt fuldoklik a szmogban, és ez a helyzet még romlik, miközben bicikliről autóra váltanak. Sehol sem lehetséges az ipari fejlődést a fejlett világ szintjére hozni úgy, hogy közben elkerüljék a természetes környezet lerombolását. Az éhezők nem azért éheznek, mert elvették tőlük az élelmeszert, hanem mert úgy szülték meg őket, hogy nem volt számukra hely, ahol megélhetnének. A szüleik ítélték éhezésre, és éhhalálra őket.
Már nem friss adat, hanem néhány éves, nem tudom azóta mennyit változott. Évenként 70 millióval (7 Magyarország) nő a Föld lakossága, és 55 millióan halnak éhen. Vajon hányan halnának éhen, ha nem nőne a Föld lakossága, hanem csökkenne? Vagy ha évente nem növelnénk a termelést 70 millióval több ember számára? A számok makacs dolgok.
Ennyire pesszimistán azért nem kell látni a dolgokat.
Én úgy tudom, hogy a Föld a mezőgazdaság és az élelmiszeripar megfelelő fejlettsége mellett kb. 8-10 milliárd embert tud hosszú távon és teljesen fenntartható módon eltartani.
Afölé viszont tényleg nem nagyon kellene menni.
A probléma inkább az elosztással van, azért vannak még mindig milliószámra éhezők.
Minden globális környezet pusztulás közvetlen, és elkerülhetetlen következménye az emberiség túlnépesedésének. Semmilyen tudományos, technikai, technológiai újítással nem lehet megoldani a környezet pusztításának problémáit, ha az emberiség létszáma nem csökken jelentős mértékben. A túlszaporodó emberiség szegénységének humánusnak kikiáltott segítése kiszélesíti, és elmélyíti a környezet pusztulásának problémáját, mert nincs, és nem lehet létrehozni a Földön annyi erőforrást, amennyi a szegény rétegeket felemelhetné a fejlett államok életszínvonalára. Az erre irányuló erőfeszítések a kívánt hatások ellenkezőjét erősítik tovább. Az egyetlen kiút a népesség csökkentésének drasztikus kikényszerítése. Aki egy olyan országban, ahol egyetlen gyerek felnevelésének az esélye is csekély, a saját gyermekek elleni bűntett három, vagy akár tíz gyerek életre hozása. Na meg emberiség elleni bűntett is, de ezt az ott lakókat nyilván nem érdekli, mint ahogyan a saját gyermekeik sorsát sem tudják befolyásolni. Ha az emberiség létszáma nem csökken egymilliárd alá, a Föld, és az emberiség sorsa meg van pecsételve.
Jó kis topiknak indult ez is, kár, hogy annyira azért nem pörgött.
Érdeklődnék, hogy a védett természeti területekről, nemzeti parkokról, bioszféra-rezervátumokról, tájvédelmi körzetekről tudtok-e esetleg külön topikot?
A Magyar Tudományos Akadémia tisztelt képviselőihez, a környezetvédelem minden szintű művelőjéhez.
Tisztelettel szólítom a MTA tudósait, vessék latba tekintélyüket újabb környezetrombolás megakadályozása érdekében!
Hasonló tisztelettel szólítom fel a környezetvédőket is ugyanerre!
Számítok továbbá minden jóérzésű ember támogatására!
Tudom, hogy azok, akik bekalkulálják, hogy mennyit tömhetnek egymás és saját zsebükbe közpénzekből egy erőmű építésénél és annak üzemeltetése közben, ellenezni fogják az alább olvasható javaslatomat. Semmi szükség arra, hogy atomkatasztrófa veszélye álljon fenn - lásd Csernobil vagy Japán -mert ennek a miniatűrre zsugorodott kis országnak a lakosságát eltörölhetné. Nincs szükség tüzelésből eredő szénmonoxiddal szennyezni életterünket. Nincs szükség továbbá duzzasztógátakkal káros szintig tartósan megemelni a talajvízszintjét.
Ez utóbbi, valamint az árvízveszély indított el bennem valamit, mely arra inspirált, hogy megírjam levelemet. Lehetséges hazánk áramellátása csaknem „ingyenárammal”. Elhárítható az árvízveszély is, vagy legalábbis minimálisra csökkenthető. Mindezeket megoldhatjuk töredékéből annak a tetemes összegnek, melyet évente rájuk költünk. A médiában elhangzott, hogy Szentgotthárdnál vízerőmű épül a Rábán EU-s támogatással. A tervek már el is készültek. Kérem, hogy ne építsenek duzzasztógátat! Ne költsenek óriási összegeket környezetrombolásra!
