Egy kis adalék moga-tól;
'Tizennégy kunt "beépített" a Gesta Hungarorumba...' (Benkő Loránd)
Forrás, kitalált középkor 4350-es hozzászólás, (moga) 2003.09.30
Hát senki sem figyel?! (Még én sem.) Mindenki hallgat, pedig hónapok óta megvan a válasz Időhídépítő felvetésére! :)
"200 év kutatás nem tudta eldönteni, melyik Béla jegyzője volt. Egymást kizáró érvek tömege gyűlt össze.
Az én válaszom egyiké se! Későbbi, mondjuk amikor használják a történelemben a FEKETE-TENGER fogalmat..." (1. hozzászólás).
Nem későbbi. Korábbi. Sokkal korábbi kell legyen! Nézzétek csak meg a Bérczi Szaniszló, Detre Csaba: A hunok művészete kifestő, Budapest 2003. 4. oldalát.
fekete: phektej(I), pekté(K)
tenger: tengir(I), tengér(K), tengird(I)
Fekete tenger: Phektej tengir (I)
A borító belső oldalára nyomtatot szöveg szerint "... az Iszfaháni kódex (szószedetben jelölése: I), amely a Kr. u. 500 körüli időkben íródott. Ebben örmény keresztény hittérítők feljegyzései állnak a Kaukázus északi előterében az 5. század második felében és a 6. század folyamán ott létező hun államról. A hunok életéről, nyelvéről leírt anyag a korai középkorból származó örmény nyelvű páratlan értékű feljegyzés."
"... a Krétai kódex (szószedetben jelölése K), amely Kr. u. 700 körül íródott. Ebben elsősorban görög feljegyzések lehetnek, s valószínűleg a Kárpát-medencében és környékén élő "szküthák"-rl szólnak: krétai görög szerzetesek följegyzései." (Kiemelések az eredetiben.)
Eszerint a magyarok (bocsánat, hunok, szküthák) régóta tudták a nevet, Anonymusnak csak le kellett fordítani latinra. Mikoris? Hát amikor végetér a történet. Ez lehet maga az őskrónika. ;))
(Már csak azt nem értem, hunok miért nincsenek a gesztában.)
Most figyeltem fel a következő mondatra a DAI újraolvasása közben;
"A tenger pedig, melyhez a 30 nap alatt jutnak ki, az úgynevezett sötét tenger.("Szkoteinű")"
DAI 31. fej. utolsó sor.
Az érdekes csak az, hogy egy Dvornik nevű kutató, kézzel lábbal tiltakozik Jenkins könyvében, hogy ez a Fekete-tengert jelentené...
A fehér horvátokról van szó, akik valahol a Dnyeszter felső folyásánál élnek. Ők logikusabbnak érzik - Dvornik nyomán - a Keleti-tengert látogatni...
Megnéztem az "István király és műve" c jó vastag könyvben. Hát, nomadizálnak a főemberek szorgalmasan a folyópartokon. :)
Anonymus fejedelemsora: Álmos - Árpád - Zolta - Taksony - Géza -István
Györffy fejedelemsora: Álmos - Árpád - Szabolcs - Fajsz - Taksony - Géza - István
Györffy szerint Árpád azért lett fejedelem (miután Álmost Erdélyben feláldozták) mert az ő serege érintetlenül úszta meg a besenyő támadást (éppen győztes hadjáraton volt a Kárpát-medencében), érvényesíteni tudta az öröklési jogot (ami ugyebár ellentétes a hagyománnyal, szóval puccs volt). Ezt részletesebben elemzi egy korábbi dolgozatában (Valóság 1973/7).
