Egy az Indexen klasszikusnak számító nicktől idézek: "Hittem a szentháromságban, aztán hittem a szent egységben, ma már csak a szent kétségben hiszek" No azért én nem így lennék vele, de úgy tűnik még ilyen topik nincs, most már van.
Pontosan erről beszél Swedenborg olyan gyakran, azaz, hogy belsőnk, a szellemi emberünk már most vagy ördögi, (sorsa a pokol) vagy Isten dicsősége által átformált. (öröksége a menny)
Ügyesen el tudjuk rejteni, hogy hol állunk ebben a folyamatban, de kisugárzásunk által úgyis lebukunk!
Az, hogy valakinek a feje, az semmi mást nem jelent, hanem csak uralmat pl. mint ahogy a férj feje az asszonynak is ugyanazt. Az Isten meg fejel Krisztusnak, ez áll az Írásban. (amúgy hogy hol az Isten, láthatod János Jelenéseiben: aki a trónon ül, akinek a kezéből a Bárány kiveszi a könyvtekercset, aki előtt mindenek leborulnak... stb)
Rád jellemző, hogy ha valamit eléd tesznek jössz egy X-dik dologgal...
Amúgy nem olyan nagy dolog ez, mint aminek kiszínezik - ezt a kiollózott részt a Jánosban: "aki engem látott, látta az Atyát" .... ez rám is igaz a földi apámmal kapcsolatban, ugyanis apám fia vagyok, az alma meg nem esett messze a fájától. Nem tagadta Krisztus ezzel az állítással, hogy van mennyei Atyja, aki az Istene, aki nagyobb nála! Távol legyen! Elég csak tovább olvasni, és látható, az Atyjától megkülönbözteti magát, az Atya őbenne, és ő az Atyában (ez az egység), ebben higgyenek a tanítványok, ...
Meg ilyenek:
"Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál."
"De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nékem"
Az Isten nem ad magának parancsokat, hogy aztán maga megcselekedje, és ezért maga magát szeresse! Nem önszeretet az, hogy Krisztus szereti az Atyát, hanem Istenét szereti, akinek parancsolatait megcselekszi, amit adott neki.
Nem vágom ketté Krisztus: emberre, istenre, mittoménmire. (ez ilyen filozófiai bűvészmutatvány) Az Írásban is végig úgy beszél róla, hogy "a Krisztus", aki ... Pl.:
Fil. 2:5. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6. A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, 7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; 8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. 9. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; 10. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Ő, ő, és ő.....
Krisztus, aki ezt és ezt tette, aki megüresítette magát, aki emberhez hasonlóvá lett, aki hűséges maradt a halálig, akit ezért az Isten is feltámasztott, és akit minden név fölé helyezett, megkapta uralmat Istentől, azaz Úr lett, az Atya Isten dicsőségére.
Sehol nem beszél az írás a Krisztusról, hogy az egyik természete ezt és ezt csinálta, a másik meg mást, hanem egységesen egy lényről szól, aki ezt és ezt tette,... akivel az Isten meg ezért ezt és ezt tette.
Akkor is ugrik a Megváltás, hogyha nem a teljes Ember van a szemünk előtt. Azaz talán nem az Ember kísértetett meg, nem az Ember éhezett, sírt, fáradt meg, és aludt el? Nem az Ember állíttatott Pilátus elé, és feszíttetett meg? Az emberie földi volt, az istenie viszont mennyei!
Az, hogy a saját akaratát alárendelte (mint ahogy előtte is mennyei formában már ezt tette), ilyetén nem jelenti azt, hogy vétkező volt (mint ahogy előtte sem a mennyben), vagyhogy valaha is vétkezett volna. Amet ezt állítja, hogy Krisztus vétkező, mint mi. (így meg ugrott a megváltás, mert akkor ő is jogosan feszítették meg, a saját bűneiért halt tehát meg, jogos ítélet kapcsán, nem a mi vétkeinkért sebesítetett tehát meg... Ez következik Amet elméletéből)
Máriától meg nem örökölhetett semmit. Azt a természet ugyanis atyáinktól örököljük, ami a bűnre kapható, az írásokban ez áll, Krisztusról meg az, hogy hogy a Szellemtől fogant, és hogy második Ádám. (Mellesleg az sem biztos, hogy Máriától bármit is örökölhetett volna, ugyanis Mária Szent Szellemtől való teherbe esése nem feltétlen jelenti azt, hogy Mária petesejtje megtermékenyült és így fogant, hanem hogy Isten embrió formájába helyezte a megüresített Krisztust a méhbe. Szerintem ilyen értelembe Krisztus olyan mint Ádám, tehát a teste teremtve lett, és Mária csak kihordta. Ezt valószínűbbnek találom, mint azt, hogy Isten teherbe ejt egy asszonyt)
Értem én, hogy te más kijelentőre, úgymond prófétára hallgatsz (Swedenborgra) az apostoli tudománnyal szemben, azt felülírva, de tudod, aki továbbmegy, és nem marad meg Krisztus tudományánál (bár úgy vélem, te oda sem jutottál még el, hogy azt megismerd), vagy aki mást hoz mint az apostolok,... azzal gáz van, annak még jót sem kell kívánni, mert az már egyetértés lenne cselekedeteivel:
II. Ján. 9. Senkinél sincs ott az Isten, aki továbbmegy, és nem marad meg a Krisztus tudományában. Annál, aki megmarad a tudományban, ott van az Atya is, a Fiú is. Ha valaki hozzátok megy, és nem viszi ezt a tudományt, ne fogadjátok azt házatokba, örömkívánással se köszöntsétek. Mert ha valaki köszönti õt, közösséget vállal annak rossz tetteivel.
