FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Az előbb jól elbénáztam, de legyen az a mentségem, hogy ez az első. Na akkor mégegyszer:
Valószínűleg nem sokakat érint ez a betegség. A volt menyasszonyom már másfél éve szenved tőle. Jár pszichiáterhez, talán javul is az állapota, de átütő sikert még nem sikerült elérni. Járt valaki hasonló cipőben? Van valami ötletetek? Segitsetek!
Ja és van egy kissé szokatlan tippem is az éhségérzet elérésére: elég sokszor fordítok ételrecepteket, mexikóitól dánig minden féle konyhát. Ilyenkorra már szó szerint dörömbölni szokott a szemem az éhségtől... Most pl. a cheddar sajttal töltött csirkemellnél tartok...
Ez tényleg egy szörnyű betegség. Szeretnék segítenni egy tanáccsal: sportolsz valamit ?
Ha nem menj el legalább egy héten kétszer uszni a víz gyogyíto hatású is lehet. Olyan sportbarátokra is szert tehetsz akik lehet, hogy jelenlétükkel tudnak segíteni.
Sok minden jót kívánok Neked
Dorae
viola menj orvoshoz, ne szégyeld!!!
vagy pedig tedd rendbe az érzelmi életedet.
a fiúk azok jönnek mennek, tudom most hiába mondanék bármit. a fiút úgyis kihevered, és majd jön egy mégjobb, csak mosolyogni fogsz az egészen, feltéve, ha el nem fogysz....
járj társaságba, sportolj!!!
vagy pedig törzsasztalozz sokat, és közbe egyél meg egy-egy pizzát...
Tudud, en csak segiteni akarok, de csak kuruzsolni tudok. S ez egy osszetett dolog, amit a reszelemek javitasaval lehet javitani. Tehat, ha az adott, akkor mas iranyba kell nezelodnod. Nekem nem adott sajnos. S egy kerdes? Mennyi idot toltesz naponta odakinnt, mozogva ezen a jo levegon?
Kedves Manya,
az én esetemben a jó levegő adott. Csak napjában néhány órát időzöm a piszkosbüdös fővárosban. A nicknevem nem véletlen, ugyanis tényleg egy erdőcskében élek, ahol a levegő kristálytiszta és friss őszierdőillatú. Ez nagyszerű, de ettől még a problémák a házon belül megmaradnak. Sajnos.
Erdeilány es mindenki!
Atneztetek egy altalam nagyon fontosnak tartott dolgon. A friss levegon valo mozgason. Kar, hogy most jon be a rossz ido, de egy tura valahol lenne pl. a jo mozgas. Meg az sem mindegy, hogy milyen mozgasfajta, meg hany ora egy heten. Nem versenysport szinten kell uzni. De ehhez nem ertek, s nem tudok konkret tenacsot adni.
Nagyon magad alatt lehetsz. Van egy kedves lány ismerősöm, aki hasonló szituációban volt nem olyan régen. Barátjával szakított egy hosszabb kapcsolat után, majd munkával és nemevéssel töltötte a napjait. Ez nála egy hét alat -6 kg-ot jelentett. Szerencsére felvette velünk a kapcsolatot és így gyorsan sikerült rendbetennünk. Egy másik ismerősöm magához vette 2 hétre. Ez jót tett neki, mert nyugis körülmények között volt és mindemellett volt aki figyelt rá. Azóta teljsen rendbejött.
Aki javasolta, hogy mozdulj ki, menj társaságban azzal teljesen egyet tudok érteni. Mindezek mellett egyél. Ha kell, ha nem. Nem kell sokat, de mindennap rendszeresen legalább 2 alkalommal.
Túl fogsz jutni ezen a mélyponton és akkor már csodálkozva fogsz visszatekinteni a múltba, hogy "Jé, az én voltam? Nem is értem, hogy lehettem olyan." :)
IMHO a sport meg a kajálás nem okvetlenül függ össze. Először is, 12 éven át szertornáztam, és akkor voltam a legsoványabb, merthogy szinte tilos is volt enni, a versenysúly miatt. Manapság viszont egy általam "body building light"-nak nevezett, a testépítésnek inkább csak az amolyan karbantartó verzióját űzöm, de ettől sem leszek éhes, ha egyszer nem vagyok éhes.
A Mallory által leírt anorexia-definíció nyilván pontosabb, mint ahogyan én határoztam meg, ám a tudatosság szerintem abban az esetben is csupán a kezdeti időszakra jellemző. Később az ember már képtelen nem fogyni; éppen ebből származnak a bajok. Vagyis, ez a fázis mégiscsak talán hasonló ahhoz az állapothoz, amelyikről Viola is, én is beszélünk, amikor nem holmi vélt esztétikum okán, hanem egyéb, megfogható, de pillanatnyilag meg nem oldható probléma miatt csak fogyunk, csak fogyunk.
