Keresés

Részletes keresés

Lájszló Creative Commons License 2006.05.12 0 0 734

> Közeledik a futballvébé, hogy ejtsük a játékosok neveit?

 

Mintha valamelyik kommentátor mondott volna olyat, hogy bizonytalanság esetén meccs előtt odamegy a játékoshoz, és megkérdezi tőle, hogyan ejti a saját nevét. Szerintem ez lenne a tuti, csak elég nehéz megvalósítani, tekintve a játékosok számát és sztárallűrjeit...

Előzmény: Don Quixote (733)
Don Quixote Creative Commons License 2006.05.12 0 0 733

Sziasztok!

 

Nyelvjárásokhoz, ejtésmódokhoz:

A 78-as világbajnok argentín fociválogatottban volt egy Gallego nevű középpályás, akinek a nevét egyes sportriporterek nem a kasztíliai norma szerint ejtettek 'galjégó'-nak, hanem az Argentína egy részén meghonosodott ejtés szerint 'gazségó'-nak.

Helyesen járt-e el az adott sportriporter avagy mindig az adott hivatalos nyelv hivatalos ejtésmódját kell sztandardnak tekinteni?

 

Némileg más kérdés, de ez is foci:)

 

Régebben a brazíl és portugál focisták nevét spanyolosan ejtették, tehát a szóvégi o-t o-nak és nem u-nak stb., aztán valamelyik fiatal riporter meghonosította a portugálos kiejtést (pl. 'ronaldu', 'ronaldínyu', rui kosta stb.)

Bonyolítja a helyzetet, hogy az én tudtommal a brazíliai és az európai portugál nyelvváltozatok kiejtési sztandardja sem teljesen ugyanaz: egy szótárban találtam pl. azt, hogy a 'crocodilo' - 'krokodil' szó sztandard ejtése Portugáliában  'krukudilu', Brazíliában pedig 'krokodilu'.

 

Közeledik a futballvébé, hogy ejtsük a játékosok neveit?

 

LvT Creative Commons License 2006.05.12 0 0 732
Kedves Nick25!

> Anyanyelvi konferenciák anyagában régebben olvastam olyan jellegű javaslatokat,hogy jelölni kéne a zárt és a nyílt "e" hangzót.

Javasolni ilyet lehet, de a gyakorlatban több probléma is felmerülne:

– Ha körbejárjuk a magyar nyelvterületet azokon a vidékeken, ahol ismerik a nyíl és zárt e különbségét, akkor azt tapasztaljuk, hogy sok helyen, ahol egy szóban zárt e-t ejtenek, ott másutt nyílt e-t ejtenek és fordítva. Nincs tehát egy olyan minta, amelyet az egész országra kiterjeszthetnénk. Ezek után az nagyon izgalmas kérdés, hogy ki fogja meghatározni, hogy az ilyen ellentmondó gyakorlattal ejtett szavakban zárt vagy nyílt e legyen.

– Csak praktikus megközelítésből: hogyan lesz az kivitelezve, hogy az egész eddigi magyar irodalmat így átírják kétféle e-sre? Honnan lesz pénz, az ezt elvégző lektorok, a nyomdai kapacitás, a papír stb.? És az idő: mennyi időbe kerülne, még ténylegesen a hétköznapi emberek számára több lenne a kétféle e-s nyomtatvány, mint a régi egy e-s?

– Filológus megközelítésből: valóban megtehetjük-e, hogy régmúlt emberek írásait átírjuk úgy, hogy egy e helyett kétféle e legyen belőle? Igen furcsa lenne pl. Kazinczyt így átszabni, aki éppen a mai állapot rögzítője volt. Vagy Csokonait, aki debreceni lévén vélelmezhetően csak egy e-t ejtett. És ki lenne az, aki merné Arany Jánost itt korrektúrázni, illetve megsaccolni, hogy ő hogyan írt volna, ha kétféle e-vel írt volna? S í. t.

