-"amit Isten(=a rendszer szelleme, lényege) elgörbített, ki egyenesíti azt ki?"
"valami csalás van itt az eredetben" (Füst Milán)
Itt és most kijelentem: semmilyen másik világ sem létezik. A "másik világ" nem egyéb, mint a képzelet "anyagából" szőtt világ (ilyet mindenki kedvére szőhet).
Egy rendkívül lényeges gondolat:
az életösztön, mint egyedüli totalitás valójában kompenzációként adja az egyénnek a "másik, jobb stb. világról" való képzelődés lehetőségét.
Azt mondom:
ahol egy a vetés, ott egy az aratás is. A bölcs értse meg! Nincs semmilyen különbség. "az út, fel- és lefelé, (mindenki számára(lényegében)) ugyanaz."
""amikor az ember valamilyen körbe való bezártságról panaszkodik, lehet, hogy nem veszi észre, épp a saját - saját maga által bebetonozott - hiteiből (a valóságról alkotott elképzeléseiből - többnyire mások elképzeléseit átvéve) építi fel maga körül a falat.""
-maximálisan egyetértek
valójában a hiteink, elképzeléseink adják ama illuzórikus "kenyeret", melyből az életösztön (!!!) naponta táplákozik
az alapvető ösztön: az életösztön (=élni mindenáron)
amikor az életösztön önmaga ellen fordul, ezt hívjuk halálösztönnek (ez valójában kifordult életösztön)
beszélhet bárki, bármilyen túlvilágról, valójában mindenki itt akar élni (!!!)
önáltatás és az önáltatást igazolandó: mások áltatása folyik; semmi egyéb
teljesen mindegy, hogy minek hívják: buddhizmusnak, meditációnak,kerszténységnek, gnózisnak: a lényeg ugyanaz
A "szellemet" én kisbetűvel értettem:) a tiéd, az enyém, minden egyes emberé, állaté, növényé, stb, és idézőjelbe tettem, mert sokféle értrelmezése van ennek a fogalomnak.
megnyugtató azt hini, hogy ez az egész csak egy illúzió, rémálom, mert mögötte ott van egy "szellemi", "tökéletes világ?" Azt mondják a bölcsek ez így is van
Jelen pillanatban számomra ez egyáltalán nem megnyugtató, mert nem hiszem ezt, de nem is vagyok nagy bölcs;):)
(a tökéletesség számomra egy befejezett, ebből következően mozdulatllan valamit jelent, a létezés alapja pedig a mozgás - a létezés tudatát annak észlelése nélkül nem tudom elképzelni, az észlelés pedig egy cselekvés, egy mozgás, hatás, ami az észlelés pillanatában már változást is hoz - úgyhogy gyakorlati szinten nem tudom elképzelni a tökéletességet,, csak valamiféle "idea" szintjén - vagy úgy, hogy már most is tökéletes minden, ami létezik, a maga módján)
Ami számomra megnyugtató, az a tapsztalat, hogy a "fizikai színtéren" történő tapasztalásom nem független tőlem, vagy a tudatosságomtól, van esélyem és "hatalmam" változtatni rajta. Bármikor. (az más kérdés, hogy élek-e evvel a lehetőséggel, vagy nem, és miért igen, vagy nem - hiszem, vagy nem, és miért igen, vagy nem)
mi a kapcsolatunk ezzel a Szellemmel? Az igazi, valódi kapcsolatunk?
kapcsolaton mit értesz? kommunikációt? érzetet? tudatos kapcsolatteremtést? észlelést? kapcsolódást? a kapcsolódás felismerését, belátását? megtapasztalását?
Az a "szellem", amire én gondoltam, mondjuk a tudatosságunk. (nem tudom, igazán mi lenne a jó szó rá). Ami része lehet egy "nagyobb" tudatosságnak, annak, ami pl. kialakította a fizikai szervezetünket olyanná, amilyen, a mi tudatosságunkon túli módon. Aztán vélhetően vagy egy ennél is nagyobb "tudatosság", "szellem", és így tovább. Az én fejemben legalábbis:)
"maga a "szellem" nem pusztul el, mindössze kivonja magát a tapasztalás egy síkjáról."
ez igaz.
mi a kapcsolatunk ezzel a Szellemmel? Az igazi, valódi kapcsolatunk?
Avagy: megnyugtató azt hini, hogy ez az egész csak egy illúzió, rémálom, mert mögötte ott van egy "szellemi", "tökéletes világ?"
