Ha jól értem, úgy gondolod, hogy a GPS műholdról minden jel h/(c+134km/s) idő alatt érkezik le hozzánk (ahol h a műholdak magassága tőlünk). Vagyis ha a GPS műhold a saját órája szerint 1 mp eltéréssel egy-egy jelet leküld a Földre, akkor a Földön a két érzékelt jel között is 1 mp lesz az eltérés (hiszen mindkét jelet ugyanannyival később kapjuk meg, mint ahogy elindultak). Márpedig a Földön a két érzékelt jel között nem 1 mp az eltérés, hanem valamivel kisebb. Hogy is van ez?
Tudom, kemény dolgok ezek az 'elfogadott' fizikának, de nem kimélem meg töle.
Nem csak a 20. század fizikáját kell újra írni, hanem ez egészet a Kepler/Galilei/Newton elméleteiktöl elkezdve.
Végeredményben az UFF sértése (amit a kísérletezök elöttem nem mértek meg kellöen) felborít mindent. Az UFF sértését mindenki egyszerü kivitelü kísérlettel igazolhat magának, ha nem hiszi el. Innen kell aztán kiindulni a fizika új megfogalmazásánál. Az elsö helyen az áll, hogy a gravitációs mezö is egy nem-konzervativ mezö, épp úgy mint az elektromágneses mezö.
Igen, a 'c állandósága' nálam egy alapvetö fizikai AXIÓMA szerepét tölti be. Az elektromágneses mezö, és a gravitációs mezö is, c-vel terjed. Ez definiál egy invariáns metrikát (invariáns távolságokat) egy véges Minkowski tér tartományában. Az izotróp háttérsugárzás meg egy abszolút vonatkozási rendszert definiál. (Nem kell semilyen relativitáselméleti hókuszpókusz.)
Egy második AXIÓMA az, hogy az e.m.-mezöt elemi elektromos tötések, a gravitációs mezöt meg elemi gravitációs töltések okozzák. A kétfajta töltés egymástól független, az általuk okozott kétfajta nem-konzervativ mezök is. A négy stabil részecske (e, p, P és E) a kétfajta invariáns (!) töltés hordozója. A négy stabil részecske egy kb 10^-20 cm-es sugarú gömbön kívül úgy mutatja magát, mintha csak kétféle elemi töltése lenne.
Ezt a két axiómát itt már elég sokszor leírtam. Minden amit itt (és a könyvemben) kifejlesztettem ennek a következménye. Elsö sorban a szabadesés sértését mutattam ki, amit meg is mértem. Megadtam azt is, mi a súlyos tömeg (ez az invariáns g-töltésböl ered, tehát egy állandó) és mi a tehetetlen tömeg (ide a kötési energia per c^2 bele megy), kifejezve a négy stabil részecskének a tömegével. A stabil részecskéknél nem kell a súlyos tömeget megkülönböztetni a nyugvó tetetetlen tömtöl, mert ezeknél nincs kötési energia, ezek nem állnak semmilyen más részecskéböl. Ezeknek csak EGY fajta tömege van nyugvó állapotban.
Nem tudom honnan veszed ezt, ha ez egyáltalán kísérleten alapul:
"..geostacionárius műholdról induló fénysugár (átlag)sebessége (v) lefelé esve a földre 134 km/sec -el nagyobb mint a c (v = 299 926 km/s), a földről a műholdra tartó fénysugár átlagsebessége pedig c - 134 km/sec. A GPS -ről leeső fény átlagsebessége pedig 200 km/sec -el nagyobb mint c."
Ezt meg állítod: "Ezt bizonyítja a GPS rendszer."
Gondolhatod, már azért is kritikus vagyok, mert a szabadesés majdnem 1%-os eltérését anyagi próbatestekkel a kísérletezök eddig nem tudták kimutatni, és itt meg a fényre bizonygatnak valamit, pedig a fénynek tömege sincs. Egyszerüen nem tartom ezt a bizonygatást hitelesnek. Mond már meg, hogyan mérték meg a c =299 926 km/s-t és azt, hogy ennél 200 km/s nagyobb sebesség is van a Földön, lefelé esésnél? És a Napon, vagy egy neutron csillagon? Humbuknak tartom az egészet.
