igényesebb hangszereket nem, vagy csak nagyon híg páccal pácolunk, hogy a szálak hullámzását kiemeljük. Arra kell még a pácoláskor figyelni, hogy a sötétebb pászta keményebb, a világosabbb puhább, több pácot szív be, amiatt a túlpácoljuk, a kkor a konraszt eltűnik, vagy meg is fordulhat, emiatt veszít a szépségéből a felület. Az egyik megoldás pozitív pác alkalmazása, mely kémiai reakcióval fest, a másik megoldás a lakk szinezése pácolás helyett.
No elmondom, miért kell a lakk keménységésvel foglalkozni. Tehát a kemény lakk a jó lakk, de nem mindegy, hogy a keménységét milyen folyamatok közben éri el. A legnagyobb probléma, hogy egy gyorsan száradó lakk (pl sellakk) száradása közbe zsugorodik, mivel az oldószer távozik a lakkból. Eleinte ez nem gond, hanem akkor kezdődik a baj, amikor a lakknak már van szilárdsága, de még jelentős mennyiségű oldószert tartalmaz. Ekkor a további zsugorodás feszültséget ébreszt a lakkrétegben, ami húzni kezdi a hangszer fáját, aminek az lesz az eredménye, hogy a sajátrezgés frekvenciái a rezonánsnak feltolódnak, vagyis príma jó szokolrádió hangja lesz. Az ellenszer a következő: mindenféle adalékanyaggal el kell érnünk, hogy a száradásnak abba a fázisába, amikor már szilárdsága van a lakknak, lehetőleg minél lassabban jusson, tehát káésleltetni kell a száradást lassabban párolgó oldószerek hozzáadásával (pl levendulaolaj, rozmaringolaj), mert ha lassan keletkezik a száradási szugorodási feszültség, akkor a lakknak van idelye azt alakváltozással, nyúlással leépíteni, merthogy ahhoz idő kell. A másik trükk, hogy ha már szilárdsága van a lakknak, akkor az a szilárdság lehetőleg ilyenkor még legyen kicsi. Ekkor kicsi feszültség keletkezésére is a lakk alakváltozással reagál, ahelyett, hogy elkezdené húzni a rezonánst. Ehhez puhító adalékokat kell a lakkhoz adni. Ilyenek a masztix, velencei terpentin, elemi gyanta, peru balzsam, kopaiva balzsam. A benzoe a fényesedést is segíti, a dammár úgy puhít, hogy közben javítja a fényességet és a kopásállóságot, így ezeket a lakk legfelső rétegeibe jó tenni.
Tehát dióhélyban a lényeg: A száradási feszültségekett minden eszközzel csökkenteni kell. A lakk keményedése lassan kell végbemenjen, hogy legyen idő a keletkező feszültség leépülésére, illetve csökkenteni kell a szilárdságát a száradás elején.
Az akusztikus gitárok vékony falvastagsággal készülnek, ezért én nem biztos, hogy vizes páccal dolgoznék...
Amikor különböző fákból készült tárgyakat próbálnak "egyszínüvé" varázsolni, az néha erőltetettnek tűnhet. Helyette inkább maradt volna olyan, amilyen kihangsúlyozva az egyes fajok szépségét...
Lehetőségek:
A sötétebb színű fákat fehéríteni ( maró anyaggal történik, tehát hangszernél nem csinálnám... ), vagy bizony mindegyik részt külön-külön pácolni.
Ezt lehet különböző higításokkal vagy egy higítással, de a halványabb részeken több réteggel MEGKÖZELÍTENI a többi rész árnyalatát.
Teccikéteni ?!
Ha vizes páccal csinálod, akkor nem szerencsés olyan sokszor ( sok réteggel ) próbálkozni, mert sok vizet pumpálsz a fába. Viszont ha ezért sötétebbre kevered, akkor meg kevesebbet hibázhatsz.
Én azt csinálnám, hogy a sötétebb tónusú fát úgy hagynám, ahogyan van és ahhoz igazítanám a tőle kicsivel halványabbat, majd a legvilágosabb következne.
Amennyiben véletlenül sötétebb lett az egyik, úgy inkább visszatörléssel próbálnám korrigálni, mintsem a többi sötétítésével.
