A galuskáról nincs kialakult véleményem, de a sztrapacska eredeti formájában nem a tésztába kell keverni a juhtúrót, hanem a kifőtt tésztához. Legalábbis csak ilyen receptet leltem a neten is, meg mi is ilyenfélén csináljuk, ahogy azt a www.bacskiskun.hu-n is leltem:
Sztrapacska - szlovák nemzeti étel
Hozzávalók: 50 dkg burgonya, 15 dkg liszt, 1 db tojás, 5 dkg
töpörtyű, 1 dl tejföl, 10 dkg juhtúró
A burgonyát meghámozzuk, és nyersen lereszeljük. Hozzákeverjük
a tojást, a lisztet és összedolgozzuk, mint a galuskatésztát.
Forrásban lévő sós vízbe szaggatjuk és kifőzzük. Zsíros lábasba
szedjük, és juhtúróval, tejföllel és apróra vagdalt töpörtyűvel
tálaljuk.
Elkészítési idő: kb. 30 perc
Mondjuk kicsit több juhtúróval-tejföllel, olyan másfélszer ennyivel.
Mi itt az élet értelméről vitázunk, legértékesebb elveink pörköltben, csuszában való manifesztációjáról. Számunkra nem malaszt a felsőbb ideológiát tagadó szakácskönyv, az csak rongy, sárbatapadt fecni, mely bár válaszol az aljanép olyan kérdéseire, hogy miként kell berántani a tököt, de semmiképp sem alkalmas arra, hogy az emelkedettebb szellem számára megvilágítsa a tököt, mint kinyilatkoztatást, mint komplex egységet.
Beszélgetésünknek nem célja, hogy a jóllakás módszereit taglalja, mi az általánost keressük az egyediben, s az egyediből bontjuk ki a mindenre érvényes igazságokat.
A fentiek fényében megjegyezném, hogy a juhtúrós galuska szintén a csodák világába való étek.
A liszet az ember apart összekeveri kevésnyi kurkumával, majd a tojás és só hozzáadását követően a zubogó vízben kiszaggatja. Ettől gyönyörű sárga leszen az étek.
A galuska minőségellenőrzéséhez elengedhetetlen egy 3 * 5 méteres helyiség, melynek közepére állva a mintának választott galuskát a falhoz kell csapni, s ha az a túlfalig visszapattan, akkor ehetőnek minősül.
a juhtúró és a tejföl keverését nem kell magyarázni, mint ahogyan a füstöltszalonna mennyiségét tekintendő is Indián barátunk már helyes kijelentéseket tett.
Van az elv, amit PuPu olvtárs oly helyesen ismertetett (csak azt a cukrot, azt tudnám feledni!), és van a rideg valóság, melynek jobbításán ki így, ki úgy, folyamatosan jobbítani igyekszik
Tán Váncsa írta valamikoron az ÉS-ben a klasszikus közalkalmazotti ebédet, mit kánikulában szoktak felszólgálni: Forró hamisgulyás leves, majd hideg, jégkockával megbolondított túróstészta, túró, s tepertő nélkül. Az utóbbit értem, ui. kib@szottan drága a szalonna.
Határeset...
A tejfellel dúsított hideg!!! túró a forró!!!tésztára morzsolt állapotában szalonképes, ezt fedjük be hideg!!! tejföllel, majd amikor az egész tésztát egyenletesen befedte a tejföl, akkor kerül a tetejére a sistergően forró!!! tepertő és egy leheletnyi forró zsiradék.
Ízlés szerint cukrozzuk...
:O)))))
Határeset...
A tejfellel dúsított hideg!!! túró a forró!!!tésztára morzsolt állapotában szalonképes, ezt fedjük be hideg!!! tejfölle, majd amikor az egész tésztát egyenletesen befedte a tejföl, akkor kerül a tetejére a sistergően forró!!! tepertő és egy leheletnyi forró zsiradék.
Ízlés szerint cukrozzuk...
:O)))))
Vas Félix szava sem minden esetben szentírás (különben sem lehet forradalmi ügyekben 100%-ban megbízni egy lengyelben). Lenin és Sztálin elvtárs szobahőmérsékletű tejfölre alapozta ideológiai alapvetéseit.
Csak a meleg tészta - hideg tejföl - forró tepertő alkot dialektikus egységet, minden más megoldás az eszmébe való belerondításnak tekintendő.
Forró szív-hideg tejföl, - miként Felix Edmundovics mondotta volt - hejesen!
Itten lenne az ideje nyilvános önkritikát gyakorolni, olvtárs!
:O)))))
Pedig ez a szakavatott megoldás. Az utolsó adag friss pörc zsírjában a tejfölt és a túrót szépen, folyamatos keverés mellet, kislángon összemelegíteni, ezt összekeverni a tésztával, és csak utána kapja meg az egyébként pártszerű kinézetet. Amúgy kettőnkre nagyjából 70 deka szalonnát szoktam kisütni, éppen, hogy kijön annyi amennyi köll. A zsír egy része megy zsírosdeszkához, a másik pedig a tészta vizében landol.
