Keresés

Részletes keresés

babarczyeszter Creative Commons License 2001.01.08 0 0 490
Barackocska, bocs, hogy beledumálok, de a Prozac nem étvágycsökkentő, hanem antidepresszáns, amely kényszeres dolgok ellen is jó lehet. Ha valaki depressziós, és étvágytalan, akkor a Prozac inkább stabilizálni fogja az étvágyát (ha hat), a bulímia esetén viszont, ahol a zabálást szorongás, vagy valami kényszeres rutin, vagy egy bonyolult önjutalmazási-önbüntetési technika váltja ki, azáltal csökkenti az étvágyat, hogy csökkenti ezeknek a pszichés kényszereknek az erejét. Tulajdonképpen sokkal szélesebb és bonyolultabb folyamatokra hat, mint az étvágy -- az egész szerotonin-rendszer szabályozza elvileg, ami viszont többek közt szabályozza az étvágyat is.

Én nem voltam Prozacon hosszú ideig, de többen voltak itt -- elmondhatják, mit csinált az étvágyukkal.

Persze Tamás majd korrigál, ha hülyeséget beszélek.

Előzmény: Barackocska (487)
zsuzsa Creative Commons License 2001.01.08 0 0 489
Sziasztok.
Talán sikerült ez a k. nyelvvizsga. Még mindig hányingerem van, szóval csak nekikezdek a zabálásnak, de a harmadik falat után elmegy tőle a kedvem.
Barackocska, a második gyereket szültem 2 éven belül + külföldön éltünk meglehetős elszigeteltségben, amikor a férjem beleszeretett valaki másba. Akkor tényleg komoly gondjaim voltak. nem birtam felkelni az ágyból és annyi változás volt a testemen , ugye a szülések nyomai, egyszerüen undorodtam magamtól. Komolyan nem tudom igy utólag, hogy birtam ellátni a két gyereket meg rendesen szoptatni.
Most nezegetve a képeket, azt hiszem nagyon szép és csinos voltam, de akkor egyáltalán nem voltam ennek tudatában. Kiváncsi vagyok a pasik mit szólnának, ha a fenekükön kibujna egy gyerek, ehhez gátmetszést csinálnának, a hasuk olyan lenne mint egy löttyedt leeresztett lufi a mellük meg ugy nézne ki, mintha valaki másét tették volna oda a szép, megszokott izmos lánytest helyett ...

Abban igazuk van a cihologus szakemebreknek, hogy először saját magadat kell szeretned, de azert nagyon kell az is, hogy valaki ugy nézzen rád, mintha te lennél az egyetlen ivarérett nő Európában. Erre van kitalálva a gyereked apja optimális körülmények közt.
Hát sajna az én esetemben beütött a krach...

Háromnapos ünnepeken meg hétvégeken nem hülyültök meg? Én akkor leüritem a hütőszekrényt. Főleg a válás utáni évek voltak rosszak. Egész nap csak gügyögsz meg pelenkázol, be vagy zárva, tisztára mint valami fegyház.

Én nem vezetek naplót.. majd ha elmegyek IRL dokihoz és azt mondja.
Ti már voltatok igy orvosnál? Mit kell mondani? És rögtön mindenféle intim dolgot kérdez?
Ti legalább egyértelmüen anorexiások vagy bulimiások vagytok, de engem még besorolni sem lehet egyikbe sem :-(

Előzmény: Barackocska (488)
Barackocska Creative Commons License 2001.01.08 0 0 488
Drága Zsuzsa!
Ez annnnyira tipikus! én is azért eszem (otthon) hogy legyen mit csinálnom. Nem mintha nem lenne mit (tanulni, takarítani bármi) de az sokkal egyszerűbb, hogy leülök és zaba....
Itt a munkahelyen, rágózom, cukrot eszek és müzlit rágcsálok. (ja a kolléga-barátnőim, mondják is gyakran, hogy azért vagyok ilyen gizda, mert semmit sem eszem.. oh ha tudnák!)
A fáradtság is kiváltó ok, pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha az ember lepihenne egy kicsit!
off
Zsuzsa! Kérdezhetek? (nem akarlak megbántani, és tényleg csak akkor válaszolj, ha nem gond)a férjed képes volt, akkor kikacsintgatni, amikor te a gyermeketekkel otthon voltál? Uhhh.. ez kegyetlen.. hogyan jöttél rá? és legfőképp, hogyan tudtál reagálni?
on
Én most azzal próbálkozom, hogy kikötöttem magamnak, hogy mennyit kajálhatok, és hogy miután hazaértem, torna majd tanulás. Kaja elfelejtve!
Vezettétek a naplót? Valaki elküldené nekem?
köszi előre is
Bari
Előzmény: zsuzsa (484)
Barackocska Creative Commons License 2001.01.08 0 0 487
Kedves Rosaly!

