Kripu:
jól gondolom, hogy az említett bandában játszol? :-)
Hadd kérdezzek valamit. Láttam a honlapon, hogy játszani fogtok a tatabányai Vadorzóban. Nem tudnád megadni valami kontakt manus számát, akivel egyezkedni lehet, mert mennénk oda mi is játszani? Kaptunk egy számot, de az állandóan ki van kapcsolva.
Előre is kösz.
Ha már az effekteknél tartunk, én is vennék valamit, csak el kéne passzolnom a gittyómat.
LP-standard akit érdekelne, levelét szívesen látom
Hollywoodoo@freemail.hu -ra. Vagy ide .
Köszi a reklámot, meg a tippeket. Nekem annak idején jobban tetszett, mint az RP7, melegebb a hangja (szerintem). Ha valakinek a pénz oldala a súlyos: hajlandó vagyok akár részletfizetésben is gondolkodni: ad 50-et, elviheti, a többit meg később odaadja, mongyuk karácsonyra. És jól jár, mint a bőr :)
Nagyon jó kis effekt az! Aki 80 ropiért megveszi az nem fogja megbánni. Nekem egy DigiTech RP7 Valve-m van, ami ugyan ez a kategórai, szintén csöves előfokkal. Egy kicsit drágább volt, de nem adnám el, nincs az a pénz. Próbáld meg meghírdetni a NAPI HIRDETÉS újságban, nekem az jött be a legjobban.
DOD VGS 50 csöves padlóeffekt (DIGITECH, HARMAN, USA gyártmány, 1 éves)
Tranyós és csöves torzítók, csöves tiszta hang, alapvető effektek+baromkodások, expression pedál + egyéb nyalánkságok - 80 eFT (új ár: 120eFT)
www.dod.com - on infók.
VALAKI MEGVEHETNÉ MÁR, MERT KÉNE A ZSOZSÓ!!!
Garanciát is vállalok rá.
Szerintem az Awake, az Images és a Scenes... egyformán tökéletes lemez, a Falling meg az első lényegesen gyengébb produkció.
Az Images roppant feelinges lemez, és Petrucci ott már nagyon jól gitározik, csak a hangzás kicsit puha az én ízlésemnek.
Az Awake úgy szól, hogy letépi a fejemet, + minden nóta hatalmas, Petrucci akkorát gitározik a lemezen, hogy csak britni rajongók nem hallják.
A SFAM is óriási kedvencem, de szóvá kell tennem, hogy Kevin Moore mester játéka annak ellenére hiányzik, hogy Rudess egy óriási zseni, és új színt vitt a DT-be. (Új színt vitt a Falling-ra Derek is, sajnos. Azok az igénytelen hangszínek megkeserítették számomra azt a lemezt.)
Petrucci eddig valóban Ibanezt használt, de már MusicMan gityókon nyom. Nekem tetszik a hangzása, főleg az Awake és a SFAM lemezeken.
Egyébként óriási gitáros. Mivel technikailag káprázatosan képzett, nem csoda, hogy számtalanszor megvillantja a tudását, ez a zene részben pont erről is szól. De a gitározása nem csak ebből áll, vannak ott akkora feeling hegyek, atyaisten!
Hááát, srácok, ha már ilyen őszinteségi roham lepett itt meg mindenkit a DT-vel(és persze britneyvel) kapcsolatban, akkor én is közlöm:
nagyon nehezen tudnám megmondani, melyik a kedvenc albumom tőlük...Szerintem mindegyik nagyon jó és színvonalas, mindegyik kicsit más, mindegyikben van valami plusz az előzőhőz képest.
Olyasmi érzésem van vele kapcsolatban, mintha ugyanazt a tárgyat mindig más szögből nézném, és mindegyik oldala más.de a legjobb talán mégis a SFAM
Nekem az awake a kedvencem, rongyosra hallgattam, a fallin' nem olyan izgalmas .. Egyébként a DT arról szól, hogy a végletekig tökéletesen próbálják kidolgozni, és eljátszani a zenéjüket.
dreámból meg nekem az awake és az images a nyerő, esetleg a change nóta, a többi... a fallin' óta erős hullámvölgyet mutatnak, ez a scenes meg egy tragédia.
sajnos.
Ja, az Images az sokkal jobb, ezeken kívül én csak a Change of Seasons-t hallottam, na annak az A oldalával sincs semmi baj, jól meg van komponálva, jól is szól. A feldolgozások viszont már halványak szerintem (én mondjuk nagy Pink Floyd rajongó vagyok, és azért a Fal messze jobban szól eredetiben, szerintem a Petrucci túl tiszta hangzásokat csinál magának, nekem ezér nem jön be úgy istenigazából...)
Az új DT-t (Metr. 2.) még nem hallottam, csak a kerettörténetet, az jól hangzik, mindig is szerettem a konceptalbumokat, a zenéről meg azt mondták a haverok, hogy nagyon üt..
Jómagam nagy DT és Petrucci rajongó vagyok, de szó ami szó, a Falling szerintem is karcsúra sikerült - és nemcsak a gitár témákat illetően. Részemről "Images and Words" és "Metropolis 2: SFAM" viszi a prímet, azt viszont érdemes hallgatni...
Tudom, hogy nyálas diszkópatkány vagyok, mert a dallamos rockzenét szeretem, de hát mit csináljak? :)
Az az igazság, hogy nekem annyi zúzós rész, mint amennyi a két fent említett lemezen van, tökéletesen "szükséges és kielégítő". Nekem sok az, ami az Awake-en van. De van, akinek meg az jön be... Hát az hallgassa :)
Na, most pillanatokon belül nagyon ontopikba fog átmenni a dolog, mert szerintem özönvizet zúdítok a saját fejemre, amikor a köztudottan sok Dream Theater rajongót számláló közönség előtt az alábbit jelentem ki:
Most hallgattam végig a Falling into Infinity c. albumot, és
1. Petruccinak összesítve kb. 2 percnyi, picit is eredetinek hangzó, inventív témája van, a többi laza iparosmunka á la Szekeres: tekerek ezerrel, ilyen gyorsan is tudom ám a skálát, stb.
2. Nekem a gitársound se jön be, iszonyat steril hangzás, feedback néhol mintha ezredmásodpercre ki lenne számolva, kikavarva minden veszettül, és valahogy az az Ibanez (azon játszik, nem?) se az igazi (vagy az effektek túl digitálisak, nem tudom).
(Ami viszont nagyon bejött, az a Hollow years elején a kis klasszikus intro, az nagyon megfogott...)
Ez persze csak magánvélemény, vessetek a mókusok elé!
