Még valamit: bocs, hogy így beleugatok a nagyok dolgába, de ez a csöves-tranyós kezd amolyan hitvitává fajulni (sôt, a márkák, gyártók minôsítgetése is).
Mindenkinek más az ízlése, más hangot tart jónak. Attól, hogy nem tetszik egyikünknek valamelyik erôlködô, és szerinte szar, más meg azt mondhatja rá, hogy nekei pont ez tetszik. Mert épp azt a hangszínt produkálja, vagy neki nem lényeges az, ami a másik szerint vacak.
Az megint más, ha mondjuk zörög, hörög, tortyog, sistereg, stb. Akkor tényleg rossz.
Elnézést mégegyszer, ha hülyeséget mondok, tényleg nem próbáltam ki tucatjával a cuccokat és legfeljebb 4-5 évente cseréltem (vagy vettem) új hangszert, effektet, ládát és nagyon drágát eleve ki se próbáltam, mert úgyse tudnám megvenni. A középkategóriában pedig nem éreztem ennyire kategórikusan nagy különbséget.
Bocs, elírtam, de lehet, hogy azért, mert dagadt vagyok, és csak a FAT-re tudok asszociálni.:))
Viszont ezek a mérhető paraméterek sosem fedik le a szubjektív hangot, tehát ha néhány paraméterében jobb is egy cucc, attól még nem biztos, hogy jobban szól.
High-end szinten lehet, hogy csodákat művelnek a FET-es technológiával, vagy esetleg tranyóval, de én most a kereskedelmi forgalomban lévő elérhető árú (többé-kevésbé) erősítőkről beszélek. Azok közül meg mindig a csöves a jobb (szerintem, és ez fontos, lehet, hogy más szerint nem!)
A mérhetőségről: igen, ha kimérsz kismillió paramétert, lehet, hogy találsz olyat, amiben a cső nyer. De én nem méricskélni szeretek, hanem zenélni, annak ellenére, hogy a BME szakkört végiggyűrtem.
Alapvetően jobban torzít, lassabb a felfutása, és piszok problémás a gyártástechnológiája mind a csőnek, mind az őt tápláló áramkörnek. (anódfesz, kimenő trafó, stb.)
Ezek miatt volt sokáig kihalófélben, és ki is halt volna, ha nem verné a jóval egyszerűbb tranzisztoros technikát. Persze azon meg, mint írtad, szinte a végletekig lehet finomítani, ebben is igazad van. Végeredményt hirdetni nem fogunk egy alapvetően szubjektív témában.
Ezek szerint nagyon vacak a fülem, párszor hallottam hifistákat vitáznyi azon, vajon az x-edik felharmonikus dinamikája egy adott zenében melyik cuccon a jobb, de én totál egyformának éreztem mindet. :)))
Ugyanígy vagyok sok erôstíôvel, ládával... oké, hallom valamennyire, hogy kicsit MÁS, de hogy jobb volna? Az totál szubjektív.
Nem tud mindenki szkóppal, multiméterrel erôsítôt kipróbálni, fôleg nem a boltokban. Ha megvettem, utána meg belepiszkálni nem mindig célszerű, fôleg mert ahhoz érteni is kéne.
Hali !
Amatőr szinten, de nem kutyaütő szinten én is benne volnék a music bizben. Részben egyetértenék, részben ellenkeznék az előttem szólóval. A Shure contra JEFE kereskedői fogást, már én is tapasztaltam, és én is nagy fasznak tartom azt a másik kereskedőt aki nekem tukmálta.
De a cső meg a tranyó:
Bocs Bibike, de nem bírom ki hogy be ne szóljak :-)) az ottan lent nem FAT, hanem FET. A FAT az a File Allocation Table ala PC, míg ez a villamos mérnököknek Field Effected Tranzisztor. És azt a hülyeséget ki susogta a füledbe, hogy a csőnek nincs olyan paramétere, ami ne lenne jobb mint a tranyójé. Van olyan paramétere ami jobb és mérhető is.
Azt én személyszerint megint csak kereskedői dumának tartom, hogy ne méregessem a cuccot mert hiába jobb az egyik cucc paramétere hallgatásra a másik jobb. A tényleg nüansznyi dolgokat kivéve, amelyiket rosszabra méred, az hangzásra is rosszabb.
