Keresés

Részletes keresés

habár Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16760
"Biztos, hogy te érted amit mondasz? :-)"
Eddig azt hittem, hogy értem, de most hogy kérdezed, elgondolkodom.
Előzmény: mmormota (16759)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16759

De ha tovább vitted volna az órát, amíg pont annyit mutatna, mint a másik, akkor másik helyre kerültél volna, vagyis nem pont azonos helyen, hanem azonos időben.
És akkor az eltérést nem órával, de miliméter papirral mérnéd.

 

Biztos, hogy te érted amit mondasz? :-)

 

Hová vitték volna tovább? nem odébb vinni kellett volna, hanem megismételni a körutazásokat, csak most felcserélt órákkal...

 

Biztos érted, hogy mit csináltak a kísérletben, és mit kaptak eredményül?

 

Annyira furcsa, érthetetlen, értelmetlen az idézett rész, hogy valami fatális félreértésre gyanakszom.

 

Előzmény: habár (16757)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16758

Ha valami állandót szeretnél, figyelmedbe ajánlom a következőt:

-----------------

Négyes távolság

 

A négydimenziós téridőben két esemény négyes távolságának négyzete: Δ s 2 =c 2 Δ t 2 -Δ x 2 -Δ y 2 -Δ z 2 ahol c a fény sebessége, Δ t, Δ x, Δ y és Δ z jelöli a két esemény idő- illetve tér-koordinátáinak különbségét. Két esemény négyes távolsága ennek a négyzetgyöke

-----------------

 

Két esemény ilyen módon számított "távolsága" független attól, hogy milyen inerciarendszerben írjuk le, vagyis változatlan marad a Lorentz transzformáció után.

 

 

Előzmény: habár (16757)
habár Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16757
De ha tovább vitted volna az órát, amíg pont annyit mutatna, mint a másik, akkor másik helyre kerültél volna, vagyis nem pont azonos helyen, hanem azonos időben.
És akkor az eltérést nem órával, de miliméter papirral mérnéd.

És akkor ezt az esetet milyen paradoxonnak hívnád? (Nem adnék ötletet).

Pedig a két eset azonos súlyú. Ami végül bennem azt a képzetet keltette, hogy kellene legyen mindkét tényezőre közös, (hossz, idő) kritérium hely, és idő, amit "hosszidőnek" neveztem, és amelyet nem tudtam még meghatározni.
Amiért azt hiszem, nem illethet szemrehányás, egy tudományos fórumban.
A "hosszidő" valahol a két hely, és idő között lehet. Az is lehet, hogy meghatározatlan.

Először azt gondoltam, hogy talán az útak, és az idők szorzatai (C=x*t)
Mert a Lorentz transzformáció alapján a gyorsabbnál az út rövidül, az időtag nő.
Erről is kiderült aonban itt a topikban, hogy ez nem állandó, hanem sebességfüggő.
Ami még nem baj.
Nulla értékét "C" v=(x2-x1)/(t2-t1) esetén ((v a k'-höz tartozó sebesség) vehetné fel.
Számomra szinte hihetetlen, hogy ez másoknak nem érthető.
(Megnyugtatásul: már vizsgáltatom magam, igaz, hogy a fogorvosnál kezdtem, de még eljuthatok a mélylélektanig)
Előzmény: mmormota (16755)
habár Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16756
Mi a helyidő? Ezen gondolkodom még. Nem baj, ha nem kapkodom el, ugye?
Előzmény: habár (16754)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16755

Nem értjük egymást.

Nem kell pislogni, az elektronika képes pillantfelvételt készíteni a két óra számlálómű pillanatnyi értékéről. Ezek eltérnek. Mindegy hogy ns vagy félóra. Két elektronikus számlálóban két különböző szám. Ez nem valami esetleges, misztikus, talán nem is úgy volt dolog. Hanem szikár, nyilvánvaló, konkrét tény.

Előzmény: habár (16754)
habár Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16754
"Nekem totál zavaros és érthetetlen, amit írsz.
Mit akarsz pontosan a hely feszegetésével?"

