Nagyon nem szeretem Pat Methenyt, egy szinten van Kenny G.-vel
Azért szerintem itt is előkerülhetne a strandpapucs :-)))) Persze ezt megértem, mert vannak lemezei, amelyek ugyanazt a közönséget célozták meg, mint Kenny G. De: Az ECM-nél kiadott lemezei (ugyanaz a kiadó, mint Garbarek, Charlie Haden, Keith Jarret, stb.) készített lemezei nem ilyenek, és ehhez jönnek még a sztenderd jazz-lemezei (saját trió, vagy Joshua Reedman-el). De a legkevésbé giccses PM lemez az 1998-as Imaginary Day, hát, az minden csak nem az. De télleg. Egyszer hallgasd végig, ha van progesszív jazz, akkor az az.
Nem tudom miért bántjátok szegény bogyót, ugyanis azzal kezdte, hogy "szerintem", és nem kinyilatkozta a frankót. Most akkor lehet fikázni, mert akkor bele fogok gázolni egy két ember lelkébe :-)))).
Nekem pl nagyon nem tetszik Ritchie Blackmore (szar), nem bírom a Metallicát különösképp a két magát gitárosnak nevező bohócot. Nagyon nem szeretem Pat Methenyt, egy szinten van Kenny G.-vel, nem teccik semmi a játékából. Éppen ezért nem hallgatom őket, megtettem egyszer-kétszer és ezért jutottam erre a véleményre. Ettől még ők lehetnek nagy zenészek (másoknak :-)), de ez a véleményem. De mondjuk zámbó jimmyhezl nem hasonlítanám őket ...
Ha a stílusom minősíti a mondanivalómat, akkor valóban nincs min vitatkozni, leírom még, hogy pina, meg hogy fasz, legyen min csámcsogni. Nem fogok nekigyürkőzni egy Far Beyond The Sun-nak, mivel nem tetszik. Ezerszer elmondtam, hogy minden tiszteletem YM technikájáé, de nem tudom művészetként értékelni azt, amit csinál. Mellesleg az első gitártanárom iszonyatos YM rajongó volt, egyazegybe nyomta a szólóit, tudom tehát miről beszélek.
Nem akarlak Methenyből megfogni, nem is célom kompetitív alapokra helyezni a gitározás(omat), de hogy neveknél maradjunk, van a jazz-nek egy szegmense, amit a francia cigány gitárosok művelnek, Django R., Birelli Lagraine. Ezek vannak annyira technikásak, mint YM., oszt mégis ízléssel csinálják. (Egyébként Babos szerintem is szar, László Attila jöhet, annak ellenérer, hogy Babos is tud technikailag, de szörnyen ízléstelen dallam- és hangszínvilága van).
Vehemenciám meg vetekszik a tiéddel, ezt ne ródd fel nekem, legalább annyira ideges vagy te is, mint én (már ha én az vagyok...).
Es mégegyszer fel szeretném hívni a figyelmedet arra, amit próbáltam finom utalásképpen elmondani a Pikáasszós példával: nem kell ugyanúgy zenéljek, mint YM ahhoz, hogy vgleményt formáljak róla, és ha mégis megteszem, az ugyanolyan érvényű, mint azé, aki tényleg el tudja játszani az adott mű(?)alkotást. Ilyen erővel én is szeretném hallani a Best of Kenobi lemezt, amely, ha nem szól úgy, mint YM, akkor szartse ér. Egy gondolat ehhez még: a Best of bogyó lemez - ha lesz :-) - sokkal inkább a kompozícióról, a fílingről, a zenei ötletekről fog szólni, mint a tekerésről.
Jól írják a srácok, érdemben nem tudsz hozzászólni a dologhoz, az értelmes vita pedig érvek és ellenérvek ütköztetése. Én nem tartom értelmes érvnek a "leszarom vazzeg" és "olcsó szar" kifejezéseket.