– Nézz körül, milyen a hosszú-rövid i-í, u-ú, ü-ű írásának a gyakorlata. Mennyi „mindíg”, „túrista”; „aláirat”, „utitáska” stb. írásmóddal találkozhatni. Ha ez nem tudott beállni, akkor miért vélhető, hogy az e-ë különbség be fog állni? Azért az új „nyomtatott” szövegek nagy részét ma már lektor nem látja, hanem [jobb esetben] a közoktatásban felszedhető helyesírási alapműveltséggel rendelkezők ontják őket. Ilyen környezetben gyakorlatilag a véletlen határozná meg, hogy melyik e-t szedik ki melyik szóban. Ha a nép meg ebből szocializálódna, akkor a helyzet ugyanaz lenne, mint ma: a zavart, nem egységes jelölés ugyanolyan, mint a jelölés hiánya. Sőt még rosszabb, mert ez el tudja bizonytalanítani azt is, akit az otthoni nyelvjárásában ezt elsajátította.


A fentiek után vizsgáljuk meg, hogy a fenti javaslat egyáltalán a problémára reflektál-e. Vagyis az, hogy a kétféle e-t jelölni fogjuk, magával vonja-e azt, hogy ejteni is fogjuk-e?

Először is be kellene látni, hogy a mai helyzetet a jelöletlenség okozza. Említetted az olaszt, és az angolt. Nos az olaszban is teljesen jelöletlen a nyílt-zárt különbség az e és az o esetén is, még sem hallottam, hogy az olasz normát fenyegetné az, hogy ez a különbség eltűnne. Ugyanígy még igen sok nyelvben az írásbeli különbség hiánya ellenére az ejtésben ezek világosan különböznek. Ha vesszük az angolt, akkor pedig a helyzet még pregnánsabb: az ejtés teljesen független attól, hogy hogyan írunk. Ugyanis az anyanyelvünkre jellemző kiejtést még iskolás kor előtt elsajátítjuk az édesanyánktól és a környezetünktől. Az iskolában a kiejtés „javítását” sem a helyesírási gyakorlástól lehet elvárni, hanem a tanítók szóbeli példájából. A helyesírás nem a kiejtést gyakoroltatja be, hanem azt hogy a helyesírás hol tér el valami ok miatt a kiejtésünktől. Summa-summárom: az nem tehető felelőssé az ejtésért, hogy nem írunk kétféle e-t.

Másodszor be kellene látni a másik irányt is, azaz, hogy a jelöltséggel kiveszőfélben lévő hangok megmenthetők. Elég ehhez a ly esetét megszemlélnünk. A XIX. sz.-ban ezt a hangot, a lágy l-t még széleskörűen ejtették, ezért is lett a helyesírásunk része. Ellenben ma már a palóc terület nagy részéről is kipusztult. Annak dacára, hogy mennyit sulykoltuk az iskolában, hogy mely szavakat kell j-vel és melyeket ly-nal írni. Hiába írjuk az ly-t, az még csak le sem lassította e hang totális kiveszését.

(Hogy a magam háza előtt is sepregessek: a szlovák irodalmi nyelv megkülönbözteti a nyílt ä-t és a zárt e-t, ennek ellenére a köznyelvből eltűnt a kiejtésbeli különbségük, az visszaszorult a középszlovák nyelvjárásokba. És ugyanilyen folyamat más előrehaladott állapotban van a kemény l és a lágy ľ estében is. Pedig a különbség írásban megjelenik.)

Magyarán: ha bevezetnők is rendeletileg, a kétféle e valamiféle deus ex machina megállapított rendszer szerinti írásbeli megkülönböztetését, akkor ez csak a kisiskolásoknak okozna egy újabb tanulási problémát a j–ly mellé, de a kiejtésre nem hatna.

Ha a nyelvközösségnek igénye van ilyen különbség megtartására, akkor azt megtartja akkor is, ha ez az írásban nem jelentkezik. Ha pedig nincs igénye, akkor az a helyesírás ellenére is eltűnik. Ezért értelmetlenek teljesen az ilyen javaslatok.
Előzmény: Nick25 (721)
Lájszló Creative Commons License 2006.05.12 0 0 731

> Az igaz,hogy két zongorabillentyűvel leadhatsz információt.,de nem tudod eljátszani Beethoventől az Örömódát...