Igaz, te ezt a felülírást szépen kiszínezed, mintha valami felette bölcsességre jutottál volna (a tiéd ugye lélek újsága, ami egyenértékű a te prófétád más evangéliumával, látomásaival) a látód által, az angyalod által akinek látomásai után indultál, akiben kedvedet leled, hogy tisztelgesd , de ilyennel senkitől (aki Krisztust követi) nem fogod elvenni a pálmát. Ezért is én szándékosan fogok továbbra is kitartóan írogatni, rá cáfolni a tévtanításaidra. (és meg is említem amikor szépen felsültél, nem tudtad megválaszolni az érveket, hanem jöttél valami újabb szósszal, ködösítéssel)
Szóval számíthatsz rá, hogy amikor nem tudsz mit mondani és ilyen módon (hogy húúú... én lélek újságában értem már az igét, én már felettetek állok ezzel nektek, meg miegymás) elejteni a vitát, akkor minden esetben szólni fogom azt, hogy bizony érvekben felette alul maradtál, és ez csak egyfajta kendőzése elnémulásodnak. A szívedre meg aztán hiába apellálsz, ezzel nagyon is mellé fogtál, mert a szív szerinti igeértelmezés egyenértékű a próféciák saját magyarázatával, az emberivel, mert ugye a szív csalárdabb mindennél.
Amit meg küldtél, egyáltalán nem áll benne az, hogy Jézus bűnös lett volna. Bizony ugyanaz van ott, hogy a Bűnnek halt meg, és Istennek él. Nem a saját bűnének, mert ő nem vétkezett, hanem a mi vétkeinkért, hogy így a törvény igazságos ítélete beteljesüljön rajta HELYETTÜNK. Szóval éppen Krisztus váltságát tagadod ezzel az aprócska becsempészett tévtanítással, hogy Jézus egyáltalán meghalhatott értünk, mint váltságáldozat, hogy így mint tökéletes Bárány elegendő lett volna a vétkeink büntetését elhordozni. Talán ez a legmélyebb tévtanításod, még talán Krisztus és az Atya mibenlétével sem lősz ekkora bakot, mert ezzel arra megy ki a játék, hogy Krisztus nem is halhatott meg értünk. Márpedig csak egy végig (nem egy bűnös, vétkező) tökéletes Fiú lehet az, aki elegendő, elégséges áldozat. Ez áll az írásokban, ez van az apostolok tudományában. Remélem nem kell folyton az írást előcitálnom, de ha valóban nem hiszed, elő fogom neked szedni azokat az igehelyeket, ahol erről van szó, arról, hogy Jézus nem vétkezett, szájában álnokság nem találtatott, sátánnak benne nem volt semmije stb. Na jó, itt egy pár:
Az utolsót ajánlom figyelmedbe, hogy te is ama vádlót (ez sátán neve, csak hogy tudd) képviseled, hogy Jézust jogosan ítélték el a kereszten a farizeusok és főpapok, akkor ideje lenne valamilyen konkrét bűnt rá bizonyítanod, hogy ne csak ködökben beszélj, hogy végre kiderüljön, ez - ahogy a farizeusoknak - úgy neked sem fog menni, csak hamis vádat fogsz találni, vagy valami koncepciót. Másrészt ideje lenne felfogni, hogy vétek, és a bűn szellemi dolog, nem pedig testi, tehát az, hogy a mi testünkben ott a bűn törvénye és hogy ezt örököltük sem azt jelenti, hogy a testünk örökölte volna. Az öröklés ennél sokkal bonyolultabb dolog. Másrészt ugye azt is tudjuk hogy Krisztus nem testi apától származik, hanem a szellemi formából, - Istentől elküldve - megüresítve, a Szellemtől megfoganva földi apa nélkül született, így az ő születése nem olyan mint a mi születésünk, hanem más, inkább olyan, születésétől, mint Ádám, az előtt mielőtt vétkezett volna. A második Ádám, aki hű maradt. Szóval ebben sem áll meg a következtetésed, mert a öröklést (a bűn tekintetében) az atyákra írja az Írás, minthogy atyáinktól örököltük a hiábavaló életmódot. (1Pt 1,18), nem anyáinktól, tehát ilyen Jézus esetében szóba sem jön.
