Micsoda harcias vita lett, mióta nem jártam erre...
Nem akarok kedélyeket felkavarni, csak szerény vélemény: YM-nak egyszer felvettem egy lemezét. Meghallgattam párszor, és elsôre el voltam ájulva, miket gitározik, másodszorra már nem anyira, aztán a harmadik után mást vetem fel a helyére.
Ettôl még lehet nagyon tuti gitárvirtuóz, de szerintem vannak nála sokkal feelingesebb zenészek. A Dream Theatre gitárosa se piskóta, és mégis sokkal inkább megragad, pedig nem a kemény progresszív zene az elsô számú favoritom.
Pat Metheny pedig nem említhetô egy lapon Kenny G. vel. Aki ott volt tavaly(?) a BS-ben a koncertjén, tudja miért. Életem legmaradandóbb zenei élménye volt. Igaz, én elôször az Imaginary Dayt vettem meg tôle...
Babossal kapcsolatban is teljesen egyetértek azzal, aki azt mondja, hogy technikája van, de nem élvezhetô igazán, amit csinál. László Attila, Marschalkó Zoltán, Gadó Gábor szerintem nagyon jó...
Érdekes, ezért most biztos "lekennidzsíznek" de én szeretem Russ Freeman-Rippingtons zenéket... hát igen, eléggé a populáris változata a jazzrocknak, de valamiért a dallamvilága nagyon megfog... igaz, a 10. szám után már tudom elôre, milyen motívumok, fordulatok várhatók...
Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, ismeri-e valaki Folk Iván zenéit, még abból a korszakból, mikor a SOTE Rezsô téri kollégiumának klubjában játszottak? Szerintem nagyon érdekes... (én nála tanultam egy ideig).
Ez a fa téma érdekes. Nekem sajna fülem nincs hozzá, de egy két dolognak lehet hogy utána tudok nézni. Majd meglátjuk.
Mellesleg nekem volt egybenyakú gítárom, de ahhoz se volt fülem. (Meg akkor még erősítőm se.) De szép volt és hozáértőbbek szerint igen jól szólt. (A márkájára nem emlékszem.) Végül eladtam, mert más jellegű hangszerre vágytam. Amúgy Gerendás Péter vette meg, lehet hogy ez jelent valemit. /Az is lehet, hogy nem :)/ /Vmelyik CD-je belső oldalán látható ez a hangszer is a sok gityó közt. Szép piros... :)/
Erről jut eszembe: volt szerencsém ahhoz a strato formájú gitárhoz is az egyik Gitármánia táborban, amit a Vintage '52 (Ré) készített Gerendásnak. Asse volt rossz! (SD little humbuckerek! Egyébként az elektronikát nem a V'52-nél kötötték be.)
/Ja! A korg márkabolt vezetőjére, ott az Oroszlánk mellett, egyébként a mai napig orrolok, mert azzal adta el nekem a fent említett egybenyakú gitárt, hogy Medgyesi készítette. Pedig nem. De én zöldfülű bedőltem. }:I /
Kormos Janó jó tanár (és jó gitáros!). Egy rövid tanéven át én is tapasztaltam.
/Örülök, hogy a Malmsteen vitának vége. Hasonló esetben javallom, az emilezést. Egy idő után baromi fárasztó volt olvasni./
Nekem kettő is van "basszusfából" meg csavarozva. Nem rossz. Ragasztott nyakat nagyon nehéz jól megcsinálni, még Gibsonban is láttam rosszat. Meg érzékenyebb is.
Részemről basswood, azaz amerikai hársfa. Ezzel a fával kapcsolatban egyébként Lengyelfi jól leégette magát egyszer a ZM-ben. Azt írta egy ilyen fából készült hangszerre, hogy neki elég gyanús, lehet hogy rétegelt lemez, mert olyan, hogy "basszusfa", olyan nincs is. Pedig csak elő kellett volna venni a szótárt...
Nyak: csavarozott. Ragasztott nem tetszett, egybenyakút még nem nagyon próbáltam, az ilyen hangszerek éppenséggel nem hevernek minden sarkon. Szóval egylőre marad a csavarozott.
Hé ámberek, a lantról, vagy mirül mán nem is írogat senki?
