Sokan bátorítottak, hogy keressem meg VM-t, és immár lehiggadva beszéljük át újra a dolgokat.Újra találkoztunk. Próbáltam nyugtatni VM-t, hogy „az a kazetta Ervinnél legalább olyan biztonságban van, mintha nálad lenne”, de hiába: „engedd meg, hogy erről mást gondoljak”. Ígértem én mindent: hogy több ilyen nem lesz, hogy visszakérem a kazettát ha kell, hogy több vendégszolgálatra nem megyek el (általában alulmúlták VM-t), de ő azt kérdezte, hogy tudjon hinni nekem ezek után.Végül azt mondta, legyen egy újabb találkozónk, ott dől el majd a sorsom.
Felhívtam Ervint és elmondtam neki, hogy milyen helyzetben vagyok. Ő felajánlotta, hogy beszél Miklóssal és megnyugtatja őt, ha ez szerintem jó ötlet.
Hát igen, nem jó ötlet.
Na, elmentem az ítélethozatalra. VM megpróbált HGY-kompatibilis lenni.
Elmondta, hogy megrendült irántam a bizalom. Hogy újra bízzanak bennem, az nem megy egyik napról a másikra. Van három feltétele, hogy rendbe hozzam a dolgokat.
Kérjek bocsánatot a gyülekezet nyilvánossága előtt, amiért elárultam őket. (?)
Minden kapcsolatot szakítsak meg Ervinékkel. (Ismerős kérés, nem szokott bejönni.)
Írjak egy bocsánatkérő levelet SzZ-nak (Hiába, VM nyomás alatt volt.)
Bocsánatkérő levél annak, aki oly sok kárt okozott?
Határolódjak el azoktól, akik kivívták a bizalmamat, akikben nem csalódtam?
Arra gondoltam, hogy kiállok a gyülé elé, és elkezdem a monológot:
„1942-ben ismerkedtem meg Dániel Zoltánnal. Egy közös ismerősünk név szerint Galván Tivadar mutatott be neki, -aki az autógyárban dolgozik-, mint illegális kommunistát, akinek társaival együtt rejtekhelyre van szükségük. Akkor még nem sejtettem, hogy ő a Horthy-rendőrség fizetett ügynöke.”
Na, erre azért nem került sor. Szerettem volna egyenesbe jönni Miklóssal, fenti mondatai ellenére is.
Végül azt mondta, hogy keressem meg Petrőcz Leventét, majd ő megmondja, hogy mi legyen.
pl: elkapni a delikvenst, bezárni egy olyan szobába, ahol a saját tanításait és prédikációit kelljen hallgatnia. Persze mindez távol legyen, mert ezt nem kívánom magamnak se. Csak egy ötlet volt.
Bár tartok tőle, hogy az utolsó ítéletkor meghallgatja majd.
„1. VM honnan tudta meg, hogy neked szereped van bármiben is?”
A kazettát egy keddi napon adtam át Ervinnek. Másnap a Gyömrőin VM-t már értesítették.
A következő nap kérte VM, hogy beszélgessünk. Én minden kérdésére válaszoltam. Én is elvártam volna, hogy ő is válaszoljon arra a kérdésemre, hogy honnan az infó. De ő csak annyit mondott, hogy „nem ez a fontos”. Szóval már 4 éve és 7 hónapja várom a választ.
Szerintem onnan tudta, hogy működött a HGY-s hírszerzés.
Mert: a: más variáció nincs. b: VM nagyon titkolja a forrást.
„2. Hogyan lehetett volna visszaélni a kazettával?”
Szerintem sehogy.
Abban az időben Batus közzé tett néhány felvételt, amire a HGY nem volt nagyon büszke.
VM, mivel nemrég csatlakoztunk a HGY-hez, különösen aggódott, nehogy az ő tekintélye alól jöjjön ki egy olyan felvétel, ami a nyilvánosság elé tárul.
De a: ez nem olyan kazetta b: gondoltam, hogy nem teszik közzé, és jól gondoltam.
Amikor Józsefről kezdett beszélni, már majdnem azt hittem, hogy Józsefről lesz szó.Szóval azt mondta, hogy: Amikor József látta Mária pocakját növekedni, akkor teljesen meg volt győződve arról, hogy Mária vétkezett. De József mégsem rohangált újságírók után. Ezután jelent meg neki az angyal, aki elmondta, hogy mi a helyzet Máriával.