De az egész kicsit erőltetett és extra bonyolult tud lenni, mivel a kiindulási anyagok alapszíne sem megegyező, ezért hiába rakod ugyan azt a pácot, nem biztos, hogy az eredmény ugyan az lesz.
Hello! Már mindjárt kész a képen látható gitár így aktuális a színezés, lakkozás kérdése. Mondhatjuk nyugodtan hogy analfabéta vagyok ezen a téren, szóval jól jönne néhány tanács. A hangszer juhar hátlappal, fenyő fedlappal, éger oldallal készült (mert így hozta a sors). Az egésznek egy jó mély, sötétbarna alapszínt szeretnék adni. Én egy wenge vizes bázisú pácra azon vizes lakkra gondoltam. A kérdés hogy van-e esélyem legalább megközelítőleg azonos színűre színezni vizes páccal a három különböző fát? Bármilyen ötlet, tanács, trükk, tipp érdekelne.
Állatok esetében, a vérben található sókoncentráció miatt logikusnak tűnne, de fák esetében ne tudom, hogy beszélhetünk a fiziológiás sóoldatról :)
Ráadásul nem mindegy, hogy milyen só...
No mindegy, te legalább próbálsz némi konkrétabb támpontot találni.
Más:
A felületkezelő anyag keménységének megválasztása.
Kinek mi a teóriája ?
Szerény véleményem szerint az lenne ideális, ha ugyan olyan kemény lenne és ugyan olyan tágulási/zsugorodási mutatókkal rendelkezne, mint a felhasznált fa .
szia attilla66 köszönöm a gyors választ. sikerült lefotózni belülről a felső saroktőke helyét s mint írtad látszik az enyv a sarokban . de ha volt benne miért nem rakták vissza
Szia yeva! Ismerős a Sanctus Seraphin hegedű. Nekem is volt egy régebben, vagyis egy másolat. Nem szedtem szét, nem láttam a tőkézését, akkoriban még nem értettem a hegedűkészítéshez. Véleményem szerint egy eredeti mesterhegedűben megvan mind a négy saroktőke, és az alsó-feslőtőke, nem hallottam olyan legalábbis, hogy mesterek ne tettek volna bele. Szerintem ez egy alap egy mesterhegedűnél.. A hegedű nagyon szép és egészséges állapotban van úgy nézem. ha manufaktúrás is/amit gyanítok, német vagy cseh manufaktúrásnak nézem/, furcsállanám, ha nem tettek volna bele minden tőkét. Biztos, hogy nem is volt benne, nincs ott a nyoma az enyvezésnek?
Ha pl az enyém volna a hegedű én biztos pótolnám ezt a hiányosságot/a saroktőkéket/,, mert megérdemli az a hegedű.
Azért a tengervíz, mert az a természetesen sós víz/tengervíz/ és a bórax is egy só. ezt találom optimálisnak. pl. 5-10 %-ot soknak találom. 0.5 %-ot kevésnek. Minthogy a hegedűkészítésben, mint már írtam sok dolog van ami érzésre megy, nem igazán meghatározható, ez is egy ilyen. pl vegyünk egy konkrét kívül-belül kész hegedűtetőt, amire ki van vágva az f-rés. ilyenkor lehet eldönteni, hogy milyen a gerenda formája, hossza szélessége, szálsűrűsége, súlya, a legmagasabb pontja, ívelés, a végeinek milyen szögbe való lemetszése és milyen hosszon. ezt érezni kell, hogy pontosan meg tudjuk határozni. olyan, mint a hegedűhúrok behangolása. ha nem pontos a frekvencia azt a két húr együtt szólása mutatja ki. amikor tökéletesen vannak behangolva a húrok, akkor a két húr tökéletesen van összehangolva, egy gyönyörű kettőshangot kapunk ami hatványozott erővel szól,, mert a frekvenciák erősítik egymást. de ha csak egy kis eltérés van, már torz hamis káosz hallatszik. ez vonatkozik az egész hegedű elkészítésére. minden rész kidolgozására kel ügyelni, hogy az a többivel harmóniában legyen.