Szeretnék orvoshoz fordulni, de sajnos, mint már írtam bejutni hozzájuk nem olyan egyszerű, sőt a negatív tapasztalat a neurológussal még az akarást is kiirtotta belőlem... Az a legrosszabb, hogy tudom mit kellene tennem, de egyszerűbbnek látszik ez az út- ehhez nem kell akaraterő ..
Sajna, nem hiszem el, hogy egy étvágycsökkentő, mint a prozac segítene, mert én nem azért eszem mert éhes vagyok, hanem kényszerből... Erre csak egy erős "nem" lehetne a megoldás, de jelenleg ez nem megy..
Az erős érzelmi hatásról amit írtál teljesen igaz! Tegnapelőtt barátom bejelntette, hogy neki elég volt ennyi, de beleunt a viselkedésembe blablabla.. (ismét, ki tudja hányadszor) azt mondja, hogy hiába szeret, ő most rászánta magát, hogy inkább végigcsinálja ezt, de nem lesz több "héja nász".. NO most azóta az evéssel nem volt problémám, mert egyszerűen görcs van a gyomrom helyén.. Próbálom most "felemelni a fejem" és nem visszaesni! Talán most sikerül! Célokat tűztem ki, és ezeket most nagyon-nagyon akarom!
Zsuzsa! Nálatok minden rendben?
Vigyázzatok magatokra!
Bari

Előzmény: Rosaly_ (478)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2001.01.07 0 0 486
Kedves Zsuzsa,

már korábban kérdeztem, hogy honnan szereztél Seropramot, ezt a gyógyszert nem szabad orvosi ellenőrzés nélkül szedni, fogyásra meg kifejezetten nem alkalmas, nem tudom ki mondhatott ilyet. Szerintem orvoshoz kellene fordulnod, mert nem lesz jó vége, ha összevissza gyógyszereled magad. A titoktartási kötelezettség pedig minden kezelőre vonatkozik, ez természetes.

Tamás

Előzmény: zsuzsa (480)
Rosaly_ Creative Commons License 2001.01.07 0 0 485
Lappa, egyáltalán nem általános, amit írtam, biztosan mindenkinél más, és ahogy olvastam a hozzászólásaidat, te egészen más helyzetbe kerültél, amikor kitört rajtad, mint amilyenben én voltam. Meg biztosan teljesen más is vagy. Szóval ha tudsz más "ésszel fogyókúrázni", akkor szerintem tök jó vagy! (Bár a Doktor majd biztos ír még valami okosat.)

Előzmény: Lappantyú (481)
zsuzsa Creative Commons License 2001.01.06 0 0 484
Nem tudom masnal hogy muxik. Amikor teljesen gödörben érzem magam, pontosabban komoly veszteség, bánat ér, akkor nincs étvágyam. Illetve ugysem tudom megvigasztalni magam csokoladeevessel.
az elso babam sokat sirt es rengeteget bukott csecsemőként. anyám meg állandóan közölte, hogy valamit tutira rosszul csinalok, mert ez a gyerek lathatoan szenved. Ettol ideges lettem es muzlit ettem. Eloszor a finomabb magokat, aztan mindegy mit, csak mozogjon a szám.

Ma vendegek jottek. Faradt voltam, nagyon akartam, hogy vege legyen. teljesen logikatlanul ettem össze-vissza mindent, pedig nem is kivantam. Kene talan irnom, mit eszem.
Semmi logika nincs abban, hogy torta utan szendvicset rakok a szamba. Nem is izlett, csak valamit csinalni akartam.

tamas, ha ezek utan ki kellene faggatnom szülőanyámat, meddig szoptatott és megtömött e gyerekkoromban pempőkkel, azt nem vállalom... egyébként nem nézem ki belőle, hogy 6 hétnél tovább szoptatott volna. Az nem elég megbizható. A cumisüveg jobban be van rovátkolva és többet lehet nyomni a gyerekbe :-)))

Előzmény: Waratah (482)
énisdepisvagyok Creative Commons License 2001.01.06 0 0 483
off

depo lécci

Előzmény: Waratah (482)
Waratah Creative Commons License 2001.01.06 0 0 482
Igen van gyerekem, 2.
Én is akkor voltam a legkarcsúbb, amikor az ex elkezdett elfelé kacsingatni a házasságból, bár közel sem 25 kg-t.
Mi az a legjobb diéta a tömény bánat és elkeseredés? A kis adagokban való meg hízlal?
Előzmény: zsuzsa (480)
Lappantyú Creative Commons License 2001.01.06 0 0 481
>>fogyókúra nem jó, mert az ember az evésre koncentrál a fontosabb dolgok helyett

Azt hiszem, hogy ez csak addig van így, amíg teljesen és tökéletesen meg nem gyógyul az ember. Talán ez a mérce: ha már tudsz ésszel fogyókúrázni, akkor biztosan gyógyult vagy.

