FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
miért nem szűrik vajon a tinédzser korosztályt depresszió és szuiciditás szempontjából az iskolában?
úgy tudom, kémiai teszt is létezik, bár lehet, hogy drága, mert csak kutatóintézeti kontextusban olvastam róla, a CST-5-HIAA koncentráció mérése a vérben.
KisKőevőnek: Realdoko-val váltottam levelet, nem tűnt el, csak most egy darabig nem ír. Az evészavarokban egyébként gyakori, mint minden krónikusan zajló betegségben, hogy a páciensek elveszítik az életkedvüket a rendszeres visszaesések miatt, illetve azért, mert úgy érzik, hogy minden próbálkozásuk ellenére nem képesek kontrollálni a súlyukat úgy, ahogy szeretnék. Ezért fontos tudni, hogy az evészavarok esetében a terápiás gyógyulás útja is hasonló, mint más szenvedélybetegségekben: előfordulnak visszaesések, hosszantartó folyamatról van szó (évek), és a tendencia a fontos, tehát ritkább és kevésbé súlyosabb visszaesések esetén gyógyulásról beszélhetünk. Persze vannak olyanok is, akik egyik napról a másikra abba tudják hagyni, összeszorított foggal, de ez ritka. A leszokási nehézség nagy hasonlóságot mutat a dohányzással is.
Annyira szomorú lettem.
Sokan hozzászóltak már ehhez a témához, elmondták, hogy ők is ebben szenvednek és aztán eltűntek, mert minek írják újra és újra azt, hogy nem, vagy alig változott valami, ők továbbra is a mókuskerékben futnak és majdcsak lesz valahogy, de lehet, hogy ugyanígy, és kár a gőzért, mert nem megy......
Legalább te ne tűnj el, realdoko.
Mit ér ez az egész, ha mind kilépünk. Elsüllyed ez a topic és vele együtt a remény is, hogy ki lehet gyógyulni ebből a ...-ból (itt most annyi ronda szinonima jutott eszembe):(
Az élethez való hozzáállásunk egyikünknek sem valami ideális, persze, ebben a helyzetben kinek lenne az. Egy Jonathan Bach könyvben áll valami olyasmi - nagyon találó mondat -, hogy:
Honnan tudod, földi küldetésed véget ért-e már?
... Ha élsz, még nem.
Realdoko, ölelés. Szóljál, ha megérkezik.
előző hozzászólásaid újraolvasva feltűnt, hogy megváltozott legutóbbi hozzászólásodban a szóhasználatod és az indulatod. Úgy tűnik, mintha alkoholos befolyásoltság alatt írtad volna (erre te is céloztál). Ha így van, akkor jó tudnod, hogy az alkohol fellazítja a közbeszédes gátlásokat és valószínűleg nálad is ez történt. Szerintem akkor tudunk a fórumon jobban kapcsolódni hozzád, ha lehiggadsz, és konkrétan írsz arról, mi borított ki. Mások kinyírásáról írni - még elkeseredésünkben is - ízléstelenség. Javaslom, ha kijózanodsz, fordulj szakemberhez sürgősen, mert a felelősség a tiéd, és ezt senki nem tudja megtenni helyetted.
Kinyírom apám.
Kinyírom az öcsém.
Aztán kinyírom magam, mert rájövök, a gyilkosság nem szép dolog.
Hogy nyírjam ki magam? Éhen haljak vagy egyem magam halálra?
Nem nyírok ki senkit.
Ez is egy kibaszott éjjel. Nem kéne többet írni ebbe a kibaszott topivba, nem kéne többet feljönni a kibaszott Netre, lehetőleg soha többet nem inni és (ez utóbbi ugye elég nehezen megvalósítható) nem többet enni.
Kinyírom őket.
Milyen mélységesen tragikus és szánalomraméltó, hogy nem nyírok ki senkit és legfőképpen saját magamat sem, hanem életben maradok. Ennél gázabbat, atyaég.
Legalább egy kib@szott fogadalmat ma éjjelre (ez a kib@szott szó a jelek szerint nagyon bejön nekem ma éjjel). Mondjuk nem írok többet ebbe a rohadt fórumba, egy nyavalyával kevesebb.
Tsók, srácok, biztos van remény, csak nagggggggggggyon, nagyon erősen keresgéljétek.