Don nem ferdített semmit, csak arra akart rávilágítani, hogy amíg nem gyürkőztél neki egy Far Beyond The Sun-nak, addig egyszerűen nem mélyedtél el Malmsteen dolgaiban, ami persze nem kötelező, de egy ilyen kemény kritikához nem ártana ismeretekkel rendelkezni a kritizált dolgokról.
Érdeklődtél, hogy ismerek-e egyáltalán nem rock-gitárosokat is. Bocs, de az elmúlt 6 évben egyáltalán nem játszom rockzenét, csak akusztikuson nyomulok, nem hiszem, hogy nálam behatóbban ismered Meolát, Sárközi Gergelyt, Methenyt, de nem fogsz meg Robben Fordból vagy Bensonból sem. Mindegy, hagyjuk, mindenesetre én igyekszem intelligens módon válaszolni.
Nem tudom, miért vagdalkozol ilyen idegesen. Én speciel nem szeretem pl. László Attila vagy Babos Gyula gitározását, de abszolút megemelem a kalapomat előttük, mert attól, hogy nekem spec. nem tetszik, még hihetetlen nagy muzsikusok.
Az, hogy szerinted Yngwie Malmsteen giccses, izzadtságszagú meg olcsó szar, nem Malmsteent minősíti, hanem bogyót az Index Fórumokból.
MusicMan (csak nem egy Lukather-fant köszönthetek Benned? Hi, Candyman!) és Don Roberto kulturált módon szóltak a vitához, csakúgy, mint én, tehát nem értem a leugatásukat.
A vita lezárásaképpen kérlek, értesíts, mikor jelenik meg egy Best of Bogyó lemez, feltétlenül el fogok mélyedni benne, de addig sajnos olyan giccses és izzadtságszagú lemezeket fogok hallgatni, mint a Marching Out, a Seventh Sign vagy a Facing The Animal.
Még leírom néhány kedvenc gitáros-lemezem címét, hátha elszörnyülködsz ezeken is:
Jason Becker: Perpetual Burn
Lukather: Candyman
Firkins: I.
Sőt, asse győz meg, ha te aszondod, hogy milyen technikája van, mert hallom én is, hogy télleg ott van a szeren. De leszarom vazzeg, mikor olyan olcsó szart produkál evvel zeneileg, hogy rossz hallgatni.
Szerintem meg az az égő, ha valaki kritikai érzék nélkül kajolja az un. nagy gitárosokat. Bocs, de ez a véleményem.
kenobi topiktársat azért hagytam megválaszolatlanul, mert nem tudok hozzászólni ahhoz, hogy melyik gitáros kinek a kedvence, ugyanis nem vagyok otthon a rogzenében, jobbanmondva, csak egy kis szegmensét ismerem. Nekem nem mérvadó, hogy kenobi azt mondja, hogy Brian May imádja YM.-t és fordítva.
Igenis giccs az öncélúan túlbúrjánzó technika, a neoklasszikus marhaság. Hiába van iszonyatos munka egy szentkép megfestésében, attól az még giccs, sőt, minél realisztikusabb, annál giccsesebb.
Megmutogattam embereknek YM egypár számát, olyanoknak, akik szintén zenélnek, de nem ismerik, s halvány mosoly jelent meg szájuk szegletében, ami azért elég sokat elmond. S ne ferdíccs, mert nem fikáztam a kinézetét, sem más, nem zenei jellemvonását.
Off: láttam a CNN-en, hogy Blackmore mostanság egy reneszánsz-kelta zenét játszó társaságban nyomul unplugged. Muttaták, apródruhában meg csizmában idétlenkedett és magyarázta, milyen sok hasonlóság van a rokk és a reneszánsz zene között, és ezt bizonyítandó, elpengette a Smoke On The Watert amolyan reneszánszosan. :-) :oN
Csak tévedésből kalózkodtam ide, nem vagyok gitáros, úgyhogy nem vagyok szakavatott hozzászóló...)))
Bocs, de ha jól látom, de Obi-van mester egyetlen állítására sem reagáltál érdemben... hogy giccs meg izzadtságszag... hát...
