Hagyjuk már ezt a rosszul burkolt, olcsó, mellékhatásvadász, sovén feminizmust, még nem lesz semmivel sem több, jelentősebb a tény azzal, h tematizálod.
"Mint ahogy azokból a csajokból, akik piros lapot tartottak fel a parlamentben a gangról a kvóta szavazáskor is azért lett hír, minden médiában, mert a piroslap a focihoz kapcsolódik."
Mondtam, hogy engem ez nem érint... Amúgy nem biztos, hogy így történt, bosszantó a tényként tálalása, bár ezzel egyáltalán senkit sem akarok védeni magamon és az arányérzékemen kívül - ha mást mutogatnak a balramentben, valószínűleg abból is hír lesz, mert ilyesmi nem történik minden nap. Egyébként a szerzők sem érdekelnek, ha rosszabb kedvemben vagyok, akkor meg főleg, csak a műveik. Azokra viszont nem biztos, hogy az antológiákban fogok vadászni. Semmi sem jó, minden egyre zajosabb, zavarosabb és horizontálisabb, én meg nyűgösebb.
Szerintem ezek a nevek tudat alatt működnek leginkább. Mint ahogy azokból a csajokból, akik piros lapot tartottak fel a parlamentben a gangról a kvóta szavazáskor is azért lett hír, minden médiában, mert a piroslap a focihoz kapcsolódik.
Túl azon, hogy a mancsban egy férfi szerkesztő választotta ki a listára szavazó kritikusokat, még relatíve jó a nők aránya, a 30 irodalmárból, aki szavazott, 7 nő, tehát mondhatjuk, hogy egy negyed, azaz 25%-a nő... ez messze magasabb arány, mint amit általában kuratóriumokban és zsűrikben találunk. De biztos vagyok benne, hogy nem minden szavazott a Szomjas oázisra, mert nem minden nő támogat automatikusan más nőket, illetve írókat, viszont egész biztosan tudom, hogy van két férfi a kritikusok listáján, akik korrekt kritikát írtak a Szomjasról, és ez már önmagában nagy szó, ők valószínűleg szavaztak is a kötetre.
Össszeségében szerintem nagy szó, hogy miközben először hoztak létre ilyen listát, melyre 30 kritikus szavazott (úgy látom jövő hónaptól 32-en lesznek, még két férfi csatlakozik, szóval csökken a nők aránya...) egy női antológia meg tudta szerezni a 3. helyet. Mindenképpen pozitív fejlemény.
3-4 napja nem néztem be ide, és látom, új izgalmak nőttek. Hol marad fzsuzsa topiktársunk? (Ugyanis a mult heti ÉS-ben - nem a holnapiban - olvasandó ismertetés van egy Lenin-életrajzról.)
"A modern kultúra ma teljesen megszelídült és konzervatívvá vált. Formájában is: a Nyugat leghagyományosabb lírikusai epigonjainak epigonjai írnak hol lazább, hol feszesebb szonetteket és villanellákat, virtuóz (vagy virtuózan elrontott: ez is passzé volt már 1938-ban) rímekkel, e költemények hangulata a szomorkás öngúny, az epekedő szerelem, a megcsalattatás miatti szerény bosszankodás, az esős idő miatt érzett bánat, olykor valamelyik ifjú bárdnő szelíd föltűnést okoz vele, hogy bájosan jelzi, sok péniszt tartott már a kezében, istenem, istenem. Regényes történetfilozófiai gúnyiratok vitatott és pellengérre hurcolt szerzője újabban "lebutítja" saját zseniális regényét, és megmutatja, hogy csakazértis tud bestsellert írni, és láss csodát: tud. Lázadó, rendetlen, szeleburdi egykori lángelménk a Nők Lapja kolumnistája, de ez semmi: azt nyilatkozza, ez az igazi életműve. Petri minden rossz szóviccét márványba - s ha nem márványba, hát aszpikba - dermesztik. Mindenki vérprofi. Márai és Szabó Magda lektűrjei és lányregényei újabban komoly irodalomnak kezdenek számítani."