A következő fejedelem Szabolcs. Az ő fejedelemségére ugyan nincs semmiféle adat, ennek ellenére 9 pontban indokolja, miért lehetett mégiscsak. A krónika homályos utalásán kívül, hogy Szabolcs volt a második vezér (miután megállapítja, hogy a krónika vezérnévsorának még annyi történelmi hitele sincs, mint Anonymusénak), a 3. pont a legszellemesebb: a krónikák szerint "Árpád apja Előd volt, Anonymus szerint Előd nemzette Szabolcs vezért, tehát Szabolcs Árpádnak fiági rokona volt." A rajzolt családfában Előd és Szabolcs közé egy üres névhely került. Ezzel helyreállt a rend, Álmos lehetett betelepülést vezető fejedelem, Szabolcs pedig annyival fiatalabbhogy beférjen Árpád, meg a fiai közé. Fajsz fejedelemségére még ennyi indoka sincs, abból vezeti le, hogy a Duna mentén van Fajsz település, tehát ott nomadizált, a Duna pedig fejedelmi partvonal. Közben mind az öt Árpád fiú kihal (csak négy nomadizált az apai melléfolyókon, a legöregebbet, Leventét elküldte morvákat felügyelni), úgyhogy a másik unoka, Zolta fia Taksony következett a fejedelmi székben. Bár megállapítja, hogy az Árpád leszármazottak korára semmiféle konkrét adat nincs, az időrendi táblát úgy állította össze, hogy (hacsak néhány évnyi különbségekkel is) ezt a sorrendet igazolja.
Szóval, Györffyt olvasni mindig nagy élvezet, hozzá képest Anonymus maga a száraz tényszerűség.
Két felmenő is van a szereplők közt. Tas apjának a nevét nem ismerjük, de a 41. fejezetben felbukkan a nagybátyja, Kölpény. Ennek fia, Botond Tas unokatestvére, de tulajdonképpen Tas fiával, Léllel egyenrangú seregvezér.
Érdekesebb a másik felmenő. A 7. fejezetben Álmos vezér "... kijött pedig a feleségével meg a fiával, Árpáddal, valamint a nagybátyjának, Hüleknek két fiával: Szovárddal és Kadocsával ..." Szóval Ügyek testvére Hülek, Álmosnak pedig unokatestvére Szovárd és Kadocsa.
A történészek szerint a nomád törzseknél a nemzetség legidősebb férfitagja örökli a vezérséget (ezzel indokolják a Koppány elleni háborút is). Az még elképzelhető, hogy Álmos megválasztásánál Hülek már nem él, az unokatestvérek pedig fiatalabbak, de ugyanez már nem áll Árpád vezérségére, hiszen a két fiú tovább szerepel. Az Álmos -Árpád vonal annyira erős volt, hogy a hagyományt áttörve, magukhoz tudták ragadni a hatalmat lázadás nélkül? (Szovárd emigrál is Konstantinápolyba a hadjárat végén.) A Jegyzetek szerint (a Krónikára hivatkozással) Ügek nagyapja Álmosnak (ez most érdektelen), viszont Hülek Árpád nagybátyja, azaz Álmos testvére. Igy már feltehető, hogy előbb halt meg, mint Álmos, a fiai pedig kisebbek Árpádnál. Akkor viszont Zolta örökösödése nem egyezik a hagyománnyal (vagy Kadocsának sem volt fia?).
Anonymus következetes, vezérlistája megfelel az Eskü első szakaszának "... mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük."
Meg kell néznem Györffyt, ő a nagy "nomád szakértő".
A többi mellékszereplőről sokkal kevesebbet tudhatunk meg. A 21. fejezetben Ekölcs nevű igen nemes vitéz lesz a Szabolcs várában hagyott katonák vezetője (nem derül ki, hogy miért); (25.) Apafarkas Agmánd furfangos ember, Tétény kéme róka módra körözve kikémlelte és elragadtatottan beszámolt Gyalú földjéről, de nem tudni, mit kapott érte; (28.) Ohat kun katonának Tas és Szabolcs vezérek nagy földet szereztek, melyet ivadékai mostanáig birtokolnak, de nincs megemlítve, hogy miért. (57.) Bulárföldről fölötte nemes urak: Billa és Baks érkeztek, Pest várát kapták (miért?), sarjadékukból származik Etej. Ugyanonnan jött Hetény nevű igen nemes vitéz. Besenyő vezéri nemzetségből való vitéz Tanuzaba, Örkénd apja.
