Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
>mert bármit el tudok képzelni. Meg az ellenkezőjét is. Vagyunk így sokan, sokszor... ;)
>nehéz kiszűrni az igazat... sőt számomra lehetetlen vállalkozás. Ez a jövő sőt talán a _ma_ egyik legnagyobb kihívása. És ez a téma csak kicsiben ilyen, a tőzsde még sokkal durvább. Találd meg, hogy ki mondja meg a frankót Miközben a két témában mondjuk közel azonos a tudásod/nemtudásod.
Én mindezzel kapcsolatban is erősen hiszek a hálózatosodó együttműködésben. Hogy kire és mikor kell figyelni. Nem elég, hogy van egy hiteles ember, hiteles véleménye: egy adott témában ez lehet félrevezető.
Napjaink egyik sláger életmód-témája, hogy ásványivizet ígyunk (mekkora sótartalommal) vagy csökkentett deutériumos vizet. Van orvos, aki azt mondja az utóbbi csak a f*sáshoz jó, meg arra hogy nagy kárt/hiányt csinál benned, miközben egyre több készülék van, ami otthoni előállítást támogatja.Az előbbieket meg azért szokták elutasítani mert a túl sok sót nem tudja feldolgozni az ember szervezete (pláne ha szükségesen sok vizet iszik az ember: egyébként mennyi vizet igyon ez ember naponta átlagosan?;) A bőrelváltozásokon is leszűrhető az eredménye.
Egy adalék a fentihez. Van egy hölgy Zsámbékon akivel az ilyen témákat szeretjük átbeszélni, mivel azonos irányba mutatnak tárgybeli gondolataink. Tudni kell Zsámbéknak elképesztő ivóvíze van (országos megítélés szerint is), az egyik legdrágább előállítású, legtöbbet is kell érte fizetni az országban, de érezhetően más is. Én amikor először kóstoltam pár éve azt mondtam ilyen finom a világon másutt nincs, annyira beleszerettem, azzal együtt, hogy láttam a mosógépek gyilkosa (ha nincs a házban vízkő elleni rendszer -> és még ez sem olyan durva mint elsőre hangzik). Na az említett hölgy nem hajlandó belőle egy kortyot sem inni, veszi a palackozott vizet.
Hasonló témák: aszpartám vs. xilit, fahéj alkalmzása sütéskor főzéskor, káposztlevese diéta, tojás meg sárgája vs koleszterin, milyen kenyeret együnk, cukorbetegség ugrásszerű növekedése és elemzése. Soroljam tovább? ;)
Ezek az egyszerűbb témák, amikbe még én a hajszolt informatikus is beleszaladok. Most képzeld el, ha oda is figyelnék...;)
Nem semmi, hogy te még ezzel a témával is tudsz ilyen behatóan foglalkozni. Engem ilyen szinten soha nem érdekelt a dolog (szerencsémre - bár nem mondanám magam nádszálnak - túl sok fölöslegem soha nem volt. Ált. inkább a súlyfenntartás a célom, ne hízzam meg mégjobban)
Engem azért nem tud érdekelni már, mert ebben is túl sok a csalás, megtévesztés, és legfőképpen az ÜZLET. Mindenféle csodaszereket rekámoznak, egymásnak ellentmondó életmódtanácsokat osztogatnak, könyveket adnak ki a témában; nehéz kiszűrni az igazat... sőt számomra lehetetlen vállalkozás.
(nem tudom ki mondta: kétkedő vagyok, de nem azért, mert semmiben nem hiszek, hanem, mert bármit el tudok képzelni.)
Nem; és miért ne. Nem, mert velem soha nem fogsz tudni úgy beszélgetni a témáról, mint a saját fórumában. És miért ne, hiszen épp te mondtad, hogy itt bármiről lehet beszélgetni.
Valójában érzékeltem, úgy látom, ez az életed (mint írtad). Viszont mivel én még nem is hallottam róla, kíváncsivá tettél iránta. Mi is ez az egész.
>>Egyfajta megközelítés szerint semmiképpen nem vagyok hacker. Nem tudok bármely adatbázisba bejutni. Ha egy szintnél jobban megpusztul egy adatbázis, azt már nem tudom orvosolni. Adatbiztonság oldaláról mind a támadás, mind a védekezés területén bőven lenne mit tanulnom (kezdő cracker lennék, mert ugyanis sose volt ilyen jellegű motivációm).
valóban erre gondoltam; én ezt értelmezem a "hacker" szó alatt.
