Hey BIBIKE!
Köszi a véleményt, maximálisosan osztozom. Első erősítőm egy Marshall Valvestate 8080-as volt, de a Stratóval csak nem akart megszólalni. Még hangosan sem. Erőtlen, gyenge, vékony hang. Egy haverom Les Paul koppintásával már volt vmi, de én fenderbuzi voltam világéletemben (na jó, meg MusicMan, meg MXG). Eladtam és vettem egy Fender Roc Pro-t. Szól, mint a vadállat, de csak olyan hangerőn, ami BS-be is sok volna (tudod, ami ma már Colosseum, hehe). Szóval, ezért gondolkodom, hogy eladom. Veszek vmi kisebbet, ami gyakorolni is jobban lehet. Így jött a képbe a H&K Tour Reverb. Full tranyós, de baromi jó. És olcsóbb is. Igazi álmom 2 van: egy Rivera M100-as fej, vagy egy H&K Triamp. Mindegyik 400 körül, vagy felette. Magyar ember ezt nem tudja megfizetni.
Igazából szerintem napjainkban sound ügyben igencsak zavarban van a gitáros. Megjelentek a különböző digitális modellezésű előfokok, kurva jól szólnak, tényleg nem mindig hallod meg a különbséget. De a hangod már digitális. Viszont egy jó erősítő, fasza torzítóval, egy párhuzamos effekt looppal, két kispedállal mégiscsak más, nem. Tudod, hogy végig analóg a cuccod, az erő igazi erő, tényleg lelke van a dolognak. ez a dilemma lényege szerintem. ezen érdemes vitatkozni. Pro és contra. Vélemények?
Ahogy az öreg Mezey mondaná: CSŐ VELETEK!
De ez azért általánosan igaz: van egy jó márkájú erősítő, de drága, és kihozzák az olcsóbb tranyós modellt, ami egy rakás szar, csak küllemre hasonlít az eredetihez. (Lásd Marshall valvestate, vagy az összes olcsó tranyós combó) Mindegyikre ráírják, hogy csőszimulátor, meg minden, de a hangja...
Egy tranyós cuccot sem hallottam még, mai jól szólna, és ez nem vicc. Megismerkedik az ember a csövekkel, és többet hallani sem akar a tranyós erősítőkről.
Néhány kellemes meglepi, ahol az előfok csöves, és a végfok FAT vagy tranyó: a Fender RockPro, vagy a Laney-nek van egy kb 3 éves fejlesztésű kombója.
Ezt a melegséget, ami kijön egy végfokcsőből (Na jó, kettőből vagy négyből) nem lehet szimulálni: bele kell tenni a csöveket és kész.
Mexikói Fender ügy: sok tapasztalatom mincs vele, dícsérték páran. Ami viszont biztos: a mai USA stratóktól, legalábbis az egyszerűbb szériáktól mentsen meg az ég mindenkit. Javítottunk annak idején egy tök új darabot: alumíniumból volt a nyakmerevítőpálca, le is kopott a menete, és nem a nyak faanyagába illeszkedett, hanem egy U alakú alumínium vezető csőbe tették: ez volt a leg ótvarabb megoldás, amit valaha láttam nyakmerevítésre. És persze jó drága volt, mert amarikai. Nem tudom, a mexikóiba milyet tesznek, de ha uj stratót vennék, valószínűleg én is azt választanám, aztán a hátuljába betolnék valami jó pick-upot, és kész egy frankó hangszer.(nem a Fender pick up hangja a gond, hanem a zaja, ha betorzítod egy kicsit, a Lace Sensoros hangszerek meg drágák.)
Zenei igény kérdése: nem azért sírok, mert nem gazdagodom meg a zenélésből: másból élek (borhamisítás, olajszőkítés, és van pár lány, akit futtatok)
De a zenélés öröme egyszerűen nem fejezhető ki pénzben, antasztikus dolog. Ha van hozzá értelmes közönség, azt se bánom, ha anyagilag bukok a bulin. DE! Nagyon ritkán adatik meg az, hogy igazán jó közönséga van az embernek. (Most Vácon, 10-én teljesen korrekt közönség volt, jó volt a buli, buktunk is rajta 15-öt, de legalább teszett az egész: üdv a váciaknak ezúton is.)
