Nem tudom sajnos, ki gitározik a Black Sabbath: Heaven and Hell című lemezén, de a Lonely is the word című számuk szólója szerintem iszonyatosan jó.
Annyira kifejezô, annyira átélhetô nekem...
Kedvenc gitárosaim
Jimmy Page,Jimi Hendrix,Jeff Beck,Ritchie Blackmore,Keith Richards,John Lee Hooker,Mark Knopfler stb
Hangszerügyben a Gibson Les Paul a király. Űberelni nem magyon lehet
Hangzásban a 60-as évek végi overdrive-os fuzz-os hangszíneket kedvelem, de jó a tiszta is és elmegy egy enyhe torzító is. (ld Steppenwolf), szóval nincs jobb nálam a nyers, mocskos soundnál
Ha jó magyar akusztikus gitárost akartok, nézzétek meg Bocskai Pistát
En viszont eppen ellenkezoleg, nagyon szeretem a 80as evek hangzasvilagat.....Ronnie James Dio, Whitesnake, Iron Maiden, Def Leppard, a Purple akkori dolgai, Billy Idol, Skid Row, Firehouse, Europe, Queensryche, satobbi.....aztan jottek az elborult fos hangzasu, fantaziatlan marhasagok, grunge es tarsai, kurva sokaig nem volt ismert elottem egy normalis zenekar.....aztan kesobb rajottem, hogy vannak meg nekem valo zenek, csak nem nyomjak oket, peldaul Stratovarius, Eldritch, Gamma Ray, es meg sorolhatnam, akik azert az en zenei vilagomat jatsszak....ez persze csak par nev. Azert egy minosegi ugras van, akik ma a 80as evek soundjahoz allnak kozel, azok is sokkal jobb hangminoseget produkalnak, mint a regiek....ezen a teren sokat fejlodott a studiotechnika.
Érdekes nyakból én is jobban szeretem a csavartat mint a ragasztottat, pedig annak is vannak előnyei. A best of akkor is az egybe nyak.
fából, én elviselném ha a gitárom "csak" jávor fából (ázsiai megfelelője a juharnak) lenne, de a klasszikus mahagóni - fenyő ala Les Paul-t is nagyon jó kompozíciónak tartom, csak ahhoz más milyen stílusú gitárok tartoznak.
Jelenleg rétegelt gitárom vagyon, ahhoz képest szépeket álmodok nem ? :-))
80-as évek téma: nagyon nem szeretem a 80-as évek rockzenei soundját a következő dolgok miatt: szétreverbezett pergő, szétdelayozott hangzások, a tobzódás a hangszínekben (bocs, de egyre inkább minimalista kezdek lenni az effektek terén), ocsmány szntihangzások.
Ebbe annyira nem tartozik bele a metallica, sem az AC/DC, de a Def Leppard nagyon, a Van Halen is talán, esetleg Satriani, a többiekben is van, de a témák mentik soxor a menthetőt. A Def Leppard speciel nem tetszik, nem tudok észérveket felhozni, valószínüleg a témáik nem fognak meg, erre jön a csúnya hangzás (persze nem hallottam az új lemezüket). Mint látható, néha túlságosan is kritikus vagyok, de ez van. Annyira meg nem vagyok benne a rogzenében, hogy mindegyiket kivesézzem. (pl. BonJovi tipikusan az a zene, amit esetleg átmásolok kazettára, és az autóban az megy, de otthon, egy pohár narancslé mellett a fotőjbe mást hallgatok) 80-as évek, de off: sokan áradoztak a Level 42-ről, hogy milyen jó, Mark King milyen király: hát, meghallgattam, de a sound annyira steril és 80-as volt, hogy szinte mindent elrontott, a témák annyira nem voltak jók, hogy megmentsék a lemezt. Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez van. S egy példa, hogy milyen elfogult vagyok: metheny The Road To You c. pop-jazz koncertlemeze a 80-as hangzás minden jegyét magán viseli, de mégis teccik. Ez van.
Na jo, nem akartam Malmsteent ennyire leszolni.
Nekem az elso a Fire and Ice volt, amit hallottam tole, es tetszett. Azt meg meghallgatom ma is.
A tobbivel az a bajom, hogy kicsit uncsi nekem, nem tetszenek az enekesek, akikkel dolgozik, tul soft, olyan sablonos az egesz.