Az interneten elérhető adatok szerint a Rába Alsószölnöknél éri el a magyar határt tengerszint fölötti 288m magasságban és Győrnél ömlik a Mosoni-Dunába. A Duna tengerszint fölötti átlagmagassága Győr és Vének között 118m. Ha ezen adatok helytállóak, akkor a kettő közötti szintkülönbség megközelítőleg 170m. Ez irdatlan energiát rejt magában. Kinyerésének sok változata lehetséges. Én az alábbiakban kettőt említek meg. Nevetségesen egyszerű és olcsó megoldást ajánlok. Előrebocsátom, hogy ezen levelemet nem egy kiviteli terv műszaki leírásának igényességével írom, gondolatébresztőnek szánom.
1. Energia
„a” változat:
Alsószölnöknél nemes egyszerűséggel a Rábába „dobunk” egy úgynevezett fekete csövet (lehet más anyagból is), azt a mederfenéken végigvezetjük egészen Győr alattig a Dunába, ott kivezetjük a cső végét akár egy dombtetőre, akár egy dombtetőn lévő „tárolóedénybe”, akár víztoronyba, vagy mindegyikbe, esetleg többe is, így a közlekedőedények elve alapján folyamatosan 170m magasan lesz a víz mindezekben. Megjegyezném, hogy Bős duzzasztott vízoszlopmagassága nem éri el a 10 métert sem.
Ebből a magasságból lefelé meghajtathatunk generátorokat mielőtt visszavezetjük a mederbe, ahonnan ismét zárt csőben a mederfenéken továbbvihetjük szükséges szintkülönbségig, hogy újra kivehessük belőle az energiát és ezt újabb szakaszokban folytathatjuk az országhatárig.
„b” változat:
Az „a” változathoz képest az a különbség, hogy nem vezetjük fel magaslatra a csövet, hanem kiemeljük az alsó végét vízszint fölé, biztosítva, hogy mindig ott legyen. Így szinte mindent szétrombolni képes erővel fog kizuhogni a víz, 170m-es szintkülönbség következtében. Nyilvánvaló, hogy a kimenetnél jelentkező irdatlan energiához hasonló erő lép fel a bemenetnél is a roppant szívóhatás eredményeképpen. Mivel azonban a cső teljes hosszában is hatalmas erővel rohan végig a víz, nem csak a kimenetnél jelentkezik ez az irdatlan energia, hanem a bemenetnél is hasonló erő lép fel a roppant szívóhatás következtében. Nem csak a cső két végénél helyezhetünk el áramfejlesztőket.
Teljes hosszában vízhatlan generátorokat telepíthetünk annak belsejébe igény szerinti mennyiségben. A generátorlapátok között mindenképpen át fog zúdulni a víz. Ha pedig átzúdul, akkor könyörtelenül forog, méghozzá folyamatosan és irdatlan erővel. Ez egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag korlátlan mennyiségben, szakadatlanul termelhetjük az áramot. Mindezeket többé-kevésbé bármelyik folyónkon megvalósíthatjuk.
2. Környezetvédelem
Azzal, hogy nem építünk és nem újítunk fel atomerőműveket, nem emelünk duzzasztógátakat, tulajdonképpen már sokat tettünk környezetünk rombolásának megakadályozása érdekében. A generátorokat tartalmazó csövek – hiszen kettőt kellene lefektetnünk ahhoz, hogy az egyiket zárva tarthassuk például a bemeneti szűrők tisztítása, karbantartás és egyéb okokból, amíg a másik termeli az áramot – mellé további csöveket fektetnénk szükség szerinti mennyiségben és átmérővel, melyek méretének meghatározása mindössze rutin számítás kérdése. Ezen csövek normál esetben a kiömlésnél elzárva volnának, hiszen tartós aszály esetén túlzott vízszintcsökkenéssel járna. Azonban közvetlenül az árhullám érkezése előtt megnyitnánk őket, hogy helyet biztosítsunk az érkező víztömegnek, illetve elvezessük azt alacsonyabb szintre. Ugyanezzel a módszerrel megint alacsonyabb szintre továbbíthatjuk akár több szakaszban is egészen az országhatárig.
Onnan déli szomszédaink továbbvezethetik ugyancsak az általam javasolt módszerrel akár a tengerig is. Ezzel az árvízveszélyt elháríthatjuk, vagy legalábbis minimálisra csökkenthetjük. Ugyanakkor a mellékfolyók beömlésénél újabb csöveket indíthatnánk az onnan érkező árhullámok levezetésére.