Krisztushoz való imádkozás meg nem ugyanaz, mint Istenhez való könyörgés, merhogy az apostoli levelek végig azzal vannak tele, hogy Istenhez imádkoznak a Jézus Krisztus nevében, és Krisztushoz mint Úrhoz csak olyan esetekben, mint amikor megjelent (láthatóvá lett) Istvánnak. Ellenben az a tanítás, amit erről Krisztus adott, abban nem volt változás (tehát hogy az Atyához, lásd "Mi Atyánk) Szóval erre hivatkozni kár, mert Krisztushoz az Urunk, de nem az Istenünk. Mert írva van, hogy nekünk egy Istenünk az Atya, és egy Urunk a Krisztus, és hogy Krisztusnak is feje az Isten, mint ahogy az egyháznak feje a Krisztus. (értsd uralmi rend, hogy Krisztus felett is az Isten áll, ha ő kapott minden hatalmat, az Isten nem vetette magát alá neki)
6. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: 7. Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. 8. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele. 9. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, 10. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. 11. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. 12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: 13. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. "
Nos, semmiféle ó emberünk nincs, nem volt, nem is lesz!
Nem feszítetett meg az óember Jézussal sem, mivel Jézus keresztre feszítése sem történelmi tény, így ha az is lenne, sem lenne igaz az állítás, főleg pszihózisos bipoláris elmeiségből kifolyólafg!
Aki meghalt felszabadult volna a bűn alól?
Akkor ugye a halál elválaszt a bűntől, a feltámadással meg egyenesen a bűnre támad fel, ahogy állítólag Jézus is?
Tehát Jézus meghalt a bűnnek, majd feltámadt a bűnre, nem?
Te bűntelen vagy, avagy csupa értelmezett szimbólika vezérel kedvedre, hogy ezt a dolgot így érted, amazt meg amúgy és a lényeg az legyen számodra, amit hihetsz a legjobbnak, nem?
Ilyan alapon egy keresztény minek vállal gyermeket? A bűnnek?
Na ez a kész átverés, de úgy kell annak, aki ebbe belemásziok és totyog benne!
Ha meghaltak a krisztussal? Kik haltak meg, főleg ráámondásos mesék alapján, hitből meghaltak és hitből fel is támadtak az életre, de a bűn, itt a bűnről volt szó és nem az élek halokról!
Pórbálta már valaki a meghalást krisztusban és a feltámadást krisztusban és milyen élmény volt?
Ugye ez is szimbólikus, akkor a nagy semmit játsza meg az emberr?
Meghalt és utánna él az istennek?
Ne mond, mert akkor minak hót meg, ja azért mert addig életében nem istennek élt, hanem?
Magának, az ördögnek, sátánnak démonoknak?
Ah, csak nem, de amikor a halálból visszatért, amiről Jézus is nyilatkozott, hogy lehetetlen, senkinek nem adatott meg, de az összezagyolatolt írók kokera szövegei arra jó, hogy ghol ezt idézgetik megfelelőképpen, hol amazt a szöbveget a más szerzőktől! Manipulatívság nem?
Pál beszéde, ez az egész felsorolás egyféle nyálas filozófiai szósz, amit megetetett az olvasókkal, de értelme igazából a hitetésen alapszik, a ráhatáson, a befolyásolás eszközei ezek és az a baj, hogy az emberekl a józan logikai ész nélkül fogadják, mint a dobostortát és nyammogják..... és ettől híznak! :)
Ja és még ráadásul a Rómaiaknak szólt a levélke.....
Írod, hogy: csak a saját akaratát kellett alárendelnie. Nos, erről van szó! Máriától örökölt emberi természetét (hátránnyal született) kellett az Atyjától kapott isteni természetével megfeszítenie, megöldökölnie. (előnnyé kovácsolnia) Ebben megegyezünk?
Most már a kijelentésre alapozom a hitemet, nem a magam Igekutakodására, és embei értelmezésekre. Az pedig azon áll, amit Swedenborgnak megmutattak a feltámadással kapcsolatban. Ezt én az Ige alapján bizonyítottnak látom, ezért hirdetem. Már nem a betű óságában gondolkozom, hanem a lélek újságában, a szív szerinti igeértelmezésben. Küldök még egy Igét azzal kapcsolatosan, hogy Jézus is a bűne elleni mindennapi kereszten feszíttetett meg, és a fa kereszt, ezek közül csak az utolsó volt, ami a legnagyobb kisértését jelentette egyben, amit legyőzött. Az "elvégeztetett" jelentette a tökéletességre jutásának pillanatát. A tanítványai is csak ez után imádkoztak hozzá, előtte nem. Ha akarod érted, ha akarod nem.
