"Nekem is van nem éppen ilyen, sőt pontosan ellenértelmű pólóm"
Esküszöm, már vagy száz éve tervezem, hogy csináltatok magamnak ilyet, eddig mindenesetre azt hittem, hogy eredetinek számít a gondolat. Hát nem :-) Mindenesetre érdekelne, honnan szerezted + az pedig főleg, hogy az a bájos hölgy ott a képen te vagy -e. :-)
Kuba gazdasága Fidel előtt nem volt a legmagasabb szinten. Még Batista előtt komoly hátrányokat szenvedtek, emlékeim szerint a háborút követő pár évvel kezdődött egy újabb hanyatlás.
Másrészt, Kubába az 50-es évektől a maffia - Al Capone és társai - át akarták helyezni aktivitásukat Las Vegasból Havannába. Csak nézd meg a Keresztapa 2. részét. Erről is szól. A demokratikus intézmények névlegesek voltak, folyamatos volt a sztrájk, a súlyos utcai összecsapások. A Castro féle csoport csak egy volt az ellenzéki csoportok közül, jó ideig még a kisebbek közé tartozott.
Kuba valójában a külföldiek számára volt aranybánya 1959, ahogy sajnos az elmúlt időszakban is igaz ez.
említed, hogy LA-t LA-val hasonlítsam össze. Esetleg olvasd végig újból amit leírtam, mert tudtommal Rio de Janeiro, Ciudad de México és a többi példám a kontinensről van.
A kubai orvosi ellátás ma lehet, sőt biztos, hogy propaganda. De én nem is az 1990-2005 közötti peridóusról beszéltem végig. Hanem, arról amit te is megértél saját magad. A 80-as években ez realitás volt. Azóta valóban tönkrement, de az már összetettebb történet, amiben USA, Szovjetunió és a nagy geopolitika is szerepet játszik.
A lényeg: a 80-as évek Kubájában az egészségügy kiemelkedő volt. Ha akkoriban kint éltél biztos sokszor láthattad, hogy ott a legmodernebb Citroen ambuláns mentők jártak, mikor nálunk a régi lengyel tragacsok, amire Hofi mondta anno: "egy dolog mozog benne, a halott."
Mondod, hogy Kubában a lakosság 98% szegény. Igaz. De te magad használod az európai szemléletet. Hiszen az a 98% a 90-es évek elejéig jobban élt, mint bármelyik latin-amerikai ország 70-80%, amibe nem csak a szegények, hanem az alsó-középosztály is benne van. A lényeg az, hogy a kubai életszinvonal egységesen minimum felett volt pár vonnással 1990-ig, míg a latin-amerikai országok lakosságának nagy része messze a létminimum alatt volt.
Tudja a fene, jobban irritáló, ha Rolls Royce jár több ezer éhező és nyomorult koldus között.
A 90-es évek más sztori, hiszen az bizonyosodott be, hogy a rendszer csak emberfeletti erőfeszítésekkel képes az önfeltartásra és valóban 1990 után Castro jelenség már nem létjogosult. De 1990-ig szükség volt rá. Szükség volt rá, hogy USA is rájöjjön, hogy mennyire arrogáns és fosztogató politikát folytatott Monroe óta Dél-Amerikában.
Ismétlem, pont az általad elmondottak mutattják, hogy mennyire európai szemlélettel nézed Kubát.
Lehet, hogy egymás mellett beszélünk el. Nem tudom, hogy mennyire jött le, hogy én Che Guevarrát nem hősnek tartom, nem ideának, hanem megértem, hogy más számára miért lehet idea. Azt viszont elutasítom, hogy Guevarrát egy szinten emlegessék Hessszel, Rákosival, vagy Szálasival, ahogy te teszed.
Leginkább amiatt - bár te róttad az én szememre - mert pont a te hozzáállásod tipikus európai, aki nem veszi figyelembe, hogy Latin-Amerika mennyire más világ.
Nem veszed figyelembe azt se, hogy a XX. században USA milyen fenyegetést jelentett az egész déli kontinens számára. Azt se veszed figyelembe, hogy a Che Guevarra jelenség pont az amerikaiak érzéketlenségére, trampliságára és gazdasági expanziójára adott válasz. Che Guevarra nem demokratikus rendszerek ellen indított harcot, hanem paramilitáris, vagy banánköztársaságok ellen. Ilyeneket te is ismersz párat: Batista Kubában, Perón Argentinában, stb.