Én is nemrég próbáltam Fendert, eredeti amarikait, de csalódtam.
Semmivel se volt jobb, mint a kis egyszerű Yamahám, na jó, a hangja más.
Stevie Ray Rulez!!! Tényleg érdekes a soundja...
Erôlködök: nekem egy Laney Hardcore 50-esem van, állyítólag FET-es végkfokkal, úgy szól, mint az atom, és jó a beépített overdrive is... Bár igazából én nem kimondottan kemény zenét játszom, de akkoriban erre futotta...
a csoves Hughes & Kettnerek nem tudom milyenek, allitolag nem gaz. De a tranyos sorozatok nagyon rosszak. Egyszer egy turnera vittunk ilyesmit. A technikusok szagolgattak igy ideig, majd mondtak, hogy legkozelebb ne hozzuk oket.
Én mondjuk sajna nem vagyok egy színpadokat koptató zenész, (leginkább otthon zenélgetek) de nekem is egy Hughes&Kettnerem van (Edition1) és gond nélkül működik immár 3 éve. a hangját is szeretem.
Ja, és még az elébb említeni akartam a NYERS zenekart, akik szerintem az egyik legígéretesebb, legtutibb banda, akik az utóbbi időkben tűntek fel. Igaz ők már régebben, de az első lemezük is még mindig aktuális. Utalnék itt az Elmúltak a buta zenék..... c. nótára, ami sajnos napjainkban új értelmet kapott. De ez csak egy példa, baromi jók, na. Slussz.
Egyébként meg az lenne a javaslatom, hogy nyissunk egy új topicot, Zenészsors Magyarországon, avagy biztos módzser az éhhalálhoz címmel. Ezen topic keretében pedig kanyarodjunk vissza a dolog kellemesebbik feléhez, éspedig: Hogyan alkossuk meg a magunk szerény anyagi kereteinkhez képest a legeselegjobb gitársound-ot, ami csak összehozható??? Egész jó úton haladtunk még az ART-nél. Hallotta már valaki a Hughes&Kettner Tour Reverb nevű, 100W-os kombóját. Ezen filózom. Eddig nagyon jó tapasztalataim voltak a H&K cuccokkal, szerintem állat jó hangjuk van.
Vagy pl. Más. Stevie Ray Vaughan. Gondolom, aki hallotta már a fickót, az libabőrös lesz, ha a gitárhangzására gondol. Azonkívül, hogy 13-as húrok, meg lapátkéz, hogy csinálja??? Ilyen hangzáshoz mi kell legjobban cucc szinten?
Remélem, nem találtam süket fülekre.
Szevasztok!
Egyébként most már a mexikói meg távol-keleti Fenyók jobban, mint az új amerikaiak. Egy hangszerboltban egyik hétvégén próbálgattam a gitárokat (szerencse volt, hogy haverok az eladók, mert ugyebár nálunk a normális modelleket ki nem nagyon engedik kipróbálni a bunkó boltosok) és kint volt egy amerikei meg egy kínai Strató. Kapásból lefikáztam a kínait, erre mondták, hogy csak próbáljam ki egymás után mind a kettőt. Előbb játszottam az amerikain. Nem voltam tőle elájulva. Aztán a kínain. Apám, majdnem hanyatt dobtam magam. Fogólap nélküli modell volt, piszok kényelmes és egyszerűen kiszakadt belőle a hang. Sokkal jobb volt, mint az eredeti amerikai.
A Fender gyakorlatilag már csak a nevéből él. Az új modellek nem túl jók.