Rómabeliekhez írt levél 6. rész:
6. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: 7. Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. 8. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele. 9. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, 10. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. 11. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. 12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: 13. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
Hiába másolsz be újra és újra olyan tanokat, amik már cáfolva lettek. Ráadásul te nem vitázol, hanem csak kijelentesz ("tanítani próbálsz" holott itt senki nem a te tanítványod. Ki is lennél te?), és ami érv már elhangzott, kikerülöd, megválaszolatlanul elejted. Szóval megválaszolni nem tudod, így jössz egy új koncepcióval ("tanítással, mint megmondóember"), aminek semmi köze Isten igazságához, hanem nagy kutyulása annak.
Mit értek érvek kerülése alatt? Nos, pl. amit már mondtam a feltámadásról, hogy a fák zsengéje jelenti a fák termésének elejét, így nem lehet külön venni Krisztus a mi majdani testben feltámadásunktól, hanem éppen azt bizonyítja, hogy ő eleje valaminek, valamilyen folyamatnak, ami ugyanaz mint az övé (feltámadásoknak, amiből több is van, lásd Jelenések, első, az igazaké, majd második, általános feltámadás) Nos, ilyetén Krisztus is eleje azoknak a feltámadásoknak (testileg is), amit testben fog megtörténni, amikor Krisztus valóságosan ismét bejön a lakott földre. Az, hogy Krisztus újra eljön a lakott földre, nem csak egy allegória, nagyon is keményen meg fogják tapasztalni a népek. Ezzel tele vannak az apostoli levelek.
Nézzük a levetített ideológiád, koncepcióid hibáit sorban:
"Addig ezt az Igét nem lehet megérteni, amíg nem lesz előttünk világos az a tény, hogy Isten megrontotta magát az által, hogy felvette az emberi bűn testét, amit az embertől/anyjától örökölt. Így beleszületett az örökletes istenellenességbe, vagy más néven lelki halálba. Így olyan lett, mint mindenki más, azaz bűnös."
Természetesen ellentmondásokat és meghasonlásokat (pl. hogy Isten meghasonlana magával, bűnössé válik) nem lehet megérteni, szerintem ellentmondás nem is lehet Isten beszédében (ott a készülékben van a hiba), de nem is kell, ugyanis az Írás egészen mást mond erről, mégpedig:
1. Isten nem magát küldte el, hanem a Fiát, Jézus Krisztust, tehát magát nem "ronthatta meg." (természetesen a Fiát sem rontotta meg)
2. Az, hogy Krisztus felvette a bűn testének hasonlóságát, nem jelenti azt, hogy bűnös is lett volna, mert írva van róla, hogy álnokság nem találtatott benne, tökéletesen hű maradt Istenhez, mégpedig a keresztfa haláláig.
3. Az, hogy Isten Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt testben, nem jelent mást, mint hogy Jézus azt az ítéletet szenvedte el a kereszten, ami a mi törvényszegéseinkért járt volna. Testében felvitte a keresztfára azt a vádiratot (pontokba szedett ítéletet, a törvény alapján), amit a törvény jogosan elítél. Jézust viszont nem jogosan érte a büntetést, te viszont bűnösnek állítod be. Ilyetén, ha ő ugyanúgy bűnös, nem lehetett volna tökéletes, szeplőtlen, a bűnösöktől elválasztott áldozat.
"A saját emberi újjászületése által tört ki ebből a fajta halálból, és támadt fel a lelki életvitelre, vagy életre. Mindez azért történt, hogy a saját példáján mutassa meg, hogy hogyan lehet legyőzni a bűnt, a bűnös embernek. A bűn elleni tehetetlenségünktől váltott meg ezzel. Ez az eredeti evangélium, ami teljesen különbözik attól, ami manapság hangzik."
Krisztus Istentől való születése nem a bűnre nézve történt, benne nem volt törvényszegés, hanem azt az Istentől való tökéletességet, magot kapta meg, ami által - mint Isten is - természetéből fakadóan nem képes vétkezni, ahogy az Isten sem képes saját természetéből fakadóan a bűnre. Ilyetén Jézus a "Fiam vagy te, ma szültelek téged" elhangzásakor több lett mint az angyalok, akik még képesek a vétekre, ugyanis írva van, hogy angyalaiban is talál hibát, és egyes angyalok ugye el is estek. (tehát esendőek) Ám Krisztus ebben az új teremtésben és fiúságban az első, hogy Isten magját kapta, Istentől való születés útján. Ebben elsőszülött, és az Egyház ebben a fiúságban örököstársa Jézusnak. Jézus ilyetén testvér, elsőszülött, és testvérünk. (a megszentelő és a megszenteltek egytől valók) Ellenben Jézusnak a bűnre való tekintettel nem kellett újonnan születnie, még a teste miatt sem, ugyanis ő soha nem vétkezett, nem úgy mint mi, akik örököltük atyáinktól a bűnre hajló természetet. Krisztus sem nem örökölte ezt, sem nem esett el, akár a hűséges angyalok.