Milyen fákat ismertek és szerettek (szeretnétek) ha a hangszeretek abból készülne? Nekem elég kevés e téren az ismeretem, csak amit gitár prospektusból össze szedegettem.
Ki milyen nyak illesztést szeret (-ne)? Én bele vagyok zúgva az egybe nyakba, szárnyakkal megspékelve, de az egyenlőre álom, mert nem úgy néz ki, hogy a strato másolatom hamarosan testvért kapna.
Ha feltételezzük, hogy vélemény = szardobálás, akkor valóban elmondtad a véleményedet, gratulálunk, bár a jövőben üdvözítőnek találnám a vélemények érvekkel történő alátámasztását, ami jelen esetben nem történt meg.
Csak egy lehelletnyi ferdítés: itt senki nem írt olyant, hogy "nagy az arcod, egyszer gitározzál úgy, aztán kritizáld". Az hangzott el, hogy amíg nem mélyedtél el ebben a virtuóz, összetett zenében, addig nem tudod megkülönböztetni pl. az Impellitteri-féle, valóban csak a sebességre építő gitárosokat a valódi zseniktől.
Nem hallgatni nem azt jelenti, hogy nem ismerni, ugye?
Ez csak annyit jelent, hogy akkor legkedvesebb időtöltés nekem a zenehallgatás, ha rockzenét hallgatok. De ez még nem jelenti azt, hogy ezen kívül más műfajú lemezeim nincsenek, és hogy nem hallgatok mást is... Akinek a kedvence a fasírt, azért még szokott mást is enni... :-)
Kormos Janóhoz jártam.
Egyébként mi a baj pl. a Def Leppard-dal? Nem virga, dallamos, fílinges, ahogy megszólal az teljesen egyedi (még az öreg Bryan Adams is sürgősen lenyúlta őket) A nyolcvanas évek sound-jából él? Hallottad az új lemezüket?
Komolyan, nem kötekedni akarok, hanem érdekel, hogy mi váltja ki ezt az ellenérzést. Akkor szerinted a 80-as évek sound-jából él/élt: Van Halen, Extreme, Mr. Big, Aerosmith, Winger, Satriani, Metallica, Bon Jovi, ACDC, Whitesnake, Ozzy, Dream Theater, Megadeth, Dokken, Vai, stb?
Az én saját véleményemet N-szer leírtam. "Magyar internetes vagyok, írok csak, nem olvasok"...
Részemről a vitát elnapolom, abbahagyom, stb., egészen addig, amíg az érvek velem szemben kimerülnek abban, hogy "húzzál innen, nem akarom hallgatni, hogy szidod a kedvencemet, jó?", meg hogy "nagy az arcod, egyszer gitározzál úgy, aztán kritizáld". Ja igen, a rokkzenét én is szeretem, persze inkább az oldszkúl/funk-osabb változatát, kevésbé a nyolcvanas évek soundjából élő zenekarokat (nagyon nem szeretem: Judas Priest, Helloween, Def Leppard, a sor folytatható). A Toto nem rossz, bár szégyen, nem ismerem túl jól, bár nem is annyira kemény. Amit szeretek, az a 70-es évek progresszív zenéjének egy része, Deep P., Zep, stb. hasonlók, King Crimson, Steve Hackett, Alan Holdsworth, stb.
Jazzben is az inventív zenészeket szeretem. Nem szeretem a standerdeket fantáziátlanul ragozó "zenészeket", de van aki ezt is jól csinálja.
Nem hiszem, hogy kifejezetten a beszűkült kategóriát gyarapítom, van otthon vagy 300 lemezem, ebből negyede-harmada legalább rokzene. Nem gondolom, hogy a rokkzene kimerül a kvinetelésben. Sőt, lehet, hogy -bocs a feltételezésért- beszűkültebb vagy, hiszen bevallottad, hogy nem igazán hallgatsz mást, csak rockzenét.
Az meg, hogy kiből miért lesz sztár, ne boncolgassuk, elég csak a marketingre gondolni, de egy 2.5 méteres ember is híres.
