Remelem, nem leszunk sokan!! Ez a topic arrol szolna, hogy mik azok a nehezsegek, amikkel az egyedulallo anyaknak meginkabb nehez megkuzdeniuk es mik azok a csapdak, amik csak menet kozben derulnek ki. Arrol nem is szolva, hogy miert lettunk egyedulallo anyak?
Egyszoval, aki hasonlo cipoben jar, az ne habozzon csatlakozni sorstarsaihoz.
ha ideírsz, ér annyit, mint egy pszichológus (szerintem legalábbis) az nagyon rossz, ha a családod nem ért meg :-( (és nekem 25 éve halt meg az anyám, de még szoktam vele néha beszélgetni)
niume, ez teljesen normalis hozzaszolas volt, hidd el, ne szabatkozz erte, es ha csak egy hajszalnyit segit, hogy elmondod vagy amit mondunk, az is szamit
Hát, nem mondom, hogy üdv köztünk. Mindenek előtt részvétem.
Az én férjem 2,5 éve halt meg, akkor a fiam 16 hónapos volt.
Te még nagyon-nagyon az elején vagy. És nem fogok hazudni és szépíteni, baromi nehéz lesz.
Amit ugye a "régi öregek" még tartottak, a gyászév az tulajdonképpen kb. megalapozott időszak volt. Már úgy értem, a gyász feldolgozása tényleg kb. 1 évet vesz igénybe. Ezt tanultuk pszichológiából, ezt tartották évszázadok óta is, és nagy átlagban ez tényleg így van.
Nekem is ez volt a választóvonal. Nem, persze nem úgy értem, hogy 1 év múlva varázsütésszerűen boldog leszel és minden rendben lesz.
De ennyi idő kell ahhoz, hogy átrendeződjenek a dolgok, a helyükre kerüljenek. MErt a helyükön lesznek, csak új helyre kerülnek.
De ha tanácsolhatok valamit, azt ne csináld, hogy ezt meg akard úszni. A gyászmunkát el kell végezni, slussz. Különben máshol, máskor visszaüt, és nagyon sokba fog kerülni.
Igen, sok idő nincs az elkeseredésre, magába fordulásnak, hiszen el kell látnod a féléves lányodat. De a kettő mehet párhuzamosan.
Nekem anno az segített sokat, hogy rögtön eszembe jutottak azok, akik ugyanilyen helyzetbe kerütek és túlélték, sőt, most boldogok. Ez erőt adott.
És nagyon sokan segítettek innen a netről is. Ismerősök és ismeretlenek is. Ez nekem egész egyszerűen hihetetlen volt, hogy ennyien megmozdultak.
És azóta is a szívén viseli a sorsomat a "toipkom", amiért nem tudok elég hálás lenni nekik.
Sok-sok kérdés, amire majd az idő megadja a választ, és ami alakul.
(Ha anyagilag nem lesz gondotok, az jó, legalább az nem nyomja majd a vállad. 1 évig fogsz özvegyi nyugdíjat kapni - párod bejelentett fizetése után -, a lányod pedig árvaellátást - szintén a bejelentett fizetés után -, amíg nappali tagozaton tanul. A gyámügy a lányod által örökölt minden felett rendelkezik. ez nálunk sajnos elég nehézkesen megy.)
Apja és anyja nem lehetsz egyszerre, nem is kell. Anyukája vagy, kész.
'Hogy miért és hogyan halt meg apa' kérdésre mindig az igazat, az életkorának megfelelően.
Peti tudja, hogy evezni ment az apukája, nem volt rajta mentőmellény, belefordultak egy zúgónál a folyóba és vízbe fulladt.
Tudja, hogy meghalt, hogy ez azt jelenti, hogy soha nem jön vissza már. Se holnap, se jövő héten.
'A hol az apukám' kérdésre is a hitednek és meggyőződésednek megfelelően válaszolj.
Én azt mondtam neki, hogy Apa a csillagok közül vigyáz ránk. (nem magyaráztam neki menyországról, ujjászületésről, lélekvándorlásról stb. mert nem hiszem, hogy így lenne, nem hiszek benne.) Te azt válaszoljad, amiben Te is hiszel.
A temetőbe teljesen véletlenszerűen járunk. Nem tudja, hogy oda a testet teszik. Nekünk ott van apa sírja, apa emléke, itt szoktak megemlékezni az emberek azokról, akiket szerettek.
(Ráadásul apját hamvasztották, nem fogom most 3,5 évesen elmagyarázni, hogy is zajlik ez.)
Petimnek sokáig voltak emlékei az apukájáról, mostanra már nem emlékszik, csak arra, amit mi meséltünk neki.
Ha kérdez, válaszolok, nem kezelem tabuként a dolgot.
