"Az ikerparadoxon azért paradoxon, mert a relativitáselméletek tarthatatlanságát kimutatja (persze nem ez az egyetlen paradoxon, ami ezt kimutatja). Ezen nem segít semmit sem az "együttes makogás"."
Akkor nem paradoxon lenne, hanem valódi ellentmondás.
Az ikerparadoxon azért paradoxon, mert a newtoni világképen alapuló megfontolások alkalmazhatatlanságát mutatja a relativisztikus problémákra. Azt segít megérteni, hogy a specrel miben teljesen más, mint a newtoni téridő fogalom. Az ikerparadoxont a relativitáselmélet szemléltetésére találták ki, nem a megcáfolására.
Egy kis nyelvlecke: paradoxon=látszólagos ellentmondás. A "Van-e éter?" topikban mostanában sokat írtam a fizikai intuícióról. Az ikerparadoxon egy olyan eszköz, amivel a relativitáselméletet tanuló hallgatók (és laikus érdeklődők) intuícióját formáljuk. Éppenhogy a specrel szemléltetése, ha valaki megérti a feloldását, mélyebben átlátja a specrelt, és nagy lépést tesz a megfelelő fizikai intuíció kialakítása felé.
Sajnálom, ha ez nem világos neked, de ilyen háttérrel talán ne nevezd magad fizikusnak. Ez olyan alapvető, mint a kétszerkettő.
Vegyünk egy példát: A elektron elemi töltését 1.7 x10^-7 pontossággal ismerjük. Ha azt állítjuk hogy minden elektronnak egyanakkora a töltése, és az elektronok elemi töltései ugyanakkorák mint a protonnak vagy a pozitronnak az e-töltései, az elöjelet nem nézve, akkor ezt mint egy axiómát tekintjük a fizikában. Tehát hogy az elektron e-töltése a proton vagy pozitron e-töltését nullává semlegesíti az egy axióma, és nem fizikai mérések eredménye.
A gyök(2)-röl meg csak annyit, hogy a QED-ben az elektron g-faktora kb. 2. De mivel az elektronnak nincs g-faktora (ill. nulla), nincs fizikai értelme gyököt vonni belöle.
Mi az hogy nincs jelentősége? Ezek szerint érted a 10-100 fogalmát? Hiszen beszélsz róla, kijelentéseket teszel róla. Engem az érdekel, mit értesz ez alatt a fogalom alatt.
Akkor elég ha a 10-30-at elmagyarázod. Arról ui. te is beszéltél. Vagy mondd meg, mi az hogy integrálható függvény és mit értünk az integrálján. Gondolom a kedvenc variációszámításodban ezek alapvető fogalmak.
"Az idő relativitásából az következne, hogy a földi és az űrhajós iker is egyformán öregszik, bár mindketten a másikat látják lassabban öregedni, de ismét találkozva, mindketten egyforma idősek lesznek."
Ez nem helytálló: ismét találkozva nem lesznek mindketten egyforma idösek. Épp ebböl áll a relatvivitáselméletek ikerparadoxonja, mint ahogy Te ezt ki is hámoztad.
bár mindketten a másikat látják lassabban öregedni
Ez így pontatlan. Legyen A és B a két űrhajós. A és B másképpen írják le az eseményeket (ami nagyban függ attól, hogy miként mozgott a két űrhajós, mekkora gyorsulást éltek át a két találkozás közötti út egyes szakaszain stb.). De ha újra találkoznak és jól számoltak az általános relativitáselmélettel, akkor egyetértés lesz közöttük, hogy melyikük számára telt el több idő a két találkozás között.
Egy példa: ha A tapodtat sem mozdul (inerciarendszerben van) akkor B órája számára mindvégig lassabban jár, vagyis az újratalálkozáskor B órája kevesebb időt fog mutatni. B máshogy fogja látni az eseményeket. Számára is lassabban jár A órája, de csak addig, amíg B nem érzékel gyorsulást. A gyorsulás lassítja B óráját (a saját rendszerében), és hát tudjuk, hogy ennek helyenként nagyobb hatásúnak kell lennie, mint A órájának a lassulása (B rendszerében), ami A és B relatív mozgásából következik. Tudjuk, hiszen az újratalálkozáskor mind A, mind B számára ugyanaz az eredmény: A órája siet B órájához képest. Összefoglalva: ha A végig inerciarendszerben van, akkor B számára A órája gyorsabban járt átlagban. Azokon a szakaszokon persze, amelyeken B nem gyorsul, B számára A órája lassabban jár, de ezt ellensúlyozzák a gyorsulási szakaszok, amelyeken B számára gyakran A órája gyorsabban jár (annak ellenére, hogy A mozog B-hez képest).
Természetesen a fenti példában A számolhat a speciális relativitáselmélettel (ami az ő esetében ugyanaz, mintha az általános relativitáselmélettel számolt volna), de B nem (mert ő nem inerciarendszer). B csak az általános relativitáselmélettel számolhat, abban pedig nem igaz az, hogy a mozgó órák mindig lassabban járnak (pl. a GPS műholdak is mozognak, mégis gyorsabban járnak a földi óráknál).
Az ikerparadoxon feloldását nem lehet csak szavakkal megmagyarázni, számolni kell hozzá(minimálisat). Ismered Taylor-Wheeler:Téridő fizika c. könyvet? Ott részletesen el van magyarázva az egész kérdés. A legtöbb könyvtárban megtalálható.
Az ikerparadoxon azért paradoxon, mert a relativitáselméletek tarthatatlanságát kimutatja (persze nem ez az egyetlen paradoxon, ami ezt kimutatja). Ezen nem segít semmit sem az "együttes makogás".
Az idő relativitásából az következne, hogy a földi és az űrhajós iker is egyformán öregszik, bár mindketten a másikat látják lassabban öregedni, de ismét találkozva, mindketten egyforma idősek lesznek. Amit meg kell magyarázni, az az, hogy ez miért nem így van, és miért az utazó marad fiatalabb.
Az meg végképp elszomorít, hány és hány fiatal fizikust mérgeznek ezekkel a hazugságokkal, ahelyett hogy elmondanák, egyelőre nincs elfogadható válasz az ikerparadoxonra. Ettől még nem omlana össze a világ, ezért nem értem, miért csinálnak ebből a tudósok presztízskérdést.
Jobb ha tisztázzuk: - Az ip-nek nem a gravitáció az oka, ezért nem szükséges az áltrelt belekeverni. - Számodra nincs elfogadható válasz az ikerparadoxonra, de sok más ember számára létezik. - HAttól hogy te valamit nem értesz, az még nem feltétlenül hazugság vagy tévedés.