Én szerintem a mai eszükkel a villanymérnökök már tarnyóbol is ki tudják hozni azt a hallhatót amit csőből, csak a sok bemérés, finomítás baszakodás esetleg többe van mint megcsinálni csövesből ugyan azt a hangzást.
Ne felejtsük el, amit mi nézünk az mind sorozatban gyártott nesze neked láda.
A highy end világában, az árak is meg az egy egy ládával eltöltött idők is sokkalta nagyobbak. Én ugyan azon gyár ugyan olyan típusjelű erölködője között is hallottam nagykülönbséget.
Hát a CODA-s srácokat se dícsérném, még akkor se, ha a haverjaid, legalábbis az egyik srác, (a nevét nem tudom sajnos) elég farok volt a multkor. Vettem náluk egy SM58-at, énekmikrofon.
Előtte dícsérték orrba szájba. Aztán úgy volt, hogy eladom, veszek egy Beta58-at, mert az jobb. Érdeklődtem, hogy esetleg beszámítanák-e, aztán jött a duma, hogy a Jeffe 13000 Ft-ért leszólja az SM58-at, mert az egy rakás szar, meg minden. (Persze mikor vettem az volt a világ legjobb mikije) A csávó belesusmorgott az SM58-ba " Na ennyit tud a Shure" Utána meg belebeszélt szépen tagoltan a Jeffe-be. " na, ez meg harmada annyiért".
Elég hiteles teszt volt, valószínű hogy a legújabb ITU szabványokban már így lesz: suttogj a jobbik mikrofonba, aztán beszélj bele a szarabbikba, és add el azt, amin te többet keresel.
Miután felvilágosítottam, jött azzal, hogy csak a sznobok használnak Shure-t. Meg lesznoboztak engem is faszán. Utána jött a poén: rákérdeztem, hogy ha a Bruce Dickinsonnak kiválóan megfelel, vagy Jon Andersonnak, esetleg a Priest énekesének, mert mindhárman kizárólag Beta58-ba énekelnek, akkor miért szar.
Erre a nagyon okos és találó válasz: "asszed, ha megveszed a Betát 60 ezer forintért, olyan hangod lesz, mint a Bruce Dickinsonnak?"
Szóval azóta nem mentem be, még papírzsebkendőt se vennék tőlük. A sarki zöldséges legalább tudja, hogy a krumpli meg arépa közt mia a különbség, sajnos a magyarországi hangszerboltosok csak annyit látnak, hogy ez ennyi hasznot hoz, az meg annyit, és persze két hét múlva minden másképp alakul.
Persze vettem egy Betát magamnak, és azóta is nagyon hűséges társam. Nem állítom, hogy a világ legjobb mikrofonja, de színpadi erőteljes rockénekhez én még jobbat nem hallottam.
Mindenesetre a srácoknak köszi, hogy ennyire ajánlották, abban igazuk volt, hogy Dickinsonhoz még nem hasonlít a hangom, de ami benne van, azt ez a mikrofon tökéletesen kihozza, a Jefee-t meg dugják fel .... a szekrény tetejére!!! :)))
Ez ugyanígy megy gitárokkal, erősítőkkel, mindennel. Ritka a jó hangszerboltos.
Az Eldoradoban kb harom éve a Zsoltika fasza gyerek volt, ő hangosan mondta, hogy ez a fasza gitár, és miközben játszott rázta a fejét, hogy egy nagy szar, de a fonok ezt akarja hallani. Dehát nem is volt szegény sokáig hangszerboltos: ő lebeszélt mindenkit a fos cuccokról.
A legvadabb a Westend-beli Eldorádó. A körúti még csak-csak. Mondjuk mindkét helyen vásároltam már (a körútiban az erősítőmet, a Westendben a Cry Baby-met). Az tényleg tömegcuccokkal van teli, mondjuk nem is csodálom ilyen helyen. Tényleg nem tudok mondani normális hangszerboltot Pesten. Talán a Coda, de az is csak azért, mert az eladó srácok haverok, de a tulaj nem normális.