 

Semmi értelme sincsen a zenés hasonlataidnak, mivel a nyelvnek és a zenének teljesen más a funkciója. A nyelv információátvitelre szolgál, és ennek a funkciónak a mai magyar nyelv maradéktalanul eleget tud tenni, tehát nincsen vele semmi baj. Persze, emellett még szép is tud lenni, dehát az meg teljesen szubjektív, hogy kinek melyik nyelv vagy nyelvváltozat tetszik, úgyhogy ezen semmi értelme vitázni. Egszerűen nem is értem, hogy mit akarsz tőlünk hallani?

orangutan Creative Commons License 2006.05.11 0 0 730

a magyar nyelv veszített azzal,hogy a mai lett az irodalmi nyelv a tájnyelvvel ellentétben

 

Ha a mai magyar irodalmi nyelvnek nem egy tájnyelv volt az alapja, akkor mi? Voltak a 19. században nemtáj-nyelvek is? Mit jelent az, hogy "a" tájnyelv? Egy db tájnyelv volt? Melyik egykori nyelvváltozatot nevezték ki "tájnyelvnek", és miért pont azt?

 

Viszont hiányolom azt a típusú dallamosságot,mely az olasz,spanyol és angol nyelvekben megvan.

 

Nekem jobban tetszik a szláv nyelvek, vagy az újhéber dallama, valamint a csirkepaprikást jobban szeretem a spenótnál.

 

Vannak nyelvek, amelyek egész jól elvannak 2-3 magánhangzóval. Biztos vagyok benne, hogy az adott nyelvet anyanyelvként tanulók nagy részének tetszik az a nyelv, és nagyon gyönyörű versek, dalok, és prózák születtek benne.

Előzmény: Nick25 (726)
Kis Ádám Creative Commons License 2006.05.11 0 0 729

Neked nincs meg CD-n a 9. szimfónia?

 

Kis Ádám

Előzmény: Nick25 (727)
Kis Ádám Creative Commons License 2006.05.11 0 0 728

Kedbves Nixck25!

 

Továbbra is fenntartom: ostobaság ilyen kijelentéseket tenni, "a magyar nyelv veszített azzal,hogy a mai lett az irodalmi nyelv a tájnyelvvel ellentétben". Ez akkor is ostobaság, ha a legtekintélyesebb zeneszerző vagy mikrobiológus - mi több, nyelvész állítja. A kijelentés minősítése a kijelentés lényegéből, és nem a kijelentő tekintélyéből ered.

 

Érdekes az is, hogy azt a dallamosságot hiányolod a magyar nyelvből, mely a felsorolt nyelvekben - állítólag - megvan. Érdekes, hogy nem említettél egyetlen szláv nyelvet sem, nem is beszélve mondjuk a vietnámi vagy a kínai nyelvet.

 

Nézetem szerint a nyelveknek ez a kategorizálása nemcsak felesleges, hanem káros is, és főleg nem vitatéma. De gustibus non est disputandum, illetve kinek a pap, kinek a papné. Egy olasz nem lesz boldogabb attól, hogy a nyelvét szebbnek mondják a magyarnál, és beteges dolog az ilyesfajta nyelvi kisebbrendűségi érzés.

 

Tudod, én sokkal tárgyilagosabban kezelem a nemzeti hovatartozásomat, mint te, ugyanakkor én kielégítően szépnek tartom a magyar nyelvet - amennyiben szép szövegekben realizálódik. Az, hogy olyan szövegekről mondjak esztétikai ítéletet, amelyeket nem értek, számomra nem értelmes tevékenység.

