Savikalpa, te gyakorlod a TM-et? Haladó techikád van a TM-ben? TM-Siddhi-t gyakorlod? Hétvégi TM elvonuláson voltál már?
Jó lenne tudni, dettó, hogy aki a topikba ír, annak milyen kapcsolata és rálátása van a TM-re. Szerintem ez egy fajta udvarias megközelítés is a többiek felé, akik
valljuk be, nem sokan vannak.
Vagy, van-e más mantra meditációs tapasztalatod?
Természetesen úgyis írhat bárki, ha ezekben nincs, vagy kicsi tapasztalata van, csak akkor más annak a hozzászólásnak a színezete.
Rishi - Devata - Chandas -> ezt a TM-ben tanítják, hogy ez fontos.
Az a tiszta jóság állapota, az összes kitalált ászanás, meditálós, köldöknézős yógafolyamat nem elég hozzá... mer a tiszta jóság állapottya is csak a kezdet...
Patanjali 8 lépése ahogy írod, pontatlan, általánosságokat írsz, fontos dolgokat kihagysz belőle, nem látszik a mondataid mögött az, hogy a jógát valamilyen komoly jóga rendszerben tanultad volna. Úgy látszik nem érted a lényegét ezeknek a lépcsőfokonak, már az első két lépésnek sem, a többiről pedig úgy néz ki nincs fogalmad, mire való, az 5-ik lépéstől pedig látszik, nem tudod, a gyakorlatban mit jelentenek ezek a különböző állomások.
Szerény lélek:)))) Akkor úgy tűnik, nincs értelme beszélgetnünk:))) Az ego az, ami megakasztja a fejlődést sok embernél. Az ego azt hiszi, már mindent tud, mindig az keresi, mibe köthet bele, mit javíthat ki... Amint ezen túllépsz, a fejlődésed felgyorsul.
Patanjali 8 lépcsőjénél azért többet tanultam a jógáról.
Patanjali 8 lépése ahogy írod, pontatlan, általánosságokat írsz, fontos dolgokat kihagysz belőle, nem látszik a mondataid mögött az, hogy a jógát valamilyen komoly jóga rendszerben tanultad volna. Úgy látszik nem érted a lényegét ezeknek a lépcsőfokonak, már az első két lépésnek sem, a többiről pedig úgy néz ki nincs fogalmad, mire való, az 5-ik lépéstől pedig látszik, nem tudod, a gyakorlatban mit jelentenek ezek a különböző állomások.
Tehát samádhiban el lehet követni olyasmit, amit majd az utókor szó szerint fog értelmezni, és a gonoszak leggonoszabbikának - is - fog gondolni...?
Samádhiban az ember a szolgálatot tökéletesre tuggya fejleszteni, szóval abban igazán...tehát az nem szolgálat, hogy mutogatjuk a tanítványoknak, hogyan nem kellene csodákat művelni mindenki szeme láttára...mert a vallás nem erről szól. Mit gondol mit érezne egy hívő, ha mindenféle csodamutogató pacákot kéne imádnia? Magának még soha nem szúrt szemet, hogy Isten egy komplett teremtést hozott össze, és akkor kismicsodákkal majd a hívőt fogjuk abajgatni, mert mittudomén?
Az Isten nem szokta zargatni a híveit, hogyan hisznek Benne...
Ha meg a félisteneknek nincs más programjuk, akkó keressenek maguknak... ami imádatot nekik ajánlanak fel egyes hívők, azt nekik tovább kell adni a Legfelsőbbnek...amiből nem következik egyáltalánsohasem, hogy nekem első kanyarban félistent kötelező imádnom, de az sem, hogy az Istent mindenáron föl kell kutatnom... Én azt értettem meg, hogy az Eredeti formájában az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem hagyja el a lelkivilágot...akkó minek is keresném?...
Mindenkinek a maga hite, az enyém ilyen, oszt befőtt...
Szamádhiban az ember sok mindent nem csinál. De el van az az ember örökre átkozva, aki fügeérés (samadhi) idején is azon agyal, hogy hogyan, mivel, miképpen szolgálja az abszolút Igazságot. Samadhi idején ugyanis az ember nem latolgat és nem stresszel olyasmin, hogy a szolgálata Istennek mennyire tetsző, nem tetsző. A nem samadhis tudatú szolgálatvégzés meg Istennek kb. annyit jelent, mint magának a fügefa, amelyik nem terem fügét. Ez a fügefa elátkozásának rövid története... ami fölött Ön nem tud napirendre térni. Mióta is már?
Egy rohatt k@rva szó nem esett má megint samádhiról, hogy szolgálatvégzés közben mennyivel tud előrébb jutni a kereső...