Éppen most hangzott el a rádióban, hogy egyik szomszéd országban tárolóban felfogták valamelyik folyó vizét, így a mezőgazdasági öntözés lehetőségét hazánkban minimálisra csökkentették. Jó lenne, ha meg tudnánk egyezni a összes szomszédunkkal, hiszen Ők is kivehetnének a csőgenerátorokkal fejlesztett energiából. Már náluk a hegyekből indíthatnánk a csövek felső végét. A még nagyobb szintkülönbség következtében többletenergia keletkezne. Így megoldhatnánk a Kárpát-medence népének áramellátását.
Nem lepődnék meg azon sem, ha hazánkban elvetnék javaslatomat. Ebben az esetben azzal kell számolnunk, hogy szomszédaink megvalósítják, ami azzal járhat, hogy ránk zúdítanak irdatlan mennyiségű víztömegeket. Éppen ezért fontos volna összehangolni az energiaellátást, az árvízvédelmet és a vízszabályozást, mintha egyetlen nagy ország lennénk.
Visszatérek még az aszály problémához. Pillanatnyilag annyi vízzel tudunk gazdálkodni, amennyi beérkezik hazánkba a szomszédainktól. Mivel tetemes mennyiségű víz párolog el a folyók medréből, tárolókból, és szivárog el onnan a kiszáradt szomjas talajba, megint csak megoldásnak mutatkozik a zárt csőben történő vízáramoltatás. Arról nem is beszélve, hogy zárt csőben a párolgás és elszivárgás gyakorlatilag nulla. Ugyanazokkal a csövekkel háríthatnánk el az árvízveszélyt, mint amelyekkel megoldhatnánk az aszály problémát.
Tehát javaslatom kézenfekvő. Ahogyan már fentebb említettem, az árvízlevezető csövek alsó, kiömlési végét elzárnánk, amint az árhullám levonul.
Ily módon biztosítanánk, hogy tartós aszály és a legalacsonyabb vízállás mellett is folyamatosan nyomás alatt lennének a mindig telt csövek. Már csak igény szerinti pontokon vízkivezetési lehetőségeket kell létesítenünk, vagyis csapokat felszerelni. Nem kell sem szivattyú, sem pedig egyéb energia a működtetéséhez. Mindössze az aktuális időpontban, a megfelelő csapokat kell megnyitni.
Remélem kicsi hazánk népe életminőségének jobbításához sikerült hozzájárulnom valamelyest!
Tiszteletem és köszönetem mindazoknak, akik megtiszteltek azzal, hogy elolvasták levelemet!
A mexikóiak voltak a vizsgált mintában és a témát tekintve a leginkább környezettudatosak.
Ez azért eléggé meglepó!!!
Aggódik a világ a vízszennyezés miatt
[2009. aug. 29. 9:35]
Egy átfogó nemzetközi közvélemény-kutatás szerint a világ legégetőbb környezetvédelmi problémája a vízszennyezés. A kutatás során megkérdezett tizenöt ország válaszadói ugyanis úgy vélték, ez a probléma aggasztóbb, mint például a levegőszennyezés, a klímaváltozás vagy a természeti kincsek pusztulása.
A Circle of Blue megbízásából, a GlobeScan által 15 országban - Kanada, Egyesült Államok, Mexikó, Brazília, Chile, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Törökország, Nigéria, Kenya, Oroszország, Kína, India, Fülöp-szigetek - készített felmérés eredményeit Stockholmban, a Víz Világhete elnevezésű rendezvény keretében mutatták be a napokban.
Az országonként ezer fő részvételével készített, a vízzel kapcsolatos attitűdöt vizsgáló kutatás során a válaszadókat megkérték, hogy rangsorolják az aktuális környezetvédelmi problémákat. Az eredmények szerint a megkérdezettek a vízszennyezést, valamint a vízhiányt tartják a legaggasztóbb ökológiai problémának. A felmérés során ugyanis a válaszadók 93 százaléka tartotta a vízszennyezést, 91 százaléka a friss víz hiányát komoly problémának.
A rangsort tekintve a vízszennyezést és a vízhiányt követően kapott helyett a természeti források kimerülése, a levegőszennyezés, majd az állat- és növényfajok kipusztulása. A hét elemből álló sorrendet a klímaváltozás és a szennyező gázkibocsátás zárta.
Mexikó aggódik leginkább
A kutatás során vizsgált 15 ország közül hét ország lakosainak attitűdjét kiemelten is elemezték. Az eredmények szerint Kanada, az USA, Oroszország, Mexikó, Kína, India és Nagy-Britannia lakosai részben azonos, részben eltérő véleményt vallanak a vízkérdésről.