Errol ennyit.
Ritchie Blackmoore-t imadom, minden tetszik, amit csinalt....a Rainbow is, egyszeruen szeretem a stilusat.
Valaki emlitette itt asszem Steve Stevens-t....hat ot is nagyon jonak tartom, a Billy Idol lemezeknek, amik vele keszultek, hatalmas filingje van....:)
De a lista vegtelen....
Micsoda harcias vita lett, mióta nem jártam erre...
Nem akarok kedélyeket felkavarni, csak szerény vélemény: YM-nak egyszer felvettem egy lemezét. Meghallgattam párszor, és elsôre el voltam ájulva, miket gitározik, másodszorra már nem anyira, aztán a harmadik után mást vetem fel a helyére.
Ettôl még lehet nagyon tuti gitárvirtuóz, de szerintem vannak nála sokkal feelingesebb zenészek. A Dream Theatre gitárosa se piskóta, és mégis sokkal inkább megragad, pedig nem a kemény progresszív zene az elsô számú favoritom.
Pat Metheny pedig nem említhetô egy lapon Kenny G. vel. Aki ott volt tavaly(?) a BS-ben a koncertjén, tudja miért. Életem legmaradandóbb zenei élménye volt. Igaz, én elôször az Imaginary Dayt vettem meg tôle...
Babossal kapcsolatban is teljesen egyetértek azzal, aki azt mondja, hogy technikája van, de nem élvezhetô igazán, amit csinál. László Attila, Marschalkó Zoltán, Gadó Gábor szerintem nagyon jó...
Érdekes, ezért most biztos "lekennidzsíznek" de én szeretem Russ Freeman-Rippingtons zenéket... hát igen, eléggé a populáris változata a jazzrocknak, de valamiért a dallamvilága nagyon megfog... igaz, a 10. szám után már tudom elôre, milyen motívumok, fordulatok várhatók...
Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, ismeri-e valaki Folk Iván zenéit, még abból a korszakból, mikor a SOTE Rezsô téri kollégiumának klubjában játszottak? Szerintem nagyon érdekes... (én nála tanultam egy ideig).
Ez a fa téma érdekes. Nekem sajna fülem nincs hozzá, de egy két dolognak lehet hogy utána tudok nézni. Majd meglátjuk.
Mellesleg nekem volt egybenyakú gítárom, de ahhoz se volt fülem. (Meg akkor még erősítőm se.) De szép volt és hozáértőbbek szerint igen jól szólt. (A márkájára nem emlékszem.) Végül eladtam, mert más jellegű hangszerre vágytam. Amúgy Gerendás Péter vette meg, lehet hogy ez jelent valemit. /Az is lehet, hogy nem :)/ /Vmelyik CD-je belső oldalán látható ez a hangszer is a sok gityó közt. Szép piros... :)/
Erről jut eszembe: volt szerencsém ahhoz a strato formájú gitárhoz is az egyik Gitármánia táborban, amit a Vintage '52 (Ré) készített Gerendásnak. Asse volt rossz! (SD little humbuckerek! Egyébként az elektronikát nem a V'52-nél kötötték be.)
/Ja! A korg márkabolt vezetőjére, ott az Oroszlánk mellett, egyébként a mai napig orrolok, mert azzal adta el nekem a fent említett egybenyakú gitárt, hogy Medgyesi készítette. Pedig nem. De én zöldfülű bedőltem. }:I /
Kormos Janó jó tanár (és jó gitáros!). Egy rövid tanéven át én is tapasztaltam.
/Örülök, hogy a Malmsteen vitának vége. Hasonló esetben javallom, az emilezést. Egy idő után baromi fárasztó volt olvasni./
Nekem kettő is van "basszusfából" meg csavarozva. Nem rossz. Ragasztott nyakat nagyon nehéz jól megcsinálni, még Gibsonban is láttam rosszat. Meg érzékenyebb is.
Részemről basswood, azaz amerikai hársfa. Ezzel a fával kapcsolatban egyébként Lengyelfi jól leégette magát egyszer a ZM-ben. Azt írta egy ilyen fából készült hangszerre, hogy neki elég gyanús, lehet hogy rétegelt lemez, mert olyan, hogy "basszusfa", olyan nincs is. Pedig csak elő kellett volna venni a szótárt...
