Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Pontosabban az IMF által generált összesen 25 milliárd dolláros hitelkeret.
Azt értem, hogy a bankok miért üdvözlik a dolgot, azt nem látom át, hogy a hétköznapi emberre ez milyen jótékony vagy kártékony hatással lesz. Az IMF eddig meglehetősen nagy károkat okozott nekünk magyaroknak (is). Szerintem...
Is, is. Pl. a gregorián énekeket mind a mai napig szokás kvadrátnotációs, négyvonalas kottában kiadni, és volt szerencsém kórustagként ilyenből énekelni. Vagy ha valaki lantolni tanul, akkor a francia tabulatúra olvasását nem tudja nélkülözni. Együttesünk lantosai is játszanak ilyenből.
> Bach zenéjét még különböző idő alatt lehet játszani, mert a metronóm csak Beethoven idejében jött létre.
Attól még Beethoven zenéjét is lehet különböző idő alatt játszani, mint ahogy játsszák is. Reger-ről írták, hogy amikor a saját orgonaműveit játszotta, azt egészen más tempóban tette, mint amilyen metronómjelzéseket beleírt a kottába.
Akkor én bátrabb vagyok! Ifjonti koromban volt egy lyuk a fogamban. Nagy bátran elmentem, és NEM kértem érzéstelenítőt! ....No azóta a legkisebb dologhoz is azonnal.
A fogászat az folyamatos öröm másnak is (normál esetben is minimum egy-egy ellenőrzésig), én "szerencsésebb" vagyok mert engem már ismernek. :o)
Régen mindig azt mondtam, hogy két orvostól mentsen meg a Jóisten a fogorvostól és az urulogustól meg az "a" környéket illető szakemberektől. Mára már a fogászati tortúrák nyomán olykor poénból nem kérek érzéstelenítőt, mindig avval ütöm el, hogy ha egy James Bond kibírná, akkor nekem is ki kell bírnom. De persze ez csak egy szintig igaz, például egy gyökérkezelést nem vállalnék be úgy natúr: azért annyira még nem vagyok bátor.
Fekete menzurális notáció (Lásd itt.), illetve valami ahhoz hasonló. Lényegét tekintve ez már kotta, ötvonalas rendszerben, és a hangok ábrázolásának alapelve sem változott már azóta, csak némileg finomodott a rendszer, az egyértelműség irányába.
>>>Na megjöve a fogászati székben eltöltött élvezetekből ;)
Részvétem! Még mindig, vagy már megint?
>>>A másik ami eszembejutott, hogy minden művészeti ágnak megvan a maga keresztje, ami rombolja, ami homályosítani próbálja értékeit. Az irodalomnak a verbalizmus korlátai vagy a politika, a zenének a kommercializálódás, az ipari méretű tömegtermelés, a képzőművészetnél meg ilyen a műkincskereskedelem. Szerintem... Nem kell velem egyetérteni.
ez így még soha nem fogalmazódott meg bennem. Elgondolkodom rajta. Tetszik.
Van Goghhoz még annyit: azért őt említettem, mert tudtommal ő a legkedveltebb a hamisítók körében. Részben mert népszerű, részben, mert annyira egyedi, hogy állítólag jól hamisítható Mindenesetre a (ha jól tudom) Louvre-ban Külön raktárterem van a hamisítványok számára. És igen, ezek minőségiek, nehezen megállapíthatók. Időnként felbukkan egy-egy új kép valahol, amiről ki kell deríteni valódi-e.
(Ehhez még eszembe jut, épp anapokban hallottam, hogy eddig Caravaggionak tulajdonított képről most azt feltételezik, hogy más az alkotója (bocsi, de elfelejtettem kit említettek) )
Végül: igen, személyes kontaktust jobban kedvelem a beszélgetéseknél; látom a partnerem arckifejezését, hallom a hangsúlyozását, jobban megértem ezáltal; illetve azonnal tudok reagálni, akár véleményt módosítani.
> Szerintem a zene más. Amikor Van Goghot hamisítanak két eset lehetséges: meglévő képet másolnak; a stílusában festenek újat, de az ő aláírásával.
Ilyen zenében is van. Pl. Neidhart von Reuenthal halála után sok olyan "eredeti" kéziratos kottalapot adtak el jó pénzért, amire az ő neve volt odahamisítva, és ezek között egészen jó nóták is akadtak.