"Egyébként én azon parázom, hogy ezek az anyagok mit csinálnak a fával miután én kiadom a kezemből...
Így nehéz magabiztosan és nyugodt szívvel egész életre szóló garanciát adni."
hát igen. én nem adom el a hangszereimet, így ilyen probléma nincs :) mert folyamatosan kísérletezek és nézem az eredményeket, hogyan fejlődik a hang. ha utánaolvasol, a hegedűkészítés történetében rengeteg kísérletezés ment, volt ahol sikeres/Stardivári Guarneri del Gesu/, és volt ami nem/na ez a több :)/. Én bátran kísérletezem, nem problémázok rajta, hogy mi lesz ha. :) Majd kiderül, ha kiderül. :) Ez az én álláspontom. :)
A bóraxoldat a tengervíz sűrűségétől kicsit hígabb. A 6 órás főzés -t pedig egy erdészeti fa előkezelési szakkönyvben olvastam ott azt írják a fát 6-12 órán keresztül kell főzni, tovább nem ajánlatos, mert roncsolódni kezd a cellulóz/addig nem/. A 6 óránál kevesebb meg nem elég, olyan mintha semmit se csináltunk volna a fával. Én a minimumot választottam így is, a 6 órát, mert nem kockáztatok. Így csak a lignin oldódik ki, ami a fa keménységéért felelős. A vízüvegnél 5-10 %-osat ajánl a könyv, de szerintem jobb az 5 %-os, mert az ilyen hígítású vízüveg a fába jobban beszívódik, nem tömíti el a pólusokat, úgymond belakkozza a farostokat kívülről-belülről, nem képez vastag réteget a felületen, amihez a lakk nem tapadna jól.
"Csak ez már tényleg kémia és magas nekem, mint lónak a háton úszás."
Mé, a ló nem tud háton úszni...?! :)))
A kísérletezés szerintem ezzel jár. Ha utánaolvasol Dr. Vadon Géza könyvében, felsorol jópár "találmányt" hegedűkészítők által és annak a 90 %-a mellényúlás volt. Szerintem az én módszerem helyes, mert amit a bóraxos főzés "összebarmol"/és jót tesz a hangnak, mert kiegyenlített lágy lesz tőle/ a vízüveg utána "fixálja" a fát.
A dob különben engem is érdekelne, mert készítenék/rendes dobfelszerelést, a farészt fűzfából/. Legfőképp a bőr érdekelne, hogy az hogy megy.
Még a farohasztógomba módszer is érdekelne a fakezelésben. prof. Nagyváry azt mondja, hogy nem is a gombával kéne "bombázni" a fát, hanem a gomba enzimjeivel, mert a gomba nem hatol olyan mélyen a fába. A Physisporinus vitreus és a Xylaria longipes gombák.
Nekem a 4. hegedűm, aminek a fáját 2%-os bóraxoldatban főztem 6 órán keresztül, nagyon lágy, nemes, mélysége van a hangnak, telt. Amelyiknek nem főztem, ehhez képest "karcolja" a fülemet. Az egyik rokonomnak van egy mesterhegedűje/nevet nem mondok/, valamelyik nap játszottam rajta, 1961-ben készült. Szép hangszín az E húron. Az A-n már megjelennek a farkashangok, a D kásás, a G-ről meg nem is szólok. Hogy ilyen volt e új korában, vagy rosszabb vagy jobb, na azt már ki tudja. :) Ismertem is a mestert személyesen, javította az egyik hegedűmet régebben, amikor még azt hittem, hogy a hegedű tetejét és a hátát furnérlemezből préselik domború formára. :)))))))))))))))
Mindig lenyűgözött az ilyen hozzáállás, mint amilyen benned is van.
Ezeket a cikkeket egyébként én is olvastam, köszönöm.
Bár több,mint a semmi, de lényegében csak ötletet adnak.
A vegyszerek arányának, töménységének eltalálása nagy kérdőjel lehet sztem.
Az ugyebár csak egy dolog, hogy MOST nincsen látható/hallható baja a fának, de mivel nem semlegesítjük a bejuttatott vegszert, ki tudja mit csinál a fával 5-10-15 év múlva.
