Ilyesmiről se Lorentz se Einstein nem beszélt ha jól tudom.
Simán kiszámolod a modellel, kapod hogy egyforma. Ez a jó egy elméletben, akármilyen elrendezést találsz ki, megmondja, mi lesz az eredmény.
Pl az esetleges irányfüggő fényterjedés sebesség eltérését sok nagyságrenddel leszorították. Az eredeti MM kísérlet még csak a Föld pályamenti sebességének megfelelő eltérést zárt ki, a modern kísérlet ezt messze mm/sec alá szorította. Nézd meg ezt a pontosságot: 300 000 000m/sec vs mms/sec.
Aki sose foglalkozott fizikával gyakran azt hiszi, ez az egész valami egzotikus mese ikrekről meg órákról, hiszi is, nem is. A valóságban pedig a műszaki tudományok részévé vált, beépült gykorlati tervezési módszerekbe, nélkülözhetetlen az elektronikában, félvezető fizikában, részecskefizikában. Olyan természetesen használjuk, mint a kőműves a malteros kanalat.
Szét kellene választanod a modell matamatikai részét, meg azt, hogy alkalmas modllje-e a valóságnak.
Te inkább a metamatikai részben próbálsz önellentmondást találni. Erre annyi esélyed van, mint prímet találni a négyzetszámok halmazában.
Ahhoz pedig, hogy felmérhesd, micsoda elképesztő szinten és pontossággal ellenőrizték a modellt, értened kell a matematikai részt, különben semmit se mondanak a kísérletek.
A navigációs műholdak atomórákat hordoznak, és összevissza irányokban keringenek. Semmi olyan nem mérhető, ami ellentmondana a modellnek. Több rendszer van különbözó pálya magasságokban, így eltérő sebességekkel.
Először meg kellene értened a modellt, és ha azután is maradna kételyed, már értelmes kérdéseket tudnál feltenni.
Ha nem értünk valamit, akkor bonyolítsuk meg annyira a gondolatkísérletet, hogy már mi se lássuk át, és akkor végtelenségig lehet értetlenkedni, hogy "nem jön ki a rovancs".
Mert ha igaz, akkor ellentmondásba kerül a relativitás elmélet egy része ezzel, amit már leírtam.
Én írtam.
"Most feltesszük, hogy van egy álló tükörpár és még kiválasztunk ebben a tükrör számítógépes modellben egy mozgó tükörpárt. Bármelyiket. És arról a mozgó tükörpárrol indítunk útnak jobbra és balra is egy-egy tükörpárt. Ahhoz a mozgó tükörpárhoz képest ugyanolyan sebességgel. Tehát jobba és balra is. Az elindított tükörpárokon az alaphoz képest más sebességek lennének és az azokon való pattogás szám különbözne. Másként menne az óra a bal felé és jobb felé repülő tükörpáron."
Ilyesmiről se Lorentz se Einstein nem beszélt ha jól tudom. Ha az idődilatációnak iránya van akkor nagy probléma van a relativitás elmélettel.
Pont ugyanaz lenne, mint ha nincs. A lényeg, hogy nem terjed a fény, mint a hang. Nem Galilei transzformáció viszi át helyesen az adatokat, hanem Lorentz. Akár van közeg, ami valami ravasz okból ilyen konspiratív, akár nincs. Lorentz pl. azt gondolta, van ilyen közeg, de ilyen ravasz módon hat az ebben való mozgás bármire, fényre, anyagra, mindenre.
Meg kellene értened, mert most van az, hogy mindig újabb kérdést teszel fel, a választ nem érted, ezért újabb kérdéssel próbálkozol, hátha majd az segít. De azt se érted, ugyanazon okból, mint az előzőt.
Meg kellene ismerned, mit csinál a Lorentz transzformáció, és akkor látnád, hogy az elképzeléseid értelmetlenek.