Tele van minden ezekkel a gagyi Samick gitárokkal, szinte már rohadt nagy szerencse kell hozzá, hogy kifogj egy normális hangszert. A legjobb, ha csináltat az ember egyet magának egy jó hangszerésszel.
Jó, igazad van, helyesbítenem kell. A Fender hangszereken az USA felirat nem minőségvédjegy, vannak kritikán aluli amerikai modellek. természetesen lehet találni köztük nagyszerű hangszereket, de a szórásuk elég nagy. Ha ekkora Fender hívő vagy (amit meg tudok érteni) lehet, hogy érzékenyen érintett a fikázásom. És nem is elsősorban a Fender, mint cég a hibás, hanem a magyar kereskedő: kívál egy 50 rugós Samick made in Taiwan, (vagy Kína, vagy mittudomén, Feröer suigetek) modellt, és van a boltban egy selejtes amerikai sztartó. Megmutatja, és dicsekszik, hogy a boltjában ilyen olcsón milyen jó hangszert kapsz.
Nem szégyelli a pofáját, hogy selejt hangszereket tart, hanem azért szerzi be, hogy az eleve szar cuccokak felhúzza vele. Nem akarok neveket említeni: Eldorádó.
Szóval jó az amcsi strató, csak meg kell nézni, melyiket veszed meg, és sajnos itthon nem az a divat, hogy 20 USA hangszer lenne a boltban, hanem van egy-kettő, ha kifogsz egy jót, nyertél. A mexikói hangszerek szórása sem sokkal kisebb, csak ugye attól az ember eleve nem vár túl sokat, és meglepődik, ha ezért az árért nagyon jó hangszert kap.
Én csak az olcsósága miatt választanám, mert szerintem nem rosszabb hangszer, mint az Usa-ban készült testvére.
Találhatsz egyébként szar Fendert sajnos az itthoni boltokban, de ennek oka az, hogy a selejt cuccot tizedáron beszerzik, és némileg olcsóbban, mint a jót rá is sózzák valakire.
Szóval nem akartam a lelkivilágodba mászni, és nem is csak Fender betegség, inkább helyesbítve "magyar hangszerboltos betegség"-nek nevezném. Lassan ott tartunk, hogy igazán jó hangszereket csak megrendelésre lehet kapni, az meg ugye elég nagy lutri. Tele van minden a nyomott árú tömegcuccokkal.
Amit a hozzászólásaimról írtál: köszi, kedves vagy, hogy értékeled őket. Csak sajnos, mivel meló közben írom őket, a hangulatomtól függően néha kicsit olyasmiket írok, amiket kénytelen vagyok helyesbíteni később.
Azt hiszem, nem minden Fender lett itt lefikázva, hanem bizonyos gyártásból származóak. Te is jól tudod, hogy mennyire különbözhetnek...
Lehet, hogy szerencsés vagy és jól kifogtad az újat.
Hát az Epiphone-okhoz nekem 0 bizalmam van. Eccer vót egy ijen basszus a kezemba. Qrva yol nézett ki, viszont tiszta gáz vót bármit is yáccani rajta. Ojan tipikus deszka hajókötelekkel érzés vót.
Nemtom, én nagyon amatôr vagyok, sose próbáltam ennyi cuccot, mint itt sokan, tény, hogy a legszívbemarkolóbb hanzással egy Marshall csöves fej+Marshall ládán szólt a hangszerem. Mivel abszolút hobbiból zenélek és nem túl gyakran, nincs módom arra, hogy többszázezer forintot költsek egy igazán olyan cuccra, ami a legjobb soundot produkálja.
Ez egy jó kompromisszum, amit eddig összeszedtem, én élvezem a hangját, ha nem is a csúcs. Mellesleg nekem is efektsorom van, a zaj tényleg gond, de még mindig többféle lehetôségem van, mint percekig piszmogni egy digitális effekt beállításával, ha a beprogramozottól eltérôt akarok. Itt megtekerek egy-két potit, oszt csókolom, már tök másképp szól, nem bankokban, meg patchekben, meg paraméterekben turkálok egy nyomogómbbal léptetve.
A digitál vs. analóg vitáról meg az a véleményem, hogy alighanem olyan, mint a CD vs. LP, vs. MD, vs. akármi. Mindegyiknek vannak elônyei, hátrányai. A kulcsó szerintem most a DIVAT.