Tehát el kellene találni a töménységet + utána emlegesíteni kellene...
Csak ez már tényleg kémia és magas nekem, mint lónak a háton úszás.
Bár gondolom nem követed annyira a dobkészítési trendeket, de ha van vmi., amit általánosságban javasolnál egy dobkészítőnek, akkor azt szívesen fogadom.
Úgy látom, hogy szinte semmi szakmaiság nincsen ebben a "szakmában", ezért próbálok innen-onnan összeollózni használható dolgokat ( egyetemi faanyag ismeret, egyéb hangszerek készítése...) és azokat interpretálni...
A Guarneri lelakkozva. Két hónap múlva fényezem fel, mert ez még egy nyers lakkozás/ujjbeggyel lakkozok, nem ecsettel, jobbnak tartom mint az ecsetest, de ezt csak olajnál lehet szeszlakknál nem/
A Stardivári lelakkozva, ugyanazzal a technikával, mint a Guarneri. Fényezés ugyanúgy majd ha megfelelő az állaga.
Szia! Olvastam rengeteget fakezelési eljárásokról és kísérleteztem is vele. Elég meggyőző a hangváltozás. Egy hihetetlenül lágy hang és ezüstösen csengő. De ezt nem csak a bóraxos főzés adja. prof. Nagyváry leírja, hogy roncsolódik ilyenkor a fa, de pont ez kell hozzá, hogy a nagyon , fület sértő magas frekvenciák kiszűrődjenek. Persze önmagában a bóraxos főzés még kevés. Ehhez kell a vízüvegezés ami csontosítja a fát. Ez a kettő az alapja ennek csodálatos hangszínnek. De ez még mindig kevés, ehhez hozzájön még a domborulatok helyes faragása és a helyes vastagsági méretezés/ a lemezek helyes frekvenciára való behangolása, az egymáshoz való helyes arányok/. Aztán a hegedűben ható erők helyes kialakítása. Számolni kell azzal is, hogy a gyakorlástól és a kiegyenlítődéstől hogyan változnak az erőviszonyok. Van olyan hegedű ami új korában piszokul jól szól, aztán bepunnyad a hangja. A jól készítettnek meg egyre jobb a gyakorlástól. A bóraxos főzésű és vízüveges kezelésű hegedűm hangja fél év gyakorlás után hihetetlenül megjavult/újkorában is jó volt persze, egy jó hegedű már újkorában is kiválóan szól/. Nagyon fontos a gerenda formája, mérete, súlya szálsűrűsége, hogy arányos legyen a korpusz összrezgésével. Nem mindegy, hogy hol van a legmagasabb pontja, nem mindegy a feszítés iránya, nem mindegy a feszítés nagysága. Továbbá ami nagyon fontos, hogy milyen a rezgések által létrejött nyomás, ahol persze az űrhangnak is megfelelőnek kell lennie.
A 4. hegedűmnél mindig voltak azonban hibák, mert nem értettem a "képletet", amit mindig is kerestem. Két hónapja jöttem rá Demis Roussos zene hallgatása közben. :) Mostanra megértettem. Rengeteg könyv elolvasása után, sok kísérletezés után, hegedűkészítőkkel való beszélgetések után, mindent tudok a hegedűről. Kapaszkodhat Stradivári :) és Stefan- Peter Reiner http://nol.hu/archivum/archiv-464384-267506 német hegedűkészítő/őt tartják a mai korok Stradiváriának/. :))) Nagyon fontos a lakk, hogy nagyon rugalmas legyen, helyes arányban kell lennie a korpuszrezgéssel. A nyak dőlésszöge is nagyon fontos, hogy milyen magasak a lábak, milyen feszítés alatt vannak a húrok. És a nyak súlya se mindegy, helyes arány y korpusz súlyához. A tető és hát fájának sűrűségaránya/ 12.5:18/ . Rengeteg dolog, amit még tudni kell róla a hegedű helyes rezgéséről. Ez egy rendkívül bonyolult és összetett feladat és erre úgymond "rá kell érzeni", de az a ráérzés voltaképpen egy, a tudás nagyon magas fokozata, foalmazhatnám úgy, hogy egy nagyon preciziós tudás. Stradivári mindkét fia felejtős hegedűket készített, pedig feltételezem, hogy minden erejével azon volt, hogy átadja nekik minden tapasztalatát. Csakhogy azok ezt nem értették. Amúgy tanulmányoztam sok mesterhegedűt. A Stardivárikban és a Guarnerikben is találok hibát domborulati kialakításban, mai mestereknél meg még többet. :) Dongaszerű, hírtelen domborodó alapvető hiba/Jacopo Stainernek volt ez legfőképp a mániája/. Nagyon sokat segített amúgy Simone F. Sacconi-Stradivári titkai őszinte könyvének tanulmányozása a lényeg megértésében.
