Nos ez egy baromi hatalmas nagy ellentmondás... Mielőtt ebbe az "ellentmondásba" érdemileg belemennénk, arra válaszolj légyszíves, hogy érted-e, amit (17211)-ben írtam?
Kedves Holden, ha megengeded, belekotyogok.
Itt állsz a földön, kezedben egy óra. Tőled L távol (cél) is van egy óra. Ezek szinkronban járnak, egymáshoz képest nem mozognak. Jövök egy űrhajóban v sebességgel, mely a föld - cél egyenesen a cél felé megy. Mikor melletted elhaladok, kinézek, látom, hogy a nálad levő óra épp 0-t mutat. Én is gyorsan beállítom az enyémet 0-ra. Mikor elhaladok a cél órája mellett, kinézek, látom, hogy rajta t, az enyémen t' van. Melyik mekkora?
L-et és v-t mindketten ismerjük. Legyen a c=1.
Az álló rendszerből a következőképp vélekedsz:
t=L/v, ki lehet számolni. A specrel szerint az én órám mozog, tehát lassabban jár, ezért várhatóan t'<t, az is jön ki, hogy t'=t*gyök(1-v2)
Én a mozgóból a következőképp vélekedek:
Jössz felém a földön állva v sebességgel. Tőled L' távol van egy cél, ott is egy óra.
Mikor mellém érsz, hozzád átnézve látom, hogy órád épp 0-t mutat. Gyorsan beállítom az enyémet is erre. Aztán elhaladt mellettem a cél. Átnézve látom, hogy óráján t van, az enyémre pillantva látom, hogy azon t' van.
Hogy lehet, hogy t'<t, mikor a cél órája mozgott, és lassabban kéne járjon?
Ez a kérdésed, ill. a paradoxonod lényege, ha jól értem.
A megoldás egyszerű: Amikor mellettem elhaladtál, és beállítottam 0-ra az órámkat, akkor az én rendszeremben a cél órája nem nullát mutatott, hanem egy valamekkora pozitív értéket. Ki is lehet számolni, hogy mekkorát. Épp t*v2-et. Azon az órán tehát dt=t*(1-v2) telik el, mire hozzám ér: = t'*gyök(1-v2), vagyis a cél órája szerintem lassabban jár, mégis többet mutat. Éppen ugyanakkora arányban jár lassabban, mint az enyém a földi rendszerben, tehát a relativitás elve nem sérül.
Akarod a részletszámításokat, vagy megcsinálod magad?
Üdv: egy mutáns
De másodszor írom: B szerint a Földön és a célban lévő óra NINCS SZINKRONBAN! Tehát amikor B még a Földön van, már akkor többet mutat szerinte a célban lévő óra! Nincs itt semmiféle ellentmondás, egyszerűen kiszámolható példáról van szó.
Tehát a célban lévő óra többet mutat, mint az űrhajó (B) órája, annak ellenére, hogy B végig úgy látta a cél órája késik. Ez nem ellentmondás???? Hát akkor micsoda???
Ne feledjük, a Föld és a cél órája szinkronban jár, mivel ezek egymáshoz képest nem mozognak. Tehát az induláskor B megnézi a Föld óráját, ekkor tudja, hogy a cél órája is ennyit mutat. A megérkezéskor megnézi a cél óráját, ekkor tudja, hogy a Föld órája is ennyit mutat. Tehát a megérkezéskor azonnal tudni fogja, hogy mind a Föld, mind pedig a cél órája többet mutat (legalábbis ezt állítja a relativitás-elmélet), mint az övé, annak ellenére, hogy mindkettőt a teljes úton lassabbnak látta.
Einstein még az elektromágneses mezöt is elszúrta, a gravitációt meg meg sem értette. Az energiával is hadilábon állott, példák: E = hv, E = mc^2 (minden 'tömeg' átalakítható energiává), energia-impulzus négyesvektor megmaradása, energia tenzor stb.
Akik észrevették Einstein gagyaságát (voltak elegen), azok hamar eltüntek a sülyesztöben. Még Einstein maga is 1929-töl erre a sorsra jutott, mert kételkedni mert a saját foton-feltevésén, a kvantummechanikán. Sajnos az áltrel-en nem kételkedett, az élete végéig sem.
