Persze, kockázatos, mert ha jön egy hirtelen lehűlés, vagy jégeső, vagy akármi, akkor nem tudom védett helyre tenni őket. Bár eddig tényleg nem panaszkodtak, és a kert is egészen trópusi lesz ezekben a hónapokban. :)
Régebben mindenki szomorú volt tavasszal, amikor félig kiürült a nappalink, mert kikerültek a virágok, de azzal vígasztaltuk magunkat, hogy jön a nyár, ami azon túl, hogy klassz, nagyon jót tesz a kitett növényeknek. Mostanában nem nagy a változás, csak az elefántfület és a Tamaya begóniát teszem ki, azokat szinte muszáj.
Idén én is kiültettem a fikuszt, meg a dracénát egy fa alá, ahol délelőtt kapott napfényt, utána árnyékosabb volt. Imádtak ott lenni, gyönyörű, harsányzöld lett a levelük, nagyot nőttek. Jövőre többen is oda fognak kerülni. :)
Én is alkalmaztam ezt a technikát annál a nagylevelű fikusznál, aminek a neve most nem jut az eszembe, ja, lantlevelű fikusz:-) Szóval ott csináltam ezt sikerrel, dehát a diffenbacchia mindenképpen megmarad, kihajt, stb. Épp most adtam levágott gyökérzetet valakinek,mert lassan megesznek a diffenbachiák. Viszont azt elmesélem, sőt, majd képet is készítek, hogy van egy olyan diffenbachiám, ami vagy két éve egy vázában dekkol, gyönyörű üde, de nem nő csak nagyon módjával! Ez igazi áldás számomra, szerintem szép fokozatosan átállok erre a módszerre:-) Szinte egyáltalán nem veszít levelet, tömör, nagyon szép, és nincs vele semmi gond.
Ilyen hosszú, felkopaszodott növényt (pl. plafonig érő dieffenbachia) meg úgy szoktam, hogy egy elvágott flakont húzok a törzsére (tetejét levágom, oldalt felhasítom, az aljába a növény méretének megfelelő lyukat készítek késsel vagy forrasztópákával, így szétnyitható lesz), széles ragasztószalaggal körbehúzom, laza virágfölddel feltöltöm, az egészet nejlonnal beborítom (a flakon teteje felől is), a szár mellett is körberagasztózom, hogy öntözéskor ne follyon. Aztán 20 ml-es injekciós fecskendővel, tűvel öntözöm a nejlon felső oldalát átszúrva, elég sokáig tartja a vizet, mert nem tud párologni.
Mikor már telegyökerezte a növény, akkor elvágom, és átültetem, így nem fog apró leveleket és vékony szárat növeszteni az elvágás után időszakban.
Erre az a technika, hogy hagyni kell kiszáradni a földet, mert akkor összehúzódik, és elválik a cseréptől. Akkor aztán valaki fogja a növényt, a másik meg egy asztal széléhez ütögeti a fejjel lefelé álló cserép szélét. A cserepet nem felülről fogja, hanem alulról, hogy a kieső föld a markába essen. (Sok föld esetén két ember kell hozzá, vagy rézsútosan tartva kell egy földre fektetett deszkához ütögetni a cserép szélét, a deszka megfogja a földlabda szélét.)
Nálam inkább az szokott lenni, hogy a cserépen lévő lyukon legyökereznek, aztán nőnek, mint állat.
Nem szobanövény ugyan, de erre a legyökerezésre egy példa: egy cserepes fügedugványra nyár elején ráborultak a málnahajtások, amikor pár hétig nem én öntöztem. Szépen el is felejtettem, szeptember táján szólt apám, hogy tudom-e, hogy ott a bozótban van még egy füge. Hát nem tudtam... Egész nyáron nem volt öntözve, mégis ez lett a legnagyobb, mert a többi nem gyökeresedett le.
Az ilyen kinti nyaraltatásnak az a veszélye, hogy szinte minden cserépbe giliszták költöznek, amik aztán télen elrágják a gyökeret, mikor már mást nem találnak.
