Egy ilyen élménybeszámoló biztosan érdekes lenne. Amúgy - ahogy én látom - az ifjúság nagyon élvezi a tábort. Olyan helyekre is bekukkanthatnak, ahová egyébként nemigen van lehetőség (persze azért nem az oroszlán szájüregébe, és más veszélyes helyekre :-) ), és úgy látom, nagyon tetszik nekik.
Egyébként az Állatkert honlapján (www.zoobudapest.com) fennt van a tábor programja is, szép kékes színű táblázatba foglalva.
Bocs, még nem olvastam végig a topicot.
A nagylányom 2 hét múlva megy egy hétre az Állatkertbe zootáborba.
Ha érdekel Titeket szívesen beszámolok róla majd, én is nagyon kíváncsi vagyok, ez lesz az első alkalom.
De ha valakinek már van tapasztalata a csemetéjével, örülnék "előrejelzésnek" is.
Egy darabig még talán birom, addig meglátogatok náéhány topikot. És megetetem a patkányaimat (meg egy kicsit kézbe veszem őket, hadd szokják). Imádják a földimogyorót, ahogyan én is.
Sziasztok, itt is megjelentem!
Először is hirvikánek gratulálnék, mert igazán remekbe szabott beszámolót alkotott, és szerintem igencsak felkeltette mindazok érdeklődését, akik legutóbb - sajna - kimaradtak a sétából.
hirvike és kabirbedi utóbbi hozzászólásai nagyon jólestek, komolyan, egészen el is rézékenyültem... ;-)
CICA!
Remélem legközelebb Te is velünk leszel, bizonyosan érdekes lenne a véleményeket ütköztetni. Ugyanakkor természetesen reagálni fogok az eddigi hozzászólásaidra, Vegetable barátunkkal való társalgásotokra is, ámde - be kell vllanom, hogy még csak futólag, és nem kellően olvastam át, de igyekszem mihamarabb erre is időt szorítani. Viszont felfedeztem kotoc igen lényeglátó hozzászólását.
Egyébiránt kiváncsi lennék, hogy miként áll Zőccség a tanulmányaival...
de kár, hogy én lemaradtam... :((((( köszi az élménybeszámolót! :)))))))
Vegetablenek nagy kalappal holnapra, én meg már túlvagyok a szigorlaton... (na milyen témát kaptam a szóbelin? :DDDD környezet- és állatvédelmet! :DDDD)
Ezt meg hirvikének kárpótlásul, hogy lemaradt a pálmaházról :))):
1
Egészen különleges élmény volt az Állatkerti séta, engem teljesen elvarázsoltak hangaroa történetei, és főleg az, hogy ezeket az egyébként komoly, igényes, és tökéletesen szakszerű magyarázatokat mennyire kedvesen, humorosan, szerényen, és laikusok számára is érthető egyszerűséggel adta elő.
Köszönet a szervezésért, és a túravezetésért!!
Kicsit szeles, de azért jórészt napossütéses nap virradt ránk, és ennek megfelelően fél 11-re össze is gyűlt az Állatkertlátogatok kis csapata, mely a következőkből állt: CsFecó, kotoc, hirvike, r_bendegúz, Applebaum + párja (bocsi, nem emlékszem a nevére), kabirbedi + Lóci és természetesen vezetőnk, hangaroa.
A bezsilipelés után Applebaum és r_bendegúz kellemes meglepetésben részesítette a csapatot különböző ízesítésű müzliszeletek formájában. hangaroa még egy helyes egérkével is gazdagabb lett. kabirbedi és Lóci pedig állatkás csiptetőket kaptak, ami némi ijedelem forrása lett egy kicsit később.
Megcsodáltuk a bejáratnál álldogáló jelmezeseket, és elindultunk a emberszabásúak háza felé. (Itt Lóci felkiáltott, hogy "hol a majom?", mire kabir a megnyugtatta, hogy "mindjárt odaérünk"... Majd kiderült, hogy itt most a rózsaszínű majom csiptetőről van szó. A szökevényre végül Lóci pulcsijában akadtunk rá.)
A külső kifutóban az orangutánok éppen divatbemutatót tartottak, szőrük mélyvörös árnyalatát jól hangsúlyozta a farmerdarabok kék színe.