Pont olyan ez, mintha keresnél egy olyan derékszögű háromszöget, amelyre nem igaz a Pithagorasz tétel. 25 darabra rákérdeztél, eddig mind és jó, de hátha a 26. nem lesz az. Mert nem értenéd, hogy minden derékszögű háromszögre igaz.
"Kiválasztottad azt a vonatkoztatási rendszert, amelybe ez a tükörpár áll, és azt mondtad, ez az abszolút álló rendszer. Pedig csak egy hasra ütött választás volt."
Nagy tévedés. Az alaprendszert a természet jelölte ki, nem választás kérdése. Csak te nem tudod, hogy melyik rendszerről van szó.
"Az elmélet szerint bármelyik rendszert ugyanolyan eredménnyel választhatod..."
Így van. De csakis a relativitáselmélet szerint.
"...és ugyanolyan lesz minden kísérlet."
Na, ez már nem igaz.
"Megjegyzem, hogy ez nem csak a specrelre igaz, hanem a newtoni mechanika is ezen alapul. Az inerciarendszerek egyenértékűsége a Galilei relativitás elv."
Ez pedig már szándékos hazugság. Newtonnak volt alaprendszere, ez volt az "abszolút tér". Ő az abszolút térhez viszonyította a forgást (lásd a forgóvödrös kísérletet), de a haladó mozgást is.
"Nem a specrel alkalmazta először ezt az elvet. Galilei mondta ki elsőnek..."
Sajnos Galilei tévedett. Ezt Eötvös Loránd mutatta ki. Einstein mégis átemelte a relativitáselméletbe.
"Kitüntetett rendszer úgy került bele, hogy feltételezték, létezik egy közeg, és ehhez képest terjed konstans sebességgel a fény."
Hát nem. A kitüntetett rendszer a fény közvetítő közegeként került bele, amelynek létezéséről Maxwell, Lorentz, Michelson, és sokan mások is meg voltak győződve. Ezt dobta ki Einstein, amikor a relativitáselméletet összefabrikálta. De később ő maga is rájött, hogy hibázott, mert a fényközegnek (új éternek) mégiscsak léteznie kell. Ezt írta: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény...)
"Vagyis nem maga a modell használ abszolut álló rendszer, hanem egyszerűen egy választás, kinevezik abszolút állónak azt a rendszert, emelyben ez a közeg áll. "
Egy lófütyit.
"Ugyanolyan, mint ha a szélben kiválasztod azt a rendszert, emlyben nem mozog a levegő, és azt mondod, ez az "álló" rendszer."
A levegőt kiválasztják? Nem. Kijelöli a természet, mert csakis ebben terjed a hang ugyanazzal a sebességgel minden irányban. Ezért a hangjelenségek alaprendszere a levegő.
"De a fény nem úg terjed, mint a hang a levegőben."
A fénynek is megvan a közege, csak te nem tudod, hogy mi a fényközeg. (Igaz ezt csak kevesen tudják).
"Ezért nincs meg még ez a lehetőség sem, nem lehet a fény terjedlsi sebességére tervezett kísérlettel kijelölni egy olyan álló rendszert, mint mondjuk hang sebesség mérésekkel megkeresni azt, ahol nem fúj a szél. "
"Ha belemerülsz, remélhetőleg megérted, és akkor nem lesz káosz. A modell matematikai bizonyossággal ugyanolyan szinten ellentmondásmentes, ahogy pl. a Pithagorasz tétel.
Értelmesen vitatni legfeljebb azt lehet, hogy jó modellje-e a valóságnak. Ez viszont kísérletek kérdése, nem belső önellentmondás keresés."
Ha nincs egy alap nyugalomban lévő rendszer akkor a relativitás elm. szépen leírja a dolgokat. Ahogy felfedzte Einstein és ahogy tanítják. Ez a tükröknél az a helyzet, amikor nincs alul álló tükörpár. Mind mozog mindhez képest. Egyikből néznek a másikra és számolnak, levonják azt a következtetést amit ismer a tudomány.