Azt mondják a bölcsek ez így is van. Csak az a nagy kérdés, hogy MI kapcsolódunk-e ehhez a nagy Tökéletességhez, van-e vele valódi kapcsolatunk, vagy csak beszélünk róla.
:) A tények. Nem tudom igazán, a világlátásotok alapja hogyan is van.:) Én jelen pillanatban úgy hiszem, a tények, mint fizikai, materializált "valóság", szellemi, mentális eredőjűek, és nem fordítva. Az tény, hogy az egótudat (amelyen keresztül szemléljük létezésünket) egy fizikai, biológiai rendszer részeként működve tapasztalja saját létezéséünket, de az is tény számomra, hogy ezen keretrendszeren belül nagy a mentális és szellemi szabadság, mely által a tények formálhatók, változtathatók.
És abban is hiszek, hogy ezen a fizikai "valóságon" kívül, vagy épp belül, vagy épp körülötte van egy sokkal nagyobb, fizikai érzékszervekkel nem érzékelhető, nem fizikai valóság. És ez már most is itt van, bennünk, körülöttünk, mindig.
Nehéz lenne fenntartanunk magunkat, ha nem "fogyasztanánk" energiát,
Én nem hiszem, hogy az az energia, ami a létezésünket és minden létező létezését fenntartja, az általunk ismert fizikai világból eredne. Nem "EZ", csak ez a "világ".
Itt minden csak ideig-óráig létezik
Igen, de ha azt mondod, egyszer elpusztul minden, akkor azt kell gondolnom, materialista alapon gondolkodsz:) Én úgy gondolom, eltűnik az aktuális tapasztalati szintről valamely "szellem" időleges fizikai materializációja, melyben megtapasztalaja magát egyfajta módon, ennyi az egész. De maga a "szellem" nem pusztul el, mindössze kivonja magát a tapasztalás egy síkjáról.
az ellentése erők, minőségek
keringenek itt, semmi más.
A semmi másban nem értek egyet:)
Ami az emberi kapcsolatokat, jelenlegi társadalmi felépítés jellemzőit illeti, az mi vagyunk:) mi alakítjuk ilyenné. Olyasmikben hiszünk, ami ezt eredményezi. És ezen, a hiteinken tudunk változtatni. És ha magunkon változtatunk, változik a külső tapasztalat is, (a tények), ahogy mondani szoktátok ti is:)
Tudod mi az érdekes? Te hiszel valamiben ( a gnosztikusok elméleteiben, vagy ahogy azokat érted) és ennek tükrében szemléled a világot, tudattalanul vagy tudatosan erre keresel visszaigazolást a tapaszatalati "tények" között, és találsz is. Én meg másban hiszek, a saját hiteim tükrében szemlélem a világot, és ugyanúgy találok visszaigazolást. Melyik az igazság, melyik a "valóság"?:)
"Bizonygasd saját korlátaidat, s bizony, szert teszel rájuk."
Nem biztos, hogy te ugyanarra asszociálsz a körről, mint én, de épp mostanában fogalmazódott meg bennem itt olvasgatva, hogy amikor az ember valamilyen körbe való bezártságról panaszkodik, lehet, hogy nem veszi észre, épp a saját - saját maga által bebetonozott - hiteiből (a valóságról alkotott elképzeléseiből - többnyire mások elképzeléseit átvéve) építi fel maga körül a falat.
Nagyon jó irányba tart most a beszélgetés, mert először nem árt tisztázni, hogy milyen ennek a világnak a természete :-) érdekes, hogy Te is a temetői élményeddel jössz, és nemcsak mert közel volt a halottak napja.
biza elmúlik minden, átalakul. ami ehhez a rendhez tartozik, ennek a minőségéből való, az ennek a törvényeinek van alávetve.
a "spiritualitás biológiája" majd eztán következik :-)
nekem az a spiritualitás biológiája az, hogy amikor sétálok a kerepesi temetőben (helyesebben fiumeiútisírkert) olyan fák között sétálok, melyeket az ott nyugvó emberek testei tápláltak (na meg persze a mókustrágya) :)
jut eszembe... Kossuth szabadkőműves volt? csak mert tegnap figyeltem meg a sírján, vagy mi a fenéjén, az sír-kripta-mauzoleum-épületén, négy sarokban valami fáklyatartó, vagy valami olyasmi... kígyó tekereg rajta, sok pentagramma (fejjel lefelé) körbe, és valami szárnyas oroszlán meg valami madár díszítés is volt rajt ...
ja és hol van Abahfa? már megint elburjánzott itt az agymenés :)
"Valaminek el kell pusztulnia, meg kell gyengülnie, hogy egy másik virágozhasson.
ha materialista alapon, és felületesen összemosva a dolgokat szemléljük a világot"
Sajnos ezek tények! :) Mit reggeliztél ma...? :)
Nehéz lenne fenntartanunk magunkat, ha nem "fogyasztanánk" energiát, amit elégetve termelünk is valamennyit, de azt is röviden pótolni kell.
