Ezek egyértelműen túlsűrített negatív energiák, amik saját energiát gerjesztenek. Túl sok félelmem van, és ezek akkora negatív terhet róttak rám, hogy saját rezgésszinttel rendelkeznek, ezért tudnak az álmaimban megjelenni és uralkodni felettem. Hosszú okoskodás után rájöttem, hogy ez egy nagyon súlyos gyerekkori trauma miatt van, és az adott illetőnek még nem tudtam megbocsátani, rengeteg harag és aggodalom gyűlt fel bennem, illetve feszültség. Most, első dolgom az lesz éjjel, hogy előhívom a démont, és megmondom neki, hogy megbocsátottam az illetőnek. Megmondom, hogy ideje lezárnom a múltat, és elengednem, ami megtörtént...
Sangha, valamiért nem tudtam megnyitni a rajzot nagyobb formában. :/ Talán még jobb is, szerintem ijesztő lehet. :S :)
Örülök neki hogy kezdesz kiláballni a problémákból és hogy egyre több a tudatos álmod, remélem nem fogsz visszaesni. Tudod, az őrangyalok, a szellemi vezető, a védelmező állat,minden külsős lény számodra elviselhető formában ölt testet álmodban. Ezért akárhogy nézhetnek ki, ami számodra elviselhető. Ne hidd, hogy nekem könnyű, nem beszélek itt már ilyen dolgokról, mert egyszerűen nem mindent mondhatok el nyilvános helyen. Legyen elég annyi, hogy engem sem hagynak békén mostanában megint. Nem tudom emlékeztek-e még Alexre. (A buddhista fickó :) ) Régebben írtam róla néhány dolgot itt a fórumon, amikor még nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Több dolgot is megtudtam róla, le is teszteltem őt - olyan dolgokat mondott el, amik később valóra váltak. De komolyan, afféle jóslásokat végeztem rajta amik mind beváltak. Legyen elég ennyi, szerintem ezt sem kellett volna leírnom. El tudjátok képzelni egyeltalán azt is, hogy saját álomalak lesz szerelmes az álmodóba? Egy olyan álomalak aki az álmodó agyszüleménye? Enyhén egoistának kéne hozzá lenni. Szóval visszakanyarodva a sötét lényekhez. Annak hogy én ilyen erős érzelmi kapcsolatba kerültem egy külsős angyali lénnyel, aki segíteni jött hozzám, annak rengeteg veszélye lett sajnos. Úgy kiszedtek a negatív hatalmak a testemből, hogy a fejemben olyan nyomás lett, hogy azt hittem itt a vég. Szóval kívülre kerültem álom közben (kiszedtek) és a szobám plafonához taszították az asztráltestemet, nem bírtam se a fizikai, se az asztráltestemet irányítani, ott nyomorogtam a plafonnál és bámultam a fizikai testemet, miközben tudtam hogy valami rossz történik, alkottam egy ajtót, arra gondotlam hogy Alexhez fog vezetni, de egyszerűen nem bírtam még mindig mozogni, csak a kezemet tudtam kinyujtani egy kicsit, de nem tudtam az ajtó felé egy centit se mozdulni. Elkiáltottam Alex nevét és ott termettem mellette, ahonnan "elraboltak". Aztán volt egy olyan élményem is, amikor ugyanazon a helyen jártam ahol egy barátom. Először megjártam a helyet, aztán elmeséltem annak a barátomnak, aki elmondta, hogy ő is ott járt egyszer, ugyanazt mutatták ott neki amit nekem is, az egy csapda. Ott tükörben azt mutogatják az embereknek, hogy fekete lángok emésztik a testét...................
Tudják ezek rendesen ijesztgetni az embert, lecsapolni az energiáját, halálra ijeszteni.............. Egyszerűen hihetetlen. Nem kell velük foglalkozni. Ha látják, hogy nem érdekel és hogy nem ijedsz be, leállnak. Bizonyos idejig....................