A házba belépve megismerkedhettünk a csimpánzokkal, és a gorillákkal (ahol épp egy bébi is van), valamint a taoista bölcs pózában üldögélő orángutánnal. Jót derültünk, amikor hangaroa elmesélte, hogy a majmok előszeretettel pitiszkálják a mászóalkalmatosság csavarjait, és meglepően eredményesek e tevékenység során. Az is kiderült, hogy vérkép javító céllal vörösbort is kapnak a főemlősök, de leginkább teába keverve - nehogy megcsappanjon a vérképző hatás, mire eljut hozzájuk :-)
Ezután az szélesszájú orrszarvú pár megtekintése következett. Szó esett arról, hogy mivel a pár egymás mellett nőtt fel, csekély szexuális érdeklődés jellemző rájuk, amit az állatkerti szakemberek majd egy kis idegen hímtől származó ürülék becsempészésével próbálnak orvosolni. (Hogy a vámosok mit szólnak a csomaghoz, az már más téma :-)Visszafelé kanyarodva egyébként volt lehetőségünk megsimizni az egyik vastagbőrűt, és azt is megfigyelhettük, hogy a szarva tulajdonképpen összeszarusodott szőrszálakból áll.
A zsiráfoknál megtudtuk, hogy nem is olyan egyszerű mérőrudat festeni, ha a delikvens 4,5 m-re is megnőhet.
A ZOO-csemegével r_bendegúz hirtelen belopta magát az antilopok szívébe, akik aztán bánatos szemekkel nézték, amikor befejezte az etetést. A kis zebra osztatlan sikert aratott, csak megsimogatni nem engedte magát. :-(
Az elefántoknál megismerkedhettünk a "lányokkal", akik éppen nassoltak (valószínüleg nem egészen legálisan, ugyanis félig eltűntek egy ajtó mögött, ahol az ápolók a maradék takarmányt szokták lerakni :-) A bőrápolás volt a következő program (ld. homokdobálás a hátra), majd a hátravonultak a kifutó másik részébe.
A vizilovak medencéjében éppen cserélték a vizet, így teljes szépségükben csodáhattuk meg őket a parton.
A tevéknél volt szerencsénk megismerkedni Jázminnal, a fehér tevecsikóval, aki úgy nő, mintha húznák.
A flamingókon látszott, hogy jól érzik magukat, bár azt nem lehet tudni, hogy ebben mekkora szerepe van a tükröknek, amitől "többnek érzik magukat". Felvetődött néhány diétás ötlet a rózsaszín árnyalatuk erősítésére (pl. pirospaprika), amiket hangaroa némi kétkedéssel fogadott.
A kenguruknál kicsit nem láttunk, mert jól elbújt! Viszont ismét megegyeztünk abban, hogy ráós lehet egy kengurubébi élete.
A rénszarvasoknál első körben nem volt szerencsénk, mert Jelena kivételével az akolban pihiztek, de a második látogatáskor már mind a hatan kint voltak. Aki fiam agancsa általános tetszést aratott, de persze a pálmát az 1 hónapos Dani (hivatalosan Darga) fiam (unokám, vagy hogy van ez?!) vitte el.
A tigris épp sziesztázott, így nem sokat láttunk belőle. Az új kifutóról még semmi hír, a piszkos anyagiak miatt. Remélhetőleg sok látogatónak megesik rajta a szíve, hogy - a felhívás szerint - ne kelljen egyedül leélnie az életét.
A jaguarundik szintén elbújtak, de később láttuk őket napozni is.
A medvék kapcsán megbeszéltük, hogy megfelelő módszerrel milyen jól lehet idomítani a látogatókat: egy kis mutatvány, és már jön is a kaja. :-)
A kis pandák nagyon jó fejek voltak, mert megmutatták a vörös képüket. Ennek különösen r_bendegúz örült, aki még sosem látta őket.
Sajnos lelkes vezetőnk nem ért rá egész nap, így a fókáknál érzékeny búcsút vettünk tőle. (Figyelem! Legközelebb ott találkozunk! :-)
Applebaum és párja elbúcsúztak, és még elszaladtak a Dél-Amerika házhoz. A csapat vezetését bennfentesként r_bendegúz vette át, és végigjártuk a Kert további létesítményeit.