Tehát, könnyen itélkezhetsz 2005-ben Magyarországról, de itéletmondásnál legyél kedves figyelembe venni az 1980-as évekig jellemző USA politikát, amely kvázi saját holtudvarának tekintette a spanyol és portugál nyelvű kontinenst.
Szívesen beszélgetnék veled arról is, hogy mekkora nagy balfék volt Guevarra, mint miniszter. Irreális gazdasági elképzeléseivel szélsőségesebb volt mint maga Castro. Az az érem másik oldala. Na, de az ellenfél se a demokrácia élharcosa!
"A kubai kommunista rendszer ismeretében már nem mondhtja senki, hogy nem tudja mit jelent kommunista alapról kritizálni a latin-amerikai rendszereket, mert már tudható: nagyobb nyomort,"
- Mivel jártál Kubában te is tudod, hogy ez hazugság. Ráadásul akkor jártál arrafelé, amikor az általános fejadag rendszer jobb ellátást biztosított, mit számos más Latin-amerikai országban a társadalom többségének. Úgy látom, túl könnyedén feledkezel meg pl. az andesi államok lakosságának több mint 60-70%-ról, az indiánokról. Vagy esetleg könnyedén lépsz át Mexikóváros 18-20 milliós lakosságának jelentős részét alkotó bódévárosairól. Kilométereken keresztül volt látható a repülötérről bevezető út mellett ez a látvány. Mi van Rio de Janeiroval? Az ottani nyomor még Európában is ismert.
A kubai gazdasági rendszer a 90-es évek elején omlott össze. Elsősorban a geopolitikai változások miatt. Az valóban igaz, hogy azóta nagyon komoly válságok voltak. Viszont mi indokolja az USA által fenntartott embargót, amivel pl. az EU-t is presszionálni próbálják? Az erkölcsileg számodra elfogadható?
Az már más tészta, hogy valóban, a demokrácia még nevében sem létezik.
Ezzel szemben - bár kirakat ügy - a 80-as évekre Kuba orvosi ellátása a világ élvonalában volt. A 80-as években ők olyan technológiákat alkalmaztak, amire itt Magyarországon a 90-es években is alig volt példa. A latin-amerikai gazdagok USA helyett olcsóbb Kubába jártak orvoshoz, mert hasonló ellátási szintet fele annyi pénzért kaptak.
Mivel tudom, hogy nem vagyok kommunista, ezért most tisztelettel megkérdezném, hogy ismeretlenül sértegetni mersz azzal, hogy tiszteségtelen vagyok? Megkérhetnélek, szívd vissza.
Hú, ez elégé dogmatikus kijelentés volt. Esetleg hasonló módon önkritikát kell gyakorolnom mint mondjuk a Központi Bizottságban csinálták anno a párttagok????
Azért azt egy józan ember tudja, hogy Che Guevarra idealista forradalmár volt annak minden negatív és pozitív jellemzőjével. Azt is tudja, hogy Latin-Amerika az 1950-60-as években ugyanolyan szabadpréda volt az USA számára, mint Közép-Európa a Szovjetunió számára. Tehát, amikor ilyen "isteni kinyilatkoztatást" teszel, amit tettél, akkor azt is figyelmbe vetted, hogy Guevarra milyen körülmények között emelkedett ki? figyelembe vetted, hogy az USA által szállított "demokrácia" valójában gazdasági gyarmatosítás volt? Azt is figyelmbe veszed, hogy Guevarra ellenfele a Pinochet, Perón, Salazar, Franco féle rendszerek?
Nem gondolod, hogy a dogmatikus kijelentesédnél azért árnyaltabb a világ, főleg Latin-Amerika, még Kuba is?
Számomra Guevarra nem szimbólum, nem jelent politikai értéket. De azt elismerem, hogy mi az, amiért ő Latin-Amerikában harcolt. Az már más történet, hogy idealista volt és tervei sületlenek voltak.
P.S.
