A DND helicoid alakját megtalálhatod mint egy minimál felületet a Lagrange formalizmusból származó variációszámitásoknál, pl. M. Giaquinta, S. Hildebradt, Calculus of Variations I, Springer (2004), 21. oldal, Fig. 10a, ha érdekel.
"A Minkowski térbeli sebesség az a fényhez képest értendő? Pl. a 600 km/s a fényhez képest ennyi" (!)
Természetesen vannak relatívsebességek és relatívgyorsulások a testek között, de az alapvetö a Minkowski tér-idöbeli mozgás, nem a relatívmozgások az úgysem megszerkeszthetö hípotétikus inerciarendszerekhez viszonyítva.
A DNS mint térbeli alakzat egyetlen koordinátával megadható. Én valóban más, habár nyelven beszélek. De azt hittem, érdekelhet Titeket egy másik fizikai nyelv is. Egy másik világnézettel. Vagy azért vagytok itt, hogy egymás nézetét erősítgessétek? Hátha van jobb nyelv is? Amin ki lehet mondani olyasmit is, amit ezzel csak kerülgetni lehet...
A képleteiteket úgy is ellenőrizhetitek, ha megnézitek, hogy összes dimenzióik szorzata a természetes egységgel egyenlő. Akkor jól írtátok fel
Jó lenne ezt egy példával megvilágítanod, pl. írd fel a ferde hajítás úttörvényét (képletét) az általad választott koordinátarendszerben, és mutasd be a keresett szorzatot, ami 1. (vagy (1) ?)
nem a szokásos szóhasználat. Így pl. nem is értem, miért mondod, hogy a Minkowski tér 2D-s.
Helyes:
A méret (vagy egyéb mennyiség) = mérték és mennyiség nélküli jelszám.
Még helyesebb:
A méret (vagy egyéb mennyiség)= mértékegység (mint a mennyiség alapértéke) és (mennyiség nélküli) szorzószám (valós (de lehet, hogy csak racionális, majd a hozzártők kifejtik véleményüket)) szám persze, már csak azért, mert a mérés alapjában véve egymáshoz hasonlítás, és számlálás, amit meg lehet fejelni osztás szorzással).
A dimenzió szokásos definíciója: térben a független irányok száma, mely irányokban a méretet mérni kell ahhoz, hogy egy pont helyét egyértelműen megadhassuk. Így a tér dimenziója 3. Ezt már többször, sokan megírták, bizonnyal sokkal korektebben is.
Ehhez pedig nem egységgyökökre van szükség, hanem az adott irányokban egységnyi, irányított szakaszokra: egységvektorokra (az adott irány mértékegysége). Ezt szorozva a szorzószámokkal (koordinátákkal) kapjuk a pontot, helyesebben a pontba mutató helyvektort.
Ha nem így használod, elbeszélünk egymás mellett. Persze, a többiek is használhatnák a Te definíciódat. De ők vannak többen. Egyszerűbb lenne Neked áttérni. Egyszerű dolog: olyan, mint ha valaki nyelvet tanul. Te mondhatod, hogy németül az "itt" a "dort", de akkor senki nem fogja érteni hogy hova gondolsz, vagy mindig alkalmazni kell a német-habarnémet szótárt. (Arra ne is gondoljunk, hogy még a nyelvtani szabályok is lehetnek esetleg sajátok.)
A képleteiteket úgy is ellenőrizhetitek, ha megnézitek, hogy összes dimenzióik szorzata a természetes egységgel egyenlő. Akkor jól írtátok fel (A Minkowski tér képlete pld. kiesne egy ilyen ellenőrzésen).
Ja és arra is ügyeljetek, hogy ne legyen két természetes egységű dimenzió a szorzásnál. Hogy mindig csak az az egy legyen olyan, amelyiket éppen vizsgáljátok. Dehát akkor... Akkor mindig csak az lehet határozott, valós szám, amelyiket vizsgálunk?
Hát Heisenberg nem pont ezt mondta?