Ez érdekes, sosem hallottam effélét szobanövényekkel. Nekem ehhez nincs helyem, sajnos már cserepestül is csak keveset tudok kitenni úgy, hogy ne sérüljenek a naptól. Nagy fáradozás lehet és kockázatosnak is tűnik, de ha úgy látod szeretik, hát akkor sok sikert!:-)
Én egy egészen szokatlan módszert kezdek mostanság alkalmazni, minden évben egyre több növénnyel.. Tavasztól őszig nekem minden kint van a szabadban amúgy is.. Szóval fogom és kiültetem őket. Eddig csak pozitív tapasztalatom volt, nagyon tetszett nekik, hogy szabadon mászkálhatnak a gyökereik. Erősebben is fejlődnek, és a kiszáradás veszélye is kisebb, mint azokban a szűk cserepekben. Terveim szerint jövőre már egy darab növény sem marad cserépben.. Persze, ősszel macera visszaültetgetni mind, de megéri.
Hát az egyiknél nekem is vannak kétségeim, hogy tán elszakadt, de nem esett szét..., alul volt sok csupasz gyökér, felül a földlabda..., én is úgy csináltam, hogy nem kutogattam, gyorsan beföldeltem, és reménykedek! Eredetileg én is a férjemmel terveztem..., de olyan vagyok, hogy ha belém bújik a tennivágyás, akkor nem tudok nyugton maradni..., ő meg olyan ..., férfi, aznapra letette a lantot:-(
Egyszer a lányommal át akartuk ültetni. Megbeszéltük, hogy én fogok a virágot, ő meg húzza a cserepet. Beleszakadt....
Másodpercekig csak néztem meresztett szemekkel, a lányom meg sem mert szólalni. Nagyon sajnáltam. Fogtam, és elültettem a gyökereket a cserép aljába, utána meg a gyökér nélküli növényt. Képzeld el, hogy megmaradt. :))))
Nagyon beindultam amúgy átültetésekben, újabb növények létrehozásában, kissé elhanyagoltam nyáron a gallériát, meg úgy általában a szobanövényeket..., szóval rehabilitálom őket:-) Amúgy érdekes módon tényleg télen fejlődnek jobban, mert akkor örülünk, ha besüt a nap, míg nyáron lehetőség van a kizárására, így aztán a növények nem sokat fejlődnek, illetve visszafejlődnek:-( De nincs már kiadó hely, 60 hely volt, 60 növény lóg a szeren. Most várom, hogy kicsit fejlődjenek, aztán megmutatom:-)
Az az igazság, hogy nem vártam meg a válaszodat, mert annyira el voltam határozva..., és szépen átültettem őket, az alsó leveleket, amik nagyon lelógtak már, levágtam. A férjem is mondta, hogy úgy kell szaporítani, de akkor nagyon sokáig felfelé néznének és olyan űr lenne a gallérián, amit most még nem szeretnék látni. Talán majd egyszer..., vagy beszerzek mostanában két ilyen növényt, és amikor már elég nagyok, akkor kicserélem őket. Azt hiszem ez lesz a legjobb megoldás, csereberélem majd őket:-)
Nyugodtan vissza lehet vágni, én is levágtam már egyszer az enyémet (már a fejemre nőtt). A visszavágott tő ronda lesz, sokáig csak szimpla leveleket hajt, utána lesz szeldelt, de sokkal kisebbek. A levágott részt viszont tudod szaporítani: levágod akkorán, ahogy neked tetszik, a léggyökereket belehajtogatod az új cserépbe (célszerű azokat is visszanyírni, hogy ne töltse ki rögtön az egész cserepet), feltöltöd földdel, és már kész is az új növény. Ezek ugyanolyan szép, nagy leveleket hajtanak, mint eddig. :)
Mondjuk a mienk is hamarosan a fejünkre lóg..., nem tudod, lehet visszavágni? Persze az a gond, hogy ugye az utolsó levelek a legszebbek..., húúú, hát nagyon hiányoznának azok a hatalmas levelek. De már körben tele van fonva a rács a légzőgyökerekkel..., szóval még így sem annyira egyszerű:-(
Tényleg szerencsés vagy, bár nekem lenne ilyen galériám. Csudiszép.*-*
Lassan komoly bajok lesznek a Monsterával, hatalmas leveleket hoz. Nem túl magas, de már majdnem 2 méter széltében.. Nyáron, kint a kertben nem baj a mérete, de bent a házban...
Nekem szerencsém van, hogy ezt a zabolátlan növényt ide tudtam helyezni..., úgymond a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, nem foglal semmi helyet, és csodásan díszít:-) Bár kissé kezd elöregedni:-(