Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Minimum egy dologban rokonlelkek vagyunk. :o) Én is elég szabadon asszociálok, és éreztem, hogy ez sokszor túlmutat egy adott topik határain, mégha elnézőek is velem szemben a topiktársak. Nem véletlen, hogy megszületett ez a blogszerű topik, vagy topikszerű blog. Ide viszont lehet jönni, mert nincs offtopik, és nincs rossz irányba menő beszélgetés, maximum nem szólok hozzá (amihez nem tudok) Úgyhogy itt mindig otthonosan fogsz tudni mozogni! :o)
Celine Diont nagyon szerette egy volt kolléganőm. Akkoriban talán még én is lelkesedtem főleg a hangjáért, mára már őbeléje is belefáradtam, főleg amióta találkoztam a nem-angol nyelvterületű populáris zenével.
Nem mondod, hogy te emlékszel ilyesmire, hogy Bombanő?! ;) Egyébként igenis meg nem is. "Igen", mert a Bombanő egy kultikus ikon a témát illetően ami kellő erővel alapozta meg a tárgybeli asszociációkat. És "nem" annyiban, hogy a film nélkül is, a zene önmagában is (mármint Ravel Bolerója), nagyszerűen érzékelteti a latinos vérpezsdítő érzékiséget, én legalábbis így vagyok vele. Érdekes módon ez a Boleró is agyonjátszott sőt túljátszott mű, de ez még nem tudott bennem elfáradni.
(nem idézgetek) Örülök, hogy ráéreztél R-G "feelingjére".Már azt hittem, csak én hiszem (Paganini variációiban érzek még hasonlókat; sőt érdekesen előrevetíti a későbbi "amerikai filmzene" hangulatát (gondolok a 40-60-as évekre)) Berezovsky előadása nekem is tetszik, amiért őt választottam: szerintem általa erőteljesebben jön elő Gershwin.
Celine Dionnal nincs gond, de a második tételt akartam beírni hozzá (2/2). (előbbi refrén nélkül)
Fórumozás dologban, valóban a felsoroltak+ eléggé csapongó vagyok, mindenről eszembe jut vmi teljesen más, és azt is szeretném elmondani, de a téma behatárolt.
(Santana csak példaértékű; engem először meglepett, bár belegondolva valóban)
Boleró: Bombanő-korszak? Nálunk EZT a lemezt adták kézről-kézre akkoriban. És valóban, ahogy kifejlődik az azonos téma, egyre több hangszerrel, egyre erőteljesebben... mindenesetre érdekes Bejart halálának évfordulóján a Mezzo leadja a koreográfiájával. http://www.youtube.com/watch?v=UnSh-KPV7QQ
>Gershwin - Rachmaninov Érzem határozottan a Gershwin-feelinget, most így hogy mutatod. :o) Nekem nagyon bejön a felvétel maga is.
Az "apropód" második youtube-s videója, nálam => http://www.youtube.com/watch?v=bVKv6PdBR-I -> Celine Dion All By Myself Biztosan ezzel kéne összevetnem Rachmaninov 2.zongoraversenyének 3.tételét?
>mecénatúra Én alapvetően a magánmecénatúráról igyekeztem szólni, az állami-féle partikuláris meg klikk-érdekek mentén szerveződik, így az az én fejemben teljesen más műfaj. Az ott résztvevők különben sem a saját pénzüket költik, hanem az adófizetőkét. A magán-mecénatúrát én nem látom ennyire sötéten. Bár nyílván tudni kell adni, ebben bőven egyetértünk. Beethovenről tudjuk, hogy elég morc ember volt, és egyúttal nagyon sokat adott a függetlenségére. Ezzel együtt is még neki is voltak mecénásai, valószínűleg mert művészetértőbb és -pártolóbbk voltak, tradicionálisan örökölték az őseiktől a mecénásságot, az anyagi viszonyok és olló is másképp festett.
After Crying - Jókedvű őrület! http://www.youtube.com/watch?v=PW-bNpYtcfY Hogy mit meg nem találsz. :o) Ez egy hatalmas poén-nóta, koncert-zárószám, vagy koncert-ráadásszám. Meglehetősen ekletikus, jó sok stílusból csemegézve/szerkesztve. Van benne persze némi jazz-utalás is. Az viszont egy önmagában is nagyon érdekes kérdés, hogy az After Crying & Jazz hogy viszonyulnak egymáshoz (régen és most). Ha egy mondatban kéne felelni, a srácok biztos foglalkoztak vele tanulmány szinten, de legalábbis kezdetben nem ebbe az irányba mozdultak el legfőbbképpen. Vedres Csabát jobban el tudom képzelni, hogy érdeklődik a jazz iránt, Chick Corea központi helyet foglal el nála például. Pejtsik Péter régebben kevéssé favorizálta, de újabbkeletűen vannak jazz-es munkái is, amiben sikerélményei is voltak. Madai Zsolt dobos, kifejezetten jazz-tanszéken tanult, ő nagyon szereti és műveli is többféle ágát a jazz-nek (pl.:funkyt is)
After Crying - Titkos Szolgálat / Secret Service (part 1) http://www.youtube.com/watch?v=pwhR27ciPsk&feature=related :o) A Crying magát nem sorolja progresszívek közé. Túl nagy kategória, túl sejtelmes kontúrokkal, mint a komolyzene esetében is. Ők azt mondják, hogy kortárs zenét játszanak (contemporary) a rock zenei nyelvéra alapozva elsősorban. Tudni kell, hogy a Cryingnak minimum két nagy korszaka volt/van: egy Vedres Csaba elötti és utáni. Az előbbi videó az előbbi, az utóbbi videó az utóbbi korszak reprezentánsa.