[de nem tudom ezt biztosan, csak reménykedem, hogy nem úgy van ez, hogy bármikor vissza lehet esni. Doktor úr? :-)]

Lappa

Előzmény: Rosaly_ (478)
zsuzsa Creative Commons License 2001.01.06 0 0 480
Tamás : Szóval akkor neki is van bizonyos titoktartási kötelezettsége ? ugy értem, ha megtud rólam valamit, amit idegennek sosem mondanék el, akkor nem mondhatja el másnak ?
nem vagyok én nagy ember, tul.képp a kutya se kivancsi rám, de..

istenem, én sose hánytattam magam, már a terhességek elején is utáltam a hányingert, alig vártam, hogy elmúljon, de ettől a seropamtól olyan hányingerem van, hogy mindjárt nyelvkönyvestül odaülök a wc mellé, ne legyen túl messze :-(
remélem nem igy értették a fogyasztó hatását...

A második gyerekem születése után lefogytam 25 kilót 4 hónap alatt ugy, hogy csak szoptattam, szoptattam és ásványvizen, zöldborsós pizzán meg hig tejeskávén éltem.Igaz, akkor épp a házasságom ment tönkre, volt mivel elvenni az étvágyamat.
A felesleggel együtt volt legalább egy liter tejem naponta és végre igazán hasznosnak éreztem a testemet.
Nektek van gyereketek?

Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (479)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2001.01.06 0 0 479
Kedves Zsuzsa,

igazad van, nem könnyű erre rászánni magát az embernek, de ez is nagyon változó, van aki sokkal kisebb bajokkal is szakemberhez fordul, van aki akkor sem menne el, ha már alig él, inkább elpusztul, de nem beszélne a bajairól, bizonyára te is ismersz mindkét típusból személyeket.

Próbáld azt szem előtt tartani, hogy te akarsz valamit megérteni, valamit túllépni, és a terapeuta csak egy köztes személy, bizonyos értelemben a személyisége nem számít, csak a jelenléte, ahhoz, hogy megtaláld a megfelelő válaszaidat.

Tamás

Előzmény: zsuzsa (477)
Rosaly_ Creative Commons License 2001.01.06 0 0 478
Kedves Zsuzsa és Barackocska,
Tudom, hogy én nem kellek ehhez, mert úgyis mindenki ezt mondja, de mindenképp menjetek el orvoshoz! Tényleg segít! Ha másért nem, felír gyógyszert, ami biztosan kirángat a mélypontról.
Nekem ezeken a mélypontokon bárki mondhatta, hogy szeret, nem használt, a barátom bármit mondott, már nem hittem el. (Vele egyébként olyan volt a viszonyom, mint Barackocskának az övével, nagy-nagy szerelem, de héja nász, bár én nem mondtam el neki, mi van velem, csak egyszer, nagy vonalakban.)De amikor ez az egész elkezdődött, még nem jártunk együtt.

18-tól 21 éves koromig a legrosszabb periódusaimban naponta akár kétszer is hánytam.(Szerencsére ez nálam sosem volt folyamatos, hol jobb, hol rosszabb, hol teljesen elmúlik) 21 évesen, egy ilyen hónapok óta tartó borzalmas időszak alatt végül nem bírtam tovább, és elsírtam az egészet az anyukámnak, aki épp egy falásrohamom után érkezett haza. Ő vitt el először orvoshoz. 6 hónapig szedtem Prozacot és ez nagyon sokat segített! főleg az elején.
23 éves koromban jött a második ilyen hosszabban tartó állapot (bár már csak heti egy vagy két hányással - ekkor laktam a barátommal), és végül megint a Prozac segítet, négy hónapig szedtem. Azóta küzdök, voltak olyan időszakok, amikor eszembe sem jutott az evés és magamtól lefogytam, és voltak olyanok is, amikor kiderült, hogy mégsem múlt el a dolog (sőt...) - ilyenkor előfordult, hogy a tartalék Prozacból ettem egy-egy felet... Most, 26 évesen (5 kilóval nehezebben, mint egy éve, amikor az egyik legfőbb gondom az volt, hogy "kövér vagyok") épp nagyon szeretnék gyógyszer nélkül kilábalni a depiből. Azzal vígasztalom magam, hogy a legrosszabb bulímiás időszakokban annyira legyengítettek a hányások (lelkileg, szellemileg és fizikailag), hogy semmire sem mentem az 5 kiló mínusszal. Most: 172/61, hát... (És épp azt is gondolom, hogy a fogyókúra nem jó, mert az ember az evésre koncentrál a fontosabb dolgok helyett, ezért nagyon nagy az esélye annak, hogy visszacsúszik.)