Akkor mondok egy infót. Én úgy tudom, hogy bárhogy csökkentse a fogynivágyó ember a bevitt kalóriát: a kezdetui időkben tud hullámzó eredményeket mutatni a mérleg. Ha ez igaz és ezt nem tudja, akkor pusztán csakez el tudja venni a kedvét az egész fogyástól.
Vagy ott van a kedvencem a komplex és nem komplex szénhidrát témája.
És ezek még csak a 'konszenzusos' infók. Mi van a sok-sok rejtett praktikákkal? -> legelébb értékelni kell őket, majd megbízni bennük végül jó következtetéseket levonni használatukat illetően.
Nem mondod, hogy itt Oracle-ről is fogunk beszélgetni? :o)))
Én nagyon szere(t)tem az orákulumot; régebben közel 100%-ban belőle éltem, viszont azóta is, ezután is igyekszem elmenni egy másik számomra tán még kedvesebb irányba az adatbányászat felé. és mivel mindkettő ha más módon és más arányban elmélet + módszertan + technológia, akkor is van releváns (és imádnivaló) közös metszetük is.
Mit értünk hackeren? ;) Egyáltalán jó(hacker) vagy rossz(cracker) képzetet társítunk hozzá, az eredmények minősítésekor? Ahogy én látom az szokták mondani többségében, hogy a hacker egy nagy tudású, nem hivalkodó, egyfajta modern Robin Hood, akinek elvei, céljai vannak, és tudását konstruktív pozitiv céloknak rendeli csak alá.
Egyfajta megközelítés szerint semmiképpen nem vagyok hacker. Nem tudok bármely adatbázisba bejutni. Ha egy szintnél jobban megpusztul egy adatbázis, azt már nem tudom orvosolni. Adatbiztonság oldaláról mind a támadás, mind a védekezés területén bőven lenne mit tanulnom (kezdő cracker lennék, mert ugyanis sose volt ilyen jellegű motivációm).
Amiben a legtöbb tapasztalatom van, hogy hogyan lehet minél olcsóbban, minél gyorsabban, minél erősebb üzleti információkhoz segítenem az engem felkérőket, aholis az alapadatok egy Oracle adatbázisban vannak/lennének.
Az adatbázisok világa egy speciális világ, ahol egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan kerülnek bele adatok, és hogyan jönnek ki belőle. És persze ennek a világnak is megvannak a hackerei és robotosai. Hálistennek van annyi feladat még az én köreimben is, hogy egyre kevesebbet kell robotolni és egyre több, egyre nehezebb (tehát egyre élvezetesebb olykor már-már művészi mitöbb speciálisan egyedi) megközelítésű feladatba tud belefutni az ember.
Tényleg, beleolvasgattam az Oracle-be. Túl sok nem jött le belőle (számomra kínai), de ha te ehhez értesz, ezzel tudsz heckerkedni is? Mert, ha jól értem ez valahol épp az ellenkezője (?).
Mindamellett szerintem a fogyás az, amihez épp elég az akarat. Vagy inkább a legfontosabb alapeleme. Ezt azért tudom, mert az elhatározás sokszor meg volt bennem (minden hétfőn :D))), aztán ahelyett, hogy visszatartanám magam az evéstől, elmagyaráztam magamnak, hogy ez a kis nass nem jelent semmit; azaz mégsem tudtam megállni, hogy ne egyek. Hogy ez mennyire lesz tartós most...?...
Hogy milyen igazad van?! Az ilyen apróságok annyira nem tudnak bennem gyökeret verni, hogy az elképesztő! Pedig ráadásul még tegnap is említette nekem valaki.
Ez világos, és figyelemreméltó meg dícséretesen pozitiv. De ezeket a mélységeket meg kell látni. Ha nem látja valaki, akkor pont annyit tud élvezni a játékból, mint ha sakkot nézne és csak bábuk tologatását látná. /Én nagyon rossz sakkjátékos vagyok, de a szépet és mélyet sokszor meg tudom látni, és akkor nagyon tudok benne gyönyörködni./
Sok konfliktus forrása volt életemben az, hogy elég-e akarni, vagy valamiféle technika/tudás is kell. Amikor valaki egy nehéz témát úgy éreztem a nehézsége _alatt_ kezel, annak azt a poént szoktam elsütni, hogy nem úgy van az, hogy belefújunk a kecske s*ggibe és máris kiegyenesedik a szarva.