Na, eddig oké. RT így folytatta: Nem így tettek azok az emberek, akik elárulták testvéreiket. Ők is meg voltak győződve arról, hogy valami nagy bűnt látnak, és rohantak az újságírókhoz. Pedig, ha nem rohantak volna az újságírókhoz, akkor nekik is megjelent volna egy angyal, hogy amit te olyan nagy bűnnek gondolsz, az nem más, mint hogy a Hit Gyülekezete teherbe esett egy csodálatos szolgálati ajándékkal, anyagi, és egyéb áldásokkal.
Ez már a sokadik ilyen vendégszolgálat volt. Azon töprengtem, hogy ezeket miért nekünk, és miért nem az érintetteknek mondja. És akkor támadt egy elvadult gondolat...
RT tanítását kikölcsönöztem a kazetta szolgálattól, másolatot készítettem, amit odaadtam az illetékeseknek.
Két nap múlva VM felhívott, hogy beszélni szeretne velem. Találkoztunk. Megkérdezte, hogy mikor beszéltem utoljára Ervinnel. Azt kellett mondanom, hogy tegnapelőtt. Azt mondta VM, hogy ez nagyon nagy baj, mert én nem is sejtem, hogy ők miben mesterkednek. És jött a többi kérdés: Kémkedek-e a Piszterék javára? Kiadok-e nekik belső információkat? Átadom-e nekik az összejöveteleink hanganyagait? Szervezem-e a nyíregyházi autonóm gyülekezetet? Meghívtam-e nyíregyházára Piszter Ervint?
Mondtam, hogy „á, dehogy ebből semmi sem igaz, csak egy kazettát adtam át amin róluk van szó”.Erre VM: „Te vagy nem tudod, mit csináltál, vagy nagyon is jól tudod”.
Aztán felállt, és lehajtott fejjel szomorúan elballagott.
Én is nagyon szomorú lettem, csak azt nem értettem, hogy mi van.
Jöttek hozzám az emberek, hogy így meg úgy, mit tettem. Egyesek nem tudták elhinni rólam, hogy mire vetemedtem. Mások kérdezték, hogy milyen megbízást kaptam, meg hogy mi a feladatom?
Hát az a helyzet, hogy az Ervinék soha semmit nem kértek tőlem.Átadtam egy kazettát, ami szerintem rájuk tartozik, ennyi.
Akkor még csak sejtettem, ami később biztossá vált: VM-t SzZ izzította be.
SzZ elhintette még néhány helyen, hogy mi történt VM gyülekezetében. Azt gondolta, hogy most fogást talált VM-on.
Gyülekezetében pedig nyíltan elhatárolódott Kós István beszédeitől- amint visszamondta egy ott jelenlévő.
VM akkor már rendszeresen járt az országos vezetőségi megbeszélésekre. Ott kapott egy mércét, amivel megmért engem, és „megállapította”, hogy kém, áruló, és ellenség vagyok. Amúgy nem úgy ismert.
Ahogy megismertem Ervinéket, biztos voltam benne, hogy azt a kazettát meghallgatják majd, és annyi. Így is történt. De VM és emberei rögeszmésen hitték, hogy Ervinék „vissza fognak élni” a kazettával.Azóta eltelt 4 év és 7 hónap. Eddig még nem éltek vissza. De azért szerintük továbbra is „áruló és kém” vagyok.
Szerintem te nem adakozol, hanem jókedvűen, tudatlanul tékozolsz. De a tékozlás nem igazságos ám! Nem igazságosak a ti adománmyaitok! Adakozni, ha a Bibliát nézzük, a szegényeknek kell. Másnak nem, különösen nem azoknak, akik gazdagabbak, mint akik adnak. Az adakozás mindig a szegények irányában történt és cél a Bibliában.
Ha vannak is, akik tékozolnak, és közben jól járnak, ez bizonyára véletlen egybeesés. Esetleg rosszabb, valami mágia, bemesélik neki, és elhiszi (hitre jut), hogy ő meggazdagszik, többre jut, hogy ad. Ha ezt hiszi, meglesz neki. De mi lesz azzal, aki ráveszi, hogy igazságtalan (istentelen) célokra adakozzon? Szóval, ha valakinek bemesélik, hogy ezt, meg azt tegye, és így, meg úgy jár, ez bizony inkább hitetés, igézés, akkor is, ha működik (Pál is tényként említette az igézést).
