Nem baj én tőled tanultam, hogy minden 30-adika egy gyásznap. Ezentúl nekem az is marad. Télen ráérek számolgatni a napokat, majd tavasztól locsolom az akácfákat, mogorva emlékére ültettünk vagy ötszázat, nem erdő, de remélem erdősáv lesz. Tavaly "ősszel" egy már virágzott is. Remélem tavasszal akácillat lesz nálunk.
Nekem az fáj a legjobban, hogy el sem búcsúzhattam tőle. A temetés is rosszul sikerült, mert a Piarista pap olyan lelketlenül beszélt, mintha nem egy vétlenül, más hibájából meghalt, CSUPASZÍV embert temettünk volna hanem egy bűnös embert . A másik dolog ami nagyon fáj, hogy nem érhette meg, hogy apa legyen én meg nagymama. A két fiatalembernek szép jövőt és hosszú életet kivánok, legyenek büszkék a nagymamájukra és a nagynénjükre. Olvasom ám a rák, vagy a szomorú valóság topikot.
" most tudom először leirni, hogy büszke vagyok, hogy olyan fiút nevelhettünk mint MOGORVA volt."
en azt tanultam meg a halalabol, h annak kell mondani, h "buszke vagyok rad ", "szeretlek", "orulok neked", "jo hogy vagy" aki el ...
es sose bocsajtom meg magamnak, h neki pl sose mondtam ... merthogy "ilyet nem mond az ember".
(miert???)
igaz azt mondtam tobbszor, h nekem o "etalon" (kaptam is a pofamra erte ... hehe)
de tenyleg az volt.