Egyetértek BIBIKÉvel. Szerintem már olyan szinten szar a helyzet, hogy tényleg örülni kell az ilyeneknek, mint pl. Eleven Hold. Nálam a Heaven Street Seven a favorit ebből a szempontból. Ők sem kimondott rockzene, inkább pop, de értelmes szövegekkel, ÉLŐ zenével nyomulnak, szimpatikus arcok, nem a szokásos beképzelt, buta szövegeket nyomják, pl a Zmeg-en láttam őket nyilatkozni. Vagy másik yo példa szerintem a Quimby. Sajnos még egyik sem igazi sztárzenekar, mint ahogy a Kimnowak vagy a MEX sem bírt igazán befutni, de az ígéret megvan. Az tiszta sor, hogy ha a Dream Theater magyar zenekar lenne, már rég éhendögöltek volna. De amit BIBIKE írt az általános szellemi nyomorról, ami ebben az országban uralkodik, az teljesen igaz. Amíg jimi (és sanos nem a hendrix) a király, meg az ideál, meg a lajcsi, (úristen, még leírni is szörnyű ezeket a neveket!!!), addig tanult könnyűzenész, akinek ráadásul mondanivalója van, nem fog megélni a zenéből. Sajnos, az embereket nem arra tendálják, hogy bevegyék a "Nem adom kölcsön a szívem..." frázisnál mélyebb és többetmondóbb gondolatokat. Sajna, ez van.
A cucckérdésben anatol-nak:
A mexikói Fender szerintem manapság az egyik legjobb vétel a piacon. Egy haverom most vett, szuperjó. Kényelmes, igényes, hangja mint az amerikai álom (persze a startóra gondolok itt is).
Na pusszantás mindegykinek!
Hát, ha a mi közönségünk, is a 16-18 éves csajokból állna jórészt, asszem nem akasztanám fel magam :)))
Régen a hasonló dallamos rockot kajálták a csajok, ma inkább a buziötösfogatok jönnek be nekik. Ez van.
Az Eleven Hold-ról nem azt akartam mondani, hogy világmegváltás, hanem azt, hogy ez már egy kicsit az igényesebb vonal felé mutat. (Vesd össze a Fekete vonattal!)
Nem Dream Theater vagy Toto, de már zeneének is nevezhető, és élő, és hangszeres, nem gépek és samplerek végterméke.
Mi lett Pl az OFF nevű csapattal? Kb egy éve egy marha jó számuk ment mindig a még létező SzívTV-n, és úgy gondoltam, végre valaki, aki dallamos rock-kal áttör, de semmi folytatás.
Ha tudtok róluk valamit, írhjatok, kár egy ilyen csapatnak eltűnni, szerintem ötletes volt.
Nézzétek. Végül is az Eleven Hold popzene. Mégha gitárpop, akkor is. Kicsit nyálas is, meg olyan lázadó tinédzser hangulata van az egésznek. Nem hiszem, hogy minden üzleti megfontolás nélkül csináltak nekik lemezt. Nekem a banda kifejezetten ellenszenves egyébként. Nem szeretem ezeket a "nagy tanítókat", akik piszok érzékenyek ám, meg nagyon romantikusaknak látszanak. A zene meg abszolút gáz. Az a gitározás... Szerintem.
Hááááát... nem tudom, de azért az Eleven Hold sem az igazi... Voltam a lemezbemutató koncertjükön a Wigwamban, tetszett is volna, ha csak öt számot játszanak, de sajna több mint két órán át nyomták a teljesen egyforma számokat. Én hama eluntam magam, de ahogy láttam nem is én voltam a célközönség, mert a hallgatóság 70%-át 16-18 közötti lányok tették ki :)
Hallottam az Eleven Hold zenéjét, a dobosunk látta őket élőben is. Igen, ők talán ide tartoznak az 1% közé. Viszont a szövegeik általában nagyon el vannak csaszve.
De ez magyar betegség: benne maradnak a szövegben olyan igénytelen frázisok, hogy lehúzzák az egész számot.
Angol szövegekben is van sok ilyen, csak arra azért annyira nem vagyunk érzékenyek. De azért egy "close your eyes"-os közhelynél felkapom mondkuk a fejemet. Védem az angol szövegeket azzal, hogy sokkal szegényesebb nyelv, mint a miénk (viszont lágyabb, énekelhetőbb, és egy kicsit több ember érti, mint a magyart)
Tehát benne kell hogy maradjon néhány klisés elem, mert nehéz máshogy kifejezni. A szövegek összhatása dönti el, hogy jó, vagy rossz, nem az elemek.
De a magyar szövegekben igenis van lehetőség kiküszöbölni az ehhez hasonló dolgokat, és lehet olyan szövegeket írni, ami nem hordja magában a jól megszokott testem szívem lelkem, stb faszságokat.