Most hallgatom a rádiót és egy ideillő dalmondat:
"Io penso che in este mundo existe solo una Chiesa, che pasa di Che Guevarra a Madre Teresa." - Ezt pedig pár évvel ezelőtt egy olasz pasas énekelte... :o)
Hesst, Hitlert, Sztálint, Kádárt ritkán szokták együtt emlegetni szent életű emberekkel.
Azért ezzel annyiban vitatkoznék, hogy Che Guevara, mint szimbólum, teljesen mást jelent, mint Che Guevara a politikus-forradalmár-történelmi személyiség.
Gondolj csak arra, hogy ezzel te a nagy fasz kategóriába soroltad pl. az 1968-as párizsi diákmozgalom jó pár nem anarchista emberkéjét. Vagy akár Robert Merle Üvegfal mögött c. könyve is a nagy fasz kategóriába esne, hiszen Merle se igazán anarchista, ezzel szemben Che Guevarra félistenként tekintettek...: o)
Te, aki Dél-Amerikában jártál pontosan tudnond kell, hogy a latin-amerikai populista rendszerek, a gyarmati, félgyarmati státusz milyen nyomort kreált az egész kontinensen. Az, hogy egy idealista-anarchista-kommunista emberke ez ellen fellép - mégha a kommunista rendszer számomra nem szimpatikus - nem mérhető Rudolf Hessel, vagy más európai bal-, jobboldali diktatátorral össze.
Pl. Gabriel García Márquez köztudottan Fidel Castro nagy barátja. És nem azért haver, mert kommunista lenne Márquez, hanem azért, mert ő is látja, hogy mi volt a latin-amerikai társadalmi realitás, nyomor.
Én emlékszem egy olyanra - és ez a történet is a rendszer paradoxitását mutatja -, talán 1986-ban, hogy a kitalálták, hogy totális elsötétítést rendelnek el egyik este Havannában, hogy gyakorolják a légi riadót, ha esetleg az USA-nak támadni lenne kedve. Mindezt akkor, amikor műholdról nagyjából méteres pontosággal tudták már meghatározni az amerikaiak, hogy a rakéta hova csapodjon.
Tehát sok értelme volt a dolognak.
Az egészben a bájos az volt, hogy azért az ajtón dörömböltek, ha egy gyertyát az ember meggyújtott. Viszont a lakásunkból rá lehetett látni a svájci követségre, amely az amerikai érdekképviseletet látta el. Azzal szemben egy modern neonfény volt, ahol egy vámpir kinézetű Uncle Sam néz farkasszemet egy délceg kalasnyikovos Fidel szakállas forradalmárral és felettük a következő felirat: Imperialisa urak, nem félünk önöktől.
Nem nehéz kitalálni, hogy a Budapestnél nagyobb elsötétített városban egyedül ez a neon villogott...:o)
Ezeknek mi bajuk?
'"Kirohanás a Che Guevara-pólós fiatal baloldaliak ellen
Index/MTI
2005. október 13., csütörtök 20:02
Az Ifjúsági Demokrata Fórum (IDF) elnöke arra kérte csütörtökön nyílt levélben a Fiatal Baloldal (FIB) elnökét, hogy határolódjon el azoktól a fiataloktól, akik a szervezet kongresszusán Che Guevarát ábrázoló pólót viseltek. Komássy Ákos szerint Che mítosza egy lánglelkű forradalmár mítosza, és nem határolódik el szervezete tagjaitól.
Che Guevara kommunista, terrorista vezér volt. Határt kell húzni a véres kezű kommunista diktátorok és a szociáldemokrácia között - jelentette ki Almássy Kornél, aki állítása szerint a sajtóból értesült a jelenségről. Az IDF elnöke szerint minden fiatal politikus felelőssége, hogy a szélsőségektől - jobb vagy baloldaliaktól egyaránt - elhatárolódjon.
Ha a FIB legfőbb döntéshozó szervének miskolci kongresszusán egyes tagok ilyen pólókat viselnek, az azt mutatja, hogy vagy nincsenek meg a megfelelő történelmi ismereteik az adott személyről, "vagy valamilyen egészen borzasztó ideológiai háttérrel rendelkeznek, ami semmiképpen sem egészséges a XXI. században" - mondta Almássy Kornél. Az IDF elnöke levelét elküldte Csőzik Lászlónak, az SZDSZ-Új Generáció elnökének is, mert kíváncsi az ügyben véleményére, jelentette az MTI.