"Tehát amikor haláról olvasunk akkor nem a test fizikális halálára kell gondolnunk, hanem elsősorban arra az Istenellenességre, amit a test okoz:" - Természetesen van olyan eset, amikor nem, pl. amikor a halottak temetik az ő halottaikat. Ellenben a szövegkörnyezetből kivágva nem lehet erre apellálva bármilyen helyet felhasználni arra, hogy koncepciódat alátámassza. Szóval az Írás nem felbontható, mint ahogy te gyakran felbontod a koncepciód miatt. A halál pedig végeredményben minden esetben át fog menni fizikaiba is, ugyanis az Istenellenesség oda vezet, lásd Krisztus szól olyanról, hogy lesznek olyanok akik testestül vetnek majd a gyehenna tüzére, ezért más most jobb lenne megszabadulni bizonyos végtagoktól, amelyek bűnre visznek, minthogy egész testünk a gyehennára vettessen.
"
Itt sem a fizikális feltámadásáról van szó: "Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,"(Zsid 5,7)" - Jézusnak nem kellett semmilyen nemfizikai halálból megszabadulnia, ugyanis benne a sátánnak nem volt semmillye, ő nem vétkezett, így benne nem volt ó-ember, ahogy az újonnan születettekben, hanem csak a saját akaratát kellett alárendelnie Istennek. Szóval csak és kizárólag a fizikai feltámadásakor hallgattathatott meg, aminek céljáról is beszél a zsidó levél: Zsid 1:9. "Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált."
"Ugyan, úgy ahogyan Pál beszél a hívők lelki feltámadásáról, miközben azok még a földön élnek: "Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,"(Kol 3,1) - Természetesen megvan az ígéretünk, és a Krisztussal együtt meghaltunk, és fel is támadtunk az új életre (ami szellemi, szellemünk megelevenedése), ami örök, ellenben ez nem jelenit azt, hogy testünk megváltása, azaz fizikai feltámadásunk (a Krisztus mintájára, hasonlatosságára) a Krisztus eljövetelekor nem fog megtörténni, úgy ahogy ezt Pál írja a tesssalonikaiaknak, hogy ne bánkórjanak a már elhunyt testvérek miatt, mert együtt fogunk velek a Krisztus eljövetelekor feltámadni.
"Két ige még arra vonatkozóan, hogy Jézusnak is meg kellett igazulnia, vagyis újjászületnie, nagyon is konkrét cselekvő harcok árán. Az Újjászületéséről ő maga beszél a tanítványainak: Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét."(Mt 19,28)" - Erről már vitáztunk és ebben cáfoltalak, olvass vissza. (Tudod, ismétlésképpen: Itt nem Krisztus újonnan születéséről, hanem a világ megújulásáról van szó, amikor Izrael 12 nemzettségét fogják ítélni az apostolok, ez az ígéretük, hogy mindenüket elhagyták, követték Krisztust)
"Az egyedüli lehetőségről, hogy oda juthassunk, ahol ő van: "Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem."(Lk 9,23)" - Természetesen senki nem tagadta, hogy szükséges felülről születni, ennek célja viszont, hogy az Ő királyságába bemehet, aki feltámadt az igazak feltámadásakor, és bizony testben történik.
"19. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. (Akik a feltámadást erre földre értik, mindenkinél nyomorultabbak.)
Ne forgassuk el az értelmét! Senki nem állította, hogy erre a földre támadunk fel, hanem hogy testben történik a feltámadás, és utána Krisztus elé ragadtatnak az igazak a levegőégbe. (Pál, tessalonikai levél) Az ebben az életben reménykedés, pedig ezt a mostani 70-80 évet jelenti, mi mást?
20. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. (Itt Jézus lelki feltámadásáról van szó, mert ilyen módon ő támadt fel elsőnek, ezért Ő a "Zsenge") - Krisztusnak nincs lelki feltámadása, itt csakis a fizikai feltámadásáról lehet szó (harmadnapra), mégpedig, hogy ebben ő az első zsenge. Az első zsenge a fák első termése, amit sok gyümülcs követ. Végig a testben való feltámadásról van szó, lásd Pál kérdését ugyanitt, hogy minő testben jönnek majd elő a halottak feltámadáskor:
35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. 37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. 38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. 39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. 40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. 41. Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. 42. Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
Folytatás alapján nem lelki feltámadásról van szó, tehát a cáfolatképpen elég csak ennyit megemlítenem, nem fogom tételesen minden következtetésedet cáfolni. Elég megemlíteni, hogy a folytatás, mégpedig a 35 verstől egy az egyben cáfolja a koncepciódat, hogy itt csak úgymond lelelki feltámadásról lenne szó. Isten testet ad mindenkinek ahoyg akarja, a kérdés csak az, hogy a halottak feltámadásakor milyen testben jönnek elő. Erre a kérdésre válaszol Pál, hogy eloszlassa a kételyt, mégpedig, hogy mint ahogy van földi, úgy van mennyi, ahogy van romlandó, van romolhatatlan test, és ez a feltámadás nem a földi romlandó lesz. (ami ugye elhal, mint a gabonamag, csakhogy értsd ez is példázat) Ez pedig nem egy mostani folyamat, minthogy a mostani hústest levetése, romlása (gabona) is egy időpillanatban lesz a halálunk pillanatában, Isten úgy határozott egy napot a halottak feltámadására is, mégpedig testben.