A Hafele-Keatinget én elég földhözragadtan nézem. Van két óra. Egymás mellé teszik, egyforma értéket mutatnak. "

Nem nézheted földhözragadtan, mert nanoszekundumokról van szó, amit nem lehet pislogással ellenőrizni, sem a helyüket.
És hiába teszik őket egymás mellé, hiszen nem azonos hosszúságú utat tettek meg.

Tehát azonos súllyal mondhatnád az idő helyett az útra, hogy az rövidült, vagy nőtt, és hogy nem az idő változott meg, mert az idő lenne azonos.
Ezért lenne célszerűbb szerintem a "helyidőről" beszélni. És azt megérteni, hogy hol van az a pont, amely e komplex tényező szempontjából a meghatározó.




Előzmény: mmormota (16751)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16753

A következőre jutottam.

 

Elsőnek is a gondolatkísérletben helyettesítem a gravitációt egy rugóval a szemléleteség kedvéért. Akkor nem kell azon tűnődni, helyes-e a skalártér, vagy tenzoros kellene stb.

 

A dolog így fest: van egy T betű szerűség, szárában egy rugó, a kalapján egy golyó, a rugó húzza egy résen keresztül. A golyó képes lenne oldalt gurulni, ha úgy adódik.

 

Készül egy pillanatfelvétel a T betűről egy olyan rendszerben, amelyben a T átlósan mozog.

 

A pillanatfelvételen az látszik, hogy a T teteje ferde, szögben áll a szárához képest.

Kérdés, miért nem húzza el a rugó a golyót a ferde kalapon.

 

Gondolom, ennek kb. ugyanaz az éle, mint a te felvetésednek, egyetértesz?

 

-------------

 

A rugó arra törekszik, hogy csökkentse a saját mechanikus feszültségét. Vagyis rövidebb legyen. Ha a rugó csökkenteni tudja a feszültségét azáltal, hogy valamerre elmozdítja a golyót, meg is teszi. :-)

A mechanikus feszültség a nyugalmi és a megfeszített hossz arányától függ.

A T betű kalapjának lebillent oldala a pillanatfelvételen közelebb van a talpponthoz, így első pillantásra ez tetszeni fog a rugónak... :-))

 

Csak éppen nem így van. Abban az irányban a nyugalmi hossz is rövidebb a relativisztikus kontrakció miatt. Az arány pedig rosszabb - ez az arány pontosan akkora, mint ha nyugalmi helyzetben mérnénk.

 

Gondolom, ebből elég szemléletes, hogy nem fogja oldalt elhúzni a golyót.

 

-------------

 

De jön valaki, és azt mondja: a rugóerő nyilván a T szárának irányába esik. Bontsuk fel két komponensre, ennek van kalap irányú komponense, mert a kalap nem merőleges. Ez a komponens elhúzza oldalt a golyót. Az előbb törpöltük ki, hogy nem teszi. Melyik az igaz?

 

A pillanatfelvételen levő hegyesszög a helyi (a T-vel együtt mozgó) geometriában igenis derékszög. Könnyen ellenőrizhető pl. Pitagorasz-tétellel, kirakják méterrudakkal. Helytelen a pillanatfelvétel szerinti felbontás.

 

 

Előzmény: egy mutáns (16749)
habár Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16752
off:
Saját nevem alatt nemegyszer publikáltam már, és fogok is.

"habár" viszont az "alkotásom", egész más rendeltetéssel, mint én, kifejezetten a fórum céljaira. Fiktiv jelölésű, mint valamely harmadfokú egységgyök... De önálló, saját lény, mint Scherlock Holmes. Aki megengedhet magának olyasmit amit én soha, leírhatná például: hogy "sz.r", habár ő sem teszi. Persze a felelősség az alkotóé, ezt munkámban megtanultam már...
De nagyon hasznos, mert úgy gondolom, hogy beszélhet olyasmiről, amiről én nem szeretnék még, vagy előbb véleményt szeretnék róla hallani.
Viszont azt látom, hogy itt sokan a saját nevükben, mások pedig mint én, fiktiv partnerként vitáznak.
Ebből félreértések születhetnek.
Hiszen az internetes fórum egy új eszköz, benne egyszerre vagyunk individumok, és halmazelemek. Mi tehát a helyes felfogás?
on
Előzmény: habár (16750)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16751

Nekem totál zavaros és érthetetlen, amit írsz.