Nyak: csavarozott. Ragasztott nem tetszett, egybenyakút még nem nagyon próbáltam, az ilyen hangszerek éppenséggel nem hevernek minden sarkon. Szóval egylőre marad a csavarozott.
Hé ámberek, a lantról, vagy mirül mán nem is írogat senki?
Milyen fákat ismertek és szerettek (szeretnétek) ha a hangszeretek abból készülne? Nekem elég kevés e téren az ismeretem, csak amit gitár prospektusból össze szedegettem.
Ki milyen nyak illesztést szeret (-ne)? Én bele vagyok zúgva az egybe nyakba, szárnyakkal megspékelve, de az egyenlőre álom, mert nem úgy néz ki, hogy a strato másolatom hamarosan testvért kapna.
Ha feltételezzük, hogy vélemény = szardobálás, akkor valóban elmondtad a véleményedet, gratulálunk, bár a jövőben üdvözítőnek találnám a vélemények érvekkel történő alátámasztását, ami jelen esetben nem történt meg.
Csak egy lehelletnyi ferdítés: itt senki nem írt olyant, hogy "nagy az arcod, egyszer gitározzál úgy, aztán kritizáld". Az hangzott el, hogy amíg nem mélyedtél el ebben a virtuóz, összetett zenében, addig nem tudod megkülönböztetni pl. az Impellitteri-féle, valóban csak a sebességre építő gitárosokat a valódi zseniktől.
Nem hallgatni nem azt jelenti, hogy nem ismerni, ugye?
Ez csak annyit jelent, hogy akkor legkedvesebb időtöltés nekem a zenehallgatás, ha rockzenét hallgatok. De ez még nem jelenti azt, hogy ezen kívül más műfajú lemezeim nincsenek, és hogy nem hallgatok mást is... Akinek a kedvence a fasírt, azért még szokott mást is enni... :-)
Kormos Janóhoz jártam.
Egyébként mi a baj pl. a Def Leppard-dal? Nem virga, dallamos, fílinges, ahogy megszólal az teljesen egyedi (még az öreg Bryan Adams is sürgősen lenyúlta őket) A nyolcvanas évek sound-jából él? Hallottad az új lemezüket?
Komolyan, nem kötekedni akarok, hanem érdekel, hogy mi váltja ki ezt az ellenérzést. Akkor szerinted a 80-as évek sound-jából él/élt: Van Halen, Extreme, Mr. Big, Aerosmith, Winger, Satriani, Metallica, Bon Jovi, ACDC, Whitesnake, Ozzy, Dream Theater, Megadeth, Dokken, Vai, stb?
Az én saját véleményemet N-szer leírtam. "Magyar internetes vagyok, írok csak, nem olvasok"...
Részemről a vitát elnapolom, abbahagyom, stb., egészen addig, amíg az érvek velem szemben kimerülnek abban, hogy "húzzál innen, nem akarom hallgatni, hogy szidod a kedvencemet, jó?", meg hogy "nagy az arcod, egyszer gitározzál úgy, aztán kritizáld". Ja igen, a rokkzenét én is szeretem, persze inkább az oldszkúl/funk-osabb változatát, kevésbé a nyolcvanas évek soundjából élő zenekarokat (nagyon nem szeretem: Judas Priest, Helloween, Def Leppard, a sor folytatható). A Toto nem rossz, bár szégyen, nem ismerem túl jól, bár nem is annyira kemény. Amit szeretek, az a 70-es évek progresszív zenéjének egy része, Deep P., Zep, stb. hasonlók, King Crimson, Steve Hackett, Alan Holdsworth, stb.
Jazzben is az inventív zenészeket szeretem. Nem szeretem a standerdeket fantáziátlanul ragozó "zenészeket", de van aki ezt is jól csinálja.
Nem hiszem, hogy kifejezetten a beszűkült kategóriát gyarapítom, van otthon vagy 300 lemezem, ebből negyede-harmada legalább rokzene. Nem gondolom, hogy a rokkzene kimerül a kvinetelésben. Sőt, lehet, hogy -bocs a feltételezésért- beszűkültebb vagy, hiszen bevallottad, hogy nem igazán hallgatsz mást, csak rockzenét.
Az meg, hogy kiből miért lesz sztár, ne boncolgassuk, elég csak a marketingre gondolni, de egy 2.5 méteres ember is híres.