Nagyon tetszettek a makik, akik egy halomban szieztáztak, és csak a csíkos farkok száma alapján lehetett sejteni, hogy hányan vannak.
A prérikutyák nagyon élvezték a napsütést, még farkcsóválást is produkáltak a tiszteletünkre. (Applebaum: véleményem szerint tényleg ürgéket láttatok, nem pedig "fószer-mutációt" :-)
Volt szerencsénk bejutni a Dél-Amerika kifutóba, ahol mókusmajmok és az ormányos medvék laknak. Élmény volt "testközelben" látni őket.
Még beugrottunk a Bambi-házba, ahol én Danit fogadtam örökbe, r_bendegúz pedig rágcsálószeretetéhez híven egy (nőstény) ecsetfarkú patkánykengurut. Ráadásul abban a megtiszteltetésben részesülhetett, hogy a nevet is ő adhatta neki, ami hirtelen felindulásból "index" lett. Az Éjszakai Élet házában meg is néztük a kislányt, nagyon helyesnek bizonyult.
A Természet Ékszerei házban ismét megcsodálhattam a metálfényű nyílméreg békákat. Itt engem mindig lenyűgöznek az életterek, amiket kialakítottak. Külön jó, hogy keresgélni kell az állatkákat a lombok között.
Töredelmesen bevallom, hogy a Pálmaház kimaradt, de 4 óra körül már egy kicsit elfáradtunk. Legközelebb azt is be lehet iktatni.
Na, így hirtelen ennyi! Köszönet hangaroanak a szakszerű vezetésért és a sztorikért!
na és erre itt töltjük az időnket... én mindig tudtam, hogy ez veszélyes. Tutira ezzel is az állatoknak ártunk ;))) az én macskám pl. folyamatosan reklamál, hogy nem vele foglalkozom, és ugye az állat elhanyagolása hosszútávon akár állatkínzásnak is minősülhet ;))))
Na komolyra fordítva a szót: az állatkertekre sajnos szerintem is szükség van, és nem is a jogosságukat kérdőjelezem meg. A gondom megint az emberi túlkapással van; szerintem talán túl sok az állatkert, túl sok benne az olyan állat, aminek nem ott lenne a helye, és túl rosszak a körülmények. Ha meg lehetne találni valami olyan egyensúlyt, ami az állatoknak is jó és az emberi kiváncsiságot is kielégíti, akkor én lennék a legboldogabb. Komolyan azt hiszem egyébként, hogy a bp-i állatkert nagyon jó irányba halad, tényleg sokat fejlődött, nagyon jó ötleteket láttam benne, baromira tetszett, hogy pl. a HuMuszék helyt kaptak, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a környezetvédelmet így összekössék az állatvédelemmel... de akkor is összeszorult a szívem és többször sírva fakadtam, amikor megláttam egy-egy állatot, pedig talán nem is olyan rossz neki, mint ahogy én azt első látásra láttam...de nem tehetek róla. :(((Volt pár állat, akiket nagyon sokáig néztem, és nagyon elszorult a szívem, hogy mennyire szomorúnak, letargikusnak tűntek... :(
De ez nálam valszeg kóros;most van nálunk nyárra vigyázni egy kis papagáj egy icipici ketrecben, a párja is meghalt pár hónapja, egész nap csak gubbaszt és naponta kb 10szer elbőgöm magam, amikor leülök vele beszélgetni és hibáztatom magam, hogy pont a mi családunkban fordul elő egy ilyen, hogy megvesznek egy ilyen kis szerencsétlent, amikor egész évben úgyis utazgatnak külföldre, ideoda, és csak rángatják szegényt egyik helyről a másikra. :(((
Még a kalitkából sem jön ki, hiába hagyom neki nyitva, csak gubbaszt egész nap, pislog a kis szemével, nézi magát a tükörben és odabújik a műanyag madár mellé, amit akkor raktak be neki, amikor a párja meghalt. Hát milyen élet ez egy állatnak? :,((((
akkor te falrafutózőccség vagyol :)))))
