Montenegróiasan nem fogom majd elkapkodni a szokásos, kissé szubjektív, "elvont", részletes beszámolót. Samo polako!
Viszonylag röviden: még Szarajevóból szervezett túrával áttértünk pár órára montenegrói területre, útban a Trnovačko-tóhoz . A formája jellegzetesen szív alakú. Autóval nem megközelíthető, a gondnok testvérpár 10 naponta váltja egymást, lóval cipekednek Bosznia felől. A montenegrói Piva Természetvédelmi Terület része (bosnyák oldalról a Sutjeska Nemzeti Park). Pár nappal később buszozás Montenegróba, a Piva-folyó felduzzasztott tavával párhuzamosan. Niksicben új építésű buszállomás. Beszélgetni akart egy idős bácsi, kiderült, fiatalabb korában a Vajdaságban élt egy ideig, jutottak sorban az eszébe a szavak, köszönések, "Pista bácsi", a számok. Elmesélte egy kocsmai sztoriját a nyelvtudásáról, de csak a magyar káromkodást értettem a végén. Most Pluzinében él. Zabljak városka a Durmitor Nemzeti Park küszöbe, a legnagyobb durranás itt a Fekete-tó. Szállás a Ruzica Apartman booking-on keresztül.
A Sedlo-hágótól (Zabljakból taxi 15 euró) nekivágtam a Bobotov Kuk felé, elvileg 3 óra egy irányban. De a csúcstámadás elmaradt. Aránytalanul elfáradtam addigra, a bátorságom is leapadt. Mesélték ott, 3 nappal előtte meghalt egy turista, a csúcs közelében elengedte a kapaszkodókötelet, leesett. A hír angolul, montenegróiul. Visszafelé északi irányban mentem a Fekete-tó felé, elvileg 5 óra. A túrázás aznap bruttó 13 órásra sikeredett, le is amortizálódtam.
Egy kisebb tó a Ziminje, autóval is megközelíthető északi irányból, délről csak gyalog. Zabljakból felgyalogoltam a Ćurevac hegyre, szép kilátás a Tara kanyonfalaira. Az utolsó 30 perc kivételével ez is járható autóval. Elbuszoztam a Tara-hídhoz, majd tovább Pljevljába is.
Kérdés volt itt múltkor a nemzeti parkba való belépés. A Durmitorban a főbejáratnál, a Fekete-tónál a sorompón kívül kell parkolni. De fizetni kell az autó után is önbevallásos alapon. A jegyszedő bódé 7:00-20:00 között van nyitva. Több más belépőpont is van a Parkba, de ott sorompók nincsenek. Végig meg kell őrizni a blokkot, egyes kijáratoknál is kérik. Utolsó napomon két órát Podgoricában töltöttem, USA és montenegrói zászlók. Olvasom, az amerikai alelnök volt ott éppen. Az Óratornyot renoválják, ahogy régebben belinkeltem ide a hírt a török pénzről. Jóízű csevap a Pod Volat étteremben, barátságos, figyelmes kiszolgálás.
Kedden érkeztünk vissza Krasiciról (Tivat). Mielőtt elfelejteném, néhány friss ár a helyi kisboltból (az árak természetesen Euroban:-))
2,8%-os literes tej 0,98
Niksicko fél literes 1,09
7 days cake bar csokis piskóta 5x32g 0,98
180 grammos kifli 0,35
400 grammos csomagolt gépsonkaféle 2,27
kukoricás kenyér (azt hiszem fél kilós volt) 1,4
A többi blokk most nem tudom még merre van, ha előjön és van rajtuk érdekes, beírom.
Ebben a kis boltban volt csirke, sertés, marha és bárányhúsok pácolva, amiket a bolt mellett lehetett megsüttetni és persze halakat is.
Kétféle halat kóstoltunk egy durbincsfélét és egy egyelőre ismeretlent, de nagyon finomak voltak, a husik szintén. Ezek áraira a férjem emlékszik, ha valakit érdekel ezt is pótolom.
A Voliban pl.
