Köszönöm szépen az újabb fotókat. Hát ilyen érdekes tagolású várat én még nem láttam. Az alaprajzok szerint középen volt maga a német lovagrendi vár, tőle balra az árnyékszéktorony, míg jobbra egy hatalmas gótikus katedrális. Körülötte fallal védetten pedig a polgárváros házai bújtak meg.
Istentelen kemény munkát végzett ez a "téglásember". De merem ezt elírni minden régen élt fizikai munkát végző dolgozóra. Hiszen napjaink gépesítése, most gondolok itt például egy raktáros targoncával való munkájának összehasonlítására egy kubikuséval, vagy éppen a nyári aratáskor egész nap kézi kaszájával dolgozóét egy légkondicionált kombájnt vezetőével -- hát ég és föld! Minden tiszteletem a régen élt fizikai munkát végző embereknek!
De ha már a gyulai téglavárról írunk, érdemes volna kiszámolni, vajon mennyi kisméretű tégla kellett a felépítéséhez? Őszintén szólva én matematikából mindig gyenge voltam az iskoládban, naná, hogy a történelem volt a kedvencem! :-)
De ha valaki kedvet érez rá, hogy kiszámolja, mennyi tégla kelhetett a gyulai várhoz, íme megadok néhány adatott, aztán méricskéljen, fundáljon...
Egyébként valamivel több mint ötszáz évvel megvolt a visszavágó is, ugyanott. Az első világháború elején a németek nyerték (harcászati győzelem) a tannenbergi csatát. (Úgy látszik jó pályája van) Két orosz hadsereg esett fogságba illetve semmisült meg.
Az elfogultság az nem baj, ha az ember igyekszik a realitás talaján maradni. Minden szubjektív, ha másért nem akkor azért, hogy miről beszélünk. Maga a válogatás már elfogultságot jelez. Az pedig nagyon jó, ha nem ért mindenki egyet, mert ha mindenki helyesel és egyetért akkor nagyon unalmas lenne a világ és nem fejlődne.
Minél régebbi időkig megyünk vissza annál hosszabb ideig állt meg egy vár magában (külső támogatás nélkül). A hadsereg maximális létszámát háborúban az szabta meg, hogy a környék két napi (egy oda, egy vissza) járóföldre hány embert tudott eltartani. Az akkori szállítási eszközöket a ló (zabhajtású csúcs-szuper) által mozgatott szekér jelentette. Egy két szekérből álló szállítási egységnél a két szekér mozgatását biztosító hajtómű fogyasztása két nap alatt egy szekér üzemanyag volt. Ebből az következik, hogy az ostromló saját magát is kiéheztetheti egy hosszú ostrommal, mint Mátyás király Boroszlónál a lengyeleket. Ezzel együtt is az esetek nagy többségében az ostromlók nyertek ha nem jött felmentő sereg. A grünwaldi mérkőzésen sokáig a lovagok csapata vezetett, a lengyel-litván csapat csak a meccs vége felé tudott egyenlíteni és tudta megfordítani az eredményt. Visszavágó nem volt. Szerintem a lovagok jól kombinálhattak. Érezhették, hogy elindultak leszálló ágon, a lengyelek meg felszálló ágon. Nekik jobb lehetett szerintem addig lejátszani a döntő meccset amíg ők voltak fölényben. Vagy nem, de én így gondolom.
Először is be kell jelentenem az erős elfogultságomat, hiszen "Nagyon várbaráti" szemüvegen keresztül nézem az egykori eseményeket. Dehát a középkorban pontosan azért építették a várakat, hogy legyen hol védekezni, nemde? A korabeli -- még ágyúk előtti -- korszakban egy támadó seregnek mindig súlyos veszteségeket okozott egy-egy vár bevétele, ha azt a helyőrsége tényleg körömszakadtáig védelmezte.
feltartani az ellenséget amíg a hadsereg meg nem szerveződik és oda nem ér...
Pontosan erre akarok rávilágítani, hogy -- szerintem -- mit rontott el a Német Lovagrend nagymestere? Abszolút, de nem vagyok "német párti", egyszerűen mivel ő került ki a küzdelemből, hát a "gyengébb" oldalát fogom, így utólag sok száz esztendővel.