Elég sok mindent meghallgattam a Metallicától, és sok ismerősömnek tetszik is. Nekem a zenéjük - és főleg a gitár - fantáziátlannak tűnik, és unalmas. Csak így egyszerűen. Nem azt jelenti hogy szar (copyright bogyó :-))), hanem hogy nekem nem jön be. Viszont tegnap láttam egy - lehet hogy csak számomra - új számot, asszem a MI-2 soudtrackről, amire azt mondtam, hogy nem rossz. Lehet hogy belejönnek a fiúk. A Nothing Else Matters és társait megutáltam annyit adták, és már elsőre sem teccett...
Kellemes csalódás volt a Megadeth, véletlenül hallgattam bele (Youthanasia), na az igen, az egyik kedvencem lett. Tetszik a sound, az ahogy kidolgozzák, felépítik a számokat, tetszik a szóló, nagyon jó a ritmusgitár - állat, ahogy ketten nyomják => Train of Consequences kezdése - az egész bejön. A Metallica meg nem. És így van időm a külsőségeikkel foglalkozni, és azt fikázni, ha már a zene nem köt le. Sokat olvastam Dave Mustaine (Megadeth) nyilatkozatait, és az sem segített megszeretni őket. Meg az is piszkálta a csőrömet, hogy a Hammet azzal reklámozta magát hogy a Joe Satrianinál tanult.
De felhívnám a figyelmet, hogy nem hasonlítottam a zámbódzsimihez.
Hát igen... Köztünk talán annyi a különbség, hogy én a rockzenét szeretem, rockgitárosok a kedvenceim. Éppenséggel hallottam már valamit a jazzről meg a jazzgitározásról (jártam egy pár évig a postásba...), és bár nem igazán hallgatok jazzt (inkább fusion-t), rendkívül elismerem a jazzzenészeket, és nagy tiszteletben tartom őket (is). És a klasszikus zenészeket is. Pedig klasszikus zenét egyáltalán nem hallgatok (what a pity!).
Kár, hogy egyes jazzmuzsikusok (sajnos én is jó pár ilyet ismerek) még mindig abban élnek, hogy a rockgitározása kvintek lefogásából áll. Ez egy olyan sztereotípia, amin csak az illető maga tud segíteni, azzal, hogy nyitott füllel hallgat másféle zenét is. Van aki képes erre, van aki nem, és megmarad a saját elvakult elképzelései között.
Egyébként meg kiváncsi lettem volna a TE SAJÁT véleményedre is, mert a zenész ismerőseid véleményét már olvastuk... :-)
Ja és szeretem azokat a nagyarcú emberkéket, akik ilyen jelzőket csak úgy kipréselnek magukból. Nyilván azt gondolják, hogy ők különbek. Komolyan azt hiszi valaki, hogy világhírű gitáros lehet, mert - kis túlzással - marha gyorsan tudja oda-vissza a c-dúrskálát? Tévedés ne essék, de ehhez kicsit több kell! Ha valaki látta pl. Kip Wingert az e-klubban, szinte karnyújtásnyi távolságból, az tudja miről beszélek.
A jó technika, meg a cucc, meg a konzi kevés ehhez. Van még valami plusz, ettől lesz valaki sztár.
Az ilyenek úgy járnak, mint az egyszeri gyerek, aki nagyobbat akart fingani, mint az apja, és aztán beszart. Részemről ennyi, téma vége.
Én sem vagyok gitáros, csak mezei rock/metal kedvelő emberke. Szerintem bogyó minden oldalról kifejtette már, hogy miért kavarodik fel a gyomra attól a gitárostól, akit magam is nagyon szeretek, pont azért is, mert igazi egyéniség. Javasolnám berekeszteni ezt az ócsárolást, vagy külön topikot nyitni Miért tartom sarlatánnak Malmsteent címmel. Akkor például tudnám, hogy oda nem kell bemennem.
Lehet, hogy beszűkült vagyok, de nem vagyok kíváncsi arra, hogy valaki, akinek semmit nem jelent Malmsteen zenéje, hogyan próbálja kisebbíteni Yngwie érdemeit.