>De szerintem a közepén a trombita megjelenése, és a végén a Boleró feldolgozás elég jazzes. Ennek a feldolgozásnak dramaturgiai jelentősége van. Sikerült megmutatni egy alapvetően derűs, táncos, sőt erotikus(?!) darabnak az elképzelhetetlenségig fokozott legsötétebb oldalát speciálisan beágyazva egy nagyobb komplexebb zenei szövetbe/koncepcióba. Az más kérdés, hogy ez jazz-szempontból, hogyan elemezhető.
>Santana Nem vagyok Santana-rajongó, nem is értek hozzá; egy Kisstadionos koncertjén voltam, és nagyon untam. Viszont el tudom képzelni, hogy dzsessz-rock vonalon számon tartják.
>különben nem szeretek fórumozni. Talán egyszer megértem, hogy pontosan mire gondolsz "nem szeretem"-mel. Beszélgetni látnivalóan szeretsz, lehet, hogy az zavar, hogy írásban rögzül, amit szívesen inkább csak elmondanál? Vagy a beszélgetést élővé varázsoló nagyobb interaktívitást hiányolod?
Elnézést, de megtaláltam a "blogféleségedet", és mivel látom már mások is írtak bele, így én is megteszem.
Valójában csak pár reakciót szeretnék az eddigi beszélgetéseink alapján. Rahmanyinov témában: elírtam, nem a 3., hanem a 2. zongoraversenyre gondoltam (3. tétel, majd még részletezem), de valójában azzal, hogy kielemezted a 3.-at, és rámutattál bizonyos hasonlóságokra más zeneszerzőkkel, érdektelenné vált, hogy Gershwinre is hasonlít-e, vagy csak én hallom úgy. Inkább csak a pontosítás kedvéért teszem eme megjegyzésem. http://www.youtube.com/watch?v=S2gUdzHEMBA&feature=related Ha ezt a felvéteélt vesszük: 1.37; 5.30; 6.20; 9.10 környékére gondoltam.
Apropo: mi a véleményed erről? http://www.youtube.com/watch?v=S2gUdzHEMBA&feature=related (előadó csak azért maradt, mert előtte is őt választottam) ezzel összevetve: http://www.youtube.com/watch?v=bVKv6PdBR-I csak én hallom a hasonlóságot?
Más: beszéltünk a mecenatúra, szponzoráció témájában. Szerintem mindig: kortól (és itt egészen az ókorig visszamehetnénk), és társadalmi beállítottságtól függetlenül, a pillanatnyi hatalom megtehette/heti, hogy megmondja éppen ki a támogatott, és ki az üldöztetett az ő megítélésében. Ez értendő az összes művészetekre és tudományokra egyaránt (gondolj csak a legtriviálisabbra: Galilei) Később az utókor persze ítélhet másképp, bár tudom ez a művészen már nem segít. A magán mecenatúra: szerintem ez is nagyon veszélyes dolog. Ha a mecénás, támogatásának fejében bizonyos kötelezettségeket vár el. Ez ugyanis szerintem ronthatja a művész munkáinak színvonalát (ezen lehet velem vitatkozni, mert épp ellenérveket is tudnék ). Itt inkább a festészetre tudok utalni, művészettörténészek is vitatkoznak azon, hogy a festészetben a fényképezőgép megjelenése hozta az igazi változást. Az addigi festőket néhányan inkább jó "iparos mesternek" tartják, és az igazi művészetet csak az impresszionizmus kezdetétől számítják (éheztek is a festők, onnantól) Lényeg, hogy előtte a portréfestészet élt, viszont a megrendelő diktált, beleszólhatott a mű készítésébe. (azt nem tudom, az Esterházyak mennyire szóltak épp bele Haydn munkájába(?)) (azt hiszem, itt még tudnám bonyolítani tovább a gondolatmenetemet, de egyelőre ennyi)
Más: Ez kicsit hüyleség részemről, és lehet, hogy fölösleges kötözködésnek veszed, így előre is bocsi. http://www.youtube.com/watch?v=PW-bNpYtcfY ebben semmi jazz nincs??( Nem ismertem őket, de kíváncsi voltam és rákerestem) Persze mondhatod, hogy inkább ezt hallgassam meg, mert nem a legjellemzőbbet választottam: http://www.youtube.com/watch?v=pwhR27ciPsk&feature=related és ez inkább progresszív. De szerintem a közepén a trombita megjelenése, és a végén a Boleró feldolgozás elég jazzes. Persze megint felmerül a kérdés mi a jazz, honnan számítanak a gyökerek, merre fejlődik?! Különben érdekes, mikor a smoothjazz.lap.hu oldalra keveredtem anno, a felsoroltak között ott volt Santana is pl. (ja különben ismerem a fidelio, és a startlap oldalakat; a harmadik ajánlatod valóban új volt.)