Trend inkább, hogy a közhelyes építőkockákból készül el valami, ami semmit nem mond, viszont a szerzője szerint nagyon elvont, és mély tartalmú. (Nézd meg Ákos újabb szövegeit, hányok tőlük: a régiek közt voltak kifejezetten nagyon jók!!!)
De azért elismerésem az Eleven Hold felé, remélem szerepük lesz az áttörésben: valahogy felszínre kell hozni az oigényes zenét, mert különben a gitármánia topicot is elnevezhetjük "kilóg a seggünk a gatyából" topicnak.
Kedvenceim:
Love in Vain Solo(azt hiszem 71 Leeds)
Can't You Hear Me Knocking - ilyen nincs megegy
Moonlight Mile
Time Waits For No One - meg is kellett gyorsan hallgatnom.
Ha valaki megis csak az Angie-t ismeri, ajanlom az 1973-es Brusszeli koncertet, kulonosen Mick Taylort.
Keith gitarjatekanak elbiralasahoz talan hallgassuk meg a Monkey Man-t, vagy a Thief in The Night-ot(extranak a szeles triolak eneklese kozben jatszott riffeket, kulonosen koncert verzioban)
Szóval az a gond hogy későn, vagy korán(?), de biztos nem jó időpontban születtünk. A 80-as években a hard rock, heavy metal és általában a rockzene volt a csúcson, mert a pénzemberek (akik egyben a média, s ezáltal a közizlés irányítói) abban láttak fantáziát. No persze az akkori itthoni rockzenekarok nemigen ezért voltak népszerűek, viszont őket meg az segítette, hogy volt egy nagy közös ellenség, akit együtt lehetett utálni, és így együtt lehetett lázadni. (Legalább is én így gondolom.)
Ma már nincs olyan dolog (rendszer) amivel ilyen egyértelműen szembe lehetne helyezkedni. A pénzemberek is meggondolták magukat, nem csoda hisz a playback és a masina által szolgáltatott kíséret lényegesen olcsóbb, és így lényegesen nagyobb a profit.
Ezek ellenére én azért reménykedek, hogy egyszer majd csak változik a helyzet.
Háát... mondjuk az Eleven Hold? Igaz nem ismerem a teljes albumot, csak amit itt ott lehet látni, de az nekem tetszik. (Hallottam őket néhányszor a fehérvári dalostalálkozón, amikor még utcazenész stílusban nyomták.) Igaz én jó báli zenekart is meg tudok hallgatni józanon is. (No persze nem mindegy, miből áll a repertoár.)
Meg aztán pl. a Black Out-ék sem olyan nagyon vének. (Bár a topic örökbecsű alakítója, guitarGod pl. utája őket.)
Nekem mondjuk a korábban általad említett Venus jön be kevésbé. Igaz elsősorban az "imidzs" meg a diszkós megszólalás miatt - amik persze tudom, pont a piac feltételeihez való igazodás kényszere (?) folytán alakultak így.
Mindezeken túl mélyen egyetértek azzal, amit az általános állapotokról írtál, és engem is bánt. (Már csak azért is, mert ha eredeti szakmámat űzném, művelődésszervező lennék.)
Patkó
Borsodban merre? Még a végén kiderül, hogy földik vagyunk.
Szép dolognak tartom, hogy egy gitározásról szóló topicban be mered vallani, hogy olyan zenével foglalkozol, ahol nem a gitározás a fő szempont. Tulajdonképpen még irigyellek is azért, mert ez neked tetszik és megtalálod benne a számításaidat. Ismerek jónéhány zenészt, aki a szórakoztató műfajt szívvel lélekkel űzi, és persze pénze is van belőle.
Az is igaz, hogy ez nem egyenlő a zenei igénytelenséggel, ismerek jó példákat erre is, de nem ez a trend.
Hallottam már báli zenekart igényesen szólni, stb, és a közönség is észreveszi többé kevésbé, de ritkaság.
Viszont én ezt a műfajt olyannyira utálom, hogy el se megyek bálba, vagy ha már el kell mennem, leiszom magam minél előbb, hogy el tudjam viselni.