"Úgy is olvassuk, hogy a földire öltözzük fel a mennyeit, és nem fordítva" - Nem rávesszük, hanem levetkőzünk (fikiai halála, elrothadása a testünknek) és majd feltöltözönk. (új test, aminek dicsősége más, pl. romolhatatlan) A levetkőzés Pál írja, hogy az ő elköltözésekor (fizikai halálakor) lesz, közelít, a felöltözése meg ugye a feltámadáskor.
>"Pál apostol nyilván mondja, hogy akármekkora szentségre jutunk is el, akár itt, akár odaát, (tökéletes szentségre, amiben Isten van soha sem fogunk eljutni) végig megmarad, hogy: "Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.""
Ezért kell a testünknek is megváltása, mégpedig a feltámadás. (nem lelki értelemben, hanem hogy az a hústest már ne létezzen, hanem olyan testet kapunk, amiben már bűn nem lesz)
"Krisztus, mivel a saját tulajdon lelke volt az Isten" - Ezt már cáfoltam.Azt gondolod, ha sokszor ugyanazt ismétled, attól igaz lesz???
Ezt egy másik topikba írtam a feltámadásról, de belinkelem kis kiegészítéssel:
"28. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.(I.Kor 15)"
Addig ezt az Igét nem lehet megérteni, amíg nem lesz előttünk világos az a tény, hogy Isten megrontotta magát az által, hogy felvette az emberi bűn testét, amit az embertől/anyjától örökölt. Így beleszületett az örökletes istenellenességbe, vagy más néven lelki halálba. Így olyan lett, mint mindenki más, azaz bűnös.
A saját emberi újjászületése által tört ki ebből a fajta halálból, és támadt fel a lelki életvitelre, vagy életre. Mindez azért történt, hogy a saját példáján mutassa meg, hogy hogyan lehet legyőzni a bűnt, a bűnös embernek. A bűn elleni tehetetlenségünktől váltott meg ezzel. Ez az eredeti evangélium, ami teljesen különbözik attól, ami manapság hangzik.
Tehát amikor haláról olvasunk akkor nem a test fizikális halálára kell gondolnunk, hanem elsősorban arra az Istenellenességre, amit a test okoz:
"6. Mert a testnek gondolata halál... 7. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. 8. A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt... "(Rm 8,7)
Jézus is felismerte ezt a tagjaiban munkálkodó halált, és addig könyörgött Istenhez, és feszítette meg magát a mindennap felvett, bűn elleni keresztjén, míg meg nem szabadult ebből a halálból, és úgymond feltámadt. Itt sem a fizikális feltámadásáról van szó:
"Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,"(Zsid 5,7)
Ugyan, úgy ahogyan Pál beszél a hívők lelki feltámadásáról, miközben azok még a földön élnek:
"Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,"(Kol 3,1)
Két ige még arra vonatkozóan, hogy Jézusnak is meg kellett igazulnia, vagyis újjászületnie, nagyon is konkrét cselekvő harcok árán. Az Újjászületéséről ő maga beszél a tanítványainak:
"Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét."(Mt 19,28)
Az egyedüli lehetőségről, hogy oda juthassunk, ahol ő van:
"Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem."(Lk 9,23)
Hogy előttünk járt ebben:
"Előttök megy fel az úttörő; kitörnek és átmennek a kapun (A pokol, vagy lelki halál kapuin: Lásd: "A pokol kapui sem vesznek diadalmat rajta.") és kivonulnak, és előttök megy a királyuk, és élükön az Úr!"(Mik 2,13)
Ezek után nézzük a fenti Igét, megmagyarázva:
"19. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
(Akik a feltámadást erre földre értik, mindenkinél nyomorultabbak.)
20. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. (Itt Jézus lelki feltámadásáról van szó, mert ilyen módon ő támadt fel elsőnek, ezért Ő a "Zsenge")
21. Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. (A lelki halál, az örökletesen bűnös anyja révén, Jézusra is elhatott. A megrontó bűn teste miatt, amibe az (ember) az Istent felöltöztette. Mert az ember a lelkét az apjától kapja, és ezt a lelket öltözteti fel az anya testtel.)
