FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Kedves beny,
semmiképp sem megijeszteni akartalak. Azért írtam, hogy nálam is hasonlóképp
kezdődött, mert én akkor nem is sejtettem hogy ezzel foglalkozni kell. Te már
tudod, hogy igen és ez inkább előremutató jel.
Az önmagammal való "hadi lábon állás" most is tart.
A legrosszabbhoz képest (anorexia) már sokat javult, sőt az elmúlt fél évben jött még rám 4 kg, amit ugyan "viselek", (tudom hogy akár jöhetne még és akkor sem lennék túlsúlyos), de amit a tükörben látok az továbbra sem elfogadható.
Kedves kis kőevő,
szerintem is egyértelműen a látásmóddal van a probléma.
Mit gondolsz, (többiek Ti mit gondoltok) milyen hatás "visszakattintani"
emberi léptékűre? Hiszel abban, hogy gyökerestől kiírtható az, hogy ne
foglalkoztasanak " stb.." típusú
gondolatok?
ne ijedj meg egy kis visszaeséstől, ez a gyógyulással együtt jár, nagyon jól bírtad idáig. Akkor lehet valakire rámondani, hogy gyógyul, ha a visszaesései ritkábbak és kevésbé súlyosabbak lesznek hosszútávon, tehát tendenciájában van javulás.
Nnnna. Szóval gáz, gáz, pokoli.
22 napja vezetem a kis naplómat, amibe írom minden áldott nap, hogy mennyit ettem és mennyit mozogtam, s hogy reggel mennyit mutatott a mérleg (ez utóbbi baromság, nem kellett volna, de már mindegy).
Átlag 1000 kcalt ettem (hogy ne koplaljak teljesen, ezzel is elkerülendő a rohamot, de hogy ahhoz elég kevés legyen, hogy fogyjak). Nagyon sokat mozgok.
3 hétig ment az egész. Rohadt kevest fogytam ugyan (2 kilot, azaz 53 voltam, de Beny, én nélad is sokkal pöttömebb vagyok, 155 cm), szóval KÉTSÉGBEEJTŐEN keveset fogytam, de kezdett helyreállni az egész.
Tegnap éjjel fél háromig. Amikoris bezabáltam.
Egy órával ezelőtt ébredtem föl, bűntudatban fetrengve. Persze ráálltam a mérlegre, ami annyit mutatott, mikor elkezdtem ezt az írást és "fogyókúrát" (bruhaha). Csináltam egy kávét is rágyújtottam, próbáltam nem belesüppedni, próbáltam elképzelni, hogy folytatom, semmi gond. Nincs is semmi baj.
Ekkor bejött apám. Gúnyos, keserű és vádló hangon közölte, hogy igazán köszöni, amiért hagytam kaját. (Pedig emlékszem, egy kis kenyeret még félállati állapotban is hagytam, valszeg öcsém ehette meg reggel).
Aztán apám végül ki is ment.
Érdekes. Apámat imdáom, sose fogná fel, mi történt, nem is ez számít. Pedig beszéltem már neki erről. Nem érti.
Ültem ott, eltelve a BŰNtől, valami egészen elképesztően borzalmas volt, és arra gondoltam, milyen jó lenne macskaként végighemperedni az ágyon és zokogni egy jót, s aztán azért gondolkodtam, miért vagyok képtelen rá.
És azt hiszem, azért, mert sírni az önsajnálattól átitatva lehet. Az öngyűlölet erre nem alkalmas.
Ma is lesz két órás edzésem, ami azt jelenti, hogy muszáj ennem, nem koplalhatok, mert a két órás edzéseken tapasztalatból tudom, hogyha nem eszek előtte pár órával, akkor kivétel nélkül mindig leesik a vércukorszintem és majdnem elájulok, abba kell hagynom.
Tehát ma délután még ennem kell.
És a füzetet folytatni fogom.
Igen, igazad van, természetesen nem csak az számít, hogy mennyi kiló vagyok, hanem az összhatás, és az,hogy ha belenézek a tükörbe, akkor jó kedvem legyen és azt mondhassam, hogy igen, ez elmegy.
Természetesen ez nemcsak a kilók számától függ, de azért van rá hatása.