Mit akarsz pontosan a hely feszegetésével?

 

A Hafele-Keatinget én elég földhözragadtan nézem. Van két óra. Egymás mellé teszik, egyforma értéket mutatnak. Ezután különböző útvonalakon hurcolják őket, majd megint egymás mellé teszik. Most különböző időt mutatnak. Az órásmesterek szerint mindkét óra jó. A tudósoknak van egy módszerúk, amivel kiszámolták az eltérést. Elég jól egyezett azzal, amit a két óra ténylegesen mutatott. Ennyi.

Te ezt másképp látod?

 

Mi a szösz az a helyidő-azonosság? Miért kell azt keresni, és miért kellene hogy engem pl. érdekeljen?

 

Szerintem jobban járnál, ha elolvasnád és megértenéd a specrelt, ahelyett hogy különféle misztikus dolgokat keresnél benne vagy tulajdonítanál neki a megértés hiányában.

Előzmény: habár (16750)
habár Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16750
Arra gondoltam, hogy a specrel feladatok általában két koordinátarendszer (K;K') egymáshoz való viszonyát vizsgálják.
A HAFELE mérésben viszont három van - a föld középpont (1), felület (2), és a repülő (3).
A föld középponthoz képest a felületi (2) és a (3) különböző sebességű (u) és (v) útjuk során eltérő utakat tesznek meg, míg végül találkoznak.
Így nemcsak az időben, de a helyben is van eltérés, a Lorentz faktorral arányos.
Aminek következtében a (3)-nak nem oda kellene (vissza)érkeznie, ahonnan úgy képzelte, hogy elindult. Ha pedig oda érkezik, érthető, hogy időkülönbséget tapasztal.
Ezt bizonyítja a Hafele kisérlet, meg a földi év nagyobbodása 1 s-al, nem pedig mást.

Mindezekről azonban feltételezés sem lehet a kísérlet hiányos, jellemzően időirányítottságú leírása alapján (amilyen az ikerparadoxon, és ez a topik is).
Hogy arról szó sincs, hogy milyen helyre, és időre érkezett ahhoz képest hogy elindult, és ezeket hogyan mérték.
Mert csak az időről van adat, hosszról nincs.
Ugyanakkor a nano idő pontossághoz legalább mm-es helymeghatározás kellene, hogy tartozzon.
Mert "helyidő-azonosságot" kellene keresünk. Nemcsak külön időt.
A relativitás szerintem erről szólna, komplexen.
Az ikerparadoxon azért létezhet, mert a komplexitást egyoldalúan értelmezik.
Ennél jobban elmagyarázni nem tudom.
Szerintem elégséges kellene hogy legyen. Ha valakit éppen ez érdekel.

off : "habár" szerintem is sok mindenben túloz, a "rendező" (én) ilyen szerepet osztott neki. De azért mikor ezt tette, nem gondolta, hogy ekkorát bukik vele. on
Előzmény: mmormota (16739)
egy mutáns Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16749

namégeygszer

ha oldalirányban (vízszintesen) futsz, akkor a felfelé nem mozgó lap nem ferde.

Előzmény: egy mutáns (16747)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16748

Hülyeséget írtam, átgondolom rendesen. Bocs.

 

Előzmény: egy mutáns (16747)
egy mutáns Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16747
ha oldalirányban =v jzszintesen) futsz, akkor a felfelé nem mozgó lap nem ferde.
Előzmény: mmormota (16746)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16746

Nem értem, miért nem kielégítő az a válasz, amit először írtam?

 

- ha oldalirányban futok, ferde a felfelé mozgó lap is, a felfelé nem mozgó lap is, meg az ekvipotenciális felületek is, így a golyók nem gurulnak le

 

- ha létrán mászok felfelé, nem ferde egyik lap se, az ekvipotenciális felületek se, a golyók így se gurulnak le

Előzmény: egy mutáns (16745)
egy mutáns Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16745

kedves mmormota,

1: jó.