"Én azt gondolom, hogy a TÁ nagyon mély rétegeket bolygat. És nem vagyok benne biztos, hogy fel vagyok készülve ezekkel a nagyon mély rétegekkel való találkozásra. Ennyi."
Legrosszabb, ami történhet, hogy alvási paralízisbe kerülsz. Tény ha nem ébredsz rá mi az vagy csak részlegesen vagy tudatodnál nagyon rossz élményekkel járhat. Konkrétan olyan mintha ott helyben akarnál meghalni.
Elkészült hozzá a rajzom is. Most nem lett túl jó, nem volt a kellő puhaságú ceruzám kéznél :/ Ez a kép az ajtómban megjelenő démon ábrázolja annak a töritanárnak a testében. A háttér az álomban teljesen sötét volt, ezért szándékosan hagytam meg ilyen fehérre, hogy látszódjanak a körvonalak. Íme:
Na, akkor már el is érted :) Ha érzed, hogy sikerülni fog, biztosan sikerülni is fog :) Én meditálni szoktam 4-5 percig TÁ előtt azon, hogy sikerülni fog, hozzá pedig mantrálom ugyanezt :)
Khömm... Nyilván nem véletlenül vagyok itt. :) De egyelőre csak lesek, figyelek, tanulok, azt érzem, hogy kicsi vagyok hozzá. És érdekes, sokat tanulok, ebből (is). Értem a párhuzamokat, amiket mondasz. Nagy dolgok ezek, érzem.
Aúgy fura de ezt a WBTB technikát mindenhol ahol csak látom, máés oldalakon is úgy írják, hogy fél órát fennt kéne maradni. De ez valóban nem tűnik rtúl logikusnak.
Haha épp most írtad le, hogy nagyon is az vagy. Onnan kezdve hogy álom közben rájössz hogy most épp álmodsz, máris tudatos álmodó vagy. Nyilván nem expert level... AKi irányítani tudja (ennek is sok szintje van), az a haladó, aztán sok fokozat, pl Metálfarkas nagyon fejlett szinten van, elképesztő tehetség, ő már szinte kedvére megy le TÁ-ba és ki tud lépni belőle asztrálisan.
A "game over" meg, ki tudja mi, talán a megvilágosodás, eggyé válás az Univerzummal, nem tudom..
Mindenesetre aki legalább egyszer életében átélte azt az élményt, hogy álmában tudatára ébredt és ez számára lényeges élmény volt, az már tudatos álmodónak tekinthető (legalábbis szerintem)...
Szerintem a legjobban akkor tudsz éber maradni, ha a légzésedet figyeled. Érzed, ahogy lélegzel. Tehát, az egész légzőszervrendszered felületén érzed a be- és kilégzéseket, miközben végig a hipnagóg képeket figyeled. Ez nagyon nehéz elsőre, ugyanis többfókuszra kell átállnod, tehát egyszerre két dologra koncentrálsz. Azt is csinálhatod eleinte, hogy úgy 2-3 percnyi légzésfigyelés után megnézed (fókuszt váltasz a légzésről a hipnagóg területekre), hogy mennyire aktív a hipnagóg, ha nem elég aktív, akkor még 2-3 percig figyeled a légzésed. Aztán lassan hozzá fogsz szokni mind a kettő, egyszerre történő figyelésére. :)
Nagyon érdekes, hogy bár nem vagyok tudatos álmodó, de nagyon könnyen vissza tudok keveredni néhány perc ébrenlét után az "előző álmomba". Rendszerint akarom tudni, hogy "hogy van tovább", és azért. És akkor megtudom, hogy van tovább, de nem tudom irányítani, nem vagyok közben tudatos. Csak néha bevillannak közben ilyen gondolatok, hogy "de jó, hogy sikerült ezt az álmot álmodni tovább". Meg olyanok, hogy "jé, álmodom, és tudom is, hogy álmodom". Ez azonban nem jelenti azt, hogy képes vagyok az "áloménemet" bármiben is befolyásolni.
