Szóval mindenki saját szabályok szerint él. Ezért hiszik sokan, hogy nyernek. De ha mégsincsenek szabályok, akkor szivás van, mert valójában senki se nyert (végülis ezt mondtad...) De ki tudja, hogy vannak-e szabályok?
jackgibson:
"nem arra gondoltam, hogy elveszített minden hiszen mit veszített el. Gondolj bele, miért hiszed azt, hogy volt valami értéke mindannak amit feledott"
Az ő szemében semmi, ez valóban így van. Pedig sokmindent veszített, csak nem fogja fel. De még elveszítheti mindenét!! Gondolok itt elsősorban a lakásra ahol lakik és a családjára, aki eteti-ruházza stb. Erre hívták fel tegnap is a figyelmemet, hogy a ráijesztés hatásos módszer lehet.
Engem is az zavar, hogy mindenki beszél itt az életről, de hogy miért fontos, vagy miért jó, azt szavakba önteni senki nem tudja. Vagyis mindenki él, de hogy miért, azt konkrétan megmondani nem tudja.
Én nem szoktam ennyire különválasztani a lelkit és a "nem-lelkit". Főleg nem szoktam általánosítani ezzel kapcsolatban.
Ha valamire rá lehet szokni (kicsit radikálisan nézve mindenre), az tök mind1, hogy testi-lelki-szellemi eredetű. Ha pl. valaki bír emlékezni szexuális fejlődésére, akkor tudhatja, hogy az "első orgazmus" után olyasféle addikció alakul ki, amely szinte összemérhető egy testi-lelki rászokással. (Persze le is lehet szokni :)
A "heroin-orgazmus" ha mértékben nem is, de hatásában összehasonlítható ezzel az élménnyel.
Különben nem írtam olyat, hogy a drogfüggőség nem lelki dolog... csak ebbe nem akartam belekezdeni, mert ez egy másik topic témája lehetne.
Hogy elsősorban milyen dolog, az függ a "drog"-tól és a személytől. Hozzászólásomban leginkább a heroinfüggésre koncentráltam, aminek jelentős része fizikai, és ebből kifolyólag "magával rántja" a lelket is.
a rendőrség azért tesz rá, mert örülnek, hogy tudják ki árulja honnan jön, és milyen minőség.
még mindig jobb mint ha nem tudnák (a zsaruk már rájöttek a frankóra, szélmalomharc)
nem arra gondoltam, hogy elveszített minden hiszen mit veszített el. Gondolj bele, miért hiszed azt, hogy volt valami értéke mindannak amit feledott????
Azt hiszed! és itt is a hit a kulcsszó. A heroinista a "való" világba vetett bizonytalan (mármint a világ, morál valóságossága) hitét cseréli fel a heroin biztos vallására.
A drogozás vallásos jellegéről:
oké, értem én hogy mire gondolsz és tényleg van benne valami. Hitet váltani majd csak akkor fog, ha rájön, hogy mindent az égvilágon elveszített a drog miatt. Sajnos vagy szerencsére még nem tartunk itt!
A rendőrségről:
Már előző hozzászólásokban is felvetődött a díler felnyomása, vádalku, miegymás, viszont az ilyesmi szervezetten megy, vagyis ha kiderül, hogy "miattam" került börtönbe a díler, esetleg úgy elklopfolnak, mint a vasárnapi ebédhez a rántotthúst. És gyakorlatilag ezzel a lépéssel a tesómon nem segíthetenék, mert pillanatok alatt találna magának másikat. Pedig anno az első reakcióm nekem is ez volt, hogy akkor irány a rendőrség és a feljelentés, de be kellett látnom, hogy ez nem járható út, mert nem vezet sehová.
Tegnap a Klubban volt egy anyuka, aki hozzám hasonlóan először volt ott, az ő 15 éves (!) lánya kábszerezik, számomra nem derült ki, hogy mit. Namost az anyuka mesélte, hogy arról a dílercsoportról, akiktől a lány is szerzi az anyagot, már tud a rendőrség, csak éppen tesznek egy nagy lapáttal az egészre és eszük ágában sincs elfogni őket. Az Ili szerint ez nem egyedi jelenség.