Bár, ha meggondolom, hogy mások ilyen esetben csokikkal és sütikkel vigasztalják magukat, és csak híznak, csak híznak, akkor tán mégis a mi fajtánk a szerencsésebb.
Állítólag Coco Chanel mondta: "Egy nő sohasem lehet elég vékony és elég gazdag". Nos, ha már gazdagok nem vagyunk...
Csatlakozom Manya tanacsahoz! A haverom volt ilyen egyszalbelu anno (apai orokseg). Levittem edzesre, pontosan 5 eve edzunk egyutt, edzesek utan ketten megettunk fejenkent 1.5 kg. sultkrumplit (nem vicc!igaz, hogy masnap nem igazan kellett a reggeli :), meg az is igaz, hogy bevonulasom elott voltak ezek a zababulik), most 3-an csinalunk hazi sajat spec. receptbol egy tobbkilos pizzat amit kb 45 percen keresztul eszunk. Summa summarum a srac raszokott a zabara, igy most elfogadhato szinben van. Nekem viszont vissza kell fognom magam ;(.
Szoval Viola: cheer up! (magyar nyelv rulez:( ) keress magadnak egy sportos kornyezetet, nem baj ha nem vagy annyira kitarto: az a lenyeg hogy legalabb fel evig intenziven mozogj utanna lazithatsz. Tapasztalatbol irom: bombabiztos tip (legalabbis nekem bevalt :( ).
Kedves Viola
Nagyon piciny "sport fu" segitene a dolgon
ebben biztos vagyok.
Nagyon sok helyen hasznaljak gyogyitasra
annak ellenere hogy illegalis.
Orvos irja fel olyan esetekben is ahol
az emesztessel van problema.
De az tuti hogy az etvagyad megjon tole.
Jo hamizast.
Bizalom
A pszichologus tenyleg nem tudja elharitani a fizikai termeszetu problemakat, de nem is arra valo. Viszont ha masfelol nezzuk: a lelki problemak megoldasaban tud segiteni - de nem o az, aki megoldja ezeket, o csak beszelget, erdeklodik es utakat javasol. Szerintem.
Mozogj, sportolj, lehetoleg friss levegon. Egy-egy egesz napos kinnlet, kirandulas nagyon pihenteto tud lenni, s utana szokott lenni az embernek etvagya. Meg ne legy egyedul. Baratok, buli. Egy-egy kozos eveszet is jo lehet. Nezz korul, mik a lehetosegeid.
Ne hagyd, hogy nagyon eluralkodjaon rajtad a banat, depresszio, mert akkor meg nehezebb kimaszni belole.
Nem voltam meg ilyen helyzetben, de szerintem jok a tanacsok.
Aki hízni szeretne, de nincs étvágya , azoknak javasolom a TV2-ben a Lacikonyha adásait. Aki azt végig tudja nézni , és mégsem jön meg az étvágya, az IMHO menthetetlen. :-)
En a mai napig is duhos vagyok a hulye orvosokra, akik egyszeruen leanorexiasoztak, pedig pont az volt a bajom vilageletemben, hogy nem birok hizni.Szoval orvosoktol no segitseg,meg nem atallottak olyanokkal kabitani, hogy oruljek,ha ilyen vagyok.Azota is fogpiszkalo vonalakkal rendelkezem. Viola,ha az altalad felsorolt okok miatt kovetkezett be a valtozas, akkor szivleld meg azoknak a tanacsat, akik pszichologushoz iranyitananak. Erdeilany esetebol is latszik, hogy nem feltetlenul az orvosok oldjak meg a problemaidat, de az egyreszt egy mas termeszetu tortenet, masreszt ha jo szakember ele kerulsz, akkor konnyebb lesz.Nalad eleg nyilvanvaloan lelki eredetu a dolog, ettol fuggetlenul fogadd el egy ketsegbeesetten hizokurazo csajszi nehany jo tanacsat:Az etkezesre gondolj tobbet, meg ha egyebkent eszedbe se jutna.Iktasd bele a napirendedbe, ugy,hogy pl.este 7-es 8 kozott vacsora. Az etkezeshez teremts kellemes, jo felteteleket. Meg ha egyedul eszel, akkor is terits magadnak szep asztalt.Ha meglatsz valamit, s egy kicsit is atfut a fejeden, hogy "hmm, az bizony jo lehet",azonnal vedd meg, az sem szamit, ha az utcan kell papirbol enned.A sajat otthoni menudre is vigyazz, hogy- tudom, hogy hulyen hangzik,de-szep legyen, jol nezzen ki.En peldaul szinekkel jatszottam&kiserleteztem.Persze nem felejtettem el enni sem:)) Ha tudsz fozni, az meg jobb. Hevenyeszve csak ennyit.
offtopic on;
Erdeilany!Minden elismeresem a tied...
