Igen, ahogyan szokták mondani a kocsmában: "mindig van egy erősebb!"
1242 áprilisában Alexander novgorodi fejedelem seregének sikerült elgyőznie a Német Lovagrend hadát a Csúd-tavi csatában. Eisenstein örökbecsű filmje Prokofjev zenéjével örökítette meg a diadalát a mozi nézőknek. Részlet a filmből, amely nálunk "A jégmezők lovagja" címmel ment:
A youtube-on a régi Bizánccal kapcsolatos videóknál rendszeresen előkerül Orbán mester neve (ez az Orbán is végül a törökök nagy haverja lett, mint a mai).
Ez az Orbán (időnként Urbán) mester eredetileg a bizánciaknak ajánlotta fel a segítségét, de azok nem fizettek neki eleget, így átállt a törökökhöz, és a saját öntésű ágyúival sikerült lerombolnia Bizánc amúgy nem ágyúkra méretezett falait. A törökök korábban hiába küszködtek ezzel.
Mégcsak a "jutalmát" se kapta meg a kereszténység eme árulója, mohamedán hitre tért, és a török birodalomban halt meg gazdagon.
Nevét számon tartják nyugaton is, mint Orban the Hungarian bombardier. És a balkáni népek is számontartják, mint a kereszténység árulóját, a törököknél meg afféle hős, bár próbálják kisebbíteni az "érdemeit", mondván hogy nélküle is ment volna.
Mi több, ez magyar nevezetesség. Az "Állítólag" című sorozat egyik részében azt a legendát igazolták, hogy a Paksiak fából készült ágyúval lőtték a törököt. El is készítettek egy faágyút, egy vastag tölgyfatörzsbe fúrtak max öklömnyi lyukat és az egészet abroncsokkal megerősítették. Lehetett vele lőni simán.
A Csúd tavi csatáról az jut eszembe, hogy nagy tömegbunyó volt a Lovagrend, meg a Novgorodiak között, a Novgorodiak jól elkenték a Lovagrend száját, aztán jöttek a mongolok, és mindenkit hazavágtak, hogy arról koldult.
Köszönöm szépen a téli fotókat. 12 esztendeje járok Szádvárra, néha a márciusi vármentéskor a Mikulás még megrázza a szakállát, de általában hamar el is olvad az a hó. Most az ősi Bebek-vár fehér köpönyegbe burkolózva várja sorsának jobbra fordulását...
Szombaton, december 22-én egy jó barátommal túráztam Jósvafő és Bódvaszilas között, az Országos Kéktúra nyomvonalán. Kitérőt tettünk Szádvárhoz, és nem bántuk meg. Köszönet az önkéntesek önzetlen munkájáért, és hadd osszam meg veletek túratársam néhány fotóját.
Az ilyen típusú kutatás minden sok érdekességet rejt magában: sok száz esztendős épület felmérése, átvizsgálása a legmodernebb technikával. Nemhiába, haladni kell a korral!
Amikor a füstös lőport feltalálták, még nem dőlt el, hogy pontosan merre fordul az a tudomány. Mert az ágyúöntés, az ágyúkkal való hadakozás sokkal több problémát vetett fel, mintha mondjuk egy karddal kellett megtanulni vívni. Ezért hát az ágyúkkal nem is katonák, hanem városi mesteremberek foglalkoztak eleinte. A tüzér mestersége szinte céhes kereteken belül zajlott. A királyok vagy hadvezérek megalkudtak a "pattantyúsokkal", hogy mennyi ágyúval vonulnak be a táborba, a hadjáratra.
Sok érdekességet lehet olvasni az ágyúk korai korszakából az alábbi két könyvben:
Érdekes, de az alapvetően lovagi hadviseléssel operáló Német Lovagrend is sorakoztatott fel ágyúkat az 1410-es grünwaldi csatamezőn. Tehát valamit csak megéreztek a hadügyi fejlődés szeléből.
Vigyázat, ezeket használhatták híradáshoz is, azaz nem lőtt ki lövedéket, csak durrant, amivel például jelezhették a kint portyázóknak, hogy ellenség közeleg. Egy bumm, Délről, két bumm, Keletről, három bumm...
A támadás és a védelem örökké tartó vetélkedése, vajon ki a jobb?
buzogány = pajzs
szablya = sodronying
számszeríj = lemezpáncél
íj = puska
kőhajítógép = lovagvár
ágyú = bástyás vár
huzagolt löveg = páncélkupolás erőd
sorozatlövő fegyver = lövészárok
bombázó repülő = bunker
atombomba = több atombomba???
Jómagam a "várak" alatt a középkori várakat értem. Tehát megálljt szoktam parancsolni 1711-nél, a Rákóczi-szabadságharc végénél. Erre szeretnélek téged is kérni, mert ez a Várak-várromok Topikja.