Most vagyok itt utóljára, JIPPIJÁJÓÓÓÓÓ, never ever
realdokooooooo (szeretnék egyre kisebb o-kat írni, de nem megy)
slusszpoén: nemcsak 0 öngyilok, de 0 öngyilok kísérlet (vajon hová bújik a szánalom legmagasabb foka?) 0 válasz, 0 válaszok itt és most, mindenkor és örökre
a helyzet az, hogy ez a fórum éppolyan nyitott, mint az összes többi, tehát bárki olvashatja, aki kíváncsi.
a zárt fórum (vagy beszélgetés) létrehozásához egy zárható szobára vagy egy titkos vagy jelszóval működő fórumra volna szükség.
mindkettő megoldható, bár nem itt az Index keretein belül. A MIRC-en lehet zárható szobát csinálni, és a psyche lelkisegély (http://psyche.gepaard.net) szintén képes erre.
ezen kívül az extrán és más helyeken létre lehet hozni zárt fórumokat, amelyekbe aztán meghívhatjátok, akit akartok.
az indexes fórumok természetéhez tartozik, hogy nyilvánosak és kereshetőek. sokkal többen olvassák őket, mint ahányan írnak beléjük.
Sajnos a nyilvánosság kérdése mindig problémás az evészavarokban, néha jobban, mint más pszichés nehézségekben, ez ugyanis ún. "private madness" azaz magánőrület, amiről nem szívesen beszélünk még közvetlen hozzátartozóinknak sem. Szerintem is érdemes megőrizni a topik önsegítő jellegét, és nem feltétlenül az egészséges világ felé kell kommunikálnunk, hanem egymás között érdemes a tapasztalatokat megosztani. Persze az is igaz, hogy a külvilág minél többet tud az evészavarokról, annál inkább felismeri azokat a környezetében élő emberekben, rokonaikban és talán nagyobb az esély, hogy így idejében kapnak figyelmeztetést, és szakemberhez fordulnak.
Gondolod, hogy röhögnének? Szerintem nem. (Bár én mindig a jót feltételezem mindenkiről, meg is jártam már néhányszor...)
Én úgy gondolom, nem árt, ha többen megtudják, milyen sokan szenvednek lelki bajokkal, és hogy miben is nyilvánulnak meg ezek a betegségek. Talán akkor nem bagatellizálják el annyira. És a betegeknek is segíthet, ha megtudnak valamit a betegségükről.
Itt az Indexen is lehetnénk többen (ahhoz képest, hogy milyen sok evészavaros van, ide kevesen találnak el), jó lenne, ha más érintettek is felfedeznék ezt a topicot, szerintem használ:)))
Bocs, de szerintem sem egy nagy durranás az a szájt (ezt is így kell írni manapság?) Bár ha jobban belegondolok... Lehet hogy elmegy az étvágyam. Elnézést nem akartam senkit fikázni, csak szerintem annyi a két hely között a különbség hogy itt magunkról írhatunk egymásnak. Ott viszont meg lehet nézni Hogy milyen idióták vagyunk. Remélem sok "normális" fog röhögni a szerencsétlenségünkön.
Elindult a Bura nevű website, amely a fájó szívek, filozofikus lelkek, lelki nyavalyások, ingadozók, társutasok, aggódó szülők és kíváncsi kamaszok minden igényét igyekszik kielégíteni.
Információk, önéletrajzok, irodalom, filozófia!
Vita, fórum, önkifejezés, művészet, érdekességek!
Kérlek titeket, látogassatok el hozzám, tegyétek meg megjegyzéseiteket, kritizáljatok, közöljétek kívánságaitokat.
Kiskőevőnek: a Russel jel valóban az ujjakon (elsősorban a mutató, és a középső ujj középtájékán) előforduló barnás elszíneződésű bőrkeményedés, ami a rendszeres önhánytatás következtésben alakul ki, a fogak miatt. Viszonylag ritka, mert a bulímiások többségének nincs szüksége lenyúlnia a torkába, mivel a falásrohamot követő bűntudat önmagában olyan erős, hogy elég csak előrehajolni, és már jön is vissza minden.
Sziasztok!
Kibírtam egy lakodalmat elfogadható szintű kajabevitellel. Aztán letáncoltam a felesleget (remélhetőleg). Azóta is minden OK. az evéssel - persze koncentrálok minden egyes étkezésnél az optimumra -, a testsúlyhoz való hozzáállásom nemigen (vagyishát nem) változik, de ne legyünk türelmetlenek, 6 év betegsége nem tűnik el nyomtatalanul. Ha híznék 1 kilót, visszaesnék, tudom.