Kedves Viola!
Ne ijedj meg, nincs olyan nagy baj! Először is, az embernek, a hiedelmekkel ellentétben, egyáltalán nincs szüksége nagy zsírpárnákra. Miért akarod a testsúlyodat növelni? Ha frissnek érzed magad, akkor felesleges.
Fáradtnak, és gyengének érzed magad? Akkor bizony megfelelő módon kell táplálkozni. Ha nincs étvágyad, mozogj többet, sétálgass, vagy kezdj edzeni, ez jót tesz a lelki bajoknak. (Tisztán étvágyfokozó és antidepresszáns hatásai miatt, kipróbálhatod a fűt is. Jujj, jujj ezt nem is én mondtam, vissza az egész!) Ha az alakformálás bővebben érdekel, szívesen segítek, ebben bőséges tapasztalataim vannak. Bár akik a segítségemet kérik, azok inkább fogyni akarnak.
Erdeilány,
persze hogy a lakástalanság egy objektív sz*r. Tényleg nem tud vele mit kezdeni a pszico-ember.
De az, hogy felemészt a barátod munkával kapcsolatos problémája - hát "maximum" vitális szorongás, ami azért eléggé a szubjektív élmény körébe tartozik...
Az anorexia definíciójáról (Atkinson: Pszichológia):Az anorexiát szélsôséges mértékű, **önszándékú** fogyás jellemzi. ... Diagnosztikai kritérium a normál súlynál legalább 15%-kal könnyebb testsúly és nôknél a menstruáció hiánya is .... Egy vezetô anorexia-kutató szerint az anorexia "könyörtelen törekvés a soványságra önéheztetés által, akár a halálig is".
----
Szóval, Viola,nem árt odafigyelni... Egyébként merre vagy???
hát énse azért fogyózom mert nem tetszek magamnak. Terhes voltam de a baba elment a abrátom elhagyottttttttttt. Igaz kicsit uyg éreztem hogy kövér maratdam a terhesség után dee hamar lefogytam de most nem áll meg a fogyás. Ugy van ahogy az erdei lány irta hogy csalk magamat emésztem. én 172 centi vagyok de már csak 45 kiló. ez még rosszab.
Kedves Mallory,
én úgy tudom, hogy az "anorexia nervosa" jelentése "ideges étvágytalanság". Na most, ennek a jól ismert formája valóban a tinilányok kóros fogyókúrája, de a többi, nem szervi betegségből, hanem feldolgozatlan belső konfliktusokból eredő vészes, nehezen megállítható fogyásokat is ide sorolják.
Egyébiránt nem akarom vitatni a lelki szaksegítség értelmét, inkább csak arra gondolok, hogy végső soron az embernek mégiscsak magának kell megoldania az életét, legfeljebb az ehhez szükséges technikák egy részét tudja megmutatni egy pszichológus.
Mondok egy példát. Huszonéveim elején azért tört ki rajtam a kóros nemevés, mert éppen egyáltalán nem volt hol laknom, szó szerint. Tavasztól őszig a 15 éves trabantkombimban laktam a kutyámmal együtt, a nagytétényi Duna-parton, ősztől tavaszig pedig a munkahelyemen, a takarítók öltözőjében, egy fotelágyon. Reggel 6-kor már ott zörögtek a vödreikkel. Nagyon keveset kerestem, albérletre nem volt pénzem, közben estin jártam egyetemre, a barátaimra nem akartam ránehezedni a gondjaimmal, minden teljesen kilátástalannak tűnt, és csak magamat emésztettem. Na, amikor leértem a 42 kilóig, akkor felkerestem egy pszichológust. Mondott is sok mindent, bár igazából olyat nemigen, amit magam is ne tudtam volna. A végén kérdeztem, hogy tanácsok helyett lakást nem tudna-e adni, mert egyébként jóban vagyok magammal, csak kéne egy kégli. Azt persze nem tudott adni. S végül is nem a pszichológus oldotta meg a helyzetet, hanem egy ügyvéd barátom, aki hozzásegített nagyon kedvező hitelhez és egy tanácsi lakáshoz.
Vagyis, a pszichológus/pszichiáter tökjó, csak amikor az ember az objektív körülményei folytán kerül bele egy rossz helyzetbe, avagy az adott választási alternatívája csak a "rossz" és a "még rosszabb" , akkor hiába mond a pszichológus okosakat, az embernek mégsem tud egzakt megfejtést nyújtani.
Nincs egy pszichológus/pszichiáter a vonalban?
Szerintem is a neurózis a valószínű. Anorexiások 1-es számú ismérve: a hibás testkép. 30 kilósan is iszonyat kövérnek látják magukat, akkor is ha tükörbe néznek.