Én bőgős vagyok és én speciel nem szeretem Billy Sheehan stílusát, de elismerem, hogy káprázatos a technikája. Egyszerű mezei húrnyűvőként legiccsezni meg leizzadtságszagozni egy vitán felül iskolateremtő zenészt szerintem égés.
Egyébként Malsmteen állat módon bőgőzik is, úgyhogy ezúton tanúsítom, hogy az izzadtságszag az, amikor próbálok valamit utánajátszani. Hitetlenkedőknek javaslom a gyakorlati próbát!
/Ilyen erővel írhatnánk, hogy Hendrix csak egy biszex kábszeres volt, Blackmore parókás harcos, Vai nagyorrú, Petrucci meg rosszul játsza a maxin az Another Day-t meg különben is pocakosodik - de ezzel csak magunkat égetnénk, de rendesen./
MusicMan (ez a név zene füleimnek) tökéletesen megfogalmazta a többi dolgot, én nem írom le újra.
Nem, nem mondok ellen, mert a "szerintem" ebben a mondatban is benne van.
Igaz amit írsz, de az osszehasonlításnak egyetlen célja volt: a jó zene műfajfüggetlen, és Yngwie szintű faszik szubjektíve jó zenét csinálnak. Emellett nem elhanyagolandóak azon "kvázi-objektív" (bocs :-)) kategóriák, mint pl. a giccs, az izzadságszag, stb., amelyekbe szerintem simán belefér YM.
Nem saját magadnak mondassz ellen, amikor azt mondod, hogy "a művészetben nincs objektív igazság" de azért valaki "nagyságrendekkel jobb zenét" csinál?
Egyébként nem kéne mondjuk összehasonlítani a rockgitárosok és pl. jazzgitárosok technikai felkészültségét, mert bár mindkettőre igaz, hogy magas technikai szint eléréséhez iszonyúan sok gyakorlásra van szükség, de teljesen más dolgokat gyakorolnak, mert másra van szükségük az eszköztárukban...
Hát, pedig én bizony halál komolyan gondolom. YM. tipikusan olyan faszi, akit csodálni esetleg lehet, szeretni nem.
Persze, abban igazad van, hogy nem írhatom azt, hogy szar, csak azt, hogy "szerintem szar", de nem azért nem írhatom, mert nem tudok úgy gitározni mint az említett uriemberek, hanem mert a művészetben nincs objektív igazság, csak szubjektív. Eccer Pikasszót megkérdezték, hogy honnan tudja az ember, hogy egy kép jó, vagy sem. P. aszonta, hogy előtte meg kell nézni 1 millió másikat, és az 1000001.-ről már tudni fogjuk, hogy milyen. Igy van ez a zenében is, és minél több lemezt, koncertet hallgatok meg, annál inkább nem tetszik, sőt, kiráz a hideg a Malmsteen-féle zenegyilkosoktól.
Nem szeretnék lekezelő lenni, de hallgattál te nem-rokk gitárosokat is valaha? Mert olyan technikája elég sok zenésznek van mint neki, nagyságrendekkel jobb zenével.
Én a sweep-picking arpeggio-ról akartam szólni(...)
Aha, az más. De ha jól tudom, akkor a sweep-picking az olyasmi, hogy minden irányban penget minden frázist, azaz nem csak le/fel/le/fel/... Legalábbis én így tanultam még rég. Persze így főleg arpeggiokat lehet játszani, de nem csak.
A három pontothoz nekem van egy negyedik, el lehet gondolkodni rajta: az agy, az intelligencia. Mikor nem csak jól szól, nem csak ösztönösen zenél valaki, hanem tudatosan szivat, játszik a hallgatóval, vagyis el kell gondolkodni azon, hogy itt most mi is történik. Pl. ismét csak ilyen Fripp, de Scofield stílusában is sok ilyen elem van.
Hát ezt nem gondolhatjátok komolyan Malmsteen kapcsán...
Ez a srác nem jó dalszerző??? Ahhoz képest MacAlpine, Vinnie Moore, Petrucci nagyon-nagyon bőven merít belőle és hivatkoznak rá, megsúgom: amikor Vai őt pótolta az Alcatrazzban (szerény sikerrel), szintén úgy beszélt róla, mint a stílus utolérhetetlen alakjáról.