És persze másból élek, nem pénzt várok a zenéléstől.
De minden határon túl ráfizetni sem szeretek.
Nem jó, amikor a fuvaros, a kocsmáos, a klubvezető, stb mindenki kaszál, csak te, aki valójában dolgozol vele, te fizetsz rá mindig. Már sokmindennel próbálkoztunk, sajnos kevés sikerrel.
És nem a báli zenész tehet róla, ő csak a lehetőséget használja ki. A média viszont tehetne az ugy érdekében, mert sajnos az ország minimum 99%-a befolyásolható. Nemcsak a zenei ízlésre gondolok, hanem az általános értékrendre. Addig, amíg a Dáridó a főműsorszám, melyben király dzsimi barátunk hamisan playbackel, meg a butító sorozatok, amerikai faszkodások stb, addig itt mindenki csak butulni fog.
A maradék 1%-ra oda kéne figyelni.
Miért nem találok igényes rádióadót?
Miért csak amerikai akciófilmek vannak este a TV-ben? (Na jó ritkán van valami más is, de jórész tömegtermék)
Na jó nem szídom a rendszert... Szídják elegen.
Nekem nem az fáj, hogy a báli zene működik, hanem az, hogy pl az igényesebb jazz, blues rock stb műfajok le vannak radírozva a magyar palettáról.
Mutass nekem egyetlen lemezt, amit fiatal magyar előadók játszanak, az utóbbi 2-3 évben jelent megés bármi köze van pl. az igényes rockzenéhez!
Sztyepp!
Nem sértődtem meg - ez a Te véleményed. Senkit nem akarok meggyőzni semmiről. Jól érzem magam mint tánczenész, annak ellenére hogy időnként tele van a hócipőm. Sosem lett volna olyan felszerelésem amilyen van, ha mereven ragaszkodtam volna a Büszke Nagymenő image-hez. Életem a zene, és büszke vagyok rá hogy meg tudok élni belőle. Az pedig hogy: aki jobb, az játszik, az itt is érvényesül, hiszen mi is felkérésre játszunk. Felkérések pedig vannak folyamatosan, sőt általában félévre előre bevagyunk táblázva.
A 80-as evek szinte teljes hard/heavy generacioja Kramert hasznalt.
Pokolgep - Nagyfi (asszem ezt a hangszert vette meg kesobb a Daczi Zs.)
Ossian - Marothy
Beatrice - Lugosi
Lord - Eros A
Nekem ket Kramer volt a kezemben, mindakettonek nagyon jo nyaka volt. (a hangjukra nem emlekszem, ugyhogy valoszinuleg egyik iranyba sem logtak ki az atlagbol).
Ja, a Szobi SZörpnek tagja -e itt vmelyik topiclakó? Pécsett hallottam őket és a Váczi Eszter hangjától meg egy saját nótájuktól meg vagyok hatva. Ők is vmi funky felé vitték az ügyet. Bár most már elég sok a funky banda, nem?
Semmi baj a fikázással. A torzításai az AX30-nak valóban nem túl jók, ha kihajtom. Sőt, a delayei sem túl frankók. Meg tök bonyolult az egész. Rohadtul nem vagyok matekos. Szóval nagyon finom rátétekkel használom. EQ kikapcs, az erősítőn (régi csöves) visszavettem középtájra a presence-t és a treble-t. basszus is minimális.
A gitáromat úgy készíttettem, hogy ne legyen rajta hangszínpoti. Csak egy hangerő meg a pickup kapcsoló van rajt'. Utálok sokat tekergetni .:)
Hát igen. Ez a különbség köztünk. Én ilyen szintű kompromisszumot soha nem tudnék kötni. Inkább életem végéig a próbateremben leszek, vagy összetöröm a gitáromat, de ezt soha nem fogom csinálni. Végül is most sem ebből élek. Bocs, ha esetleg megbántottalak, nem állt szándékomban.
Egyébként Pesten jobban veszik a zenénket. Egyelőre csak azért megyünk vidékre, mert egyelőre kevés pesti helyre tudtunk bejutni. Mert ugye itt is van egy csomó zenekar, és a klubok telítettek. Verseny van, aki a jobb az játszhat.