Na mindegy, nem akartam én itt vitát szítani, bár vitázni jó; csak a kérdéseimre szeretnék választ kapni, de eddig még egyikre sem kaptam semmi érdemit...ettől függetlenül remekül elfilozofálgatunk T. Sértődékenységeddel, ami meg az én szigorlatom minőségbeli romlásához fog egyenesen vezetni, és ez így nekem nem kifizetődő, mert nem emlégszem meg vele, hogy csak görbüljön. Úgyhogy majd holnap folyt. :))))
Megvan. A ketrecet is lefotóztam, de most azt nem találom... :( Így akár az én macsekom is lehetne a kertben. :)))) Egyébként vannak még ilyen idétlen kérdéseim, amivel az őrületbe tudom keregetni az állatkert személyzetét. :))))))
Nos szerintem én nem beszéltem veled gúnyosan. És szerintem nem ezt, nem igy mondtam... Már máshol is észrevettem, hogy enyhén elvakult vagy állatilag, ami persze nem nagy baj, amig nem az embereket bántod a szegény állat miatt, ami nem tehet arról szegényke, hogy nem engedik pölö a fővárosi metróban vadászni, pedig szegény farkasfalka millen jól érezné magát ott, és szegény állatok hogy örülnének ha klassz kis husikát kapnának amikre ők vadászhatnának a régi vadászterületükön! (tehát mondjuk a barna medve mondjuk Kecskemét belvárosában... a farkasfalka mondjuk Debrecenben...) Szegények... Engem idealistának neveztél, aki isteniti az állatkerteket, holott ez nem igaz, elég, ha nem az előitéleteiden át olvasod, amit irok. Viszont az irásod alapján én ez esetben inkább fanatikusnak hivnálak... És bármilyen toleráns tipus vagyok, az ok nélkül gunyosan rám támadó fanatikusokat nem birom, és tökmindegy miben fanatizáltak!
Azért ez nagyonnagyon idealizált kép... szegény állatkert csak megőrzi a kihaló fajokat (kecske, tehén, csótány, póniló, teve, stb.), szegény állatkert nem tehet róla, hogy csak úgy szaporodnak nála az állatok, amiket semmiféleképpen nem lehet normális körülmények közé helyezni a ketrecekből, mert szegények elpusztulnak, szegény állatkert soha nem tesz semmit azért, hogy egy-egy közönségcsalogató példányt megszerezzen, csak jószándékból befogadja azokat, és szegény állatkert lenne a legboldogabb, ha az összes, benne fogságban élő (természetes körülmények között persze előforduló)állat utódok nélkül pusztulna el, hiszen akkor nem kéne ennyire fáradoznia, hogy gondját viselje a nélküle biztosan elpusztuló állatoknak, melyeket nem engedhetnek ki természetes élőhelyükre, hiszen összes felmenőjük ketrecben született és nem tanulták meg, hogy kell füvet legelni a rácsokon kívül... szegény állatkert lenne a legboldogabb, ha csak magának tenyésztgethetné azt a 10 kihaló állatfajt, amire oly szépen megkérik a pl. afrikai nemzeti parkok, amik csak úgy tukmálják szegény állatkertre a kihaló fajokat, hátha megmenthetők... szegény állatkert ellenne igazából a pár kihaló állatfaj szaporítgatásával és isten őrizzen, hogy látogatók zaklassák őket; még jó, hogy nem foglalnak annyi felesleges helyet a népszerű, ámde közönséges állatok (kecske, ló, marha, teve, stb...), hiszen így hússzor akkora helye van a kihalófélben lévő pár fajnak, mert ugye elsődleges céljuk az ő megmentésük... =:)))))))
más:
majd a szakikhoz; normális dolog, hogy a kacsák közé valaki kiereszt egy macskát, esetleg direkte így szabályozzátok a szaporulatot, vagy így tanul a macsek vadászni? :)
pici ketrec odavisz a tóhoz, letesz, kinyit, macsek ki, be a szárnyasok közé. :) egyébként nem tom, hogy házimacsek volt-e, de valahol van róla fotóm, ahogy ücsörög; nagyon széépcica. :)
Hmm... Az istenités bármivel kapcsolatban nagyon messze áll a jellememtől...