Nem mondom, hogy nem működik ez az adjatok, és kaptok, de, hogy igazságtalan a Hgy adományszedése, ezt mondom. Ahogy a tizedeitek szedése-elfogadása is az.
De ne gondold, hogy mindenki jól jár, aki adakozik. Lehet, hogy Isten kedveli az igzságtalan dolgokra adakozót, és nem adja oda ravasz tévelygők tanításának, hanem az illető szegényedik.
Aztán persze van, aki erős marad, szemét farkas, szertejár, és áldozatait fosztogatja, és búcsúcédulákat vesz, elismerést a Hgytől is akár, és imáitokba foglaljátok, megemlékeztek róla, mint csudaistenes ember, mert tizedei, adományai rengeteg feleslegéből persze mindig elölülőiteknél vannak. És ezek a ragadozó farkasok, kik kincseket gyűjtenek az utsó időkben persze példányképeitek, mennyire szereti Isten a jókedvű adakozót. Holott a Biblia szerint jaj neki.
Nagyon zokon vettem, hogy én, a HGY-tag egy világi újságból kell, hogy megtudjam azt, hogy bizonyos vezetők távoztak a gyüli vezetéséből.
Felzaklatott az is, hogy egyes HGY-ben maradt vezetők, TV-ben, újságban, úgy tettek, mint a vízfolyás.
Azt is hiányoltam, hogy a távozók miért nem kaptak semmilyen fórumot, hogy álláspontjukat a gyüli előtt ismertessék.
Felhívtam hát Piszter Ervint, hogy lenne néhány kérdésem. Megbeszéltünk egy találkozót.
(Ennek azért volt előzménye: ilyen helyzetekben már kezdettől fogva azt nyomott le a torkunkon a vezetés, amit neki tetszett. Elegem volt, tisztán akartam látni.)
Létre is jött a találkozó, elbeszélgettünk. Sok mindent nem értettem, rengeteg kérdésem volt.
Felfoghatatlan volt számomra, hogy mit is remélhetnek ők a Sándor nélkül?
Később, amikor újabb és újabb kérdések jutottak eszembe, mindig felhívtam valamelyik vezetőt.
Aztán egyre szélesebb körben terjedt el, hogy kapcsolatban vagyok velük. Sokan titokban megkértek, hogy ezt, vagy azt kérdezzek meg tőlük. Ez ment úgy 2-3 évig.
Amikor kiadták azt a bizonyos Derek Prince könyvet, kérték, hogy szerezzek. Kb. 13-14 könyvet juttattam el hűséges hitesekhez, nagy titokban.
Fehér füzetet én kértem Ervintől, mert el akartam olvasni. Jellemző, hogy még akkor is úgy kezdtem olvasni, hogy mit lehet kritizálni bennük.
Egy kettősség volt bennem: egyrészt el kell fogadnom, amit a vezetőink mondanak, másrészt be kellett látnom, hogy sok minden nem igaz, amit a vezetőink mondanak.
Évekbe telt, amíg letisztult bennem: Ervinék javaslatai a HGY érdekeit (így az én érdekeimet is) szolgálják. Ervinék a békességet keresték, Sándorék a gyűlöletet szították. Közben nekem fel kellet néznem a vezetőinkre.
Néhány évig ezt úgy hidaltam át, hogy azt mondtam, hogy ez budapesti probléma, én meg nyíregyházi vagyok.
Közben meg lassan, de biztosan csökkent nálam egyes vezetőink hitele.
Közben meg ki ezt, ki azt gondolt rólam, de a hírem egyre terjedt.
"Az is egy manipuláció, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten, nem?"
Bizony, szerintem manipuláció. Mert a gyüliben ez olyan értelemben hangzik el, hogy adjatok akár erőn felül is, plussz vágjatok hozzá jó képet. Az igében pedig pont az ellenkezője áll: az hogy ne kérjünk az emberektől túl sokat, hogy jókedvűen adjanak, és ne fosszuk meg őket az adás örömétől. (Adomány vs. ragadomány). Szerintem.
Ez mind nagyon szép. Egy inci-finci problémám azért akad.
1. Te kiállsz és elmondod a véleményed, hogy a tagtársaddal mi a problémád.
2. elterito is elmondja, hogy a te tagtársaddal mi a problémája.
3. Arról viszont csak nagyon nagy vonalakban nyilatkozik, hogy önmagával és a SAJÁT tagtársaival mi a helyzet. (A kiállás amire bíztat saját magánál nem üzemel olyan jól.)