Végszó: különben nem szeretek fórumozni. Csak egy témában beszélgetni emberekkel túl sok nekem (leht, hogy mert kissé felületes vagyok(?)); inkább szeretek egyvalakivel megvitatni több témát, mások véleményét megismerni különféle dolgokban, főként, ha valamiben már hasonlóan vélekedtünk. Üdv: Foeni
Brutális két cikk, rengeteg elgondolkodnivalóval....
A hálózat megöli az embert http://index.hu/tech/net/netocracy200/
Óvakodj a Google-től! http://index.hu/tech/net/gov2008/
Ilyenek vannak benne:
Chris Anderson, a techvilágban véleményformáló Wired magazin főszerkesztője viszont júniusi vezércikkében [19] egyenesen az elméleti tudás, sőt a tudományos módszerek halálát jósolja a Google és társai által dominált petabájt-korban. "A Google alapfilozófiája, hogy fogalmunk sincs, miért jobb ez a weboldal, mint a másik" - írja Anderson. "Ha a bejövő linkek statisztikája azt mutatja, nekünk az már jó."
Anderson szerint ebben a korban az adatokat (minél több adatot, lehetőleg az összes adatot) kell először is matematikai módszerekkel megvizsgálni, és elég őket azután kontextusba helyezni. "Kidobhatjuk az összes emberi viselkedést leíró elméletet, a nyelvészettől a szociológiáig. Elfelejthetjük a taxonómiát, az ontológiát és a pszichológiát. Ki tudja, miért viselkednek az emberek úgy, ahogy? A fontos, hogy viselkednek, és mi ezt példátlan hűséggel tudjuk követni, mérni. Ha elég adat áll rendelkezésre, a számok magukért beszélnek."
Thibault család után itt a másik film- és valószínűleg könyvóriás (ami a film alapjául szolgált; mint megtudtam a port.hu-s topikból -> Marcel Pagnol: Dombok vize. Ezt a könyvet is nagyon szeretném még ebben az életben elolvasni).
Megindító, elgondolkodtató alkotás,tökéletes kivitelezésben. Forgatókönyv, rendezés, színészek, fényképezés, filmzene, abszolút csúcs. Mai felgyorsult világunkban is élvezetes tempójú, noha valahol mégiscsak lassú film. Megragadja és képernyő elé szegezi az embert. Ezek a franciák tudnak valamit.
A fapados DVD-ről annyit, hogy vígjátékként ír róla. :o(
[****ZENE****] Nagy gyengém a zenei videók. Viszont, sajnos, kevés van a piacon is belőlük, ha van is irreálisan drágák, vagy nem az én műfajomat játsszák, vagy nem számomra nem szimpatikus előadók adják elő, vagy rosszul van fotografálva/megrendezve. Alig-alig van minden szempontból _jó_ videó (számomra). Ezért is hajkurászom őket. :o)
Ez a fenti DVD (divx-változata) egy megdöbbentő kivétel.
Mozart Requiem, vez.:Karl Böhm & nagy 'négyes': Gundula Janowitz-szoprán, Christa Ludwig-mezzoszoprán, Peter Schreier-tenor, Walter Berry-bass.
Karl Böhm sose tartozott kedvenceim közé, igazán jó felvételére nem emlékszem most, viszont egy borzalmasra (Schubert: Nagy C-Dúr szimfóniájára igen). Mozart-összes szimfóniáját is végighallgattam vele egyszer annó (kottából együtt ráadásul), nem volt rossz, de nem hozott lázba sem. Itt viszont kivételesen és fantasztikusan meg tudta mutatni Mozart zseniális művének szépségeit. Mind hangzásban, mind tempót illetően, mind lelki síkon. Az egyetlen furcsaság a vezénylési módja volt számomra, de hát én akartam videón megnézni, így nem lehet egy rossz szavam sem.
A négy énekes így együtt volt szintén a Karajanos (egyik) Beethoven Missa Solemnis felvételen is, ami máig kedvencem a művet illetően. Peter Schreiert karmesterként is nagyon szerettem, bár néha hihetetlenül, tán túlzottan is, gyors tempói voltak.
A kórus fantasztikusan szólt, érdekes volt látni 37 évvel ezelőtti női és férfi arcokat (a felvétel 1971-es) Egészen más világ... (Nekünk vasfüggőny mögötti, miközben én épphogy beiratkoztam az általános iskolába, ahol az osztályfőnök tanító néni talán épp a felvétel napján épp seprűvel kergetett az osztályteremben, annyira rossz voltam)
A helyszín is zseniálisan lett kiválasztva a felvételhez: Bécsi Piarista Templom.
