Thor karfiolját 1 lépéssel lehet még egyszerűsíteni: rózsákra szeded, majd megmosod a karfiolt, és mindjárt olyan edénybe rakod, ami mehet a mikroba (nálam nagy jénai). Nem kell lecsöpögtetni, úgy vizesen mehet az edénybe, majd az egészet lefeded (edény teteje/ folpack/ tányér), és max. erősségen párolod a mikroban mennyiségtől függően 10-20 percig. Utána leveszed a tetejét, a fölös nedvesség elpárolog magától, és folytatod Thor második lépésével.
Én úgy szeretem nagyon még, hogy a megpárolt karfiolból lerakok egy sort jénaiba, kis olívaolajjal meglocsolom, rá keménytojás szeletek, karfiolsor, rá paradicsomszeletek, karfiol, keménytojás/paradicsom, tejföl (vagy tejföl+egész tojás + reszelt füstölt sajt összekeverve), sütőbe, míg a teteje megpirul. Nekem ez olyan igazi nyárias étel, nagyon szeretem. Meg a Thor-félét is. :) ribizli
OK, elmondom neked az enyémet, hátha az könnyebb, bár a többieknek túl egyszerű lesz.
A karfiolt 2 percig főzöm, leszűröm, jénaiba szórom, leöntöm tejfölben elkevert tojással+só, bors, esetleg kis szerencsedió, sütőbe tolom, 15 perc, kész.
Ha más is eszik, akkor a tetejére jöhet egy kis pirított morzsa még.
De igazából az a 2perces blansírozás is egyszer van egy évben sok kilóval, aztán csak a fagyasztóból szedegetem elő és a második lépéstől kezdve lásd a receptet, vagy ugyanezt bolti mirelittel. A műveletek sokasága így is benne van, csak nem én csinálom, vagy nem egyszerre mindet, vitamin meg nincs, de 20perces ebéd.
szimpatikus recept, de ez is túl sok fázisú nekem:)
ha meg akarnám ideologizálni a konyhai antitalentumomat, azt mondanám, h az egészséges táplálkozás nevében ha lehet, minél kevesebb művelettel rontom el a nyers zöldséget.
vagy ha ilyesmi, akkor római tál, oszt mindent bele:)
Egy haszna volt: tudod, hogy a gyerek szereti a karfiolt. :))
A macera miatt engesztelésül:
Rakott karfiol a' la szysssz: (csak így szerényen)
Kisebb fej hagymát apróra, és egy zöldpaprikát kockára vágva zsiradékon pirítod. Mikor a hagyma üveges, teszel hozzá mindenféle zöldséget apró kockára vágva sózod, borsozod (lehet mirelit vegyeszöldség is).
Ha félpuhára párolódott, teszel bele rizst, amit fehéredésig pirítassz. Ekkor felöntöd 2* annyi vízzel, mint a rizs és puhára főzöd. Teszel bele egy marék vágott petrezselymet és hagyod kicsit érni.
Közben egy fej karfiolt megpucolsz, jól bedörzsölöd sóval, majd félpuhára párolod.
A rizst elsimítod egy tepsiben, beborítod egy pár karikára vágott virslivel, vagy metéltre vágott sonkával, rápakolod a rózsáira szedett karfiolt (közé paradicsomszeleteket tűzöl) megszórod borssal és szerecsendiót reszelsz rá. Egyenletesen elsimítassz rajta egy kis pohár tejfölt, megszórod reszelt sajttal és forró sütőbe tolva addig sütöd, míg a sajt színesedni nem kezd.
tisztítottam, pároltam, paníroztam (na, az nem volt semmi, mert jó nagy rózsái voltak), kisütöttem, a gyerek szerint nagyon finom lett, és megevett a 8-ból kettőt...
én eleszegettem a maradékot, és tényleg jó lett, de asszem, magamtól nem fogom ajánlgatni, h ezt sütök:)
Az én onokám -a nagyobbik- Istennek sem akar enni húsféléket, fínom-szép levesből is csak a srépát markolja ki.
Nem érdekli szépség, csicsa, max a virsli túrórudival.
Bezzeg a szülinapi tortájába két kézel bele tudott mászni...
A Picur meg még csak anyjai naturáliát fogyaszt...