Felbukkannak olyan, ismeretlen származásúak is, akikből seregvezetők lesznek,(19.) igen serény vitézek: Szalók apja Ösbő, meg Velek, akinek ivadékából Torda püspök származik; (39.) Bogát fia Bulcsú; (48.) Szalók apja Ösbő és Örkény apja Őse.
A művészek szeretik megörökíteni magukat az elkészült műben, a középkoriak meg különösképpen kedvelték ezt a szokást. Nem a főalakok közt, de azért elég feltűnő helyen. Lehet, hogy Anonymus is beleírta magát a gesztába?
A 15. és 16. fejezetben kis, színező epizódok olvashatók. Ezzel emberközelbe hozza hőseit és annyira életszerű, hogy alighanem ténylegesen átélt útikaland. A 14. fejezetben Ond és Ketel vezérek indulnak követségbe Salán vezérhez. Érdekes az ajándékok közt a 12 teve, a 12 kun fiú és a 12 nagyon ügyes orosz leány felsorolása (a halicsi adományból származhat), de fontosabb, hogy megy velük az igen serény vitéz, Tarcal, kémkedni és hírvivőnek. A következő fejezet elején majdnem baj történt, "...az említett folyócskán keltek át nagy vígan, a víz árjában Ketel lova megbotlott, s ő társai segítségével is csak alig bírt a halálból kimenekülni. Azt a folyót ezért a társai tréfásan Ketelpatakának nevezték el."
Jókedvük nem múlt el, ahogy a 16. fejezetben mennek tovább, "...majd mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára." "...Tarcal, a serény vitéz ért fel elsőnek a hegyoromra. Ezért a hegyet attól a naptól kezdve mostanáig Tarcal hegyének nevezték." Körülnézve, mindhármuknak annyira tetszett a hely, hogy kövér lovat ölve, pogány szokás szerint nagy áldomást csaptak. Utána pedig "Tarcalt, aki merész ember volt , és megállta a helyét a harcban, a társai most elbocsátották; s ő katonáival együtt visszatért Árpád vezérhez, ..."
Tarcal tehát nem jelentéktelen ember, dícséretre méltó, beosztottai vannak. Meg is kapja a jutalmát a 17. fejezetben "A fent említett Tarcal pedig Árpád vezér kegyelméből annak a hegynek a lábánál kapott nagy földet, ahol a Bodrog a Tiszában ömlik; egyszersmind ugyanazon a helyen földvárat emelt, amely most a jelenben a Hímesudvar nevet viseli."
Leht, hogy Tarcal kun vitéz azonos Anonymussal? A mellékalakok közül róla tudunk meg legtöbbet (a többieket szinte csak megemlíti). Még az sem mond ellent, hogy "...maga személyében magva szakadt..." (15. fej.), hiszen pl. ha egyházi személy, hivatalosan nem lehet utóda, mégse mondja meg, ki a birtok mostani tulajdonosa.
Még egy területre hívják fel Álmos vezér figyelmét a halicsiak. "Azt a földet végül, amely a Maros (mors) folyótól egészen Orsova (vrscia) váráig terül el, egy bizonyos Galád nevű vezér, aki Bodony várából jött, foglalta el a kunok segítségével." Anonymus jelzi, hogy tudja, kiről van szó: "Az ő ivadékából született Ajtony (ohtum), ..." Ezt a leszármazást megerősíti a 44. fejezetben, ahol Szovárd, Kadocsa és Vajta (Boyta) vezetésével legyőzik. Hovatartozásáról itt sem tudunk meg semmit, csak azt, hogy nagy lovas, meg gyalogos serege van, azonkívül kun, bolgár, meg blak segítsége. Galád elmenekült Keve várába, de onnan is kiostromoták, további sorsáról nincs hír. A fejezet végén pedig Árpád vezér "Vajtának pedig hűséges szolgálatáért nagy földet adott a Tisza mellett, Tarras (torhus) nevűt."
Innen nincs nagyon messze Nagyszentmiklós, ahol a nevezetes aranykincs előkerült. Ennek egyik tálján háromnyelvű felirat van, görög betűs görög, görög betűs török és rovásírásos. A görög betűs török feliratban két személynév olvasható: Boila és Butaul (László Gyula szerint), ill. Bojla (Vajla) és Bota-ul (Vata fia) (Györffy György szerint). Vajta (Boyta) egyébként a csatlakozott hét kun vezér egyike.