22. Mert a miképpen Ádámban/emberben mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban/ a Krisztust követő emberi újjászületésbenis mindnyájan megeleveníttetnek.
23. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
(Krisztus eljövetele a mennyei igazság újra feltűnte. A "krisztuséi az ő eljövetelekor" alatt azok értendők, akik az elsők között ismerik fel a hallott új igazságokat, és hirdetik.)
24. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
(A vég, itt a világiasság végét jelenti azokban, akik felfigyelnek, a hirdetett új Igazságokra. Amely igazságok eltörölnek, minden addigi hatalmasnak vélt hamis vallásos tant, vagy erőt, és így pokoli birodalmat, amiben eddig voltak.)
25. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
(Itt a mennyei Igazság uralomra jutásáról van szó a bevett hamisságokkal szemben a hívő szívekben)
26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
(Itt is a lelki halálról van szó, amit az újjászületés töröl el.)
27. Mert mindent az ő lábai alá vetett.
(már mint a lelki halál lábai alá, még Jézust is)
Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
(Itt Isten lelkének, időn kívüli, mindenütt jelenvaló életéről van szó, ami rövid időre, a lelki halál által elszigetelt testélétele közben is a világmindenséget fenntartotta, és uralta.)
28. Mikor pedig minden alája vettetett,
(a lelki halálnak, még a testté lett Isten is)
akkor maga a Fiú is alávettetik annak aki
(azaz a bűn, vagy "lelki halál" által megrontott Jézus újjászületve a bűntest uralmából megszabadul, és teljesen Isten uralma alá kerül. Vagyis Isten alá vettetik, azaz megdicsőül.)
neki
(a lelki halálnak)
mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.."(I.Kor 15)
(Mert Krisztus miután megdicsőült, elküldte a szent lelket, aki az ő saját tulajdon lelke, akit Atyjának hívott. Hogy az a lélek, aki segítette az újjászületésében, minket, az övéit is újjászületésre segítsen. Hogy Atyánknak nevezhessük Öt a testté lett, így most már látható Istent. Az igaz és jó Isten az élet maga, vagyis a minden. A mindenek, pedig azokat jelenti, akiknek a minden a tulajdonában van, vagyis az Istenfélő népet. Ahol Isten mindenekben minden.
Miután tudjuk, hogy van lelki test, úgy pokoli, mint mennyei, arra kell igyekeznünk, hogy a pokoliból mennyeire támadjunk fel. Annyival különb a mennyei testben az életvitel a földihez képest a beszámolók szerint, hogy ide senki sem akar visszajönni, aki már azt felöltötte. Semmi értelme sem lenne az Ide való újra feltámadásnak.
Úgy is olvassuk, hogy a földire öltözzük fel a mennyeit, és nem fordítva. Ahogy kezdünk a földi újjászületésünk által mennyei emberekké válni, úgy történnek meg körülöttünk a mennyei dolgok (gyógyulások, csodák, stb). Persze ez úgy van megcsinálva, hogy csak mi lássuk a hitünk bizonyságául, és csak nagyon elvétve a kívülállók.
Pál apostol nyilván mondja, hogy akármekkora szentségre jutunk is el, akár itt, akár odaát, (tökéletes szentségre, amiben Isten van soha sem fogunk eljutni) végig megmarad, hogy:
"Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok."
Nekünk a testünk, és a lelkünk is teremtett, azaz bűnös. Ezt a bűnt annyira nyomja el Isten beleegyezésünkkel beengedett lelke, amennyire hagyjuk. Ezért van különbség szentségben az angyalolk között (az angyalok/küldöttek is földi emberek voltak valamikor) Lásd:
"Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát."(Jób 4,18)
Krisztus, mivel a saját tulajdon lelke volt az Isten, ezért tudott megtisztullni, és hibátlan "Báránnyá" válni, így fizikáli testében is feltámadni, mert azt is tökéletesen megszentelte a földi élete során. Ilyen formán az a feltámadásakor elváltozott, egy végleges formájú fizikális, egyben lelki testté, mert nem ismerték fel a tanítványai ránézésre, csak a megnyilvánulásai alapján.
Időben korlátokat Önmagára a Teremtő Úr Isten vett, amikor megjelent hústestben a Fiúban.
2 Kor. 5,19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
Mellékelek egy képet, amely egy branhamista oldalról való, de ők is átvették, mert a szerkesztője C. P. Kilgore volt.
Lehet, hogy gyenge a felbontás, mert a Fórum átkonvertálja kisebbre a fájlt, de így is látható a lényeg, azaz, hogy az Ótestamentum Istene emberré lett.
