Köszike. Minden okés már. Az ijedtség nagyobb volt, és még rátett egy lapáttal, hogy nem bízom az orvosainkban. Szerencsére Édesapám elég meggyőző tud lenni;) meg sem próbálták hazaküldeni (ettől tartottam inkább) őket.
Ki gondolta volna, hogy gyereknek lenni nem jó ebben az országban. Itt nálam a környékben, rengeteg kisgyerek van. Olyan kiabalas, hiszti, játszadozás megy, és senki nem szól. Az ütvefúró, fűnyíró persze itt is megy éjjel-nappal :)
Zümyke, sajnálom, hogy ez történt Anyukáddal, remélem, hogy gyorsan kiengedik.
Akkor majd utána.
Nekem jön anyósom jövő csütörtökön, úgyhogy 18-ig lesz itt. Nekem utána tökéletes egy nagyobb csoportos tali. Nem tudom, hogy milyen idő lesz még itt akkor, de nagyon szép idő van most. Tudom, hogy ez nem "normális". :-)
Nekünk is most lesz lecserélve a Gardien, de szerintem a miénk nagyon normális, bár nem tudok vele kommunikálni. De ismerőseink mondták, hogy nekik, ahol ők laknak, ott még azért is nyavajgott, hogy a babakocsit ne a liftben vigyák fel (4. emeleten laknak...), mert koszos lesz a lift, meg ne hagyják a folyosón (3 lakás van egy emeleten).
Meg egyéb csomó hülyeség volt, ami miatt problémázott.
Itt én csak azt nem merem, hogy a gyereket kiengedni a belső kertbe. :-) Eléggé csúnyán néztek ránk, amikor ott szaladgált, és ugye egy 1 évesnek elég nehéz megmondani, hogy ne lépjen a fűre, vagy ne akarja leszedni a virágot. :-) úgyhogy inkább nem is megyünk, bezzeg az egyik lakó teknősei mászkálhanak ott...
Nálunk a Gardien egy barom. Az elöző egy lusta disznó volt, de legalább rugalmas, most jött egy új,a ki mindenben az előírásokat követi (a mi házunkban kimondottan bérbeadásra épült egy szövetkezett/cég által - tehát a gardien a cég alkalmazottja és nem a lakóké). Vettem egy robogót, vane gy tároló, ahol lehetne tartani (persze nem ingyen). Kitöltöttem a nyomtatványt, hogy bérelnék ott helyet és gondoltam akkor be is állok. Na azt nem, majd ha visszajön a központból aláírva, stb. Az elözőnél 2 hétig ingyen parkoltam a mélygarázsban, amig megjött a szerződés. Nem fáj neki semmibe...
Igen.Holnap délutánra sikerült repcsijegyet foglalni. Magas vérnyomás miatt, agyi, keringési probléma. Tegnap este vitte be édesapám.Szerencsére gyógyszeresen lehet kezelni és teljes életet élhet, úgy mint eddig. :) A családomban van egy csomó orvos, jó kezekben van.
Lille-t nem ismerem, de az biztos, hogy itt nem unatkozol. Eddig Én sem nagyon tudtam találkozni magyarokkal. A nyelvtanulásban egy barátnőm segít, aki francia nyelvtanár Pesten és skype-on ad órákat. Nagyon jól haladok vele. Persze még nincs olyan tudásom, hogy folyékonyan beszéljek, de megértetem magam. A nyelvtanulást és a "házimunkát" leszámítva, nekem is sok időm van. Gyerkőc még nincs, így Én minden délután, de délelőtt is szabad vagyok. :) Nálunk sem voltak nagyon rokonok. Húsvétkor volt itt sógorom a feleségével, és ennyi, a barátok pedig nem szaggatják a bejárati ajtót szóval, valami hasonló.... :)
Én a közös képviselővel szoktam néha beszélgetni. :) Persze ez sem sok. Aztán telefonon hívogat az SFR, meg egyéb szolgáltató. Nah azok vicces beszélgetések szoktak lenni. Csak telefonon ne kelljen még ügyet intézni ...még!:)
Akkor a napokban hazautazol Mo-ra? Mi történt anyukáddal?
Ahogy olvasom ott Versailles környékén több a magyar mint itt Lille-ben, szerencsére. Ennek örülök, mert lehet programokat tervezni, tök szép parkok vannak ott. Én itt Lille-ben nagyon magányos vagyok. Nincs senki akivel tudnék beszélgetni, találkozni és elmenni erre-arra. Napközben szabad vagyok, mert gyerekek suliban, kivéve szerdán, mert akkor nincs suli. Itt járt hozzám egy francia tanár, de már ő sem jön mióta mondtam neki, hogy elköltözünk.