A most készülő/már lelakkozott(eredeti cremonai recept alapján készített, úgynevezett itáliai balzsamos olajlakkal) 5. és 6. hegedűm, az egyik egy 1715 Antonio Stradivári és egy 1742 Guarneri del Gesu minta alapján készített/csak optimalizáltam mindkettőn a domborulatokat/ már most piszokul jól rezegnek. A 4. hegedűm álmélkodva nézi. :)))
A 3. hegedűmön kikíséreteztem sok mindent. Nem is tudom hányszor szedtem szét és raktam össze újra változtatásokkal utána. A 3. hegedűt a legalsó frekvenciatartományba hangoltam, a 4.-et meg a legfelsőbe. Ebből a két módozatból jöttem rá a helyes hangolásra. A lakk nagyon fontos, hogy engedje kirezegni a hegedűt, de az még közel se elég a jó hanghoz. A legelső a fa minősége, rezgési tulajdonságai. Aztán a fák fajsúly és rezonanciális erők helyes aránya. Aztán amiket már leírtam.
A gerenda elkészítéséhez 3 hétig készülök rá, addig gondolkodok rajta, hogy ráérezzek a formára, feszítésre stb. ami aránylik a tetőhöz és az egész korpuszhoz. A léceket és a tőkéket mostmár fűzfából készítem, mint Stradivári/nem véletlenül abból készítette, olvas utána a fűzfa tulajdonságairól/.
Előtte persze prof. Karl Fuhr és prof. Pongrácz Pál fizikus és természetesen prof. Nagyváry József vegyészkéikus professzor írásai. Belinkelek pár cikket a fakezelésekről.
"
a most készülő hegedű elől nézetből, a nyak még nincs beragasztva a fenyő és a jávorfa is 6 órán keresztül bóraxos oldatban lett főzve, egy Amerikában élő magyar tudós prof. Nagyváry fedezte fel a Stradivári hegedűit vizsgálva, hogy bóraxot tartalmaz a fa, ez szerinte csökkenti a fa sűrűségét, és jobb rezonáló tulajdonságai lesznek a hegedűnek
"Egyszerű növényvédelmi kezelésnek köszönhető a Stradivari hegedűk világsikere? Biokémikusok állítják, hogy a hangszer kiváló hangzása nem csak szerkezetének, de a faalapanyag kártevők elleni kezelésének is tulajdonítható.
Évszázadok óta sokak számára kihívást jelent a kiváló hangzású Stradivari vagy Guarneri hegedűk hű másolatának elkészítése. Úgy tűnik, hogy a kutatók most feltárták a titkot. E szerint a hangszerek egyedi hangzását az adja, hogy a fát megmunkálás előtt ásványi oldatban főzték ki – írja a Nature című lap online kiadása."