Ellenben nem értem, milyen természetes környezetből kiszakított állatokról beszélsz? Az állatkerti állatok természetes környezete legtöbbször már sok-sok generációra visszamenőleg az állatkert... Kivétel ez alol: csempészektől vámosok által elkobzott állatok, amelyeket ha lehetséges visszajuttatnak elfogatásuk helyére, állatkerti tenyészprogramok számára elfogott állatok, amelyeket az anyaország sokszor azért ad át (nem tulajdonjogilag, csak helyileg) más országnak, mert veszélyeztetve vannak az adott területen, és helyben nem tudnak tenyészprogramot kidolgozni, vagy a helyi tenyészprogram egy helyre zsufolása is veszélyeztetné a nagyon lecsökkent populációt, ezért szétszorják a tenyésztést. Sok fajt mentett már ez meg a kipusztulástól...
A generációk óta állatkertlakó állatok elpusztulnának, és gyakorlatilag képtelenség visszaszoktatni őket, ha van is hova... Tulajdonképpen bizonyos fokig háziasitott vadállatok már...
Egyébként nem sokkal a befogás után is, ha jó körülmények közt tartod és eteted, az állat gyakorlatilag kikéri magának, ha vissza akarod tenni a természetbe, ahol ellenségei, betegségek és kajafogás várja :o)
Legalábbis az én információim szerint, hangaroa majd megerősit vagy megcáfol, ha rosszul tudnám, nem vagyok állatkerti szakember :o)
én kitartok amellett, hogy sokezer állatot átrángatni a világ másik végéből, kiszakítani a természetes körülményei közül, jól bezárni, vagy jól elaltatni, ha épp kiderül, hogy nincs neki hely...hát az én gyerekemmel ne ilyen áron kelljen már megszerettetni az állatokat. :(
még jó, hogy az állatkertnek nem ez a fő funkciója... én azért csak egyetlen egyszer, de megpróbálnám a helyetekben az állatok szempontjából nézni a dolgokat....
Ha a szülők hülyék, a pedagógusok nem pedagógusok, abból nekem még nem következik értelemszerűen, hogy akkor gyűjtsünk be és zsúfoljunk össze párezer állatot, hadd lássa a gyerek. Talán inkább az általános szemléletet kellene megváltoztatni, nevelési programokat kitalálni, stb. Persze az nagyobb meló, mindneki pesszimista és állatokat tartani mégiscsak könnyebb, jól támogatja az állam, jó nagy múltja van, úgyis ott a hely, minek törnénk magunkat holmi felvilágosító programokkal, ki akar gyerekeket cipelni a hegy tetejére az erdőbe, amikor nem is biztos, hogy látja majd az őzikét; rakjuk neki tálcán oda a rács mögé, higgye csak azt, hogy ez a természetes... Mert én nem egy gyerekkel találkoztam már, aki szerint az oroszlán őshazája az állatkert és az oroszlán természetes eledele a marhacomb, amit az ember ad neki... persze most mind a ketten szélsőségeket írunk, szerintem te se isteníted az állatkertet és én sem helytelenítem 100%-ban, de ez a helyzet sem normális; szerintem ebben mindenki egyetért. :(
Nevelési téma lezárva a utsó szó jogán ;))))
Éppen ezért kerülöm el a teve közelről történő megtekintését :o) Az iskola nevelje a gyereket problémakör azért gázos, mert per pill a tanárokat nem ezért fizetik... És ezért jó 5let szerintem egy pedagógustól, ha mondjuk elviszi oda a gyerekeket... Manapság aki tanári pályán mozog, az ennyi pénzért vagy fanatikus pedagógus, aki minden módszert (az állatkertet is) kipróbál, hogy a gyerekekkel megszerettesse az állatokat, a természetet, vagy szereti a pályát (bár nem fanatikusan), és szerencsére nem az ő fizetéséből élnek, az csak a zsebpénz, vagy a többség sajnos nem nevel, nem visz állatkertbe, nem pedagógus, csak tanit, mert ugyan ehhez se ért, de itt legalább elvan... Lehetnek ugyan más elvárásaid, de sajnos ez a magyar helyzet. Aki valódi pedagógus, az hidd el, nem csak az állatkertben neveli a gyerekeket. Ellenben remek hely arra, hogy kézzelfoghatóbb legyen nekik mindaz, amiről beszélt. Egyébként amit mondtál, ahhoz nem az iskola nevelése kell, hanem épagyu szülő. Ugyanis az ilyen gyerekkel nem sokat lehet kezdeni, hiszen a tanár csak beszélhet, amire az illen tipusu gyerek csak köp (bár nem teve :o), ugyanis a szülőnek feljelenteni van esze, csak gyereket nevelni nincs...