Barackocska, írtad, hogy amikor valami erős érzelmi hatás ért, valami változás, (ne haragudj, hogy így fogalmazok, tudom, hogy nagyon szomorú volt), egy időre magától elmúlt a bulímia. Ezzel nekem is hasonló tapasztalataim voltak. Valójában erről jutott eszembe, hogy talán jót tesz, ha olyan helyzetekbe kerülsz, ahol erős és új ingerek érnek. (Persze depisen ez meglehetősen nehéz... ezt most pont tudom, de hátha, és ha minden kötél szakad, a gyógyszer segíteni fog.) Rajtam sokat lendítettek az utazások, meg mindenféle nagy változás, a szomorúak és a vidámak is (de ezt már azt hiszem írtam), új emberek, új feladatok, stb. (Amire talán ellenérv lehet a teljesítménykényszer..., nem tudom.)

Annyi viszont biztos, hogy létezik, legalábbis időleges, megoldás, és ha találtok egy pszichiátert, aki felírja, ő talán a továbbiakban is segíteni fog.

Gyógyuljatok meg hamar!

Rosaly_

Előzmény: zsuzsa (477)
zsuzsa Creative Commons License 2001.01.05 0 0 477
Köszönöm mindenkinek, aki nekem irt.
Jólesett.

Ma kibirtam zabálás nélkül. Ugy értem nem azért ettem, mert ideges vagyok, hanem azért, mert dél volt és itt volt az ideje. Lelkiismeretfurdalásom sem volt. Igaz, elég nehezen koncentráltam, de nem a mardosó éhségtől, hanem a fejem müködik félgázzal..

Azért félek a lélekgyógyászhozmenéstől, mert mégiscsak egy idegen ember és nem azért akar velem beszélgetni, hogy valamilyennek mutassam magam, hanem esetleg olyan dolgokat is kérdez, amit szégyellek.
Tamás én tudom, hogy csak egy beteg vagyok, de ezek szinte még intimebb dolgok, mint pl nőgyógyásznál. Ott egyszerüen függetlenitem magam a vizsgálattól, de azt mégse gondolhatom, hogy ami a fejemben van az valaki máshoz tartozik nyugodtan turkáljunk benne..

Nem ?

beny Creative Commons License 2001.01.05 0 0 476
Igen, tényleg igazakat írtok, és amikor elolvasom ezeket a pozítiv gondolatokat, akkor úgy érzem, hogy tényleg így lenne jó, és de jó lenne mindig ezt érezni, és nem csak akkor, amikor olvasod.
Pedig tényleg ez az igazság, akkor miért olyan nehéz elfogadnunk?

Kedves kis köevő, emlékszem, hogy amikor mindenféle szintetikus (tiltott) szereket vettem magamhoz, azért, hogy ne legyen étvágyam, akkor voltam 49 kiló. Drasztikusan éltem, jól bezabáltam és utána 1 napig semmi és plusz a tiltott és igen káros szer.
49 kiló voltam, de soha nem voltam csont és bőr, soha nem nyomtak a csontjaim, soha nem éreztem ilyet, mint Te. Pedig akkor csak 1 kiló különbség volt közöttünk, de biztos teljesen másak a testi adottságaink, más a felépítésünk. Te most nagyon soványnak tartod magad, én meg (néha) elég kövérnek, pedig mindössze csak 2-3 kiló különbség van közöttünk. Azért ez elég furcsa, pontosan a két véglet!

Előzmény: kis kőevő (475)
kis kőevő Creative Commons License 2001.01.05 0 0 475
"...te szép vagy, mert szeretnek téged..."

"...a szépséged pedig a megismételhetetlen egyéniségedből fakad..."

Milyen, milyen igazakat írtok.
Mindannyian sejtjük ezek igazságát, de olyan könnyű elfeledkezni a jóról és a rosszat emelni ki önmagunk tulajdnoságai közül, felnagyítani a gyengéinket, a tökéletlenségeinket, mintha amellett eltörpülne az összes többi szépség és jóság...

Beny, egyébként nem jó 48 kilósnak lenni - én sem sokáig maradok ennyi :) - nem ajánlom senkinek sem. Ha lefekszel a földre, nyomják a bőröd a kemény csontok. Nem kellemes! És semmiképpen sem normális. És a súlyvesztéshez bizony némi izomvesztés is társul, ezt gondolom, te sem szeretnéd...

kis kőevő

Dongó Ágnes Creative Commons License 2001.01.05 0 0 474
Kedves Bari,

"emondtam magamról...Tehettem én esküt, vigyázhattak rám, én akkor is megtettem..
Nem tudok ellentállni:(( "
Nem szabad esküt tenni, mert ha nem sikerül betartani, attól csak még rosszabbul érzed
magad. Fontosabb az, hogy tudd mit akarsz és ha sikerül abból erőt meríthetsz.
Miért adnád fel, ha lehet sokkal, sokkal jobban lenni? Adj időt magadnak!