Én úgy gondolom, amit írtam is már neki, hogy először a saját birtokon belüli gerendák felaprításában kellene elmélyülni, csak azután következzék a többiek szálkáinak feldolgozása.
Nem tartom elfogadhatónak azt az érvelést, hogy nem tud a NNNNagy vezetővel beszélni és akkor a dolog innen rendben is van. Akkor a többieket is tessen békénhagyni, és belátni, hogy egy tehetetlen .... vagyok, és mást sem piszkálni, mert ha valaki a maga ügyeit képtelen megoldani, ne adjon tippeket másoknak. A jó hadvezér példát mutat, nem mutogat mert még kiderül, hogy egy ujja ugyan előre mutat, de három meg magára (Görbicz után szabadon).
Egyébként én az engesztelhetetlen (XXXX évre visszamenő) szemrehányás gyakorlatát sem tartom az úri emberekre jellemző viselkedési formának. Hamár...
Más. Meg tudjátok mondani, hogy nem felejtettem el a jelszavam miért ír a moderátor, hogy újat kértem? Adott is.
Erről a levélről azt kell tudni, hogy ez háborított fel engemet annyira, hogy első ízben elmenjek a BAGYba és ott bocsánatot kérjek a levél miatt. Ami levelet pedig ez után írtak bocsánatkérésül a bunkó levél írói, azt most ismét elolvastam. Tudjátok, hogy mi hiányzik belőle? A bocsánatkérés. Egyszerűen nincs benne az, hogy: bocsánatot kérünk azért a levélért.
Miről beszélnek ezek, amikor a megtérésről van szó? Hogy akarják, hogy tőlük bárki is bocsánatot kérjen, ha ők nem teszik?
Biztos voltam benne, hogy az a kis ellentét el lesz simítva, mégpedig úgy, hogy az Ervinék térden állva könyörögnek a Sándornak, hogy bocsásson meg nekik. Ezután a Sándor majd nagylelkűen megbocsát.
Igen. Ezt cca szó szerint így prédikálta NS egy olyan IT-n, ahol az igei bocsánatkérésről beszélt. Nekem már akkor különösnek tetszett, hogy ezt a fajta bocsánatkérést csak vele szemben tartja kívánatosnak. Ha neki kéne bocsánatot kérnie, akkor jön a prédika a sértődésről (Pszichikai ember-2000.08.02.).
Ahogy akarod, hogy veled cselekedjenek, úgy cselekedj másokkal!
magyarul: Úgy kérj bocsánatot, ahogy akarod, hogy tőled bocsánatot kérjenek.
Oké, fogtam az adást, én is erre gondoltam. Ez esetben viszont okafogyott arra hivatkozni, hogy ennek mennyi haszna lett volna rám nézve.
Olyan, mint amikor a tolvaj azt mondja a bíróságon, hogy hasznos a tevékenysége, mert éberségre szoktatja a biztonsági őröket. Vagy a gyilkos segít megoldani a túlnépesedést. No ez utóbbi már egész durva volt.
1998 augusztus 24-én szerintem lezárt történet volt Piszterék részéről. Akkori keltezésű az un. bocsánatkérő és állásfoglaló levél. 25-én kelt erre Németh Sándorék parodisztikus levele. Igaz, ez még megfogalmazza azt, hogy
"Öszintén bízunk benne, hogy egy ilyen együtt töltött naptól visszatér majd régi humorérzéketek és megújultok az Úr örömében. Drága lelketek számára a józanság szellemét kívánva:" et cetera
Tulajdonképpen én elhiszem, hogy NS-ék még ekkor sem vették túl komolyan a dolgot. De ez inkább realitás érzékükről árul el sokmindent.
A fehér füzet viszont május 21-t jelöli meg fordulópontnak. Bár hirtelen nem tudom mi történt akkor. (Választás második forduló? Vagy mi?)
Nem kell kérdezni, 1k-szer elmondtam és leírtam már. Én is hasonlóképpen cselekedtem volna az adott helyzetben mint elterito, és vfo eljárását és az utána adott magyarázkodást merőben helytelenítem. Ezt annó egy 24 perces telefonbeszélgetésben elmondtam neki is.
Úriember így nem viselkedik, a többieknek pedig tilos.
