Tudod, az "új kutyával" mindig az a baj, hogy az ember mindig a régit látná bele - bármit tesz, vagy nem tesz, azonnal az lenne, hogy a Rudika ezt így, vagy úgy csinálta.... áhh, hisz érted.
A lakókocsi-szomszédunk is meséli, hogy az első kutyájuk halála után, vettek egy másikat, ugyanolyat, amelyik még kinézetre is megtévesztésig pont olyan lett, mint az első.
Sőt, ugyanattól a tenyésztőtöl is vették.
Ám személyiségben ég és föld a két kutya - az első egy kommunikatív, ragaszkodó, aktív kutya volt - ez a második meg egy nyugodt, passzív, gyakorlatilag egyáltalán nem kommunikáló kutyus.
Persze, az idő sokmindent megold - biztos lesz még kutyánk - de azt az alkalom szüli majd - nem fogonk célirányosan keresni.
Biztos adódik majd egyszer egy ilyen "visszautasíthatatlan" alkalom :-)))
"Lehet,hogy csak mi vagyunk ilyen szerencsések, de nagyon jó kis nyugodt kiskutyát kaptunk a sorstól."
Mint ha szegény Rudikát írtad volna le. Ő is egy jóság volt - még betegen is arra ügyelt, hogy nekünk ne okozzon sok gondot.
Kiskorában neki is volt ilyen hajlama - hogy amikor megsimogatták (vagy nagyon örült valaminek), akkor örömében elejtett pár cseppet - de ezt elhagyta később.
Lehet,hogy csak mi vagyunk ilyen szerencsések, de nagyon jó kis nyugodt kiskutyát kaptunk a sorstól. Első naptól kezdve egyedül van, sajnos dolgoznunk kell , de kislányunk 13 óra körül mindennap hazaér. Szerintünk addig csak alszik, megtanulta a napi rendet.
Sajnos panelesek vagyunk, az előszoba az ő területe,ha egyedül van. De nincs gond,tudja ,ha cipőcsere, készülődés, akkor már fekszik is a kis plédjére. Vettünk kutyapárnát, de elkezdte rágni ,és féltünk a töltettöl mi lesz ,ha megeszi, inkább elvettük, maradt a pléd, amivel még lehet jót játszani is. Szóval alig vártuk,hogy az oltások után végre lemehessünk. Ő is nagyon élvezi, van egy vele egyidős barátja, nagyon jól elvannak.Mielőtt lemehettünk, pelusoztunk, nagyon ügyes volt. Persze volt,hogy mellé sikerül 5 cm-rel. de hát ennyi belefér. Viszont mióta lejárunk elvettük előle a pelust ,mert csak játszott vele, szétszedte, már a férjem az orrából operálta ki, mert a kis lüke felszippantotta. Egy kis probléma van , az örömpisi, főleg ,ha pasik simogatják meg , egyből pisil. Remélem ezt kinővi. Meg eleinte egy kis porszívóként viselkedett, mindent meg akart enni, sokat javult. Rászólunk,hogy fúj és otthagyja.
Etetésnél nálunk a select gold nagyon bevált, az orvos is ajánlotta. Házi kosztot nem adunk. Rengeteg játéka van, hogy ne rágjon semmit, de nem is akar, eleinte rászóltunk,hogy nem és szót fogadott. Sokszor nyalakodik, de én imádom!
Tudnék még oldalakat írni, de most ennyi. Nagyon sok örömöt kívánok nektek az új jövevényhez!szia
Szia! Nekünk még 2 hét és érkezik a tacsi fiunk. :) Nagyon várjuk már! Mint friss tacsi tulajdonoshoz rengeteg kérdésem lenne hozzád, mire számítsunk az új jövevénnyel kapcsolatban. Megkérdezhetem ti milyen tápot etettek a picurral? Rakhatnál fel képet róla, gyönyörködnénk benne.
Nekünk az előző tacskó egy nyári éjszaka összeakadt valami állatkával.Ugyanott volt a seb, mint nálatok és akárhányszor összevarrta az állatorvos, előbb-utóbb mindig szétnyílt neki.Elég szörnyű volt...
Kap bébipapit, meg ilyen energiamustárt, valami tudbusos trutyi ami segiti a felépülést... szegény olyan éhes, a világot kienné...Pénteken varratszedés, utána mehet minden mint régen...
olyanról h Face mask hallottatok már??? Ilyen szájkosár szerü, csak szabadabb, és cserébe nem tudna minden szart megenni, mert abból volt nálunk baj elég! Nem tudjátok ilyet hol lehet beszerezni!??