Kedves Zsuzsa,

bár viszonylag ritkán írok, de rendszeresen olvasom a topikot - amolyan "csendestárs"
vagyok. Emlékszem mindazokra, amiket korábban írtál magadról. Értékes önmagadért
vagy, a szépséged pedig a megismételhetetlen egyediségből fakad.
A súly az égvilágon semmire nem garancia!
Normál súlyú tizenéves voltam, 171/53-54 és elkeseredett. Lefogytam, de sosem lettem
kibékülve magammal. Aztán híztam és próbálok bölcsebb, tapasztaltabb módon
viszonyulni problémáimhoz, amennyire erre képes vagyok.
Semmi, amit kényszerből, pillanatnyi keserűségből magadra eröltetsz nem hoz boldogságot,
a dolog kényszer természetéből fakadóan.
P.S. Sok sikert a nyelvvizsgához.

Kedves Rosaly,

nemcsak a tej, a tejes tea is OK. Sőt, néha a vörösbor is.

D.Á.

Előzmény: Barackocska (466)
mafalda Creative Commons License 2001.01.05 0 0 473
Kedves Tamas!

Koszonom a tppet az extras oldallal kapcsolatban, kinyomtattam, oda fogom adni, remelem segit neki.

Mafalda

Lappantyú Creative Commons License 2001.01.05 0 0 472

...

beírtam ide egy hosszú-hosszú hozzászólást, de nem jó. kitöröltem. nem vagyok orvos és nem vagyok elég okos, hogy segítsek neked. pedig nagyon szeretném elmagyarázni, hogy 63 kilósan, 38-as ruhamérettel vagy anélkül, több kilóval vagy kevesebb kilóval, magasabban vagy alacsonyabban te szép vagy, mert szeretnek téged.

de tudom, hogy ezt nem lehet elmagyarázni.

csak szorítok neked és sok erőt és kitartást kívánok!

Lappa

Előzmény: zsuzsa (470)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2001.01.05 0 0 471
Kedves Zsuzsa,

látod, hogy nem a súly teszi az embert, hiába sovány valaki, a boldogság nem azon múlik. Akkor meg minek görcsölni a súlyon? No persze, nem olyan könnyű az, csak azért mondom, mert racionálisan biztosan te is érted ennek a lehetetlenségét, ezért inkább érzelmileg kéne kicsit átalakulni az önmagadhoz való viszonyban egy terápiában.

Kedves Kiskőevő,

a leírt adataid alapján bizony csúszol bele egy kis anorexiába, a testtömegindexed most 18.3, ami 20 és 25 között normális ebben az életkorban, és ez már anorexiás indexnek számít. Szerintem jól haladsz az öngyógyításban, az ingadozások ne kedvetlenítsenek el, ilyenkor érdemes ismét elővenni a naplót, és figyelni az étkezések rendszerességére, teljes értékűségére, egyenletes elosztására, megtervezésére.

Kedves Barackocska,

szerintem hét év után is érdemes nekivágni a kezelésnek, valamikor végül is el kell kezdeni. Próbálkozz meg először az evési naplóval.

Tamás

Előzmény: zsuzsa (470)
zsuzsa Creative Commons License 2001.01.04 0 0 470
Tamas : Köszi hogy segitesz.
A dolgaim most mintha alakulnanak. Talan.
Marmint kicsit több erőt érzek magamban. Holnap nyelvvizsgazom. Valahogy össze kéne szednem magam :-(
Nem szoktam ám inni, mert hogy néz ne az ki. Bakfity ha belegondolok én szives örömest lennék alkoholista, csak azert nem vagyok, mert mit szolnanak hozzá.....
Ezert csak ugy kb 2 hetenkent egyszer.Marmint akkor iszom alkoholt.

A baratnőm kétszakvizsgás orvos. Tudod vele nincs az a görcs, hogy uristen mit fog ez szolni ... tizeneve ismerem. persze, jobb megoldas lenne egy igazi szakember :-(
Ő mindig koplal. Meg neha pont ugy össze van esve mint én. Ettől rögtön jobban erzem magam, mert masnak is ez a baja.

Lanyok, ha en olyan sovany lennek mint ti, akkor azt hiszem semmitől sem félnék . Igy minden önbizalmam elmegy , mert folyton arra gondolok, miert nem lehetnék én kisebb. Két kolleganom is van, aki irdatlan tehén hozzám képest, de mindig ugy ereztem az igazan szep nő valahol 58 kg alatt kezdődik, pedig én mar 63 kilosan is 38-as meretü ruhat hordok.
ugy erzem, ha megint 62 kilos lehetnek, egesz maskepp allnék hozzá a dolgokhoz.
Sokkal bátrabb lennék, az biztos.