Készülj fel, hogy számunkra fura kérdéseket tesz majd fel. A mindennapokról. "Apukám is szerette a mustárt? Volt fekete zoknija? stb."
Én nem beszéltem fényképhez, Neked most biztos erőt ad, de a lányodat - ha tudod, és lehet egyáltalán tanácsot adni - ne vond ebbe bele.
Van kint fénykép a férjemről, azok vannak kint, amik akkor is voltak, amikor még élt, újakat direkt nem raktam ki. És azok is Peti szobájában vannak. Pont azért, amit Roll írt.
Mi beszélünk apáról ha szóba jön valamiről, Pötty szereti nézegetni a fényképalbumot is, akkor is kérdezget.
És hidd el, hogy eljön az idő, amikor már sírás nélkül tudsz róla beszélni.
Én nem kezelem az apját istenként, nem akarom, hogy egy már nem élő apukának akarjon megfelelni.
(pl. sosem mondom neki, hogy 'apa ennek hogy örülne, hog yilyen ügyes vagy, jaj, ha apa ezt láthatná stb.)
A mindenről egyedül dönteni dolog engem is megviselt az elején nagyon, sőt, van, hogy most is kiakadok rajta.
De valljuk be, nem maga a döntés és a sok hétköznapi csináldmagadpasinélkül dolog a nehéz, hanem az, hogy ezt nem tudjuk lelkileg megosztani. Mert hiában vannak barátnők, az nem ugyanaz, mintha az ember a párjával osztja meg ezeket.
És sokan legyintenek, hogy aki elvált, az is egyedül nevelei a gyereke(ke)t. Hát, nem ugyanaz a helyzet, nagyon nem.
Sokszor nehéz ám most is, és nehéz is lesz, mert ránézek a fiamra, és a szívem szakad meg, mikor először teker kétkerekűvel, és ezt apja nem látja, mikor nagy hévvel mesél valakinek az apukájáról, mikor nekem magyaráz, hogy mi volt régen, "tudod, mikor még volt apukám" stb.
És igen, lehet, hog yhülyén hangzik, de az apját is sajnálom, hogy mindebből kimarad, pedig mennyire várta és imádta ezt a kisfiút.
És ez szerintem nem fog változni akkor sem, ha a fiam 20 éves lesz.
De mindezekkel együtt jól vagyunk, ezek nem zárják ki, hogy boldogok legyünk, hogy legyen majd egy másik férfi. (ez Neked még nem most lesz, tudom)
Hiszem, hogy a gyerekek szülőket választanak. Peti és a lányod valamiért minket válaszottak. És igen, Peti az agyával nem emlékszik az apjára, de hiszem, hogy sejtszinten igen. Mindent tud, amit apukájától kapott.
Szóval 1 év iszonyat nehéz lesz, aztán új helyre kerülnek a dolgok, és elkezdesz építkezni előröl.
De arra számíts, hogy elég ciklikus a dolog, simán vannak még nekem is hullámvölgyeim, pedig tényleg a helyén kezelem már a dolgokat, és mégis...
És még valami: a 'miért' kérdésre sosem kerestem a választ. Erre egyszerűen nincs, és csak belehülyülni lehet, ha az ember erre választ akar.
Nagyon igazságtalannak, szemétségnek, aljas dolognak tartom a "sorstól", hogy ez történt, de semmiért nem adnám azt az időt, amit együtt töltöttünk a férjemmel. Életem egyik nagy ajándéka, hgoy ismerhettem őt, hogy vele élhettem és hogy szeretett. Boldog vagyok, hogy ez megtörtént.
Na, és hogy adott nekem egy Petit:))
Hidd el, hogy egyszer elfogadod, ami történt, hogy leszel még újra boldog. Bennem most már nyugalom és béke van.
És már el tudok fogadni egy férfit anélkül, hogy bármiféle pótlás, rossz érzés, akármi lenne bennem.
Utoljára még egy mondat, ami 2,5 a fejemben van és nagyon sokat segített (Kav írta a nagymamájáról) "A holtakat eltemette, az élőkkel foglalkozott."
Na, elnézést a kisregényért. Pipacsmonológ befejezve:)
Niume, üdv itt a topikon :( Nem könnyű az eseted, az biztos. Én is amondó vagyok, hogy a fotóhoz beszélés nem az igazi, bár minden eset más és más, nálunk a közös fotónézések jöttek be a meghalt dédivel, dédipapával, nagypapával kapcsolatban. Ezt szereti a lányom, szívesen nézegeti a fotókat, nem felejti el őket. A lányom jól kezeli a "nekemnincsenapukám" helyzetet, pedig van neki, csak nem látta 2 éve. Neki ez nem furcsa, nem érzi hiányát.