Erdeilány,
" hiába pszichológus/pszichiáter, az embernek a saját belső konfliktusait szerintem önmagának kell megoldania."
De nem érdemes kihagyni a pszichológus által nyújtott segítséget! Nem fogja a szádba rágni a megoldást, arra ne is számíts (pedig de szép is lenne..!). Viszont segít elkerülni a zsákutcákat, betájolja a neked megfelelô irányt...
Erdeilány, egyébként nem biztos, hogy anorexia nervosaban szenvedsz... Nem lehet, hogy inkább valami neurózis miatt egyszerűen nincs étvágyad...?
Az anorexia nervosa fô ismérve, hogy a delikvens szinte kizárólag a saját testével, (túl)súlyával foglalkozik....
Az elmúlt hónapban két hét alatt sikerült nekem is lepasszolni 6 kilót, mert egyszerűen annyi és olyan stressz ért, hogy nem tudtam enni (nem éreztem motiváló éhséget), hányingerem volt a kaja gondolatától is... Nem lehet, hogy nálad is ez áll fenn???
Viola,
szintén nem vagyok szakmabeli, csak érdeklôdô... Tulajdonképpen mi a helyzet?
Mennyit eszel naponta? Sokkal kevesebbet, mint pl. egy éve? Vagy esetleg csak úgy elkezdtél lefogyni mindenféle evéskorlátozás nélkül?
Ha valoban anorexia nervosaról van szó, tényleg érdemes pszicho-szakemberhez fordulni... már nagyon nagy tapasztalatuk van ennek a betegségnek a kezelésében. Ja, és azt feltétlenül tudnod kell, hogy ez nem "elmebetegség"!!!!
Érdeklôdve várjuk a válaszodat.
Kedves Viola,
tapasztalt anorexiás vagyok, sajnos, sőt, mintha éppen most is alakulófélben lenne nálam egy újabb. Nekem olyankor jelentkezik, amikor nehezen feldolgozható konfliktusok miatt szó szerint magamat emésztem. Most éppen azért, mert a barátomat rábeszéltem egy olyan munkára, ami nagyszerű előnyökkel jár a számára, de amit utál. Ráadásul az állásából fakadó előnyökre vonatkozóan ígéreteket tettem egy nagyon kedves barátomnak, és már csak emiatt sem lehet felrúgni a helyzetet. De a barátom szenved, mint állat, és én rengeteg támaszt próbálok neki nyújtani a munkájában, de közben szó szerint engem emészt fel ez a helyzet. Az utóbbi 2 hétben 2 kilót fogytam, viszont, ha ez így megy tovább, akkor vészes lesz a dolog, ugyanis a 170-es magasságomhoz már csak 47 kiló vagyok. S egyszerűen nem bírok enni, van úgy, hogy napokig eszembe sem jut, vagy olykor sikeredik legyürkéznem a kaját, de aztán megint megfeledkezem arról pár napig, hogy enni is kéne.
Szóval. Tapasztalataim szerint a honi gyógyítástudomány ezen a téren elég gyermeteg stádiumban van. Bár én kb. 10 évvel ezelőtt folyamodtam volna utoljára szaksegítséghez, ha nem az lett volna az egyetlen javasolt megoldás, hogy feküdjek be kórházba, aztán majd jól meghizlalnak. Na nem, erre nem voltam hajlandó, hiszen pontosan tudtam, hogy nem a tünetet kellene kezelni, hanem az okokat, de mivel az okok belőlem fakadnak, ezért a legcélszerűbb magamban rendet tennem. Vagyis, hiába kényszeretetés, hiába pszichológus/pszichiáter, az embernek a saját belső konfliktusait szerintem önmagának kell megoldania. De amíg ez sikerül, addig bizony leugorhat jó néhány kiló. Nehéz. Tényleg nehéz.
Mindenféleképpen orvoshoz kell vele menni! S a kezelésben lehet majd pszicholóhus is. Ugyanis e betegség idegi eredetű, de időben elkezdve kezelhető. Tehát ne habozz sokáig! Egyébként miből jöttél rá, hogy ez a diagnózis? (Félreértés ne essék, nem vagyok szakmabeli, gyógyszerész a szakmám.)
Nem ertek hozza, csak okoskodom. Ez egy olyan betegseg, amikor az ember tul kovernek es csunyanak erzi magat, s elkezd fogyokurazni. S nem tudja abbahgyni. Mar csak 35-40 kilo, s meg mindig kovernek latja magat. S egy ido utan mar nem tud elkezdeni enni sem, s jonnek egyeb tunetek. Osszeesik gyakran, bepisil, s hasonlo szep dolgok. S ha tul keson kap eszbe a kornyezet, akar bele is halhat. Elsosorban tizeneves lanyoknal szokott elofordulni.
Ennek ellentete a bulimia, azaz a koros eves.