 

Kis Ádám

Előzmény: Nick25 (726)
Nick25 Creative Commons License 2006.05.11 0 0 727
Kedves Lájszló!...Az igaz,hogy két zongorabillentyűvel leadhatsz információt.,de nem tudod eljátszani Beethoventől az Örömódát...
Előzmény: Lájszló (725)
Nick25 Creative Commons License 2006.05.11 0 0 726
Kedves Kis Ádám!...Nemcsak tekintélyérvekkel jövök elő.Viszont Te ostobaságnak tartottad azt,hogy a magyar nyelv veszített azzal,hogy a mai lett az irodalmi nyelv a tájnyelvvel ellentétben.Ilyenkor kénytelen vagyok hivatkozni szaktekintélyekre.Az igaz,hogy nagyon szépnek és értékesnek tartom a magyar nyelvet.Viszont hiányolom azt a típusú dallamosságot,mely az olasz,spanyol és angol nyelvekben megvan.
Előzmény: Kis Ádám (724)
Lájszló Creative Commons License 2006.05.11 0 0 725

> Egy zenei darabot is nehezebb előadni kevesebb zongorabillentyűvel.

 

Bármilyen zenei darabot le lehet kódolni össz-vissz két különböző szimbólummal. A küldő bármilyen információt el tud juttatni a fogadóhoz pusztán nullák és egyesek használatával, ha előzetesen megállapodtak a kódolási szabályokban.

Előzmény: Nick25 (723)
Kis Ádám Creative Commons License 2006.05.11 0 0 724

Kedves Nick25!

 

Megint fura tekintélyérvekkel jössz elő. Miért nem gondolkodsz el azon például, hogy mennyivel "zeneibb" egy olyan nyelv, amelyben a hangsúlyozás melodikus, vagy ahol fonematikus jelentősége van, hogy az egyes hangokat milyen hangszínnel képezik.

 

Mindaddig, amíg nem tudsz kiszabadulni abból a prekoncepciódból, hogy a magyar nyelv szép (szemben más, kevésbé szép nyelvekkel), és ezen belül van szebb és kevésbé szép helyi változat, egy jottányit sem kerülsz közelebb a nyelv lényegéhez, azaz egész másról beszélsz, mint mi.

 

Kis Ádám

 

 

Előzmény: Nick25 (722)
Nick25 Creative Commons License 2006.05.11 0 0 723
Kedves Lájszló!...Egy zenei darabot is nehezebb előadni kevesebb zongorabillentyűvel.
Előzmény: Lájszló (714)
Nick25 Creative Commons License 2006.05.11 0 0 722
Kedves Kis Ádám!...Szerintem egy nyelv versenyképessége,értéke szempontjából fontos a dallamosság,az érzékletesség is.Kodály elsősorban a dallamosságot hiányolta az irodalmi nyelvből összehasonlítva a tájnyelvvel.Ez a téma a régebbi anyanyelvi konferenciákon többször szóba került.
Előzmény: Kis Ádám (718)
Nick25 Creative Commons License 2006.05.11 0 0 721
Kedves LvT!...Anyanyelvi konferenciák anyagában régebben olvastam olyan jellegű javaslatokat,hogy jelölni kéne a zárt és a nyílt "e" hangzót.
Előzmény: LvT (713)
Nick25 Creative Commons License 2006.05.11 0 0 720
Kedves onogur!...Szerintem a nyelvújítók nagy érdemük mellett, ebben hibáztak.Tudom,hogy a franciák például nagyon büszkék arra,hogy kiejtésükben van rövid "ö" és "ü".Nekünk plusszban van hosszú "ő" és "ű" hangzó.
Előzmény: Onogur (711)
Kis Ádám Creative Commons License 2006.05.11 0 0 719

Kedves Nick!

 

Az írás és a hangzó beszéd ilyen szintű összekeverése vitaképtelenné tesz.

 

Kis Ádám

Előzmény: Nick25 (717)
Kis Ádám Creative Commons License 2006.05.11 0 0 718

Kedves Nick25!

 

És miért is idéznél Kodálytól? Általában rossz érv a tekintélyekre való hivatkozás, azonban különösen az, ha a tekintély más területen alakult ki. Kodály nem nyelvész. Ez a megállapítás nemcsak Kodálytól idézve értelmetlen, hanem akár Bárcyitól is.