Mindenhol az elektronikában a digitális, "egyszerhasználatos" cuccokat nyomatják, amit használsz fél, de max egy évig, és válthatsz a következôre. Nyilván nem az örökkévalóságnak tervezik ezeket, és biztos sokaknak érezhetôen nem adja azt az "igazi" gitáros hangot mindig.
De a zene változik, és a hangzás is. A mai elektronizált zenékben nem mindig van létjogosultsága mondjuk egy Jimi Hendrix vagy egy teszemazt Ritchie Blackmore soundnak, ide lehet, hogy más kell, lehet, hogy éppen az,a mit a digitális kütyökkel csinálnak.
eLDORÁDÓs Bibike-tapasztalatok, csak megerősíteni tudom. MOst voltam, fogtam a kezembe vmi 249 e Ft-os Epiphone-nak nevezett szörnyűséget. Olyan 3 méterről még biztató volt.. Iszonyat szart adnak ennyi pénzért. Hihetetlen. Egy hajdani cseh Onyx 6 ezer Ft-ért többet tudott!!
lemy
A H&K Edition1 erőlködőm full tranyó. Nem állítom, hogy lemossa a csöves dolgokat, de kulturáltan szól és az ár/minőség viszonya szerintem igen korrektnek mondható.
Egyébként szerintem a hangzás megítélése - még ha vannak is általánosan elfogadott normák - nagyon nagyon szubjektív dolog. Én nem állítanám hogy egy tranyós erölködő hangja tuti és 100% csak sz'abb lehet mint egy csövesé.
Visszatérve még a H&K-hez, két ismerősöm is a Club Reverb full tranyó modelljüket használja és igen elégedettek vele. (Én is az lennék. Sőt, megkockáztatom, hogy Figyusz is erre az erősítőre gondol. Bár lehet, hogy létezik Tour Reverb is.) Nem tudom ki tekinti mérvadónak, de ezt a modellt anno Szabó Sándor is agyondícsérte a ZM-ben.
Ja, a látszat ellenére nem fizet a H&K, hogy reklámozzam őket. :)))))) Bár ezek után lehet, hogy megkeresem Medgyesit.:))))))))))))))
Más: ha vkit érdekel
Sokatszidott Szekeres Tamás 16-án 21 órától az Erkel Ferenc Műv. Házban (Budakeszi, Fő út 108.) koncertezik. Ellőtte 19h Kiru és a James Band, 20h Grant, egyébként meg előtte egész nap, meg még másnap egy darabig kiállítás mindenféle Peavey cuccokból.
BIBIKE!
Megfigyeltem hogy sokan hozzá szólnak itt a dolgokhoz. Szerepel itt minden réteg: vannak profik, amatörök, vidám és elkeseredett emberkék. Van aki bejegyzését el sem olvasom, mert unom a "minden fika" bejegyzéseket. Amit Te írsz azt nem hagynám ki, van hogy csak azért ugrok ferl, hátha írtál valamit. Viszont az előbbi hozzászólásodhoz hozzá fűzném a saját vélaményemet. Elfogult vagyok, ezzel kezdem. Több mint 20 éve gitározok, annyi gitárom volt már, meg sem tudnán számolni. Nekem a Fender az isten. Kb. 10 különböző Fender volt már a kezemben, régi, új egyaránt, de még szar Fenderrel nem találkoztam. Most is egy vaci új Fenderem van, és tud mindent, amit kell. Szóval ezt a "Fender betegség" csepüt nem tudom megenni.
Pro - kontra téma:
A régi csöves cuccok típusgondja volt, hogy aki a tranyós cuccokhoz volt szokva, és áttért csövesre, szembetalálkozott a késleltetéssel. Valóban: egy egyszerűbb csöves ercsi nem tud olyan felfutást produkálni, mint egy tranyós, egészen más érzés játszani rajta. Eleinte én is bénáztam emiatt egy csomót. De persze a hangzás kifogástalan, az pótol mindenért.
A mai csöves cuccok már technikailag ott tartanak, hogy ez a lassabb felfutás már szinte észrevehetetlen: nagyon ütős marad minden hang eleje. (Bár szerintem a régiekkel is ütős, csak fura egy kicsit)
Tehát a játékstílusodban kíván némi kompromisszumot: de ezt úgyis megszokod pár nap alatt.