"Növényvédő szer lehet a Stradivari-hegedűk titka? 2006. december 22., péntek 07:00 | Szerkesztőség Nyomtatóbarát változat
Egy új vizsgálat szerint a cremonai mesterek által készített hangszerek azoknak a korabeli növényvédő szereknek köszönhetik csodálatos hangzásukat, amelyekkel a faanyagot kezelték a rovarok ellen. A Texas A&M University kutatói mágneses rezonancia segítségével elemezték a XVIII. századtól napjainkig készített hangszerek faanyagának vegyi összetételét. Az adatok elemzésénél kiderült: a hemicellulóz (növényi sejtfal-poliszacharida) molekulái a Stradivari és Guarneri hegedűk esetében felbomlottak, ami nagy valószínűséggel oxidációs folyamat eredménye. Ez előfordulhat a faanyag öregedése miatt is, de a texasi egyetem kutatói úgy vélik, hogy valószínűleg kártevők elleni vegyszeres, esetleg réztartalmú szerekkel történő kezelés következménye. A kártevők mindig komoly gondot okoztak a hangszerkészítőknek, akik feltehetően ásványi anyagokat tartalmazó oldatban forralták a faanyagot. A tudósok szerint ez a technológia nemcsak megóvta a fát a kártevőktől, de akusztikai tulajdonságait is megváltoztathatta. A dolog érdekessége, hogy a vegyszeres kezelés nyomaira csupán az Antonio Stradivari és a Guarneri család által készített hangszerek esetében bukkantak. A továbbiakban a texasi csapat a hangszerekből vett aprócska mintákat tervez elégetni, hogy megállapíthassák az alkalmazott ásványi anyagok pontos összetételét."
"Rovarölő szer adta a Stradivari különleges hangját?
Újabb kísérlet és feltételezés látott napvilágot a Stradivari-hegedűk különleges hangzásának magyarázatára. Az Amerikában élő Nagyváry professzor szerint a faanyag előzetes vegyszeres kezelése a titok nyitja.
Joseph Nagyváry professzor, bár hangszereket is készít, alapvetően biokémikus, a Texasi egyetem professzora. Az ő igazolt elmélete szerint az igazi Stradivari és a Guarneri hegedűk azért szólnak különlegesen szépen, mert a fát vegyszerekkel kezelték, hogy megóvják a rovaroktól. Nagyváry alapos kísérleteket végzett, ezek eredményeit pedig a Nature-ben közölte.
A professzor a Hétköznapi tudományban elmondta, két Stradivari hegedű hamujában a bórax nevű vegyületet - a borsav egy sója - mutatták ki. Ezt már az ókori egyiptomiak is használták a múmiák konzerválására, de egészen a modern korig ismeretes, mint rovarirtó és gombairtó szer. A professzor feltételezése szerint ez a fajta vegyszeres kezelés - amely egyébként erősen károsította mindkét hegedű anyagát - a fa sűrűségét csökkenti, könnyebb lesz a fa. A másik hatása pedig az, hogy kinyitja a fa pórusait, így sokkal jobban be tud hatolni az a lakk a fába, amit a hangszer elkészülte után a készítője rávisz. Normál esetben ugyanis az oldatok csupán tized milliméternyit hatolnak be a fába, de ezután az erős vegyszeres kezelés után akár egy millimétert is bemehetnek.
Nagyváry professzor kutatása persze nem túl népszerű a hegedűárusok és a hangszerkészítők körében, ugyanis az eredmények alapján már nem mondhatnák, hogy Stradivari egy isteni géniusz volt. A vegyszeres kezelés valószínűleg annyira komplikált volt, hogy azt biztosan nem Stradivari maga csinálta, hanem a helybeli drogériás, akinek megfelelő tapasztalata volt ezekkel a vegyszerekkel kapcsolatban. Cremonában egyébként minden bútort ilyen anyaggal kezeltek le, így védve a fát a rovarok ellen, méghozzá nagyon hatékonyan, ugyanis a faféreg semmilyen fa bútort nem támadott meg, míg a közeli Modenában és Milánóban rengeteg emiatt károsodott bútort és egyéb tárgyat találtak."
Beszéltem, egy asztalos mesterrel, aki már több, mint 50 éve a szakmában van és bár ő nem szokott művileg szárított anyagból dolgozni, mert az drága, de elmondása szerint mindenképpen szükséges annál is a több lépcsős szabás és feszmentesítés pihentetéssel.