Cöge, nyuginyugi, csak arra tudok hivatkozni, hogy nekem a májusban felvett hitelem is 30%-al nőtt a válság hatására. Ehhez képest a 25% még vállalható, és ha rendbejön a gazdaság egy kicsit, akkor talán-talán a részletek is csökkennek.
szia niume, sajnalom, ami tortent, kicsit sok mindent kerdeztel, amik azert alakulni is fognak, meg a ti eletetek is sokban, en most a fenykephez beszeleshez mondanek, talan a gyerekkel egyutt a fenykephez beszeles nem a legjobb, ez tenyleg neked fontos, es ne hagyd el, amig segit, a gyerekkel egyutt amit erdemes, es segit neked is, meg majd a gyereknek is a helyzetet megerteni (ismerosi es csaladi tapasztalat alapjan), batran tegyel egy edesapa fotot a kislanyod szobajaba az agya melle/fole, ne sokat, egyet, amin az apa egyedul van vagy ha keszult olyan, ahol a kislanyaval a kezeben, te ne legyel rajta, ez utobbi nem most szamit, hanem par ev mulva, amikor mar uj tarsad lesz, a gyereknel olyan apuka foto van, ahol nem kell meregetni az uj embert a regihez, es ne beszeljetek a kephez, hanem akar minden este meselj neki az apukajarol most meg, aztan par het-honap mulva ezek ritkulni fognak, ritkuljanak, ki volt az apukaja, mit csinalt, hogy most is vigyaz ra, de mar nincs itt, tehat egyes szam 3. szemelyben beszelj rola,
ha a kep kint lesz a falan, termeszetes lesz, hamar tud majd kerdezni rola, es te termeszetesen tudod elmondani (mar amennyire termeszetes ez a szomoru helyzet), hogy o az apukad, es ha jon haza a bolcsibol, h neki miert nincs apukaja, akkor ujra lehet a kepre mutatni, hogy van, de ez es ez tortent (nagyon-nagyon beteg volt, mint a nagyon oregek vagy ha baleset tortent, akkor nagyon-nagyon figyelmetlen volt egy bacsi/neni, es apanak annyira nagyon osszetort a feje, hasa stb, hogy olyan beteg lett, mintha nagyon oreg lenne, ez azert fontos, mert a gyerekek ilyen szomoru elozmenyek nelkul is remekul el tudnak azon kezdeni szorongani, hogy meghal az anyukajuk-apukajuk, ha van tapasztalatuk kozvetlen, hogy ez megtortenhez, akkor ez meg erosebb szorongas tud lenni, h az eletben levo szulovel is barmikor tortenhet ilyen, ezert fontos hangsulyozni, h ami tortent, az nagyon szomoru, de nem altalanos jelenseg, nem jelenti azt, h nem halnak meg sose fiatalok, de hogy az vmi specialis helyzet),
oszintenek kell lenned, konnyebb lesz neked es a kislanyodnak is viszonyulnia es elfogadnia ezt a helyzetet
remelem segitettem ezzel, es sok erot a mindennapjaitokhoz
nekem nagyon bejönnek az ötleteid (de nem és nem kezdem el verni el a fejemet a falba, hogy miért is nem a nemszeretemnevűt választottam végül...), ezt még én is meg tudom csinálni s Csibe is szereti.
Én jelentem:
- nem vettem még semmit, de semmit se Mikulásra, se karácsonyra
- ötletem sincs,
- nem tudom, hol vannak a díszek a kupiban a garázsban (a karácsonyfatartó az megvan :-)
- és utálni fogom az ülőgarnitúranélküliséget Karácsonykor, ünnepi feeling ide, vagy oda...
Na, mindjárt nem is vagyok már olyan pozitív, hmmm? :-)))
Na, itt a hatalmas optimizmus közepén megjött ma a hidegzuhany: felhívott a hitelügyintézőm, hogy...khm...izé...jóvá lesz hagyva a hitelem...de közben kamatot emeltek (megint)...már 25% emelésnél tartok, az eredeti tervhez képest :-(
nem tudom mekkorák a zsebek, én idén ujjbábokat rakok a mienkbe, a fakopácsban vettem ma 24 bábot, az összes mesehős meg plusz állatok, mindennap kapnak egyet, ez pont jó korosztálys közösajándék is, és egyébként egy karácsonyiajándék méretű együtt.
nalunk mezeskalacsbol van, minden reggel egy picike mezeskalacs, handmade is, nincsenek biszbaszok, es hangulatot is csinal, mert az ajtofelfara van felrakva par disszel, es a diszek ottragadnak, es mindegyiken van szam, mindig ki kell keresni az aznapit
Most épp még nincsenek fenn, jövő hétvégén tervezem, de annyit elmondok a dologról, hogy a karácsonyi díszek nélkül 2 nagy ikeás fadoboz van tele mindenféle kütyüvel, amit szétaggatok a lakásban. De nekünk a lakás is adja az ötleteket, lévén tetőtér és van egy csomó gerenda szabadon.