Pontosan erről van szó, de szerintem ezeket az állatkertben sem fogja megtanulni... Ez az iskola feladata lenne, mert ugye a család az mindenkinél olyan, amilyen... Persze, hogy jó, ha egy gyerek látja az élő állatot, de ha eddig macskákkal (szintén élő állat) focizott a lakótelepen, kóbor kutyákat (szintén élő állat) aggattak a fára a haverokkal, állatkert ide, vagy oda, nem fogja az megakadályozni benne, hogy újra megtegye. Erre a családnak és a közvetlen környezetének, meg az iskolának kell odafigyelnie, mert különben leköpheti a teve akárhányszor, attól még nem lesz sem állatvédő, sem természetvédő... sajnos...pedig a tevenyál határozottan nevelő célzatú :DDDDD
Azt valóban nem fogja megtanulni (mármint szemétet nem eldobni), de talán nem csuzlizza le a környék madarait, és az is valami... Nevezd mondjuk a kis lépések politikájának :o) Sok gyerek nem néz természetfilmet, mert anyuéknak 1000L megy a szappanszar, amit ő iss néz, ha pedig nyafizik, akkor jön a kártonnetvörk, vagy a nikkelodeon, és (bár én imádtam gyerekként) max azt látja, ahogy Csőrike és a Maccs, Gyalogkakukk és a Prérifarkas, Tom és Jerry püfölik egymást... (ez egy egészségesen nevelt gyereknek mulatságos, de tudja, hogy nem igaz, ellenben egy tévéáltal nevelt gyerek nem tudja!) Na most ez a jobb, mert egyszer a nikkelizére kapcsoltam, és valami kétlábon járó idióta tehenet láttam valami hülye csirkeutánzattal... Gondolod, aki ezen, szappanoperán és akciófilmen nő fel, abba is beleivódik a természetszeretet? Szerintem ezeknek a gyerekeknek meg kell mutatni, milyenek az élő állatok, milyen őket látni, tapintani, hogy nem szabad bántani őket, mert élőlények (alapból olyik fel se fogja!), és ha szép lassan megszeretik az állatokat, akkor kezdheted a közvetlen környezet védelmét tanitani nekik... Gondolj bele, csak azt látja, hogy a szülei bármit bárhol eldobnak, hogyha dezodor, akkor gázos, a palack, akkor eldobható... Alapból honnan tudná, hogy mire való az utcai szeméttároló, hogy a gáztól gallyra megy az ózonréteg (bár már olyat nemigen használnak, de akkor se célszerü), és a műanyagpalack az életben nem bomlik le a fűben? Nem ezzel a tudással születik senki...
Ebbe sok igazság van, de én pl. anno természetfilmeken nőttem fel... csibék nélkül, tevék nélkül és engem gyerekként ugyanúgy lenyűgözött egy film, mint egy élő állat. Mert a filmen mindent láttam, azt is, amit azon a szerencsétlen bezárt állaton sosam fogok: azt láttam, hogy az állat szabad, fut, repül, szaporodik, táplálkozik, meghal... Ezek közül igen keveset láthatok az állatkertben...
Ráadásul abból azt is megtanultam, hogy az állatoknak nem jó bezárva, hogy védeni kell őket és hogy nem kirakatbábuk, akiket kedvem szerint ráncigálhatok, tömhetek cukorkával, amikor a gondozók nem figyelnek oda...
Szóval így is nézhetjük a dolgot... na meg persze az állatok szempontjából is.
És persze, ha a gyereket az iskolában, családban, stb. nem nevelik úgy, akkor vihetem én állatkertbe kecskeszakállat cibálni... nem attól fogja megtanulni, hogy ne dobálja el a szemetet az erdőben...:))))
Hali!