".. ennek alapján mondhatjuk, hogy a relativitáselmélet közelebb jár az igazsághoz az órák valóságos járásának tekintetében, mint a klasszikus fizika (ami egyszerűen feltételezi, hogy egyszerre jár minden pontos óra, függetlenül a mozgásállapotától)."
De ne a klaszikus fizika órájához hasonslítsd, hanem a Maxwell elektrodinamika órájához, ami az 'igazsághoz' még közelebb van, mint a relativitáselmélet.
De ezt tudjuk a fizikában kezelni a tér-féle távolságok és az idö-féle távolságok felosztásával, ami a kölcsönhatások (invariáns) c-sebességgel történö terjedéséböl eredeztetik. Mihez képest "terjednek a kölcsönhatások" c sebességgel?
Einstein foton hipotézise nélkül és relativitáselméletei nélkül kell a természet fizikai leírását véghez vinni. Einstein feltevései egy áltudományhoz vezettek.
Ha a GPS órád a valóságban is megváltozott attól, hogy fent kering akkor van fent egy olyan órád a GPS -en amely siet a 2. földihez képest napi 38 mics -t. Ehhez hasonlítod a földi 2. órát akkor azt látod, hogy a 2. óra lassabban jár mint a tied.
Nem a GPS óra változik meg, hanem az idő múlik másképpen a keringő rendszerben, mint a Földön. De valóban, a Föld rendszerében a keringő óra gyorsabban jár (öregszik), a keringő rendszerben pedig a földi óra lassabban jár (öregszik). Legalábbis ezt mondja a relativitáselmélet (az axiómák következményeként), és ez a kijelentése független attól, hogy mi látszik az órákból. Természetesen a látványt (ha látszanak az órák) vagy pl. a sugárzott frekvenciát (ha sugároznak) befolyásolja/meghatározza az órák valóságos járása, pont ennek alapján mondhatjuk, hogy a relativitáselmélet közelebb jár az igazsághoz az órák valóságos járásának tekintetében, mint a klasszikus fizika (ami egyszerűen feltételezi, hogy egyszerre jár minden pontos óra, függetlenül a mozgásállapotától).
De valójában semmi sem történik a 2. óra járásával, ezt nyilvánvalóan tudjuk és össze is lehet hasonlítani a letakart 3. órával ha valaki nem hiszi.
A Föld rendszerében semmi nem történik a 2. óra járásával (öregedési ütemével), többek között ezért tudjuk hogy az ugyanúgy jár (öregszik), mint a letakart 3. óra. Ez a kijelentés rendszerfüggetlen (amíg a két óra egymás mellett marad, lényegében tehát azonosak), ezért ez a keringő rendszerben is igaz (különben megsértenénk az okság törvényét). Vagyis: a 2. és a 3. óra a keringő rendszerben is egyszerre jár, de lassabban, mint a keringő rendszer saját órája. Persze ez a relativitáselméletben nem az okság törvényéből következik, hanem egyszerűen az axiómákból.
Tahát attól, hogy különböző mozgásállapotokból bárhonnan nézed a 2. jelű órát és azt mindig másképpen látod járni, nem következik, hogy a 2. jelű óra járása a valóságban is megváltozik, mégha erről a modellednek elképzelése volna is. Az óra ugyanis nem kérdezi, hogy van-e modelled.