De mi van ha van alap rendszer? Akkor is le lehet vonni a következtetések az egymáshoz való viszonyukról, csak lehet kissé másképpen.
Most feltesszük, hogy van egy álló tükörpár és még kiválasztunk ebben a tükrör számítógépes modellben egy mozgó tükörpárt. Bármelyiket. És arról a mozgó tükörpárrol indítunk útnak jobbra és balra is egy-egy tükörpárt. Ahhoz a mozgó tükörpárhoz képest ugyanolyan sebességgel. Tehát jobba és balra is. Az elindított tükörpárokon az alaphoz képest más sebességek lennének és az azokon való pattogás szám különbözne. Másként menne az óra a bal felé és jobb felé repülő tükörpáron.
Azt kimérték, hogy a fény minden irányba egyformán terjed, de vajon azt kimérték, hogy az idők jobbra-balra mozgásnál egyformán telnek-e? Vajon nem-e egy ilyen rendszerben csücsülünk? Ahol van egymáshoz képest is releativitás, meg van állandó fénysebesség mindenhol, de vajon mi van azzal, ha különféle irányokban más az idó múlása, mert az az alaphoz van kötve?
Tehát azt mondom, hogy van a képernyőn alul egy nyugalomban lévő tükörpár.
Kiválasztottad azt a vonatkoztatási rendszert, amelybe ez a tükörpár áll, és azt mondtad, ez az abszolút álló rendszer. Pedig csak egy hasra ütött választás volt.
A relativitás elmélet bszerint nincs.
Az elmélet szerint bármelyik rendszert ugyanolyan eredménnyel választhatod, és ugyanolyan lesz minden kísérlet. Megjegyzem, hogy ez nem csak a specrelre igaz, hanem a newtoni mechanika is ezen alapul. Az inerciarendszerek egyenértékűsége a Galilei relativitás elv.
Ezen gondolkozz el. Nem a specrel alkalmazta először ezt az elvet. Galilei mondta ki elsőnek, és Newton mechanikája alkalmazta.
Kitüntetett rendszer úgy került bele, hogy feltételezték, létezik egy közeg, és ehhez képest terjed konstans sebességgel a fény. Vagyis nem maga a modell használ abszolut álló rendszer, hanem egyszerűen egy választás, kinevezik abszolút állónak azt a rendszert, emelyben ez a közeg áll.
Megvan ez? Ugyanolyan, mint ha a szélben kiválasztod azt a rendszert, emlyben nem mozog a levegő, és azt mondod, ez az "álló" rendszer.
De a fény nem úg terjed, mint a hang a levegőben. Ezért nincs meg még ez a lehetőség sem, nem lehet a fény terjedlsi sebességére tervezett kísérlettel kijelölni egy olyan álló rendszert, mint mondjuk hang sebesség mérésekkel megkeresni azt, ahol nem fúj a szél.
Ha megérted a modellt, rájössz, hogy órákkal sem lehet, meg egyáltalán sehogy se. Ilyen a Lorentz transzformációval, vagy másképpen a Minkowski geometriával jellemezhető világ.
Káosz az egész. Bele fogok merülni jobban, hogy megértsem az ellentmondásait.
Ha belemerülsz, remélhetőleg megérted, és akkor nem lesz káosz. A modell matematikai bizonyossággal ugyanolyan szinten ellentmondásmentes, ahogy pl. a Pithagorasz tétel.
Értelmesen vitatni legfeljebb azt lehet, hogy jó modellje-e a valóságnak. Ez viszont kísérletek kérdése, nem belső önellentmondás keresés.
A kérdés az, hogy melyik az a modell, amelyben nincsenek belső ellentmondások, és nem ütközik a kísérletekkel. A relativitáselmélet sajnos tele van ellentmondással, feloldhatatlan paradoxonnal, és a kísérleti tényekkel sincs összhangban. A relativizmus, amely szerint nincs kitüntetett rendszer, alapjai is hibás.
Ott van az a számítógépes modellem. Az amről írtam. Amikor különféle sebessgégű tükörpárok mennek jobbra balra egy-egy fénysebességgel pattogó fotonnal.