Bravo multivitamin 0,99
Nestle dinnyés pálcikás jégkrém 0,5
bébiételek (Hipp) 2,5
Pampers nadrágpelus 6-os méret nagy csomag 14
0,75-os Cabernet, Merlot 3
1,5-ös Nestea citromos 1,29
1 literes Pepsi 0,85
Ennyit boltügyben:)
Tartottunk az erdőtüzektől, amikor megérkeztünk még pár helyen füstölt a domboldal, de ellenőrzés alatt volt.
Krasici nekünk tetszett, bár terveztünk kirándulni is (a tavaly kimaradtakat),de mivel cipőkanállal is nehezen tuszkoltuk el az apartmanig az autót, úgy döntöttünk, hogy pihi és majd jövőre nézelődünk ismét. Igazából persze lehetett volna közlekedni is, de a kisfiunkkal nagyon belejöttünk a kényelmes napokba, a délelőtti és délutáni pancsolásba, sétákba, hogy most elmúlt a kirándulási igényünk.
Az apartman:
Apartmani Leut
A reptérről felszálló repülők felettünk húztak el napközben, de ez direkt izgalmas volt a kicsinek, ahogy a sok hajó és az öböl belső részébr tartó óceánjárók is.
A ház közvetlenül a tengerparton áll, kényelmes, klímás. Van benne egy kivételezett apartman is, annak van saját medencéje. Mi egy mezeiben voltunk, próbálok pár képet is feltölteni. A víz kellemes volt, igaz hamar mélyült, de tiszta volt, nyugodt és a gyerkőc ekcémás bőrének határozottan jót tett! Hazafelé jövet még megszálltunk a horvátoknál, ott a hotel medencéje egyből előhozott pár piros foltot.
A közlekedésről:
Kétségkívül dinamikusabb, de nem volt vele semmi gondom, pedig most én vezettem és a majdnem 1000 kilométeres út végén is élveztem az öböl megkerülését (direkt nem kompoltunk) és az esti kotori dugót is! :-). Mi az horvát autópályán mentünk Ploce-ig, ott le Dubrovnik felé, mi ezt az utat szeretjük. A horvát - montenegroi határ volt várakozósabb (2x30 perc kb.) kedden du. 5-6 körül. Amikor vasárnap jöttünk ki dél felé, akkor mi hamar átjöttünk Horvátországba, de befelé hatalmas sor volt, csakúgy mint a neumi kettőps határon. Itt mi vasárnap 2 körül percek alatt átjöttünk. A montenegrói határon kellett a zöld kártya és a forgalmi is. Az idegenforgalmi adós papír nem kellett, pedig közelharcot vívtunk érte a szállásadóval:-)))
A pályán mindenhol kártyával fizettünk, max 4 autó volt előttünk mindenütt, de volt hogy egy sem! A pályán a forgaéom is laza, a kutaknál, pihenőknél sem volt olyan tömeg, mint tavaly június végén (ezen csodálkoztam).
Ne foglalkozz vele ! Budapestről lehajtasz Ujvidékig utánna meg 10 egynéhány órát zötykölődsz egy koszos, meleg, büdös vonaton 45 fokban hogy ismétautóba ülhess a tengerparton ??? Nincs értelme...
Bocs, a kapkodásban a CTRL+C/V-vel csak a lényeget sikerült lehagynom a tó nevéből, pedig egy pár "jezero"-t megnéztem már életemben. :D Legközelebb a Tisza-tóból hagyom le a Tiszát, amilyen dili vagyok.
Sejtettem, hogy közelről szép, de a párom kissé nyűgös volt már, nem tudtam volna rábeszélni a hajótúrára + bevallom féltettem picit a kocsit. Ahogy kiszálltunk, körbevettek a hajótúrát ajánlók, és volt közüttük pár sötétebb alak, a romtól is siettünk vissza. Ott legalább összebarátkoztunk egy teknőssel.
A képeidet elnézve kár volt kihagyni, lett volna benne fotótéma.
Üdv mindenkinek.Mint már írtam 11.-én indulunk Bar-ba.Mivel Röszke katasztrófa Tompa felé vennénk az irányt.Onnan hogyan közelíthető meg az autópálya?Fizetés hogyan?Köszi.