De ha mégiscsak hiba van a logikámban ami cseppet sem kizárt, sőt esetleg a tietekben van hiba, akkor elkerülhetetlen a kisérleti ellenőrzés:
A logikádban ott van a hiba, hogy feltételezed, van olyan, hogy az "óra járása", függetlenül a leíró rendszertől. Tehát abból a hagyományos feltételezésből indulsz ki, hogy két pontszerű és pillanatnyi esemény (pl. egy óra két tiktakja vagy két villámcsapás) között eltelt idő minden rendszerben ugyanannyi (és most egy pillanatra ne gabalyodj bele a mérés és érzékelés problémájába, mert csak összezavar). Más szóval a gondolkodásodat, a szavaidat egy modellre alapozod, még ha nem is veszed észre. Ez a modell kézenfekvő, mert igen pontosan megfelel a mindennapi tapasztalatoknak (pl. ha a barátnőddel egyeztetitek az óráitokat és megbeszélitek, hogy 1 óra múlva találkoztok, akkor függetlenül attól, hogy merre sétáltok külön-külön, sikeres lesz az újratalálkozás, annak ellenére, hogy különböző órákhoz igazodtatok). Ezt hívják klasszikus fizikának, ami összeegyeztethetetlen egy csomó megfigyeléssel. Mindez megmutatkozik olyan konkrét dolgokban, hogy egyes berendezések egyszerűen nem működnek, ha a tervezésüket a klasszikus fizikára alapozzák. Szükséges ezért óvatosabban fogalmazni, és egy adott óra járásáról csak egy adott leíró rendszerben beszélni és nem úgy tenni, mintha ez független lenne a leíró rendszertől. A klasszikus fizikában is vannak ilyen relációk, pl. egy autó sebessége nem független a rendszertől (az autó rendszerében az autó nem mozog), vagy rendszerfüggő az a reláció is, hogy "Budapest közelebb van, mint Debrecen" (Budapesten igaz, Debrecenben hamis). Ha a Földön a megfigyelők gyakorlatilag nem tudnának mozogni egymáshoz képest, akkor valószínűleg a klasszikus fizikában a sebesség sem rendszerfüggő mennyiség lenne (hiszen a tapasztalatban minden megfigyelő gyakorlatilag ugyanannyinak találna minden sebességet, nem lenne szükség belevonni a megfigyelő rendszert).
Ellenben a fénysebesség állandóságát feltételezve (inerciarendszerekben) egy elsőre szokatlan, de amúgy ugyanúgy konzisztens modell következik, ami meglepő módon jobban hasonlít a tapasztalt világra. Ebben a modellben a pontszerű és pillanatnyi események (pl. órák tiktakja vagy villámcsapások) között eltelt idő függ a leíró inerciarendszertől. Elmondom, miért, kérlek figyelj jól (nem azért mondom el, hogy meggyőzzelek a természetben helytálló voltáról, hanem hogy kicsit jobban értsd a logikáját, amely független attól, hogy mennyire helytálló a természetben). Egy mozgó vonat két végébe belecsap a villám (ez a tény rendszerfüggetlen, mert a vonat két végében levő detektorok érzékelik a villámot). A két felvillanás fénye (a modellben) c-vel terjed a sínhez rögzített S rendszerben, de c-vel terjed a vonathoz rögzített V rendszerben is. Ezt mondja a modell axiómája, ezt nem vitatjuk a modellben. Na most képzeld el, hogy az S-ben egyidejűleg csapott be a két villám. Ekkor a két villámcsapás fénye az S-ben félúton találkozik azon két S-beli pont között, ahova a villámok becsapódtak (tehát ahol a vonat végei voltak a becsapódáskor). Ezen találkozásig a fénynek az S-ben időre van szüksége, ami alatt persze a vonat is előrehaladt egy kicsikét az S-ben. Ezért a két fénysugár a V-ben nem a vonat közepén találkozik, hanem valamivel hátrébb (a vonat vége felé). De a két fénysugár a V-ben is c-vel terjed, vagyis a V-ben nem egyidejűleg csapott be a két villám, hanem a vonat elejébe kicsit korábban, mint a végébe. Ennyi a gondolatmenet. Vedd észre, hogy a gondolatmenetben a fénysugár nem az érzékeléshez, a látványhoz volt szükséges, hanem hogy az időbeli múlást térbeli távolságokhoz kapcsoljuk és logikai úton következtessünk az egyidejűségre vonatkozólag. Az ilyen gondolatmenetek követése és megértése azért fontos, hogy valóban a logika domináljon, ne a behatárolt tapasztalatokra alapozott intuíció. A logika szárnyakat ad: segít elképzelni, hogy a valóság esetleg egészen más, mint eredetileg gondolnánk. Pl. olyan, hogy nincs értelme beszélni egy "óra járásáról", függetlenül a leíró rendszertől.
Einstein még a fénykibocsátás folyamatát sem értette meg: a kvantumféle fénykibocsátás sem felel meg a fizikai 'valóságnak'. Einstein a foton-hipotézisával is elcseszte a fizika fejlödését.