Elég sok mindent meghallgattam a Metallicától, és sok ismerősömnek tetszik is. Nekem a zenéjük - és főleg a gitár - fantáziátlannak tűnik, és unalmas. Csak így egyszerűen. Nem azt jelenti hogy szar (copyright bogyó :-))), hanem hogy nekem nem jön be. Viszont tegnap láttam egy - lehet hogy csak számomra - új számot, asszem a MI-2 soudtrackről, amire azt mondtam, hogy nem rossz. Lehet hogy belejönnek a fiúk. A Nothing Else Matters és társait megutáltam annyit adták, és már elsőre sem teccett...
Kellemes csalódás volt a Megadeth, véletlenül hallgattam bele (Youthanasia), na az igen, az egyik kedvencem lett. Tetszik a sound, az ahogy kidolgozzák, felépítik a számokat, tetszik a szóló, nagyon jó a ritmusgitár - állat, ahogy ketten nyomják => Train of Consequences kezdése - az egész bejön. A Metallica meg nem. És így van időm a külsőségeikkel foglalkozni, és azt fikázni, ha már a zene nem köt le. Sokat olvastam Dave Mustaine (Megadeth) nyilatkozatait, és az sem segített megszeretni őket. Meg az is piszkálta a csőrömet, hogy a Hammet azzal reklámozta magát hogy a Joe Satrianinál tanult.
De felhívnám a figyelmet, hogy nem hasonlítottam a zámbódzsimihez.
Hát igen... Köztünk talán annyi a különbség, hogy én a rockzenét szeretem, rockgitárosok a kedvenceim. Éppenséggel hallottam már valamit a jazzről meg a jazzgitározásról (jártam egy pár évig a postásba...), és bár nem igazán hallgatok jazzt (inkább fusion-t), rendkívül elismerem a jazzzenészeket, és nagy tiszteletben tartom őket (is). És a klasszikus zenészeket is. Pedig klasszikus zenét egyáltalán nem hallgatok (what a pity!).
Kár, hogy egyes jazzmuzsikusok (sajnos én is jó pár ilyet ismerek) még mindig abban élnek, hogy a rockgitározása kvintek lefogásából áll. Ez egy olyan sztereotípia, amin csak az illető maga tud segíteni, azzal, hogy nyitott füllel hallgat másféle zenét is. Van aki képes erre, van aki nem, és megmarad a saját elvakult elképzelései között.
Egyébként meg kiváncsi lettem volna a TE SAJÁT véleményedre is, mert a zenész ismerőseid véleményét már olvastuk... :-)
Ja és szeretem azokat a nagyarcú emberkéket, akik ilyen jelzőket csak úgy kipréselnek magukból. Nyilván azt gondolják, hogy ők különbek. Komolyan azt hiszi valaki, hogy világhírű gitáros lehet, mert - kis túlzással - marha gyorsan tudja oda-vissza a c-dúrskálát? Tévedés ne essék, de ehhez kicsit több kell! Ha valaki látta pl. Kip Wingert az e-klubban, szinte karnyújtásnyi távolságból, az tudja miről beszélek.
A jó technika, meg a cucc, meg a konzi kevés ehhez. Van még valami plusz, ettől lesz valaki sztár.
Az ilyenek úgy járnak, mint az egyszeri gyerek, aki nagyobbat akart fingani, mint az apja, és aztán beszart. Részemről ennyi, téma vége.
Én sem vagyok gitáros, csak mezei rock/metal kedvelő emberke. Szerintem bogyó minden oldalról kifejtette már, hogy miért kavarodik fel a gyomra attól a gitárostól, akit magam is nagyon szeretek, pont azért is, mert igazi egyéniség. Javasolnám berekeszteni ezt az ócsárolást, vagy külön topikot nyitni Miért tartom sarlatánnak Malmsteent címmel. Akkor például tudnám, hogy oda nem kell bemennem.
Lehet, hogy beszűkült vagyok, de nem vagyok kíváncsi arra, hogy valaki, akinek semmit nem jelent Malmsteen zenéje, hogyan próbálja kisebbíteni Yngwie érdemeit.
Nem, nem rokkzenésznek mutattam meg, az nyilván ismeri. Olyan embernek mutattam meg, akinek a zenei tudása és hangszeres játéka igencsak feljogosítja a félmosolyra. Másrészt jártam egy ideig egy sráchoz tanulni kb. 2 éve, aki most jazzkonzira jár, és régebben egy igencsak kemény instrumentális rogzenét játszó zenekarban nyomult. O is keményen leszólta YM-t, tőle loptam az izzadtságszagú jelzőt.