Szóval én hiszek abban, hogy akaráson túl más tényezők is vannak/kellenek sokszor a célokhoz. A hozzászólásomnak ez volt az igazi üzenete, erre szerettem volna fókuszálni. És pont dícsérőleg akartam jelezni feléd, hogy valami pluszt kell valahogyan tudjál a fogyás témájában, hiszen én ha csak akarok, akkor egyáltalán nem biztos, hogy eredményre is jutok, Az meg percig sem lehet kérdés (számomra legalábbis egészen biztosan), hogy a (tartós és nem szenvedő) fogyás titka több mint egy szimpla akarás.
Visszaolvasva korábbi soraimat, be kell lássam, sajnálatosan van egyfajta negatív olvasata a dolognak. Ilyenkor szokták azt mondani, ne arra figyelj amit mondok, hanem amit gondolok! :o))))
Ezért ragadtál billentyűzetet szombaton, nem győzök csodálkozni?? ;)
Matematika...snooker Még nem sikerült elmondanom, miért is szeretem a snookert. Azon túl, hogy elegáns ruhába öltözött úriemberek játsszák egy szép zöld asztalon, és minden lehetetlen helyzetből be tudják terelni a golyókat a lyukba, ennél ez a játék sokkal érdekesebb.
Ugyanis matematika, és fizika, és mindezek megcáfolása. A játék az ügyesség mellett logikai gondolkozást igényel. A játékos előre elgondolja lépései sorrendjét. Nem elég az épp soronkövetkező golyót belökni, tudnia kell, mi a következő lépés, hogy oda pozicionálhasson. Sőt a lépéssorozatot kell előre terveznie. Mikor a játékot nézem megpróbálom én is elemezni a helyzetet, elgondolni a lehetőségeket. Persze minden lökés után ez percről-percre változhat.
És itt jön a fizika, matematika dolog: Az ütközés törvényei érvényesülnek elvileg, a beesési- és visszaverődési szögek, amivel számolni kell, főként érezni. De egy bonyolult helyzetből való kimeneküléskor lehet látni, ahogy a játékos számolgatja a szögeket, értékeli a helyzetet. És mindezt megcáfolja, amikor a golyót megcsavarja és az teljesen más irányba fordul, mint én várnám (nem ő, mert ő tudja mit, és miért csinál)
Bár mondtad, hogy ebben is sok a pénz; ez jóval kevesebb, mint sok más sportban. És ami még jó, hogy itt nem jellemző a dopping. Bár elvileg lehet biztosan nyugtatókkal figyelemfokozókkal javítani a játékon, ez szerencsére itt nem jellemző.
Töprengtem ezen a hozzászólásodon. Ne haragudj (lehet, hogy túlbonyolítottad(?)), de nem értem.
Először bántásnak fogtam fel: mert akkor mindent annak véltem. Úgy gondoltam, legjobb lenne, ha az egész reakció nélkül maradna. Majd a súlycsökkenésemre értettem: amii szerint igazad van, valóban nem az akaratomon múlott; vmi vérnyomásingadozásom volt, amitől szédültem, és enni sem kívántam mostanában (ezt jobb, ha környezetem nem is tudja meg, mert orvoshoz küldözgetnének) Végül pozitív reakcióként is értékeltem: miszerint, ha ezek a gondolataim eleve nem lettek volna bennem, bármilyenfokú erőlködés ki nem hozza azt belőlem. És valóban ez is igaz. Hiszen egyetlen megerőszakolt gondolatmenetem azonnal kitűnt a többi közül. (ld. manierizmus)
Becsületkassza nincs http://index.hu/velemeny/jegyzet/vev081016/
Van egy borbár Berlinben, ami úgy úgy működik, hogy egy euórért kapsz egy csinos poharat, és annyit iszol, amennyi beléd fér. A jobbnál jobb palackok kint állnak a pulton. Becsületkassza van, mindenki annyit fizet, amennyit méltányosnak tart. Egy jó pohár bor 3 eurónál kezdődik, a németek becsületesek, a hely roppant népszerű és forgalmas. ... "De aztán amikor bejött az áfa, akkor becsuktak" - mondja barátunk lemondóan. Vagy csődbe mentek.
A fokozott bizalmatlanság társadalmi együttműködést bénító hatásáról szociológusok rengeteget értekeztek....A szociológusok úgy gondolták, hogy amennyiben a térségben sikerül majd egyidejűleg kiépíteni a piacgazdaságot és a politikai demokráciát, akkor menetközben elveszik a szociális integráció és az organikus szolidaritás....olcsó poén volna most azt mondani, hogy nemcsak az integrációhoz elengedhetetlen bizalom és a szolidaritás tűnt el menetközben - ha meg is volt valaha -, hanem a piacgazdaság és főleg a demokrácia is olyan bénára sikeredett.