Na de akkor ő tökéletesen összhangban írt ezzel a matematikai szabállyal?
Gyorsan kell írnom erről egy axiómát: "BÁRMELY TÖBBDIMENZIÓS SOKASÁGBAN MINDIG CSAK EGY KIEMELT (vizsgált?) ÉS TERMÉSZETES EGYSÉGGEL (1) JELÖLT "VALÓS" RÉSZHALMAZ LEHET HATÁROZOTT.
Na mégeggyet: BÁRMELYIK RÉSZHALMAZ KIEMELHETŐ!
(Senki ne lombozódjon le) Muszáj ideírjam: Fentiekről mindenki kérdezze meg házi matematikusát, és fizikusát.
Nem a matematikával van a baj, hanem a helytálló matematika elökészítésével és felhasználásával. A fizikusok fejével van tehát a baj.
Azt a matematikát kell felhasználni, ami a fizikai problémának megfelet. Itt van a nagy baj. Annyit el tudok árulni, hogy egy teljesen új matematikai megfogalmazásra van szükség, ami a Minkowski tér-idöt összeköti a stabil részecskék elvileg pontosan meghatározhatatlan helyével és sebességével.
Ez lehetséges, de ezt a fizika eddig nem használta fel. A megfogalmazás egy újféle Hamilton elv amiböl egy újféle variációsszámítás következik. Erre van a fizikának szüksége, hogy a természeti jelenségeket meg tudja magyarázni, és az eddigi nagy hibákat ki tudja küszöbölni.
A dimenzió= mérték és mennyiség nélküli jelszám. Jobb híján egységgyök. De lehetne más is. Az összes dimenzió szorzata azonban a természetes számok egysége. A természetes számok egysége tartalmazza az összes valós és fiktiv, természetes és képzetes egységet, mint osztót. Ezenkívűl minden elemének minden mértékét, jelét, és értékét. És csak így kell leírni: (1)=1 Hát nem csodálatos?
sem stimmel, ami az m(g)=m(i)-t feltételezi és a G(Newton)-t mit az egyetemes gravitációs állandót kezel. Ezt a mozgásegyenletet már az
m(anyag;i) = m(anyag;g)(1-delta(anyag))
miatt ki kell javítani. Ehhez jön aztán még hozzá, hogy a mozgásegyenletet a gravitáló testeknél is a Minkowski térben kell értelmezni.
Az "akadémikus fizikának" van még egy másik nagy megoldatlan próblémája is. Az a fénykibocsátás, ami nem kvantálva tölténik, hanem ami egy folyamatos jelenség, mint egy hullámjelenség. A fénykibocsátásnál nem játszanak a korpuszkuláris fotonok semmilyen szerepet, a gerjesztett állapotokból az energia leadása folytonotosan tölténik. Csak ugyebár a fizikának meg kellett volna érteni ezt a mikroszkópikus rezonancia jelenséget. Itt is Einstein elszúrta a dolgot a foton hipotézisával. Ezt is ki kell javítani. A modern fizika alapvetöen nem értette meg az anyag-fégy kölcsönhatást sem.
Már mondtam, az egész fizikát elöröl kell újra átgondolni és helytállóan felépíteni, a gravitációstól a fénykibocsátásig. Ami a múltszázadban történt a modern fizikában. az siralomra méltó fejlödés volt. Ebböl csak egy nagy illúzió jött ki a természetröl.
Nekem van egy megfogalmazásom az Egyesített Mezöelméleten belül, ami a modern fizika fent említett nagy hibáit kiküszöböli. Az elmélet felhasználható az egységes és véges Minkowski térben, kb. 10^-20 cm-töl kb. 10 gigafényév távolságokig, és kiindul a négy stabil elemirészecske létezéséböl, amiknek kétfajta elemi töltése van. Ez egy teljesen új hozzáállás a fizikai jelenségek magyarázatához. Az elemi gravitációs töltések közvetlen következménye a súlyos és a nyugvó tehetetlen tömeg 0.786%-os különbsége a vasnál. Az elmélet összeköti tehát a mikrokozmoszt az asztófizikával egyetlen egy Hamilton elv segítségével.