Amúgy miért, szerinted nem röhejes, ahogy Elvis táncol? :-) Nyilván YM nem állta ki az idő próbáját (sem).
Az ember nem néz ide egy jó napig, és máris mennyi minden történik... :-]
bogyó:
Én nem akarok tovább vitatkozni a Malmsteen témán, de azért még 1 utolsó megjegyzés. "Megmutogattam embereknek YM egypár számát, olyanoknak, akik szintén zenélnek, de nem ismerik, s halvány mosoly jelent meg szájuk szegletében, ami azért elég sokat elmond" - Hát igen. Rockzenészek? Mert, ha igen (gondolom ilyen ember véleményét kérted ki rockzene minősítésére), és nem ismerték, nos, ahogy te fogalmazol az "elég sokat elmond". Ugyanis akár szeretem, akár nem szeretem, ezt a nevet azért illik ismerni egy rockzenésznek. Egyébként meg talán nem 2000 tavaszán kéne vizsgálgatni, hogy a neoklasszikus röhejes-e vagy sem, mert akkor amikor az megjelent, egészen más volt a hatása. Ezzel az erővel az is röhejes ahogy Elvis táncolt, meg gitározni se tudott igazán, mégis ő volt a király, nem?
kenobi:
Valóban Lukather fan vagyok, nálam ő az abszolút No.1. Candyman rules!
JamesTKirk:
Öregem, én meg azt hittem, hogy ilyen névvel két dolgot szeretsz igazán: a Metallicát és a Star Trekket... :-)
A.L.I.E.N.:
Megathanx a megnyutató képekért, mostmár tényleg minden ránc kisimult az arcomon...
Egyébként van a fórumon egy jimmmy-s topic, benne néhány "jószándékú" jimmy-s megjegyzés, pl: "azért maradt életben, mert az orvos csak messziről merte fejbevágni" és hasonlók. Van egy-két telitalálat, nézze meg, aki tudja.
"nem bírom a Metallicát különösképp a két magát gitárosnak nevező bohócot."
Megindoklod, hogy miért nem tudnak gitározni, és hogy miért bohócok? Én ezzel nem értek egyet. Kirk Hammett nagyon is jól csinálja, szerintem. A stílusa mostanában kicsit gázos, de nem az a lényeg, ezért még nem bohóc. Előre is kösz a választ...
Nagyon nem szeretem Pat Methenyt, egy szinten van Kenny G.-vel
Azért szerintem itt is előkerülhetne a strandpapucs :-)))) Persze ezt megértem, mert vannak lemezei, amelyek ugyanazt a közönséget célozták meg, mint Kenny G. De: Az ECM-nél kiadott lemezei (ugyanaz a kiadó, mint Garbarek, Charlie Haden, Keith Jarret, stb.) készített lemezei nem ilyenek, és ehhez jönnek még a sztenderd jazz-lemezei (saját trió, vagy Joshua Reedman-el). De a legkevésbé giccses PM lemez az 1998-as Imaginary Day, hát, az minden csak nem az. De télleg. Egyszer hallgasd végig, ha van progesszív jazz, akkor az az.
Nem tudom miért bántjátok szegény bogyót, ugyanis azzal kezdte, hogy "szerintem", és nem kinyilatkozta a frankót. Most akkor lehet fikázni, mert akkor bele fogok gázolni egy két ember lelkébe :-)))).
Nekem pl nagyon nem tetszik Ritchie Blackmore (szar), nem bírom a Metallicát különösképp a két magát gitárosnak nevező bohócot. Nagyon nem szeretem Pat Methenyt, egy szinten van Kenny G.-vel, nem teccik semmi a játékából. Éppen ezért nem hallgatom őket, megtettem egyszer-kétszer és ezért jutottam erre a véleményre. Ettől még ők lehetnek nagy zenészek (másoknak :-)), de ez a véleményem. De mondjuk zámbó jimmyhezl nem hasonlítanám őket ...
Ha a stílusom minősíti a mondanivalómat, akkor valóban nincs min vitatkozni, leírom még, hogy pina, meg hogy fasz, legyen min csámcsogni. Nem fogok nekigyürkőzni egy Far Beyond The Sun-nak, mivel nem tetszik. Ezerszer elmondtam, hogy minden tiszteletem YM technikájáé, de nem tudom művészetként értékelni azt, amit csinál. Mellesleg az első gitártanárom iszonyatos YM rajongó volt, egyazegybe nyomta a szólóit, tudom tehát miről beszélek.