Igen, Beny, valami változást hoz, de nem eleget. Nem csak a mérleg mutatta súly számít, hanem minden együtt (csak nem nő egy kis tokám? úgy látom, löttyed a karom! stb.). Így én nem is ismerem azt, hogy "tökéletes elégedettség", legfeljebb "csökkent nyugtalanság". De ez is valami, határozottan.
Ha teljes megnyugvást nem is találunk soha (bár szerintem ez a szerencsésebb eset, mert szerintem amikor az ember teljesen meg van elégedve magával, akkor jön a tunyulás és nem odafigyelés saját magunkra), de ha úgy érzem, hogy elértem azt a súlyt, amivel jól és tökéletesen érzem magam, akkor nem tudom elhinni, hogy ez ne okozna valamilyen javulást a lelkivilágomban! Nem?
Amíg az agyunkat nem tudjuk átállítani, kedves Realdoko, addig igenis az alakunkkal leszünk elfoglalva továbbra is, továbbra sem fogjuk magunkat jól érezni. Olyan nincs, hogy megnyugtató elégedettség, amikor más aggódnivaló után kell nézni. Én nem akarok fogyni egy grammot sem, normál súlyúnak tartom magam, de korántsem vagyok elégedett, mert a súly eloszlása nem ideális, aggódom továbbá amiatt, hogy nem maradok így, azaz, hogy meghízom - akár egy vacsora folytán. Úgyhogy itt sosincs megnyugvás, csak ha az agyunk visszakattan az eredeti működési formájába.
Egyébként a teára meg illóolajra azért gondolok, mint esetleges segítségre, mert biztos van vmi olyan fajta, ami megnyugtatja az embert, és amitől elmúlik a késztetés a pótcselekvésre.
Nagyon nagyra nőttem (162 cm) és 26 éves korában az ember már nem nő tovább, sajnos.
Ha eléred az áhított súlyt, akkor annak örüljél és az legyen a célod, hogy ezt meg is tartsd! Hol is tartasz?
az orbáncfű kivonat valóban antidepresszáns hatású, két néven is forgalomban van, Modigen és Remotiv néven, de mint a reklám is mondja, a szer szedése előtt kérje ki orvosának gyógyszerészének tanácsát. Azaz érdemes elmenni előtte szakemberhez.
Nah, lenyomtam a mai edzést is (hihi), iszonya éhesen értem haza 10-re, valami csodával határos módon megelégedtem egyetlen szendviccsel, most elvileg teljesen normális vagyok, csak éppen itt netezés közben se bírok másra gondolni, minthogy kimegyek és kieszek minden ótvart a hűtőből, hihi.
Te, Beny! Hány centi vagy? Neked valami agyament alacsonynak kell lenned ahhoz, hogy elhiggyem, hogy van rajtad fölösleg. ;-)
Nem értem, miért írtok étvágycsökkentőről. Hol van szerepe egy vérbeli rohamban a FIZIKAI éhségnek? Atyaég, nem is értem, placebonak nem rossz, ezt elismerem, de egyébként nem értem.
Amikor fogyok és kezdek elérni egy teljesen elfogadható, emberi súlyt (ahogy most), akkor néha rámtör egy rémület, hogyha elértem, akkor MI LESZ?
Mivel fogok foglalkozni, mire fogok koncentrálni, s legfőképpen: MIRE FOGOM RÁFOGNI, HOGY NEM ÉRZEM JÓL MAGAM?
Mire fogok vágyni? Mitől várom majd a reményt?
Van egy orbáncfű alapú kapszula, amit - ha jól tudom - a gyógyszertárban recept nélkül bárki kiválthat. Nem jut eszembe a neve, M-mel kezdődik.... egy új gyógyszer, biztosan tudod, mire gondolok.
Használ-e ez bulimiásoknak? Vagy ez kifejezetten hangulatjavító, és csak a "szokásos" depis tüneteket produkálóknak ajánlják?
Orbáncfűtea. Kapható ilyen? Illóolajat már néztem, az nem volt. Használhat-e egy ilyen tea? Vagy valami másféle tea? Vagy illóolaj? Mit gondolsz? Köszi!
Kedves Beny!