2.: 

Én úgy képzelem, hogy állok bal kezemben egy vízszintes lappal, rajta a golyó. Nem gurul le, a potenciálfelületek vízszintesek.

Te futsz mellettem, szerinted sem gurul le (a potenciálfelületek számodra is vízszintesek).

Jobb kezemben is egy vízszintes lap, mozgatom felfelé. Rajta a golyó nem gurul le, a potenciál.... (mondjuk, jól képzett zsonglőr, de még csak az alapoknál is alig tartó, reménybeli fizikus vagyok)

Te futsz mellettem, a jobb kezemben felfelé mozgó lap számodra ferde.

Miért nem gurul le szerinted?

 

Szerintem a kérdés nem naív, hanem jogos, ezért kérlek, ne érezd úgy, hogy csak futtatlak.

 

Üdv: egy mutáns

Előzmény: mmormota (16744)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16744

1. Érdemes lenne Gergőt megkérdezni.

 

2. Itt valami félreértés van. Én egy oldalirányú sebességgel (is) rendelkező rendszerben történő leírásról beszéltem.

Ha tisztán a sebességére merőleges egyenesről beszélünk, az miért lenne egyáltalán ferde? És merre? :-)

Előzmény: egy mutáns (16743)
egy mutáns Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16743

Mindkét válaszodat nagyon köszönöm.

 

1.: mondjuk ezt hagyjam is ennyiben, tényleg az van, amit mondasz a meglepetésekről.

 

2.-hoz komment:

Legyen tehát az erő potenciálból származtatható, gondolom alkalmas gradiensképzéssel.

Ezen még gondolkoznom kell.  Ha ugyanis egyidejűleg van egy másik lap is, amelyik nem mozog függőlegesen, akkor az nyilván vízszintes marad a mozgó rendszerben is. Azt gondolnám, hogy arról se gurul le a golyó, pusztán azért, mert mozgó rendszeről nézem éppen. Ha először ezt az esetet vizsgálnám, nyilván azzal indokolhatnám, hogy a potenciálfelületek vízszintesek maradnak bárhonnan nézem is őket. A lap csak akkor ferdül el, ha felfelé mozog. A potenciálfelületek ezt nem teszik, gondolnám naívan.

 

Szóval még nem értem, de nem adom fel.

Előzmény: mmormota (16738)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16742

Szerintem ezzel nincs különösebb probléma.

 

Egyszerűsített modellel szemléltettek. Gond akkor lenne, ha nem lehetne valós méréssel tetszőlegesen közelíteni az egyszerűt.

 

Pl. használhatnak nagyméretű fényórát, rövid fényimpulzusokkal. A fényimpulzusban lehet rengeteg foton, ebből párat elhasználnak a detektorok, jut is, marad is. Az se baj, ha egy csomó mellémegy, csak az érdekes, ami egyáltalán eljut a detektorig.

 

A pontosság az impulzus rövidítésével és az óra méretének növelésével fokozható.

 

Mi itt a probléma?

 

Előzmény: Törölt nick (16740)
Törölt nick Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16741
Nem arról van szó, hogy szimmetrikus-e vagy sem, hanem arról, hogy a két eltérő irányban futó megfigyelő ugyanolyannak látja a fényórát, azaz ugyanolyan mértékben lassabban járónak!!!!
Előzmény: NevemTeve (16685)
Törölt nick Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16740
Sajnos a fotonóra nemcsak a szemléltetés kedvéért van, számtalan tankönyvben ez alapján vezetik le az idődilatáció képletét!!! Úgyhogy a problémát nem lehet ennyivel elintézni. Sőt, a Michelson-Morley kísérlet várható eredményének levezetésében is úgy számolnak, mintha a fény golyóként pattogva haladna. Érdekes módon az pedig senkit sem zavar, hogy a féligáteresztő tükör, hogyan képes ezeket a golyókat egyszer pontosan az egyik, másszor pontosan a másik útra pattintani. Ha a fotonok golyók lennének, összevissza verődnének a féligáteresztő tükörről, és nem az lenne, hogy az egyik részük átmegy, a másik részük meg pontosan ugyanabba az irányba visszaverődik. Baromi sok még itt a kérdőjel.