A dongás építés ügyében kérdezz meg egy kádárt, vagy egy pintért. De akkor sem jársz rosszul, ha megcsináltatod vele, vagy kész hordót vagy dézsát alakítasz át. Én már hallottam fahordóból készült dobot, nagyon bomba hangja volt. Ha mégis magad csinálod, sztem úgyis szorítóabroncsokat kell alkalmaznod, ami eleve feszültség alatt tartja. ez csak az én okoskodásom. azt veszem észre, hogy te szeretsz kvantitatív (számszerűsített) módon megadott mennyiségekre hivatkozni, de ha egy mesterrel beszélsz, akkor sokkal inkább szót értesz vele, ha inkább kvalitatív (megfelelőség szerint, számszerűsítés nélkül) módon adod meg a mennyiségeket. Egy példa: A vas hőmérsékletét meg lehet mérni, és ki lehet fejezni pl Celsius fokban, de sokkal egyszerűbb ránézni, és a színe alapján becslést adni. Mivel mérni te sem tudsz otthon, precíz és drága műszerek híján, te is jobban jársz, ha ilyen adatokat kérsz egy szakembertől. Ne várd el, hogy valaki számszerűen adatot adjon a fa nevdességtartalmáról, max annyit mondthat tapintás és körömnyomat alapján, hogy légszáraz, vagy nyers, megfelelő, vagy nem megfelelő, vagy ilyesmi. Feszültségmentesítésre a gőzölés megfelelő eljárás, amire akkor va szükség, ha nagy tömbben akarjuk a fát kiszárítani, nem akarunk belőle apróbb alkatrészeket készíteni, hane nagy darabban kell maradnia, ekkor a belső feszültségeket gőzöléssel is lehet csökkenteni, illetve a gőzölés szabályozott műszárítás eszköze is lehet. Ez nem kisipari műfaj, ha nem vagy milliárdos, felejtsd el. A gőzölt fák homogénebbek, kevésbé repedősek, de némileg rosszabbak a mechanikai tulajdonságaik, tehát puhábbak egy kicsit, és a húzószilárdságuk is csökken, kicsit roncsolódik a sejtszerkezet, romlik a rezgőképesség, bár ezek a változások nem jelentősek. Ha a faanyagod szakszerűen szárított, nem lesz szükség külön feszmentesítésre.
Úgy rémlik, hogy a fa kezelésénél használsz bóraxot és vízüveget is.
Tudtál beszélni egy kémikussal arról,hogy a "bórax+vízüveg+ a fa bonyolult szerkezete"
nevű képletnek kb. mi lesz a várható végeredménye? :)
Nagyon érdekelne...
Ez sztem. iszonyat bonyolult.
Túl sok a változó.
Mert lehet, hogy ha a két anyagot összeöntöm, akkor nem ugyanaz lesz, mint amikor a fában találkoznak.
Ráadásul ott van a járulékos anyagok jelenléte is, pl. a cserSAV tartalom, lignintartalom, stb,...ami szintén beleszólhat a dologba.
Valami olyasmi rémlik, hogy páran kifogásolták ezen anyagok használatát, arra hivatkozva, hogy lúgos kémhatásuknál fogva rontják a fa mechanikai tulajdonságait.
Elnézést kérek mindenkitől, aki bármilyen ötlettel próbált segíteni, hogy csak most jelentkezem.
Köszönöm a hozzászólásokat.
Tudom, hogy a tömör fa hajlításán kívül még milyen módozatai lehetségesek a dobkészítésnek. Ezek közül még a dongákból vagy szegmensekből is fogok készíteni.
A furnérból való készítés a minőségi követelmények miatt megköveteli a hőprések alkalmazását, tehát nagyon is gépigényes. Ráadásul olyan gépeket igényel, amik egyedi gyártásúak lennének.
Más,...de ehhez kapcsolódó :
Mi a meglátásotok a munkadarabok feszültségmentesítésével kapcsolatosan?
Meg lehet-e fogalmazni szabályokat ilyen téren?
Gyakorlati példa:
Veszek egy nagyobb deszkát, aminek nedvességtartalma 8%.
Nekem kis részekre ( pl. dobhoz dongákra :) ) kell vágom.
Mivel a nedvességtartalma ideális azért már nem vetemedhet, DE ( ! ) mivel azt a kisebb részt, amit leszabtam már nem öleli körül a többi anyag megváltozhatnak benne a feszültségviszonyok és még mozoghat...
Vagy rosszul gondolom és ?
Megoldás? Biztonsági ráhagyás? Meddig pihentessük "új" formájában a fát ?
Természetesen szárított, művileg szárított esetén...?