Nem akarlak Methenyből megfogni, nem is célom kompetitív alapokra helyezni a gitározás(omat), de hogy neveknél maradjunk, van a jazz-nek egy szegmense, amit a francia cigány gitárosok művelnek, Django R., Birelli Lagraine. Ezek vannak annyira technikásak, mint YM., oszt mégis ízléssel csinálják. (Egyébként Babos szerintem is szar, László Attila jöhet, annak ellenérer, hogy Babos is tud technikailag, de szörnyen ízléstelen dallam- és hangszínvilága van).
Vehemenciám meg vetekszik a tiéddel, ezt ne ródd fel nekem, legalább annyira ideges vagy te is, mint én (már ha én az vagyok...).
Es mégegyszer fel szeretném hívni a figyelmedet arra, amit próbáltam finom utalásképpen elmondani a Pikáasszós példával: nem kell ugyanúgy zenéljek, mint YM ahhoz, hogy vgleményt formáljak róla, és ha mégis megteszem, az ugyanolyan érvényű, mint azé, aki tényleg el tudja játszani az adott mű(?)alkotást. Ilyen erővel én is szeretném hallani a Best of Kenobi lemezt, amely, ha nem szól úgy, mint YM, akkor szartse ér. Egy gondolat ehhez még: a Best of bogyó lemez - ha lesz :-) - sokkal inkább a kompozícióról, a fílingről, a zenei ötletekről fog szólni, mint a tekerésről.
Jól írják a srácok, érdemben nem tudsz hozzászólni a dologhoz, az értelmes vita pedig érvek és ellenérvek ütköztetése. Én nem tartom értelmes érvnek a "leszarom vazzeg" és "olcsó szar" kifejezéseket.
Don nem ferdített semmit, csak arra akart rávilágítani, hogy amíg nem gyürkőztél neki egy Far Beyond The Sun-nak, addig egyszerűen nem mélyedtél el Malmsteen dolgaiban, ami persze nem kötelező, de egy ilyen kemény kritikához nem ártana ismeretekkel rendelkezni a kritizált dolgokról.
Érdeklődtél, hogy ismerek-e egyáltalán nem rock-gitárosokat is. Bocs, de az elmúlt 6 évben egyáltalán nem játszom rockzenét, csak akusztikuson nyomulok, nem hiszem, hogy nálam behatóbban ismered Meolát, Sárközi Gergelyt, Methenyt, de nem fogsz meg Robben Fordból vagy Bensonból sem. Mindegy, hagyjuk, mindenesetre én igyekszem intelligens módon válaszolni.
Nem tudom, miért vagdalkozol ilyen idegesen. Én speciel nem szeretem pl. László Attila vagy Babos Gyula gitározását, de abszolút megemelem a kalapomat előttük, mert attól, hogy nekem spec. nem tetszik, még hihetetlen nagy muzsikusok.
Az, hogy szerinted Yngwie Malmsteen giccses, izzadtságszagú meg olcsó szar, nem Malmsteent minősíti, hanem bogyót az Index Fórumokból.
MusicMan (csak nem egy Lukather-fant köszönthetek Benned? Hi, Candyman!) és Don Roberto kulturált módon szóltak a vitához, csakúgy, mint én, tehát nem értem a leugatásukat.
A vita lezárásaképpen kérlek, értesíts, mikor jelenik meg egy Best of Bogyó lemez, feltétlenül el fogok mélyedni benne, de addig sajnos olyan giccses és izzadtságszagú lemezeket fogok hallgatni, mint a Marching Out, a Seventh Sign vagy a Facing The Animal.
Még leírom néhány kedvenc gitáros-lemezem címét, hátha elszörnyülködsz ezeken is:
Jason Becker: Perpetual Burn
Lukather: Candyman
Firkins: I.
Sőt, asse győz meg, ha te aszondod, hogy milyen technikája van, mert hallom én is, hogy télleg ott van a szeren. De leszarom vazzeg, mikor olyan olcsó szart produkál evvel zeneileg, hogy rossz hallgatni.