A vízproblémák súlyosságát tekintve Mexikó az, amely a legnagyobb mértékben aggódik a vízszennyezés miatt. Míg a helyiek 90 százaléka találja komolynak a kérdést, addig a kanadaiak 71, a kínaiak 67, az oroszok 64, az indiaiak 62, az amerikaiak 60, a britek 58 százalékos arányban aggódnak a földi élet alapját képező erőforrás tisztasága miatt. Mindemellett Mexikóban vannak a legtöbben, akik az ivóvízhiányt és a mezőgazdasági öntözéshez használt víz hiányát aggasztónak tartják. India lakosai pedig azok, akik a többi országhoz viszonyítva a leginkább problémásnak tartják a vízhasználat árát.
A vizsgált vízproblémákra – vízszennyezés, ivóvízhiány, öntözéshez használt víz hiánya és a víz ára – adott válaszok aggregálása segítségével a kutatók létrehoztak egy ún. Víz Tudatossági Indexet (Water Concern Index). A hét ország adatait összevetve azt találták, hogy Mexikó az, amelynek lakosai a leginkább tudatában vannak a vizet fenyegető veszélyeknek. Mexikót India lakosai követik, ahol szintén meglehetősen magas az állampolgárok érdeklődése. Kanada és Kína lakosai az átlagosnál valamivel magasabb, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban élők alacsonyabb arányban foglalkoznak a vízproblémákkal. A hét ország közül a legkevésbé tudatosnak Oroszország lakosai bizonyultak, a helyiek a többi nemzet képviselőinél sokkal kisebb arányban aggódnak a víz tisztasága és elérhetősége miatt.
Az állam felelőssége, de az emberé nem?
A kiemelten vizsgált országok megkérdezettjei egyöntetűen úgy vélték, a politikai vezetés és a kormány felelőssége, hogy az ország és az állampolgárok vízellátása biztosított legyen. Ugyanakkor 78 százalék úgy gondolja, hogy az ivóvízhiány megoldásához nem csak az állami, hanem a magánszféra hozzájárulása is szükséges, vagyis a hatósági szervek és a vállalkozások együttműködése nélkül nem lehet eredményekre számítani. Végül, a megkérdezettek 76 százaléka fejezte ki igényét arra, hogy a politikusok és környezetvédők további információval lássák el a víz védelmével kapcsolatos lehetőségekről és teendőkről.
Bár a vizsgált ország lakosainak több mint fele egyet értett azzal, hogy a tiszta víz elérhetősége elsősorban a kormány felelőssége, de arról már erősen megoszlottak a véleménye, hogy az egyes egyén felelős-e a vizek állapotáért. Míg a mexikói megkérdezettek 76 százaléka vélte úgy, hogy az egyes emberek igenis felelősek a vízért, addig a kanadaiak, oroszok és amerikaiak valamivel több, mint fele, a britek és indiaiak mintegy 40 százaléka, a kínaiaknak pedig csak 30 százaléka értett egyet az állítással.
Súlyos veszélyben a világ halállománya
[2009. aug. 24. 11:56]
A világ halászterületei közel állnak az összeomláshoz: csak akkor lehetséges a halállományok megóvása, ha az érintett országok kormányai sürgős intézkedéseket tesznek a kereskedelmi halászat kordában tartására.
Azonnali lépésekre van szükség!!!
Óriási globális krízis közeleg – fenyeget a víz-, élelem-, és energiaválság
2009. augusztus 25. 12:22
· küldés
· nyomtatás
· betűméretCímkék:energia, válság, krízis, globális, élelmiszer, víz, John BeddingtonA brit kormány legfőbb tudományos tanácsadója szerint 2030-ra az egész bolygót fenyegető krízishelyzet alakulhat ki, mivel akkorra komoly gondok alakulhatnak ki az ivózvíz-, élelmiszer-, és energiaellátást tekintve.
<!--
if(!window.goAdverticum)
document.write('');
-->
if(window.goAdverticum)
goAdverticum.addZone(64600);
//0) { var start=document.cookie.indexOf(name+"="); if (start!=-1) { start=start+name.length+1; var end=document.cookie.indexOf(";",start); }; if (end==-1) end=document.cookie.length; return unescape(document.cookie.substring(start,end)); }; return ""; }; _gde_set_cookie = function(name,value,days) { var date=new Date(); date.setDate(date.getDate()+days); document.cookie=name+ "=" +escape(value)+((days==null) ? "" : ";expires="+date.toGMTString()); }; _gde_check_counter = function(id,max,time) { var period = 0; var times = new Array (0,86400,604800,2592000); if (max == null || max == 0) return true; if (!isNaN(time[0]) && !isNaN(time[1]) && !isNaN(times[time[0]])) period = time[1] * times[time[0]]; var cookie=_gde_get_cookie(id); cookie=cookie.split(":"); var counter=parseInt(cookie[0]); if (isNaN(counter)) counter = 0; var lasttime=parseInt(cookie[1]); if (isNaN(lasttime)) lasttime = 0; var now=(new Date()).getTime(); if (period > 0) { if (lasttime+period*1000 < now) { counter=0; lasttime=now; }; }; cookie=(++counter)+":"+lasttime; _gde_set_cookie(id,cookie,1000); return (counter <= max); }; if (_gde_check_counter('vSj8wPMxjWmhUBRTJ4zQPlYePssl_rsbl1JRAPZP40..t7',_gde_user_freq,_gde_cap_time))
document.write('');
//]]>
google_ad_client = "pub-1094437899690041";/* 120x240 A */google_ad_slot = "9975279082";google_ad_width = 120;google_ad_height = 240;
google_protectAndRun("render_ads.js::google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);
A BBC értesülései szerint J
ohn Beddington professzor, kormánytanácsadó előrejelzésében figyelmeztetett a fenti körülmények várható együttállására, amelyek következményeit és lehetséges megoldásait részletezte írásában.