Tehát szerintem a Nagymesternek a fő erősségüket, Malborkot jól el kellett volna látnia helyőrséggel, fegyverzettel és élelemmel. Míg maga valahol a környezetében foglalt volna el olyan pozíciót, ahonnan akár támadhatott akár visszavonulhatott volna.
Jön a lengyel sereg. Jagelló II. Ulászló ostrom alá veszi Malborkot. A lengyel támadók súlyos veszteségeket szenvednek, míg a malborki védők időnként utánpótláshoz jutnak a távolabbi lovagrendi hadtól. Majd egy kedvező pillanatban, amikor már a lengyel had harci ereje gyengül, akkor támadtam volna őket meg!
Tehát én lemásoltam volna Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári diadalát.
Nagyon nagy hibának tartom, hogy a Német Lovagrend nyílt csatában állt ki a sokkal erősebb, több ország haderejét felsorakoztató lengyel uralkodóval. Valószínűleg itt már a németek "felsőbbrendűségbe" való hite is közrejátszhatott, hogy őket mezei ütközetben nem győzhetik le. Úgy látszik elfeledték az 1241-es Csúd-tavi vereségüket a novgorodiaktól.
Mint a vár későbbi sorsa mutatja is, a lengyelek felismerték, hogy Malbork (Marienburg) magában nem életképes, sokáig nem bírja.
A vesztes grünwaldi csata után minden megváltozott, az erőfölény a lengyel király javára dőlt el. Megkezdődött a Német Lovagrend hanyatlása.
Azt, hogy valaki ilyen jellegű ajándékot, oklevelet kapjon a várúrtól ki kellett érdemelni. Én is jártam ott kétszer, de szóba sem került, hogy kapok valami hasonlót. Hihetetlen mennyiségű munkát, energiát és pénzt fektetett a várba. A borzasztó az, hogy nem kellett volna hozzá sok, hogy jó legyen. Némi építész és statikus segítséggel világszámmá lehetett volna tenni. Nem tudom, hogy nem akart ilyen irányú támogatást, vagy nem talált olyat aki segítette volna. Pedig nagyon jó részei is voltak a várnak, például nekem nagyon tetszettek az agyagérmékből épített kályhák. Mellettük viszont ott volt egy hungarocellre fölhordott ábra. Sokat emelt volna a helyiség kinézetén ha nincs ott. Azt hiszem talán ott követte el a nagy hibát, hogy nem szakaszosan építkezett. Be kellett volna teljesen fejezni egy épületrészt mielőtt egy újba belefogott volna. A befejezés alatt értem a berendezést is. Kár az emberért és a várért.
- fenntartani a környék viszonyait (rendőr őrszoba)
- feltartani az ellenséget amíg a hadsereg meg nem szerveződik és oda nem ér
Ha meghúzódnak a várak védelmében akkor szerintem biztos bukásra (viszonylag lassú sorvadásra) lettek volna ítélve. Hiába van biztonságban a várban, az őrséget etetni, fizetni kell, a vár üzemeltetése is pénzbe kerül. Benn a várban el lettek volna vágva mindentől és még a környék lakossága is kezdi őket lesajnálni. Ha vállalják a csatát akkor dupla vagy semmi alapon vagy buknak vagy mindent visznek. Mint a vár későbbi sorsa mutatja is, a lengyelek felismerték, hogy Malbork (Marienburg) magában nem életképes, sokáig nem bírja. Nem is bírta, a lengyelek minden macera nélkül hozzájutottak. Feltételezem, hogy miután a grünwaldi csatában a lovagrend gyakorlatilag az utolsó szálig (kb. 300 résztvevő lovagból 15 élte túl a csatát, a gyalogság veszteségei is hasonlóak lehettek) megsemmisült már a vár körülzárásával se kellett nagyon foglalkozni. Az az érzésem, hogy a lovagrend örült ha nem kellett kijönni a várból, mert így elkerülhették a környékbeli földművelők inzultusait.
Természetesen nincsen "bevehetetlen vár". De ha a Német Lovagrend mondjuk visszahúzódik a téglaváraik védelmébe és nem tesz mindent "egy lapra" egyetlen döntő csatában, talán tovább tudják húzni a védekezést. Mutatok néhány térképet, amiken valóban jól látható, hogy a II. Jagelló Ulászló lengyel király koronája alatt egyesített lengyel - litván szövetség hatalmas területekkel, így emberanyaggal rendelkezett a németekkel szemben.