 

Kis Ádám

Előzmény: Nick25 (716)
Nick25 Creative Commons License 2006.05.11 0 0 717
Kedves onogur!... "De ez bármely véletlenszerűen kiválasztott néhány, a világon fellelhető tetszőleges nyelv hangzókészletének összességére fennáll."...Például a latin nyelv hangállománya jóval szegényesebb mint a magyaré.Amikor a rovásírást betiltották és csak latin hangzókészlettel írtak,a gyümölcs szót úgy írták,hogy "gimilc",a György nevet pedig úgy,hogy "Gorg".A nyelv veresenyképessége szempontjából sem mindegy,hogy milyen hangállományú szavai vannak.Gazdagabb hangállománnyal színesebben,tömörebben,dallamosabban lehet beszélni és írni.
Előzmény: Onogur (710)
Nick25 Creative Commons License 2006.05.11 0 0 716
Kedves Kis Ádám! "Az, hogy a magyar nyelv valamivel valamit veszített volna, ostobaság. Kis Ádám" ...Idézhetnék Kodálytól,aki szerint tragédia az,hogy a teljes hangsorú magyar nyelvet tájnyelvnek tartják,míg a hiányosat irodalmi nyelvnek.
Előzmény: Kis Ádám (709)
LvT Creative Commons License 2006.05.10 0 0 715
Corrigendum:

> Kiss Sándor megerősíti, hogy két fő korzikai nyelvjárás van, amelyeket az újlatin nyelvészet szigorú kritériumai alapján akár két külön nyelvnek is felvehetnénk

A mondatot félreérthetően fogalmaztam. Kiss Sándor csak az első tagmondatot erősíti meg, azaz, hogy két fő korzikai nyelvjárás van. A második tagmondatot, azaz, hogy ezek akár külön nyelvi státust is kaphatnának, csak én teszem hozzá.
Előzmény: LvT (712)
Lájszló Creative Commons License 2006.05.10 0 0 714

> Kifejtem:az irodalmi nyelvben az "a" és az "e" magánhangzók aránya több mint 50 %-os.

 

Csak, hogy statisztikai adatunk is legyen (és egyszer már én is írjak ilyet): egy 1368 mondatból álló mintán a következő előfordulási gyakoriságok jöttek ki.

 

a 5151

á 1925

e 6049

é 1916

i 2394

í 284

o 2396

ó 502

ö 648

ő 467

u 559

ú 222

ü 358

ű 112

össz 22983

Előzmény: Nick25 (708)
LvT Creative Commons License 2006.05.10 0 0 713
Kedves Nick25!

Azért talán az sem véletlen, hogy a magyar nyelv hosszú írott története során a XV. sz.-i huszita helyesírás rövid és elszigetelt periódusát leszámítva sosem jelölték külön a nyílt e és a zárt ë hangot. És ez még igaz a székely rovásírásra is (jóllehet az ő-ző székely nyelvjárások kivételével van erős e : ë, sőt néhol ä : ë szembenállás).

Vagyis még az e : ë között különbséget tevő szerzők sem gondolták, hogy ezt a különbséget jelölni kellene. Jelenleg is ez a helyzet: aki úgy tanulta, a most is különbséget tesz e és ë közt, gyakran akkor is, ha maga ennek nincs is tudatában.
Előzmény: Nick25 (708)
LvT Creative Commons License 2006.05.10 0 0 712
Kedves Galgadio!

> Nyelvészeti alapon megközelítve tekinthető önálló nyelvnek a korzikai?

A 707-esben Tamás Lajos alapján nemleges választ adtam. Viszont Kiss Sándor a Világ nyelveiben ezzel eltérően önálló nyelvnek (pontosabban „nyelvváltozat”-nak [sic!]) tekinti. Szerinte: „Az újlatin nyelvészeti kutatás a korzikait sokáig (a toszkán dialektusokhoz közel álló) olasz nyelvjáráscsoportnak tartotta; történeti szempontból korábban a szárddal mutatott rokonságot, azonban a genovai uralom idején (XIII–XVIII. sz.) erős olasz hatás érte. A nyelvi és önállósági törekvések nyomán a korzikai ma jelen van bizonyos mértékig az iskolai oktatásban, a tömegkommunikációban és az irodalomban, ezért is tekintik ma gyakran külön nyelvnek.