Abból is simán levezethető a relativitás. Annyi a különbség, amit én mondok, hogy van egy alap nyugalomban lévő rendszer. Tehát azt mondom, hogy van a képernyőn alul egy nyugalomban lévő tükörpár. A relativitás elmélet bszerint nincs. Minden releatív, amit látnak távolról egymásról és amit valójában. Káosz az egész. Bele fogok merülni jobban, hogy megértsem az ellentmondásait.
Az is lehet, hogy az idő mérést meg lehet oldani a különféle irányokba indított pontos órákkal, mint írtam. Mást mutanának. Abból kiderülne, hogy van-e abszolút rendszer. A relativitás szerint nincs.
> 1. "a közeghez viszonyított fénysebesség 1 (egység)"
> Mint már többször jeleztem, a relativitáselméletben nincs közeg.
Itt a #6-ra hivatkozom, amit elfogadtál a 75296-ban.
> A valóságban van, de abban a fénysebesség 300000 km/s.
Ezt a dolgot úgy hívják, hogy skálázás, szintén középiskolai tananyag. A továbbiakban képzeld el úgy, hogy minden sebességadatot osztasz a fénysebességgel.
> 2. "a közeghez képest a forrás és a megfigyelő is jobbra (pozitív irányba) halad..."
> Nincs közeg a relativitáselméletben.
Itt a #6-ra hivatkozom, amit elfogadtál a 75296-ban.
> És miért kell mozogni a forrásnak és a megfigyelőnek is egyszerre?
Mert én ilyen példát választottam.
> 3. "Tegyük fel továbbá, hogy mind egyetértenek abban hogy a koordináta-rendszerük origója ugyanaz a pont."
> Eddig 1 megfigyelőt említettél. Ezek "mind" egyetértenek?
Számoljunk: forrás - 1, közeg - 2, megfigyelő - 3. Akkor három szereplő van.
> 4. "Hogy a Lorentz-transzformáció is könnyen menjen..."
> Hogyan jön ide a Lorentz transzformáció?
Itt a #7-re hivatkozom, amit elfogadtál a 75296-ban.
> 5. Namostan tegyük fel, hogy a forrás saját legjobb órája szerint T=12 időegységenként indít el egy-egy fotont (hullámot, galambot, bármit)."
> Abszolút nem mindegy, hogy hullámot vagy fotont indít. A hullám sebessége csakis a közegtől függ, a foton-részecske sebessége pedig a forrás sebességétől is.
Itt a #2-re hivatkozom, amit elfogadtál a 75296-ban. Mindenesetre ha ez megnyugtat, 'foton' alatt értsed a 'hullámhegy'-et.
"Házi feladat: találjuk meg a gondosan elrejtett számítási hibát. Ha ez sikerül, számolhatunk tovább."
Több alapvető hiba is van a példádban:
1. "a közeghez viszonyított fénysebesség 1 (egység)"
Mint már többször jeleztem, a relativitáselméletben nincs közeg.
A valóságban van, de abban a fénysebesség 300000 km/s.
2. "a közeghez képest a forrás és a megfigyelő is jobbra (pozitív irányba) halad..."
Nincs közeg a relativitáselméletben. És miért kell mozogni a forrásnak és a megfigyelőnek is egyszerre?
3. "Tegyük fel továbbá, hogy mind egyetértenek abban hogy a koordináta-rendszerük origója ugyanaz a pont."
Eddig 1 megfigyelőt említettél. Ezek "mind" egyetértenek?
4. "Hogy a Lorentz-transzformáció is könnyen menjen..."
Hogyan jön ide a Lorentz transzformáció?
5. Namostan tegyük fel, hogy a forrás saját legjobb órája szerint T=12 időegységenként indít el egy-egy fotont (hullámot, galambot, bármit)."
Abszolút nem mindegy, hogy hullámot vagy fotont indít. A hullám sebessége csakis a közegtől függ, a foton-részecske sebessége pedig a forrás sebességétől is.