Nem, nem rokkzenésznek mutattam meg, az nyilván ismeri. Olyan embernek mutattam meg, akinek a zenei tudása és hangszeres játéka igencsak feljogosítja a félmosolyra. Másrészt jártam egy ideig egy sráchoz tanulni kb. 2 éve, aki most jazzkonzira jár, és régebben egy igencsak kemény instrumentális rogzenét játszó zenekarban nyomult. O is keményen leszólta YM-t, tőle loptam az izzadtságszagú jelzőt.
Amúgy miért, szerinted nem röhejes, ahogy Elvis táncol? :-) Nyilván YM nem állta ki az idő próbáját (sem).
Az ember nem néz ide egy jó napig, és máris mennyi minden történik... :-]
bogyó:
Én nem akarok tovább vitatkozni a Malmsteen témán, de azért még 1 utolsó megjegyzés. "Megmutogattam embereknek YM egypár számát, olyanoknak, akik szintén zenélnek, de nem ismerik, s halvány mosoly jelent meg szájuk szegletében, ami azért elég sokat elmond" - Hát igen. Rockzenészek? Mert, ha igen (gondolom ilyen ember véleményét kérted ki rockzene minősítésére), és nem ismerték, nos, ahogy te fogalmazol az "elég sokat elmond". Ugyanis akár szeretem, akár nem szeretem, ezt a nevet azért illik ismerni egy rockzenésznek. Egyébként meg talán nem 2000 tavaszán kéne vizsgálgatni, hogy a neoklasszikus röhejes-e vagy sem, mert akkor amikor az megjelent, egészen más volt a hatása. Ezzel az erővel az is röhejes ahogy Elvis táncolt, meg gitározni se tudott igazán, mégis ő volt a király, nem?
kenobi:
Valóban Lukather fan vagyok, nálam ő az abszolút No.1. Candyman rules!
JamesTKirk:
Öregem, én meg azt hittem, hogy ilyen névvel két dolgot szeretsz igazán: a Metallicát és a Star Trekket... :-)
A.L.I.E.N.:
Megathanx a megnyutató képekért, mostmár tényleg minden ránc kisimult az arcomon...
Egyébként van a fórumon egy jimmmy-s topic, benne néhány "jószándékú" jimmy-s megjegyzés, pl: "azért maradt életben, mert az orvos csak messziről merte fejbevágni" és hasonlók. Van egy-két telitalálat, nézze meg, aki tudja.
"nem bírom a Metallicát különösképp a két magát gitárosnak nevező bohócot."
Megindoklod, hogy miért nem tudnak gitározni, és hogy miért bohócok? Én ezzel nem értek egyet. Kirk Hammett nagyon is jól csinálja, szerintem. A stílusa mostanában kicsit gázos, de nem az a lényeg, ezért még nem bohóc. Előre is kösz a választ...
Nagyon nem szeretem Pat Methenyt, egy szinten van Kenny G.-vel
Azért szerintem itt is előkerülhetne a strandpapucs :-)))) Persze ezt megértem, mert vannak lemezei, amelyek ugyanazt a közönséget célozták meg, mint Kenny G. De: Az ECM-nél kiadott lemezei (ugyanaz a kiadó, mint Garbarek, Charlie Haden, Keith Jarret, stb.) készített lemezei nem ilyenek, és ehhez jönnek még a sztenderd jazz-lemezei (saját trió, vagy Joshua Reedman-el). De a legkevésbé giccses PM lemez az 1998-as Imaginary Day, hát, az minden csak nem az. De télleg. Egyszer hallgasd végig, ha van progesszív jazz, akkor az az.
Nem tudom miért bántjátok szegény bogyót, ugyanis azzal kezdte, hogy "szerintem", és nem kinyilatkozta a frankót. Most akkor lehet fikázni, mert akkor bele fogok gázolni egy két ember lelkébe :-)))).
Nekem pl nagyon nem tetszik Ritchie Blackmore (szar), nem bírom a Metallicát különösképp a két magát gitárosnak nevező bohócot. Nagyon nem szeretem Pat Methenyt, egy szinten van Kenny G.-vel, nem teccik semmi a játékából. Éppen ezért nem hallgatom őket, megtettem egyszer-kétszer és ezért jutottam erre a véleményre. Ettől még ők lehetnek nagy zenészek (másoknak :-)), de ez a véleményem. De mondjuk zámbó jimmyhezl nem hasonlítanám őket ...