"Híres dél-amerikai világforradalmár"
Pro és kontra
Almássy Kornél levelének címzettje, a Fiatal Baloldal elnöke, Komássy Ákos az Indexhez eljuttatott válaszában úgy fogalmazott, hogy "Che megítélésében sokféle indulatoktól is fűtött álláspont vitázik egymással a világban. [...] Che mítosza egy lánglelkű forradalmár mítosza. [...] Egy fiatal orvosé, akit a végletekig felháborított az őslakosok jogait lábbal tipró dél-amerikai burzsoázia, az akkori elviselhetetlen társadalmi igazságtalanságok, és a korrupt, mindehhez asszisztáló állam képe."
"Che lázadt mint minden fiatal. Lázadt, mint azok a fiatalok, akik ma az ő arcképével díszített pólókat viselik szerte a világban" - magyarázza Komássy Almássynak. A lázadás pedig a baloldal sajátja is, mint az is, "hogy nem osztja a konzervatívok múltba révedő, beletörődő politikáját, hanem szembeszáll az igazságtalannal és tesz azért, hogy megváltozzék".
Komássy szerint Che mítosza ma már a divat része, és többek között ezért sem fog elhatárolódni szervezete tagjaitól."
Egy korábbi félrevezetően idézett szöveg a boliviai naplóból:
"Én magam úgy tartom hogy az elnyomókat irgalom nélkül el kell pusztítani, a harcban minden forradalmárnak hatékony gyilkológéppé kell változnia, de kötelességünk gonddal és tisztelettel kezelni a fogságunkba esett ellenséget. A legszigorúbb meggyóződés sem aljasíthatja hohérbárddá a katona kardját.
Elmeséltem neki hogy mikor Kongóban harcoltunk, egy-egy csata után gyakran láttuk, hogy a győztesek felvágják elesett ellenségeik mellkasát, kitépik szívüket...Nem kívánunk hasonlókká vállni hozzájuk."
Ha fogjokat ejtettek, mindig elengették őket akik utánna persze folyamatosan elárulták őket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeket a sorokat milyen körülmények között, és idegállapotban írta. Következetes volt a forradalmában, de szerintem én magam is megilyedtem volna, ha találkozom ezekkel a gerillákkal.
"A forradalom után már nem a forradalmárok azok, akik a dolgokat csinálják, hanem a technokraták és a bürokraták. És ezek ellenforradalmárok." (1964, Al-Ahram)
"Olyasmit éreztem, mint amit még sohasem: élni szeretnék." ( 1958,Sierra Maestra, amikor a Batista-csapatok túlerővel körbezárták őket)
"Ezek az emberek, akik nézik, amint a város utcáit járjuk, legyőzött fajta. Tekintetük szelíd, szinte félős, és tökéletesen közömbös a külvilág iránt. Egyesek azt a benyomást keltik, hogy csak azért élnek még, mert nem tudnak szabadulni ettől a szokástól. " (1952, perui utazás)
Szerintem félreértettél, természetesen nem a mostani politikai rendszer miatt kellemes hely, hanem klíma, a földrajzi fekvése és az egyedi adottságai miatt. Az embereken sajátos derű és gondtalanság érződik a gazdasági problémák ellenére is, ez a többnyire goromba, komor és feszült kelet-európaiakkal összevetve különösen feltűnő. Én személy szerint nagyon kedvelem az ottani latin típust nőben (nem a nagy seggűeket), az afro beütésű változatok pedig különösen jók az ágyban. Ez persze ízlés kérdése és tegyük hozzá nem feleséget keresni jártam arra.
Che ugyanúgy terhessé vált a kommunistáknak mint korábban Trockij. Talán Castro riválist látott benne vagy rájöttek hogy túl komolyan veszi a kommunizmust, ami tiszta formájában totális káoszhoz vezet.