Na megjöve a fogászati székben eltöltött élvezetekből ;) két dolog jutott eszembe:
- Tudni kell, hogy szakmámból eredően (informatika), állandóan törekszem arra, hogy mindig a "legerősebb" állítást írjam le (az általánosból a konkrét felé). Na most, van amikor ez nem megy: amikor egyszerűen nem tudok konkrétabb lenni. Ilyen lehetett erre a kérdésedre "Miről kell szóljon egy alkotás, ahhoz, hogy művészinek hasson?" adott válaszom is, amin 'kiakadhattál'. Most sem tudok "precizebb" választ megfogalmazni, mint tettem délután. Vess a mókusok közé, de a korlátaim miatt nem jön ki belőlem több. :o)
- A másik ami eszembejutott, hogy minden művészeti ágnak megvan a maga keresztje, ami rombolja, ami homályosítani próbálja értékeit. Az irodalomnak a verbalizmus korlátai vagy a politika, a zenének a kommercializálódás, az ipari méretű tömegtermelés, a képzőművészetnél meg ilyen a műkincskereskedelem. Szerintem... Nem kell velem egyetérteni.
>>>>>>>>>>>> Szerintem a zene más. Amikor Van Goghot hamisítanak két eset lehetséges: meglévő képet másolnak; a stílusában festenek újat, de az ő aláírásával. ma már mindkettő szintén "értékes" csak mert különleges, egyedi(?) >>>>>>>>>>>>
A zene tényleg más műfaj ennyiben, és erre amit írsz nem is gondoltam. Zenében nincs értelme az ilyetén hamisításnak, mert nem képezi pénzügyi tranzakció tárgyát a mű, a dolog jellegéből fakadóan.
Ha Van Goghot másolnak, azért az nem olyan triviális dolog szerintem, és el tudom képzelni, hogy értéket képvisel a másolat. Nyílván nem annyit mint az eredeti. Az eredetinél a "brandet" kell megfizetni, a "nevet", az "eredetiséget", a "hivatkozási alapot". Ezért is torz az egész. Felmerül az a kérdés is, hogy szabad szemmel megállapítható-e a szakembernek (nem tudom) az, hogy eredeti avagy hamis művel állunk szemben, de ha nem akkor ott komoly gondok vannak, úgy en block. De hálistennek ez nem az én problémám... :o)
>>>>>>>>>>>> Csontváry képeit nem manipulációból nem vették. Egyszerűen nem értették, nem tetszettek, nem kellettek...majd valaki rájött, hogy jé mégis dejó! >>>>>>>>>>>>
Ilyen példát számtalant ismer a művészettörténet, zenében is. Ez még belefér nekem.
>>>>>>>>>>>> ...hanem, hogy valaki hitelesnek érzi magát, hogy azt merje állítani, bizonyos művészre, hogy az ő alkotása értékes, míg másikra akár az ellenkezőjét. >>>>>>>>>>>>
Bizony ilyen van: klikkesednek meg lobbiznak a művészek. Ráadásul van amikor jogos a kritika, amikor egyik művész fenntartással van a másik iránt. És ezt végtelenül nehéz kommunikálni.
>>>>>>>>>>>> színházi bemutatón azon izgulnak, hogy mit fog írni másnap a Times kritikusa, mert ő egyszemélyben dönt mondhatni sorsokról, azaz amit ír kritikát aszerint nézik, vagy nem nézik meg a műsort. Holott mennyi munkája van benne sok embernek. És függetlenül még jó is lehet a darab. >>>>>>>>>>>>
Én erre azt mondom, hogy _kevés_ ember tud igazán _nagy_ kárt csinálni, mint például lásd régen a sanzon-bizottságot. Hatalmas egó kell ahhoz, hogy valaki Times- kritikus legyen. Nem is irigylem a mindenkori szerencsétlent.
Én a hiteles rajongók véleményére igyekszem adni, az sokkal jobb hatásfokkal/megbízhatósággal tud működni, sokkal emberibb adott esetben.
>>>>>>>>>>>> Warhol >>>>>>>>>>>>
Igen erősen kétlem, hogy azért használt vizeletet, mert mást nem tudott. ;) Tőlem nem kell félnie, hogy megkajálom a baromságait.
>>>>>>>>>>>> zavarosság >>>>>>>>>>>>
Az ilyen fórumos trécselés teljesen másképp működik, mint egy pohár kávé mellett társaságban beszélgetni. Úgy kell felfogni, hogy szokni kell... És akkor szoktad meg, ha már nem érzel ilyesmit. Egyébként én is sokszor érzem magam rosszul régebbi hozzászólásaim miatt. Nem azért mert megtagadnám akkori mondandómat, hanem mert nem úgy ment át ahogy kellett volna (amit szerettem volna közölni).