A telefontanú szerintem egy gennyes dolog. Még akkor is, ha van 1%, akinek tényleg van félnivalója és ezért vállalja az anonimitást. Inkább azt kellene megoldani, hogy bizonyos esetekben kiemelten őrizzék a feljelentő személyazonosságát.
Csak azért, mert erre képtelenek némely esetben, nem kell rögtön "köpőcsészét" csinálni.
"Szaros az udvar...? adjunk légfrissítőt mindenkinek!"
Valami ilyesmit mondtam én is, bár ezek szerint nem túl világosan: a testvéred dönt a saját sorsáról. Lehet, hogy be lehetne vitetni valahová kényszerzubbonyban, de ha lelkileg nincs meg a leszokás szándéka, akkor úgyis visszatér(het). Persze megvan arra is az esély, hogy az (új) életet választja.
Még valami a heroin "lélektanáról":
Bár van összefüggés a fizikai (idegrendszeri) hatás és a lelki hatás között, most inkább csak a lelkire koncentrálok: a heroin mesterséges öröm. Pontosabban mesterségesen előidézett "nem-probléma"... egy mentálisan, érzelmileg (viszonylag) egészséges embernél kb. olyan hatása van, mint egy ezerszeres orgazmus a test minden részén. Kezdetben. Aztán, mivel a heroin "beépül" a szervezetbe, az újabb adag nélkül úgy tűnik, hogy a világ sz*r. Kell hát a "szex", jön az újabb tű.
Aztán már a folyamatos beépülésnek köszönhetően a "jó" átértékelődik... "nem rossz"-á.
A "énpont" egy olyan helyre kerül, olyan helyhez viszonyít, aminél már nincsen jobb - legalábbis fizikai síkon, a többi meg emiatt elsikkad. Ez kezdetben nagyon király, viszont el lehet gondolni, milyen nyomasztó lehet "örökké" a "csúcson". Nincs fejlődés, csak az állandó plafonnézés, miközben mások, ha lassabban is, de képesek "átfolyni" ezen a plafonon.
A tény, amit érdemes megvizsgálni egy heroinistával foglalkozónak, az az, hogy többet adni (érzelmileg, vagy akármilyen síkon) nem lehet adni a heroinnál - rövid távon (ez alatt mondjuk egy emberöltőt értek). Viszont kevesebbet veszíteni nélküle nagyon is lehet. Ez a "logikus" alternatíva, már ha a heroinista szemszögéből nézzük.
És még valami: a heroinista örökre az marad - ha nem is fizikai síkon. Mindig meg lesz az emléke róla és igazából csak a félelme (halálfélelme, amit életigenlésnek is lehet nevezni, aztán családszeretetté tovább-boncolgatni) tartja vissza. Örökre ott lesz felette Demoklész kardja. Meglátott valamit és csak azért nem néz bele újra, mert megvakulhat.
(Ez különben érvényes sok már "drog"-ra: csak a "halál" talán egyiknél sem jár ilyen közel az élvezethez.)
Engem pl. nagyon megfogott egy heroinistáról szóló cikk (remélem megvan még a link), aki azt mondta, hogy csak azért akar leszokni, mert utálja a "mocskot", ami az anyaghoz kapcsolódik (szemét dílerek, lopás, stb.). Azt mondta, hogyha végtelen sok pénze/cucca lenne, akkor élete végéig nyomná... hát kb. ezt a feelinget akartam kissé finomabban leírni.
A heroinnal különben nem a rászokás a baj. Sokan (még régen, amikor morfiumoztak ezerrel) évtizedekig rá voltak szokva minden jelentősebb mellékhatás nélkül. A gond azzal az önkontrollal van, ami a szervezet/környezet normális működésének fenntartásához kell. Mert attól még, hogy pl. a szobában meleg van, nyugodtan összedőlhet a ház...
Hát ez most nem sikerült túl gyakorlatira, de talán a helyzet feldolgozását/megértését elősegíti...