Még egy nagyobb program fért a strandolás/pihenés közé, egy Jezero+Bar. A tó a partról átlagos, hajótúrára nem mentünk. A vár romja csak a forgalmas úton és a síneken átkelve közelíthető meg.
A Shkodrai/Szkadári-tóra gondolsz. A főút és a sínek mellett van a Lesendro erőd romja. Eddig csak vonatból, buszból vagy a víz felől láttam, nem voltam még ott. Megkockáztatom, nem ez a legfőbb látnivaló arrafelé.
Ízlésekről nem lehet vitatkozni, nem is akarom a véleményemet másokra tukmálni. A tó és a környezet szerintem szép, érdemes Virpazarból egy kicsit sétálni felfelé a tó körül például. Egy hajós túra is sok mindent megmutat. Több sziget is van a tavon. A tó környezete helyenként kb. afrikai szavannákat idéz. Montenegró egyik legszebb látványossága a terület. Egyben nemzeti park is.
Ezt jó, hogy írtad. Ez a láncszem hiányzott nálam. Tavaly vettem először trafikban - nem üzletben - kártyát, a sutomorei sétányon. Megzavartam szegény csajt a regényolvasásban. Nem törődött a regisztrációval.
A mobilnet működött így is. Majd kb. 1 hét múlva koppantam, amikor hívni akartam a következő szállásadót. Később Kotorban az óvárosban a déli főkapunál a Telekom üzletben regisztráltam. Persze utána már nem kellett hívnom senkit. :) Egy év után arra már nem emlékszem, hogy a mobilnet is megszűnt-e. Min. 5 napig egészen biztosan működött, utána talán csak a keret járt le.
Idén nem vettem SIM-et. Szarajevóban és Žabljakban is volt a szálláson wifi. Pedig egyszerű helyek voltak, szoba közös fürdővel.
Magyar Vodafone és Telekom kártya van a telefonomban. Lehet telekomos ingyen wifi-be botlani. Telenor (<- Vodafone) is volt legalább egy helyen, a podgoricai reptéren. Ezek nem biztonságosak, nem értek hozzá, nem ezeken keresztül akarnék azért mobilbankolni. Szükséghelyzetben jól jöhetnek.
Elvileg a postákon is lehet SIM-et venni.
Éjjel hazaértem a másfél hetes balkáni kalandozásból. Fáradtan, lelkesen, élményekkel gazdagodva. Összeütök majd egy rövid beszámolót, képekkel. Montenegróban a tengerpartra most nem jutottam el. Majd szeptember végén, odafelé már megvan a repjegy. :)
Ahogy látom két mínuszom van a fügelekvár készítésével kapcsolatban.... Ennek most külön örülök, mert utánanézek egy a neten, hogy mások hogyan készítik.... bár a hozzám intézett kérdésre tisztességes válasz adtam.... "én így készítem"... Remélem a mínuszosoknak is van egy-egy saját receptje és hamarosan közzéteszik.... !
Az érett fügét megmossuk, felnégyeljük a külső hajával együtt... Kézzel összegyúrom kilónként két három kanál barna cukorral, majd néhány órát pihentetem, vagy egy éjszakát... Lábasba töltöm a masszát, teszek hozzá kevés rúd fahéjat és párszem szegfűszeget, esetleg vaníliás cukrot.... Első menetben felrottyantom, majd folyamatos keverés mellett kb. egy órát főzőm, majd pihentetem néhány órát, majd újra felfőzöm úgy, hogy előtte kiveszem a fahéjat és a szegfűszeget... Mielőtt üvegbe tölteném kilónkénti masszához két-három kanál citromlevet keverek. Töltés, színültig, majd tetőrácsavarás után fejjel lefelé fordított üvegeket, száraz dunsztba teszem... Jó csemegézést a fügelekvárhoz, főleg, ha itt készült.