Ja és ismétlésképpen még ezt a szólásomat is ide tenném, főleg a Tesszalonikai levél környékét ajánlom, amiből egyértelműen kiderül, hogy az apostolok a testük feltámadását várták az elhunyt testvéreiknek, akik miatt nem kell bánkódni, nem úgy mint a nemzeteknek, akiknek nincs reményük azok felől, akik meghalnak. (értsd temetőbe elföldelnek, fizikai halálról van szó, mielőtt átmegyünk az allegóriák birodalmának maszatolásába)
Szerintem hiába idézed azt, ami már cáfolva lett. Tudod, ez itt egy fórum, ahol az írások megmaradnak, így a cáfolat is ott lóg a levegőben, meg az, hogy nem tudtál rá mit mondani. Hamis az a tanítás, amit az halottak feltámadásával kapcsolatban mondasz. Nem egyedül Krisztus az, aki feltámadt testben, mert ő elsőszülött a halottak közül. Az első zsenge. (tudod, ismétlésképpen: az elseje a fák termésének, az első zsenge, amit ugyanolyan gyümölcsök követnek) És bizony, hogy nem csak egyedül Jézus jutott el arra a tökéletességre, hogy teste feltámad, hanem Jézus Krisztuson keresztül (aki vele együtt meghalt, vele együtt fel is támadott), akiket Isten ereje, Szelleme erre elvezet, akik részesei az újonnan születés fürdője által az isteni természetnek, annak a Magnak ami nem romlik, és követik az Jézus Krisztus nyomdokait, akik igazak és győznek, akik végig kitartanak (fizikai halálukig), azok bizony hogy ugyanoda, ugyanolyan feltámadásba jutnak, mint Krisztus, akinek a teste nem látott rothadást. (erről szól a fél újszövetség) Csak ez egy időben történik, mégpedig Krisztus eljövetelekor, az igazak első feltámadásakor. Olvasd csak el újra azt a Róma levél 8. fejezetét végig, nem ártana, néha Swedenborg helyett a Szentírást olvasgatnod,... tudod, hátha Isten nem áll mellé, a Szentírással szemben.
Róm. 8
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. 10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. 11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. 12. Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: 13. Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. 14. Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. 15. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! 16. Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. 18. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. 19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette. 21. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. 22. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. 23. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. 24. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt? 25. Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk. 26. Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27. A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. 28. Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. 29. Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.30. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Nos, az a rész, amit már oly sokszor idézgettem ide be, ebben bizony szó van arról, hogy Krisztushoz hasonlóan, mi is részesei leszünk ugyanannak a dicsőségnek, ha vele együtt szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk, mert a teremtett világ sóvárogva várja ... mit Is? ,,,, és ugyanazt amit mi is, a Szellem zsengéinek birtokosai: várjuk a fiúságot, a TESTÜNK megválását. (ugye, ami az Isten Fiainak megjelenésekor történik, ami Krisztus Jézus és az Egyházának uralma kezdetét jelenti az igazak feltámadását) Naés, hogy nem egyedül Krisztus jutott erre, mi sem bizonyítja jobban, mint amit utána mond, hogy akiket elhívott Isten eleve el is rendelte, hogy a Fia Ábrázatához hasonlóak legyenek, hogy ő legyen ELSŐSZÜLÖTT sok atyafi között. Nos, aki az elsőszülött gyermek, azt sok gyermek követi, és ábrázatban (is) hasonlóak lesznek Isten Fiához! Ugye, nem egyedül Krisztus támad fel testben, hanem Ő az első ebben:
Kol 1,18 És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első;
Jel 1,5 És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
Ki az elsőszülött egy családban? Nemde az első gyermek, akit a testvérek követnek. A testvérek meg nem mások. Ha példának okáért egy zsiráf elsőszülöttje kis zsiráf, nem lehet a következő szülöttke kiselefánt.
Köszönöm, hogy elmondtad, így korrekt, elmondtad, mit és miért hiszel, én is elmondtam, mit és miért hiszek. A te elgondolásaidat azért nem tudom elfogadni, mert nem egyeztethetők a Bibliával. Például ilyen gondolati csavarok miatt:
Ő már mint látható isten nem változik a látványát tekintve sem. Nincs benne a változásnak árnyéka sem, semilyen értelemben!
A Bibliára hivatkozol, onnan idézel, de te magad is érzed, hogy ellentétben van a "nincs változás" a "tökéletes szentségre jutással", ezért időben korlátot szabsz, hogy egyszer csak tökéletes lett, ami nem volt az, és onnantól, de csakis onnantól állandóvá vált. Eleinte volt változás, mert tökéletesedett, majd amikor elérte a tökéletest, megállt.
Abban sem látom sem a logikai összefüggést, sem az igei bizonyítékot, hogy azért (és úgy) támadt volna fel, mert tökéletességre jutott a kezdetben romlott.
Nem, nekem nincs ekkora hitem, az én hitem sokkal kisebb ennél, az én hitembe csak annyi fér bele, amennyit Isten kijelentett. Ez van, de azért köszönöm, hogy elolvastad, amit írtam, és elmondtad, amit gondolsz!