Tudod, ha egy gyerek még azt se tudja, hogy néz ki egy csirke tollasan, akkor nem fogja később támogatni (most nem csak pénzről beszélek) azokat a kezdeményezéseket, amikkel állatokat mentenek meg a pusztulástól... Akinek az elefánt a nagypapi sakkészlete, és nem az a nagy szürke békés jószág, akinek a medve egy cukorfajta, a majom pedig horoszkópjegy, abból nem lesz természetvédő... És senki se ugy indul, hogy alapból tudja mit kell tennie. Van amelyik gyerek kiskorától ebben van nevelve, van, aki talán akkor látott életében elöször élő tevét, mikor kint jártál. De az biztos, hogy a gyerekekkel elöször azt kell megszerettetni, hogy állatok közelében legyen, utána jöhet az, hogy mit tehet... Ha tilalomfákkal tüzöd körbe alapból, mikor elöször állatközelben jár, akkor nem lesz természetvédő belőle soha az életben...
Szija! :)
az írással nekem is mindig bajom van, mert könnyen félreérthető, de szerintem vagyunk már annyira tapasztaltak a netes társadalom e rétegeiben, hogy ne sértődjünk meg minden mondatért, meg ne tulajdonítsunk neki olyan élt, amit a másik nem szánt neki. :)))
Én igazából már régóta betettem a kedvencek közé ezt a topikot, csak gondoltam, hogy nem pofizok bele, amíg végig nem olvastam az egészet, és vizsgaidőszak utánra akartam halasztani, de aztán közbejött egy váratlan szabadnap, amikor kimentünk végre... pedig nagyon-nagyon nehezen szántam rá magam, mert alapvetően én sem szeretem az ilyen "konzerv-természetet", és állandó dilemmám, hogy most akkor támogassam az állatkertet, avagy ne támogassam. (egy álletvédő internetes magazint vezetek, szóval szívás...) Mert ugye egyrészt mint intézmény, nem helyeslem, másrészt viszont, ha nem kapnak elég pénzt, akkor azzal csak az állatok szívnak szerencsétlenek, akik amúgy sincsenek haj de jó körülmények között... Ha viszont soksok pénzt adok, félő, hogy csak még több állat fog odakerülni, még több állatkert lesz, stb, stb...szóval ördögi kör és évek óta nem tudok dűlőre jutni vele.
Tény, hogy nagyon sok minden változott jó irányba. Sőt. Ahogy láttam, csak jó irányba változtak a dolgok. Aranyosak ezek a Natural History Museumból lopott ötletek, tablicák, élet-halál há ,meg ilyenek;ezek nagyon jópofák és szórakoztatják a gyerekeket (akiktől el kell mondanom, kb fél óra alatt a hajamat téptem...hétköznap, millió üvöltő kisiskolás csoport, pedig én gyerekbarát vagyok, meg türelmes és toleráns, de amikor úgy 20adszorra löktek fel teljes erőből indián csatakiáltásokat üvöltve, a szerencsétlen majmok meg felmenekültek a fára, na az már kicsit sok volt..komolyan nem tudom, jót tesz-e ez az állatoknak, még ha a kert belőlük él is...)
A másik, amin kiakadtam, hogy olyan támogatóktól fogad el az állatkert pénzt, akiket én egy jól irányzott rugással elküldenék melegebb éghajlatra, de valszeg az én erkölcsi normáim túl szigorúak ehhez... a barátom is azt mondta, hogy igaza van az állatkertnek, szedje csak ki ezeknek a gyilkosoknak a zsebéből az összes pénzt, amit csaklehet; ha már azok évente többszázezer állatot kínoznak, meg ölnek meg, akkor húzzuk csakle róluk az utolsó bőrt is... még az is lehet, hogy igaza van, de nekem azért felment a vérnyomásom picit néhjány támogató-tábla láttán...:(((
Na a többit legközelebb. :))))
ui:a fehérfejű rétisas vajon tud egyetlen szárnycsapást is tenni felfelé, vagy arra is kevés a hely neki? =:) én úgy saccoltam, hogy max egyet tud...:(