Anonymus itt is tudhatott még valamit, csak kevert.
Mén-Marót (menumorout).
A 11. fejezetben a halicsiak aról is tájékoztatják Álmos vezért, hogy "Azt a földet továbbá, amely a Tisza és az Erdély felé elterülő Igyfon-erdő közé esik, a Maros folyótól a Szamos folyóig Marót vezér foglalta el, kinek az unokáját a magyarok Mén-Marótnak mondták ... ezt a földet az a népség lakta, amelyet kozárnak mondanak."
A 19. fejezetben megtudjuk, hogy Bihar várában lakik, ide küldi Árpád vezér a követeit "...és azt kérte tőle, hogy ősapjának, Attila királynak jussából engedje át neki a Szamos folyótól a nyíri határig és a meszesi kapuig terjedő földet". Természetesen (a 20 fejezetben) Mén-Marót visszautasítja a kérést "Attila ugyan erőszakkal elragadta ezt a földet az én ősapámtól, de most uramnak, a konstantinápolyi császárnak a kegyelmes jóvoltából senki sem bírja kiragadni azt az én kezemből." A következő fejezetekben persze elfoglalják a követelt területet, Mén-Marót a Körös folyó mögé húzódott vissza, a 28. fejezet szerint nem is akart tovább harcolni, készült visszamenni Görögországba.
Árpád és vezérei is megelégedhettek az eredménnyel, csak miután az egész országot meghódították, az 50. fejezet végén határozzák el Bihar várának elfoglalását. Ami az 51. fejezetben meg is történik. Anonymus nem felejtette el, hogy mit írt korábban, Mén-Marót azt kéri, hogy "... engedjék követeit Árpád vezérhez, s így ezek hadd vigyék annak a hírt: Mén-Marót, aki előbb követei útján bolgár szívvel dölyfös üzenetben tagadott meg még egy marok földet is Árpád vezértől, most legyőzetve és eléje borulva ugyanazon követek által vonakodás nélkül felajánlja egész országát, Árpád fiának, Zoltánnak pedig a leányát". Mint a mesében az öreg király a legkisebb fiúnak: tied a lányom, meg a fele királyságom (hiszen a másik felét már úgyis elfoglalták).
Az ajánlatnak mindenki örült, hetedhét országra szóló lakodalom lett, Árpád vezér pedig úgy rendelkezett, hogy Mén-Marótnak adják oda Bihar várát. Visszakapta ami az övé volt, tehát szövetséges lett.
Vékony Gábor: Dákok, rómaiak, románok (Akadémiai Kiadó, Budapest 1989., 267 oldal) című könyvében történelmi, régészeti, nyelvészeti és topográfiai (helynevek) adatok alapján elemzi a mai román nép kialakulását és vándorlását. A 242. oldalon "1189-ben Barancs (Branicevo) és Nis között görögök, bolgárok, szerbek és vlachok támadnak Barbarossa Frigyes keresztes seregére." Ha helyesen feltételezem, hogy Anonymus tagja volt a magyar kíséretnek, akár közvetlen harctéri tapasztalata is lehetett a Galád vezér elleni háború leírásához. Galád seregéhez kun, bolgár és blak segítség csatlakozott (44. fejezet).
Salán vezér.
A 11. fejezetben Halics vezére és társai elmondják Álmos vezérnek, hogy "Azt a földet pedig, amely a Duna-Tisza közén terült el, Nagy Kán, Bulgária vezére, Salán vezér őse foglalta el az oroszok és lengyelek határáig, s lakosokul szlovéneket meg bolgárokat tett oda."
A 38. fejezetben Árpád vezér és nemesei ezt üzenik Salánnak "... hordja el magát a bolgárok földjére, ahonnan ősapja idetelepedett ..." A 41. fejezetben további részletet tudunk meg: "... a bolgárok vezére, aki Salán vezérnek rokona volt, ..." A 42. fejezetben a rokonsági fok is kiderül "Azonfelül azt is megüzente, hogy nem fogja pártját nagybátyjának, Salán vezérnek, ..."