"a „Wiesenthal Központ” Utolsó esély néven indított akciót az egykori náci bűnösök felkutatására... [Kecskési Tollas Tibort] 1948-ban... tíz évre ítélte a népbíróság. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták. Ám a Holocaust Központ Auschwitz-kiállításához készített tájékoztatóban az szerepel: ő volt a beregszászi téglagyárban kialakított gettó parancsnoka, az ő irányításával deportálták a zsidókat."
"parancsot kapott, hogy szakaszával jelenjen meg a téglagyárban a zsidók bevagonírozásakor. Bár ott volt embereivel, senkit nem bántottak, a foglyokat nem kínozták. A gettónak nem ő volt a parancsnoka; a táborőrséget egy Fery Pál nevű főhadnagy vezette, aki feltűnően hasonlított rá. Ez az oka annak, hogy folyton összekeverik vele. A foglyokkal való kegyetlenkedések annyira megviselték, hogy áthelyezését kérte. "
"Költészete mellett – olyan, a forradalom jelképévé vált és sokat idézett verseket írt, mint a Bebádogoznak minden ablakot – irodalomszervezői tevékenysége is jelentős. Utóbbi minőségében két legfőbb műve a Füveskert-antológia, melyet rabtársaival együtt verseikből állítottak össze, illetve a Nemzetőr fenntartása."
Díjak:
- Az Árpád Akadémia Aranyérme 1963-ban és 1988-ban - József Attila-díj (Cleveland) 1988-ban - A MÚOSZ örökös tagja (1997-ben) - Posztumusz Magyar Örökség-díj 1998-ban
Időről időre minden közösség életében kikerülhetetlenül előfordulnak döntések, amelyek erkölcsi mintául szolgálnak. Ilyen volt az Önök állásfoglalása Kecskési-Tollas Tibor ügyében. E döntésük hatása túlhaladja hivatásrendi szerveződésük határait, messze társadalmi kisugárzású. Ennélfogva jómagam, mint aki ugyan nem tagja szövetségüknek, ám közügyekben rendre megszólaló állampolgár és akinek felmenői között pusztított a hazai holokauszt, továbbra is tiltakozom a nevezett néhai, zsidónak minősített honfitársaink 1944-es deportálását kiszolgáló csendőrtiszt, utóbb költő, örökös MUOSZ-tagságának Önök általi megerősítése ellen.
Kérdezem, miként fogják utódaink megkülönböztetni a jó és rossz cselekedeteket egymástól, miféle morális tájolót hagyunk rájuk, ha Önöket követve még példaképnek is beállítunk (lásd bírált határozatuk) efféle figurát. Elég a köntörfalazásból. Vagy Kecskési-Tollas Tibor és a hozzá hasonlóak találtatnak könnyűnek, vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre, Ságvári Endre, Salkaházi Sára, Szenes Hanna!
Követelem, hogy társaságuk szüntesse meg a kifogásolt személy örökös tagságát, s az illetőt ezáltal zárja ki értékrendjéből (mert itt az igazán vitatott kérdés, a tényleges eltérés közöttünk).
Amennyiben pedig van Elnök Úrban civil kurázsi, intézkedik, hogy levelemet és alább olvasható keserű írásomat elhelyezteti a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elektronikus honlapján.