Persze a digitális modellezésnél ez szóba se jöhet. A tranyók vagy a FAT-ek minden mérhető adata jobb mint a csöveké, de ez megint csak matek. A cső meg jobban szól, és innen kezdve nem érdekelnek a mérhető adatok. Ha digitális modellezés: mindenki tudja, hogy nagyon bonyolult áramkörök, amit nem biztos, hogy a hosszú élettertamra terveztek. Én már hallottam 1964-es Fender Twin Reverbet eredeti állapotában (még a hangszóró is) szólni, és eldobtam az agyam olyan jó. Nem tudom, hogy a mai nyomott árú gyártástechnológia mellett melyik az a cucc, ami akár csak 10-15 évet ki fog bírni. Mivel a csöves cuccok egyszerűbb felépítésűek, nem kell más, csak pár évente ránézni, kimérni pár dolgot, ugyanis a passzív elemek idővel öregednek, cserélni kell őket, de filléres dolgok. A Mezey Béla (nekem mondta) kb 1-2 eFt-ér évente megnézi, kiméri, stb: ennyit megér, ha már százezreket ölt bele az ember.
Nézzük csak a digitális modellezést! Ha bármi beszarik, futhatsz a gyártóhoz, vagy a hazai forgalmazóhoz, aki iszonyatos árn az egész panelt kicseréli neked...
Villamosmérnök vagyok: szentül kéne hinnem a modern fejlesztésekben. Hiszek is bennük, de nem egy ilyen világban, ahol mindenen spórolnak, hogy nagyobb hasznuk legyen. És persz, mint írtam, fejlesztik a csöves technológiát is...
Pro -kontra: világítson, fűtsön, szakadjon le a derekam, amikor cipelni kell, de olyan jól szól, hogy szóba se jöhet más!!!
Ja: Kramer téma: iszonyatosan jó hangszerek voltak a Kramerek, bővítve a lent látható listát a Moby Dick legénységével, Eddie Van Halennel, stb. Precízen voltak összerakva minőségi alkatrészekből, sokszor gyárilag Kahler, vagy Schaller híddal, Duncan pick-upokkal.
A hangszerkészítő haverjaim is dícsérik őket, és a régi darabok még mindig stabilak, jól szólnak.
Az újról inkább nem beszélek: teljesen más, csontig leegyszerűsített Koreai szutyok, semmiképp nem vennék. Nem véletlen olyan olcsók. Be kell menni az Eldorádóba, és meg kell nézni őket... Állítólag a Gibson kezei alatt folyik a gyártás, de én inkább az adidasra tipplenék, legalábbis annyira hasonlít a hangszerekhez...
Egy tízéves jó állapotú Kramer-ért tűzbe merném tenni a kezem, az újak csak a nevet használják, hasonlóan a Fender betegségéhez...
Szeva Patkó!
Köszi az érdeklődést, igazság szerint 180-nál kevesebbet nem szeretnék kapni érte, az alá nem nagyon mennék. Gondold át, ha érdekel, jelezd a fórumba, vagy az emilemre és megbeszélünk vmit. Addig is további jó gyakorlást, miegymás. Szeva!
Más. Most kaptam választ a BauerSound-tól, ha érdekel vkit:
1. Egy készlet Fender Texas Special pickup 48 rugó. Stevie Ray féle hangszedő.
2. Az amerikai Richie Sambora modellben lévő elektronikát, ez egy 12 db-es középbooster, be lehet szereltetni utólag is. Állítólag érdemes.
Mindenjót!
Figyusz!
Most adtam el a TRIAMP ládámat.A H&K -ek azt hiszem nem a legjobbak az alcsony árban (kibétel a basszus kombókat). A mexikói Fenderhez én is csak pozitívan tudok hozzászólni. Alapjáraton, azért nem vagyok fender megszállott. Mondjuk 2. vagy 3. gitárnak.