László Gyula: Kovrat kagán fiainak történetéhez (in: Magyar őstörténeti tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977., 225-230) c. írásában Hitvalló Teophanés szövegét elemzi. "E szövegből eddig minket különösen Kovrat negyedik fiának sorsa érdekelt, aki népével együtt Pannóniába telepedett. ... Tudvalévő, hogy a magam részéről éppen a 670-680 táján hazánkban nagy tömegben feltűnő új nép hagyatékát, a griffes-indásoknak nevezett kései avarokét tartom a negyedik Kovrat fiú népe hagyatékának, tehát az onogurok emlékének."
Anonymus még tudott valamit, csak már nagyon homályosan?
A Képes Krónikában ezt találtam: "A Don (Don) nagy folyó, Szittyaországban (Scytia) ered, s a magyarok Etelnek (Etu) nevezik; átfolyik a szittya földet szegélyező havas hegyeken, aztán változik meg a neve és hívják Donnak. Déli irányban körülötte lakik a kitánok és alánok nemzetsége, tandem in mare cadit Rotundum tribus ramusculis." (Gyakorlatilag Kézai szövegét másolja.) Szóval a Fekete tenger nem segít a keletkezés korának megfejtésében, Anonymus meglehetősen egyéni nevet használt.
Érdekes, hogy Mályusz Elemérnek nem tűnt fel, hogy Anonymus humanista! Igaz, ő még (rá jellemző aprólékos szöveg- és stíluselemzés alapján) Thuróczyt is csak humanista hatásokat felmutató, de lényegében középkori írónak tartja.
Kezdem sejteni, miér kell Anonymust a hiteltelenek közé sorozni, bár nem világos, mennyiben felelős egy alkotó, hogy művét sokkal később kik és mire használják.
A Királyföldére II. Géza telepítette a szászokat az 1140-es években, a szászok pedig behívták a Déli-Kárpátok külső lejtőjén élő pásztornépet, akkori nevükön a blakokat a hegyi legelők hasznosítására. Ez a nép pedig viharos gyorsasággal elfoglalta Erdély hegyeinek magasabb régióit, a század második felében már Észak-Erdélyben is jelen vannak. Úgyhogy Anonymus találkozhatott velük az általam megjelölt korszakban is. Neki pedig legyőzendő népekre volt szüksége, hát beírta őket is.
A román "őstörténészeket" pedig mennyiben befolyásolná, ha 140 évvel későbbi volna a szöveg?
Ne álmodozzunk, ne rekonstruáljunk, ne találjunk ki áltörténeteket a románok legfontosabb "forrásáról". (Például, hogy a blakok nem vlahok, hanem valami turk törzs)
Nem Gárdonyi, nem Jókai írta, de egy korai humanista 1350 táján, amikor már olaszok legelik javainkat. (Azóta is folyamatosan idegenek.)
Elnézést, valami rossz mozdulattól ellszaladt a szöveg !
Újrakezdve: ha 1160ban született, érett fiatalként részt vehetett Béla hadjárataiban, akár katonaként is. Csataleírásaiból érződnek harci tapasztalatok, ezek gyakran valódi ütközetek. Semmi lovagregényből vett bajvívás, helyette vannak hadicselek (pl a 44. fejezetben a Temes folyónál a sereg kettéosztásával hátbatámadni az ellenséget), vagy melyik, csak könyvből írónak jutna eszébe, hogy a harcoló sereg három napig az árvíz miatt nem tud átkelni a folyón (Nyitra ostroma a 37. fejezetben). Később pedig kancellistakén utazott sokat, az utazás unalmát elűzendő, képzeletében benépesítette a tájat vonuló, csatázó seregekkel. A szálláshelyeken pedig hallgatta a "regösök csácsogó énekeit és a parasztok hamis meséit". Így lassacskán a fejében összeállt a krónikákból hiányzó dicsőséges múlt, amit nyugalomba kerülve, 45-55 éves korában leírt. A szövegen érződik, hogy tudatos, sokszor átgondolt, érett alkotás. lendületes stílus, határozott cselekményvezetés, van főszál, abból kikanyarodó és visszakapcsolódó mellékszálak. Mint egy klasszikus regény, akár Gárdonyi, vagy Jókai is írhatta volna.