Azt is elárulom, hogy a fizika még az atomok fénykibocsátását sem értette meg: a fénykibocsátás hullámszerü folyamatos jelenség, és nem egy E=hv-vel kvantált folyamat, a mikroszkópikus rendszereknél sem. Sok bárgyú dologgal találkoztam a GPS rendszerek magyarázatánál, de egyet senki sem gondolt végig konzekvensen, hogy a GPS-t már egyedül az elektrodinamikával már jól le lehet írni. Nem kell semmilyen relativitáselméleti (se a specrel, se az áltrel) és semmilyen fotonra vonatkozó hókuszpókusz hozzá.
Azt, hogy mit "lát" az űrhajós rendszere a szokott módon értelmezem, tehát, hogy a vele együtt mozgó, órájával szinkronizált az Andromédán lévő megfigyelő mit lát, Igen, ez ugyanaz fordítva, mint amit én leírtam - ennek szintén semmi jelentősége (szerintem), mert itt is _mindig_másik_ megfigyelő órájával hasonlítod össze a sajátodat. A lényeg az, hogy az androméda órájával nem lehet és nem kell szinkronizálnod, mert egy másik inerciarendszerben van. Ha meg távcsővel ránézel, akkor nem látod visszafele pörögni, akármilyen gyorsan mész.
Hogy maga az űrhajós ezt nem így látja, azt probáltam Holdennek elmagyarázni, úgy látszik kevés sikerrel. De ha akarsz segíthetnél ebben. Hogy is mondta ezt a topic egy klasszikusa? Inkább csinálok valami hasznosabbat. Mondjuk vizet hordok a Dunába...
Holden cca. másfél év alatt nem jutott el oda, hogy maga a modell ellentmondásmentes. Arrál még szó nincs, hogy igaz-e, vagy sem, működik-e és milyen helyzetben, milyen pontossággal. Nem, neki az nem világos, hogy (egyszerű geometriai okokból) soha nem fog tudni önellentmondó gondolatkisérletet összerakni...
Azért ismerjük el, nincs könnyű dolgod, amikor olyasmiről írsz, amit csak hallomásból ismersz... Például: a "Galilei féle relativitási elv" Newtontól származik, és azt mondja ki hogy a összes viszonyítási rendszerek között vannak olyan kitüntettek, amikben Newton törvényei igazak (egyszerűbben mondva: minden erő valamilyen kölcsönhatásból származik, nincsenek bennük tehetetlenségi erők). Ezek a kitüntetett rendszerek az inerciarendszerek, amikről azt lehet tudni, hogy egymáshoz képest egyenesvonalú egyenletes mozgást végeznek, továbbá hogy egyformán alkalmasak a világ leírására. Ezt így el tudod fogadni?
Nem a Szaharából jöttem. Kár, mert ott tudják, hogy a "viszonyítási rendszer" nem fizikailag megfogható tárgy, hanem a matematikai modell egyik komponense... épp annyire nem lehet "vonatkoztatási rendszert szerkeszetni" mint mondjuk szimmetriatengelyt vagy tömegpontot...
Nagyon köszönöm, főleg ami arra vonatkozott, hogy kerüljük ki azt, hogy a modell által nem tartalmazott intuitív fogalmakat belekeverjünk oda, ahova nemm kellenek. Ez a szabatos modellben nyílván nem lehetséges. (Legalábbis elvben, mert a példamegoldásoknál becsúszhat még akár elvi hiba is egy rossz intuícióból.)
Nálam ez úgy ment, hogy egyszer egy kis alapműveletes specrelt olvastam, aztán egy kis lin. algebrát, aztán meg egy kis tenzort, meg minden egyebet, aztán megoldottam néhány példát, aztán kaptam néhány választ a fórumon, aztán megint összeolvastam mindeféle matekot, és itt tartok valahol.