A szakember szerint 2030-ra események egész sora kulminál majd a világban, amelyek egyenként is meglehetősen súlyosak, egyesítve azonban még komolyabb gondokat okozhatnak a bolygó lakóinak. Az előrejelzés szerint eddigre ugyanis a Föld lakossága a jelenlegi hatmilliárdról nyolcmilliárdra gyarapodik (33 százalékos növekedés), miközben az élelmiszer és energia iránti igény 50, a víz iránti igény pedig 30 százalékkal növekszik majd.
„Meg tudunk birkózni a növekvő vízigénnyel?” – kérdezte Beddington a márciusban Londonban megrendezett SDUK 09 nevű konferencián. „Tudunk-e elegendő energiát biztosítani mindenkinek? Képesek vagyunk-e mindezt végrehajtani, miközben alkalmazkodnunk kell a klímaváltozás kihívásaihoz? Vajon képesek vagyunk-e mindezt véghezvinni 21 év alatt?”
A népesség várható növekedése 2050-ig
A krízishelyzet egyes összetevői bizonyos területeken erősítik is egymás hatásait. Az intenzív mezőgazdasági tevékenység például nagy mennyiségű vizet és energiát emészt fel. Beddington professzor szerint azonban emellett további tényezők bonyolítják a helyzetet és súlyosbítják a várható következményeket.
Megvan a veszélye, hogy a Föld éghajlatának változása drasztikusan hat majd az élelmiszertermelésre – például a korallzátonyok eltűnése egymilliárd ember táplálkozását befolyásolhatja, fehérjeszükségleteik ugyanis ezekről a területekről származnak. De ide sorolhatjuk a monszunesők gyengülését, vagy éppen erősödését is.
Egyes kutatók emellett arra figyelmeztetnek, hogy előrejelzéseik szerint 2030-ra az Északi-sark csaknem teljesen jégmentessé válhat, amely felgyorsíthatja a globális felmelegedést, mivel az eltűnő jégtakarók miatt a Nap hője csak kisebb mértékben verődik vissza a Föld felszínéről.
A növekvő népesség egyre nagyobb része költözik majd városokba, amely tovább fokozza a víz iránti igényt. Ez a folyamat önmagát erősítheti, a vízforrások kimerülésével ugyanis egyre több vidéki kényszerülhet majd otthona elhagyására, hogy városokban folytassa az életét.
Az életszínvonal növekedése az étkezési szokások megváltozásával is jár. A dinamikusan fejlődő gazdaságok – mint például Kína és India – lakosai egyre több húst és tejterméket fogyasztanak majd, amelynek előállításához több energiára van szükség, mint a zöldségekben gazdag táplálkozás esetén. Az emelkedő életszínvonal egyben azt is jelenti, hogy a tehetősebb emberek egyre több kényelmi szolgáltatást vesznek igénybe, amelyekhez szintén energiára van szükség. Az energiaéhség pedig egyre nagyobb teret ad majd a bioüzemanyagok előállításához szükséges növények termesztésének, amely az élelmiszerek elől veszi el a termőföldet.
Beddington professzor abbéli reményét fejezte ki, hogy a világ tudósai képesek lesznek választ találni a problémákra, emellett üdvözölte, hogy a politikusok egyre jobban hallgatnak a tudományos szakértők tanácsaira.
„Komoly befektetésekre van szükségünk a tudomány és technológia területén” – tette hozzá. „Különben nagyon komoly problémákkal találjuk magunkat szembe, 2030 pedig nincsen már annyira távol.”