Sorolhatnék még bandákat, akik a Malmsteen-féle dalszerzői iskolát képviselik, mint az általam nagyon szeretett Talisman (Soto énekel), Stratovarius...
A fikázást pedig azért sem értem, mert valószínűleg a topic látogatói - velem együtt - arra is méktatlanok vagyunk, hogy agy Yngwie, Satriani vagy Vai szintű korszakos zseni gitártokját cipeljük, úgyhogy max. azt írhatjuk, hogy x-nek speciel nem tetszik Malmsteen gitározása.
Nekem tetszik, sőt, bár rengeteg kedvencem van, ő az első számú. Szerintem Satriani után az ő gitározása a legérzelemdúsabb a HM-ban (lsd: Amberdawn), ahogy megvibrátózza a hangokat, az mindenki számára etalon kellene, hogy legyen.
Nem tudom, aki azt írta, hogy Malmsteen csak fel-alá skázázik, játszott-e valaha Malmsteen nótát. Én játszottam, jópárat, és megsúgom: nem csak skálázik föl és alá. Annyit soha, egyetlen zenéből nem tanultam, mint a Malmsteen lemezekből.
Elfogadom, ha valakinek a stílus nem tetszik, de a becsmérlő fikázásra harapok.
Egy biztos: A MacAlpine, Vinnie Moore, Greg Howe, Paul Gilbert, stb. gitárhős különítmény nem létezne, ha nem lett volna egy Yngwie.
Még egy adalék: Bryan May nagy rajongója Yngwie-nek (és viszont), nem lehet, hogy neki van igaza? Azt hiszem B.M. jobb zenész itt valamennyiünknél.
Azt hiszem másféle arpeggiokról beszéltünk. Persze hogy az arpeggio, mint hangzatfelbontás létezik régóta (annyira bunkó én sem vagyok, hogy ezt Yngwie-nek tulajdonítsuk...).
Én a sweep-picking arpeggio-ról akartam szólni, amelynek felbukkanását és "ipari méretű alkalmazását" tudásom szerint rockban elsősorban Yngwie J. Malmsteen, fúzióban pedig Frank Gambale névével kapcsolatban szoktak emlegetni.
És persze, hogy (biztos) vannak kiváló gitárosok, akiknek a technikája silány, csak én ezt nem szeretem, mert mint korábban írtam, nálam a jó gitáros 3 dolog egysége. Ha az egyik hiányzik, kkor nálam nem jön be. Hát ez van.
Igazat adok a Malmsteen fikazoknak....az ember teknikas, es ennyi, a zenehez semmi koze, a szoloitol pedig hosszutavon ideggorcsot kapok....sajna ez van, pedig megvan egy csomo albuma....
Halgassatok meg a Narnia 'Awakening' c. albumat, nagyon hasonlo stilusban jatszo gityos van rajta, megis mennyivel masabb....
Az Adrian Smith, Dave Murray parost meltatlanul kevesen emlegetik, pedig ok szerettettek meg velem ez a fajta zenet, bamulatos milyen temakat nyomnak, orom a fulnek, folpezsditi az embert, orakig elhallgatnam.... :)
A Stratovarius-os Timo Tolkki-t is ideirnam, nekem nagyon tetszik a jateka.
A Malmsteen témához annyit, hogy én is igazat adok azoknak akik hiányolják a dalszerzői képességeket.
Amikor elöször halottam Malmsteent a következöket tapasztaltam : tingli-tangli, tingli-tangli közepes rock számocska, majd gitárszóló, amitöl elkezdett hátrairányba lobogni a hajam, az álkapcsomat meg kerestem, hogy hová esett, majd gitárszóló vége - tingli-tangli rockszámocska.
Aztán halottam töle a Marching out-ot, amin van egy nagyon kellemes instrumentális, és ugy éreztem inkább instrumentális lemezeket kéne készítenie, hátha az jobban menne.