Mondom, hogy ott kezdődik a baj. A matematikánál. Egyszer egy az egynél.. A ma elterjedt felfogás szerint dimenzió= mértékegység. Illetve még az sem. Nem is tudom, mi?
Akkora kavart kavartak, hogy már érthető is. Gratula grósz.
Ha c-vel t-t nem szorzod, akkor ez nem egy dimenzió rendszer!
Sőt, azzal szorozva sem az. Már próbáltam magyarázni, hogy a dimenzióknak egységgyök a jelölése. Az m-hossz csak dísz rajta, és mindenhol egyforma kellene legyen, minden tengelyen, az időn is, c-vel szorozva. De lehetne helyette t-is, akkor c-vel x;y;z-t osztod. Csak hát megszoktuk a hosszúságban való gondolkodást. Rendben, én is. De el is hagyhatnád a mértékegységet, mert akkor tisztább, matematikai a kép.
Nem válaszoltál a kérdésemre! Mert azt kérdeztem, hogy amíg nincs a laboratóriumban nyugalomban az atomóra, addíg látszólag mást mutat az óra, akár 10 évvel korábbi időt, és mihelyst nyugalomba kerül a labor atomórához képest, hogy ne mutasson mást, gyorsan előre kezd pörögni, azaz gyorsabban kell járnia, ( mert csaknem ugrik előre tíz évet ) ,hogy behozza a késést, mondjuk ezt a tíz évet egy laboratóriumi másodperc alatt. Mert így teljesül az állításod. Ez nem képtelen állítás? Vagy hogyan megy végbe szerinted az egyidejűségre való visszaállási folyamat?
Egyenletes vonalú egyenletes mozgásra felírt x=v*t képlet nem használható, mert sem a hely, sem az idő nem határozott. Ezt mondtad az elekrtonra, meg a bolygókra is.
A Minkowski térhez képest mozgó inerciarendszert nem szabad használni, mert nincs. Gyorsuló koordinátarendszert méginkább nem lehet használni. Ezekt írtad.
Ehhez képest a mérésedet egy egyenletesen gyorsuló rendszerben értékelted ki, melynek úttörvényét is megadtad, noha már a v=x*t sem igaz.
Azt mondtad, előbb a méréseket a Minkowski térbe át kell transzformálni, hogy a c-hez képesti sebességeket megkaphassuk. Ennek nyoma sincs a kiértékelési módszeredben. Sőt mi több, a Minkowski térhez képesti eltéréseket nem számoltad, mint írod. Nem vetted figyelembe a 600 km/s-os relatív mozgást sem, amit az elméleted megkövetel.
4,72 s alatt történt az esés, ezt mérted 0,01 s pontossággal, valamilyen digitális órával. Ez 0,01/4,72=0,0021 = 0,2% relatív pontosság.
Az esés az s=a/2*t2 alapján kb. 110 cm (+ a kezdősebesség). Ezt mérted 0,1 cm pontossággal, ez kb. 0,1% relatív pontosság. A belőlük számolt mennyiségek bizonytalansága persze ezek összegéből adódik.
Hogyan értsem tehát, hogy ez a mérés megdönti a specrelt, de még a Galilei mechanikát is?
Kedvedért képzeljünk el olyan világot, ami egyetlen egyenesből áll. Ezen felveszem az x tengelyt. Legyenek ezen mozgó pontok, tehát legyen idő is. Egy pontot két koordinátával adunk meg, x, t. Mozgását az x(t) függvénnyel. Képzeletben ábrázolhatjuk ezt az x-t síkon, de csak képzelezben, mert nincs hova rajzolni a t tengelyt. Ebben a világban egy point elmozdulását a dt=t2-t1 idő alatt a dx=x2-x1 adja meg. Sebessége v=dx/dt.