Ha Mo-ról nem jön a barátnőm (a sokból 1-2 maradt) vagy páran rokonok akkor én ki sem mozdulnék itthonról.
Nekem ezért is megy nehezen a francia, mert nem használom, a közértben meg nem nagyon lehet kivel beszélgetni.
2-3 hét múlva jövök vissza Fr.o-ba. Sajnos édesanyám kórházba került,már jobban van, de még bennt tartják, és eltart egy kis ideig a felépülés is.. De ha neked is jó lesz még, utána megejtjük a nem virtuális dumcsizást. Pedig most nagyon jó lett volna. Már vártam, hogy mikor szólsz ezzel kapcsolatban:) De semmi baj, 2-3 hét és remélhetőleg utána nyugi lesz körülöttem is.
Jah képzeld, ma összefutottunk séta közben egy magyar családdal. Fiatal házaspár volt, egy szőke 3 év körüli kislánnyal. Leszólítottak minket, amikor hallották, hogy magyarul beszélgetünk párommal. Ők is Versailles mellett laknak egy kis településen. És kb 3/4 órát beszélgettünk velük. Épp bicajoztak. Azt mondták, majd megkeresnek minket. Szóval asszem gyarapodik az itteni csapat. Itt vagy Te is Evm, akkor itt van mai család, és Aranyalma is érkezik október végén és velük is összefutunk majd. Szóval jó lesz.
Addig is kitartás. A fórumon leszek ebben az időszakban is. Most nem tűnök el hosszabb időre. :)
Nah jóó van... Nem voltak vakok a brazil lányok :D Egyébként a kép nélkül is megbíztam a csajok ítélőképességében :) Azért megnyugodtam, hogy nem egy sukár, dúsbajszú vajdával cseverészünk:D
Ha ismeritek az Rrrrrrrrr... című francia filmet, akkó jó lesz a poén :): a sampon birtokában élő közösség főnöke alacsony kopasz fószer, akinek egy magas nagy darab asszonya volt. A Törzs tagjai mindig megbámulták őket, amire a főnök csak ennyit mondott: "Hé Te (mondja az egyiknek). Igen Főnök? (hangzott a válasz)Ez itt az asszonyom. - Igen főnök. -Szép darab mi?" :D -Igen Főnök :)
Aki nem ismeri nézze meg, kicsit fárasztó a mamut, a kacsamut, a libamut és a csibemut stb. korában élni :)
Dobri nagyon állat ez a kép. Főleg a magasság miatt :D Egyébként nekem tériszonyom van, de nagyon. :)Jesszus, hogy bírod ezt?
Erdeklôdéssel olvastam a véleményed és nagy vonalakban egyet is értek.
De hol irtam azt, hogy csak fiaim vannak ? :-) Szerencsére van egy lànyom is. S nagyon jòl megértjük egymàst. Mindig hallgatott ràm, s néha meg én fogadtam meg a tanàcsait. :-)
Najo, csak a kedvedert. Asszony elore ment a gyerekekkel jun30 en meg még maradtam egy hetet. Abba mnaradtunk, hogy hetvegen (amikor nincs itt) elmegyek Angliaba repulonapra, hetfon melo, es kedden megyek utanuk. En meg arra gindoltam meglepem. Ugyhogy lenyomtam a kovetkezot, pentek melo utan kocsival at Duxfordba, Cambridge melle, alvas a kocsiban, amikor vege volt este 6kor vissza Parizsba, aludtam 4 orat, bedobtam a csaladi holmit a kocsiba es lenyomtam 1800 km-t nyiregyig. Ejfelre ott voltam es artatlan hangon felhivtam, hogy most ertem vissza Angliabol es megyek aludni. Jo ejt kivant-elkoszontunk. Aztan kuldtem egy smst, hogy azert agyban szivesebben aludnek egy ilyen 2800kmes hetvege utan, mi lenne ha beengedne:-)))
Zümyke, azt néztem, hogy most a héten nagyon szuper idő lesz, hogyha esetleg valamikor ráérsz, akkor összefuthatnánk, hogy ne csak ilyen virtuálisan beszélgessünk. :-) Mit szólsz hozzá?
Jajj, jajj..... ne "gonoszkodjatok". Ez mindig elszomorít:(
Vegyetek példát Dobriról. :) Elmesélte, hogy a "brazil" csajok szerint jó pasi :D esetleg valakinek van még valami hasonló jó kis storyja ? Nekem is volt vicces történetem, de sztem eddig az Övé viszi a pálmát :D .
Nem egyszer volt már, hogy a fórumozók tök jól el poénkodtak egymással. Ugye lesz még ilyen?
Ha elolvastad, hogy mit írtam teljesen, akkor láthattad, hogy sietősre kellet fognom a dolgokat és bocsánatot kértem benne a fogalmazási és egyéb hibákért, egyébként meg, ha zavar nem kötelező elolvasni, nem neked szólt!