New World Symphonies - Ex Cathedra, Jeffrey Skidmore (conductor) 01 Hanacpachap cussicuinin [4:00] Anonymous - traditional 02 Missa Ego flos campi Juan Gutiérrez de Padilla (1590-1664) - Movement 1: Kyrie [2:04] 03 Missa Ego flos campi Juan Gutiérrez de Padilla (1590-1664) - Movement 2: Gloria [3:37] 04 Xicochi conetzintle [2:02] Gaspar Fernandes (1570-1629) 05 Missa Ego flos campi Juan Gutiérrez de Padilla (1590-1664) - Movement 3: Credo [6:20] 06 Los coflades de la estleya [5:21] Juan de Araujo (1648-1712) 07 Missa Ego flos campi Juan Gutiérrez de Padilla (1590-1664) - Movement 4: Sanctus and Benedictus [1:44] 08 Versa est in luctum [5:26] Alonso Lobo (c1555-1617) 09 Missa Ego flos campi Juan Gutiérrez de Padilla (1590-1664) - Movement 5: Agnus Dei [1:38] 10 Salve regina [12:25] Hernando Franco (1532-1585) 11 Qhapaq eterno Dios [1:23] Anonymous - traditional 12 Ut queant laxis [4:09] Juan de Araujo (1648-1712) 13 Missa San Ignacio Domenico Zipoli (1688-1726) - Movement 1: Kyrie [4:20] 14 Missa San Ignacio Domenico Zipoli (1688-1726) - Movement 2: Gloria [10:01] 15 Convidando esta la noche [3:57] Juan García de Zéspedes (1619-1678)
Gyönyörűségesen szépségesen szép album, léleksimogató és -vígasztaló zenével. Hiányos műveltségemből eredően nehéz kapcsolnom fejben Latin-Amerikát és a barokkot, de a zene maga eliminálja az ilyen problémákat. :o)
Az index.hu pályafutása során talán a legjobb cuccát hozta össze egy olyan témában, ami közérdeklődés tárgyát képezi. Egyúttal szépen megmutatta a web2 előnyeit is. Igazi informatikusi csemege a szövegelemzés és konklúzió-levonás. Tanulságos a fórumban kialakult vita is.
Van a fő cikk: Teremtés, intelligens tervezés, vagy evolúció? http://index.hu/tudomany/kre230608/
Van a materialista oldalas - MTA, Kampis György interjú A tudás nem demokratikus http://index.hu/tudomany/kamp080701/ Azzal a legeglatánsabb állítással, miszerint hiba leülni a másik oldallal egy asztalhoz
Van az ID-oldalas - Tasi István interjú Legódarabkákból épült a kacsacsőrű emlős http://index.hu/tudomany/tasi080701/
Van egy szavaztatás és fórum, blogként Hisz ön az evolúcióban? http://index.hu/tudomany/blog/2008/07/02/hisz_on_az_evolucioban/ 70% - hisz az evolúcióban 16% - hisz a teremtésben 13% - hisz az intelligens tervezettségben. Csak az egyikre lehet szavazni, viszont valahogy a Teremtés-oldalról nem készült interjú senkivel. Innen nézve a 16% is szép. ;)
Az én aktuális költői kérdésem: radiobutton vagy checkbox a korrekt vezérlőelem szavazáskor? ;) Az eldöntendő kérdést megválaszolni 'könnyű'; a megindokláshoz, szerintem, már egy könyv megírása kell, azon felül, hogy már könyvtárnyi irodalom van a témában. Hiszen csak kiindulásként is páronként külön-külön oda-vissza kell elemezni a témához való hozzáállást.
Azok már csak "apró" kérdések, hogy ...
- mennyire lehet az egészről a politikát, a lobbizást, egyáltalán Amerikát leválasztani?
- miből lehet és kell legyen iskolai tanítási anyag? Az evolúció és hittan már belül van. És az ID-vel mi (legyen) a helyzet?
BTW: nincs ázsiai előadó, akire szívesen tudnék gondolni, aki most pozitív kontextusban az eszebejutna. :o(
Legrégebbről Kobajasi Ken-Ichiro(?) '73-as első vagy második magyar karmesterveseny győztesét ismerem (szerintem tök érdemtelenül nyert a második Medveczky Ádám elött), egy Richard Strauss lemeze is megjelent a HUngaroton gondozásában.
Legfrissebb negatív élményem Seiji Ozawa Orff Carmina Burana DVD-je. Valami káprázatos mennyire érzéketlenül hajtja túl tempóilag, meg szünet-elminimálásilag például rögtön a nyitótételt. Azok a szünetek nem véletlenül vannak, a csend is tud "beszédes" lenni.
A tehetséges és visszafogottságában is vonzó Giuliana Corni kisasszony - mint kiderült - pár éve derekas mennyiségben kezdte felívelni CD-re Johann Nepomuk Hummel (1778-1837) zongorára írt darabjait.