Ez egy külön technika, a WBTB (Wake-Back-To-Bed). A lényege, hogy egy álomból ébredve azonnal visszafekszünk, megpróbáljuk előidézni ugyanazt az álomkörnyezetet, mint amiből felébredtünk, és 2-3 perc alatt vissza is csöppenünk- tudatosan! Mint más direkt technikákat, ezt is kipróbáltam. Egy hetet csak erre szántam, nekem mégsem jött össze :/ Remélem, neked működni fog!
Ez nem épp a legjobb leírás, mert inkább azt írja le, amit még ezelőtt ajánlottál nekem, de ugyanazt takarja, csak a fél/egy óra helyett pár perc/azonnali visszaalvást javasol. Ez arra megy ki, amiről én is írtam, hogy a hipnaghóg képek és aktivitások még nem múltak el, és pontosan ezért az álom gyorsabban megjelenik, szinte azonnal belezuhansz. Azonban a tudatosság nagyon meggyengül, ezért kisebb az esély arra, hogy sikeresen fenntartod a tudatosságod álomba esés közben. A másik véglet, amiről te írtál, az egy órás ébrenlét. A tudatosság sokkal intenzívebb lesz, de nehezebben lehet elérni a hipnagóg képeket, pont ezért sokkal tovább tart álomba zuhanni. Viszont ha megvan az álmodás, már a tudatossággal nem lesz gond.
Megfigyelésem alapoján, egyáltalán nem jó a köztes időpont, tehát a 15-20 perc, mert a tudatosság nem erősödik m eg megfelelően, és a hipnagóg aktivitások már múlóban vannak. Ezért vagy egyiket, vagy másikat kell választani.
Tudom, hogy nem rég pont én hívtam fel a figyelmet az 1 óra ébrenlét fontosságára, de... ma reggel valami zajra felébredtem egy álomból. Az álomban egy folyosón voltam. Rögtön próbáltam visszaaludni és abba az álomba immár tudatosan visszakerülni. Sajnos nem sikerült, de mégis úgy éreztem, hogy nagyon közel voltam hozzá, szinte ott éreztem magam újra a folyosón.
A kérdésem az, hogy lehetséges lenne e így tudatosan "visszakerülni" egy tudattalan álomba? Úgy éreztem, hogy most voltam legközelebb ahhoz, hogy tudatos álomba merüljek, pedig mindent próbálok már hipangóg képeket meg test technikákat.
Nem akartam addig írni, amíg nincs fejlemény: íme, most van!
Úgy tűnik, WILD-hez is és sima TÁ-hoz is tökéletes az az elalvás után 5-5:30 órával való felébredés, majd egy óra várakozás. A legkülönlegesebb testi reakciómat figyeltem most meg. Mdeitáltam egy kicsit ekkor a dolgon, azt mantrálva, hogy "sikerül a tudatos áálom" meg "most tudatos álmom lesz" stb... úgy tűnik, ez is nagyon fontos hozzá. Lefeküdtem, elkezdtem nézni a hipnagóg képeket (csak szimplán, testaltatás nélkül, gondoltam, vagy spontán TÁ, vagy WILD, nem fogok egyikre sem görcsölni). Hamar nagyon élénkek lettek, és lassan álomszerű cselekményeket láttam, amik még NEM VOLTAK álmok! Egy pillanatra elvesztettem a tudatosságomat, de hamar visszanyertem, és megint éreztem azt a nagyon különös, leírhatatlan átmeneti állapotot, mint az első WILD technikánál. Tényleg nem tudom leírni. Szinte a tér, amiben voltam, elkezdett torzulni, éreztem, ahogy minden eltűnik és új dolgok sorakoznak fel. És ekkor egy nagyon, nagyon erős zuhanás érzést éreztem, amin nem lepődtem meg, hisz Tholey könyve is ír erről. Viszont a fejem... ütemesen elkezdett lüktetni. 3 lassú, 3 kevésbé lassú, 3 közepes, 3 gyors 3 nagyon gyors lüktetés után annyira felgyorsult, hogy egybefolyt... nem tudom, mi volt ez, de egyenlőre nem ez a lényeges.