Önként távozott mint a gazdaságirányítói pozícióból, mind Kubából. Egy olyan habitusú embernek, mint ő, a bürokratizálódó, intézményesülő, a mindennapokba beleszürkülő "szocializmus" már nyilván nem kellett. De nem akarta fúrni, támadni addigi fegyvertársait; hát elment.
Hogy mit tett, mint a Nemzeti Bank elnöke és mint az ipari ügyekért felelős vezető, arról az életrajzírók sem tudnak határozott véleményt és infókat adni. A felső vezetésben ő volt a legképzettebb ember. Mint bankelnök, minden reggel korrepetáltatta magát felsőbb matematikából - a pisztolyával az íróasztalán.
Che semmivel se volt külömb mint a latinamerikai diktátorok többsége. Sőt, mint gazdasági vezető kimondottan kétbalkezes volt. Sajnálhatjuk, hogy nem maradt Kubában. Szegényebbek lennénk egy hamis legendával, viszont eggyel több elvtársi leszámolás szerepelne a történelemkönyvekben (igaz csak a lábjegyzetben).
A forradalom felfalja gyermekeit, főleg az olyan idealista - ugyanakkor totalitáliárus gondolkodásúakat - mint Ropespierre, Che Guevara, s az olyan racionális zsarnokok szilárdítják meg hatalmukat, mint Lenin, Sztálin, Castro...
Egyébként, ha egyszer megnyílik a kubai, vagy a KGB titkos levéltára lehet Chevel kapcsolatban is érdekes dokumentumok kerülnek elő, különösen a bolíviai kalandról. Miért is buktak le olyan könnyen, Castro miért nem küldött erősítést...
Szvsz Robespierre esetében az erény megjelenése a forradalmi terrorban még szörnyűségesebb valóságot eredményezett, mint a kissé opportunista és gyakorlatiasabb, de ezáltal emberközelibb Danton politikája. Robespierre eltávolítása és kivégzése idején már a "legfelsőbb lény"-el társalgott, gyakorlatilag az elmebaj határán volt. Mindenképpen előfutára volt annak a jéghideg, erősen elméleti bázisú forradalmi terrornak, ami a 20. sz-ban is a megjelent egyes kommunista vezetőknél. Ritkán valósult meg, de akkor a megijesztőbb valóságot produkálta, mindezt persze a tiszta elvek megvalósítása érdekében.
Akkor most a Che-kérdésről
Úgy látom, hogy születnek józan beírások is, hátha mégis érdemes e topikkal foglalkozni.
Én Ernesto Che Guevarát pl. érdekes, nagy formátumú személyiségnek, és jelentős hadvezérnek tartom (sok minden más mellett); aki sok hibát és rosszat is elkövethetett viharos életében. Mindenképpen olyannak, akit érdemes megismerni; azontúl a XX. század egyik legismertebb legendájává vált az élete.
Maxval hszjeihez:
Az ilyen típusú hozzászólások valamilyen pótcselekvés levezetésének tűnnek, szellemi magánháborúnak fantomok ellen. Ilyesmiben nincs szükség másnak is részt venni.
Az ilyesmihez: „ elmebeteg tömeggyilkos, fasz volt, jobb lett a világ azáltal, hogy megérdemelten megölték őt.” stb. való hozzáéréshez semmi kedvem, még ha ez az érintkezés ilyen közvetett lenne is.
A hozzászólásaiban ráadásul maga írja le, hogy az állítólagos forrásai miért hiteltelenek; hiszen olyanokat idéz, akik saját bevallásuk szerint gyűlölik Che emlékét, ill. a rájuk kényszerített diktatúra egyik kultuszfigurájaként le akarnak számolni vele. Nem kell magyaráznom hogy forráskritikai szempontból milyen értékűek az ilyen megnyilvánulások.
Érdemes kitérni egyenként az ilyen „minősítésekre”? Pl. „tömeggyilkosnak stb." annak alapján mondják itt többen, ami alapján ugyanúgy Bem József tábornokot vagy István királyt is annak lehet tartani. Háború során az árulókat az ő seregeikben is kivégezték, ill. szinte minden esetben a történelemben. Valamint a győztes a forradalmak, polgárháborúk során a győztesek általában leszámolnak a vesztes fél kompromittált embereivel, sokszor igazságtalanul.