:o)
Én azt tapasztalom, aprólékoknál lehetsz jó, szép, okos, ügyes, erős, ha ő úgy akarja megteszi, mint lányom is anno:
Szépen etette anyuci vidáman spenóttal:
Egyet anycucinak, egyet apucinak, ... míg a 6-nál megtelt, és mély levegővel -hun szedte?- kiküldte az egészet a konyhaablakra, ami onnan visszafröcskölt, beteríve mindent, és mindenkit...
:o)
Én meg pár pillanatnyi pukkadozás után bezuhantam az asztal alá -a röhögéstől vonítva, fulladozva.
Hááát az anyukát nyugodtan idézőjelbe teheted, mert apuka lennék, sőt néhány hónapja nagyapa is. :-))))))))) Ezt Te nem tudhattad, (valszleg stílusom miatt gondoltad) a megjegyzésedet megtiszteltetésnek veszem. :))
Szertem a gyerekeket, valamannyire ismerem lelkivilágukat is. Tudom, hogy ilyen apróságok - a látvány, a színek, az újszerűség - elvonja figyelmüket minden más dologról - csak erre koncetrálnak. Ha elnyeri tetszésüket, alig várják, hogy megkóstolhassák.
Különös véletlen, még életemben nem csináltam karfilot semmilyen formában, mert gyűlöletes gyermekkori emlékek fűztek hozzá.
Ámde most nyaraláskor a kedves beállított nagy lelkesen egy fej karfiollal, majd látva a kétségbeesést a szememben: négy csirkecombbal, hogy csináljam meg.
A következő történt.
Vettem egy kicsi zacskó gyorspácoló fűszerkeveréket, annak felével jó alaposan bedörzsöltem a combokat. Karfiolt blansíroztam ( erre valahogy emlékeztem).
Mártást csináltam egy nagy tejfökből, egy joghurtból és vagy két deci tejből - amit kétféle reszelt sajttal, szerecsendióval, borssal és a maradék fűszerkeverékkel jól összekevertem...
Kiolajozott tepsi, karfiol rózsáira szedve alulra , rá a combok, rá a mártás , ami teljesen ellepte.
Fél óra alacsony hőmérsékleten, fél óra teljesen.
Isteni lett!
Igaz, a karfiolokat alig lehetett észrevenni a végén, de amit leltünk , azt is a kedves ette meg - de a csirke isteni volt....
na látod :) nekem meg ennél eszembe nem jutna palacsintatésztát önteni rá. de egy próbát végülis megér.
csak annyi a bajom, hogy a besamellt én érzésre főzöm, ahogy látom hogy alakul úgy teszem hozzá a tejet. itt viszont helyből pont jó állagot kell produkálni :)
"...A gyerek ugyanazt kapja, mint előzőleg, de kicsit másként: Úgy,ahogy anyukája csnálta Neki. Eszébe nem jut majd, hogy milyen is volt a szomszédé..."
Szerintem a zsiradékban pirított porított-szárazkenyér különösképpen perverz dolog és semmiképpen nem olyasmi, amire szüksége lenne akár egy fejlődő, akár egy a fejlődését már befejezett szervezetnek.
a gyerek - bár általában imádja a zöldséget - karfiolt eddig semmilyen formában nem evett (büdös!)
momentán örülök neki, h legalább így hajlandó a szájába venni. utána fogok variálgatni (amúgy én nem vagyok nagy híve a panírozott cuccoknak, helyette inkább nyersen vagy párolva)
Utolsó mondatoddal vitatkoznék: ez csak a Te skrupulusod, "vagyok-e olyan jó, mint a szomszédasszony?" Vagy!
Pl. veszel egy tubus majonézt, egy részét összekevered paradicsom pürével, s ezzekkel kened meg a kisült karfiolokat. (ződítheted is párolt levelek átpasszírozott levével)
1-2 sárgarépát szeletekre vágva, néhány karalábé karikát és pár szem krumplit karikára vágva megsózol, majd a nedvességet leitatva, lisztben meghempergetve panírozod és kisütöd.
A gyerek ugyanazt kapja, mint előzőleg, de kicsit másként: Úgy,ahogy anyukája csnálta Neki. Eszébe nem jut majd, hogy milyen is volt a szomszédé.
Köszönöm a karfiolos ötleteket! Holnap lesz a próba.
(de lehet, h előbb a comcédasszonyt kellett volna megkérdeznem, ugyanis a gyerek ott kóstolta meg életében először, és nyilván pont olyat kéne készítenem:))
