De előfizetésnél szerintem korlátlanul - illetve attól függ, hogy milyen előfizetés :) .
Lehet, hogy életed szerelme lenne az illető, ha ilyen kitartó :DDD !
Holnap délután lehet, hogy engem is feldob majd, mert a fővárosban leszek megint. Szoktam húzogatni ott pár percet - hátha véletlenül belebotlok olyanba, aki vidékre szeretne egyszer költözni ;) ..
Ezen kár rágódni - érthetetlen férfi szemszögből, de itt hozzád hasonlóan többen is vagyunk úgy, hogy a vékonyabb hölgyeket keressük első sorban. Nyilván ez is felszines/önző, hiszen molettebb nők között is van egy csomó kedves és értelmes - sőt lehet, hogy jobban meg is becsülne, hogy kitartasz mellette. Én ezt már sokszor végig rágtam. Nem tehetek róla, de molett nő láttán nem működik a cerkám :) .. Egyszerűen undorodom tőlük és taszítanak testiség terén és ilyen téren nem tudok és nem is akarok megváltozni.
Viszont alapvetően a kisugárzást nézem. Valaki vagy tetszik vagy nem. Ha van rajta 5-10 kiló plusz, de amúgy szimpatikus, akkor én rendszeresen be szoktam jelölni. Ezt a kis túlsúlyt még túl lehet élni és kis közös sporttal fél év alatt le is szedem róla - ha van benne akarat.
Onnantól kezdve, hogy valaki vékony már nagy a szórás - a topmodelltől kezdve a nem annyira modell alkatú, de aranyosnak, kedvesnek tűnő nőket is simán be szoktam jelölni.
Olyan már volt, hogy valaki "zaklatott" a neten az elküldés után, de leépítettem. Kicsit meg is lepődtem, hogy nőből is van ilyen.
Megzakkant, depressziós és idegbeteg nőből viszont rengeteggel futottam össze. Csak épp ezek az emberek köztünk élnek és a való világban is beléjük lehet futni. Feltételezem, hogy a férfiaknál is hasonló a helyzet, de ebben szerencsére nincs tapasztalatom :)
Amúgy ha valakinél kezdek rájönni beszélgetés közben, hogy kettyós, akkor időnként el szoktam játszani, hogy én sem vagyok 100as és akkor jellemzően megrémülve töröl. Mármint konkrétan hülye kérdést teszek fel, sértő megjegyzést stb..
De így van amúgy - ezt már régebben is írtam. 30-35 fölött hirtelen megugrik a depisek, megzakkantak száma. Ez az a korosztály, aki már túl van az első válásán. Huszon évesen még sokkal ambiciózusabbak, lelkesebbek és életvidámabbak az emberek, mert még nem ütötték meg a bokájukat. 30 körül megjelenik az a csoport a nőknél ,aki kapuzárási pánikol, mert gyereket szeretne - de azonnal és a pánikot az fokozza, hogy rájön, hogy nem is olyan könnyű értelmes apát találni. Aztán 35-40-től felfelé már inkább a tartós szinglik és életuntak jellemzők.
Persze nyilván akad minden korosztályban üde kivétel, de a nagy többség sajnos ilyen. Amikor elkezdek valakivel beszélgetni, akkor pár kérdésemre adott válasz után rögtön vágom is, hogy most melyik kategóriával állok valószínűleg szembe. De igazándiból nem is ez a kizáró ok, hanem ha úgy látom, hogy nincs nyitottság a változásra benne.
amikor egy lány a magasság alapján választ vagy nem választ párt, az amúgy nem felszínes dolog kicsit? tudom, mindenkinek vannak elvárásai (én pl dundi csajokat zárom ki, szóval én is felszínes vagyok ilyen szempontból), de külön vicces a jelenség akkor, mikor 10-ből 8 lány a társkeresőkön az "az a szemnek láthatatlan" végű idézetet írja be, és közben a 150 centijéhez behúzza, hogy minimum 210 centis pasit keres. én is sokakat a kinézete miatt ignorálok, de néha eltűnődöm, vajon nem életem hibáját követem-e épp el... mindig eszembe jut életem legboldogabb kapcsolata (a távolság és a munka sajnos gyors véget vetett neki), ami sokévnyi barátságból lett végül kapcsolat. a lány egy jó fejjel magasabb volt nálam, ráadásul még bagózott is. a magassága véznasággal is párosult, ráadásul olyan irgalmatlanul hosszú lábai voltak, hogy kissé botsáska-szerű alkata volt. nem is volt az esetem. de mégis, ha vissza kellene emlékeznem, kivel volt a legjobb együtt lenni (nem csak az ágyban, hanem úgy általában), akkor őt mondanám. és ő is mind a mai napig nagyon sokszor nosztalgiázik a régi dolgainkon (visszatértünk a barátság felálláshoz). furcsa, amikor az ember olyasvalaki iránt érez hihetetlenül erős vonzalmat, aki iránt logikusan végiggondolva nem kellene. de néha tojni kell a logikára, és adni egy esélyt a belül motoszkáló valaminek.
az a technika amúgy, h leszedem a mzőny tetejét és alját. Eleve annak, akinél fekete-fehér, "modell fotó", menő fotó szerepel, balra húzom inkább, pláne ha bemutatkozó sincs.
történt már veletek olyan, hogy folyton olyanok találtak meg, akikről rövid úton kiderült, hogy pszichopaták, nem tudják elfogadni a "NEM"-et, piócák, energiavámpírok, zakkantak, hogy már arra gondoltatok: valójában veletek van a baj? egy éve kezdtem újra keresgélésbe, és csupa "furcsa" menyecskébe botlok. lassan ott tartok, hogy hagyom a netes ismerkedést a francba, és maradok az életbeli ismerősöknél, akikről tudom, hogy én sem vagyok számukra közömbös (csak ők is mind problémásak, de még mindig sehol sincsenek azokhoz képest, akiket újabban a neten találok). régen nem volt ennyi agyament ember a netes társkeresőkben - vagy ez annak a következménye, hogy már nem a kora huszonéves korosztály a szűrőfeltételem?