Komolyan neha nem ertem, mi a fene tetszik rajtam a kedvesemnek? Igen, minden oka meglenne ra, hogy elmenjen. De nem megy. Talan két gödör közt adhatok neki olyasmit, amiert megeri neki átvészelnie a nehez időszakot. 1,5 deci whisky utan 2 órán keresztül zokogtam neki a telefonban, hogy hol rontottuk el es erre masnap ugy csinal, mintha semmi sem történt volna, kiemelten kedves es gyengéd. a ferfiak 90%tol megkapom, hogy tulsulyos vagyok. Ő 1 év alatt egyszer se sugarzott mast, mint azt, hogy gyönyörü vagyok.

Lehet, hogy nem is sovany szeretnék lenni, hanem fiatal és magabiztos.. nem tudom elképzelni, hogy valaki 52 kg es 26 éves és nem boldog :-(

Előzmény: Dr_Treuer_Tamas (462)
Barackocska Creative Commons License 2001.01.04 0 0 469
Kicsi Kőevő!
Nálunk is ugyanez a helyzet....Ha nagy kajálást rendezem előttük (bár ezt próbálom elkerülni, inkább magamban zabálok:(( akkor nevetve megjegyzik, hogy inkább ruháznának, mint etetnének:((( Édesanyámnak feltűnt, hogy kajálás után eltűnök a fürdőszobában, de azt hiszem, gondolni sem mer ennyire komolyra, inkább a jó emésztésemre voksol... Neki nem akarom elmondani, mert így is túl van terhelve (persze általam, végignézi összes depim, betegségem..)
Ti is betegesebbek vagytok mint "azelőtt"? mert én igen. Nem beszélve arról, hgy a 90%a a hajamnak kihullot, amitől aztán végképp magam alatt voltam(vagyok). Azelőtt egy vad csikóhoz hasonlítottam magam, most inkább egy nagy semmihez. (nem akartam csúnyát írni:))

Sajna nem emléxem a film címére... (ja a memóriám is alaposan leromlott:(( egy futónőről szólt, aki indult a világbajnokságon. Az edzője javasolta neki, hogy fogyjon egy pár kilót, és ő is ezt az "utat" választotta. Betegségéből eredően gyengébb lett és vesztett is... Innen lejtő.. majd férfi-férj- gyerek... Na ennél a résznél teljesen kiakadtam! Terhesen rosszul lett-bevitték- a gégéje, szája csupa seb- diagnózis : bulémia- kezelés. A csaj folytatta tovább ezt az őrületet- kérdezi a kezelőorvos, hogy -Még hányatja magát? -Igen. -Akkor a tápanyag a gyereknek? -Először a fontos tápanyagokat beviszi, majd egy szint sárgarépa- zabálás - majd hányás a répáig! Hát nem durva?!!! kikészültem..
kis kőevő! sajnos nem tudom a film címét, de megpróbálok utána járni!
legyetek jók
bari

Előzmény: kis kőevő (467)
beny Creative Commons License 2001.01.04 0 0 468
Kedves topic-lakók!

Már én is előfordultam itt, bár én nem vagyok sem bulimiás, anorexiás meg főleg nem. De azért olvaslak Titeket mindig, mert nálam is sincs valami rendben, és azt írtátok, hogy így kezdődnek a gondok, hogy minden az evés körül forog, mindig nézem, hogy miben mennyi kalória van, kajalás utáni lelkiismeretfurdalás, sport stb.
Azt is írtam, hogy egy bizonyos fertőzés miatt, most diétán vagyok, ami elég kemény, de így legalább meg tudom állni, hogy semmi édességet ne vegyek magamhoz, mert ez már elég nagy tét, és ha már 2 és fél hónapja diétázok, akkor nem akarom elrontani. És nem utolsósorban meg is akarok gyógyulni.
Olvastalak kedves kis kőevő, olvastam a paramétereidet (majdnem egyformák vagyunk) és én pontosan annyi kiló szeretnék lenni, mint Te. Úgy gondolom, hogy úgy érezném jól magam. Én 50,5 - 51/162 (ebben az évben már 27), és még mindig olyan kövérnek látom magam. Néha (nagyon ritkán) úgy látom magam, hogy nem is vagyok kövér, sőt…, de ez az állapot nem tart sokáig sajnos…

Előzmény: kis kőevő (465)
kis kőevő Creative Commons License 2001.01.04 0 0 467
Azt hiszem, nincs még egy betegség, amit az ember úgy titkolna a hozzátartozói előtt, mint ezt. Én is titkolom, ha megtudnák az igazságot, úgy érzem, meghalnék a szégyentől. Néha félkomolyan mondok dolgokat, pl. ha a családban kérnek, hogy vegyek még a krumpliból, és hogy miért csipegetek úgy, mint egy madár, akkor azt mondom, hát, van bennem valami anorexiára való hajlam - az asztal körül ülők számára ez nem idegen szó, mégis mindenki mosolyog. Nem is hinnék. A mamám elhinné. Ő az egyetlen, aki valamire gyanakszik is. De neki van annyi baja, nem terhelem még ezzel is.
Bari, ha gondolod, háziorvost mindig lehet váltani anélkül, hogy bemennél a te orvosodhoz. Az új doki átkéri a papírodat és kész, beutal. És biztos van jó szakember is, nem olyan, mint a neurológusod volt.