Jézusom! Huh, ez tényleg rémálom lehetett. Amikor kicsi volt nálunk is mindig ment a para le ne nyeljen valamit. Eleinte (amikor kicsi volt) mindig ellenőriztem a lakás, nehogy legyen elgurulva gomb, vagy pénzérme, vagy bármi, mert mindennel játszott. tEgyszer hasonlóan mogyoróval játszott (kiborult a konyhában a zacskó és elcsent 3 db-ot. Kettőt megtaláltam, de a harmadikat nem, hát tiszta ideg voltam én is, 2 napig árgus szemekkel figyeltem a kutyát, van-e széklete, milyen a hasa, stb. Aztán később megtaláltam a mogyorót a hűtő alá gurulva. Szóval átérzem a helyzetet. Tényleg szerencsétek volt, hogy a doki ennyire képben volt és nem lacafacázott. A mogyorót a mai napig tiltjuk mi is, ha meglátom, hogy játszik vele (ő megtöri és megeszi ami benne van) elveszem tőle, mert még csak az kéne, hogy olyan szilánkosra tört mogyoróhélyat nyeljen.
2x előfordult már a plüssállat evé is, de azt kirókázta, így ha látom, hogy a plüssállattal nem játszik, hanem rágcsálja, akkor kuka. Illetve mkindenkinek megtiltottam, hogy kavicsot dobjon neki, mert amúgy azzzal is szeret játszani. Nagyobb köveket már lehet neki dobni, főleg ha úszni visszük, de csak méreten felülit, amit tuti nem tud lenyelni.
Mondhatni, hogy mégis szerencsétek volt - a bajban. Főleg azzal, hogy jó dokihoz vittétek - (akinek rendes felszerelése is van) és aki nem gatyázott sokat és azonnal betolta a röntgen alá.
Képzeld el azt a forgatókönyvet, hogy (röntgen hiányában - mert bizony sok rendelőben még nincs) pár napig ilyen-olyan gyógyszerekkel próbál javítani a helyzten - persze, sikertelenül.
Ajjaj, rossz rágondolni is.
Rendbe fog jönni, meglátod - ha semmi egyéb komplikáció nem volt, akkor pár héten belül már "kutyabaja" sem lesz :-))))
Sajnos nem a fog volt a ludas... tegnap du egymás után több mint 10x hányt, este 8kor rohantunk vele az állatorvoshoz... röngen után kiderült h valami elzárta a vékonybelét.... igy meg kelett müteni, pontosabban azt onnan ki kellett szedni... egy darab mogyoró volt. És mindezt ugy hogy a kertünk egymerő kopárság... ezer éve lehetettt itt egy mogyoró fa és valahonnan előszedhette 1-2x láttam hogy játszik vele, azonnal kiszedtem és kidobtam az utcára.... valahogy ezt az egyet lenyelte... akkora volt mint egy meggy. Azóta alszik, enni inni 3 napig nem kaphat csak infuziót. Az esténk szörnyü volt...annyira ügyes hogy jelezte hogy neki pisilnie kell, habár mi gyüzködtük hogy most szabad bent csinálni, de ki akart menni, mondom jó tartok a szája elé a kezemet, hogy ne egyen meg semmit, de ahogy kinyitottuk az ajtót ugatni kezdett (szokásához hiven) aztán meg valami földöntúli hangon sírni. mert gondolom meghuzódottneki a seb.... hát az ellenségemnek nem kivánom azt az érzést, szörnyű hangja van, a szivünk lelkünk beleszakadt! A doki azt mondta 10 nap a varratszedés addigra rendbe kell h jöjjön! :,( Valakinek volt már hasonló???? Annyira bánt, dehát basszus nem állhatok mindig a szájánál! Mindig mindent kiveszünk a szájából ha látjuk, eldobjuk és fújj....:(
Sziasztok! A kisasszony legújabb dilije, hogy nem nagyon akar enni... éhesnek éhes, mert ha tálkázunk nyalogatja a száját, de ahogy lerakjuk, csak ugy bele kap, aztán elkóringyál, majd vissza... mint aki éhes de lusta lenne enni... gyanakodtunk a fogára hogy fájlalja, ezért felöntöttük tejjel a száraz kaját, a tejet egyből kiissza aztán szép komótosan megeszi a szárazat is. De ha sajt vagy kevés rántotthusit adunk neki azt porszívózza ezerrel. Kétlem hogy a kajára unt volna rá mert szinte 2 hetente más fajtát kap.
Van ötletetek!?
Ha esetleg betegség miatt nem eszik a kutya akkor az hogy nyilvánul meg??? (mert mint irtam ő olyan mintha lusta lenne enni, nem mint aki nem éhes)
Télen is kint alszik, soha nem jön be a házba.A kutyaházba akármit berakunk, mindent kihúz és alszik a hideg deszkán, úgyhogy nincs ilyen pléd alatt alvás meg hasonlók.
A lépcsőn max a lábtörlőt húzza össze maga alatt.Annyi biztos, hogy a szelet nem szereti, de amúgy nem zavarja a hideg.