Így mondták nekem. Előzmény is volt, csak akkor nem vettem észre:Nagy József vendégszolgált, aztán a kiválasztottak, meg ő elvonult egy zártkörű „szeretetvendégségre”. Akkor már a Józsi hintette a dolgokat, pedig még semmiféle TV riport, vagy újságcikk nem látott napvilágot.
elterito barátunknak inába szállt minden bátorsága és ez az, amit azóta sem tud nekem megbocsátani.
A dolog színtiszta pszichológia: a frusztrált személy az őt frusztráló egyedet kriminalizálni igyekszik, hogy megszűnjön felé a kisebbségi érzése.
Még egyszer, és utoljára mondom. A telefonbetyárkodásod totális bunkóság volt, és minden normális ember úgy reagált volna a dologra mint én, kivéve te, de azt nem tudom, hogy te normális vagy -e.
elteritonek nincs más baja velem, csak az, hogy olyan helyzetet teremtettem, amelyben meg tudta volna egy hgy-s vezetőnek mondani azt a rá nézve negatív véleményét, amit itt a Fórumon az eset előtt kb. egy évvel megfogalmazott.
Nem csak az, hanem az azt megelőző fórumos sumákolásaid is. Egyébként kérdezd meg Ödönkét, mi a véleménye, arról hogy "olyan helyzetet teremtettél, amelyben meg tudtam volna egy hgy-s vezetőnek mondani" blablabla.... (ezt egyébként utólag költötted a hülyeségedhez)
Amikor befogadott minket Virga Miklós, hát volt dolga bőven. Sok sértett, sérült, sebzett tesó fordult hozzá pásztorlásért.
Én úgy-ahogy elvoltam, gondoltam, nem fárasztom őt, foglalkozzon inkább azokkal, akikkel fontosabb.Ami az én sérüléseimet illeti, azok nem nagyon gyógyultak be, vagy csak nagyon lassan, de újabb sérülés ott már nem ért.
Ez volt az a gyülekezet, ahol, a legjobban éreztem magam a HGY-ben.
Aztán hozzánk is jöttek a vendégszolgálók: például Ruff Tibor, Illés Kornél, Szekeres György, Nagy József, és akiről álmodni se mertünk: Németh Sándor!Aztán valahogy tőlünk is kerültek be emberek az elmére, és azt mondtuk, hogy a HGY-nek semmi köze ahhoz.Szóval teljesen HGY-kompatibilissé váltunk.
Jött az ötlet, hogy építsünk egy saját ingatlant.
Aztán Szanitterék is építkezni akartak. SzZ javaslata: építkezzünk együtt, aztán használjuk közösen.
Erre futótűzként terjedt a felháborodás az emigráció köreiben.Így hát külön-külön kezdtünk építkezni, a város szélén, egymástól két buszmegállóra.
Kb. egy időben kezdtünk. Mi ’99 novemberben avattunk, ők öt évvel később. Igaz, az övék nagyobb.
’98 augusztusban hallottam egy haveromtól, hogy „Pesten, a vezetésben van egy kis ellentét.”
Biztos voltam benne, hogy az a kis ellentét el lesz simítva, mégpedig úgy, hogy az Ervinék térden állva könyörögnek a Sándornak, hogy bocsásson meg nekik. Ezután a Sándor majd nagylelkűen megbocsát.
Mindenki ezt gondolta, aki egy kicsit is ismerte a viszonyokat.
A dologhoz az is hozzátartozik, hogy sokan azokat, akiknek igazuk van, de az igazság kellemetlen, úgy akarják elhallgattatni, hogy következetesen hazudnak róla.
elteritonek nincs más baja velem, csak az, hogy olyan helyzetet teremtettem, amelyben meg tudta volna egy hgy-s vezetőnek mondani azt a rá nézve negatív véleményét, amit itt a Fórumon az eset előtt kb. egy évvel megfogalmazott. Amikor az általam elismerten necces módon megadott telefonszámon hirtelen ez a vezető jelentkezett, elterito barátunknak inába szállt minden bátorsága és ez az, amit azóta sem tud nekem megbocsátani.
A dolog színtiszta pszichológia: a frusztrált személy az őt frusztráló egyedet kriminalizálni igyekszik, hogy megszűnjön felé a kisebbségi érzése.
Nincs itt semmiféle vádlás, pláne nem gyanúsítás, hanem a sumákolás és az erkölcstelen viselkedés tényének a megállapítása az indexen megjelent adatok alapján.