Szerintem meg az az égő, ha valaki kritikai érzék nélkül kajolja az un. nagy gitárosokat. Bocs, de ez a véleményem.
kenobi topiktársat azért hagytam megválaszolatlanul, mert nem tudok hozzászólni ahhoz, hogy melyik gitáros kinek a kedvence, ugyanis nem vagyok otthon a rogzenében, jobbanmondva, csak egy kis szegmensét ismerem. Nekem nem mérvadó, hogy kenobi azt mondja, hogy Brian May imádja YM.-t és fordítva.
Igenis giccs az öncélúan túlbúrjánzó technika, a neoklasszikus marhaság. Hiába van iszonyatos munka egy szentkép megfestésében, attól az még giccs, sőt, minél realisztikusabb, annál giccsesebb.
Megmutogattam embereknek YM egypár számát, olyanoknak, akik szintén zenélnek, de nem ismerik, s halvány mosoly jelent meg szájuk szegletében, ami azért elég sokat elmond. S ne ferdíccs, mert nem fikáztam a kinézetét, sem más, nem zenei jellemvonását.
Off: láttam a CNN-en, hogy Blackmore mostanság egy reneszánsz-kelta zenét játszó társaságban nyomul unplugged. Muttaták, apródruhában meg csizmában idétlenkedett és magyarázta, milyen sok hasonlóság van a rokk és a reneszánsz zene között, és ezt bizonyítandó, elpengette a Smoke On The Watert amolyan reneszánszosan. :-) :oN
Csak tévedésből kalózkodtam ide, nem vagyok gitáros, úgyhogy nem vagyok szakavatott hozzászóló...)))
Bocs, de ha jól látom, de Obi-van mester egyetlen állítására sem reagáltál érdemben... hogy giccs meg izzadtságszag... hát...
Én bőgős vagyok és én speciel nem szeretem Billy Sheehan stílusát, de elismerem, hogy káprázatos a technikája. Egyszerű mezei húrnyűvőként legiccsezni meg leizzadtságszagozni egy vitán felül iskolateremtő zenészt szerintem égés.
Egyébként Malsmteen állat módon bőgőzik is, úgyhogy ezúton tanúsítom, hogy az izzadtságszag az, amikor próbálok valamit utánajátszani. Hitetlenkedőknek javaslom a gyakorlati próbát!
/Ilyen erővel írhatnánk, hogy Hendrix csak egy biszex kábszeres volt, Blackmore parókás harcos, Vai nagyorrú, Petrucci meg rosszul játsza a maxin az Another Day-t meg különben is pocakosodik - de ezzel csak magunkat égetnénk, de rendesen./
MusicMan (ez a név zene füleimnek) tökéletesen megfogalmazta a többi dolgot, én nem írom le újra.
Nem, nem mondok ellen, mert a "szerintem" ebben a mondatban is benne van.
Igaz amit írsz, de az osszehasonlításnak egyetlen célja volt: a jó zene műfajfüggetlen, és Yngwie szintű faszik szubjektíve jó zenét csinálnak. Emellett nem elhanyagolandóak azon "kvázi-objektív" (bocs :-)) kategóriák, mint pl. a giccs, az izzadságszag, stb., amelyekbe szerintem simán belefér YM.
Nem saját magadnak mondassz ellen, amikor azt mondod, hogy "a művészetben nincs objektív igazság" de azért valaki "nagyságrendekkel jobb zenét" csinál?
Egyébként nem kéne mondjuk összehasonlítani a rockgitárosok és pl. jazzgitárosok technikai felkészültségét, mert bár mindkettőre igaz, hogy magas technikai szint eléréséhez iszonyúan sok gyakorlásra van szükség, de teljesen más dolgokat gyakorolnak, mert másra van szükségük az eszköztárukban...
Hát, pedig én bizony halál komolyan gondolom. YM. tipikusan olyan faszi, akit csodálni esetleg lehet, szeretni nem.