Ezt a világot le lehet írni a z komplex számsíkkal, pl. a következőképpen:
z=x+i*t, egy komplex szám. (Ha akarod: 1*x+i*t, valós és képzetes egységekkel, ha akarod: egységgyökökkel (igaz, nem az összessel, mert pl. a -i is egységgyök, ugyanannak a gyöke, mint aminek az i, továbbá a -1 is egységgyök, ugyanannak a gyöke, mint aminek az 1).)
A pont helye: x=Re(z) a t=Im(z) időben.
Elmozdulása az Im(dz)=dt idő alatt Re(dz)=dx,
sebessége: v=Re(dz)/Im(dz), ami valós szám.
Ez azt jelenti, hogy a pont mozgását egy z(t)=x(t)+i*t görbe reprezentálja, a t paraméterrel. Ezt a görbét ábrázolni persze nem tudjuk, mert csak egy x tengelyünk van. De matematika modellnek megteszi.
Ebben a modellben pl. a dz/dt nem a pont sebessége, mert dz/dt=dx/dt+i=v+i. A sebesség tehát inkább pl. Re(dz/dt).
A két pont közötti ds1=gyök(dz*konj(dz)) persze hasonlóan nem a két pont távolsága. De pl. a ds2=gyök(dz2) alkalmas lehet valamire. Ha ugyanis a jelenségeket egy az egyenes mentén mozgó x' rendszerből írjuk le, akkor z'=x'+it' esetén két pont között dz2=dz'2 ugyan nem igaz, de a ds2=Re(dz2)=Re(dz'2) már igen.
És így tovább, fel lehet építeni a matematikai ill. fizikai modellt (hol van még a mozgástörvény?). Más kérdés, hogy érdemes e veszkődni a komplex számokkal. Pl. hogy ki lehet-e terjeszteni több-dimenzióra, mikor pl. 3D-s komlex számok nincsenek.
Kérdezem tehát:
Milyen határozatlanságot látsz itt a komplex számok bevonása miatt, hacsak azt nem, hogy ha nem mondjuk meg, hogy mikor keressük a pont helyét akkor persze nem tudjuk, hol van. De ez nem attól van, hogy komplex számokat vontunk be.
Az UFF ezreléknyi nagyságú sértését a fizika mindenhol mérte, az izotópok tömeghiányánál, a big G(Newton) méréseknél, a 3. Kepler törvény R^3/T^2 kifejezésével, én meg a szabadesésnél is kimutattam. De az "akadémikus fizika" nem akarta az ezreléknyi eltéréseket észrevenni. Azt nem akarta regisztrálni, hogy
m(anyag;i) = m(anyag;g) (1 -delta(anyag)) és a delta =0.786% is lehet.
Mindig hitt az Eötvös-féle mérésekben, de nem figyelt fel arra, hogy ezeknél a méréseknél a jelenlevö e.m.-zavarás az m(g)=m(i)-et megcélzó következtetéseket tönkre teszi.
Mivel az UFF volt az einsteini áltrel alapja, ez az elmélet sem érvényes. Nem a tér görbölése a gravitációs alapja, hanem az elemi gravitációs töltések okozzák a gravitációt a Minkowski térben. A tér nem meggörbölt, az nem is tágúl, az marad mindig a Minkowski tér, ahol a háttér sugárzás izotrópnak tünik.
Az elektrodinamikát és a gravitodinamikát ebben a Minkowski tér-idöben kell leírni. A mozgásegyenletek is ebben a téren kell felállítani, a gravitáló testekre is.