Úgyhogy lehet, hogy számolásra jók a relativitáselmélet képletei, de ennek semmi köze sem a fényórához, sem a Michelson-Morley kísérlethez!
Előzmény: muallim (16689)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16739

Ne haragudj, de egy kukkot se értek legtöbb hozzászólásodból. Így nem tudok érdemben hozzászólni.

 

A szöveged sítílusából az sejtem, te úgy gondolod, logikusan, egymásra épülő gondolatokkal lépésenként következtetsz.

 

Számomra viszont ez a szöveg egymásra merőleges értelmetlen kijenetések halmaza.

Előzmény: habár (16737)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16738

1. önmagában abból, hogy a fény terjedési sebessége véges, és a lehető maximális sebesség, következik-e hogy minden rendszerben azonos?

 

Csak tippelek, nem vagyok elég jó matematikából, hogy ilyen kérdésekre kapásból válaszolni tudjak. Annak idején ért pár meglepetés a halmazelmélet és valós függvénytan axiomatikus megalapozása kapcsán, így nagyon óvatosan mondok csak véleményt... :-)

 

Nem vagyok benne biztos. Valószínűleg lehetne találni olyan matematikai konstrukciót, ahol a kérdés pl. eldönthetetlen.

 

Ha ráadásul konkrétan van egy véges sebesség, amit két egymáshoz képest mozgó rendszerben egyformának mérnek, azt hiszem ebből már következik.

 

Még egyszer, ezek megalapozatlan tippjeim.

 

2. még régebben feltettem egy kérdést (16291. hozzászólás)

 

Ez könnyebb... :-)

Ha az erőtér potenciáltér, akkor a labda arra gurul, amerre alacsonyabb potenciált talál a kényszerpályán. Mivel az ekvipotenciális vonalak (szintvonalak) is ferdülnek más leíró rendszerben, párhuzamosak maradnak a labda kényszerpályájával, így a labdának nem lesz szerencséje, nem tud lejjebb gurulni.

Előzmény: egy mutáns (16736)
habár Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16737
Ti meg azt nem veszitek figyelembe, hogy nemcsak az időt, de a HELYET is mérni kell!
Ehelyett egyik vonatkoztatási rendszerből a másikba ugráltok, elseprőzve minden érthetőségi nyomot.

A legjobb bizonyíték erre a Hafele- Keating mérés.
Abban ugyanis a vizsgálat 3 megfigyelőre van kiterjesztve, mégis úgy végzik, mintha kettő lenne csak.
- Az egyik a rapülő
- A másik a földfelszín
- A harmadik leginkább a föld középpont.

Így arra a pontra, ahol úgy vélték, hogy a repülő és a földfelszíni órák találkoznak, nem érvényes a helyidő azonosság. Egy egézen más ponton lehetett mindkettő. Hogy hol, nem lehet tudni, mert annak annyi jelentőséget sem tulajdonitottak, hogy legalább az egyhelyidejűség mérésének módját ismertessék.
Az egész ikerparadoxonban sehol nem jelentkezik "helyidő azonosság"
Az egész ikerparadoxon nem a specrel része, csak egy hiányossága.
Bocs, hogy zavartam...
Előzmény: mmormota (16735)
egy mutáns Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16736

Kedves mmormota,

lenne két kérdésem. (Eddig is sokat kamatoztattam válaszaidból.)

 

1.:

 

idődilatáció, ikerparadoxon nyilvánvalóan a fény véges terjedési sebességéből adódnak, tehát nem valóságosak

 

Nem csak véges, hanem minden rendszerben ugyanakkora.

 

kapcsán vajon a relativitás elve alapján, önmagában abból, hogy a fény terjedési sebessége véges, és a lehető maximális sebesség, következik-e hogy minden rendszerben azonos? Azaz helytálló-e az az érvelés, hogy a inerciarendszerek egyenértékűségéből következik-e, hogy a lehető maximális sebesség minden rendszerben ugyanaz? Úgy is kérdezhetem, hogy a relativitás elvével nincs-e ellentmondásban, hogy ugyan a lehető maximális sebesség véges minden inerciarendszerben, ez az érték azonban rendszerről rendszerre lehet eltérő?