'Einsteinnek 1905 szeptember 26-án jelent meg “A mozgó testek elektrodinamikájáról” - c. mûve, az elsõ mûve a speciális relativitáselméletérõl. Ez a tanulmány mérföldkõ lett a modern fizika fejlõdésében. Lorentz-cel és Poincaré-val szemben õ nem a Maxwell egyenleteket választja kiindulásul, hanem csak azt az egyszerû tételt, hogy a fénysebesség független a fényforrás sebességétõl. Ugyancsak különbözik Lorentztõl és Poincaré - tõl abban, hogy õ nem a Michelson-Morley kísérlet negatív eredményeibõl indult ki, hanem teljesen általános feltételekbõl.'
Az biztos hogy 'mérföldkõ lett a modern fizika fejlõdésében', de a fizika fejlödését jól el is cseszte, mert Einstein nem a Maxwell egyenletböl idult ki, és az ö feltételei nem is általánosak, magyarul mondva rosszak. 'A fénysebesség független a fényforrás sebességétõl' helytálló, de ebböl nem következik semmi sem az 'inerciarendszerekre', a fizikai leírása egyenlöségére, ha ezt egyenletes sebességgel mozogó 'inreciarendszerekben' felállítjuk. Egyetlen egy 'inerciarendszert' sem lehet fizikailag megszerkeszteni.
Ez a Minkowski metrika egy különlegesség, mert nem pozitiv definit.
De ezt tudjuk a fizikában kezelni a tér-féle távolságok és az idö-féle távolságok felosztásával, ami a kölcsönhatások (invariáns) c-sebességgel történö terjedéséböl eredeztetik.
"Ez remek hír, de még nagyon sok más mennyiséget is ki lehet számolni, pl a dE(X1,X2) = sqrt((x1-x2)2 + (y1-y2)2 + (z1-z2)2 + c2(t2-t1)2) mennyiséget, amelyik ráadásul még metrika is."
Sok mindent 'ki lehet számolni'. De a kölcsönhatások csak EGY metrikát definiálnak és az
Ez azt jelenti hogy ahhoz az EGY vonatkozási rendszerhez kell a részecskék (a testek) sebességét kiszámítani, és azután lehet két test relativsebességét számítani. A részecskék relativsebessége magában semmit mondó.
Remélem magas állami kitüntetést kapott... ha viszont szerinted csak egy koordinátarendszer alkalmas az események leírására, akkor annak sincs értelme hogy a d(X1,X2) mennyiségnek az a jelentősége, hogy állandó bármely koordinátarendszerből nézve, vagyis csak annyit mondhatunk, hogy: "ki lehet számolni a d(X1,X2) = sqrt((x1-x2)2 + (y1-y2)2 + (z1-z2)2 - c2(t2-t1)2) mennyiséget
Ez remek hír, de még nagyon sok más mennyiséget is ki lehet számolni, pl a dE(X1,X2) = sqrt((x1-x2)2 + (y1-y2)2 + (z1-z2)2 + c2(t2-t1)2) mennyiséget, amelyik ráadásul még metrika is.
Kár, mert vártam hogy azt mondod: "két adott esemény koordinátái valamely rögzített viszonyítási rendszerben, és ez a d(X1,X2) mennyiség az, ami minden ilyen viszonyítási rendszerben ugyanannyi"
Einstein tér-görbülésése (áltrel) nem helytálló fizikai alapokból lett levezetve: az UFF sértve van, mert egy test súlyos tömege különbözik a nyugvó tehetetlen tömegétöl, és a különbségük függ a test összetételétöl. A brémai ejtökísérletem 2004-ben igazolta az UFF sértését.
van. Egy abszolút vonatkozási rendszer létezik (ahol a háttérsugárzás izotróp), de részecskékkel elvileg nem lehet a tér pontjait és az idöpontokat pontosan megállapítani, mert a részecskék helye és sebessége elvileg pontosan nem meghatározható. Az invariáns metrikát tehát csak egy véges tér-idö tartományban tekinthetjük érvényesnek. Nagyon kicsi és nagyon nagy távolságok a Minkowski térben ki vannak zárva a fizikai leírásból. Ez a tér-idö szerkezet nem ekvivalens a relativitáselméletekkel.