Szerintem ne ijedj meg, ha eddig - jó ideje - stagnáltál - ez így is maradhat, meg javulhat is, nem törvényszerű a rosszabbodás. Szerintem a lányok 80%-a folyton méricskéli magát meg elégedetlenkedik a súlyával. Ez az átkozott szépségipar meg elvárások meg minden!!!
Hát igen, tényleg olyan sok a hasonlóság az ide írók között.
Bár én soha (egyenlőre így érzem) nem tudnám magam meghánytatni, vagy ki tudja. Bár nem gondolkozom ilyenen.
Kedves Albaregia!
A paramétereid alapján tényleg nem tartozhatsz az elhízottak táborába, de engem érdekelne, hogy 1 év alatt, hogy híztál 8 kilót, ha ennyire kínzod magad?
Kedves Realdoko!
Mi tényleg annyira hasonlóak vagyunk, ezért példáloztam veled, mert sokszor magamra ismerek, amikor olvasom az írásaidat!
Kedves Dongó Ágnes!
Egy kicsit megijedtem attól,amit írtál, márhogy azon, hogy ez a kezdet! De engem érdekelne, hogy nálad mennyi ideig tartott ez az állapot? Nálam ez már hosszú évek óta tart és stagnál.
Be kell vallanom, hogy régen kb. 1 1/2 éve tiltott szereket is használtam, csak azért, hogy ne legyen étvágyam. Ez addig jó volt, amíg tartott a hatása, de ha éppen nem volt ilyen szer, akkor ettem rendesen. Ebben az időben kb. 2-3 kilóval voltam könnyebb, akkor voltam 49 kiló.
Hozzá kell tennem, hogy volt több nagyon rossz mellékhatása a szernek, az hogy nagyon rossz kedvem volt állandóan, depressziós voltam, pattanások lettek az arcomon, nem tudtam aludni stb.
Elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább és nem csinálhatom ezt évekeig.És abbahagytam.
Ezután beállt a súlyom 52 kilóra, de így meg nem érzem jól magam.
Tegnap beszéltem egy fiúval, aki természetes anyagokból előállított termékek forgalmazásával foglalkozik, és ő megpendítette, hogy biztos, hogy van valami fertőzés a szervezetemben (ezt sajnos nagyon jól mondta), és ha azt rendbetesszük, akkor 100%, hogy egy pár kilótól megszabadulok.
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú voltam, most abbahagyom nem fárasztalak Titeket, de olyan jól esett, hogy kiadhattam magamból.
az egyénenként változó, hogy kinek mennyi idő után romlanak el a fogai a hányás után, általánosságban elmondható, hogy 1-2 év után elindul valami romlás, de van akinek korábban is, van akinek pedig csak később, ezt elsősorban az si befolyásolja, hogy a gyomorsav milyen koncentrációban éri el a fogzománcot hányás közben.
A bulímia alapvető okát nem ismerik, valószínűleg nincs is ilyen, hanem többtényezős zavarról van szó, elsősorban a korai testképszerveződés zavarára vezetik vissza, illetve a táplálkozásszabályozás zavarára. Van a bulímiának kényszerhipotézise, depressziós hipotézise és addikciós hipotézise is, de a kialakulás okait tényleg nem szükséges tudni a gyógyuláshoz, mert a kiindulás az, hogy egy kóros testsúlycsökkentő viselkedéssel állunk szemben, aminek túl nagy a "nyeresége" az egyén számára (értsd: a hányás, hashajtó által képes csak számára megnyugtatóan szabályozni a táplálékfelvételét), tehát a kezelés célja, hogy megtanulja úgy szabályozni, hogy ne kelljen ezeket a módszereket használnia. Ha ez megvan, illetve már közben is, pedig érdemes elkezdeni a testképén, önértékelésen való dolgozást, terápiát.
tudjatok, nehany evvel ezelott eszembe nem jutott volna a kaloriakat szamlalni vasarlas kozben...
Mostanaban, ha epp nem zabalasi roham vezerel, a napi etkem cola light... vagy barmi minel kisebb energiatartalmu dolog legyen... soxor meggyozom magam, hogy ez esetben nincs is ertelme megvennem.. IGY NEM eszem...
igenis a reklamok, a divatbemutatok, az aktualis divatiranyzat a hibas mindenert... Es persze talan en magam, mert nem vagyok kepes elfogadnom magam, olyannak mint vagyok... Hiaba.. ezen valtoztani ezidaig nem sikerult...
talan aludni kellene :)
sziasztok
Sziasztok... hát igen, én is csak ugyanazt tudom írni... annyira elképesztő olvasni benneteket.