A hátsó szándék, hogy írogatás előtt tudsz rafkózni, gondolkodni, hogy mit kéne írni, de élőben nincs időd sokszor gondolkodni és követve a ösztöneidet könnyen kiderülhet rólad olyan tulajdonság, amit nem szeretnél mindjárt világgá kürtölni. Élő beszéddel sokkal jobban lejön az ember valódi jelleme/egyénisége.
Ilyen bizonytalanságok nálam is vannak rendszeresen. Aranyos, kedves, kinézetre is üti a mércét kb, de valami miatt még sem ugrok fel a kijelző előtt. És itt jön a netes ismerkedés hátránya. Ezeknek a bizonytalan döntéseknek a fele teljesen alaptalan aggodalmak miatt fordul át negatívba. Könnyen lehet, hogy közöttük van életem párja és elbukom. Azonban ha nem, akkor meg a kínlódás, hogy elküldje az ember finoman. Ebbe szerintem bele lehet őrülni, így én már ezt az egész húzogatás dolgot spontanitáson alapuló játéknak fogom fel. Néha van, hogy szép hölgy, de nem tudom elképzelni magamat a párjaként. Nem érzem ,hogy egy stilusúak lennénk és inkább megy a balra húzás részemről. Előbb-utóbb úgy is lesz olyan, akit behúzok és match lesz. Belőlük kell válogatni inkább ..
Nos igen - te ezt lehet, hogy nem érted, de én igen :) ..
Én pl utálok hosszan telefonálni. Ha valakivel fontos megbeszélni valóm van, akkor inkább bepattanok az autóba és elmegyek személyesen - ha nem a világ másik felén lakik. Vagy ha csak poénkodunk, akkor jó a messenger is, mert közben tudom csinálni a dolgaimat és akkor válaszolok, amikor épp időm van. Éppen ezért egy 1500 Ft-os mobil feltöltés nekem elég szokott korábban simán lenni egy hónapra.
Csak aztán jött ez a társkeresős sztori.. Hogy egyes nők mit képesek órákon át a semmiről beszélni :)) ..
Az infrastruktúrám erre nem volt felkészülve, ezért csak is ezért fizettem elő a korábbi számom mellé előfizetésesre. Mert az milyen már, hogy 30 perc után közlöm, hogy bocsi, de vissza tudsz hívni, mert elfogy a pénz a kártyámról :) ? A rekordom telefonon 3,5 óra - na ott már zsibbadt a kezem a végén..
Viszont te nő vagy. Jó esetben te diktálsz egy ismerkedésnél. Szerintem sokkal egyszerűbb elutasítani, ha úgy érzed, hogy nem vagytok még azon a szinten. Én pl jobban csípem az üzengetés után a személyes talit, mint a telefonálást. Ha te a nők azon kisebbségéhez tartozok (az én szemszögemből inkább szerencsére), akik nem a telefonon lógnak egész nap, akkor én a helyedben egyszerűen csak közölném, hogy ennek szerinted még nincs itt az ideje. Amelyik férfi már az elején telefonon akar kiismerni, beljebb lépni a komfort zónádba, annak szerintem sokszor hátsó szándékai vannak és túlságosan magabiztos is. Egy telefonos hívásnál könnyen kerülhet az ember olyan kellemetlen szituba, amikor a másik fél megérzi a hazugságot, gyengeséget, rájön a valós természetre ,gyengeségekre..
Ha úgy ajánlja, hogy sosem nyomsz rá igent vagy nemet - hanem mindig inkább kilépsz az oldalról- akkor százszor is fel fogja dobni. De amúgy sokan pár hetente újra szokták kezdeni, így hiába tolja rossz irányba az ember, akkor is újra és újra fel fognak tűnni.
Van ebben logika, de azt sosem fogják nyilvánosságra hozni :) ..
Spontánnak tűnik, hogy kit dob fel, de mégsem az szerintem. Mint ahogy sokszor szándékosan nem is mutogatja az ember profilját azoknak, akiket ő behúzott és szándékosan titkol el profilokat is előlem a környéken szerintem, hogy nem fogyjon el 1-2 nap alatt az összes. Feldobja az elején a nagyját, aztán a maradékból meg tartalékol a szűkebb időkre és apránként adagolja + még hozzá csapódnak a frissen regisztráltak.
Szerintem nem érdemes túl sokat filózni ezen, mert nem sokat lehet tenni ellene. Azt megfigyeltem, hogy itt vidéken heti 1-2 olyant tol be, akivel matchem lehet és jellemzően legtöbbször a Tinderre lépés utáni 1-2 között. Nekem most elég sok más dolgom volt a közelmúltban, így nem is vagyok fent máshol és itt sem próbáltam újrakezdeni a Tinderen. Pár naponta belépek és dob fel 5-10 főt olyankor és időnként akad egy-egy match - akinek persze a fele válaszra sem méltat.
Igen - én pont azért jelzem külön az adatlapomon a városomat, mert amikor a fővárosban lépek be a Tinderre, akkor ugye feldob ott is és kapok egy rakás szívecskét, de jobb előbb tisztázni szerintem, hogy nem odavalósi vagyok, mert utólag csak felesleges köröket futnék. Ezt sokan nem teszik meg. Pl nekem nehéz eldöntenem itt helyben sokakról, hogy itt laknak-e vagy nyaralók
