Én e kezdetekben buktam le anyám előtt. Korábban jött haza, és az ő ruháiban voltam. De ez megoldódott hosszas megbeszélés után.
Miután saját magam éltem, vigyáztam arra, hogy látogatót ne akkor fogadjak, amikor a szárító bugyival, harisnyával van tele. Na meg fokozott figyelem! csak női fehérneműim voltak, de pl. melltartót utcára csak pulcsi alá vettem fel, dolgozni nem mentem úgy hogy az lett volna rajtam. Harisnyanadrágra még felvettem egy hosszabb zokni, igy az se látszott ki a nadrág alól. Harisnyatartóra is vigyáztam, hogy csatok ne látszódjanak a nadrágon át.
Egyszer voltam egy lebukás közeli állapotban. Nyár volt, reggel siettem, egy fehér csipkebugyit, és egy vékony lenvászon nadrágot vettem fel. Csak este vettem észre, hogy a csipkeminta teljesen átütött a nadrágon, szépen látszódtak a rózsák. De nem szólt senki szerencsére. Pedig a kolleganők-mert négyen dolgoztunk egy irodában- biztos észrevették, de sem akkor sem máskor nem hozták szóba.
Mikor nőként járok kint a párommal eddig még nem volt semmi atrocitás. Csak oda kell figyelni. Pl. nem szabad a mosdót eltéveszteni, és bizonytalankodni előtte. Ja, meg táskát is be kell vinni.