Most így szavaim sincsenek igazán.
Ezt érzem, hogy jézusom, mennyire segítenék, MENNYIRE SEGÍTENÉK! Ehh.
Én úgy vagyok kb. mint Beny (habár ő karcsúbb nálam azt hiszem). Edzésekre járok, figyelek és PARÁZOM éjjel-nappal.
De ez semmi, ez semmi.
Na most így nincs egyetlen szavam sem.
szep jo napot mindenkinek,
.. ma reggel felkelek hatkor, h el tudjam intezni a dolgaim meg munka elott... Erre.. mit nem ad isten hol kotok ki? A boltban eszeveszetten osszvasarolok mindenfele finomsagot... Es alig erek be a lakasba mar tomom magamba... Utana szidom magam, mert kozben nem fogyasztottam eleg folyadekot.. Igy bajosabban mennek az utomuveletek.. Utalom a hetvegeket... hiaba hanyom vegig a ket napot... Hetfore undoritoan eldeformalodom.. Este konditeremben kotottem ki.. ezert most alig tudok megmozdulni.. legalabb el ment a kedvem az esti nagy zabalastol.. komolyan, ez nagyon jo dolog...
A kulsommel valoban nem lehetne gondom, de persze.. hogy van... egyebkent nem csinalnam azt amit csinalok... 162 cm / 54 kg . Persze a suly soknak szamit.. mert ugyebar anno 1 eve: 46,5 kg voltam.. Ez affele bulimia+anorexia egyutt... reszletesebben: nem zabaltam, de amit ettem.. azt a keveset is kihanytam.. Nem mondom, meg az is jobb volt a jelen helyzetemnel..
Az egeszben a legrosszabb, keptelen vagyok kapcsolatokat kialakitani... Mert akarmennyire is szerethet az illeto, nekem elso helyen mindig a szenvedelyem all... nem erdekel senki es semmi...
Utolso komolyabb baratom tudott a dologrol, mindent megprobalt, h segitsen kimasznom ebbol az egeszbol... de 5 honap utan elege lett...
Es az egeszben a csucs... hogy az egesz dolog hidegenhagy... ez van..
Valami majd csak lesz...
Legyetek jok,
fel a fejjel
Kedves Beny,
kísértetiesen saját "kezdetemre" emlékeztet mindaz,
amit magadról írtál, az egész napot kitöltő szkeppszissel
önmagaddal szemben.
A mérleg 0,5 kg plusszától ne ijedj meg, mert az a folyadékház-
tartásod működésének eredménye is lehet, ne gondolj rögtön
arra, hogy híztál.
Hát, jól megszaporodtunk itt a fórumon...
Amikor olvasgattam az újabb hozzászólásokat, szinte remegett a kezem, annyira félelmetes látni, hogy újabbak és újabbak jelentkeznek ua. problémával... Azt éreztem, hogy annyira nagyon szeretnék SEGÍTENI mindenkinek - de hiszen én is beteg vagyok.... Meglátjátok, egyszer majd meggyógyulunk, és akkor majd tudunk segíteni azoknak, akik ebben vergődnek.
Amikor elindult ez a fórum, én úgy gondoltam, már úgy beleszoktam ebbe a hülye életmódba, hogy ezen már változtatni sem érdemes (vö: Albaregia, Realdoko). Most, néhány hét után úgy érzem, érdemes és lehet is változtatni.
Úgy haladok, mint a tetű. De haladok. Igazából félek is, sőt rettegek a testi következményektől, magam magamnak okozta betegségektől, ez is motivál, hogy változzam. :-/
Egyébként fogadni mernék, hogy ebben a topicban a hozzászólások csupa jó kinézésű lánytól származnak (2 óra edzés és hasonlók...), akiknek az ismerőseik azt mondják: "te akarsz fogyókúrázni? Na ne hülyéskedj." Mások nem is gondolják, milyen áron nézünk ki úgy, ahogy. Esküszöm, nem éri meg. Huszonvalahány évig jó alakú voltam - ezt elértem - a fogaim meg elromlottak egy életre.