Na erre még muszáj vagyok reagálni, mert nagyon igaz, amit írsz! :) Aztán tényleg tényleg lépnem kell sajna... !
Élő példa erre, hogy van egy ismerősöm, végül is mondhatom bnőmnek, 13 évvel fiatalabb nálam, de ugyanúgy gondolkozik szinte mindenben, mint ahogy én gondolkoztam anno, ugyanazokat a hibákat el is követi zsinórba, amiket én követtem el anno - de tényleg rémísztően ugyanazokat :) -, és bár én bizonyos szituációiból, ha úgy lépi meg, tudom már, hogy mi lesz belőle, még is max. csak figyelmeztethetem, de döntenie őt kell hagyni, mert amikor én voltam annyi idős, mint ő 18-20 éves én is szerettem magam megtapasztalni a dolgokat, még ha az rosszul is sült el, és még ha figyelmeztetve is voltam akkor is.
Megakarja lépni, hagy lépje meg, majd tanul, illetve abból fog igazán tanulni, nem abból, amit mások mondanak meg neki, persze vannak olyan szituk, amikor érdemes a másik tapasztalatából tanulni, de nem minden szitu ilyen, mert lehet annak az illetőnek rosszul sültek el a dolgok, de neki jól fognak és a külföldre való menetel pont egy ilyen szitu!
Én, azért kérdeztelek itt meg, mert általánosítva írtál, és ezek után úgy gondolom, ha mindenkinek írtad, akkor mindenkinek joga van tudni, ha vannak ötleteid arra, hogy mit lehetne még többet tenni, hogy jobb legyen, nem gazdagság, de meg lehessen élni, ergo lehessen mit enni, lehessen miből rezsit fizetni, akinek van bankihitele, és itthoniaknak elég sok mindenkinek van, azt is bírja fizetni és mindezt úgy tehessék meg, hogy azért a családjukkal is tölthessenek időt, ne csak arra menjen minden idő el, hogy dolgoznak, esznek, alszanak még hétvégén is, tehát nem csak hétköznapokon.
Tehát én úgy gondolom, hogy van használható ötleted az itthoniaknak, hogy itthon akarjanak maradni és boldogulni tudjanak, akkor azt ne csak nekem mailbe írd meg, hanem mindenkivel osztd meg, erre kérnélek... minden hátsó szándék nélkül.
Ugyanis simán meg lehet, hogy vannak olyan javaslataid valóban, amik nekem, vagy másoknak nem merült fel, és tényleg javulhat tőle a helyzet! Hű, ezt most kicsit bénán fogalmaztam, bocsi, csak sietősre kellene fognom a dolgot! :)
Mo-n pedig sosem volt igazán jó, ezt én nem vitattam, a baj az, hogy nem is lesz jobb úgy círka 20 évig biztosan nem és ezt nem mi fiatalok mondjuk, hanem a jelenlegi kormány, a múltbeli kormány is, és mindenki más is.
Aki megteheti, hogy elmenjen - akár csak "szerencsét" próbálni is -, annak meg kellene tennie, mert nem várható el senkitől sem, hogy a semmiért az életét áldozza fel, mert csak simán éhen hal, sőt, ezt még Isten sem várja el a benne hívőitől, már csak azért sem, mert az egyenlő lenne az öngyilkossággal.
Aki esetleg az Istenbe vetett hite miatt tett így régebben, akkor az nem értelmezte helyesen Isten szavát, nem előrébb való a szülő haza, mint a saját életed, még Isten szemében sem.
Szóval, én továbbra is a fenn említett okok miatt ITT várom a válaszodat, hogy mi lehetne az a több, ami által itthon jobb lehetne, remélem megvalósítható ötleteid vannak... !