Ha valakit érdekel egy csöves fej , PowerState 100W, 1U magas rack hely van benne : 35e Ft (eladom a cuccaimat, már említettem a TRIAMP ládát, azon már túl vagyok). Ha már itt tartok megemlítem az eladó Gibson Les Paul Studio -t 180e Ft 91'-es (új ár 425e Ft).
Nekem a kisvasútakkal mindig a zajzár volt a problémám , vegyek a kisvasútba 15e -ért egy nois gate -et? , ráadásul egy féle torzítás? mindig ugyanaz a kórus, daley tempó? nekem ezek unalmasak? akkor inkább csak a fej és a láda vagy kombó, de abból olyan hang jöjjön ami nagyon jó!
Van itt valaki, aki szokott otthon fölvenni zenét pc-vel? (gitárt)
Hey BIBIKE!
Köszi a véleményt, maximálisosan osztozom. Első erősítőm egy Marshall Valvestate 8080-as volt, de a Stratóval csak nem akart megszólalni. Még hangosan sem. Erőtlen, gyenge, vékony hang. Egy haverom Les Paul koppintásával már volt vmi, de én fenderbuzi voltam világéletemben (na jó, meg MusicMan, meg MXG). Eladtam és vettem egy Fender Roc Pro-t. Szól, mint a vadállat, de csak olyan hangerőn, ami BS-be is sok volna (tudod, ami ma már Colosseum, hehe). Szóval, ezért gondolkodom, hogy eladom. Veszek vmi kisebbet, ami gyakorolni is jobban lehet. Így jött a képbe a H&K Tour Reverb. Full tranyós, de baromi jó. És olcsóbb is. Igazi álmom 2 van: egy Rivera M100-as fej, vagy egy H&K Triamp. Mindegyik 400 körül, vagy felette. Magyar ember ezt nem tudja megfizetni.
Igazából szerintem napjainkban sound ügyben igencsak zavarban van a gitáros. Megjelentek a különböző digitális modellezésű előfokok, kurva jól szólnak, tényleg nem mindig hallod meg a különbséget. De a hangod már digitális. Viszont egy jó erősítő, fasza torzítóval, egy párhuzamos effekt looppal, két kispedállal mégiscsak más, nem. Tudod, hogy végig analóg a cuccod, az erő igazi erő, tényleg lelke van a dolognak. ez a dilemma lényege szerintem. ezen érdemes vitatkozni. Pro és contra. Vélemények?
Ahogy az öreg Mezey mondaná: CSŐ VELETEK!
De ez azért általánosan igaz: van egy jó márkájú erősítő, de drága, és kihozzák az olcsóbb tranyós modellt, ami egy rakás szar, csak küllemre hasonlít az eredetihez. (Lásd Marshall valvestate, vagy az összes olcsó tranyós combó) Mindegyikre ráírják, hogy csőszimulátor, meg minden, de a hangja...
Egy tranyós cuccot sem hallottam még, mai jól szólna, és ez nem vicc. Megismerkedik az ember a csövekkel, és többet hallani sem akar a tranyós erősítőkről.
Néhány kellemes meglepi, ahol az előfok csöves, és a végfok FAT vagy tranyó: a Fender RockPro, vagy a Laney-nek van egy kb 3 éves fejlesztésű kombója.
Ezt a melegséget, ami kijön egy végfokcsőből (Na jó, kettőből vagy négyből) nem lehet szimulálni: bele kell tenni a csöveket és kész.
Mexikói Fender ügy: sok tapasztalatom mincs vele, dícsérték páran. Ami viszont biztos: a mai USA stratóktól, legalábbis az egyszerűbb szériáktól mentsen meg az ég mindenkit. Javítottunk annak idején egy tök új darabot: alumíniumból volt a nyakmerevítőpálca, le is kopott a menete, és nem a nyak faanyagába illeszkedett, hanem egy U alakú alumínium vezető csőbe tették: ez volt a leg ótvarabb megoldás, amit valaha láttam nyakmerevítésre. És persze jó drága volt, mert amarikai. Nem tudom, a mexikóiba milyet tesznek, de ha uj stratót vennék, valószínűleg én is azt választanám, aztán a hátuljába betolnék valami jó pick-upot, és kész egy frankó hangszer.(nem a Fender pick up hangja a gond, hanem a zaja, ha betorzítod egy kicsit, a Lace Sensoros hangszerek meg drágák.)
