Norman Denny: A vér c. bűnügyi novellája a Pesti Napló, 1925. máj. 21. (114.sz.), s ezen belül a Pesti Napló heti mellékletében jelent meg. A novella eredetileg angol nyelven: Heritage, (ss) The Detective Magazine, Sep 12 1924.
Norman (George) Denny (1901-1982) az 1920-as években írogatott detektívnovellákat a The Detective Magazine c. pulp-magazinba. A Heritage c. novellát R. T. Cooper illusztrálta. Ezeket a képeket átvette a Pesti Napló is.
A szovjet krimi igazi, dömpingszerű megindulása az 1960-as évek második fele volt. Nagyon sok szerző jelentkezett (közte sok olyan is, akik korábban más műfajban alkottak) és megjelentek a nyugati krimi szerzők is (ezzel párhuzamosan nálunk is).
A szovjet krimik nagyrésze rendőrségi nyomozók,nyomozások és eljárások kategóriájába esik, de ennek nyugaton is voltak hívei, mint Ed McBain 87-es körzet regényei. Ilyen szerző volt Viktor Szmirnov (Виктор Смирнов). Tőle a magyar nyelven megjelenő szovjet kulturális lap, a Fáklya adta 1968-ban 11 részben, a Ki lesz az ötödik? c. kisregényt 11 részben:
A kisregényt minden részét Sebők Imre illusztrálta, ami külön öröm. Igaz, Sebők a Fáklyában, és az elődjében a Szovjet Híradóban több folytatásos regényt illusztrált. A Szmirnov-történet után adta a FáklyaNyikolaj Aszanov kémregényét, A gyűrű titka-t, s azt is Sebők illusztrálta.
Szmirnov kisregénye, a Кто пятый? oroszul ebben a válogatásban jelent meg: ПРИКЛЮЧЕНИЯ, 1966 [Kalandok]:
Mikor pár hónapja végre kijött felénk Valentine Williamstól A marrakeshi futár, már akkor tudtam, hogy Williamsról is lesz egy poszt a Krimi Birodalomban:
Magyarul Valentine Williamsnak 15 regénye elérhető.
Williams hét regényt írt, melyek negatív főhőse, a német titkosszolgálat nagyhatalmú vezetője: Dr. Adolph Grundt, azaz a Tuskólábú. Ezek nagy része az első világháború idején játszódik. Williams azonban 1944-ben megjelentetett egy utolsó, hetedik Tuskólábú-regényt is, A marrakeshi futárt, ami már a 2. világháború idején játszódik és a gonoszak benne a náci kémek. A regény Marokkóban (Marrakeshben) játszódik, s a főhőse egy amerikai lány, egy énekesnő: Andrea Hallam, akit - tévedésből - náci kémek kerülgetnek. Sokan ezt tartják Williams legjobb regényének, ami az elejétől a végéig izgalmas, a helyszínei egzotikusak,a párbeszédei brilliánsak, amivel feltette a koronát a Tuskólábú-sorozatára.
Filosz, te most komolyan azért regisztráltál be ide a Fórumra, hogy ezt a néhány teljesen érdektelen megjegyzésed leírd? Eszem megáll! Ráadásul 3 mondatod alatt háromszor is tévedsz! Így hozzászólásod még inkább kész röhej! Vegyük sorra őket:
"krimik egyetlen hátránya, hogy csak egyszer olvasható." - Ha még így is lenne, ezért van belőlük több ezer db csak magyar nyelven! De ha olvasol angolul, akkor már több tízezer krimit is el tudsz olvasni, így nem valószínű, hogy ugyanazt a regényt kellene kétszer is kézbe venned. De mondom, miért nem igaz ez az állításod: te most komolyan azt állítod, hogy amikor majd elolvasod a 3482. krimiregényt, akkor még élénken fogsz emlékezni arra, hogy ki volt a gyilkos a 2196. regényben, amit valamikor szintén elolvastál??? Ha így van, mindenképp jelentkezz egy tehetségkutatóba, mert olyan memóriád van, mint még senki emberfiának e Földön! Szóval nagyon is olvasható 1-1 krimi akár többször is.
"Ha tudjuk ki a gyilkos, akkor már nincs titok." - Ebből a kijelentésedből is látszik, hogy nem igazán olvasol krimit. Mert ha olvasnál, akkor tudnád, hogy nem minden kriminek az a lényege, hogy KI tette. Bezony-bezony. Képzeld, vannak olyan krimik, ahol sokkal inkább az a kérdés, hogy HOGYAN követték el a gyilkosságot. (Az előbbit angol nyelvterületen WHOdunit-nak, az utóbbit HOWdunit-nak nevezik.)
"Nem véletlen, hogy az antikváriumok tele vannak krimikkel." - És megint egy tévedés. Ha majd elkezdesz komolyan krimiket olvasni meg gyűjteni, köztük különösen a klasszikus krimiket olyan kiadóktól, mint Kultúra, Nova, Palladis stb, s bemész majd 1-2 nagyobb antikváriumba azzal a gondolatoddal, hogy azok úgyis "tele vannak krimikkel", meglepődve fogod tapasztalni, hogy pl az imént említett kiadóktól nem fogsz találni egy darabot sem. Jó eséllyel 1-2-t. Ha esetleg netán a régi újságokban fellelhető krimiket is el szeretnéd olvasni, azokból viszont valóban nem fogsz hozzájutni egy darabhoz sem.