Persze, abban igazad van, hogy nem írhatom azt, hogy szar, csak azt, hogy "szerintem szar", de nem azért nem írhatom, mert nem tudok úgy gitározni mint az említett uriemberek, hanem mert a művészetben nincs objektív igazság, csak szubjektív. Eccer Pikasszót megkérdezték, hogy honnan tudja az ember, hogy egy kép jó, vagy sem. P. aszonta, hogy előtte meg kell nézni 1 millió másikat, és az 1000001.-ről már tudni fogjuk, hogy milyen. Igy van ez a zenében is, és minél több lemezt, koncertet hallgatok meg, annál inkább nem tetszik, sőt, kiráz a hideg a Malmsteen-féle zenegyilkosoktól.
Nem szeretnék lekezelő lenni, de hallgattál te nem-rokk gitárosokat is valaha? Mert olyan technikája elég sok zenésznek van mint neki, nagyságrendekkel jobb zenével.
Én a sweep-picking arpeggio-ról akartam szólni(...)
Aha, az más. De ha jól tudom, akkor a sweep-picking az olyasmi, hogy minden irányban penget minden frázist, azaz nem csak le/fel/le/fel/... Legalábbis én így tanultam még rég. Persze így főleg arpeggiokat lehet játszani, de nem csak.
A három pontothoz nekem van egy negyedik, el lehet gondolkodni rajta: az agy, az intelligencia. Mikor nem csak jól szól, nem csak ösztönösen zenél valaki, hanem tudatosan szivat, játszik a hallgatóval, vagyis el kell gondolkodni azon, hogy itt most mi is történik. Pl. ismét csak ilyen Fripp, de Scofield stílusában is sok ilyen elem van.
Hát ezt nem gondolhatjátok komolyan Malmsteen kapcsán...
Ez a srác nem jó dalszerző??? Ahhoz képest MacAlpine, Vinnie Moore, Petrucci nagyon-nagyon bőven merít belőle és hivatkoznak rá, megsúgom: amikor Vai őt pótolta az Alcatrazzban (szerény sikerrel), szintén úgy beszélt róla, mint a stílus utolérhetetlen alakjáról.
Sorolhatnék még bandákat, akik a Malmsteen-féle dalszerzői iskolát képviselik, mint az általam nagyon szeretett Talisman (Soto énekel), Stratovarius...
A fikázást pedig azért sem értem, mert valószínűleg a topic látogatói - velem együtt - arra is méktatlanok vagyunk, hogy agy Yngwie, Satriani vagy Vai szintű korszakos zseni gitártokját cipeljük, úgyhogy max. azt írhatjuk, hogy x-nek speciel nem tetszik Malmsteen gitározása.
Nekem tetszik, sőt, bár rengeteg kedvencem van, ő az első számú. Szerintem Satriani után az ő gitározása a legérzelemdúsabb a HM-ban (lsd: Amberdawn), ahogy megvibrátózza a hangokat, az mindenki számára etalon kellene, hogy legyen.
Nem tudom, aki azt írta, hogy Malmsteen csak fel-alá skázázik, játszott-e valaha Malmsteen nótát. Én játszottam, jópárat, és megsúgom: nem csak skálázik föl és alá. Annyit soha, egyetlen zenéből nem tanultam, mint a Malmsteen lemezekből.
Elfogadom, ha valakinek a stílus nem tetszik, de a becsmérlő fikázásra harapok.
Egy biztos: A MacAlpine, Vinnie Moore, Greg Howe, Paul Gilbert, stb. gitárhős különítmény nem létezne, ha nem lett volna egy Yngwie.
Még egy adalék: Bryan May nagy rajongója Yngwie-nek (és viszont), nem lehet, hogy neki van igaza? Azt hiszem B.M. jobb zenész itt valamennyiünknél.
Azt hiszem másféle arpeggiokról beszéltünk. Persze hogy az arpeggio, mint hangzatfelbontás létezik régóta (annyira bunkó én sem vagyok, hogy ezt Yngwie-nek tulajdonítsuk...).
Én a sweep-picking arpeggio-ról akartam szólni, amelynek felbukkanását és "ipari méretű alkalmazását" tudásom szerint rockban elsősorban Yngwie J. Malmsteen, fúzióban pedig Frank Gambale névével kapcsolatban szoktak emlegetni.
És persze, hogy (biztos) vannak kiváló gitárosok, akiknek a technikája silány, csak én ezt nem szeretem, mert mint korábban írtam, nálam a jó gitáros 3 dolog egysége. Ha az egyik hiányzik, kkor nálam nem jön be. Hát ez van.