Tisztelettel: Fekete György
Mi vagyunk a hunyók…Országnak-világnak tisztelettel jelentem – a hunyók mi vagyunk. Igen mi, akik nem látjuk be, hogy néhai Kecskési-Tollas Tibort, magyar királyi csendőr főhadnagy urat, utóbb Hazánk Koszorús Költőjét és Aranyihletésű Zsurnalisztáját igazából a Magyar Antifasiszta Ellenállás – jó előrelátással – küldte elvégezni a Ludovikát, majd a csendőrtiszti tanfolyamot. A beregszászi gettót biztosító-kiszolgáló fegyveres irodai személyzetbe is külön konspirációk révén került. A feladat messze humanitárius volt, csak ezt mi, idegen szívű, nemzetietlen bitangok vonakodunk elismerni: főhadnagy úr, amikor eljő az idő, illatos keszkenővel itassa fel a bevagonírozásra felsorakoztatott Mózes-vallásúak gyermekeinek homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket, valamint csupán enyhe ajakérintéssel (vagy még azzal se) társuló kézcsókkal segítse fel a zsidómagyar úrhölgyeket a rámpáról a gondosan előkészített marhavagonokba. Azt is eléggé el nem ítélhető módon tagadjuk, a magunkfajták, hogy mind e közben Kecskési-Tollas Tibort, Honunk Hervadhatatlan Érdemű Nagy Fiát, súlyos, őt mélyen meggyötrő lelki válság terhelte (konkrétan és szakszerűen fogalmazva: kritikus mértékű depresszió uralta), mivel gondozottjai, gyámolítottjai elől tapintatból el kellett titkolnia a végállomás, Auschwitz valódi szerepkörét.. Mert ha ezt nem teszi meg, az bizony tényleg gáz lett volna. Tehát ezúton köszönjük Eötvös Pál úrnak, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökének, továbbá e társulat Örökös Tagjainak, miszerint kegyeskedtek rámutatni: „ha Kecskési Tollas Tibor … viselkedése, magatartása a vészterhes időkben általános lett volna, ez, az ország, a magyarság számára aggálytalanabbá tenné az ezekkel a nehéz időkkel történő szembenézést”.Vagyis lemostuk az 1944-es gyalázatot. Sőt, nem is úgy volt az a Holokauszt!Bűnbánó főhajtással:Fekete György mentálpedagógus, azok egyike, akik ágálni merészeltek Kecskési-Tollas Tibor, a Múzsák Korbácsának örökös MUOSZ-tagsága ellen
Nem is tudom már, ki nyilatkozta nemrég, hogy a kortárs magyar irodalmi hierarchia nagy bűne és hibája, hogy szekértáborok szerint szelektál, azaz egyik oldal sem ismeri el a politikailag másik oldalhoz tartozó nagyokat. Párhuzamos kánonok léteznek egymás mellett.
A Tanácsköztásaságból minden nem kommunista baloldali kiábrándult (még a kommunisták közül is sokan, pl. Sinkó Ervin), és a szovjet típusú állam lett minden igazi baloldliság eltörlője - lásd a mai következményeit egész Európában, tehát erre mondhatjuk, hogy épp a "baloldaliság" ellentéte - de Spiró bölcselme ezt beszámítva sem áll meg.
spirót "védve": Talán úgy értendő, hogy "napjainkban minden nagy író baloldali" - nyilván így sem igaz, főleg mert hogy ki "nagy író" napjainkban, azt nem tudjuk, - és főleg furcsa, ha egy író írásban nem elég pontos. Ez ugyan rádióinterju tán, ill. magnóba beszélt - de hát nyilván átnézte utána és igazította. A végén az jön ki: "baloldali, ahogy én értem a szó". Ja.
Bedobhatnánk még Móricz tanácsköztársaságos naplóját is a kalapba, bár szerintem a káeurópai államszocializmus nem volt baloldali, hanem egy ázsiai mintájú despota államszörny, amely Marx-kitűzőket lyuggatott a zakójára.
Sok fontos dologban igaza van. Éles eszű, józan, kellően kiábrándult világlátó. Viszont néha egyszerűsít, amiből -egy ilyen okos figuránál - feltűnő butaság, tűrhetetlen egyszerűsítés terem. "Minden nagy író baloldali". Eszerint nagy író csak a XIX század elejétől létezik, hiszen a fogalom is kb. csak innentől, Shakespeare, Rableais mondjuk tehát nem számít a körbe. Innentől pedig nehezen "baloldali": Balzac, Flaubert, Chateaubriand. Dosztojevszkij és Tolsztoj csak a "baloldali" szó értelmetlen kitágításával, feloldásával mondható baloldalinak, pl. a cárimádó-orosz nacionalista-szlavofil Dosztojevszkij akként, hogy "a nyomorultak, megalázottak" pártján áll. Proust vagy Joyce hogy az öredögbe lesz baloldali? A német nácikat az utolsó pillanatig követő Céline (a XXszd egyik legnagyobb írója) szintén valahogy úgy, hogy a "szegények" párján állt. --- Morgok ezen egyébként politikailag "ballib"-ként. Ennek semmi értelme.