Szóval köszönet az ilyen gondolkodásmód-formáló válaszokért, nem az első, amit Tőled olvastam. egy mutáns
A DELTÁ-t ismert izotóp összetétel mellett az izotópok ismert tömeghiányából ki lehet számítani.
Mivel a delta(test) ezrednyi nagyságrendben függ az anyag összetételétöl, ezt kitünöen meg lehet a szabadeséssel mérni, ahol a gyorsulás
a(test) = const (1+ delta(test))
függ a test összetételétöl. Tehát "... ha így és így mérek, így definiálom a mennyiségeket, akkor ezek viselkedését ez és ez a matematikai rendszer írja le."
Jó lenne, ha a fizikusok is rájönnének erre, például a 'tömegnél'.
Nálam a fizikai modellnek a matematikai része is új. Ez egy variációs elv nyilt fizikai rendszerekre, nem-konzervativ mezökkel. A Hamilton elv kényszerfeltételei is jól átgondolt alapokon állnak. (Ha érted egyáltalán mi az a Lagrange formalizmus és miröl beszélek én.)
ez a hozzászólás téves és/vagy hiányos tudáson alapszik.
minden fizikai leírás áll egy matematikai elméletből és egy összerendelésből, amely során a matematikai modell változóit összerendeljük a valóság mérhető értékeivel.
nincsen olyan, hogy a fizikai elmélet csupán matematikai konstrukció lenne. de olyan sincsen, hogy ne tartalmazna matematikai konstrukciót.
egyszerűen szólva: a fizikus azt mondja, hogy ha így és így mérek, így definiálom a mennyiségeket, akkor ezek viselkedését ez és ez a matematikai rendszer írja le.
'Szóval "fizikai alapon" a modellről nem mondhatunk semmit, az egy matematikai konstrukció. '
Itt különbözünk. Az én elméletem is egy 'modell', még pedig egy fizikai modell: négy elemi részecskéböl áll, kétféle elemi töltéssel, amik a két fundamentális mezöt okozzák. Szerintem ez elég is a természet fizikai leírásához a véges Minkowski térben.
Simly Red, a válaszaidat hagyhatod, ha foglakozol az elméletemmel.
"Nyilvánvaló, hogy például az elektroninterferencia jelenségét ezzel a modellel nem lehet leírni, sem a gravitációval kapcsolatos jelenségeket. De mondjuk egy szinkrociklotron tervezéséhez kiválóan lehet használni."
A szinkrociklotronnál az elektrodinamikát kitünöen használni lehet, másra szükség sincsen.
A gravitációra az elemi gravitációs töltésekböl eredö g-mezö jól leírja a jelenségeket. (Az UFF sértését is.)
Az elektroninterferenciát is meg lehet érteni a "részecske képen" belül, feltételes valószinüségekkel. Semmi szükség nincs a de Broglie "anyaghullám" elképzelésre.
Elég az hozzá, léteznek anyagi részecskék és léteznek a kölcsönhatást közvetítö mezök. Virtuális részecskék, kvarkok és szuperhúrok nem léteznek a természetben.
Nemigen szoktam neked válaszolni, mert általában nem sok értelme van. Most is inkább a többiek kedvéért teszem.
A lényeg itt az, hogy amiről én beszélek egy matematikai modell, amelyben nem szerepelnek sem részecskék, sem kölcsönhatások, semmi. Jobb lenne talán világvonal, megfigyelő, tér és idő helyett fogalom1, fogalom2, fogalom3, fogalom4 szavakat használni. Szóval "fizikai alapon" a modellről nem mondhatunk semmit, az egy matematikai konstrukció. Az egy másik dolog, hogy meg kell határoznunk, hogy a modell fogalmai a valóságban mely jelenségköröknek feleltethető meg adott pontossággal. Nyilvánvaló, hogy például az elektroninterferencia jelenségét ezzel a modellel nem lehet leírni, sem a gravitációval kapcsolatos jelenségeket. De mondjuk egy szinkrociklotron tervezéséhez kiválóan lehet használni.