És csinált is ilyet a Prágai Filharmonikusokkal. Elég yo lett bár azért egy picit többet vártam.
Mielött a rajongók megköveznének : elismerem, hogy tényleg nagy hatása volt a gitárosokra és nem is véletlenül. :)
Nekem nagyon bejött Malmsteen, amikor először hallottam, mondjuk a Black Star. De a későbbiek nagyon nem, pl a Heaven Tonight-tól kifejezetten savas felbüfögésem van.
Nagyon ambivalens érzéseket ébreszt az emberekben, a zenészek meg kifejezetten utálják, nem egy könnyű ember állítólag.
De a z.imre hasonlatod miatt beírunk egy feketepontot. Három után a topic gazdája fültövön csap egy erre a célra rendszeresített strandpapuccsal :-))))))
1.
Nahat en is hozza szolnek ehhez a Yngwie J. Malmsteen temahoz.
Szerintem a foszer nagyon ott van a szeren.
Technikai tudasa OK. Igaz neha sokat teker, de vannak szep dallamos feelinges szamai (pl. hold on, dream in [Tell Me]). Szerintem eleg sok mindent hozott o a gitaros tarsadalomnak.
Lasd az egyedi hangzast, amit barhol hallasz felismered, hogy o igen malmsteen batyo.
Hallgassatok tole meg 1-2 live szolot hat amit ott muvel az szornyu.
2.
Most Satirjanko jon (Joe Satriani)
Meghallgattam az uj albumat az Engines Of Creation-t. Nagyon tetszik. Vannak benne iszonyu jo durva reszek. :) Azok a soundok ami a lemezen van, hat nem semmik az tuti.
3.
John Petrucci
Mig nem hallottam nem hittem el rola, hogy ilyen nagy kvalifitasu zenesz. Szerintem iszonyu jo riffeket es szep lirai szolokat tud irni. Az is igaz olyan eromuvel a hata mogott van, nem is csodalkozom rajta, hogy ugy szol ahogy. :)
Nem, nem a roggitárosokat fikázom, hanem Malmsteent, aki szerintem egy iszonyatos sarlatán, akinek jó technikája van. A három pontodból csak a technikai tudás van meg.
Egyébként ez szerintem nem igaz, hallgasd meg Fripp bácsi egykét szólóját, hát, éppen nem nyúl mellé, de... Ennek ellenére nagyon ott van, ugyanis aggyal zenél, meg persze sok fílinggel.
És elvitatnám Malmsteen-től a klasszikus/arpeggios érdemeit is, az arpeggiot azóta használják, mióta van gitár, a klasszikus vonalat pedig a hetvenes években művelték nagyon sokan. Malmsteen tkp. egy freak-showba való, nem a zeneiparba. Megtestesíti mindazt a zenében, amitől rosszul tudok lenni. Nála még Zámbó Imre is muzikálisabb.
No azért nem minden rockgitáros ilyen... Ezt te sem gondolod komolyan! :-)
Meg azért ne felejtsük el, hogy lehet Malmsteen-t fikázni, de azért ezeket az arpeggio-s meg klasszikus szinezetű témákat ő hozta be a műfajba.
Szerintem a jó gitárszólónak 3 eleme van, és ezek között nincs sorrend. Egyformán fontosak:
- technikai tudás
- dallam
- feeling.
Ha te a zúzást látod (hallod) csak a rockgitározásban, akkor vagy nem figyeltél eléggé, vagy rossz gitárost hallgattál... :-)
Szerintem iszonyú állat, ahogy Sykes tompítva "reszel" ritmusozás közben! Mint valami hegedű úgy szól! Egyébként azt hittem jól informált vagyok Sykes témában a polcon lévő Blue Murder lemezekkel. Hát nem!!! Találtam valahol egy sykes site-ot, hát a csávónak (főleg Japánban) megjelent már vagy 15 lemeze, amióta elhagyta Coverdale apót...