A körforgás (keletkezés-virágzás-elmúlás) világunk természete. Itt minden csak ideig-óráig létezik, hogy aztán átadja helyét az enyészetnek.
Szomorú, de igaz.
Mondhatjuk, hogy ez "sarkos" megállapítás, miként a "dualizmus" is, de a filozóf tekintetét csak rá kell irányítani a felkelő-és lenyugvó Napra (nappal-éjjel) és mindjárt felébred a filozófiai kategóriák okozta álomból és azzal kell szembesülni, hogy VALÓBAN az ellentése erők, minőségek
keringenek itt, semmi más.
Egyébként "nem materiálisan", spirituális értelemben dettó ugyanez a helyzet, ott még tisztábban látszik: egy hatalmas energia-zabálás történik percről-percre! Az emberi kapcsolatok 98%-a bevallottan erre épül, ezt több módszer, szerző kimutatta (Eric Berne "Emberi játszmák", "Mennyei Prófécia", stb.)
Az egész hierarchikus felépítése a dialektikának a leuraláson-kirabláson alapul, kezdve a legkisebb főnök-beosztott viszonytól a világtőke manipulatív trükkjeig! Erőre, energiára a léthez szükségünk van. Ki így szerzi meg, ki úgy.
És az egész bukás, ennek a létterületnek a létrejötte is egy, "A" bukással kezdődött ugye, amiről annyi szellemi hagyomány (pl. a gnosztikus kozmológia) beszámol.
És a bukás is pontosan az erők, a Világosság visszatartásával kezdődött! Onnantól kezdve élnek e létterület lényei egymásból, egymás kárára
és az "örök élet", a "tökéletesség" utáni vágy már csak emlék marad kérész életünkben. (Ezt kifejthetem, ha gondoljátok :)
A taoban (tartózkodáskor) nincs semmilyen megvalósítás. Ezt a nem megvalósítást hívják megvalósításnak..
A fehér ember mindíg erőlködik, minek?
Ar erők alapvetően jelen vannak, én minek erőlködjem?
Semmit nem tehetek. (még krisztussal sem)
Szólék: a végest a végtelenbe ejtettem. Felismerheti véges voltát és megismerheti a végtelent. Mi egyebet tehet? Mindegyiknek egy az útja.
Miért oly irreális az ember? Miért álmodik nyitott szemmel (is)? Miért hitetik el egymást (mindenféléről)?
Én gyermekeim, én mulandó gyermekeim; vadhajtásaim. Én elfajzott, ostoba, hitetlen, balga gyermekeim. Tanítom őket, de nem okulnak; a maguk útját járják.
Mindegyik a helyemre pályázik.
Jaj néktek, én ostoba, elfajzott gyermekeim. Ha meglátogatlak benneteket, akár a mező harmata.
igen, a szív különleges szerv, nem csak vérpumpa. Szellemi szerv is. írtatok már itt róla.
ilyen a tobozmirigy is, meg a medulla.
tényleg, a "spiritualitás biológiájáról" is beszélgethetnénk, elvégre ott is realizálódik az átalakulás. (de nem a jóga által megzavart belső elválasztásra gondolok ;-) hanem a pozitív változásokra.
Nem feltétlen csak a gnosztikusoknak, vagy Rijckengorgh-nak volt/van igazuk, ezért is írtam még a szúfikat.
De kétségtelen, hogy a történelem során, nekünk, nyugati embereknek a gnosztikusok világa áll legközelebb a Tao-hoz, zenhez, és más megszabadító tanokhoz.