Jajj, ne is mondd... most intézem én is a gyerekelhelyezés hivatalossá tételét, pont ilyen dolgokra gondolva jutott eszembe, hogy nehogy már az apjához kerüljön, ha velem történik valami :(
Én is azért vicceltem, hogy az egy szobával több annyit jelent, hogy vihetem az irataimat is, mert eddig, a lakásos dosszié nélkül az elrakott papírjaim 3 db vastaggerincű karos mappába férnek el. Lakásos cucc az lesz kb 1,5, mert én minden bizonylatot, banki cuccot, jegyzetet elteszek, ehhez eleve kevés lenne egy fiók, ez már kb egy szekrény polca, az eredeti felállásban meg nem nagyon lettünk volna eleresztve helyileg... Most 7 szobás a lakás, 3 felnőtt lakja, elhiszed, hogy sokszor nem férek a cuccoktól? Időnként csinálok egy nagytakarítást, ez pont hétvégén volt, kb 3 zsák cucc ment kidobásra (vagyis kitettem kuka mellé, reggelre eltűnt... )
PP vigyázz magadra, ezeket a dolgokat hajlamosak vagyunk elbagatelizálni, pedig nem való vállrándítás egy ilyenhez, az én lábmizériám nudli volt ehhez képest. És tényleg, szokj le a cigiről, de elmondom, hogy én 5 éve nem dohányzom, de a mai napig néha szoktam egyet sóhajtani, hogy jajj, de rá tudnék gyújtani. Úgyhogy nem könnyű leszokni, nekem pont a terhesség ténye segített, anélkül nemtom, de lehetséges, hogy a mai napig dohányoznék, de most a pénz is visszatántorítana, iszonyat ára van a ciginek már...
ööööö, lassan jut el az agyamig az info, bocs:), szóval jobbulást Neked! Most otthon lábadozol?
hát, nekem megfordult a fejemben, hogy mi van, ha velem is történik valami. Elég csak 2 hétre kiesnem a munkából (több hétről nem is szólva).Szóval van tartalék, amihez tényleg nem nyúlok. Na, meg ha vmi tragédia történne velem, ki férhet a bankszámlához, ki nevelje majd Petit stb. Tudom, nem vidám téma, de tanultunk a dologból, úgyhogy muszáj erről is rendelkezni. (annál is inkább, mert a gyámügy mindenen rajta tartja a szemét/kezét)
és ha teszel nekik egy puzzlet sorban szétszedve? Minden nap kibontanának egyet, naponta rakhatnák hozzá a darabokat, karácsonyra összeállna a kép.
Na, persze nem tudom, hogy ilyen kicsi gyerekeknek van-e türelmük ezt kivárni:)
Zimizumi, tudom, hogy most nem vígasz, de az első karácsony a legnehezebb, utána már könnyebb lesz.
Főleg, hogy azért a srácok mégiscsak mennek apukájukhoz, szóval új helyzet, új menetrend, először baromi nehéz lesz, aztán megtanuljátok kezelni ezt is.
Még a mi történetükben is az első (nekem) pokoli karácsony után a 2. már nem volt olyan szörnyű.
Framboos, mi történt? Miért költöztök?
Mikor a lánylakásomból költöztem a férjemhez, hát, erősen megdöbbentem, hogy mennyi cucc összegyűt, pedig még gyerekem sem volt.
Ha innen költözünk gyerekestől, hát, szerintem beleőszülök a pakolásba.
Kockás dekorációit hol lehet megkukkolni?
amúgy jöhetsz nem csak ROba is, de csak szigorúan nem egyedülanyaként:)
na ja, de azóta túlvagyunk egy költözésen, amikor pontosan láttam, mennyi biszbaszunk van.... na ezek számát nem akarnám gyarapítani. egyébként tuti biztos, hogy a srácok rettentően örülnének neki. :-)
Pp, nekem is volt most hasonló élményem, amikor végigszaladt rajtam egy fosós-hányós cucc...
mindenesetre jobbulást! (nálam ilyenkor bioptron lámpa über alles)
Próbáljalak felvidítani? Emlékszel tavaly milyen lelkesedéssel rakosgattad a 24 ki bisz-baszt a naptárba és hogy örültek neki a srácok? Ezentúl megértem én, hogy miért nem várod annyira a karácsonyt, de ez az első karácsonyotok az új lakásban, amit ki tudsz díszíteni úgy ahogy szeretnéd, nem vagy a régi lakás keretei közé szoirítva. Fel a fejjel...