Persze, hogy regény, hiszen Anonymus tisztában volt vele, nem tud valódi krónikát írni, mert nincs miből, hát az élményeit felhasználva elképzelte, hogyan történhetett. Az olvasók meg elhitték, olyan szép lett.
A szöveg kora mellett érdekes lehet az író életkora is. Olvasgatván a szöveget, a jelennel elégedetlen, dohogó öreg magyar képe bontakozik ki (azt hiszem, nem kétséges, hogy magyar volt). Szinte tökéletes megfelelője például Apor Péter a Metamorphosis Transilvaniae-vel, ő szintén a múlt (saját fiatalkora) nagyszerűségét ecseteli; bezzeg régen, mos pedig ...
Ha mondjuk 1160-b
Az egzakt válasz homályba vész. Rubrukot egyelőre csak orosz fordításban találtam meg, ott "v more Ponta" (természetesen cirill betűkkel!) van. Julianus jelentésének első oldaláról az alkotmany.ngo.hu jelzett egy képet, de már csak a helye van meg. Kézai pedig nem ismeri a tenger nevét (a fordításban kerek tenger van).
Még az is lehet, hogy ő találta ki, hiszen ez a kombináció máshonnan nem nagyon akar előkerülni. Vagy, nint azt jeleztem, nem tengerről, hanem tartományról beszél. Egyelőre az "ad nigrum pontum" nem tűnik korjelzőnek.
Én Fekete-tenger ügyben korábban ezt találta, az 1490-es évekből (Juan Pardo):
"Hæc cum in Oriente ita se habeant, ego sedes respiciens Nigrum mare; et dilectam tuam
Scylam et Carybdin, et hunc periculorum sinum moram hic aeyse ferens, dolens quod navigare mihi non liceat."
Hogy honnan tudta a Fekete tenger nevét, azt sajnos nem árulta el. :)
Mindenesetre Isidorusnál (Etymologiae XIV) van "...ab Scythico Oceano et mari Caspio" és "nam a septemtrione pontum Euxinum habet...". Ammiani Marcellini (Historiae Libri XXII) szerint is Pontus Euxinus, Rabannus Maurus (De universo) mare Ponticum-ról tud. Egy svéd honlapon találtam régi orosz térképek katalógusát, az egyik címében van ...Pontus Euxinus, seu Mare Nigrum... (1600-as évek eleje). Meg egy német utazó 1557-ből való leírását latin és német nyelven, ebben ....in pontum exoneratur... ...in das swartz Moer...
Nagyon úgy néz ki, hogy a nyugatiak megelégedtek a görög név latinosításával, a keleti pusztalakó népek adtak más nevet az inkriminált tengernek. Magyarországnak pedig minden időben voltak kapcsolatai kelet felé. Mint már írtam, szerintem Anonymus járt a Kárpátokon kívül, Galíciában mindenképp.
Más kérdés: biztos, hogy a "pontum nigrum" Fekete tengert jelent? Nem lehet szó Pontus tartományról? (Van arrafelé egy Albánia is.)
Hogy mikor készült a szöveg? A 9. fejezet vége lehet árulkodó "...hiszen éppen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból.". Ez Tiborc panaszának sűrítménye. A vezérek esküje az Aranybulla vázlata, az 5. pont pedig maga az ellenállási záradék. Ez a két momentum együttesen (a társadalomrajz többi része túl általános) II. András uralkodásának elejére, 1205-1213 (Bánk lázadása) közt a már megtelepültek és a frissen beözönlők közt feszülő ellentétekre utal. Én elfogadom Mályusz Elemér besorolását, csak az időintervallumot veszem szűkebbre.