Mostanában dívik a külholni régészeknél, hogy az egyes objektumokat 3D lézerszkennerrel beszkennelik, számítógépre viszik, majd a computer szépen kiszámolja a térfogatot, stb. - vagy esetünkben a tégla darabszámot - sőt, már a számítógép segítségével "építik vissza" a csonka részeket. A "Heródium" várát is bemutató dokumentum filmben láttam ezt a technológiát. Mondjuk Gyula sokhelyiséges beltere miatt időigényes lenne a szkennelés.
A várakat valamikor feltalálták, használták, majd eljárt felettük a haditechnikai fejlődés."
Attól függ, hogy mit értünk vár alatt. A tornyos lovagvár felett az 1500-as évekre eljárt az idő, a Vauban rendszer nagyjából 1800-ig bírta. Utána jöttek a páncélkupolás betonerődök nagyjából az első világháborúig. Maginot vonal a múlt század 30-as éveig, Árpád vonal háború végéig nem avult el. Modlin, Westerplatte a második vh. elején jól feltartotta a németeket, Svájc 20-30 éve szerelte le hegyi erődjeit, Gibraltár, Szevasztopol, Vlagyivosztok, a Panama csatorna két vége most is működik.
A várakat valamikor feltalálták, használták, majd eljárt felettük a haditechnikai fejlődés.
Természetesen ezzel én is tisztában vagyok. De így utólag vagyunk ilyen okosak! Mert szerintem akik ott a középkorban éltek, azok nem láthattak ilyen tisztán, mint mi késői leszármazottak, akik történelemkönyvben olvassunk az ő életükről.
Például az ágyúk első alkalmazásánál 2 esélyes volt a kimenetel:
-- Vagy sikerül kilőni a kőgolyóbist az ágyúból és akkor hatalmas rombolást tesz a vár vékony falaiban.
-- Vagy felrobban az ágyú, megölve a kezelő személyzetét.
Igen, Taródi úr "sem volt próféta a saját hazájában". Kíváncsi vagyok, most hogy meghalt, mit beszélnek róla a soproniak? Velem nagyon barátságosan viselkedett, hiszen megengedte a sátrazást is, még sok mindent kérdeztem volna tőle -- elárulta, hogy neki a kedvence a somoskői vár volt, ezért a sokkal nehezebben építhető kör alaprajzú tornyokat akart készíteni. De aztán szabadkozott, hogy mennie kell építeni a várát. Másnap reggel amikor elkerekeztünk a Zoli barátommal, már nem is láttam.
Be kellett volna teljesen fejezni egy épületrészt mielőtt egy újba belefogott volna...
Vajon maradt olyan épület, amit már nem tudott befejezni Taródi várkapitány?
Köszönöm szépen az újabb fotókat. Hát ilyen érdekes tagolású várat én még nem láttam. Az alaprajzok szerint középen volt maga a német lovagrendi vár, tőle balra az árnyékszéktorony, míg jobbra egy hatalmas gótikus katedrális. Körülötte fallal védetten pedig a polgárváros házai bújtak meg.
Istentelen kemény munkát végzett ez a "téglásember". De merem ezt elírni minden régen élt fizikai munkát végző dolgozóra. Hiszen napjaink gépesítése, most gondolok itt például egy raktáros targoncával való munkájának összehasonlítására egy kubikuséval, vagy éppen a nyári aratáskor egész nap kézi kaszájával dolgozóét egy légkondicionált kombájnt vezetőével -- hát ég és föld! Minden tiszteletem a régen élt fizikai munkát végző embereknek!
De ha már a gyulai téglavárról írunk, érdemes volna kiszámolni, vajon mennyi kisméretű tégla kellett a felépítéséhez? Őszintén szólva én matematikából mindig gyenge voltam az iskoládban, naná, hogy a történelem volt a kedvencem! :-)
De ha valaki kedvet érez rá, hogy kiszámolja, mennyi tégla kelhetett a gyulai várhoz, íme megadok néhány adatott, aztán méricskéljen, fundáljon...
Egyébként valamivel több mint ötszáz évvel megvolt a visszavágó is, ugyanott. Az első világháború elején a németek nyerték (harcászati győzelem) a tannenbergi csatát. (Úgy látszik jó pályája van) Két orosz hadsereg esett fogságba illetve semmisült meg.
Az elfogultság az nem baj, ha az ember igyekszik a realitás talaján maradni. Minden szubjektív, ha másért nem akkor azért, hogy miről beszélünk. Maga a válogatás már elfogultságot jelez. Az pedig nagyon jó, ha nem ért mindenki egyet, mert ha mindenki helyesel és egyetért akkor nagyon unalmas lenne a világ és nem fejlődne.