„Az előrejelzés a lehető legrosszabb helyzettel számol, amely mindenképpen egy valós fenyegetés” – nyilatkozta a BBC-nek David Pink professzor a Warwick University munkatársa Beddington prognózisáról. „A népességszaporulattal kapcsolatban van némi vita ugyan, az azonban tény, hogy egyre többen vagyunk a bolygón, ezért az élelmiszer-ellátás komoly problémákat okozhat. A fejlődő világ egyre jobban növekszik, lakói pedig egyre tehetősebbek lesznek. Egyre nagyobb lesz az igény olyan élelmiszerek iránt, amelyekről azt gondoltuk, hogy mindig lesz belőle elegendő. A táplálék ára növekedni fog, s erre fel kell készülnünk. John Beddington szerint komoly lépéseket kell tennünk, hogy megelőzzük a krízist, erre pedig a legjobb módszer, ha felvázolja a legrosszabb lehetőséget. Annyi bizonyos, hogy problémát fog okozni a világ lakosságának élelmiszer-ellátása, ennek mértékét azonban egyelőre még nem látjuk pontosan.”
„Az általános felvetés, mely szerint számos kritikus tényező együttállása fenyeget, helytálló” – fejtette ki Jules Pretty professzor az Essex egyetem szakértőja. „A 2030-as dátum azonban puszta becslés. Nem tudjuk, hogy ezek a krízisek 2027-ben, vagy 2047-ben éreztetik-e a hatásukat. Annyi azonban biztos, hogy ha nem teszünk ellenlépéseket, a következő generációnak komoly problémákkal kell szembenéznie, ezért is fontos, hogy megpróbáljunk megoldást találni ezekre a kérdésekre. Mindig kétségbeesem, amikor a világ kormányai arról beszélnek, hogy 2050-re ennyi és ennyi százalékkal csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátásunkat. Nincs ennyi időnk, minél hamarabb lépnünk kell, az emberiségnek ugyanis még nem kellett ilyen komoly és összetett problémával szembenéznie!”
Szerintem, ez hamarabb következik be, mint gondolnánk! Sajnos, a mai generáció felelős ezért. Pusztítjuk a természetet anélkül, hogy gondolkodnánk gyermekeink jövőjére! :-(
Az ipari mezőgazdaság tönkreteszi India népét
[2009. júl. 31. 8:14]
Vandana Shiva indiai környezetvédő, ökofeminista és filozófus már a 70-es években tagja volt a „faölelők” Chipko mozgalmának. Az elmúlt 22 évben azért dolgozik, hogy Indiában az organikus mezőgazdaság megerősödjék. A washingtoni Worldwatch Institute interjúja.Minek köszönhető, hogy Ön a környezetvédelemmel és ezen belül a fenntartható mezőgazdasággal kezdett foglalkozni?
Az indiai mezőgazdaságban a nagy átalakulás 1984-ben következett be, ami mellesleg számomra nagyon is orwelli év volt. Pandzsáb államban ekkor hatoltak be gyilkos szándékkal a szikhek legfontosabb vallási központjába, a Darbar Sahib-ba (Aranytemplom). Ez az akció a Pandzsábban kibontakozó szélsőséges terrorista mozgalom következménye volt. Megtorlásképpen merényletet követtek el az akkori miniszterelnök Indira Gandhi ellen. Az emberek manapság azt hiszik, hogy a terrorizmus ezen a vidéken az al-Kaidával kezdődött, de valójában jóval régebben. Az első szélsőségek a Zöld Forradalom elleni válaszként jöttek létre. (A Zöld Forradalom XX. századi mozgalom, melynek célja, hogy Pandzsábban a mezőgazdasági terméshozamokat műtrágyák és növényvédőszerek segítségével radikálisan növelje.) Még ez év decemberében lesújtott Bhopalra az a szerencsétlenség, amelyhez hasonló ipari katasztrófa az emberiség történetében növényvédőszereket előállító üzemben még nem fordult elő. Az év végére forgott velem a világ, és azt kérdeztem magamtól, hogy miért kell a mezőgazdaságnak ennyire erőszakosnak lennie. Ezekben a hónapokban 30 ezer embert ölt meg a pandzsábi szélsőséges erőszak, további 30 ezret pedig a bhopali katasztrófa. Tehát mindkét tragédiának külön-külön kb. hatszor annyi áldozata volt, mint szeptember 11-nek. Az ennivaló és a mezőgazdaság túl fontos ahhoz, hogy hagyjuk, hogy az 1984-es évhez hasonló további borzalmak történjenek miatta. Ez az oka annak, hogy életemet ettől kezdve az erőszakmentes mezőgazdaság kialakításának szenteltem. Ez lett a küldetésem.
Mi az Ön szervezetének, a Navdanya-nak a munkája és filozófiája?