Van egy jó kis Russel-jel (jól mondom, Tamás?) az ujjamon, kezd halványodni.
Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy minden súlyra ható szer, akár gyógynövény eredetű is, akár a vízháztartásra ható tea, tartós használat esetén káros a szervezetre. Plána akkor, ha valakinek a súlya egyébként is az élettanilag egészséges alsó határérték körül van, mivel ezek a szerek nagyon megterhelik a keringést, a szív működését. Aki ráadásul még hányással is próbálja kontrollálni magát, annál különösen veszélyesek, mert a hányáskor nagy a sóvesztés, amit nem lehet azonnal pótolni (natrium, kalium), amelyek hiánya a szív ingerületképző rendszerének (ún. sinus csomó) működésére van káros hatással, és ritmuszavarokat, súlyos esetben akár szívmegállást is okozhat. Szóval ne ajánljunk ilyeneket másoknak, mert azzal nemcsak magunkat sodorjuk veszélybe.
Ha semmi mást nem eszel/iszol akkor biztos...
Egyébként a legtöbbje vízhajtó hatású, szóval tömegre biztos hogy kevesebb lesz tőle az ember, de hogy méretben...?
Sziasztok,
az esti zabálás elkerülésére nálam a meleg tej vált be.
El sem tudtam képzelni hogyan lehet kibírni napot
temérdek csokoládé nélkül.
Hetente 3-4 csokilakomától mentes estét sikerült elérni
egy pohár tejjel. Sosem gondoltam, hogy egyszer "még"
tejet is fogok inni gond nélkül - nemhogy melegen!
Nagyon bejött.
Egy próbát megér!
Szerintem valamit támogatnak a pótláson is, de nem a teljes árat. Azaz a kismamák és a 18 éven aluliak kivételek:))) De menj el az sztkba, nézz körül, és ha találsz egy szimpatikus orvost, akkor adj neki egy kis extrát, akkor biztos gyorsabban és szebben fog dolgozni.
Általánosságban elmondható, hogy a falásrohamokat meg lehet előzni tudatos tervezéssel is, ez is egy önkontroll módszer, a lényege az, hogy struktúráljuk a napunkat, és nem hagyunk olyan unalmas üresjáratokat, amikor beüthet egy jó kis zaba, ami időtöltésnek és feszültségoldásnak sem rossz, de utána jön a bűntudat, majd hányás, vagy maratoni futás....
Szóval érdemes még azt is előre megterveznünk, hogy a nap különböző szakában hol leszünk másnap, és ott hol lesz lehetőségünk étkezni. Aki nem evészavaros, annak ez rutinszerű és magától értetődő, aki pedig evészavaros, az nem tudja elképzelni, hogy ilyet lehet tervezni.
Az állandó (illetve esti, kinek mi kell) PROGRAMOKKAL nagyon igazatok van. A teázást is próbáltam már, volt, hogy bevált - mert tényleg nyugtat, de többnyire túlságosan passzív dolog volt, utána jól bevacsoráztam. A programok viszont mindenre jók: az ember nem unatkozik, nem gondolkodik (magán), emberek között van stb.stb. A program is örömforrás, csak rá kell magad szánni, hogy elmenj (és ne gondold meg magad az utolsó pillanatban, hogy áááá mégsem megyek, mert esik az eső, hülye ruhát vettem fel, fáj a bokám stb.)Nagyon jó érzésed lesz, ha elmentél, fel fog dobni. És akkor nem lesz olyan fontos a kaja, a vígasztaló evés. A programok pénzbe kerülnek (be kell fizetni tanfolyamra, tagdíj, hozzájárulás van stb.), de még mindig jobban megéri, mint kajára költeni.
Nekem már több, mint egy hete nem volt evésrohamom (ez nagyon hosszú időnek számít, nagyon-nagyon régen volt ilyen). Egyszer sajnos hánytam, de akkor sem ettem előtte nagyon sokat. Én olyan optimista vagyok. Sladi teljesen kigyógyult. Van remény. Viszlát, bánatzsír!
A hétvége nagy kihívás: lakodalomba megyek!!! Szorítsatok, hogy tánccal töltsem az időt, és ne a teljes menüsor - beleértve 50 féle süteményt -végigkóstolgatásával.