Ki a bánatos lóhalált érdekel, hogy mikor talált meg és kit? Gondojja, ha csettintésre meg lehetne tanálni akárkit, és azt szolgálni is tudni kell, akkó ki a nyüves francot érdekel, hogy megtalál valakit, ha a szolgálatra nem alkalmas még... (mán a kereső)? Maga má a zannya hasába is okoskodott... példát vehetne a sukadeváról, azzal 16 évig élt együtt az annya, hogy nem zavarták egymás körejit, oszt csak utána született meg, mikó a Zisten megígérte neki, hogy az anyagi energija nem zavarja meg sohaabüdöséletbe - ez kitételvót - az elméjét...
Szakaggyon le rólam, oszt kezgyen regélni a samádhis szógálatró ha van Istene...
...a Jézuskát aszt kihagyhattya, samádhiban nem szokás fügefát átkozni...
Pontosan, hogy az igazi keresőket óhajtjuk segíteni, de nem a keresésben, hanem a találásban. Elvégre nem szolgálhatjuk azt, amit, vagy akit keresünk, anélkül, hogy meg ne találtuk volna. Mert mi a keresés? Önmagában céltévesztés és vak botorkálás eredménye. A kereső pedig - szükségszerűen - találni fog mindig valamit, attól függően, hogy mit és milyen kitartóan keres. Vannak, akik pár röpke pillanat alatt átlátják a helyzetet és sürgősen feladják, illetve abbahagyják a keresést. Megvilágosodnak. (ők a bölcsek). És olyanok is vannak, akik soha, még a szüntelen keresésben sem fáradnak el - ők is keresnek, sőt, voltaképpen mást sem csinálnak... Mi természetesen rajtuk is próbálunk segíteni... ha hagyják...
A saját véleményem az, amit már leírtam. És természetesen nem titkos, mert ha titkos lenne, nem írtam volna le. Sokat tudnék írni erről, meg majd lehet, hogy fogok is még, azt viszont szeretnénk elkerülni, hogy az én véleményem bárkit, bármiben is befolyásoljon
Jópofa vagy... De azt kell mondjam, hogy, de, titok. Persze nem a te vagy az én titka, hanem AZ titka. Szamadhiban e titkot nem az én fejti meg... ezért az én nem tud és nem is tudhat arról semmit. Bebuktuk, mi?
Tudnád mi az a samadhis szolgálat, leírtad volna...mert hogy nem titok...
De aki még arra sem emlékszik, hogy mikrofon van a szőnyegre téve, csak hogy virágfüzért tehessen a guruja nyakába, az csak a reccsenésre figyel fel...és akkor mindjárt lehet látni, hogy mennyi mindenki nem volt samadhiban a közösségben...:)
A fizettség nem feltétlenül anyagi juttatást jelent. Fizethetett neked úgy is Krisna, hogy gyereket adott, hogy szerethesd, cserébe az egyéni szolgálataidért. Hovatovább, Krisna nem csak annak ad gyereket, vagy lepi meg bármilyen más módon, aki őt szolgálja, hanem adhat annak is, aki nem, vagy csak részben szolgálja Őt, avagy, nem is tud arról, hogy őt szolgálja. (a samadhi lényege pont ez, hogy nem tudunk erről) Tehát az, amit mondasz, Krisna részéről abszolút nincs feltételekhez kötve, ellenben a vallásos, a nem-abszolút oldal, már szereti feltételekhez kötni a dolgokat és a dolgokon keresztül önmagát és így, képmutató módon azt állítani, hogy nem, ő nem vár ezért semmilyen fizetséget, ami nonszensz. Mert, ha nem azért szolgálom Krisnát, hogy őt egy az egybe megkapjam, akkor mégis, mi értelme van a szolgálatomnak? És mi a vallásnak? Ezeken a kérdéseken időszerű és illő is volna elmeditálni, mielőtt még samadhiba merülünk és miután nem győztük magunkat ilyen fizetség nélküli szolgálatvégzésekkel áltatni.
Ilyen szolgálatvégzés közben volt olyan esetem, mikor másik szolgálatot végzős pont nem volt ilyen tudatállapotban és úgy végzett szolgálatot... Ha ilyen esetekben történik valami "váratlan*", akkor az ilyen nemsamádhis tudatú le szokott döbbenni...
*= amire itt lentebb az lett írva, hogy nem zökkenti ki semmi a samadhiból... Aki nem így végez szolgálatot, azt meg lehet zavarni rendesen...
A vallás pont nem az a szakma, hogy cserébe kell valami...
Ilyen alapon minek adsz enni a gyermekednek? Hogy szeressen, vagy mert muszáj, mert ha éhen hal, akkor lesittelnek érte? Vagy azért van gyermeked, hogy szerethesd, és semmit nem kérsz cserébe ezért?