"Kriminológus kollégája, Kránitz Mariann ezt úgy írta le, hogy a társadalom nagyon gyorsan a győztesek és a vesztesek társaságára szakadt szét. Hamar világossá vált az is: aki normakövető, az leszakad. Tapasztalati tény, hogy a jogkövető magatartás nem segíti elő a győztessé válást, valamint az is, hogy a normaszegést nem követi automatikusan a leleplezés és a büntetés. A legszebb az egészben pedig az, hogy a normaszegő győztesek legtöbbször azonosak azokkal, akik a hatalmat gyakorolják. Magyarországon a hatalommal való szembenállásnak történelmi hagyományai vannak, így ne csodálkozzunk, ha senki nem akarja megfizetni az áfát. Se a becsületkasszába, se az államéba."
>>És mi a titok nyitja? :o) >Mondtam: a megfelelniakarás. Ennél azért többnek kell lenni a háttérben nem? Például én is sokszor akarok sőt szeretnék jobb matekos lenni mint vagyok (hogy megfeleljek magam és mások elvárásainak), aztán az eredmény olykor tud lehangolóan ellentétes irányú lenni, nemhogy látványosan ilyen pozitiv. Az akarásról nekem mindig a közmondás jut eszembe: nagy akarásnak nyögés a vége. Lehet hogy itt a baj nálam? :o)
>Egy fáradt rosszkedvű nőben is meglátod a kisugárzást?
Inkább az a kérdés, hogy _én_ fáradt vagyok a kisugárzás észlelésében, feldolgozásában, lereagálásában. Hülyén hangzik, senki nem fogja elhinni, de észrevettem magamon, hogy ha fáradt vagyok (úgy globálisan) és jön velem szemből egy gyönyörű hölgy, akkor képes elhagyni a nevezett hölgy akár 10 méterrel is, mire el tudok mosolyodni. valahogy ilyenkor súlyos kilométereket kell megtennie bennem az ingernek, rádásul erős ellenszélben.
A rosszkedv szerintem ugyanúgy ki tud ütközni az emberen (rajtam egészen biztosan), és ugyanúgy tud sugárzást-befolyásoló tényező lenni. Ezoterikusék ilyenkor azt mondják, tessék azonnal valami szépre gondolni, ha nem megy akkor is, és folyamatosan rákoncentrálva akár, ha szükséges.
Azon viszont nem gondolkoztam még, hogy szét tudom-e választani a pillanatnyi feszültséget a tartós értékektől. Szerintem már az is túl nagy "bátorság" részemről, ha azt bevállalom, hogy a belső szépséget meg tudom látni a teljes szépségből, hiszen még erre sincs korrekt visszacsatolásom, csak én vagyok megelégedve az eddigi tapasztalataimmal.
Ennyire szeretsz törölni? Nem kell vigyázni a törléssel? Olyanokat is ki tud törölni az ember, amit nem is akar. Persze ha jól meggondoljuk még az Ószövetség Jahvéja is eltörölte a kialakult ß-verziót, úgy Noé környékén....
Ami eszembejut a szakmámból -> vannak az adattárházak, amiket én imádok, igazi adatokkal teli kincsesbánya. Na ott nemhogy törlés nincs, hanem még a módosítás is újabb adatbevitelt jelent (megmarad a régi, keletkezik az új) :o))))
Hogy szaporítsam mai lehetetlenségeimet: Egy fáradt rosszkedvű nőben is meglátod a kisugárzást?
Az jutott az eszembe, mikor jó kedvem van és felveszem a kedvenc ruhámat, végigsétálok a városban megbámulnak a férfiak; de amikor rossz a kedvem, hiába öltözöm ugyanúgy észre sem vesz senki.
> én tudok ennél sokkal rondább, ízléstelenebb, zavarosabb épületet is.....
De lehet, hogy azt nem ismerem. Évente átlagosan kb. egyszer járok Budapesten, és olyankor csak kapkodom a fejem, hogy "Jé, ez se volt itt a múltkor". Az ájendzsí is ilyen fejkapkodás volt, és drukkoltam, hogy addig ne boruljon fel, amíg elmegyek a közeléből. Ezexerint még mindig áll?