Mi a címe ennek a filmnek?
(A férjem se venné a lapot, szinte látom magam előtt, hogy átölel és azt mondja, de jó, hogy te nem vagy ilyen súlyos eset, azért vigyázz magadra és egyél... De nyilván annyit fog megtudni erről az egészről, amennyit én akarok, hogy megtudjon. Ha mindent elmondok, csapdába kerülök. Nem, mintha jelenleg nem volnék csapdában, csak ez másfajta.)

Üdv:
kis kőevő

Előzmény: Barackocska (466)
Barackocska Creative Commons License 2001.01.04 0 0 466
Kedves Kicsi Kőevő!
tényleg nagyon kedves vagy, hogy bíztatsz, de mondom én már sok próbálkozás után, lemondtam magamról...Tehettem én esküt, vigyázhattak rám, én akkor is megtettem.. Nem tudok ellentállni:((
Egy hatalmas veszekedés után elmondtam a barátomnak (nem mindent, mert túlságosan szégyeltem) aki utána próbált segíteni.. Sajnos nincs tisztában a betegség komolyságával, és én már nem is akarom hogy tisztában legyen. Hazudok neki.. Utolsó próbálkozásom az volt, hogy megnézettem vele egy filmet egy bulimiás futónőről, de sajnos nem kapcsolt. (annak is a férje elhitte, hogy már nem ..)
Doki: sajnos falun lakom, és a háziorvosomban (sajnos) nem bízok. Pedig beutalót csak tőle kaphatnék egy pszichológushoz... Neurológusnál már voltam a depim miatt, de az annyira személytelen volt, hogy inkább nem meséltem neki semmit. Szval így állok. A betegségem miatt magányosan... Ezért köszönet Nektek, hogy itt vagytok és végighallgatok, mert csak! Nektek merek mesélni..
Köszönöm!
Bari
Előzmény: kis kőevő (464)
kis kőevő Creative Commons License 2001.01.04 0 0 465
Tamás, 48/162 vagyok (26 év) ugye ez még nem bulimarexia? Gebének nézek ki - ez köszönhető persze a karácsonyi ünnepek egyensúlykibillentő hatásának és vacsorákat (túl)kompenzálandó magatartásomnak is. Látom, hogy sovány vagyok, nem is tetszem magamnak, szeretnék felszedni 1, max. 2 kilót (akkor már jól nézek ki mások szerint is, nem mintha egyébként nagyon érdekelne, hogy mások mit mondanak, sajnos már javarészt saját magam miatt csinálom az egészet).
Sajnos NEM MEREK bőségesebben étkezni (nem koplalok, de nem is eszem bátran), mert attól félek, hogy egyből többet fogok hízni, amit aztán nem tudok majd leadni.

Nagyon jó, hogy itt vagy a Fórumon, szeretném megköszönni. :-) Remélem, tanulsz is az eseteinkből és valamit fel tudsz esetleg használni majd a terápiáid során.

kis kőevő

kis kőevő Creative Commons License 2001.01.04 0 0 464
NEM, NEM, NEM, NEM!
Figyelj ide, Bari. Én is 1000x megpróbáltam abbahagyni az eltelt több, mint 6 év alatt és 1-1 hétnél tovább nem sikerült, ezek a hetek is csak bizonyos extrém helyzetek miatt mentek simán. A hangulati hullámzások... még jó, hogy a barátom illetve ma már a férjem türelemmel viseli ezeket, mivel valamit tud a dologról - amennyit elárultam neki. Szerintem beszélj vele, és valamit árulj el neki a kínjaidról, akkor jobban megért majd (jól gondolom, hogy nem tud semmit?)
Én októberben kezdtem el "leszokni" - lásd korábbi hozzászólások - ekkor tartottam ott, hogy esetleg egy pszichológus segíthetne rajtam, de még mielőtt rászántam volna magam erre, megtaláltam ezt a topicot. Az utóbbi időben már nem jön rám igazi falásroham, ami korábban mindennapos volt. Hiányzik ez a késztetés, mondhatom, hogy eltűnt. Nem tűnt el persze a többi kapcsolódó dolog, mint a túl sok (ami nem falásroham, de mégis túl sok) evés utáni, időnként (heti 1-2-3) előforduló hányás, az önkínzó gondolatok és a társasági evés, vacsorák kezelhetetlensége. Irtóra szégyellem, hogy mélyről jövök, ezért ez utóbbiak még mindig megvannak és nem javultam gyorsabban, de azért ez is haladás és lesz ennél jobb is, illetve az eltelt hónapok alatt is voltak tökéletesre sikerült hetek.