Na akkor hozzám képest régi motorosok vagytok. Párom 1 éve (Ő miatta jöttünk, mert munkát kapott), Én pedig 8 hónapja vagyok itt és főként nyelvtanulással tengetem a napjaimat. Illetve hamarosan majd munkát is keresek, de még egy kis nyelvtudást magamra kell szednem. Párom informatikus mérnök, Angliából van kiküldetésen :). Az elején semmi nem úgy sikerült, ahogy terveztük, de aztán a végén minden kezdett a helyére kerülni. Most már jól megvagyunk, ja és van még itt 1-2 magyar, akik párom kollégái. Ők egyedül jöttek ki, és igyekszünk több közös programot összehozni velük, persze van néhány francia kolléga is. Általában közös zabbantások vannak :), 1-1 közös utazás is belefér időnkbe. Szóval nem unatkozunk :)
A jó szándék megvan abban, amit mondasz. És ez becsülendő.Én inkább azt mondanám, hogy mi fiatalok szeretjük megtapasztalni a saját bőrünkön az élet pozitív és negatív dolgait. Van aki szimplán azért, mert már csak azért sem hallgatja meg a szülőt, vagy az idősebbet, van aki egyszerűen nem érti, hogy mit is akarnak modnani neki, és van aki csupán maga szeretne utánajárni olyan dolgoknak, melyektől esetleg óvni szeretnék az idősebbek. Viszont az a valaki, akire emlékeztetsz, rájött arra is, hogy nem feltétlenül kell mindent előre elmodnani, esetleg segíteni, mert nem mindenki van azonos szinten, és esetleg van aki még olyan éltszakaszban van, hogy még nem aktuális bizonyos életszemlélet, tudás átadása, mert akár meg is zavarhatod őt. Meg kell várni a megfelelő időt. A szüleimnek egy 30 éves lánya és egy 26 éves fia van, de már tudják, hagyni kell hogy hibázzunk, különben soha nem tanuljuk meg a határokat, és nem tudunk dönteni sem a nehéz helyzetekben. És Én ezért borzasztóan hálás vagyok nekik, mert hagyják, hogy kibontakozzam, még akkor is, ha nem megfelelően közelítek meg dolgokat, de ugyanakkor már nem néznek gyereknek sem. És ha hibáztam is, vagy rosszul döntöttem is, a szüleim mindig készek arra, hogy kielemezzük a dolgokat :) És miután lezártuk a témát, jöhet a következő élethelyzet, amit meg kell oldani. És még hallgatok is rájuk, egészen addig, amíg az Én helyzetembe belefér, hiszen egy-egy szituáció sajnos felülírja a szülők tanácsait, és hiába is szeretném megfogadni, épp akkor nem passzol bele a dolgokba.Így megy ez, számomra ez a normális :) De ez csak Én vagyok. Nincs egyforma fiatal, nincs egyforma szülő sem.
Mivel "csak" fiaid vannak, el is hiszem, hogy hozzá vagy szoktatva a lázadozáshoz :) ráadásul sok fiú gyerekkel sokáig kell "birkóznia" a szülőnek, mire látod benne azokat a dolgokat, ami alapján elmondhatod kezd felnőtté válni és a korának megfelelően akár még "kis bölcs"is lehet :)Az Én öcsém sem piskóta a maga módján, el tudom képzelni, hogy négyszeresen is fiús szülő vagy. :)Szerintem nagyon jót tenne neked ha lenne lányod is.:) Sajnos nagyon hosszú lenne leírni, hogy milyen különleges lehet egy ember kapcsolata a lányával (persze fiával is), viszont a csajok azok mások ;) (a fiúk meg fiúk...nem negatív értelemben) Nah egy szó mint száz nagyon-nagyon sok múlik a szülőn is szerintem. Nekem még nincsenek gyerekeim, de nagyon nehéz megtalálni azt a "csatornát", közlési módot, hogy legalább egy kicsit is befogadó képes legyen a fiatal. Nagyon sok szülő elhibázza ezt, és mivel a fiatalok alaptermészetében amúgy is megvan egy bizonyos lázadozás, magabiztosság, hogy ő már mindent tud, hogy amikor ez találkozik a szülő nem megfelelő időzítésével, vagy éppen közlési módjával, akkor jön csak az igazi ellentét. A család az első olyan színtér, ahol sokat tanulhatunk, de sajna ez nem mindenkinek adatik meg, főleg a mai világban. Így hát nem kell csodálkozni azon, hogy sok fiatal megy a feje után.
Tudsz-e a történelemben olyan idôszakot, amikor Mo-n jò volt az élet ?
A kommunizmusban volt mit enni, de tulzsufoltsàg volt (szoba-konyhàkban laktunk négyen, sôt volt aki àgybérletben, 5-10 évet kellett vàrni egy normàlis lakàskiutalàsra), nem volt szòlàsszabadsàg, agymosàs az iskolàktòl kezdve...stb.
A két hàboru között vajon mennyi nyomorult élt ?
A mult szàzad fordulojàn hànyan is "tàntorogtak ki Amerikàba", mert nem adtak nekik földet megélhetésre ? S igy visszamenôleg a történelemben: igazsàgtalansàg mindig volt, szegénység mindig volt (ennek is megvannak az okai, de hosszù és nem forumtéma), mégis voltak emberek, akik nem hagytàk el az orszàgot, kitartottak minden körülmények között.
Hogy csinàltàk ? Talàn jobban szerették a szülôföldet még az életüknél is ? Vagy megelégedtek kevéssel, nem vàgytak többre, mint ami megadatott ? Vagy mert istenhivôk, vallàsosak voltak, s ez a hit tartotta bennük a lelket?