A szerző egy igazi kismester, bár biztos régen is, ma is sok kritikusa volt/van. Kiváncsi lennék, mint gondolt magában legbelül nyolc évvel fiatalabb konkurenséről Beethoven, akivel amúgy 49 éven lehetett módja találkozni. Monjduk Diabellit rendesen kifigurázta híres és zseniális grandiózus variáció-sorozatában. (Persze ahhoz megfelelő előadó is kell, hogy a humora a dolognak át is jöjjön)
Hummel tanult Haydnnál, Mozartnál, sőt Salierinél, de Clementinél, Albrectsbergernél is. Mozarttal a Varázsfuvolás Schikaneder Szinházban ismerkedett meg, ahol apja dolgozott. Hummel növendékei: Czerny, Hiller és társai, akiket a zongorázni tanulók jól ismerhetnek, etüdjeikről, zongoraiskoláikról.
Én bevallom nagyon szeretem őt, akár a tán leghíresebb híres Op.11-es Esz-dúr rondója (Jandó Jenő is, Cziffra Görgy is zseniálisan játssza), akár a szintén Esz-dúr trombitaversenye (nem semmi főtémája van a harmadik tételnek) révén, de szívesen gondolok a Beethoven-Szimfóniák négykezes zongorás átirataira is; sajnos nekem csak a 9-dik van meg ebből a sorozatból. Nálam az abszolút csúcs az a-moll zongoraverseny. Amit a zongoristának kell produkálni az első de főleg a harmadik tétel utolsó öt percében, az már minden irracionalitáson túl van. Mai napig szoktam fütyülgetni magamnak, annyira a véremmé vált. :o) Sajnos per a mai napig nincs meg nekem digitális formában -> ha jól emlékszem a Naxos ugyan kiadta, de az e-l-v-i-s-e-l-h-e-t-e-t-l-e-n előadás volt az ázsiai zongorista interpretálásában. Lemezgyűjteményem féltve őrzött darabja a szlovákok kiadta ősi recsegő-ropogó LP, ahonnan ismerem a versenyművet.
Ami viszont az igazán megdöbbentő; Hummel Op.109-es Rondo Brillanteje. A főtémája zseniális átfedésben van Mozart híres K475-ös c-moll szonáta nyitótételének témájával. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam, amúgy azonnal be is ugrott. :o)
Igazi gyerekkori öröm töltött el, majdhogynem megkönnyeztem, amikor beleszaladtam az alábbi albumba: http://www.emusic.com/album/Mozart-on-Stein-vis-%C3%A0-vis-Mozart-on-Stein-vis-%C3%A0-vis-MP3-Download/11132419.html
Mozart négykezes 'zongora'-művek, csembalón és fortepianón. Imádom ezeket a műveket, műfajilag is (Beethoven is, Schubert is nagyot alkotott benne), és természetesen Mozart szerzeményeit, legyen szó négykezesről, kétzongorásról, ~versenyműről(K365, K242).
Közülük a Mozart négykezes darabokat ismertem meg legkorábban a zseniális Kocsis-Ránki felvételeken. (Ott csak a legelső K19d-t szólt csembalón). Az persze egy örök kérdés, hogy hogyan érdemes hangszert választani (csembaló, fortepiano, zongora). Nekem minden jöhet, még ha tudható is, hogy a későbbi Mozart-darabok semmiképpen nem csembalóra íródtak. Nem tehetek róla, nekem istenien szólnak. :o)
Az albumról: nincs jobb szó, abszolút tökéletes. Elementáris erejű, energikus, sodró lendületű, mégis abszolút autentikus (az én fülemnek). Abszolút örömzenélés, hallhatóan, nagyon élvezték a - a nem mellesleg nagyon tehetséges - muzsikusok mind a darabot, mind a felvételt. Andreas Staier a nagyobb név, neki rengeteg albuma van (van egy Salieris is :o), de a hölgy is nagyon ott van a szeren.
Alig várom a másik két közös albumuk is meglegyen - pláne, hogy az egyik közülük Soleres Fandangós :o) http://www.emusic.com/album/Hamburg-1734-Hamburg-1734-MP3-Download/11092833.html http://www.crotchet.co.uk/2564696465.html
Újabb izgalmas, kellemes meglepetést okozó, fiatal és csinos csembalista hölgyet sikerült megismernem, Carole Cerasi személyében. Van saját honlapja, de pont azt a legfrissebb cd-jét nem tartalmazza (Bach: Angol szvitek), ami oly nagy hatást gyakorolt rám).
Nem semmi az életrajzának első mondata, szabad fordításban, kb.: Svédországban született török, szefárd zsidó szülői vonalon, elsőként franciául tanult meg, és Londonban él 1982 óta. Amúgy Kenneth Gilbert (akit amúgy én kevésbé komálok) szúrta ki magának, és hívta meg legfiatalabbként egy kurzusára.