7 év után is lehet javulni, komoly eredményeket elérni.
Veselkedj neki még egyszer.
Doktornál jártál már?

szeretettel üdvözöl:
kis kőevő

Előzmény: Barackocska (463)
Barackocska Creative Commons License 2001.01.04 0 0 463
Kedves Zsuzsa!

Sajnálom... ami veled történik, azt már én is átéltem és átélem mai napig is.. Sajnos a bulimiámnak köszönhetően, nem vagyok képes normális életre, így párkapcsolatra sem. Nem normális az, ha az ember vacsorázván a barátjával azon gondolkodik, hogy hogyan kellene minél hamarabb megszabadulni tőle, hogy minél előbb "kiüríthesse" magát. Ennek a vége mindég egy összeveszés... Aztán ott van a klassz kis depresszió, ami nyomottá, ingerülté tesz, ezért eszem, evés után kihányom- és ismét gyűlölöm magam! tipice 22-es csabdája, nem?
No mind1,a lényeg hogy rengetegszer vesztünk már össze, szakított is már velem néhányszor, mert nem tudta elviselni az állandóan változó kedélyállapotomat.. aztán kibékültünk, mert nem bírtuk egymás nélkül.. Amikor összevesztünk, erős akartam lenni, és kibírtam pár napig.... Aztán kezdődött minden előröl!
Kedves Topiclakók!
Nagy véletlenül találtam rátok, teljes volt a döbbenet! Nem gondoltam, hogy ennyien vagyunk!
Olvasgattalak Titeket, és irtózatos hasonlóságok vannak közöttünk.
magamról: 170cm és kb.53kg vagyok. Barátaim azt mondják rám, hogy "gizda", de én kövérnek! érzem magam. Ez már 7 éve megy így... 7 éve vagyok bulimiás... és lassan beleőrülök. 1 hónapja elveszítettem Nagypapámat, akkor (gondolom a sokktól) 1 hétig kibírtam.. de mostanában egyre rosszabb... úgy érzem nem bírom tovább.. gyűlölöm magam a gyengeségemért, és a világot mert ilyenné tett, a hatalmas elvárásaival...

Remélem Nektek sikerül kimásznia ebből, én magamról már lemondtam.. 7 év túl hosszú idő, és
1x sem sikerült hosszabb időre abbahagyni..

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra!!!
Bari

Előzmény: zsuzsa (460)
Dr_Treuer_Tamas Creative Commons License 2001.01.04 0 0 462
Kedves Zsuzsa,

ha jól olvastam a leveledből, a barátaid a kezelőid, hiszen ők látnak el gyógyszerrel? Csak remélni merem, hogy hozzáértők és nem feketén vetted a receptet, mert igazság szerint egy antidepresszáns terápiát nem lehet vinni megfelelő szakterápia nélkül.

Úgyhogy lebeszélnélek az öngyógyítás ilyen módjáról, márcsak azért is, mert írtad, hogy alkohol is előfordult gyógyszerszedés közben, ami azért nagyon rossz, mert rontja a szer hatékonyságát, megterheli a szervezetet, akár szorongást és depresszív hangulati nyomottságot is okozhat a kettő együtt.

Egy szakításban szerintem általában nem használ, ha mindjárt az elején az ember nagyon régi dolgokon, gyermekkori élményeken kezd rágódni. Később, ha már letisztult a dolog, akkor érdemes ezeket végiggondolni. Azt azonban érdemes ilyenkor is megtenni, hogy átgondoljuk korábbi szakításainkat, hogy akkor mi történt, és az akkori nehéz lelkiállapotunkban mit csináltunk, hogy ki tudtunk jönni belőle jól. Tudom, hogy nem vigasztaló, de egy szakításból jól is ki lehet jönni, még akkor is ha fájdalmas, és fokozza az önismeretet, a beleérzést, kivéve persze, ha elhatalmasodik rajtunk a kilátástalanság érzése.

Ha van akarsz erről beszélni bővebben, akkor nyugodtan írj személyes e-mailt.

Tamás

Kedves Mafalda,

szerintem a talált információs anyagot printeld ki, és add oda az ismerősödnek, abban talál elérhetőséget is, telefonszámot, miegymást, ha nem sikerült megtalálnod, akkor írj személyes e-mail-t és ajánlok valakit.

Tamás

Előzmény: zsuzsa (460)
mafalda Creative Commons License 2001.01.03 0 0 461
Kedves Tamas!

Koszonom a tanacsot az extras oldallal kapcsolatban. Elolvastam, es ottis az van, hogy mennyire sokat segithet az, ha valaki keres az illetonek orvost, helyet, ahol segithetnek neki. En nem akarom rabeszelni, hogy menjen el ujra valahova segitseget kerni, csak adni szeretnek neki egy-ket otletet, hogy hova fordulhat, ha ugy erzi, hogy fordulna valahova. Van valami otleted, hogy hova?

mafalda

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!