A Navdanya filozófiájának első eleme egy olyan mezőgazdaság létrehozása, amely békében él a természettel. Ez nem taszítja a parasztokat olyan erőszakba, mint amit az 1980-as években Pandzsábban láttunk, sem az erőszaknak abba a formájába, amely mostanában a parasztok öngyilkosságához vezet. A második elem a változatosság ünneplése. A biológiailag változatos rendszerek területegységre vetítve több tápanyagot nyújtanak, mint a legintenzívebb ipari mezőgazdasági rendszerek. Ha ugyanazt a földdarabot vizsgáljuk, akkor is igaz, hogy a biológiailag változatos rendszerekben a növények közötti szimbiotikus kapcsolatok kialakulása miatt sokkal nagyobb hozamot lehet elérni. A harmadik elem, hogy ami a közösséghez tartozik, azt közös tulajdonban kell tartani. Ilyen a biológiai sokféleség és a tudás is. Napjainkban az uralkodó piaci filozófia a versenyre épít, de szerintem hosszú távon csak a szolidaritásra épített gazdaságok képesek fennmaradni. Ezeknek alapja a kölcsönös bizalom. Munkánk ebből a három alapértékből nőtt ki. Azért dolgozunk, hogy erőszakmentes, biológiailag változatos mezőgazdaságot, vagy más néven organikus gazdálkodást alakítsunk ki. Közel fél millió földművest oktattunk az egész országban. Voltak, akik nagy táborainkban vettek részt, mások iskoláinkat látogatták. Tanárképzéssel foglalkozunk és a farmokon kutatást végzünk, és szabadon hozzáférhető közösségi magbankot is létrehoztunk, mára már országszerte legalább ötvenet.
Mi a véleménye M.S. Swaminathan-nak, az indiai Zöld Forradalom alapító atyjának munkásságáról, és Ön szerint hogyan kell kezelni azokat a mezőgazdasági kihívásokat, amelyekkel India napjainkban szembesül?
Az az érdekes, hogy bár Dr. Swaminathan hozta Indiába a Zöld Forradalmat, azóta többször előfordult, hogy különféle fórumokon egymást követően tartottunk előadást. Ezek között volt például az Ázsiai Organikus Gazdálkodás Mozgalmának rendezvénye is, ahol mindketten vitaindító előadást tartottunk az organikus gazdálkodásról. Úgy tűnik, hogy mostanában Dr. Swaminathan egyszerre vegyszeres zöld forradalmár és vegyszermentes zöld forradalmár –nevet Vandana Shiva. Azt hiszem, hogy három olyan ok van, ami miatt túl kell lépnünk a Zöld Forradalom logikáján. Először is, a műtrágyákat és a peszticideket nem adják ingyen, így ezek használata eladósodottságunk egyik fő oka, ami a farmok, a föld és az élelemhez való jog elvesztéséhez vezet. Másodszor a vegyszeres, vagy más néven ipari mezőgazdaságnak óriási a vízigénye, amit a mai vízhiányos időkben nem engedhetünk meg magunknak. A növénytermesztés organikus módon is történhet, ami nem ilyen mértékű vízpazarlással. A harmadik – egyre kényszerítőbb – ok, hogy a vegyszeres Zöld Forradalom mezőgazdasága felgyorsítja az éghajlatváltozást. Amire ma szükségünk van, az egy hiteles, agro-ökológiai zöld forradalom.
Vandana ShivaAz Ön szervezete, a Navdanya mostanában a mezőgazdaság mellett az éghajlatváltozással is foglalkozik. Mi ennek a jelentősége akkor, amikor nagyon sok ember úgy érzi, hogy az éghajlatváltozás elvonja a figyelmet más nyomasztó hazai problémákról?
Csak az gondolja ezt, aki szerint az éghajlatváltozás csak a tárgyalásokról szól, amik pedig nemzetközi szinten zajlanak. Az éghajlatváltozás kihívása nagyon is hazai téma. A Navdanya az elmúlt három évben nagy figyelmet szentelt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás témájának, és bekapcsolódtunk abba a munkába, amely egészen közelről folyamatosan nyomon követi az éghajlatváltozás hatásait. Napjainkban a trópusi ciklonok intenzitása, gyakorisága és sebessége sokkal nagyobb, mint korábban. Az Alila ciklon idén májusban legalább 125 embert megölt, és letarolta India keleti partvidékét. Az aszályok és áradások is sokkal gyakoribbakká váltak. Hirtelen áradások sújtották Ladakh és Rajasthan sivatagjait, olyan területeket, ahol rendes körülmények között nincs eső, 2005-ben pedig Mumbai (korábbi nevén Bombay) városában pusztított óriási áradás. Az éghajlatváltozás tehát nagyon is hazai veszedelem a szegények számára, akiknek a puszta életben maradásukat fenyegetik ezek az események.