Kedves Mindenki!
Folymatosan olvasom ezt a topikot, szerencsére én nem vagyok ilyen nehéz helyzetben, mert sem anorexiás nem vagyok és nem hánytattam meg magam egyszer sem.
De azt tudom, hogy nálam sincs valami rendben, napjában minimum 3-szor állok a mérlegre, és ki ver a víz, ha híztam 0,5 kilót.
Rendszeresen járok tornázni, kisebb bűnbe esésektől eltekintve próbálok oda figyelni arra, hogy mit eszem. De mégis nagyonsokszor rám jön, hogy kövér vagyok, a testem csak egy nagy zsírpacni. Ilyenkor teljesen elkeseredek. Nálam ez a központi téma napjaim 80%-ban és ez nagyon nem jó így.
Mondjuk Titeket olvasva még mindig jobb helyzetben vagyok.
Realdokoval már többször találkoztam itt az indexen és őt olvasva sokszor magamra ismerek.
Albaregia!
Elovastalak és arra lennék kiváncsi -persze csak akkor válaszolj, ha nem túl személyes a kérdésem-, hogy ? éves vagy és ha ennyit sportolsz, akkor kizárt dolog, hogy probléma lenne a súlyoddal, de mégis érdekelne, hogy milyen magas és ? kiló vagy!
Sziasztok,
ime ejjel betvedtem erre a forumra...
Jartam mar hasonlo topicban, de akkor teljes mertekben a ketsegbeeses szolt belolem.. Ez most valamivel masabb... Nem mondom azt, hogy beletorodtem... (ebbe velemenyem szerint nem lehet)... de nem erzem magam eleg erosnek ahhoz, h abba tudjam hagyni... Gyulolom az egeszet.. ez egy nagyon rosszul kialakitott szokas... Undorito dolgokat csinalok, teljesen atalakult a vilag amiben elek... Egyszeruen eleg korbe neznem magam.. A szobamban egy szekreny csupan a "bulimias" eszkozeimmel van tele... Minden, ami szukseges...
Tudom jol, erzem az idegeim kisse megtepazodtak az elmult ket ev soran... Es persze, mikor pofonok is erik az ember.. akkor lavinaszeruen megindul a rossz... Nekem egy foiskolai felevem rament a dologra.. Sajnos, olyan emberekkel kerultem kapcsolatba, akik atgazoltak az erzelmeimen... es mindezek tetejebe.. aprilis, majus honapom teljes depresszioba sullyedve teltek... Mindenert magamban kerestem a hibat... Juliusra valamelyes realizaltam magamban a helyzetet.. Kerestem magamnak egy munkahelyet... Jobban lettem... Sikerult lecsokkentenem reggeli, es esti hanyasra.. Ez irto nagy haladas.. De a hetvegeim tovabbra is katasztrofalisak.. Egyszeruen benne van az agyamban: abban a pillanatban, ahogy egyedul maradok.. kesz vegem ..
En anorexiaval kezdtem... kb masfel evig elmaradt a mensesem, utana kigondoltam... talan a hanyatas jobb megoldas.. (eletem legnagyobb hibaja) ... azota... alt. 3 honapt kesik..
Szeretnem elhagyni a dolgot..
A hetvegem eleg rosszul sult el, talan szerdara rendbe jovok..
Addigra elhalvanyulnak a hegek a kezemen, talan visszahuzodnak a nyirokcsomoim, nem leszek felpuffadva..
Hetkozben szokasom: minden nap konditeremben kinzom magam... ez napi ket ora min. .. kello mertekben lefarasztom magam.. Azt hiszem, ettol jobban erzem magam..
Valahogy majd alakul... csak meg nem latom hogy hogyan..
Ez hosszura sikerult, de ez a tortenetem nagyon kicsi epizodja...
B
sajnos az evészavarok nem respektálják a szocioekonomikus határokat, bár egyes tanulmányok szerint gyakoribbak felsőoktatásban tanuló, fiatal, középosztálybeli nők között. Egyébként nekem két inverz anorexiás férfi betegem volt, mindkettő egyetemista volt....