Anonymus szándéka világos, lelkesíteni akar. Nem kell szégyenkezni a világ előtt, nekünk is van hősi múltunk! És le is írja "...hogy mindazt utódaink legvégső nemzedékéig feledésnek ne engedjem". Összecseng ezzel III.Béla 1181-es oklevelének bevezető mondata: "Minthogy az emberi természet gyarlósága következtében az idők folyása során az elmúlt dolgok emlékezetének helyére könnyen belopakodik a feledés, illő írásba foglalva megerősíteni azt, amiben a szerződő felek egymás közt megállapodtak, hogy mind az írás megerősítésével, mind alkalmas férfiak tanúbizonyságával sérthetetlen és megrendíthetetlen legyen."
Hevületében hőseinek még Európa vádja alól is felmentést ad "Hiszen a magyarok lelke abban az időben semmi mást nem áhított, csak földeket foglalni, népeket hódítani és hadimunkát végezni. Tudniillik a magyarok akkor úgy örültek az embervér kiontásának, mint a nadály, s bizony, bizony, ha nem így tettek volna, nem hagytak volna annyi jó földet utódaikra." (44. fejezet).
Nemzettudatot épít, de nem nacionalista a szó mai értelmében, a "hungarus" nála nem kifejezetten nemzetiséget, hanem az országlakost jelent (ez az elv sok évszázadon át működött, de a 19. sz. végén a nemzetiségi kérdés szerencsétlen kezelése miatt szétzilálódott). Ezért kapnak szinte egyenrangú hősöket a bejövő nem magyarok, lesznek pozitív szereplők az itt élő népek, amennyiben elismerik a király (azaz még csak a fejedelem) elsőségét, miként a magyarok. A népek egyenrangúak, az Álmos nemzetségéből való vezér csak első az egyenlők között (ld. Esküjük, 6. fejezet).
Gondolkodtam :) Megállapodtam magammal, hogy Anonymus szövege bővebb, az a későbbi. Az átalakításnak pedig van oka.
A "Steph's frat(er) Waldonis csere jelentéktelen, gróf - gróf, a "sup(er) muru(m) castri pontosítja a szituációt. Viszont a "hungaro" betoldással jelzi, hogy a hadjárat cselekménye, de a "toxicate" kihagyása jelenti, hogy a magyarok alantas módszereket nem használnak. Így beleillik abba a magasztos képbe, amelyet az Előbeszédben és az 1. fejezetben fest a szittya népekről, benne a magyarokról. Ez pedig nem véletlen, példát akar mutatni a jelennek, különösen itt: "S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmány után, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak a dicsőséget keresték ..." (1. fejezet).
A Geszta szövegét végigböngészve eldönthető, melyek az Anonymus által ténylegesen ismert országrészek és melyek a csak hallomásból ismertek (az előbbi kisebb, mint amit pl Györffy feltételez). Miután az említett helyek zömét Árpád vezér eladományozza, logikusnak látszik, hogy a kimaradt nagy központok (ilyen a már említett Eger, Székesfehérvár, de Esztergom, Vác, Pécs, Kalocsa, Nagyvárad, stb) területét megtartotta magának, illetve a központi hatalomnak. Hiszen nem oszthat szét mindent, hagyni kell az utódoknak is, legyen miből jutalmazni (hiszen jönnek még a nyugati lovagok), de ezekből adományoznak majd a királyok az egyháznak óriási területeket.
Lehetséges, hogy mégiscsak megírta a folytatást is? Hiszen a cselekményvezetés jól komponált, a mellékszálak logikusan kapcsolódnak a főszálhoz (az időbe minden rendes regényíró bele szokott gabalyodni), a kihagyásnak is lehet értelme.
Most akkor ki másolt kitől? :))
Igaz, Anonymus nem nagyon törődik az idővel (ld a 93-ban írtakat). Az 52. fejezetben Mén-Marót lánya egykorú Zoltával, ezért Árpád el is fogadja menyének, majd az 53. fejezetben megülik a menyegzőt és a fiát vezérré emeli. Eltelik két év, hogy Mén-Marót halálával Zolta megkaphassa az örökségét. Azután Árpádot is meghalasztja 907-ben, valamennyi idő megint eltelik és Zolta akkor xiii éves. A színezett kaland pedig még ezután jön!