Nos tehát, én nem akarok megbántani senkit; a józan beszélgetés és információátadás jó lenne, arra nyitott vagyok.
Izlés szerint. Engem inkább az zavart, hogy ilyen képeket teszel be...Mindenről beszélünk csak Che-ről nem. Ilyen képpekkel, és félrevezető véleménnyel ne akarj senkit meggyőzni! Gondolok itt a #80-ban leírtakra.
Kicsit off csak, ti emlegettétek, mint Che előfutárát az állítólagos terrorizmus tekintetében. "A terror atyja" lenne?
Azért szóltam közbe, mert ez egy jellemző torzulása a tárgyilagos történelmi ismereteknek.
1. Robespierre a Közjóléti Bizottság legtekintélyesebb tagja volt a jakobinus diktatúra alatt. De ő nem vett részt azokban a vérengzésekben, bosszúálló jellegű tömeges kivégzésekben, amikről az a kor elhíresült. Nem is adott rájuk utasítást.
2. Thermidor 9-én őt és munkatársait összesküvéssel megbuktattát, letartóztatták és tárgyalás nélkül kivégezték őket. Akik az összesküvést szervezték, irányították, azok között voltak viszont a vérengzések tényleges elkövetői: Collot D'Herbois és Fouché Lyonban, Barras Toulonban, Tallien Bordeaux-ban, és mások. Általában mint teljhatalmú konventbiztosok, akiket egy-egy lázadó város megregulázására küldtek ki. Most nem részletezem, hogyan; akit ilyesmi érdekel, keressen rá arra, hogy "köztársasági menyegző". Billaud-Varennes pedig a párizsi börtönmészárlásokért felelős.
3. A politikai hullámzás már arrafelé vette az irányt 94 nyarán, hogy az ilyen túlkapásoknak és a terror másfajta gyakorlatának is véget kellene vetni. Carriert, aki szintén biztosként a nantes-i eseményekért volt felelős, perbe is fogták, el is ítélték. Robespierrék jóváhagyásával. Az addig tobzódó terroristák már nem érezhették menlevélnek azt, hogy a Konvent bízta meg őket a rendcsinálással. Féltek, hogy rájuk is sor kerül.
Collot ebben az időben érkezett vissza Párizsba. Ő a Közjóléti Bizottság befolyásos tagja volt, Billaud Varennes-nel együtt; ők voltak a "szélsőbal". Állandó konfliktusban voltak Robespierre-el és Saint-Just-tel. Elhatározta, hogy ő ugyan nem fog Carrier sorsára jutni. Felvette a kapcsolatot Fouchéval és a többiekkel, Danton volt híveivel és mindenkivel, akinek volt félnivalója, akár gazdasági bűncselekményekért, akár gyilkosságokért, akár másért. Megszervezték Robespierrék megbuktatását a Konventben - azzal a hívószóval, hogy Robespierre diktátorságra tör. Ismerős, ugye, ha nem is március van, hanem augusztus.
4. A történetet most nem kell ismertetni. A fordulat után, miután kiderült, az addigi gyakorlatnak vége; ezek az okos és lelkiismeretlen mészárosok áthárították a terror felelősségét magukról Robespierre. Nem tudott már védekezni, hát kinevezték bűnbaknak, szörnyként gyalázták, kikiáltották a történelem egyik legnagyobb bűnözöjének. Jó okuk volt rá.
Nos, innen ered ez a tévhit, hogy a "terror atyja". A valóságban ő egyetlen gyilkosságot nem hajtott végre és nem ösztönzött rá senkit.
Mit tett, ami mégis hozzájárult a terrorhoz? Aláírt és szerkesztett vádiratokat, aminek alapján kivégeztek embereket (Danton, Desmoulins és mások). Az akkori törvényes utakat betartva. Természetesen ezek nagy része is igazságtalan volt. Valamint kezdeményezett és tekintélyével hozzájárult olyan törvények elfogadásához,amelyek alapján könnyen igaztalanul meghurcolhattak és kivégezhettek embereket.
Nem volt diktátor; nem volt fegyveres szervezete, rendőrsége vagy bármilyen más erőszakra szakosodott csoportja. Egyedül a beszédével, a tekintélyével volt befolyása - amíg volt.