Szóval. Az álmomban valahol New York-ban voltam. De annyira izgatott lettem, hogy felébredtem (először történt velem ilyen). Ekkor sikerült megint visszaaludnom fél perc alatt, de a zuhanás, a lüktetés és a gyorsulás megint nem maradt el. Most a házunkban voltam. Valamiért csak suttogni tudtam, de nem volt nagy szükségem rá. Testvérem szobájába mentem be, ahol idegenek álltak sötétben. Felkapcsoltam a lámpát, és hirtelen eltűntek. Szépen, csendesen megkértem őket, ne jöjjenek vissza, hagyjanak engem békén. Úgy éreztem, sikerül. Visszasétáltam a szobámba, oda, ahol most ülök... csak akkor álltam. Meghallottam egy női hangot...
"Hogyhogy nem azt a démont keresed?" Nem volt forrása a hangnak, mindenütt ott volt. Egyszerűen válaszoltam, félelem nélkül: "Most egy szórakoztató tudatos álmot szeretnék, hátha akkor nem jön elő". Tényleg így volt. Amíg szórakoztató TÁ-on fáradoztam, nem jelent meg. Most, hogy ez a hang felkeltette a figyelmemet, magamhoz akartam hívni az őrangyalom biztonság kedvéért. Amint erre gondoltam, a szemem azonnal az ajtóhoz ragadt, önkéntelenül. Egy magas, 50-60 év körüli nő állt az ajtóban (igazából ő az iskolámban egy történelem tanár, engem nem tanít, de látásból ismerem). Rövid, szőke haja volt, és a kezeit a mellkasa előtt összekulcsolta, az arcán pedig egy gonosz mosoly ült. Szinte szemrehányóan figyelt az ajtóból, azt mondva, "én figyelmeztettelek...". Azonnal elindultam felé reflexből, és az angyalomért kiáltottam, ő meg sem moccant. Két lépést tudtam tenni, közben üvöltöttem neki, hogy "TAKARO..." de ekkor felkeltem... ugyanúgy, mint múltkor.
Most, hogy megvan a rémálmok és az energiaveszteség oka, és lassan fejlesztgetem a TÁ képességemet, már nem fogom feladni egy démon miatt, aki felébreszt az álmaimból. Egyszerűen nem. De azt figyeltem meg, hogy amíg csak egy szórakoztató TÁ-on gondolkodtam, nem jött elő, de amint rájöttem, hogy egy sötét házban nem tudok szórakozni, és inkább előhívom az őrangyalom, hogy segítsen, rögtön megjelent. Nem tudom talán a hitem nem elég erős az angyalokban. Legközelebb próbálkozok egy állati/szellemi védelmezővel.
Egyrészt egyetértek, télleg nem vagy talán, másrészt meg, ha megtörténik, akkor biztos, h fel vagy ;-)
Azonkívül mikor van az ember bmire is felkészülve?!
**********
Ki ismer jobban egy országot? Az aki ott él, folyton odamegy, de nem bezséli a nyelvet, nem ismer ottani embereket, nincsenek ott barátai, v az, aki ritkán meg yugyan, de tudja a nyelvet, barátai élnek ottan, akikkel gyakori kapcsolatban van?
Ez az a dolog, amitől nem nagyon kell félned :) Amire még nem vagy felkészülve, hogy átéld, megtapasztald, lásd, azt úgysem fogja hagyni a tudatod, ne izgulj. Engem sem engedtek be azon a bizonyos ajtón...
Én azt gondolom, hogy a TÁ nagyon mély rétegeket bolygat. És nem vagyok benne biztos, hogy fel vagyok készülve ezekkel a nagyon mély rétegekkel való találkozásra. Ennyi.
Az a helyzet, hogy kedvencekben van a topik, és mindig olvasom, kábé három éve. De az igaz, hogy nem mindig "teljes szívvel". Most viszont valamiért megtalált, a téma is, a topik is. Nyilván az én odafordulásom sem mindig tökéletes, gondolom: aktuális tudatlállapottól függő. Volt idő, amikor egyenesen féltem tőle.