Már a Möller-kéziratos CD-je is nagyon jó, remek műsorral, bár a nyitó Bach BWV 912-es D-Dúr toccatája nem sikerült tökéletesen feszesre az én fülem szerint. Tempója, felfogása, hangzásvilága viszont tökéletes. Csodálatos hangszeren, csodálatos zene... :o)
Az Angol szvitek viszont már ajánlott kategória nálam. :o)
[****ZENE****] Tökre megfeledkeztem erről a topikról :o)
1. http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=80181743&t=9030588 Tegnap sikerült divxben megnéznem az alábbi cuccost, 01:46 terjedelemben, imponáló műsorral.
Jó volt a nyitány, Beethoven apaszonáta nyitó-tételét jópár pianista játszotta láncban egymás kezéből kikapkodva a taktusokat. :o) Sokszor sokat muttaták a zongoristák kezét "akció közben", olykor lassítva is :o), de volt olyan is ahol szinte csak headbangelést mutattak, vagy olyan, ahol csak képi anyag volt, hang semmi.
Amin pozítive elaléltam a gyönyörűségtől, az Horowitz Carmen-variációi voltak, háromszor is megnéztem egymás után, nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik. A végén maga Horowitz is elégedett volt saját interpretációjával. :o) Jó volt Backhaust is látni. Tetszett még a filmből Cziffra György, Arturo Benedetti Michelangeli, Ignaz Jan Paderewski, Josef Hofmann játéka.
Nekem negatív szenzáció volt Szvjatoszlav Richter a borzalmasan feltúrbózott Chopin forradalmi etüdjével. Ugyanezért nem tetszett Gilels-szel a Op23/5-ös g-moll Rachmaninov-prelüd. Arrauval most sem sikerült megbarátkoznom. Nekem Gould sem jött be annyira, de az legalább érdekes volt.
Ami még eszembe jutott: érdekes volt hallgatni Vásárhelyi Tamást, meg Kocsis Zoltánt angolul beszélni régi nagy zongoristákról.
Káprázatos, nagyon kedvemrevaló kiadvány a fenti linken található album.
Köztudomású, hogy két verzió is létezik az Arles-i lányka zenéjéből. Az eredeti kísérőzene-verzió és a szvit-változat (I., II.). Én úgy emlékszem ez utóbbi(aka)t Bizet nem egyedül követte el, de most hirtelenjében nem találtam a Google-ben erre vonatkozó utalást.
Farandole (II.szvit zárótétel), ugye, régről nagy-nagy kedvencem, és azt is többször ecseteltem, hogy a nagyon nehéz jól interpretálni a két egymástól jelentősen eltérő zene anyagot tartalmazó tételt (pláne, amikor a két anyag együtt szól). A szóbanforgó fenti kiadványon eddig általam még sose hallott felfogásban hallottam a tételt, és azonnal a szivembe zártam.
És nagyon jó volt végre hallani az eredeti kísérőzene verziót is.
[****INFORMATIKA****] Megtalált mostanság egy érdekes téma: Intelligens tervezettség (Intelligent Design=ID). Most jelent meg egy magyar nyelvű könyv a témában, pont ugyanevvel a címmel. Egy matematikából és filozófiából PhD-zett figura, bizonyos William A. Dembski, aki a téma központi alakja, írta a könyvet. http://www.fo.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto_1/tarsadalomtudomany/intelligens_tervezettseg_hid_a_tudomany_es_a_teologia_kozott
A téma már induláskor azonnal két részre bontható. Egy 'tudományos' és egy 'politikai' részre. Az elöbbi rész azt feszegeti, hogy bizonyítható-e, ha igen hogyan, maga az alap ID-tétel -> matematikai, formállogikai és információelméleti eszközökkel. Az utóbbi rész - jelenleg és elsősorban az USA-ban - egy bírósági perekkel megtüzdelt lobbizás (amit keresztény konzervatívok kezdeményeznek), hogy a témát (istenérvek) lehessen tanítani Darwin ellenében.
(Ez utóbbi is lehet érdekes, de szerintem külön topik, én legalábbis _következményként_ tekintek rá: számomra elsősorban és mindenekelött az eredeti alapkérdés az izgalmas.)
Az alapfogalmakról, magyarul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Intelligens_tervez%C3%A9s
Az álláspontok bemutatásáról, egy érdekes és jól összefoglalt, magyar nyelvű cikk: http://www.antennamagazin.hu/2006-03/21-id.html
Nemcsak magyar nyelvű könyv jelent meg, hanem már a Mindentudás Egyetemén is előkerült a téma (elsőként az ellenzők szemszögéből) http://www.mindentudas.hu/kampisgyorgy/index.html
A vitáról magyarul: http://criticalbiomass.freeblog.hu/categories/ERTEM-vita/
A vita egyik központi angol webhelye: http://talkorigins.org
A polémia - nagyon leegyszerűsítve - arról szól, hogy ha _nem tudjuk_ hogyan keletkeznek a villámok, akkor milyen feltételek mellett mondhatjuk, hogy Zeusz dobálja őket.