Esőcseppnek: próbáld ki az evési naplót, lásd előbb.
Húha...
Nem is tudom, mit írjak. Rettenetesen ijesztő volt Titeket olvasni. :( Én is hasonló problémákkal küzdök.
Két éve vannak evési zavaraim, de számomra teljesen érthetetlenül jelentkeznek. Anorexiával kezdődött, nagyon lefogytam. Utána rendeződni látszott a dolog, egy darabig teljesen normálisan ettem. Aztán ettem normálisan, csak minden evés után meghánytattam magam. Nem eszem sokat, de nem bírom elviselni, hogy bármilyen kaja is bennem maradjon. :(( Néha napokig nincs semmi probléma, és utána kezdődik előről minden. :(( Nem értem, mi váltja ki belőlem ezt az egészet. Nagyon rosszul tudok lenni, de még rosszabbul vagyok, ha bármilyen kevés kaja is bennem marad. Tudom, hogy ez így nem jó, de közben pedig úgy érzem, hogy csak így fogyhatok le. Segítsetek, mert már nagyon elegem van ebből!!! :(((
Ez érdekes, Tamás.
Nővéremmel gondolkodtunk azon, hogy az egyetemen MINDEN ismerőse, aki nőnemű (de nincs egyetlen kivétel se, durva) valamilyen szinten anorexiában vagy bulímiában szenved.
A kérdés az volt, hogy mi van a férfiakkal (szigorúan az egyetemre vetítve).
A válasz: MINDEGYIK iszik.
Persze ez csak ez a korosztály, és ennek is csak egy rétege.
De nem találtunk kivételt.
Amit írsz (testépítés, stb.) valszeg az egyetemistákra annyira nem jellemző, inkább más osztályokból kerülnek elő. Ma non lo so.
Létezik egyébként inverz anorexia is (erről az elfogyásról jut eszembe), ami főleg férfiaknál fordul elő, és a fordítottját jelenti, vagyis az illetők attól félnek, hogy nem elég nagyok, túlságosan soványak, és ezért mindent megtesznek hogy izmaik nagyobbak legyenek, súlyuk nővekedjen. Főleg testépítők között gyakori, a testképzavar ugyanolyan súlyos lehet, mint anorexiában, vagy bulimiában.
az étel drog jellege nálam is áll, de kizárólag a csokoládénál.
Más viszont nem kell, azaz igazából bármi mást csak "ésszerű
belátásból" eszem.
Ami az önmagunkkal való elégedetlenséget illeti:
Igaz, szeretnék én is kibújni a bőrömből, de egyértelműen
megtalálom az(oka)t az ember(eke)t, akikkel abban a pillanatban
cserélnék. Furcsamód ezek az emberek nem feltétlenül azt az "esztétikai
tökéletességet" testesítik meg, amire a koplalókúrámmal törekedtem, gyakran
nem is a külsejük az, amiért úgy érzem irigylésre méltóak.
Perfekcionizmus végletességétől szenvedő perceidben gondold végig, hogy
miért olyan fontos Neked a "tökéletesség" és pontosan mit is gondolsz
tökéletesnek.
Mit veszítesz, ha nem éred el?
Ha két- három óra után hánysz, annyi szívódik fel amit nem látsz meg magad előtt a WC-ben. Általában ez nagyon változik egyénenként, és attól, hiogy milyen a kaja. ha sok vízzel együtt eszünk, az két három óra után felszívódik teljesen is...
A falásroham legtöbbször a korai anya gyerek kapcsolatban hiányzó szeretetet szimbolizálja, illetve az arra való tudattalan törekvést. A csecsemőnek gyakran egyetlen megnyugtatási lehetősége a cumi, ennek abuziv használata is felvet gondokat. Különösen problémás ez, ha valakinek domináns, erős anyja van, akivel nem lehet egyértelműen azonosulni, minimum ambivalens a hozzá való viszony, és akkor jönnek olyan dolgok, mint a nőiség tagadása, testképzavar, rivalitás, a bennünk élő azonosult anya rész destrukciója... stb.
A szénhidrát falás egyébként nem általános a bulímiában, van aki nem preferál semmit (azaz mindenevő), úgyhogy nem lehet általános következtetéseket levonni.