Előzetes megegyezés a jelölésekről: egy (τ,ξ) számpár egy idő és hely koordinátát jelent, vagyis egy téridőbeli pontot. Ha pedig (t,f(t)) van megadva, az időbeli mozgását jelent, pl. H(t,(12/13)t-4) azt jelenti, hogy a H jelű szereplő a t időpontban a (12/13)t-4 helykoordinátán van. Mivel több rendszerből is figyeljük az eseményeket, bővítsük így a jelölést: [H]K(t,(12/13)t-4), vagyis a H jelű szereplő K rendszerében leírva t időpontban (12/13)t-4 helyen van.
Mivel minden kezdet könnyű, legyen a legegyszerűbb eset a következő: egydimenziós esetünk van, a közeghez viszonyított fénysebesség 1 (egység), a közeghez képest a forrás és a megfigyelő is jobbra (pozitív irányba) halad, sebességük (vf és vm) pozitív állandó, a forrás jobbra (pozitív irányban) van a megfigyelőtől.
A távolságuknak nem lesz szerepe a számításban, de megadhatjuk, hogy a közeg szerint ez a t időpontban L+vf-vm.
Tegyük fel továbbá, hogy mind egyetértenek abban hogy a koordináta-rendszerük origója ugyanaz a pont.
Hogy a Lorentz-transzformáció is könnyen menjen, legyen a forrás sebessége vf=4/5, a megfigyelő sebessége vm=3/5, ekkor a forrás-rendszeréből a közeg rendszerébe így lehet transzformálni a koordinátákat:
t' = (5/3)t + (4/3)x x' = (4/3)t + (5/3)x
Hasonlóan a közeg rendszeréből a megfigyelő rendszerébe:
τ' = (5/4)τ - (3/4)ξ ξ' = -(3/4)τ + (5/4)ξ
Namostan tegyük fel, hogy a forrás saját legjobb órája szerint T=12 időegységenként indít el egy-egy fotont (hullámot, galambot, bármit).
Ezt a saját rendszere szerint az x=0 pontban teszi, hiszen ő a saját rendszerében áll. Jelöljük ezt úgy, hogy [Ik]F=(12k,0), kiolvasva: a k-adik foton Indulása a Forrás szerint 12k idő és 0 hely-koordinátán történt. (Vagyis (0,0), (12,0), (24,0), stb.)
Első lépésként számoljuk ezt át a közeg rendszerébe: [Ik]K=(20k, 16k) vagyis a fotonok indulása (0,0), (20,16), (40,32) stb idő és hely koordinátán történik.
Az indulásokból és az ismert fénysebességből kiszámíthatjuk az egyes fotonok útját a közeg szerint: [Fk]K=(t,-(t-20k)+16k)=(t,36k-t), vagyis (t,-t), (t,-t+36), (t,-t+72) stb) Ugyebár itt c=-1, mivel balra haladnak a foton; és az Fk indulása (a közeg szerint) az (idő=20k, hely=16k) koordinátán történik.
Ha már így benne vagyunk, a közeg rendszeréből továbbvihetjük a képletet a megfigyelő rendszerébe:
Eddig minden triviális volt, most viszont ki kellene találni valami mágiát arra, hogy x'-t t' függvényében kapjuk meg. Mondjuk próbáljuk meg azt, hogy t'+27k = -x'+45k vagyis x' = -t'+18k
Akkor ott tartunk, hogy [Fk]M(t',-t'+18k). Ebből akár még azt is ki lehetne számolni, hogy mikor érkezik meg a k-adik foton a megfigyelőhöz: [Ék]M(18k,0)
Ez most azt próbálja jelenteni, hogy a forrás szerinti T=12 periódusidő, a megfigyelő szerint T'=18 periódusidő.
Házi feladat: találjuk meg a gondosan elrejtett számítási hibát. Ha ez sikerül, számolhatunk tovább.