A videókamera a gyorsuló alumíniumból álló ejtökapszulához volt rögzítve, 25 kép/s vette fel a mozgást. A filmen 118 kép volt a kb. 4.72 s ejtés alatt. A próbatestek szabadon voltak elhelyezve egy alapra. Az alaptól (s=0, t=0) történö eltávolodást mértem a mozgás egyenlet
s =v0 t + a/2 t^2
szerint. A filmkockákról kb. 1 mm-es pontossággal lehetett leolvasni az s utat és a digitális órát is, ami a század másodperceket mutatott. Az idö bizonytalansága 0.01 s és az út leolvasási bizonytalansága 0.1 cm volt. Az UFF sértésre hi-négyzetes fittel a következö eredményt kaptunk ki a v0-ra és az a-ra:
A delta(a) az aluminiumhoz mért relatív gyorsulást és az a0 az ejtökapszula gyorsulását adja meg. A mérésem eredménye szerint a Li, C és Pb próbatestek lassabban estek mint az Al és az UFF sértés kimutatása kb. 0.04 % volt a Li-nál. Ezen kivül a relativ gyorsulások függöttek az összetételetöl. Galilei feltevése, hogy a szabadesés nem függ az anyag összetételétöl, tehát nem érvenyes.
A kezdösebesség v0 az ejtökaszula kioldásától ered, és utána a testek lebegtek.
Az s és t észlelt bizonytalansága (0.1 cm és 0.01 s) jóval nagyobb volt, mint a Minkowski tér-idöben kiszámítható a gyorsuló koordinátarendszerböl eredö út és idö kölönbségek. Ezért ezekkel nem számoltam. Még a Föld 600 km/s nagy sebessége, tehát a próbatestek és az Al-ejtökapszula közös és jóval nagyobb sebessége, mint ami a Föld vonzóerejéböl adódó gyorsulásból ered, sem volt mérvadó a gyosulás különbségek kb. 10^-5-ös pontosságnál.
Meg sem próbáljátok érteni, mi a határozottság, és a határozatlanság, és hogy meliknek mi a szerepe a valóságban, hogyan jelentkeznek? Ne is vegyetek 5-ös lottót! Esetleg hatosat, azt igen.
(Izé, most megszólhat a Szerencsejátékigazgatóság. Ugyan nem matematikai intézmény, de mégis, befolyásos...!) Visszavonom a tanaim: vehettek 5-ös lottót is!
egy mutáns Valamely komplex változóban két alvállalkozó (szakmai megszokás)-két alváltozó van, egyik a valós, a másik a képzetes együttható. Ezért ha valamely képletedben komplex szám változó lehet, akkor ez a fajta határozatlanság előjön. Egészen eddig, meg a "Számoljunk egymással" topikban régóta azt magyarázom, hogy ez helytelen, indokolatlan elhanyagolás. Célja Önző, hogy a világban minden határozottnak tűnjön. Módszere, a határozatlan dolgok indokolatlan elhagyása, mint a Minkowski térben, amely kétdimenziós emiatt, nem pedig négy, sőt még annyi sem. Egyszerre egy csomó mindent elhanyagoltok, egy szemléletért. És ezt senki nem merheti megmondani. Pontosabban csak egy senki mondhatja meg.
Például arra, hogy több ismeretlen van, mint a képletek száma.
Nincs több ismeretlen, csak nem mondod meg, hogy a képletben szereplő betüknek mi a jelentése, és hogy azok közötti milyen összefüggést ír fel a képlet. Erre már utalt Nevem Teve, Privatti is, és jómagam is. Ezért jön ki hol ez, hol az. Négyjegyű, de akárhányjegyű táblázatokból előrángatott képletekből bármi kijöhet, ha nem mondjuk meg, mit jelentenek a benne szereplő tagok.
Ha veszed azt a korábban már leírt példámat, amikor két biliárdgolyó pattogott a biliárdasztal két párhuzamos széle között, egyik merőlegesen, másik ferdén, álló rendszerből azonos periódussal (mellyhez -Geg- fűzött igen fontos megjegyzést), akkor láthatod, hogy egy bizonyos mozgó rendszerből az egyik periódusideje csökkent, a másiké nőtt az álló rendszerbeli értékéhez képest. Nem lehet tehát egy-egy valaki által valamely konkrét esetre felírt képletből általános érvényű axiómákat levezetni, és ezek valóságtartalmát számonkérni azokra az esetekre, amikre nem vonatkozik a felhasznált képlet.
