miskulancia: 'valami, holmi, izé', 'keverék', 'csalafintaság' - A l. misculare 'kever' származéka, ennek hazai l. misculantia 'kotyvalék, mesterkedés' képzéséből; de lehet, hogy az o. mescolare 'kever' folytatásából eredő mescolanza 'keverék, vagyes saláta' visszalatinosított formája.
A földrajzi nevek a Kiss Lajos-ból valók, így ez tuti tudományos értékű. Azaz földrajzi nevekben nincs hosszú /í/-vel tik változat. A másik csak Tótfalusi, ami inkább egy komolyabb ismeretterjesztő kiadvány, abban mindkét hosszúságút megemlíti, de elterjedésről, arányokról nem ír. Most megnéztem a ti eredetét, fejlődését. Annak fejlődési láncában volt hosszú /í/-s változat, így az akár maradhatott tájnyelvi alak is, hozzá téve a többes jelet. Nagynéném ma is azt mondja: tik, mink
Megjegyezném, hogy elég sok 'többes második' jelentésű tík szót találtam. De őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ez nyelvjárási forma vagy helyesírási hiba.
Köszönöm a választ, és azt el is fogadom, ám bátorkodom megjegyezni, hogy ezek szerint az a bizonyos XIX. századi magyar nyelvész,* aki a tik—tík párost is alkalmasnak tartotta a kor—kór, por—pór típusú quasi homonimák illusztrálására, vagy csak a nyelvjárási tík alakot ismerte, vagy esetleg azt tartotta a kat'exochén változatnak a tik (= tyúk) változattal szemben.
*) Arra őszintén szólva már nem emlékszem, hogy hol olvastam ezt az avítt[as] példát, de úgy rémlik, hogy Fábián Pál idézett valahol egy régi szerzőt.
Egyes nyelvjárásokban valóban hosszú, de alapvetően nem. Az összes megjelenő földrajzi névben rövid: Tikmony, Tikmony völgye, Tikos, Tikostanya, Újtikos.
tyúk: 'egyfajta háziszárnyes nősténye' - ótörök eredetű, kun, oszmán-török, üzbég tavuk 'tyúk'. A magyarba az csuvasos *tivuk alakban kerülhetett át. tivuk > tiuk > tjuk > tyuk, tyúk ill. nyj-ban tivuk > tiuk > tík, tik.
Ad vocem tikmony (tíkmony?): ebben a szóban a tik (tík?) véletlenül nem hosszú í-vel írandó? Merthogy a rövid tik = ti (vö. mink = mi). Olvastam egyszer valamit arról, hogy a magyar nyelvben fontos szerepe van a magánhangzók hosszúságának, és erre az egyik példaként éppen a tik—tík páros szerepelt.
Yoginak igaza van, a tikmony, az 'tyúktojás'. Összetett szó és a mony a 'tojás'. Van egy Újtikos település, mely valaha Tikos-tanya névre hallgatott. A gazdát Tikosnak nevezhették. Valamely felmenőjének sok tikja, azaz tyúkja lehetett. :o)
Nem mentem messze, csak a 'Tikmonyat'-ig (majd később bővebben), de:
A 'Tikmonyat' a tojásból készült étkeket sorolja fel. Tikmony - Erdély némely részén még élő szóhasználat, s - a 'tojást' jelenti. Eredeti magyar szóképzésben 'finomabb' megfogalmazás, mint a mai 'tojás' (akinek a szavak a fejben megjelenő fogalommal azonosan jönnek elő, érti miért)
A 'jerke' az egyévesnél fiatalabb nősténybárány, míg az 'ürü' a herélt, hímneműnek világrajött birka - korától függetlenül. Ezért van ürü, meg ürübárány is, mert a fiatal a bárány. A mai napig élő szóhasználat. A magyar nyelvben igen sokszor a szó kort, nemi hovatartozást, állat/ növényfajtát meg sok egyebet is megkülönböztet önmagában. (Tehát megmondja milyen fajta, milyen korú, milyen nemű: egy szóval, az olyanolyan fajú/korú/nemű de más fajú/korú/nemű egyedre már más szó utal)