Zöldellve ez a föld hatalmas meleg záporoktól szerencsés mintha nem történt volna semmi s nem is kellene egymást enni szemed is óceán-derengés nem igaz a fűzek bánata ha zöld hát akaratos élet gyümölcs a virágok távlata az árva ág se tud pihenni mintha nem történt volna semmi se csoda se halál se szégyen remény szopik a selymes fényben millió arca buborékol semmi katonás villogás a végzet fűvel koronás moha-labdává lett a téboly hallgatom álomi beszédem szívemnek bilincs-oldozás szól a fejemnek: feledj szépen szerveid siess rendbeszedni mintha nem történt volna semmi.
Mocorog a hajnal, pislákol a szeme, s mint valami ékes, színes kis virág, nyújtózkodva ébred, aztán szökken egyet, s kitárja fenséges, édeni kapuját.
Kilép a Nap, s fénye a sok aranysugár kíváncsian, akár egy huncut kisgyerek, hosszan néz s betekint a házak ablakán, felébreszt mindenkit, felnőttet, gyereket.
Mosolyt csal fényével ébredő arcokon, s elindul vidáman útjára az élet. Fenséges napsugár, ne tűnj el hirtelen, adj reményt, meleget, s békét hintsen fényed!