Rákerestem a németek legfőbb várának, Malborknak a sorsára is. Az 1410-es grünwaldi csata után mire a győztes lengyelek odavonultak, az újonnan választott nagymester megszervezte a védelmét. Egy ideig tartó blokád után a lengyelek felhagytak a körbezárásával és elvonultak. A későbbi lengyel-német összecsapásokban nem játszott szerepet. A történelem furcsa fintora, hogy az igen jól kiépített hatalmas téglavárat a nagymester kénytelen volt elzálogosítani, az új birtoksa pedig egyszerűen pénzért eladta a lengyel királynak.
"kevé fantáziával megáldottaknak. Mint megtudhattuk káposztalevelet használtak a nemes célra. A híd alatt folyó csörgedezett annakidején, messzire szállítva a lovagi kultúra végtermékét."
Budibástya vagy másnéven latrinatower. A vár egyik legfontosabb intézménye. Egy híd vezetett a várból az enyhelyre. Jó hosszú út volt, kíváncsi lennék milyen gyakran nem érték el. A fölső szinten a kor minden kényelmével fölszerelt boxok sorakoztak. A működését panoptikum segített megérteni a kevé fantáziával megáldottaknak. Mint megtudhattuk káposztalevelet használtak a nemes célra. A híd alatt folyó csörgedezett annakidején, messzire szállítva a lovagi kultúra végtermékét.
Ezt meg tudom erősíteni. Édesanyám egy régi házban lakik, és amikor új fürdőszobát csináltunk, az alapoknál beleütköztünk ilyen fekete téglába. Mint a szikla, olyan kemény volt, iszonyatosan megkínlódtunk vele.
Meg a régi, kézi vetésű téglákba szénport kevertek, a maiakba meg fűrészport, maghéjat (pld. napraforgó), kiégetés után az előbbi salakot, az utóbbi meg "semmit" hagy maga után.
Most azon töprengek, hogy milyen érdekes: a Német Lovagrend sok-sok téglavárat épített az általa meghódított területek feletti uralomra, a legyőzött népek szemmel tartására. Mégis amikor a lengyel királysággal kitört a hadiállapot, a Lovagrend nagymestere úgy döntött, hogy nem a várak vastag {vékony?} falainak védelmében töri meg a lengyeleket, hanem nyílt csatában.
Az pedig nem sikerült, hiszen az 1410-es grünwaldi csatában súlyos vereséget szenvedtek.
Szerintem a mész behozatalát a Hansa szövetség kiterjedt kereskedelmi kapcsolatán át oldhatták meg. Mert tény, hogy valami összefogja a téglákat ezekben a hatalmas lovagvárakban már sok száz esztendeje.
Eleinte a Hanza fogalom a külföldön élő kereskedők szövetségét jelentette. A 13. század végére a városok Hansái megerősödtek – kereskedővárosok komoly szövetségévé, melyek közös politikai alapelvet vallottak.
Gazdasági erejével együtt párosult politikai hatalma: tőle függött rengeteg észak-európai ország gazdasága is, így a Német Lovagrendé is. Mivel óriási pénzösszegekkel rendelkezett, nagyszámú zsoldossereget tartott fenn, s több háborúban leverte a dánkirályt, de éppúgy hadat viselt a németalföldi városok és Anglia ellen is. A német lovagrend tevékenyen támogatta és védte a szövetséget, mert azt a 13. században, mikor megkezdte a kelet-balti területek bekebelezését, jelentős szubvenciót biztosított számára, egyfelől, mert nem állt közvetlen egyházi fennhatóság alatt, mint a Kardtestvérek rendje.
A budai várban, pontosabban a polgárvárosban lévő Mária Magdolna-templom tornyára gondolsz. Ez a korabeli krónikák szerint a betelepülő magyarok plébániatemploma volt, míg a Nagyboldogasszony {napjainkban Mátyás}-templomot pedig a sokkal jelentősebb számban IV. Béla király hívására megérkező német polgárok használták istentiszteletre.
Ha már a tégláról elmélkedünk, akkor az agyagból lehet cserepet is készíteni. Pár éve a szomszéd lebontotta a háza melletti régi melléképületet. Elkértem tőle a cserepeket, gondolva jó lesz az nekem tartaléknak. Megnéztem az egyik cserepet, hát a "Nagybecskereki téglagyár" felirat volt belemintázva.