Változatlanul a megvalósítás a döntő, nem a filozófiákról, mesterekről, tanokról alkotott elképzeléseink. Akár keleti, akár nyugati valaki.
te azt gondolod, hogy "arany menyegzői ruhát" realizálsz a magad számára
én már ilyesmiben nem hiszek (bár jól ismerem ezeket a nézeteket)
inkább úgy gondolom, hogy
ahogyan "Jákob lajtorjáján" lejöttél, ugyanúgy mégy fel és minden nyugvásod csak újabb mozgás forrása lesz
a gnosztikus nézettel az a probléma, hogy az ellentéteket a végletekig feszíti (eme nézet forrása az elátkozott iráni vallás: Aura Mazda és Arman örök harca)
véleményem szerint a múltban jóval nagyobb volt az ember illúzióra való hajlama (létét formáló és alapjaiban meghatározó képzelődése),
mint napjainkban,
viszont az utókor rózsaszínűvé rajzolja át a régmúlt alakjait
a múltat különösen fiktív tartománynak tekintem, mely energetikailag a jelent üldözi és kísérti
Rijckenborghnak vannak értelmes meglátásai (sajátjai vagy átvettek), amelyeket érdemes mélyen, lényegükben megérteni (annak, aki képes rá)
természetesen ő sem egy "fix pont", nem egy "sarokkő" (a piramison), amihez mindent viszonyítani lehetne és kellene
az emberiséget egy egységként kezelem és értelmezem,
látok apró kis gondolatokat, melyek óriásokká (=istenekké) lettek; folyton éhes istenekké, akiket naponta etetni kell
mert ilyenek ezek az istenek: naponta etetni kell őket... ha nem kapnak, követelik a jussukat
furcsa fajta vagyunk mi, emberek: furcsa képzelődő, bármit elhívő és megteremtő fajta
"-a szív valójában a fizikai test fenntartója. Régen sok mindent beleképzeltek az ember szívébe, de a bölcsek az értelem helyének tartották."
közben mégiscsak kiderült, hogy több a szerepe a szívnek, mint egy pumpa... a magzatban hamarabb fejlődik ki a szív, mint az agy, és még nem lát el vérkeríngetési funkciót ekkor... sajnos már nem tudok forrást megnevezni, nem emlékszem, de legújabb kutatások szerint (hasonlóan a hasunkban lévő agyhoz - ami bizonyos mérések szerint az átlag emberben kb akkora idegi rendszer van, mint egy macskának az agyában) ...szóval az a szívben is komoly ideghálót rejt
a hasról már be lett bizonyítva egyértelműen, számszerűen, hogy az a "második agyunk", és mostanában kezdték a szívet is vizsgálni ebből a szemszögből
........ aki megismerte milyen törvények szerint működik ez a világ, az nem itt álmodik magának szebbet-jobbat, nem ebben reménykedik, nem a kakiból akar várat építeni:
"Ez az egyetlen világ van. (itt kell az "erőforrásokat" elvonni)"
"Az én országom nem evilágból való."
Ég és Föld. Szószerint. Két külön világ, valóság, létállapot. Ám ehhez meg kell haladni az egyiket. Nem csak filozófikusan, elméletileg!
Az emberi lény az egyik oldalon irreálisan túl lesz értékelve,
a másikon viszont a végletekig le lesz alacsonyítva.
Ez így: egy kör.
Körök, ciklusok, szfinxek és piramisok. Nincsen semmi új a nap alatt. Ég és föld egy ütemre lép és ugyanarra van függesztve. Ha megtaláljátok (azt, amire függesztve van, mit találtok?) (ott lesztek, ahonnan elindultatok) Bejártam az utat és mit találtam? Csak színjátékot, semmi egyebet. Megismertem az embert (majmot?)és az ő istenét (mindenkori felmagasztalt önmagát).
Embert keresek... Vajon találok-e? Egyet-kettőt, nem többet. A sokaság súlyos hátizsákokat cipel, ólomsúlyú reményeiket, csalódásokat, frusztrációt, kompenzációs kényszert, állandóan változó kondíciókat.
Salamonnal mondom: nincsen semmi új a nap alatt. A jobb kéz ad, a bal pedig elvesz.
A "tanítások" valójában a hamis világrend fenntartásának eszközei.
A demagógia sem egyéb, mint a hamis világrend fenntartásának eszköze.
Az emberi lény irreális túlértékelése sem egyéb, mint a hamis világrend fenntartásának eszköze. (mindenki a saját hiúságánál, ostobaságánál, gőgjénél fogható meg legjobban)
Az emberi lény végletekig történő manipilálása, naponkénti kondicionálása sem egyéb, mint a hamis világrend fenntartásának eszköze.
A másik? igazságosabb, szebb, jobb stb. világról szóló tanítások sem egyebek, mint a hamis világrend fenntartásának eszközei.
A legelső, alapvető ösztön: a túlélés ösztöne (a rózsakeresztes is ebben érdekelt; a katárok is csak muszályból haltak meg... utólag persze minden kiszíneződik)
Másik világrend pedig nem létezik. Ez az egyetlen világ van. (itt kell az "erőforrásokat" elvonni)