A legnagyobb központi probléma/'fegyver' meg, az ID másik központi figurája, Behe -> logikailag helyesen levezetett egyszerűsíthetetlen komplexitása, jó feltételezésekre/kiindulási pontokra épül-e. Az egyszerűsíthetetlen komplexitás olyan szerveződést jelent, ami csak akkor képes működni, ha már minden része együtt van. Magyarázatként az egérfogó példáját hozza: egyszerű szerkezet, de ha bármelyik részét elvesszük, már nem egérfogó többé. Behe több organizmus (például a coli bacilus) esetében levezeti, hogy valójában egyszerűsíthetetlen komplexitás jellemző rájuk. Az egyszerűsíthetetlen komplexitásra az evolucionisták egyik ellenérve, hogy más funkcióban is kialakulhatnak egy organizmusnak azok az alkotóelemei, amelyek később egy egyszerűsíthetetlennek tűnő egységgé állnak össze.
Dembski egy formális folyamatot határozott meg annak megállapítására, hogy egy adott konfiguráció tervezett-e: Dembski szerint az intelligencia jellegzetes nyomokat hagy maga után, ezeket ő „specifikus komplexitásnak" nevezi. Egy eseményre akkor jellemző a specifikus komplexitás, ha kontingens, tehát nem szükségszerű, komplex, tehát véletlenszerűen nem megismételhető, és ha specifikus abban az értelemben, hogy saját, független mintákkal rendelkezik. Dembski evolucionista kritikusai arra figyelmeztetnek, hogy a szükségszerűség, véletlen és tervezettség fogalmai nem zárják ki egymást az evolúció elméletében, hanem épp hogy egymásba épülnek. Dembski a termodinamika törvényeire hivatkozva azzal érvel, hogy az univerzumban a komplexitásnak természetes módon csökkennie kellene, a bonyolult organizmusok kialakulása ezért nem lehet természetes folyamat. Vitapartnerei erre azzal vágnak vissza, hogy zárt rendszerekben valóban ez lenne a helyzet, nyílt rendszerekben azonban, mint amilyen a Föld is, az entrópia természetes módon csökken.
Ő egy formális folyamatot határozott meg annak megállapítására, hogy egy adott konfiguráció tervezett-e. Szerinte az intelligencia jellegzetes nyomokat hagy maga után, ezeket ő „specifikus komplexitásnak" nevezi. Egy eseményre akkor jellemző a specifikus komplexitás, ha kontingens, tehát nem szükségszerű, komplex, tehát véletlenszerűen nem megismételhető, és ha specifikus abban az értelemben, hogy saját, független mintákkal rendelkezik. Dembski a termodinamika törvényeire hivatkozva azzal érvel, hogy az univerzumban a komplexitásnak természetes módon csökkennie kellene, a bonyolult organizmusok kialakulása ezért nem lehet természetes folyamat. Vitapartnerei erre azzal vágnak vissza, hogy zárt rendszerekben valóban ez lenne a helyzet, nyílt rendszerekben azonban, mint amilyen a Föld is, az entrópia természetes módon csökken.
[****INFORMATIKA****] http://index.hu/gazdasag/magyar/pszch080325/ Január óta a munkaügyi ellenőrök azt is vizsgálhatják, a munkaadó nem alkalmaz-e pszichoterrort a dolgozói ellen. A szakszervezetek szerint nagyon sok magyar munkahely súlyos stresszforrás, ennek kiváltója többek között a teljesítménykényszer, a túlmunka, a pihenőidő és a szabadság megnyirbálása, a munkabér nem időben történő kifizetése vagy az, hogy a beteg ember nem mer elmenni táppénzre.
Hát ez a fenti nem semmi egy cikk; érdemes elmerengeni felöle mindenkinek, akit érint. Egyszerre bír komoly valóságalappal az én tapasztalatom szerint is, másfelöl komoly kétélű fegyver, amit lehet tisztességtelenül is forgatni.
A másik új felfedezésű nagy kedvencemmé váló kantáta-kórusom: Nun komm, der Heiden Heiland-BWV 62 (1.tétel) Amellett, hogy szerintem óriási telitalálat mindenféle vonatkozásban (korál-téma, hangszerelés, kórushangzás, kidolgozási mélység etc.), mostanság rám jellemző hangulatomnak kiváló táplálója.
Bach örök, és mindig is fog tudni meglepetést szerezni! :o)
Most éppen egy Bach-kantáta majd öt perces nyitókórusát hallgatom, Helmuth Rillinges Bach összesről, ki tudja hányadszor (miután kétszer is(!) végighallgattam mostanság a kantáta-kórusokat & -korálokat -> amik, btw, nincsenek kevesen, összjátékidejük: 23.3 óra). Liebster Gott, wann wird ich sterben BWV 8. Egyszerűen hihetetlen, hogy Bach fantáziájának ennyire ne legyenek határai, hogy még ilyen - későbbi századoknak is dicséretére váló - éteri zene is meg tudott szólalni benne. Minden képzeletet felülmúl, nem lehet vele betelni -> a fafúvósok lágy gomolygó összjátéka a vonósok lágy pizzicatószerű játékával megtámogatva, egyszerűen fenséges.