Ha a stílusom minősíti a mondanivalómat, akkor valóban nincs min vitatkozni, leírom még, hogy pina, meg hogy fasz, legyen min csámcsogni. Nem fogok nekigyürkőzni egy Far Beyond The Sun-nak, mivel nem tetszik. Ezerszer elmondtam, hogy minden tiszteletem YM technikájáé, de nem tudom művészetként értékelni azt, amit csinál. Mellesleg az első gitártanárom iszonyatos YM rajongó volt, egyazegybe nyomta a szólóit, tudom tehát miről beszélek.
Nem akarlak Methenyből megfogni, nem is célom kompetitív alapokra helyezni a gitározás(omat), de hogy neveknél maradjunk, van a jazz-nek egy szegmense, amit a francia cigány gitárosok művelnek, Django R., Birelli Lagraine. Ezek vannak annyira technikásak, mint YM., oszt mégis ízléssel csinálják. (Egyébként Babos szerintem is szar, László Attila jöhet, annak ellenérer, hogy Babos is tud technikailag, de szörnyen ízléstelen dallam- és hangszínvilága van).
Vehemenciám meg vetekszik a tiéddel, ezt ne ródd fel nekem, legalább annyira ideges vagy te is, mint én (már ha én az vagyok...).
Es mégegyszer fel szeretném hívni a figyelmedet arra, amit próbáltam finom utalásképpen elmondani a Pikáasszós példával: nem kell ugyanúgy zenéljek, mint YM ahhoz, hogy vgleményt formáljak róla, és ha mégis megteszem, az ugyanolyan érvényű, mint azé, aki tényleg el tudja játszani az adott mű(?)alkotást. Ilyen erővel én is szeretném hallani a Best of Kenobi lemezt, amely, ha nem szól úgy, mint YM, akkor szartse ér. Egy gondolat ehhez még: a Best of bogyó lemez - ha lesz :-) - sokkal inkább a kompozícióról, a fílingről, a zenei ötletekről fog szólni, mint a tekerésről.
Jól írják a srácok, érdemben nem tudsz hozzászólni a dologhoz, az értelmes vita pedig érvek és ellenérvek ütköztetése. Én nem tartom értelmes érvnek a "leszarom vazzeg" és "olcsó szar" kifejezéseket.
Don nem ferdített semmit, csak arra akart rávilágítani, hogy amíg nem gyürkőztél neki egy Far Beyond The Sun-nak, addig egyszerűen nem mélyedtél el Malmsteen dolgaiban, ami persze nem kötelező, de egy ilyen kemény kritikához nem ártana ismeretekkel rendelkezni a kritizált dolgokról.
Érdeklődtél, hogy ismerek-e egyáltalán nem rock-gitárosokat is. Bocs, de az elmúlt 6 évben egyáltalán nem játszom rockzenét, csak akusztikuson nyomulok, nem hiszem, hogy nálam behatóbban ismered Meolát, Sárközi Gergelyt, Methenyt, de nem fogsz meg Robben Fordból vagy Bensonból sem. Mindegy, hagyjuk, mindenesetre én igyekszem intelligens módon válaszolni.
Nem tudom, miért vagdalkozol ilyen idegesen. Én speciel nem szeretem pl. László Attila vagy Babos Gyula gitározását, de abszolút megemelem a kalapomat előttük, mert attól, hogy nekem spec. nem tetszik, még hihetetlen nagy muzsikusok.
Az, hogy szerinted Yngwie Malmsteen giccses, izzadtságszagú meg olcsó szar, nem Malmsteent minősíti, hanem bogyót az Index Fórumokból.
MusicMan (csak nem egy Lukather-fant köszönthetek Benned? Hi, Candyman!) és Don Roberto kulturált módon szóltak a vitához, csakúgy, mint én, tehát nem értem a leugatásukat.
A vita lezárásaképpen kérlek, értesíts, mikor jelenik meg egy Best of Bogyó lemez, feltétlenül el fogok mélyedni benne, de addig sajnos olyan giccses és izzadtságszagú lemezeket fogok hallgatni, mint a Marching Out, a Seventh Sign vagy a Facing The Animal.
Még leírom néhány kedvenc gitáros-lemezem címét, hátha elszörnyülködsz ezeken is:
Jason Becker: Perpetual Burn
Lukather: Candyman
Firkins: I.