Ez utóbbi egy politikai ok, amely tény és való, hogy gyakran majorálja a nyelvi megfontolásokat, mert végül is az egymáshoz közel álló nyelvváltozatok esetén általában az dönt a külön nyelvi státusról, hogy van-e saját irodalmi nyelvük. Ez okoz olyan paradox helyzeteket, mint a horvát és a szerb irodalmi nyelv viszonya, amely újabban politikailag két külön nyelvnek számíttatik, mert a két normát elvágták egymástól. Ugyanakkor miközben az önálló ije-ző što-dialektusra alapuló horvát irodalmi nyelv újabban önálló, a Zágráb környéki e-ző kaj-nyelvjárások továbbra is csak egy szerb-horvát nyelvjárásként írhatók le.

Visszatérve a korzikaira: Kiss Sándor megerősíti, hogy két fő korzikai nyelvjárás van, amelyeket az újlatin nyelvészet szigorú kritériumai alapján akár két külön nyelvnek is felvehetnénk. Egy fontos újlatin izoglossza az, hogy mi lett a hangsúlyos latin rövid i és u hangokból. Az ún. itáliai minőségi rendszerben (amely Itálián kívül minden attól nyugatra eső nyelvet is jellemez) ezek nyíltabbá lettek, azaz zárt e lett (vö. lat. fidem > ol. fede), vagy zárt u lett belőlük (vö. lat. gula > ol. gola). Az ún. archaikus minőségi rendszerben, amely a szárdot is jellemzi, minden hosszú latin mgh. egybeesett a rövid párjával, és nincs külön zárt-nyílt szembenállás az e, ill. o esetén sem (lat. nivem > szárd nive ~ ol. neve, lat. crucem > szárd [k]ruke ~ ol. croce). A harmadik ún. kompromisszumos (avagy balkán-félszigeti, keleti) rendszerben az elöl képzett hangok (e, i) esetén az itáliaival, a hátul képzettek (o, u) esetén pedig az archaikussal tart (lat. pilum > óromán peru [mai ro. păr] ~ ol. pelo, de lat. bucca > ro. bucă, dalmát buka ~ ol. bocca).

Nos, az itáliai és az archaikus rendszerek közti izoglossza éppen Korzikán fut keresztül: északon az itáliai, délen az archaikus rendszer szerinti alakok találhatók.

Szóval, ha nyelvészetileg különálló nyelvvé is fejlődhetett volna a korzikai, ha a genovai* uralom nem történik meg, akkor is ma egy középolasz nyelvjáráscsoport, amely délfelé átmenetet mutat a szárdhoz. Viszont az önállósulási törekvések politikailag önálló nyelvvé emelhetik.

(* Amúgy Genova az északi olasz nyelvjárásterületen fekszik. Így az eléggé trükkös – de legalábbis bő kifejtésre szoruló – dolog, hogy az ő hatásukra alakult volna át a korzikai egy középolasz dialektussá.)
Előzmény: LvT (707)
Onogur Creative Commons License 2006.05.09 0 0 711
Még annyival kiegészítenélek, hogy a fő nyelvújító Kazinczy pedig a nem messzi Szatmárból való. Ezért is lett e-ző a talán többségében ö-ző tájnyelvekkel ellentétben az irodalmi nyelv.
Előzmény: Kis Ádám (709)
Onogur Creative Commons License 2006.05.09 0 0 710
Azt nem tudom, hogy egy-egy magyar tájnyelv mennyire volt 'teljes' hangsorú, de gyanítom, hogy egyik sem volt az. Az pedig nyílvánvaló, hogy a tájnyelvek összességének teljesebb a hangzókészlete. De ez bármely véletlenszerűen kiválasztott néhány, a világon fellelhető tetszőleges nyelv hangzókészletének összességére fennáll.
Előzmény: Nick25 (708)
Kis Ádám Creative Commons License 2006.05.09 0 0 709

Kedves Nick25!