A másik ok, ami miatt az éghajlatváltozással hazai szinten kell foglalkoznunk, hogy ha ezt nem tesszük meg, azt kockáztatjuk, hogy olyan fejlesztési politikát fogadnak el, ami gyorsítja az éghajlatváltozást. Ez következhet be, ha olyan mezőgazdaságot fejlesztenek, amely sérülékenyebbekké tesz minket, vagy gyors autópálya építésbe kezdenek, anélkül, hogy megfelelő hatástanulmányokat készítenének.
Akkor hát milyen változtatásokat támogatna az indiai mezőgazdasági szektorban?
Először is meg kell szüntetnünk mezőgazdaságunk függőségét a fosszilis tüzelőanyagoktól. A műtrágyák fosszilis tüzelőanyagokból készülnek, és az üvegházhatású nitrogén oxidok légkörbe kerüléséhez jelentősen hozzájárulnak. Ráadásul a talajt is sokkal sérülékenyebbé teszik a legkisebb aszállyal vagy áradással szemben. Ha elmozdulnánk a biodiverzitáson alapuló organikus gazdálkodás irányába, a földművesek eladósodottsága és a mezőgazdaságból származó szén-dioxid kibocsátás csökkenne, és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a termények nagyobb ellenállóképessége révén javulna. Mindezen előnyök mellett egy biológilag változatosabb rendszer nyersanyagokat biztosítana a kézműveseknek, márpedig egy olyan országban, mint India, a kézműiparhoz kapcsolódó mezőgazdaság rengeteg munkahelyet tud teremteni. Ez az útja a munkanélküli válság megoldásának. Ám ahhoz, hogy ezt végre lehessen hajtani, biztosítani kell a földművesek és a falusi közösségek jogait a földhöz és a vetőmaghoz. Politikai szempontból ez azt jelenti, hogy meg kell szüntetni az olyan szellemi tulajdonjogokat és szabadalmakat, amelyek a génmódosított Bt-gyapot vetőmag árát 7 rúpiáról 17 000 rúpiára növelték, és öngyilkossági hullámhoz vezettek. Eddig 200 ezer földműves halt meg. A vetőmag közkincs, ezért köztulajdonban kell tartani.
Azzal is támogatnunk kell a kisbirtokosokat, hogy számukra méltányos piacot és méltányos árat biztosítunk. Jelenleg a mezőgazdaságnak szánt közpénzeket támogatások formájában teljes egészében olyan iparágak kapják, amelyek környezetrombolóak és nem fenntarthatók. A mezőgazdaságba történő befektetések rendkívüli mértékben csökkentek, ezeket vissza kell szerezni. A politikacsinálóknak nagy a felelősségük abban, hogy megvédjék a falusi termelők jogait, és hogy biztosítsák számukra az arányos szeletet a közpénzek tortájából.
Miért gondolja, hogy a fenntartható mezőgazdaság és erdészet India számára különösen fontos megoldást jelent?
Az organikus gazdálkodással, az agroerdészettel és az erdők helyreállításával nem csak azt érhetnénk el, hogy talajunk és növényzetünk jelentős szénelnyelővé váljék (vagyis hogy a légkörből a szén-dioxidot megkösse és stabil formában tárolja), hanem a szegénység ellen is közvetlenül felvehetnénk a küzdelmet. Ha komolyan megpróbáljuk megállítani az éghajlatváltozást, akkor ugyanazokat a dolgokat kell megtennünk, amivel a szegénységet és az éhezést csökkenthetjük: például a szűkös erőforrásokkal több élelmet kell termelnünk.
Ha növeljük a biodiverzitást, növeljük a hektáronkénti biológiai hozamokat is, ami azt jelenti, hogy a termelékenység nő, az éhezés csökken, de az éhezésen kívül a munkanélküliség ellen is felvesszük a küzdelmet. Indiában biológiai és ökológiai megújulásra van szükségünk. India a Föld egyik legsűrűbben lakott országa. Az országban minden ember számára elegendő munkalehetőséget kell biztosítanunk. A szegénységnek és az éghalatváltozásnak ugyanaz a megoldása. Az a modell, amely az embereket kiszorítja a megoldásból, a világon mindenhol helytelen, de egy olyan országban, mint India, különösen alkalmatlan. A fosszilis tüzelőanyagok intenzív felhasználására alapozott mezőgazdaság nemcsak az embereket szorítja ki a munkából, de az éghajlatváltozást is fokozza. Emberek, föld, biodiverzitás, ez az üzenet.
Az eredeti interjút http://www.worldwatch.org/node/6189 Anna da Costa, a Worldwatch Institute Új-Delhiben élő ösztöndíjasa készítette.
Magyarította és magyarázta: Gadó György Pál, greenfo