Minél régebbi időkig megyünk vissza annál hosszabb ideig állt meg egy vár magában (külső támogatás nélkül). A hadsereg maximális létszámát háborúban az szabta meg, hogy a környék két napi (egy oda, egy vissza) járóföldre hány embert tudott eltartani. Az akkori szállítási eszközöket a ló (zabhajtású csúcs-szuper) által mozgatott szekér jelentette. Egy két szekérből álló szállítási egységnél a két szekér mozgatását biztosító hajtómű fogyasztása két nap alatt egy szekér üzemanyag volt. Ebből az következik, hogy az ostromló saját magát is kiéheztetheti egy hosszú ostrommal, mint Mátyás király Boroszlónál a lengyeleket. Ezzel együtt is az esetek nagy többségében az ostromlók nyertek ha nem jött felmentő sereg. A grünwaldi mérkőzésen sokáig a lovagok csapata vezetett, a lengyel-litván csapat csak a meccs vége felé tudott egyenlíteni és tudta megfordítani az eredményt. Visszavágó nem volt. Szerintem a lovagok jól kombinálhattak. Érezhették, hogy elindultak leszálló ágon, a lengyelek meg felszálló ágon. Nekik jobb lehetett szerintem addig lejátszani a döntő meccset amíg ők voltak fölényben. Vagy nem, de én így gondolom.
Először is be kell jelentenem az erős elfogultságomat, hiszen "Nagyon várbaráti" szemüvegen keresztül nézem az egykori eseményeket. Dehát a középkorban pontosan azért építették a várakat, hogy legyen hol védekezni, nemde? A korabeli -- még ágyúk előtti -- korszakban egy támadó seregnek mindig súlyos veszteségeket okozott egy-egy vár bevétele, ha azt a helyőrsége tényleg körömszakadtáig védelmezte.
feltartani az ellenséget amíg a hadsereg meg nem szerveződik és oda nem ér...
Pontosan erre akarok rávilágítani, hogy -- szerintem -- mit rontott el a Német Lovagrend nagymestere? Abszolút, de nem vagyok "német párti", egyszerűen mivel ő került ki a küzdelemből, hát a "gyengébb" oldalát fogom, így utólag sok száz esztendővel.
Tehát szerintem a Nagymesternek a fő erősségüket, Malborkot jól el kellett volna látnia helyőrséggel, fegyverzettel és élelemmel. Míg maga valahol a környezetében foglalt volna el olyan pozíciót, ahonnan akár támadhatott akár visszavonulhatott volna.
Jön a lengyel sereg. Jagelló II. Ulászló ostrom alá veszi Malborkot. A lengyel támadók súlyos veszteségeket szenvednek, míg a malborki védők időnként utánpótláshoz jutnak a távolabbi lovagrendi hadtól. Majd egy kedvező pillanatban, amikor már a lengyel had harci ereje gyengül, akkor támadtam volna őket meg!
Tehát én lemásoltam volna Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári diadalát.
Nagyon nagy hibának tartom, hogy a Német Lovagrend nyílt csatában állt ki a sokkal erősebb, több ország haderejét felsorakoztató lengyel uralkodóval. Valószínűleg itt már a németek "felsőbbrendűségbe" való hite is közrejátszhatott, hogy őket mezei ütközetben nem győzhetik le. Úgy látszik elfeledték az 1241-es Csúd-tavi vereségüket a novgorodiaktól.
Mint a vár későbbi sorsa mutatja is, a lengyelek felismerték, hogy Malbork (Marienburg) magában nem életképes, sokáig nem bírja.
A vesztes grünwaldi csata után minden megváltozott, az erőfölény a lengyel király javára dőlt el. Megkezdődött a Német Lovagrend hanyatlása.
Azt, hogy valaki ilyen jellegű ajándékot, oklevelet kapjon a várúrtól ki kellett érdemelni. Én is jártam ott kétszer, de szóba sem került, hogy kapok valami hasonlót. Hihetetlen mennyiségű munkát, energiát és pénzt fektetett a várba. A borzasztó az, hogy nem kellett volna hozzá sok, hogy jó legyen. Némi építész és statikus segítséggel világszámmá lehetett volna tenni. Nem tudom, hogy nem akart ilyen irányú támogatást, vagy nem talált olyat aki segítette volna. Pedig nagyon jó részei is voltak a várnak, például nekem nagyon tetszettek az agyagérmékből épített kályhák. Mellettük viszont ott volt egy hungarocellre fölhordott ábra. Sokat emelt volna a helyiség kinézetén ha nincs ott. Azt hiszem talán ott követte el a nagy hibát, hogy nem szakaszosan építkezett. Be kellett volna teljesen fejezni egy épületrészt mielőtt egy újba belefogott volna. A befejezés alatt értem a berendezést is. Kár az emberért és a várért.