Kedves Amaribp! Igyekszem úgy válaszolni, hogy esetleg mások is olvassák és ha hasonló módon ill. hosszú időre jönnének (3-4 hét, vagy több)….. Valamikor régen 10 évvel ezelőtt mi is egy hétre jöttünk…. elég rövid volt…. 1 nap az utazás 1 nap ennek kipihenése, visszautazás 1 nap, stb… Sokmindent akartunk megnézni a strandokon kívül…. Rohanás volt az egész… Rájöttünk, ha hosszabb időre jövünk akkor az útiköltség gyakorlatilag azonos, nincs rohanás, ráérünk 1 héten egyszer bemenni egy nagyobb városba az esetleges hiányokat feltölteni… Az első másfél hétben be sem indítottam a kocsit… az otthoni tartalékok biztosították az alapanyagokat az ellátásunkhoz…. Természetesen egy nagyobb autóhűtő elengedhetetlen, hogy akár fagyasztott élelmiszert is lehozzunk… Nem a kólás nemzedékhez tartozunk, így a hambi, pizza és „társai” távol állnak tőlünk, viszont ahogy Te is írtad, („akcióztok, esztek isztok, ez fő szempont”)…. Talán nem ez a legfontosabb…., inkább a pihenés és az együttlét az otthoni egész éves munka után…. Valóban szempont a relatív takarékosság (akciózás), hiszen 3-4 hét a tengerparti létet, csak így engedhetjük meg magunknak…. Így férhet bele a fügelekvár főzés is… Az időnkből kitelik… A víz, a tenger közelsége naponta többszöri strandolást is megenged, így délelőtt egy másfél órás úszást ill. délután megint csak legalább 2-3 órás vízi tartózkodást jelent… A déli nap erőssége miatt nem is ajánlatos több időt a strandon tölteni…. A déli relax idejében az árnyékos teraszunkon mindenféle hasznos dolgot lehet csinálni, pihenés olvasás, főzés előkészítés, alapanyag felaprítás egy jó gyuvecshez ill. ki mit szeret…. Talán egy kis szunyókálás is… Egy jó saláta, vagy egy gazpacho elkészítése számomra örömet jelent…. Ma délben megdinszteltem a káposztát és nemsokára kifőzzük a tésztát hozzá…. Mindeközben a naplementében gyönyörködünk…. A főzéseket férj-feleségként együtt csináljuk…. (nincs az mint sok helyen…. „apuka” sörözik” a gyerek üvölt mert éhes… „anyuka” dolgozik mint a barom a konyhába…. „milyen jó ez a nyaralás”…. Erre válasz az, hogy költünk egy csomó pénzt étkezésre a hambizóba, vagy pizzériába, vagy mindent amit a gyerek megkíván…. „ezt az egy hete valahogy kibírjuk…” címszóval és mindjárt az egy hét többe kerül mint nekünk a 3-4 hét…. Mindenki eldöntheti, hogy melyiket választja… 1 hét relatív sok pénzért, vagy hosszabb idő, némi „cuccolással” és bizonyos „kényelmetlenséggel” (napi betevő elkészítése, gyorsan egyszerűen és gazdaságosan) Üdvözlettel és további jó nyaralást kívánva!
A dinnye ára a magyar es a montenegroi is mar benne van a listaban.
Merkurusz vagy valaki ha a masfel literes őszibarackos bravo ice tea magyar árát meglesné valahol, (lejetőleg ne egy V. keruleti ejjel nappali boltban, akkor osszeall a nagy tanulmany, Mit pakoljunk a nyaralasra címmel!
Egy kis képes-szöveges beszámoló második montenegrói látogatásomról.
Útvonal: Szarajevó felől, Piva kanyonon keresztül, Podgoricát elkerülve Cetinjén át Budva melletti település (Przno).
Talán az út legszebb része az odaút volt, a határ előtti szakaszon volt némi kínomban röhögés, amikor a kecskéket, szamarakat és a teheneket kerülgetve szembe is volt forgalom a néhol útnak nem nevezhető valamin, de szerencsére ez nagyon rövid szakasz. A korai indulás (Eszékről) meghálálta magát, 10..15 perc volt a várakozás a határ mindkét oldalán, de utánam már elég nagy sor alakult ki, persze ebben a szombatnak is van jelentősége. A fahídon átkelve a kanyon, a duzzasztógát és a tó szájtátós látvány, külön egy nap kellene a fotózásra.