Nem mentegetem, egyszerűen a tények ezek. Andrzej Wajda filmje, a Danton példa arra, hogy a mai kor mintegy paranoiásan keresi a történelemben a XX. századi szörnyűségek megfelelőit, a tények ellenére is. Ott különösen Robespierre, úgy van ábrázolva, mint valami sztálinista típusú hidegfejű gyilkos-diktátor. Saint-Just ábrázolása is nevetségesen hiteltelen benne.
Wajda, 200 évvel az események után, azt meséli, amivel Fouché-ék beetették a közvéleményt, hogy mentsék a saját bőrüket.
Valóban, Kuba az egyik legkellemesebb hely a világon, a milyen jók a nők! Amúgy én nem vagyok ilyen elítélő Castroékkal szemben. Akárhogy is nézzük Castro jó vezető, számomra az egykori spanyol conquistadorokra emlékeztető egyéniség, mégha baloldali is. Che viszont szerintem is félresikerült forradalmár, bár szerintem inkább egy szerencsétlen figura mint vérgőzös terrorista, valódi bűnei ellenére is.
Ez a kérdéses ismerethiányra vall. Robespierre egyenesen a forradalmi terror atyjának tekinthető. Lukács György (egy marxista filozófus) így írt erről
A robespierrista terrorban nem az amorális machiavellizmus, a „taktikának a stratégia elé helyezése” volt félelmetes, hanem éppen az állandó moralizálás, mely halálos bűnnek tekintett minden morális megingást, a privátélet kissé elengedettebb élvezését. „A terror erény nélkül szörnyűséges”
Ajánlom "Serdián" kubai elbeszéléseit. A szerző Kubában évekig élt magyar író, könyvei kis példányszámban jelennek meg, nagyrészt saját kiadásában. Elsőrendű beszámolók.
Belőlről sokkal szörnyűbbek az igazi diktatúrák, mint a kívülállók elképzelik. Valaki elmegy Varaderora nyaralni nyilván nem lát az orránál - hullámnál, szállodánál tovább. Ehhez persze némi merészség, szerencse, s kitűnő nyelvismeret szükséges.
Anno diákként jártam a Ceausescu féle Erdélyben, nem szervezett patyomkin turistaként, hanem egyedül, aki érzi a bőrén a félelmet, látja a nyomort, a rendszer abszurditásait.
Az természetes hogy ha valakit így nevelnek, és emellett a tények ismeretében sincsen (bármik is ezek a tények), hogy gyűlölni fogja ezt a propagandát, és Che-t minden józan ember. Ez nem Che hibája! Bármit mondasz. Én se élnék így ez Kuba kommunizmusa, de innen mi máshogy láthatjuk a dolgokat.
Amúgy jó csajokat linkelsz be, ezt inkább máshova kéne...
"hogy a régi állam szétzúzása után új, még erősebb, totális államot építünk ki, mert ez most szükséges, de aztán az állam lassan a jövőben el fog halni."
A totaliáriánus rendszer átmeneti. Ott a hiba, hogy kialakul egy "proletárburzsoázia" és itt befuccsol az egész. Ez mindenhol létrejött. Itt kezdődik a proletárdiktatúra.
Nem érdekel mi a véleményed az anarchizmusról, én a kommunizmus és a Kropotkin féle anarcho-kommunizmus különbségéről kérdeztelek, láthatóan nem tudod, csak amit a gyűlölt vörös barátaid belédvertek a Leninizmusról.
Anarchizmus hol valósult meg ahol hatalmas erőszak lett belőle?
Hogy hatalom nélküli rendszer létezhet-e ez egyéni vélemény. Most ne vitassuk. Voltak, vannak, és lesznek, akik ilyen rendszer felé törekednek. Ez önmagában nem rossz dolog.
A fröcsögő gyűlöletedet fogd vissza. Ha elködösíti az agyad, hiába mond neked akárki bármit...persze nem tudom miféle rettenetes élményeid voltak a kommunistákkal szemben, de ez a te dolgod. És ködös előttem hogy mi lenne jó ha a te ideális világodban élnénk...