[****INFORMATIKA****] Valahogy úgy érzem az Agent Portálos cikkek sokkal jobban vannak megírva (pl.: sokkal konkrétebben, sokkal kevesebb pontatlansággal), mint a Webisztánosak.
Itt egy újabb Webisztános post. Ami megint nagyon érdekes témát feszeget, de ismét csak nagyon slendriánul. Ráadásul csak annak kitalálása is nehézkes, hogy mi volt a post célja, ahogy Zak is, Atléta is rámutatott a kommentekben. Csak azért írom ide a linket, mert nagyon jó kommentek is vannak, és így már azért érdemes az egész cucc a figyelemre.
[****INFORMATIKA****] Egy érdekes cikk itt az indexen.
http://index.hu/tech/szoftver/fordit738/ Gép fordíthat az EU-s Bábelben - METIS II | 2008. március 16., vasárnap 11:49
"Az Európai Unió huszonhárom hivatalos nyelve azt eredményezi, hogy a lehetséges fordítás-párok száma 253. A hamisítatlan nyelvi Bábelben a folyamat automatizálása tűnik kézenfekvő megoldásnak. "
A magyar nyelv esetén meg fognak vele küzdeni rendesen. ;) Azt viszont azért gondolom, hogy az ilyen szövegbányászati módszereknek óriási perspektívájuk van hosszabb távon ezen a téren is. Ha egyaránt uniformizálni kell indoeurópai és nem indoeurópai nyelvekre (lásd ugye: magyar) a cuccot, akkor a szabályalapú módszernél mindenképp ígéretesebbnek látszik. Az viszont elég szomorú, hogy kétnyelvű korpuszok terén ennyire karcsú a helyzet a petabyte-ok világában.
A commentek között van nagyon érdekes is. A kedvencemet, muszáj idemásolni, annyira elgondolkodtató:
Maro · http://partylead.com 2008.03.07. 21:46:54
Egyebkent szerintem az ilyen elit cegek mint a Google nem teljesen jol veszik fel a munkaerot itt kelet-europaban.
Ahhoz vannak szokva, hogy Stanford/MIT/Caltech/Berkeley mernok szakokrol vesznek fel embereket, ami statisztikailag azt jelenti, hogy jo esellyel 1. okosak/kreativak Knuth ertelemben, 2. jo programozok/mernokok Carmack ertelemben.
Bovebben, 1. az aki erti miert jobb az O(logn) az O(n)-nel es ki is tud talalni olyan algoritmust, 2. az aki villamgyors XML parser-t tud irni nagyon szep architekturaval/koddal. (Meg bovebben: "A good scientist is a person with original ideas. A good engineer is a person who makes a design with as few original ideas as possible. There are no prima donnas in engineering." - Freeman Dyson)
Itt nalunk nincsenek jo egyetemek, igy csak az 1. pontot tudjak beloni azaltal, hogy OKTV/Diakolimpia-szeru embereket vesznek fel. De ez nalunk baromira nem garancia a 2. pontra, sot, az en ismeroseim kozott a ketto viszonylag ortogonalis.
(Nalunk mennyire jok az egyetemek? Pl. egy BME-Info diploma statisztikailag csak arra garancia, hogy erti mi a kulonbseg O(logn) es O(n) kozott, legyartani nem feltetlenul tudja, 2. pontra pedig semmit nem jelent. Sot, helyette olyan hulyesegekkel tomik az ember agyat, mint Jackson-diagramok & PRINCE metodologia.)
[****INFORMATIKA****] Mindig is nagyon érdekelt, hol, mikor, hogyan érdemes munkaerő- és/vagy megélhetési-típusú aktivitást kifejteni. Itt ebben a topicban is adtam már ennek jelét. Na jelent meg ma egy érdekes cikk.
Google, mint munkahely http://webisztan.blog.hu/2008/03/07/latni_a_vilag_legjobb_munkahelyet
[****ZENE****] Jobban utána kéne járni, hogy mennyire autentikus de legalábbis életszerű, hogy egy kantáta nyitó Sinfonie-tétele Bach híres d-moll zongoraversenyének BWV 1052 1.tétele legyen uszkve 9 percben (orgonára és zenekarra hangszerelve). Mindenesetre a Helmuth Rillinges nagy 171 CD-s Bach-összkiadás BWV 146-os kantátájánál - Wir Müssen durch viel Trübsal - megesik a csoda. És akkor már legalább monumentálisat szól... :o)
A kérdéses Showder-részletben volt még egy - számomra - érdekes infó. A matuzsálemi kort megélő Stradivarinak 2000 hangszert tulajdonítanak, míg a mi magyar hangszerkészítőnk 150 hangszernél tart. Mondjuk, ha lantcsembalókat épít, akkor ne csodálkozzunk, hogy elmaradásban van. Talán csak az orgonaépítőknek van nehezebb dolguk Stradivari lekörözésében. :o)