Gyönyörű hetet fogtunk ki időjárás szempontjából, Sveti Stefan pár percre volt gyalog. Przno saját strandja is szép, de Sv. Stefan szabadstrand része még jobban tetszett.
Következő program Petar II Petrvic Njegos mauzóleuma. 9 óra körül odaértünk, még tudtam a körparkolóban parkolni, de mire lejöttünk, már 100m-es sor volt a szűk út mentén parkoló autókból. A látvány gyönyörű, a felfelé vezető úthoz nem kell különösebb vezetői tudás. A fent lévő étterem igényes és korrektek az árak, hihetetlen a panoráma a teraszokról. Vissza Kotor irányába haladva Tivat volt a cél, egy kis nosztalgiázás, strand. Nem tudom eldönteni, hogy térképen vagy valóságban durvább az a szerpentin, de ezt már nem ajánlom tapasztalatlanoknak. És nem önmagában a szerpentin miatt, hanem mert emeletes buszok jönnek szemben, és a szakadék szélén tolatva hátrálni a meredek úton, ívekben az első szélesebb útszakaszig számomra nem egyszerű. Tivat repterét felülről látni és a Kotori öblöt, életem nagy élménye. Kihagyhatatlan. Kicsit árnyalta a képet a Herceg Novi mellett kialakult erdőtűz, így a füst a párával együtt rontotta a látótávolságot.
Budvában megcsináltuk a kötelező kört, nekem nem tetszett annyira az óváros és maga a város sem. Túl sok építkezés, az óváros épületeit elborítják a légkondicionálók (máshol erre figyelnek, hogy csak a szűkebb sikátorokban legyenek).
A szállásunk a Duljevo kolostorhoz vezető kereszteződésnél feküdt, oda felmentünk gyalog, ezáltal zarándokká váltunk és üdítővel, édességgel is megkínáltak.
Még egy nagyobb program fért a strandolás/pihenés közé, egy Jezero+Bar. A tó a partról átlagos, hajótúrára nem mentünk. A vár romja csak a forgalmas úton és a síneken átkelve közelíthető meg. A borüzlet viszont megér pár percet, nagyon finom borok is vannak elérhető árban.
Bar nem az én világom. Kevés rondább épületet láttam életemben, mint az üzletház a város közepén. Bementünk egy ruhaboltba, amiről bent kiderült, hogy ruha + mosógép/autórádió bolt. Bent dohányoztak az eladók, a ruhák füstösek/büdösek voltak. Az üzletház körül a járda vastagon fecskeszaros. Itt is vannak hangulatos éttermek, de az egész város rideg volt számomra. Érdeklődésem miatt a kikötőben álló hadihajók látványának örültem.
Három éttermet is kipróbáltunk a környéken + ott volt a mauzóleumnál lévő. Egyikben sem csalódtam, ahogyan tavaly is nagyon elégedett voltam az ételekkel. Üdülőhelyi viszonylatban korrekt árszint (persze olcsónak nem mondanám), nagy adagok, igényes tálalás, nagyon finom volt minden. Még Barban is finom volt az éttermi kaja nagyon. Ami viszont nehezebb, mint pl. Horvátországban, az a „nagybevásárlás”. Kisebbek a boltok, alig vannak nagy üzletek, és sokszor nincs körülöttük semmilyen parkolási lehetőség.
Ami picit csalódás, az a szemét és az ehhez kapcsolódó kóbormacska áradat. Egy komplett állatkertünk volt az utazás végére. Nem véletlenül az ország jelképének is tekinthető a macska. Vannak szép villák, vannak szép strandok, a közöttük lévő úton a korábbi épületek maradványai, tengerbe dőlt beton partvédelem maradványai, és szemét. (ez egyébként Horvátországban sem ritka, csak itt érzésem szerint erősebb a jelenség) Budva óvárosának strandján a megálló vízben kb. 10000 csikk volt eldobva, azért Dubrovnikban ilyet pl. nem láttam.
Szerintem én most kifejezetten a tengerpartra, nyaralni nem fogok egy ideig visszamenni Montenegróba, de egy fotós túrához (esetleg rafringgal összekötve) azért lenne kedvem. Remélem segítettem az utazáson gondolkodóknak kicsit. J