 

Kérdésedre a válasz szerintem középiskolai anyag. A magyar irodalmi nyelv a Károli-Biblia hatására alakult ki, amely, mint ismeretes, Vizsolyban, Észak-Borsodban készült. Ennek hatására terjedt el a mai irodalmi normának számító dialketus, és vált központivá.

Egyébként ez a nyelvjárás is teljes hangsorú, az olyan sugalmazások, hogy valami kár vahgy hiány lenne, a rosszindulatú, ellenszenves nyelvművelés hozadéka.

 

Az, hogy a magyar nyelv valamivel valamit veszített volna, ostobaság.

 

Kis Ádám

Előzmény: Nick25 (708)
Nick25 Creative Commons License 2006.05.09 0 0 708
Sziasztok!Ki tudja? Mikor dőlt el az és kik döntöttek abban,hogy a teljes hangsorú magyar nyelv tájnyelvnek nyilvánuljon és a hiányos hangsorú irodalmi nyelvnek? Kifejtem:az irodalmi nyelvben az "a" és az "e" magánhangzók aránya több mint 50 %-os.Ezzel a magyar nyelv sokat veszített.
LvT Creative Commons License 2006.05.09 0 0 707
Kedves Galgadio!

Tamás Lajos szerint „A középolasz nyelvterülethez csatlakoznak a korzikai nyelvjárások is, szárd sajátosságok csak a sziget kisebbik, déli felében fordulnak elő.

Vagyis szerinte nem önálló nyelv. Ezzel azt hiszem, egyet lehet érteni, mert ha a korzikait önálló nyelvnek vesszük fel, akkor a főbb olasz nyelvjárásokat is önálló nyelvnek kellene tekinteni. A korzikai különállásának képzetét – a korzikaiak önérzetén kívül – csak az olasz nyelvterülettől való földrajzi és politikai elkülönülése keltheti, de ezek nem nyelv(észet)i kritériumok.
Előzmény: Galgadio (706)
Galgadio Creative Commons License 2006.05.09 0 0 706

Sziasztok!

 

Vasárnap este volt egy Jean Reno-film a TV2-n, Reno egy korzikai "szabadságharcost" alakított benne.

Volt egy jelenet a filmben, hogy a Jean Reno és a filmbéli húga korzikai nyelvjárásban beszégettek egymással a kocsiban, mire a Párizsból érkezett magándetektív (Christian Clavier) figyelmeztette őket, hogy hiába beszélnek nyelvjárásban, mert ő hét évig tanult olaszul.

Erre a Jean Reno húga, egy kardos kis latin menyecske letorkolta, hogy a korzikai az nem nyelvjárás, hanem önálló nyelv. Meg hogy semmi köze nincs az olaszhoz.

A filmben egyébként több korzikai nyelvű párbeszéd volt, szerintem sokkal jobban hasonlított az olaszra, mint a hivatalos franciára.

 

Nektek szakembereknek mi a véleményetek? Nyelvészeti alapon megközelítve tekinthető önálló nyelvnek a korzikai?

 

Onogur Creative Commons License 2006.05.08 0 0 705
Egy kis magánhangzótan.

 

Gondolom nem kell arról vitatkozni, hogy a magánhangzók között folytonos átmenet van, ez fonetika oldaláról tény, de fonológia oldaláról sem nehéz belátni, hisz a mindkettő ugyanazon hangokat írja le más-más szempontból. Alább egy kicsit részletesebb leírást adok egyrészről, hogy aki nincs annyira képben, az is értse, másrészről, hogy lehetőleg úgy értsétek majd alábbi kérdéseimet, ahogy gondolom. Ha valami hülyeséget írok, rakjatok rendbe! :o)

 

Fonetika oldaláról a formánsfrekvenciák térképén szépen kiadódik a kétdimenziós átmenet. (Ha valaki még nem hallott még róla, bátran szóljon, részletezem)

 