Akár a Magyar Magazin ponyvafüzeteinél, a Hellas Kiadás füzeteit is nagy részt magyar ponyvaszerzők írták álneveken. Itt egy pár Hellas-füzet (asszem negyvenvalahány jelent meg a két háború ezekből):
Már 11 Gardner-novellát lefordítottál! Egy haverom összerakta, de már nem is fért az összes egy könyvbe, így 2 könyvbe osztotta szét és kinyomtatta magának (ő nem olvas elektronikusan semmit). Ilyen (háború előtti) Kaland könyvkiadós klisét használva fel a borítókhoz:
A Magyar Magazin néhány háború előtti ponyva füzete:
Egyébként meglepően kevés, csak négy Perry Mason-novella jelent meg: The Case of the Crying Swallow (1947), The Case of the Crimson Kiss (1948), The Case of the Suspect Sweethearts (1950), The Case of the Irate Witness (1953).
Úgyhogy ezzel az eggyel már negyede meg van az összesnek.
Rip Kirby egy öltönyös, pipázó, középkorú, szemüveges fikciós detektívfigura volt, aki miután leszerelt a hadseregből, magándetektívnek állt. Szeret sakkozni, szereti a nőket, a jó kajákat és a modern zenét. Alakja 53 évig "élt" képregénycsíkokon. Alex Raymond rajzoló alkotta meg a figurát 1946-ban. Miután Raymond 1956-ban autóbalesetben meghalt, John Prentice aztán 1956-tól egészen a haláláig, 1999-ig közölte az újabb sorozatokat Kirby nyomozásairól (összesen 197 sorozatot 1946-99 között).
A Magyar Szó napilapban már az 50-es évektől mentek rendszeresen Rip Kirby-sorozatok (hát, úgy ránézésre is vagy 60-70 sorozat). Kiszedtem egy aránylag rövidet: Az üvegház titka. Ezt csak 42 részben közölték. De voltak több mint százrészesek is, amik több mint 3 hónapig futottak, napi adagokban, pld A titkos jelszó (1959-ben), A kalózkirály (1965-ben) vagy a Bűntény Atlantisban (1968-ban).
Az üvegház titka, Magyar Szó, 1967. febr.2 - márc. 15. (42 rész) [Prettypetal's Poison Plant Plan, 1964. okt. 12. - nov 28. = 42 részben] John Prentice munkája.
Mivel már 1-2-szer felmerült a neve és Rip Kirby angol nyelvterületen az évtizedek alatt úgyszólván kultikus figurává vált. Kiszedtem a lapból képregénycsíkokat jpg-ben és djvu-ban is adom, hogy aki nem ismerné ezt a detektívfigurát, legyen alkalma:
Simon Brett angol krimiírónak magyarul csak egy regénye van: Gyilkosság nyílt színen, ami a Charles Paris-sorozatának 8. regénye (Murder Unprompted, 1982). Paris egy színész-detektív a regényekben. Van még néhány novellája is magyarul. Ez az egyik:
Nagyfiú, kisfiú, Rakéta Regényújság, 1986/26. sz. [Big Boy, Little Boy, 1980] ford. Rácz Lívia
Rowan Glen: Az elrabolt versenyló (1925) [Crab-Apple Farm, (ss) The Detective Magazine, Sep 12, 1924]
Rowan Glen egy amerikai pulp-szerző volt, aki közel húsz novellát jelentetett meg az 1920-as évek derekán The Detective Magazine-ban. Ezek mindegyikének főhőse Clarence Goode kisasszony volt, aki egy korabeli amatőr detektív.
Az elrabolt versenyló a Pesti Napló 1925. május. 28-i számában jelent meg két oldalon (hét kép is illusztrálja az elbeszélést):
Stuart Martin egy amerikai pulp-szerző (1881-1947) volt az 1920-30-as években. Kalandos és bűnügyi történeteket írt főleg. Ez utóbbiak leginkább a The Detective Magazine és a The 20-Story Magazine nevű pulp-magazinokban jelentek meg. A Salamon pecsétje c. bűnügyi novellája a Magyarság napilap 1931. febr. 1-i számában jelent meg két nagy oldalon, Vécsey Leó fordításában:
Jöjjön még egy Hammett novella, amelyet még álnév alatt írt (Peter Collinson), ez volt az első a Continental Op sorozatból. A Black Mask-ben jelent meg 1923 október 15-én Arson Plus címmel:
Nem tudom. Mindenesetre meghívót nem kaptam rá. Esetleg kérdezd meg tőle, hogy várható-e még? Hisz néha szokott beírni ide, még januárban is: Erik. Én tavaly, az év eleje körül beszéltem vele, azóta nem tudom hogy áll az ügy. Úgy látom, küldhető neki üzenet.
Rip Kirby viszont ment a Magyar Szóban az 50-es évektől: vagy 60-70 sorozat! Naponta két képregény-sorozatot is adtak, mindegyikből egy-egy csíkot. A piramisok titka is Rip Kirby-eset, 1961-ből:
Ezekről meg, mikor lapoztam, csak ellőttem pár fotót mobillal, különösebben nem érdekeltek, de elég profinak néztek ki, mint képregények (azért is szántam rájuk pár képkockát). Mint a Kalandok a világűrben a Dolgozókban ment 1958-ban. Vagy az Ifjúságban meg Tűz a világűrben ment szintén 58-ban, és elég hosszú volt:
