Klagyivik: Vö. szlovák Kladivík családnév. Más nyelvben nem találtam meg, de a csehben-morvában még elképzelhető. Ez a kladivo ’kalapács’ szó személynévképző funkciójú -ík kicsinyítő képzős származéka. Vélhetően kovács ragadványneve, ahogy a magyar párhuzama, a Kalapács vezetéknév.
Csömöz, Csemez: A -maz / -mez ugyan török fosztóképző, de a CV alakú morféma (mint a cse-) nem valid török igető, így nem hiszem, hogy török lenne. A -sz ~ -z egyébként régi magyar képző is, vö. ravasz (~ róka), száraz (~ szárít), így magyar is lehet(ne). Adatot az etimológiájára nem találtam, két ötletem van, mindkettő magyar eredetet feltételez.
Az EWUng az olasz eredetű csimasz ’poloska, szúnyog; pajor, féreg’ szónak kimutatja a XIX. sz. derekáról a csömöz és a csemez alakját. Ez ugyan nagyon késői időpont a családnevek kialakulása szempontjából, de nyelvjárásokban talán hamarabb is kialakulhatott – leíratlanul maradva – a hangrendileg kiegyenlítődött forma.
Az Árpád-korban lejegyezték a Chomoz ~ Chomos ~ Chumoz ~ Chomaz nevet. Emellé adódik a csomoszol ige, amelynek van magas hangrendű csömöszöl alakja is, illetve ennek a hangfestő tőnek a gyömöszöl variánsa a köznyelvbe is bekerült. Az EWUng szerint ugyan valószínűleg a személynév nem függ össze ezzel az igével, de a hangrendi átcsapás lehetőségére ez adalék lehet. Tehát a mai Csömö(s)z vezetéknevet származtathatjuk ebből a régi személynévből. NB. A Magyar oklevél-szótár ezeket a neveket a csomó szóhoz kapcsolja.
Palop(e): Nem jutottam eddig még semmire. Mindenesetre Németországban van Palopis név (és Hollandiában is), amellyel összefügghet. Ez utóbbi latinosnak, görögösnek tűnik, de ilyen alapon nem tudtam értelmezni. A környező nyelvekben nem találtam idevonható nevet, de olasz, francia névtárakban sem. A spanyol vagy portugál esetleg még perspektivikus lehetne, de ahhoz nincsenek megfelelő anyagaim. De az i slehet, hogy valamilyen hangváltozás eredménye ez az alak, és meg kellene találni a kiindulási formát: de ez nem sikerült.
Elképzelhető, hogy ebből a sok érdekes névfejtésből kiadsz egy szép kis könyvet 1x, kedves LvT? Lehet, hogy csak én vagyok zakkant, de én biztos örömmel forgatnám....
@vörösvári: Igazából azt se tudom, hogy kell 'családfakutatni', mindössze az általatok adott familysearch.org-on kotorásztam az elmúlt hetekben egy keveset.
Géczi: Magyar lakosnév, amely valamelyik Géc nevű településről való elszármazásra utal. Ezek: Magyargéc (a XX. sz. eleji helységnévrendezés előtt Nagygéc, Nógrád m.), Nagygéc (ma Csengersima része, Szatmár m.) és a szomszédos régi Kisgéc. Ezek a településnevek valószínűleg egy régi (a XIII. sz. végéről Geech-ként adatolt) magyar Géc személynévvel azonosak, amely vélhetően a Gergely egyházi személynév becéző alakja.
Az sem zárható ki, hogy az -i itt apanévképző, így a családnév közvetlenül a régi személynévre megy vissza ’Géc leszármazottja’ értelemben.
A Geci név szintén a Gergely becézője (innen köznevesülve nyert ’ondó’ értelmet, hasonlóhoz vö. Péter :> Pete > pete). A -ci végű becézők azonban kései fejlemények (XVI. sz.-nál nem korábbi), így nem várható, hogy előttük az e hang é-vé nyúljon. Ezért nem valószínű, hogy a Géczi vezetéknév akárcsak részlegesen is ebből eredne. De azért (egyes családoknál) ez sem zárható ki.
Kánási: Ahogy a 11101-esben is szerepelt a Bóha < Bolha névnél, magánhangzó és mássalhangzó közül kieshet az –l– megnyújtva a magánhangzót. Így alakult éppen a szláv kalina ’bangita, kányafa, Viburnum spp.’ > magyar kálna > kánya[fa] (≠ kánya ’Milvus spp.’ madárnév). Az –l– elvesztése az idevonható településnevekben is előfordul, vö. szláv *Kalinov(o) > 1272/1303: Kalnou > magyar Kánó (Gömör–Kis-Hont), de van, hogy megmarad, vö. szlovák Kalinovo > 1279: Kalnov > magyar Kálnó (Nógrád).
Tehát feltételezhetünk egy Kálnási kiindulást, amelyből a helyi ejtés szerint Kánási lett. A Kámási hibás alak, elhallás vagy elírás. Ez egyrészt elhelyezi a tapasztaltad alakokat, másrészt felfed egy lehetséges etimológiai forrást, a sárosi Kálnás községet. Erről veszi a nevét egyébként a Kálnássy nemesi família, de Zemplén sincs messze, hogy alacsonyabb státuszúak áttelepüljenek.
Persze a kálna növénynévről több helyen is képződhetett –s képzővel ’kálnában gazdag, kálnával benőtt’ értelmű Kálnás ~ Kánás [*] helynév (nemcsak településnév, hanem külterületi földrajzi név is), amelyből vagy lett lakosnév, vagy nem. De települést csak egyet találtam ilyen névvel. Dűlőnévből – a kisebb ismertsége miatti kisebb megnevező ereje miatt – pedig csak az adott településen, vagy legfeljebb a szomszédban lesz megkülönböztető név.
[*] A hiperkorrekció miatt a –l– beszúrási is elképzelhető, azaz a *Kánás :> Kánási > Kálnási fejlődés. Ez alakított ki a boldog szóalakot a korábbi bódog-ból. Ez azonban ritkább, mint a „rendes” irány, és kell hozzá egy –l– nélküli településnév, vagy az elnevezés helyéhez igen közeli dűlőnév. De ha ez utóbbi lenne, akkor nem lehetne kizárni.
1715-ben Kalnasi és Kamaszi forma van két szomszéd településen, Dél-Zemplénben.
Ez a kérdéses környék.
De van 1696-ban Kamasi az ország másik felében, Kiskunhalason.
1745-ből van az első Kanasi adatom. Utána már csak az ékezetek tolódnak ide-oda.
Az L-es változatoknak még talán lehetne köze a Kálna településekhez, vagy a kálna növényhez, esetleg a 'kalina'-hoz ? De a jóval gyakoribb L nélküli változatoknak?
Találtam a mai Miskolcon Kánás dülőnevet. Bár nincs adatom rá, de talán utalhat volt településre? Ez közel is van földrajzilag.
De olyan adat is felmerült, hogy Kánas - pásztorkodással összeföggő helynév, - Ungváron?
Abos: 1. Képzőtlen magyar apanév az azonos régi magyar személynévből, amely az Ábrahám vagy az Absolon egyházi név Ab rövidülésének –(o)s kicsinyítő képzős származéka.
2. Ugyanakkor a fenti személynév településnevet is adott, vö. Abos (Sáros m., ma Obišovce, Szlovákia). Családnévként így erre utaló képzőtlen lakosnév is lehet.
Balika: Képzőtlen magyar apanév az azonos magyar személynévből, amely a Balázs vagy Bálint személynevek Bal rövidülésének –ika összetett kicsinyítő képzős származéka. Ez a kicsinyítő képző viszonylag friss alakulat, így a családnevet Kázmér Miklós is csak a XVI. sz. derekáról tudja adatolni.
Bát: 1. Képzőtlen magyar apanév az azonos régi magyar személynévből, amelynek etimológiájára nem találtam adatot.
2. Ugyanakkor a fenti személynév településnevet is adott, vö. Bát (Hont m., ma Bátovce, Szlovákia). Családnévként így erre utaló képzőtlen lakosnév is lehet.
Benyó: 1. Magyar családnévként nem találtam rá adatot, bár az azonos alakú szláv személynévből (l. alább) képzőtlen apanévként elvileg kialakulhatott.
2. Képzőtlen szláv apanév az azonos szláv személynévből, amely a latin Benedictus ’Benedek; tkp. áldott’ egyházi személynév Beň rövidülésének becéző funkciójú semlegesnemű alakja. Mai családnévként elsősorban a szlovákban, másodsorban a csehben-morvában mutatható ki.
Boha: 1. Bóha olvasatúvá javítva a magyar Bolha családnév nyelvjárási alakja. Ez vélhetően metaforikus ragadványnév, amely az elsőnek elnevezett ugra-bugra viselkedésére utalt.
2. Elviekben lehet cseh-morva-szlovák képzőtlen apanév is, amely a Boh- (Bog-) kezdetű szláv kéttagú személynevek rövidülése becéző funkciójú –a végződéssel. Ilyen végződéssel azonban jelenkori szláv előfordulást nem sikerült adatolnom.
Csépán: Képzőtlen magyar apanév az azonos régi magyar személynévből, amely a görög Στέφανος (Sztefanosz) ’István; tkp. koszorú[zott], koroná[zott]’ (> latin Stephanus) egyházi személynév szláv Ščepanъ [> pl. lengyel Szczepan, orosz Степан (Sztepan)] alakjának átvétele.
Gitmár: Nem találtam rá adatot, de a hangalakjából biztos, hogy germán (német) és összetett név. A –már utótag elsősorban a kéttagú germán személynevekben gyakori germán *mērijaz ’híres, tisztelt’ melléknév lehet, esetleg a gyakran összetételekben szereplő német Mayer (Mayr, Maier, Meyer, Meier stb.) foglalkozásnév (vö. 5951-ös hozzászólás) magyar ajkon egyszerűsödött változata.
Az előtaggal azonban bajban vagyok, mert a rendelkezésemre álló irodalomban nem találtam pontosan ideillőt, bár a Giet, Gieth, Gitt stb. német vezetéknevek léteznek. Ezek talán a német Güt ’jóság, jóindulat, kedvesség’ tulajdonságnév ajakréses ejtésváltozatai lehetnek.
Azonban a fenti előtag a jelenkorban nem ad összetételt az –mar vagy –may(e)r utótaggal, sőt a –mar utótag lehetősége tipológiai okok miatt (a Güt ui. származtatott szó, nem elsődleges tő) kizárhatónak látszik. Ezért a név lehet, hogy rosszul van olvasva, két javítási lehetőséget látok:
Egyrészt az ismert német Dietmar (Dithmar, Dittmar) személynévre, illetve a belőle lett képzőtlen apanévre. Ez eredetileg kéttagú germán személynév, amelynek az előtagja a germán *þeudō ’nép’ szó, az utótagja pedig a fenti *mērijaz.
Másrészt: /gitman/-ra, ahol az utótag az apanévképzői szereplő –mann toldalék, vö. mai német Gietmann, Giethmann, Gittmann, Gitmann stb. családnév.
Szane: Erre nem találtam adatot, a hangalakja is valószínűtlen. Így én Szana, esetleg Szani alakúra javítanám. Mindkettő képzőtlen apanév az azonos alakú magyar személynévből, amelyek közül az –a végű igen régi, az –i végű valamivel fiatalabb. Mindkettőt a szláv eredetű Szaniszló (< szláv Stanislavъ ~ ’válj híressé, dicsővé’) személynév Szan alakúvá rövidült formájának mondják –a, illetve –i kicsinyítő képzővel.
Szarárk: Erre nem találtam adatot, a hangalakja is valószínűtlen. Így én Szaránk alakúra javítom.
1. Ez régi magyar személynév, amely magyar –k kicsinyítő képzővel lett vélhetően egy szláv személynévből, amely vagy a Svarьnъ (vö. régi cseh-szlovák svárný ’civódó, perlekedő, kötekedő’’), vagy a Zoranъ (< szláv zoŕa ’ hajnal, pír[kadat]’) lehetett. Ugyanennek az alapnévnek a –d kicsinyítő képzős Szaránd ~ Zaránd származéka is kimutatható.
2. Ugyanakkor a fenti személynév településnevet is adott, vö. Zaránk. Családnévként így erre utaló képzőtlen lakosnév is lehet annak zöngétlen kezdetű ejtésvariánsából.
Seferin: Abból indulok ki, hogy ez nem magyar helyesírású, azaz az S- /sz/-nek vagy /z/-nek ejtendő. A Duden hozza a német Seffrin ~ Sefrin nevet, mint a latin eredetű Severin ’Szeverin’ egyházi személynév <v>= /f/ betűejtéses szinkópikus alakváltozatát (< latin Severinus <: Severus ’komoly, szigorú’). A német Seferin lehet ennek a köztes formája.
Ez azonban így nagyon ritka. Emiatt felmerült bennem egy alternatíva. A XIX sz.-ig a németben is szokásban volt az -in asszonynévképző. Így lehet, hogy a név csak a német Sefer, amely gyakoribb. Ez utóbbinak nem találtam etimológiát, de vélhetően ez is a Severin szármatéka.
Ha az S- /s/-nek olvasandó, akkor vélhetően a német Scheffer ~ Schäffer ~ Schaffer ’felügyelő (a kolostor, udvartartás stb. cselédségé)’ ~ Schäfer ’juhász’ foglalkozásnév asszonynévi alakja.
A Batusexk semmi esetre sem lehet a Molnár név párhuzama. Nekem a szláv (szlovák, morva-cseh, lengyel) Bartušek (> német Bartuschek, Bartuscheck) név ugrik be róla, amely a Bartolomej ’Bertalan’ személynév rövidülése -uš és -ek kicsinyítő képzőkkel.
Köszönöm :) Nagyon kedves tőled. Én igyekeztem egyes részletkérdéseket megírni, ami csak említve lett a könyvben vagy kimaradt Vörösvár történetével kapcsolatban. Különben Martin Botzheim ükapja is érdekes személy volt, Melchior Oswald takács volt és a svábországi Horb településről jött Vörösvárra. Mi alapján kutatsz családfát ? A Kessler könyvet használod ?
Bajkó: Az egyik lehetséges etimológia pedig a Bajdó-val való párhuzam. Ez utóbbira az 5952-esben ezt adtam: „régi török eredetű magyar Baj ’gazdag’ személynév + -d + -ó kicsinyítő képző”. A 7257-ben pedig hozzátettem: „Ugyanez a helyzet a Bajcsó névvel is. Ez értelmezhető mint Baj+cs+ó: vagyis a középső kicsinyítő képző -d helyett -cs: ez kb. olyan, mint a Jandó és a Jancsó nevek különbsége (vö. [m]ég Jankó, ill. Bajkó).”
A -d és a -cs (-s) mellett a -k is régi magyar kicsinyítő képző, amely szintén képzőbokrokat adott más, magánhangzós régi kicsinyítő képzőkkel, ezek közül a -kó ~ -kő, -ka ~ -ke ma is használatos, de volt fordított sorrendű -ók ~ -ők is. A Bajkó ezek szerint régi magyar személynévvel azonos képzőtlen apanév, amely a régi török eredetű Baj ’gazdag’ személynév -k és -ó kicsinyítő képzős származéka.
De van lehetséges szláv etimológiája is. Ez előző bejegyzésekben előfordult már a magyar a ~ szláv o megfelelés. Így kiindulhatunk a szláv Bojko személynévből, amely a Boj- kezdetű kéttagú szláv nevek (pl. Bojimir, Bojislav) egyikének rövidülésének és a szláv -ko kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. A szlovákban a bojko közszó is ’félénk, gyáva ember’ jelentésben (ez a báť sa ’fél’ ige boj- tövéből; a kéttagú szláv név előtagja pedig a mintegy ellentétes értelmű szlovák boj ’harc, küzdelem’ szóval függ össze). A Bojko-val azonos családnév kimutatható a szlovákból, a morvából-csehből, a lengyelből, a horvátból; a többit nem vizsgáltam, de további szláv nyelvekben, elsősorban az ukránban is várható.
Botzheim Mártonnál (szül. 1766) ér össze a családfád és a feleségemé! :) A Fogarasy-Fetter féle könyvet szeretem lapozgatni, de a te blogod kenterbe veri.
A Seferin név magyarázata érdekelne. Úgy gondolom, hogy általam korábban kérdezett nevekkel nincs összeföggésben, mint azt korábban feltételeztem.
A név olvasata helyes, országosan előfordul, csak katolikusok között. Érdekes véletlen,
hogy csak kb. 1740-80 között, csak anyák, és szinte mindíg német nevű férj mellett.
Ebből gondolok a német eredetre. Nem gyakori név, és későbbiekben eltünt az anyakönyvekből.
Az egyikük férje Nicolaus Batusexk,a harmadik gyermeke apja. A nevet nem tudom ellenőrizni. Kérdésem az, hogy ez a név, vagy közel álló írásképű név jelenthet-e
Molnár-t, mert a hölgy első két gyermekének apja Nicolaus Mónar.
Batik / Batyik / Battig: Ezt a szlovák Batík ['baci:k] ~ Bátik ['ba:cik] családnévvel vetem össze. Ez a magyar eredetű szlovák baťko ['backo] ’bátya, (nagy)bácsi’ szó -ko > -ík képzőcserés változata.
Vetor: Vö. szlovák (Lőcse környéki) Vetor. Ez a szlovák vietor ['vi̯etor]’szél (légmozgás)’ közszó nyelvjárási formája lehet.
Bágy: Ez azonosnak tűnik a Hargita m.-i Bágy (románul Bădeni) település nevével, illetve az azzal azonos régi magyar világi személynévvel. Tehát vagy képzőtlen apanévről, vagy képzőtlen lakosnévről van szó. A Bágy személynév etimológiájáról nem találtam adatot.
Barzó: Kázmér Miklós a XVI. sz.-i Barzás családnevet a Borzás alakváltozatának tartja. Így talán a Barzó is a Borzó-hoz kapcsolható. Ez utóbbiról pedig azt tartja Kázmér, hogy a Borz magyar világi személynév magyar -ó kicsinyítő képzős kapcsolata. A Borz nevet az azonos állatnévre vezeti vissza vagy metonimikusan, vagy ’borzvadász’ foglalkozásnévként. Ugyanakkor kisebb valószínűséggel az is lehet, hogy a ’bodza’ növénynév nyelvjárási Borza alakváltozatából származó név -a > -ó képzőcserés formája.
A RadixIndex szerint a Barzó név Nyíregyházán koncentrálódik. Ez megengedi, hogy akár szláv etimológiát is felállítsunk. Erre az alap a régi lengyel barzy, régi szlovák brzý ’gyors’ melléknév, vagy a szlovák brz ’akadály’, brza ’ér (fában)’ főnév lehet. Ennek -o vagy -ov képzős jelenkori származékát nem tudtam adatolni – és ez gyengíti ezt az etimológiát –, de más származékok léteznek, régen (ill. helyileg) az -o(v)-os alakok sem zárhatók ki.
Formailag szóba jöhetne a román Barză ’gólya’ név származéka is, bár román alapról az -o végződést nehezen magyarázhatónak látom.