Ilyen összeállításban is OK, csak akkor a tejfel mellé szerintem a fehérbors jobban passzol a feketeborsnál:)
A VBK-t kérded? Nyáron, beszélgetés mellé, kannás borból nem rossz kompromisszum SzVSz (a kannás boron legfeljebb javít:)). Minőségi vörösborhoz kólát locsolni? Az összes szentek és apostolok óvjanak ettől...
ÜdV
ps: ittatok újfajta vaniliás kólát? Mit ne mondjak szerintem a Csapajev kapcáján is túltesz az emberiségellenes dolgok sorában.
Nyam, nyam...
Milyen jókat eszegettek itt!
De én most belecsapok a lecsóba, mert én pl nagyon szeretem a pálpusztai sajtot, méghozzá a jó érettet, ami kívül kemény, belül szinte cseppfolyós, pirított kenyéren! :-)))
(Éppen tegnap vettem, egy befőttesüvegben érlelem őket...)
A csirkelevesből legjobban a lábát szeretem meg a szárnyának azt a felét, ami cupákos. A csülökből is a cupákot szeretem.
Sóskát nem eszem, spenótot is csak úgy, ha énkészítem el, tejjel, sok fokhagymával, borssal. A bundáskenyérhez is fokhagymát eszünk.
A lencsét is csak úgy eszem meg, ahogyan én készítem: füstölt lében, fokhagymával, babérlevéllel, tálalásnál tejföllel a tetején. (Benne füstölt husik...)
Tésztából csakis a sósakat eszem meg, kivétel az ízes palacsinta. Túrós csusza, kapros-tejfeles-juhtúrós csusza, sonkás kocka, káposztás cvekkedli borssal, krumlistészta megborsozva, fokhagymás paprikás spagetti, továbbá az összes spagetti.
Húslevesbe házi metélt, jó sok, hogy megálljon benne a kanál... :-)))
Csülök: 2000-ben a Visegrádi Palotajátékokon jártam, és lekéstük páromal az utolsó budapesti közlekedést. Tehát ott maradtunk a városban lődörögni éjszakára. Olyan éjjel 4-kor teljesen megéhülten beestünk egymellékutca pici vendéglőjébe. A vendéglős mondta, hogy már csak csülök van, mi meg, hogy akkor csülköt fogunk enni. Degeszre zabáltuk magunkat, egy harmadik adagot elcsomagoltak belőle, és csülköstül- borostul 2000 Ft körül volt a számla. Na ez volt az életmentő csülök...:)
Valaha a Rákóczi téren a Suszterinashoz címzett vendéglőben volt Budapest legjobb csülke. Azóta már vendéglő sincs..:(
Akkor nézzük ezt a fontos topicot:)
Mondjuk sztrapacska juhtúrós tejföllel (danone végszükség minősitett eseteiben) kevés frissen kisült szalonnában átforgatva, sok belekoczkázott füstölt hússal (mondjuk pulykacomb), apróra vágott lila hagymával megszórva. Hozzá száraz fehérbor, fröccs.
Vagy gyöngyhagymás resztelt csirkemáj törtkrumplival.
Eddig érintett dolgok:
Sóska: egészen pici (1-2 kockányi) cukorral, de ezt az adott növény oxálsav-tartalma dönti el. Van hogy semennyi, van, hogy picit több. Feltét vagy tükörtojás, vagy sült virsli. Mellé főttburgonya kockában, vagy törve.
Spenót: jöhet, de csak ha nincs agyonfokhagymázva. Inkább pici fokhagyma + pici szerecsendió.
Túrós csusza: sósan, frissen kisült tepertővel, felmelegitett tejföllel loccsantva. Mellé fröccs 1 éves (fiatal, karcosabb) borból. Mondjuk olaszrizling.
Krumplis tészta: borssal, paprikával, uborkával.
Kávé: nem csésze, nem pohár, hanem kisebb (1,5 dl cc) füles bögre.
Túrógombóc: cukrosan, és a rá kerülő öntet ne legyen hideg. Lehet sima tejföl, de lehet vaniliás öntet is. Áfonyalekvárral is izlik :)
Halak: utána vörösbort szeretek inni. A halászlé ne legyen vízszerű... Favorit a harcsapaprikás szalonnás galuskával.
Tejbegríz: jöhet. Fahajas cukorral, vagy kompóttal. Utána egy begre forralt bor :)))
A sárgarépafőzelék és a finomfőzelék becsületes asztalnál nem említtetik SzVSz.
Vendéglők: azt szeretem, ahol megetetni akarnak, és nem megkopasztani. És csakis a kisvendéglő fajta...bár van egy-két nagyobb jó vendéglő is. Vidéken.
Na! Alig találtam meg a topikot.
És - habár szellemes - tiltakozom a cím miatt. Nem az árokban vagyunk (én legalábbis nem), hanem temetgetjük befelé. Jó, jó, vannak még ellentétek, de én kompromisszumképes vagyok: a spenótot is szeretem.