Zenei igény kérdése: nem azért sírok, mert nem gazdagodom meg a zenélésből: másból élek (borhamisítás, olajszőkítés, és van pár lány, akit futtatok)
De a zenélés öröme egyszerűen nem fejezhető ki pénzben, antasztikus dolog. Ha van hozzá értelmes közönség, azt se bánom, ha anyagilag bukok a bulin. DE! Nagyon ritkán adatik meg az, hogy igazán jó közönséga van az embernek. (Most Vácon, 10-én teljesen korrekt közönség volt, jó volt a buli, buktunk is rajta 15-öt, de legalább teszett az egész: üdv a váciaknak ezúton is.)
Én is nemrég próbáltam Fendert, eredeti amarikait, de csalódtam.
Semmivel se volt jobb, mint a kis egyszerű Yamahám, na jó, a hangja más.
Stevie Ray Rulez!!! Tényleg érdekes a soundja...
Erôlködök: nekem egy Laney Hardcore 50-esem van, állyítólag FET-es végkfokkal, úgy szól, mint az atom, és jó a beépített overdrive is... Bár igazából én nem kimondottan kemény zenét játszom, de akkoriban erre futotta...
a csoves Hughes & Kettnerek nem tudom milyenek, allitolag nem gaz. De a tranyos sorozatok nagyon rosszak. Egyszer egy turnera vittunk ilyesmit. A technikusok szagolgattak igy ideig, majd mondtak, hogy legkozelebb ne hozzuk oket.
Én mondjuk sajna nem vagyok egy színpadokat koptató zenész, (leginkább otthon zenélgetek) de nekem is egy Hughes&Kettnerem van (Edition1) és gond nélkül működik immár 3 éve. a hangját is szeretem.
Ja, és még az elébb említeni akartam a NYERS zenekart, akik szerintem az egyik legígéretesebb, legtutibb banda, akik az utóbbi időkben tűntek fel. Igaz ők már régebben, de az első lemezük is még mindig aktuális. Utalnék itt az Elmúltak a buta zenék..... c. nótára, ami sajnos napjainkban új értelmet kapott. De ez csak egy példa, baromi jók, na. Slussz.
Egyébként meg az lenne a javaslatom, hogy nyissunk egy új topicot, Zenészsors Magyarországon, avagy biztos módzser az éhhalálhoz címmel. Ezen topic keretében pedig kanyarodjunk vissza a dolog kellemesebbik feléhez, éspedig: Hogyan alkossuk meg a magunk szerény anyagi kereteinkhez képest a legeselegjobb gitársound-ot, ami csak összehozható??? Egész jó úton haladtunk még az ART-nél. Hallotta már valaki a Hughes&Kettner Tour Reverb nevű, 100W-os kombóját. Ezen filózom. Eddig nagyon jó tapasztalataim voltak a H&K cuccokkal, szerintem állat jó hangjuk van.
Vagy pl. Más. Stevie Ray Vaughan. Gondolom, aki hallotta már a fickót, az libabőrös lesz, ha a gitárhangzására gondol. Azonkívül, hogy 13-as húrok, meg lapátkéz, hogy csinálja??? Ilyen hangzáshoz mi kell legjobban cucc szinten?
Remélem, nem találtam süket fülekre.
Szevasztok!
Egyébként most már a mexikói meg távol-keleti Fenyók jobban, mint az új amerikaiak. Egy hangszerboltban egyik hétvégén próbálgattam a gitárokat (szerencse volt, hogy haverok az eladók, mert ugyebár nálunk a normális modelleket ki nem nagyon engedik kipróbálni a bunkó boltosok) és kint volt egy amerikei meg egy kínai Strató. Kapásból lefikáztam a kínait, erre mondták, hogy csak próbáljam ki egymás után mind a kettőt. Előbb játszottam az amerikain. Nem voltam tőle elájulva. Aztán a kínain. Apám, majdnem hanyatt dobtam magam. Fogólap nélküli modell volt, piszok kényelmes és egyszerűen kiszakadt belőle a hang. Sokkal jobb volt, mint az eredeti amerikai.
A Fender gyakorlatilag már csak a nevéből él. Az új modellek nem túl jók.