Tehát nem azt kérdezem, hogy a fénysebesség ugyanakkora-e minden rendszerben, hanem hogy ez következik-e önmagában a relativitás elvéből, és abból hogy mindenhol véges.

 

2.: még régebben feltettem egy kérdést (16291. hozzászólás), amire érdemben senki nem válaszolt (kivéve iszugyi-t, aki arra bíztatott, hogy adjam fel a fizika megértésére irányuló kísérletezésemet.)

Kíváncsi lennék véleménydre akkor is, ha túl naívnak találod.

Ismerve válaszaid szokásos tömörségét, előre kérlek (ha kérhetlek), hogy ne csak úgy válaszolj, hogy a mozgó rendszerből nézve sem gurul le a labda (már ha ez a válaszod), hanem esetleg világítsd meg, hogy hogyan érvelne a mozgó rendszerbeli megfigyelő.

 

Előre is köszönöm, ha foglalkozol "problémáimmal": egy mutáns.

Előzmény: mmormota (16735)
mmormota Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16735

idődilatáció, ikerparadoxon nyilvánvalóan a fény véges terjedési sebességéből adódnak, tehát nem valóságosak

 

Nem csak véges, hanem minden rendszerben ugyanakkora. Ez az, ami kizárja az abszolut idő lehetőségét. Úgy tűnik, képtelen vagy ezt a dolgot megérteni. Talán bele kellene nyugodni.

 

 

Előzmény: Astrojan (16725)
Gnudist Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16734
Ezt vehetem a feltétel nélküli kapituláció nyilvános beismerésének? :-)
Előzmény: iszugyi (16733)
iszugyi Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16733
Bla-bla-bla...
Előzmény: Gnudist (16732)
Gnudist Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16732
> épp úgy mint az elektronos töltés is (ezt is megpróbálták kidobni a fizikából).
Pofátlanul, viszont összevissza hazudsz :-)
Amúgy köszi, hogy ezredjére is bemásoltad az A4-es papírodról a szerinted releváns sorokat, rendkívül sok újat tudtunk meg ezúttal is :-pp
Előzmény: iszugyi (16727)
Gnudist Creative Commons License 2006.02.10 0 0 16731
> De az UFF-nek semmilyen mérésekre visszavezethetö alapja nincs. Ez feltevés a
> természetben ejtökisérletekkel nincs igazolva (kivételt képeznek 20 cm-es vacak
> kisérletek, amik nem hitelesek).
> Az Eötvös-féle torzós inga mérések, a kétfajta tömeg egyenlöségére, meg az
> e.m.-zavarás miatt sem hitelesek.
Miért nem hitelesek? Mert nem a te epepe-hadovádnak megfelelő eredmény jön ki belőlük?
Megsúgok egy naagy-naaagy titkot: az általános relativitáselmélet általad fikázott egyik alapköve nem az, hogy a Földön a különböző testeknek egyszerre kéne esnie függőlegesen lefele. Hanem az, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg aránya ugyanaz minden anyagfajtára. Ezt pedig nem csak tornyos ejtőkísérletekkel lehet ellenőrizni, hanem pl. ingával, vagy akár azzal is (bár csak néhány ezrelék pontossággal), hogy nem gyűlnek össze az űrállomás egyik felében a tollak, a másikban meg a radírok.
Arról nem is beszélve, hogy egy elmélet alappilléreit nem csak ezek közvetlen méréseivel, hanem az ezen alapelvekből számolt konkrét, számszerű, kísérletileg ellenőrizhető jelenségeket is meg lehet figyelni. Pl hogy mennyit késnek a GPS-műholdak órái, mennyit térül el a fény a Nap mellett, mekkora a Merkúr perihéliumelfordulása, mennyivel lassul a kettőscsillagok keringése, satöbbi...
Előzmény: iszugyi (16729)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!