Egy adott, éppen kiejtett magánhangzó mért helye mindig egy kis szórással, egy kis foltban található, azaz sose tudunk tökéletesen azonos (magán)hangzót kiejteni. Ezen foltot nevezem alább helynek a frekvenciatérképen és ezen folt reprezentálja az adott hanghoz [x] tartozó fonémát /x/, mely leírva x betű. Az [x] esetleg [x’] hangot hallás után fizikailag észlelem és a beszédészlelés, feldolgozás során /x/ fonémaként tudatosul bennem, majd a papírra x grafémáként írom. Itt most hangjelölésre nem az IPA jelölést használom, hanem a magyar betűkészletet.

Az F1 tengelyen legmélyebb frekvenciájú helyen az /u/ esetleg az /i/ fonéma található, legmagasabban pedig mindig az /á/ fonéma. Az F2 tengelyen pedig a legmélyebben mindig az /u/ és legmagasabban az /i/ található. Mindkét tengelyen nagyjából az átlagban vagy középen az /ö/. E fonémahelyekhez képest a többi elképzelhető fonéma kis szórással relatíve hasonló helyen található bármely vizsgálat során. Kis képzelőerővel ill. sematizálva e három fonéma /u/, /á/, /i/ egy háromszöget alkot, mely háromszögön belül található meg az összes többi fonéma.

 

Másik szempontból -és ez már átfedés a fonológia felé is,- egy magánhangzó leírásához három megkülönböztető jegyet szoktak használni, mely elegendő is a leíráshoz és a különböző szakkönyvek be is sorolják szépen a magánhangzókat a megfelelő megkülönböztető jegyű csoportba ill. minden magánhangzóhoz illeszthető 3 különböző megkülönböztető jegy.

 

(1) nyelv vízszintes mozgása szerint elöl képzettek (palatálisok) és hátul képzettek (velárisok)

(2) nyelv függőleges mozgása szerint felső, középső, alsó és legalsó nyelvállású

(3) ajakműködés szerint ajakkerekítéses (labiális) és ajakréses (illabiális)

 

Önkényesen egy kicsit módosítva a régebbi fonológiai jegyeket az

(1) megfelel a {[+/-elöl] és [+/-hátsó] >> [elöl=1/0,5/0] jegynek; a

(2) megfelel a {[+/-felső] és [+/-alsó] >> [alsó=1/0,67/0,33/0]}jegynek; míg a

(3) megfelel a {[+/-kerek] >> [kerek=1/0]}jegynek.

 

(1) jellemző hangja az I {[elöl=1][alsó=0][kerek=0]},

(2) jellemző hangja az Á {[elöl=0][alsó=1][kerek=0]}, és a

(3) jellemző hangja az U {[elöl=0][alsó=0][kerek=1]}

 

Szilágyi N. Sándor: Világunk a nyelv című művében a magánhangzók bemutatását azzal kezdi, hogy elsuttogtatja az olvasóval a magyar magánhangzó állományt a következő sorban: [ú-u-ó-o-a-a-á-ö-ő-ü-ű-e-é-i-í] és ennek hangmagassága [ú]-tól [í]-ig folyamatosan emelkedik az [á]-[ö] között nagyobb ugrással. Ez épp a hátul-elöl képzettség és az ugrás is épp a határon van.

 

---

S amiben a véleményetekre kíváncsi vagyok.

 

A fentiek ismeretében felvetődik bennem, hogy mindhárom megkülönböztető jegy esetében igaz, hogy bármely két mássalhangzó adott jegy szempontból történő összehasonlításánál különbséget tudok tenni. Azaz [x] hang [y] hangnál elöl vagy hátul képzettebb, alsóbb vagy felsőbb nyelvállású ill. kerekebb vagy résesebb ajakképzésű. Így mindhárom jegy tekintetében sorba rendezhetőek a magánhangzók. Ez az elöl képzettség szempontjából már Szilágyi N. már meg is tette.

 

Szerintetek a másik két jegyben (nyelvállás, ajakképzés) mi lehet a helyes sorrend?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!