Ritchie Blackmore -> John Frusciante -> Jimmi Page -> Robert Fripp -> Pat Metheny -> John Scofield (kábé időrendben). Amúgy nekem nem annyira a gitárosok a példaképeim, sokkal inkább a fúvósok, de ez off itten.
Mér van az, hogy mindenkinek rokker a példaképe? Pl. felfoghatatlan, hogy Malmsteen-t hogy lehet szeretni, bazeg az skálázik fel, majd le, majd megint fel, kicsi tapping, zúzás, majd megint skála. Egy szemernyi zene sincs benne, csak hangok egymás után. Persze jó a kézügyessége, ezt el kell ismerni...
Nos, Satch apó egyszerűen fenomenális gitáros... Valóban kimaradt. Mea culpa...
Lehet, hogy valaki nem érti, miért írtam Steve Stevens nevét a listámra, mert mondjuk a Billy Idolnál nem nagyon mutatta meg magát, és a Dzsekó féle Dirty Diana szólója sem túl reprezentatív. De ha egy kurva jó dallamos metállemezt akartok, akkor próbáljátok beszerezni az 1993-as Vince Neil: Exposed c. albumot. Ez az után született, amikor Vince elhagyta (vagy kirúgták?) a Mötley-t. Ezen mindent Stevens játszott fel... Hát ez a csávó szerintem zseniális. Állati jó riffek, állati jó szólók, technika No. 1, dallamok, feeling, minden a helyén. Megvettük amikor megjelent, azóta is állandóan hallgatom... Szerintem etalon.
Egyébként éppen Jake E. Lee fatert hallgatom Ozzy Bark at the Moon-járól. Ez is egy állat csávó...
Örülök, hogy megemlítetted Sykes papát a kedvenceid között. Imádom az első Blue Murder albumot. Nemcsak zseniális gitáros, hanem hihetetlen vastag torkú, remek énekes. (Hát, nem egy Satriani vagy egy Steve "Dalospacsirta" Vai...hehe, úgy értem, imádom a játékukat, csak büntet a hangjuk.)
nem tudjátok, hol lehet megszerezni a Steve Howe Interactive CD-t? Állítólag december 13-án jelent meg (a www.stevehowe.com szerint). Vannak rajta Yes számok, S.H. szóló szerzemények elektromos és akusztikus gitárra + (állítólag) kotta, tab, szöveg és video betétek (kéztechnika). Ha rámentek a page-re, A "news" linken keresztül láthattok néhány kimásolt képet is a CD-röl. Elsö ránézésre nekem nagyon tetszik. Látott már valaki ilyet közelröl?
Edward Van Halen - King Edward!
Nuno Bettencourt - Nuno Numero Uno!
Steve Lukather - Luke Rules!
Egyébként meg nagyon kedvelem a következő személyeket:
Steve Vai
Steve Stevens
John Petrucci
Paul Gilbert
Reb Beach
Richie Sambora
Phil Collen
John Sykes
Gary Moore
Chris De Garmo @ Michael Wilton
Adrian Smith & Dave Murray
Nálam a boltban kapható "guitar-polish" cuccok bejöttek. Ezek ilyen viaszos jellegű ápolók, és fém ,műanyag és fa felületek tisztítására és ápolására egyaránt alkalmasak. (Brrrrrrr. Ez olyan volt, mint valami reklámszöveg...)
Amikor utoljára vettem, kb. olyan ezer Ft körül volt az ára, és nekem elég sokáig elég egy flakon (másfél év, ha mondjuk 2 havonta csinálsz egy alapos tisztítást). Fender, Jim Dunlop, Martin, stb. - szerintem egyremegy.
A "bútorfény" igaz olcsóbb, de a legelső kis akusztikus gitáromon voltak problémáim vele. Lúzer kezdőként ilyennel tisztítottam, és a fa felülete szálkás kinézetű lett, mintha felázott volna. Valószínűleg magas volt a nedvességtartalma. Tanultam az esetből.
Hozzá puha pamut rongy használható. Vagy "polish cloth", az is jó. Bundok tisztításához régi, nagyon puha fogkefe nekem bevállt.
